Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-05-17
* Előfizetési díjak. # Egy évre, 6 frt - Fél évre 3 frt. Négyed évre 1 írt 50 krajezár". — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egykasáb.os;'i : 'etitsor térfogata után. 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő.' Bélyegdíj raiüdig külöji számitatík. Az előfizetési dijak s hirdetések a. lap kiadóhivatalába (Goldbcrg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők, ' Vizkérdésünk megoldásához. i. Az emberi és állati test legnagyobb része vízből áll. Az egészség fentartásához szükséges, hogy a viz ezen aránya állandó és maradandó legyen. Vizet tartalmaz minden étel; p. o. a hnsban van 70 százalék viz, a friss kenyérben 40, a a főzelékekben 90 százalék. Az anyagcsere következtében a test különféle uton és módon mindig vészit sok vizet; ezt pótolni kell és ezt tesszük, ha eszünk. De mivel az ételek víztartalma nem képes az anyagcsere folytán bekövetkezett vízveszteséget teljesen pótolni, beáll a szomjúság érzése és kell innunk. A viz egyike a legfontosabb tápszereknek. De ezzel közegészségi fontos szerepe még koránt sincs kürülirva. Ép oly fontos szerepe van a viznek ha vele főzünk, ha vele mosdunk, ha vele mosunk, ha a házi és konyhai edényeket és szereket vele tisztítjuk, ha padlóinkat vele súroljuk, ha az utczákat öntözzük és ha a csatornákat vele öhlitjik, tisztítjuk. Láthatjuk ebből, hogy mily nagy hatásköre van a viznek az emberi társadalomban ugy mint minden egyes ember életében; a községben ugy mint minden egyes családban. Ezért okvetlen szükséges, hogy a hatóság a legnagyobb körültekintéssel és figyelemmel járjon el a vizkérdésben, mert ennek kedvez.ő vagy kedvezőtlen megoldása a legnagyobb befolyással van az illető község minden egyes lakosára. Itt még fa kell mutatni a viz nagy fontosságára ipari és gyári üzemeknél és ebből kifolyólag a kereskedelemre. Lássuk röviden a viz kellékeit átalánosan és azután áttérünk Pápa város specialis helyzetére. Melyik a jó viz? Egészséges és jó viz az, mely színtelen, szagtalan, tiszta, átlátszó, üditő, kellemes izü, és 10—11 foknál nem melegebb. Minden víz azon tulajdonsággal bir, hogy az általa átfolyt föld és kőrétegekből olvaszt fel több kevesebb részt és innen van, hogy a vizben lehet találni szénsavas káli és nátront, szénsavas meszet és maguóziát, valamint ugyanezen földfémek kénsavas és salétromsavas összeköttetéseit; lehet találni konyhasót, chlorkaliumot és gyakran kevés vasat. Mindezen sók a viz jóságát csak akkor rontják meg, ha bizonyos mennyiséget túlhaladnak. Ha egy liter vizben egy fél grammnál kevesebb van az emiitett sókból, ykkor minden aggodalom nélkül az ily vizet lehet használni, ha ennél több só van benne, akkor a viz közhasználatra nem alkalmas. Csaknem minden viz tartalmaz lepárolgás alkalmával a sókon kívül, eléghető részleteket, melyek állati vagy növényi hulladékból erednek. A jó viztöl meg kell követelni, hogy csak igen csekély szerves anyagot tartalmazzon; egy literben legfeljebb 30 milligrammot, mihelyt ennél több van benne, a viz ártalmas. Ugyanezen okból nem szabad a vizben lenni ammóniáknak, mert ez mindig rothadó állati részekből származik. Minden vizben vannak gázok. Ártalmatlan a viz ha nincs benne más gáz mint éleny, légeny és szónsav. A gázok a vizet kellemessé és üdítővé teszik, oly viz, melyben gázok nincsenek — kellemetlen.—Ásók közül legártalmatlanabbak a szénsavas — azután a kénsavassók. A salétromsavas- és chlorsavas-sók a vizet megrontják, ha belőlük igen csekély részletnél több van a vizben. Ezeken kivül lehetnek a vizben élő vagy nem élő növények és állatok, homok, iszap, sár; az utóbbiaktól a viz megzavarodik és színessé válik. Különöse^ a folyóvíz van ez eshetőségnek kitéve, a miért a folyóvíz, mesterséges megtisztítás nélkül — emberi használatra nem alkalmas. Igen fontos a viz hőmérséke; a mely viz 10—11 foknál melegebb, az nem frissíti fel az embert és nem elégíti ki kellően a szomjúságot, mint mi pápaiak azt nyáron elégszer tapasztaljuk. Kiváotfc közlönye. TÁRCZA. A Kokojczás regéje. Néprege. Irta: ifj. HEGEDŰS SANDOB *). Kis Erdélyországban van egy szép, lakatlan, Sudaras fenyőkkel ékített völgykatlan, Nagy csöndét megtöri a patakjraorgása, A mint hab hab után a sziklát kiássa. Fejsze nem irtotta a fákat itt soha, A keskeny ösvényt is benőtte fü, moha. Ölelő karjával a futó folyondár Fonja be a fenyőt, s az erős nagy lombár. Hajlongó ágak közt, sodró gallyak résén Tengerszem csillan meg a napsugár fényén, Örök e tó felett a pompás szivárvány, Olyan a viz szine, mint erezett márvány. Már az ősidőkben szent volt e völgy tája, Ölében kis tóval őrök csend tanyája. De ki föltekint a szomszéd hegytetőre, Egy mezőt lát piros-rőt füvei benőve. A ki e csodás fü-mezőre reá hág, Hogy virágot tépjen, az alatt a nagy láp Megnyílik; -—buborék sem száll fel utána: Lemerül, odavész az ingó mocsárba. Oly csendes, néptelen a völgy s a hegytető, Mintha a földből csak most bujt volna elő. Nem volt ez mindig igy, az Isten nagy átka Emberi csúf bűnért szállott igy e tájra, Mikor ez a tő itt lent, meg az a másik, Melyet rőt fü fed s a melyen gyík tanyázik, Tündérek hona volt, akkor szállt fel e dal, Mint félő madárka csapkodó szárnyival. Nagy Tünaérors'zágban lakott a zöld király Gyönyörű termetű, bájos szép, ^lányinál. Együtt kievezték falevél-csónakon^ Apró kis manóktól kisérve a tavon. *) E szép néprege szerzője Hegedűs Sándor orsz. képviselőnek városunkban is ismert fiatalabbik fia. E népregét lapunkkal egyidejűleg közÜ Nagy Miklós iapjais, * »Vaaarpapi üjsig« melléjtMajd a k J s pataknál kiszálltak a partra, Ilyenkor daloltak a manók is karba. A király gyönyörrel hallgatta, hallgatta- — Mignem a fatörzsnél ott maradt elalva. Majd három leánya dalolt ott, nevetve, Ugy, hogy a fán megállt a kicsiny evetke. A madár ajkán meg az ének el-elhalt, Hogy ő is tanuljon tündéri regedalt. Azután nyargaltak, ülve hímes lepkén, Hajlongott előttük mindenütt a repkény. Igy éltek ők együtt, boldogan örömbe' A világ dolgával semmit nem törődve. De midőn ide is jöttek az emberek. Többé nem volt csendes, elhagyott a berek! Megtetszett nekik ez a nyugodt hely itt lent. S templomot emeltek, dicsérni az Istent. És kondul a harang, zúgott a hang mélyen, Tört a zaj előre a csendes vidéken. Fü, levél reszketett s a lombja a fának, A szive megrezdül a kicsiny madárnak. Elrebbent féltében a tündérhad szerte. A harang hangjától ijedve, szétverve. Egyik bútt a harangvirág kék kelyhébe, A másik alászállt a tónak mélyébe.. Egy székely gazdának fogadott gulyása — Vig oláh fíu volt, — nem való volt másra Ügyetlen voK szörnyen, együgyű is szegény; Nem mondta rá senki, hogy: »derék egy legény.* Szigorúan meghagyta neki a gazdája: Ne hajtson ama rét felé, mert megjárja; >Kokoj czás< a neve, s a ki oda téved, Nem látja meg többé ezt a szép vidéket. Fogadta is szóval, erősen ígérte, 0 Hogy lábát sem teszi Kokojczás rétjére. De oda ment mégis, — úgy húzta a teste, — Tűr mellett fennülve lelte ott az este. Egyszer csak kilép a sötétből egy tündér És megáll a tűzhöz közel, egy nagy fűiméi, j;1 Magáról lerázva a szürkés-zőld pikkelyt, ]>' A hámész fiúhoz halkan ily igét ejt! »Lesr néked sok falvad, ékszered és pénzed, Mind tiéd ez a kincs, mit nálam látsz, nézzed! Ha azt az átkozott kápolna harangját Ellopod atkein, hogy ne halljuk a hangját,. natos továbbá, hogy a viz h-"mérséke állandó legyen, mit csak íbrrásvizuél, vagy mély kutak vizénél lehnt megtaláld, de sohasem folyóvíznél, mert ez a levegő hőmérsék-változásainak van kitéve. Megkülönböztetünk lágy ós keményvizet. Minél több mész és magnézia van a vizben, annál keményebb az. Ha 100 ezer rész vízben vau '2—4—6—9 rész mész vagy magnozia, akkor a viz keménysége lesz 2--4—6—9 fokos. Lágy a viz akkor, ha semmi vagy csak kevés mész vagy niagnezia van benne. Ivásra jobb a keményebb víz, de mosdás-, mosás és főzésre jobb a lágy viz. A mely viz keményebb 18 foknál, az közhasználatra alkalmatlan. Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg városunk vizét. Yan a városban néhány száz kut; de ezek vize 3— 4 kut kivételével élvezhetlen. Nem fogunk ezen csodálkozni ha meggondoljuk, hogy valamennyi kútban talajvíz van.— A város nincsen csatornázna; talaja porosus földb 1 'áll, mely miuden piszkot felvesz. A város felszíne örökös piszokréteggel van beborítva, melyhez midennap új piszok járul, ugy hogy a város talaja sok méternyi vastagságban piszokkal van telítve. A kutak vize ezen a vastag tisztátalan rétegen megy keresztül, itt részint felolvasztja, részint oldatlanul magával ragadja a föld tartalmát és csak azután táplálja kutainkat. Mindenki belátja, hogy kutaink vize nem megiható, mert nem tiszta, sok sót tartalmaz, még pedig a legroszszából: salétromsót, mit már ize is elárul; azonkívül van benne sok szerves anyag, mi a vizet veszélyessé teszi, és ezenfelül viz^gen kemény is, mi által kutaink vize, sem főzésre, sem moiásra nem alkalmas. Hogy mégis van néhány kut, melynek vize megiható, az onnan van, hogy ezek oly talajból kapják vizüket, mely csak kevéssé van még megfertőzve — Csakugyan ezek mind oly kutak, melyek a város legvégén, vagy a városon kivül vannak. Ilyen a váraházkut, a Szvobodaktft, a tókerti kut, a kovácskut és a vasúti kut. Ha ezen kutak környezete nem tartatik tisztán, akkor a már mondott okokból ezeknek vize is meg fog romlami (Folyt köv.) Veszprém; megye közgyűlése. j — ; 189-1. május 4. — A thatosági közgyűlés, a megyei magán pénztarakra felügyelő választmány előterjesztéséire kimondotta, hogy a nevelési alap kamatai, ugy mint a nemesi felkelési, most nevelési czvöluJsa«. koioűaéin alap kamatjövedelme kulturális és népnevelési czélokra ezentúl felhasználtassanak, továbbá hogy a népnevelési alap és a néptanítók segélyezési alapja, melyek eddig letétileg kezeltettek, a magán pénztárakra felügyelő választmány felügyelete alá helyezendök. A thatosági közgyűlés ezúttal is több adományt szavazott meg és pedig: az egészségügy előmozdítása szemponjából dr. Sándori! Miksa járási orvost a Bakteriológia tanulmányozására kiküldötte és e czólból öt 200 frfctal segélyezi. Mafchesué Kocsi Horváth Jolán ós Schiff Benő festő növendékek 50—50 forinttal segélyezfcetnek, Varga Lajos kir. tszéki bi^rónak Kovács Antal nevü unokája 50 frtos ösztöndijat nyert, egyúttal kimondotta a thatosági közgyűlés, hogy a D. K. E. czéljaira megszavazott 1000 frtot a nemesi felkelési, most nevelési czélokra használt alaptőkéjéből egyszerre bocsájtja az érintett egyletnek rendelkezésére oly czélból, hogy az egyesület hazafias hivatásának teljesítését mielőbb megkezdhesse. Pápa városának a város bérlőivel meghosszabbított és ez úttal bemutatott bérszerzödósei thatóságilag jóváhagyást nyertek. Jankovics Bésán giczi nagybirtokos utáthelyezésí kérelmének hely adatott. A vármegye árvaszókének azon előterjesztését, melyben az 1890 II. felére esedékese kamatok az árvák tökéi titán 5 V l0 , !' 0-ban a hagyatéki töke után pedig 5% -bau kéri megállapittatni, a thatosági közgyűlés jóváhagyja ós megerösitós végett a kir. Belügyministeriumhoz felterjeszteni rendeli. A Győr,- Zircz-veszprémi vasútnak közigazgatási bejárásához, mely f. évi május 19-én veszi kezdetét, a thatosági bizottság a vármegye alispánjának vezetése alatt a zirczi járás területére Hunkár Dezső, Ányos László és Edlinger Titusz, a veszprémi járás területére Kemenes Ferencz és Rainprecht Antal ós az egész vonalra Paáí Dóues kir. főmérnököt felkéri. A m. kir. bélügyminisfcefiumnak. azon leiratát, melyben a gyógyíthatatlan elmebetegek segélyezése czeljából gróf Teleky G-óza elnöklete alatt Budapesten alakult egyesületet á vár-megye közönségnek erkölcsi é|?kí^agi támogatásába ajánlja — a ^ffiggei magán pénztárakra felügyelő ^lásztmánynak azzal adja ki a jelentést arra nézve, --váljon melyik vármegyei alapból volna ezen egyesület segélyezhető. A m. kir. belügyministeriumnak a Gloger Sándorné veszprémi lakos telkének a veszprémi alsóvárosi temető kibővítése czeljából kisajátítására vonatkozó leirata tudomásul vétetett, egyúttal azonban Gloger Sándorné veszprémi lakost a fellebbezésében használt ós a vármegye közönségének tekintélyét sértő kifejezések miatt a törvényhatósági közgyűlés 50 frt pénzbirságra bünteti ós ezen Összeget a Veszprém városi szegényalap javára rendeli fordítani. A Devecserben létesítendő "mértékhitelesítő hivatal felállítására vonatkozólag a közgyűlés megbízza a vármegye alispánját, hogy az Devecser községet és folyamodó Eorintos Vinczófc hallgassa meg arra nézve, hogy a felállítás költségeit ki volna hajlandó viselni ós a vármegye felügyeleti és ellenőrzési joga mily módon volna biztositható. Somogy vármegye közönsége pártolás végett megküldi azon felirat, melyet Baross Gábor kereskedelemügyi ministerhez intézett azon alkalomból, midőn a nevezett minister az általa életbeléptetett teher és áruforgalom miatt megtámadásoknak volt kitéve. Elhatározza a vármegye közönsége, hogy Baross Gábor kereskedelmi minister urat hazafias működéséért magarészéről szintén felirat utján üdvözölni fogja. Veszprémmegye közönségének az országos képviselőházhoz intézett azon felirata, melylyel az általánosan kötelező tüzkárbiztositásnak állami kezelés mellett leendő behozatalát kéri, tárgyaltatván: — elhatározza a vármegye közönsége, hogy az általánosan kötelező tüzkárbiztositásnak, de nem állami, hanem társulati kezelésnek ós igy a szabad versenynek fentartása mellett való behozatala iránt kérvényt intéz az országgyűlési képviselőházhoz. A vármegye alispánja bejelenti a törvényhatósági közgyűlésnek, hogy mi»Mert ha szól a harang, zúg a hang oly mélyen S tör a zaj előre a csendes vidéken: Fü, levél megreszket s a lombja a fának, A szive megrezdül a kicsiny madárnak. »Elrebben féltében a tündérhad szerte, ! A harang hangjától ijedve, szétverve, Egyik bú a harangvirág kék kelyhébe, A másik félve száll a tó fenekére. »Mind, mind a tied lesz, a mit fölsoroltam, Ha holnap éjfélkór itt leszel te pontban; Magaddal hozod a harangot is nékem S a tóba dobod, hogy örüijün a népem.<t Ezt mondja a tündér — és gyorsan elrebben, A fiú nem tudta, mi igaz hát ebben, Dörgölte a szemét sokáig, erősen, Alom volt-e vagy sem, nem tudta sehogysem, »Mit tegyek én mostan — gondola magában, Egyedül elhagyva e sötét magányban ? Nem jövök én holnap ide el hiába, Még talán majd belé veszek a mocsárba. »Való volt-e ez itt vagy pedig csak álom? Oh csak már valahogy fejteném meg álmom! Az Isten ellen bűn emelni a karom, — • Óh de a pénzt, a pénzt, azt birni akarom!* De igaz voll! s nézett az éjbe felállva, Két szeme ragyogott, úszva a fényárba, Orczája kigyulladt haragos pirosra, Lihegve úgy állt ott rádőlve a botra. Kicsi idő multán a gyepre leugrott, Mert látott csillogni az éjben pénzt itt-ott... Nem hagyta nyugodni többé a kapzsiság, Szétnyilt, mintha, hivná, előtte a faág. Felkapott a földről gyorsan egy aranyat, S született lelkében egy rémes gondolat. Elrebbent most előle a habozó kétség, S a szivét megszállta csoda nagy merészség. Sötét éj volt másnap, a vihar úgy 'tombolt Czikázva villámlott; reszketett a mennybolt, Búgott a szél hosszan, majd föl-fői sírt néha. Kitépett vén fákat, kettőbe, derékba'. Ijedten futottak rejtőzni a vadak, Folyammá dagadt a záportól a patak, 'Ilyen volt az idő, mikor a fiu ment: HÁranfot .ellopni * raeftapni az latent Nem mert feltekinlni semmikép az égre, Küzködött előre, mig oda ért végre, Maga árnyékától ijedve megrettent; Lelkében megszólalt: tiszteljed az Istent! De nagyobb volt benne már ekkor á pénzvágy, Senkit, ha fülgerjed, nyugodni ez nem hágy, Ellopta onnan a harangot vigyázva, Zuhogott az eső s ő is át volt ázva. De még igy sem riadt vissza a vakmerő, Nyomult a Kokojczás tájához most elő, A tündér ott várta s ragyogott orczája, Ä mint a harangot messziről meglátta. A pénzt a haranggal ép hogy kicserélte, Eltűnt a tündér s ö vágyát már elérte. Nehéz pénzes-zsákot vállára vetette, Sietett kí innen, remegve, ijedve. Hogy mit vesz a pénzen, a felett merengett, Midőn az jgovány körülte megrengett. " Sülyedett alatta lassan le a zsombék, Már-már elsötétült előtte a nagy ég. Ledobta magáról gyorsan a pénzzsákot, S száján megeresztett egy szörnyű nagy átkot. Ezután mnnekült egyenes előre, Mig végre felért a kopár dombtetőre. Mire felért oda, kelt a nap is lassan S megakadt sugara az üres toronyban, Majd átbutt a lyukon s leesett a földre, Mintha besuhant vón' egy rejtett gödörbe. A fiu ezt nézte: — meglátta, hogy mit tett •Harangot lopott és meglopta az Istent*. Szivét ez a látvány egészen megtörte, Fetrengett, vergődött a kíntól gyötörve. Erre miud örömdalt zengtek a tündérek, S hallatszott is már a tó felől az ének, A három tündérlány susogta: »Gingallo* S a többi manó meg súgott rá: »Szent ajtó I* A fiu egész nap helyét nem találta, Homályos volt neki Isten szép világa. Botorkált az erdőn, járt a hegyi uton, Nem tudott hyügodui'sehol, sem a bútól. Nem is ment egész nap bé se a faluba. Hátáról szomorún lógott le a suba. Kalapja' mélyen volt lenyomva szemére Azt hitte, remélte, hogy az éj majd borit Véres nagy sebére gyógyító csodairt. Hosszú volt az idő, a mig ő ezt leste, De végre csak még is eljött a szép este. Vastagon fedé a földet a falevél, Repdesett a templom körül a denevér. Az idő is lassan változott estére, A gulya már régen nyugodni megtére. A fiu is megállt és nagyot sóhajta, Tova szállt Jelkéből nagy s epés haragja És egyet gondolt csak, kettő letí belőle, Futót; let egyenest, le a sik mezőre. A marhák szarvát ott mind összekötözte, Nyaldosák szegények a kezét örülve, Azután igy szólott: »Fussatok előre, Ha a kötél megránt, mind a dombtetőre. »Öh kedves szép vidék, te, most Isten veled. Igy sóhajt s magára teszi a kötelet, Vissza fog kerülni ä harang még máma, Vagy pedig én veszek oda a mocsárba.* Beugrott a tóba* s lemerült egyszerre, Átfogta lent rögtön a hinár zöld ere. Görcsösen ragadta lent meg a harangot S aztán a kötelén rántott meg egy nagyot. És már azt gondolta, hogy a vizszinre ér, Midőn jött a megfogta a sok rút kis tündér. Megtépték ruháját, kiszívták a lelkét, Vonva a gulyától a réten így lelték. A harang akkor is. ott volt a kezében Befutva a hínár rojtjávál egészen. Csúf penész belsejét foltosán belepte, Iszalag és zöld moh volt kivül a leple. Nyugodni kisérték a fiút örökre, Szomorún húzta ki a legszebb hét ökre. A harang ott volt már ismét a toronyban, A sok kis tündér még messze tűnt el onnan. Azóta ily csendes, elhagyott e szép táj, A tündérsereg sem lakik itt többé már. A. nagy fű lassanként lett ilyen veres rőt, A tájra a íege borongó ködöt szőtt.
