Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-04-19

^ Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sftrgős közlésekre kiinmkint rendkívüli számolt is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közlemények a lap 2£szerk. hivatalába küldendők.^ * Előfizetési díjak. S£ Egy évre 6 frt Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők. ^ ( Pápa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A kereskedelmi szerződés. Ugy latszik, nemsokára megkötik Bécsben a vámszerzödést Németországgal. Azt mondják, hogy előnyére lesz a mi kiviteli kereskedelmünknek, bogy a magyar közgazdasági belyzet a szerződés következtében meg fog javulni, bogy nyers terményeink nagyobb kelendőségnek fognak örvendeni, bogy a magyar gazdának a zsebe duzzadásig meg fog telni bankóval és a szegényebb nép gyomra nem fog többé kongni, nem lesz kénytelen vasárnap is krumplit enni, banem hétköznap is búst tebet majd a fazékba. Szép lesz, ha igaz lesz! De vájjon be fog-e mindez teljesülni ? Mi erősen kételkedünk, bogy igy lesz, mert ném hiszünk az osztráknak a ki már évszázadok óta bozzá van szokva, hogy a magyar ember zsírján hizzók és állandóan arra törekedett, hogy ki ne bontakozzék ama szégyenletes gyámkodás alól, melyet az osztrák ipar fölöttünk gyakorolt. A mi kedves szomszédaink, az osztrákok, nem tűrik, hogy Németországnak ezentúl ép annyi jussa legyen Magyarország piaezához, mint nekik, kik eddig nálunk domináltak. És ha most mégis kilátásba helyeznek oly kereskedelmi szerződést Németországgal, mely ipari termékeinek Magyarországba özönlését föltartóztathatlanná teszi, akkor az osztrákok bizonyára kárpótlást kötöttek ki a maguk részére azért a kárért, melyet nekik a német verseny okozhat. íme tehát a magyar bőr, mely körül a vásár foly, és ha megalkudás történik, akkor az bizonyára csak a mi rovásunkra megy. Mert arról, hogy a Németországgal kötött kereskedelmi szerződés következtében bent az országban olcsóbbakká legyenek egyes iparczikkek, még csak álmodni sem lehet, marad tehát mindössze az az előny, hogy nyers terményeink egy része a német védvám megszüntetése következtében élénkebb kivitelre számíthat. De ez az előny valóban zérussá zsugorodik szemben azzal a tónynyel, hogy az uj szerződés megakadályoz bennünket iparunk, fejlesztésében, a mi előbb-utóbb koldusbotra juttatja a nemzetet. Mertnenvj az az oka a mi sanyarú gazdasági helyzetünknek, hogy földjeink meddők, vagy hogy nyers terményeinknek piaezot teremteni nem tudnánk, hanem a tönk szélére kerget egyes egyedül az a tény, hogy a mit izzasztó munkával és keserves áldozatokkal a gazda szerez, azt a külföldi ipar kiesalja zsebünkből ós előkészíti anyagi pusztulásunkat, Városi közgyűlés. (Gyorsírói feljegyzés után.) Elnöklő pöJgármester üdvözli az egybegyűlt tagokat és a jegyzőkönyvnek hitelesítésére Hanauer Béla, Kis Grábor, Fischer Adolf, Antal Gréza és Dr. Koritschoner Lipót urakat kérvén fel, a közgyűlést inegnyitottnak jelenti ki. Az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása után feláll Horváth Ltjos, s a jegyzőkönyvre tett néhány észrevétel után, kérdi az elnöklő polgármestertől, hogy a Schirkhuber József ur hivatalnokká választása folytán a IV. kerületben üresedésbe jött rendes képviselő testületi tagsági helyre az első póttag bokivatott-e? s egyúttal kérdést intéz aziránt is, hogy Horváth Kálmánnak kinek kópviseltetéséről ő lemondott, Eévész Kálmán által leendő kópviseltetéséről szóló nyilatkozata megérkezett-e? Polgármester azon kijelentése után, hogy a IV. kerület első póttagja a legközelebbi városi közgyűlésre Schirkhuber József úr helyett meg fog hivatni és hogy Horváth Kálmán levele csak tegnap érkezvén kezeihez, a benne foglalt intézkedés effectuálható nem volt, a közgyűlés napirendre tért át, melynek első pontja a mult évi zárszámadások megvizsgálása volt. Jegyző olvassa az állandó választmányelőterjesztését, melyszerint a gyámpénztári számadás 108.559 frt 37 kr; a gyámpénztárí tartalékalap számadás 15.708 írt 5 kr; a gyámpénztári letét számadás 94,140 frt 29 krt, kitüntetett maradvánnnyal helyesnek találtatván, ezekre nézve számadó irányában a felmentvény, — a szokásos fentartással kimondatik^ A pénztárnok azonban utasittatik, hogy a kamatok félévenként tüzetesen és pontosan számíttassanak, nehogy téves kamatszámítások utólagos kiegyenlitgetésével a hivatalos kezelés pontossága iránti bizalom megingattassék. A 213,217, és 236. számú kiadási tételeknél a még hiányzó elismervónyek megküldésének lett megsürgetése tudomásul vétetik. Ezúttal határozatilag kimondatik; 1. Hogy a gyümölcsöztetés végett beutalt készpénz tőkék után a kamatok csak félhótól kezdve, vagyis, hogy a hó első felében befolyt tőkék után csak 16-tól, másik felében befolyt tőkék után pedig csak a jövő hó 1-től számitandók. 2. Hogy a kiutalt tőkék után a lejárat és felvétel közti időre kamat nem számítható. A félévenként esedékes kamat után pedig ujabb félév letelte előtt kamat egyátalján nem jár. 3. Hogy jövőre a tőkének időközbeni apadása esetében, — biztosb számítás tekintetéből — a kamat mindenkor azonnal elszámoltassák s továbbra csak a megmaradt töke szerepeljen, a kamat e szerint számittassék; nem pedig mint eddig, hogy az időközben kifizetett tőkerész megszűnt kamatja csak az óv végével szokott leszámittatni. TÍRCZA. APBÓSAGOK. i. Az első rügy, az első bimbó Hiába mosolyog felém, Régóta várom ébredósét Es im most el is feledóm. Tavasz leánya, ibolyája, Ne vesd rám égszin szemedet .... Itt hagylak másnak, aki érted Még csókot is kap, ugy lehet. n. Akárhogy mondjad: szeretsz, szeretsz, Sehogyse bírom hinni, Szemed mosolya, ajkad csókja, Nem bir e hitre vinni. De ám ha mondanád: nem szeretsz És nem is fogsz szeretni, — Akárhogy tudnám, bárhogy látnám . . Nem birnám mégse hinni. — III. Kikacsint a gyenge bimbó, — Épen kinyíló — Bontogatja leveleit, Bontogatja ... s rá jön egy kis Márcziusi hó. Napsugár jő, a hó volt csak, Virul a virág, Mosolyog, mint többi társa, Hogy hó érte, szél tépázta, Nyomot rajt ki Ut? Hidd el édes : haragunk is Márcziusi hó, Nyomán újból virág fakad, Eövíd éjre hajnal hasad . . Mégis miről jó ? A boldogság küszöbén. — Egy nagy művésznő életéből. — Nem vagyok szép, de minthogy van bátorságom ezt bevallani, tehát okos vagyok. Büszkeségem, hogy nagy énekesnő hírében állok. Egyébiránt megfontolva cselekvő asszony vagy inkább kisasszony vagyok, mert még nem mentem férjhez. Tán valami kalandorhoz menjek, a ki minden pillanatban kész akár kit az oltárhoz vezetni, csak sók pénze legyen? Yagy az olasz tenoristához, akit szintén nekem kellene majd eltartanom? Vagy ahhoz a potrohos bankárhoz, aki, daczára két mázsás voltának, már három izben térdelt lábaim előtt és szerelmet nyögött. Nem, nem! Ez mind nem nekem való. Tehát hajadon maradok. Persze, volna még egy imádóm, hanem ez is csak olyan. Se nem fiatal, se nem szép, se nem szeretetreméltó; — valódi rideg yankee, operatársulatunk első karmestere. ^ Voltakép mereslTa^itás, hogy ö imádóim közé tartojäk^Kevsset beszélt velem, legkevesebbet pedig * szerelemről. A közpénztár 1890-ik évi számadásának a pénzügyi szakbizottság által történt megvizsgálásáról előterjesztett jegyzőkönyv szerint: ; A számadás 92,751 frt 3

/,

f kr bevétellel; 78,392 frt 47% kr kiadással; (és igy készpénzben 4311 frt 33 % kr; hátralékban 10047 ft 20 kr) 14,358 frt 53 l

/lt kr maradványnyal, helyesnek találtatván, erre nézve a számadó irányában a felmentvény, •— « szokásos fenntartással — kimondatik. A községi pótlékhátralékok körül tapasztalt rendetlenségek tisztába hozatala czéljából már a mult évben a közgyűlési jegyzőkönyv 70- pontjának 6-ik tételében foglalt intézkedésnek máig sem történt foganatosítása helytelenítésével erre a pénztári hivatal :most ujabban is utasittatik. Bognár Gábor: „Bocsánatot kérek t. képviselő testület: nagyon kérném, ha méltóztatnék oda utasítani a pénzügyi bizottságot, hogy a hátralékot vizsgálja át, mert nekünk tökéletesen át kell rostálnunk a hátralékosok névsorát, mert azok közül már sokan vagy meghaltak, vagy egészen elpusztultak. Az ilyen egyéneket egyszerűen ki kell hagynunk a névsorból, mert ez túlságos munkát szerez azoknak az uraknak a kik ezzel foglalkoznak. (Felkiáltások. „Mindjárt jön az is!" „Tessék türelemmel lenni!") Jegyző olvasa tovább : A 4118 forintban .felvett községi adóhátralék valódisága kitüntetve nem lévén, a tényleges állapotot hűen kitüntető ily kimutatást egyik pénztári tiszt által — a számvevő felügyelete és ellenőrzése mellett — készítetni elrendeltetik. — Végre: Ugy az ebadónak, mint a faiskolai termények utáni pónzjövödelemnek beszedése és kezelése is a pénztári hivatalra ruháztatik. — (Tudómásul veszszük. Helyeslés.) Utcza kövezés! előirányzat: Polgármester: „Ez az állandó választmány kebelében élénk megbeszélésre adott okot. Voltak akik azt indítványozták, hogy az öszszes meglévő járdáinkat fel kellene szedetnünk. Ez azonban természetesen erőinket túlhaladja, mert nekünk rendelkezésűnkre nem áll több 1000 frtnál, ezen 1000 frthoz jön a javaslat szerint a házbirtokosok által fizetendő 2000 frt s igy évi 3000 frt lenne az a mit mi járdáink kijavítására fordíthatnánk. Egyébként t. közgyűlés ón azt hiszem, hogy ezen ügy tárgyalásába érdemileg nem is bocsátkozhatunk, mert az ajánlatok nem is érkeztek be hozzánk a kőszállitók részéről, de meg azonfelül az árakat sem tudjuk, valamint bogy a javasolt arány megállapításához névszerinti szavazás szükségeltetvén, legjobbnak vélem, ha ezen ügyet a legközelebbi 30 nap múlva tartandó közgyűlésen vesszük tárgyalás alá." Teufel Mihály: „T. képviselőtestület! Engedelmet kérek én ugy hiszem, hogy ez már el van intézve évek óta, most csak az a kérdés, hogy akkor mi azt a törvények kellő módozatai mellett határoztuk-e el, niert arra nézve tökéletesen nem emlékszem mivel már az jó régen törtért. Mi előtt most a szóban levő tárgyhoz újra hozzá fognánk, kérném a t. képviselőtestületet, hogy olvassuk fel a régi jegyzőkönyvnek ide vonatkozó részét." Steinberger Lipót: „En részemről csatlakozom Teuffel képviselő ur indítványához, mert néhány évvel ezelőtt kétségtelenül hozott a városi közgyűlés egy határozatot, melyben, ha emlékezetem nem csal, a háztulajdonosok az összes költségek l

/

3 részének fizetésére voltak kötelezve, s mi a jelenlegi határozat elfogadásával azt hatályon kivül helyeznők. Én is kérem az illető közgyűlés jegyzőkönyve ezen pontjának felolvasását." Marton fal oay Elek: „(Halljuk, halljuk.) Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy a névszerinti szavazást szükségesnek tartsam, mert én nem találom a törvényben kitett pontok egyiket sem olyannak, a mely azt mondaná, hogy ezen esetben a névszerinti szavazás okvetlenül szükséges volna. Megvallom t. közgyűlés szóljon hozzá még az ügyész úr is, én azt gondolnám, hogy ezen esetben sem a névszerinti szavazás nem szükséges, sem a 30 napos határidőnek kitűzése." Szenté János: „Csakis azon terhes szerződések kötésénél, a hol a város terhet vállal magára, csakis ez esetben szükséges a névszerinti szavazás illetve a 30 napos határidő kitűzése. Én is azt hiszem, hogy ez esetben szavazás nélkül is határozhatunk. (Felkiáltások: „Halljuk az állandó választmány javaslatát.") Jegyző olvassa: TJtczakövezósre a macar dam rendszer megállapíttatik. A járda kövezés folytatását illetve javítását illetőleg határozatilag kimondatik, hogy a járdakövezés, költségeit a város V

3

— az illető háztulajdonosok pedig % részben tartoznak viselni, s ebez a költségvetési előirányzathoz képest a város ez idén 3000 frt erejéig fog járda kirakatást eszközölni, és pedig első sorban a Szélutczában, ezutén a Kereszt-, Főiskolaesetlég a Deák utcákban; — a kirakás trahit burkolattal lesz eszközlendő, — az ebbeli minták és árak iránt tehát Neu és Lucenbacher kőszállitó czégekkel haladéktalanul érintkezésbe lépni elrendeltetik. (Elfogadjuk!) Polgármester: „Azt hangsúlyoznom kell, hogy az állandó választmány méltányosnak találta ezen kulcsnak megállapítását különösen azon szempontból, hogy a kövezés és járdáké* szitós, mely első sorban a belvárosban lesz keresztül vive, a belvárosi házak és háztulajdonosok javára történik leginkább s igy elvárható, hogy ezek jóval jelentékenyebb arányban járuljanak a költségek fedezéséhez, mint a külvárosiak, a kik a községi adó pótlékban ezen belvárosi járdák csináltatásához szintén hozzá járulnak. Van e valakinek észrevétele?" i Teuffel Mihály: Én olyan utczákat látok kijelölve, amelyeknek drága járdával való kíkövezése nem szükséges, sokkal is inkább szükséges lenne a színház kerületét javítanunk, ahol ezer meg ezer ember jár. — Ezt a vonalat indítványoznám első sorban bele venni, mert jobban megérdemli, mint holmi Deák és Kereszt utcza, mert ez nem csak a város előkelő helyén fekszik, hanem egyúttal sétahely is, ahol most, mint ezt mindenki tudja, az ember, fájdalom, bokáig jár a sárban. Szvoboda Venczel: Tisztelt Közgyűlés! Azt mi nagyon jól tudtuk volna, hogy hoi kellett volna az útát javíttatnunk, de tetszik tudni azt mondja a közmondás: „minden szentnek maga felé hajlik a keze." Szó volt az állandó választmányban a Collegium útczáról is, hisz ott is igeu sok gyermek jár az iskolába, ép ily rossz a Szól úteza, Kereszt úteza és Deák úteza némely része. — Igaz ugyan, hogy rossz az az úteza, ahol a képviselő úr naponta jár, de vau annál roszabb úteza is; ott legalább nem áll meg a viz, mig a Szél és Kereszt útczán valósággal úszni kell. Mi számitásunk szerint 3000 írtból nem állithatunk ki többet, mint 1000 méter egy méter szóles járdát. — Jövő évre azután tovább terjeszkedhetünk és csináltathatjuk járdáinkat úgy, hogy azt hiszem pár óv alatt igen jó karba hozzuk útainkat. Meglehet az is, hogy azokból a kövekből a melyeket felszedünk, szintén készíthetünk járdákat. — No azt tessék tekinteni a tisztelt. képviselő úrnak, hogy hol lakik, — nem csak a saját útezájának van szüksége a javításra A képviselő úr is éppen olyan, mint a tegnapiak voltak, (Élénk derültség) akik csak a maguk lakása előtt szeretnék látni a szépen kikövezett utczát. Tessék türelemmel lenni 5 vagy 6 óv alatt, ha folytonosan ennyit költhetünk járdáinkra, eléggé tűrhetően ki lesznek azok javítva. Gáspár Gábor: „Kérem itt az lett mondva, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Én magam láttam, hogy a belső városban minden felé javítják az utakat, de a felső városban — bár ha már 23 esztendeje ott lakom — még soha sem láttam, hogy igazították volna az utat; persze ott nem lakik se tanár,. se ügyvéd s épen ezért hanyagolják el annyira ezen utczákat." Szvoboda Venczel: Bocsánatot kérek, nem kell csinálni semmi szemrehányást se tanárnak se ügyvédnek, a kövezeti vámon kivül egy krajezárt sem költött még Pápa városa a kövezetre, így hát nem csoda, ha nincs mindenütt jó járdánk. Egyébiránt a ser utcza meg serház utcza már ki volt köveztetve. (Zaj, ellenmondások a felső városi lakosok részéről). Tavaly volt kövicsezve s az idénre ismét fel van véve 200 kocsi kavics ezen utczákra." Gáspár Gábor: „Igen szépen kérem tanácsos ur megtörtént az az eset, hogy ' a mit egyszer oda hordtak azt szépen megint elhordták. (Derültség)." Szvoboda Venczel: „Én azt a tanácsot adnám t. képviselő testület, hogy a háztulajdonosok kötelesek legyenek egy egy kocsi kavicsot hordani, házuk elé, melyet a város., ingyen adjon. Akkor majd lehet valamit csinálni, de igy nem. (Zaj, ellentmondások. /Elnök csenget.) De mikor uj szerepet tanulok, nem morog oly gúnyosan a szakálla közé, mint a többi hölgytagnál, s hosszasabban is nyugtatja rajtam szemeit, mikor elbúcsúzik tőlem. Hány éves lehet ? Istenem, mit érdekel ez engem? Miattam akár 30 akár 50 éves;, szőke, vagy barna lehet. Télen nyáron egyforma unalmas szürke ruhában van, sohasem hord keztyüt, bár jól tudja, hogy milyen ellenszenvem van az ilyen parasztos tempók iránt. Mikor a zenekart vezeti, úgy áll ott, mintha belenőtt volna a frakkjába. Milyen zenész! Művésznő kollegáim közül sokan •azt állítják, hogy még csinos is, mikor szemei dirigálás közt megtelnek tűzzel. Meglehet — nem tudom. Ha énekelek, csak a karnagyi pálezát látom. Figyelmemet a szerep veszi teljesen igénybe. Henrik tir, az említett imádóm, egyébiránt különcz. Senki sem sejtette, hogy zeneszerző rejlik benne, egyszerre csak uj operával lepett meg bennünket, melyben a főszerepet ón játszottam. Mint ha csak rám szabták volna. Mily gyönyörű zene, mily egyszerű és nemes, az ember szinte lehetetlennek tartotta, hogy ez a faragatlan ember irta. Az opera roppant sikert aratott. Én vezettem a szerzőt a tomboló közönség elé. Akkor sem volt keztyü a kezén. De azért Henrik nagy sikert aratott. Egyike Volt ez ama hirtelen fordulatoknak, a minők csak a művészek életében szoktak törtéjxm, Ennek az életnek azonban megvannak a rossz fordulatai is, melyek nem kevésbé váratlanul érhetik az embert. Bankházam, melyben pénzem volt elhelyezve, megbukott, az ijedtség engem beteggé tett s e miatt az impressárió felbontotta velem a kötött szerződést, mert hangomnak ép úgy csak a romjai vannak meg, mint vagyonomnak. Igy írják legalább az újságok, s azok csak tudják, hisz azért vannak, hogy mindent tudjanak.. Mig operatársulatunk vendégszerepel, én a szobát őrzöm. Henrik operája nincs a műsoron, mint a lapokban olvasom; e mellett hozza ugyanaz az újság a híres Mabel (az én vagyok) [szomorú sorsát. Attól tartok, hogy legközelebb gyűjtést indítanak számomra. Furcsa ez a világ!. Az utóbbi napokbaij, vagyis inkább éjszakákon borzalmas fölfedezést tettem: a kis kertben, mely házam előtt fekszik, kisértet jár. Nem valami fehér lepedőbe burkolt csontváz, hanem egy magas fekete alak, mely órák hosszú során áll ott, a kerítés aranyos rácsához támaszkodva. Felismertem, hogy nem valami megboldogultnak hazajáró lelke, hanem az ón karmesterem szelleme. Reszketek még csak a gondolatára olyan rokonszenvnek, mely arra képes, hogy egyszerre vendégszerepeljen százmórtföldnyire tőlem, és kisértsen a házam előtt. Egy este borzasztó eset tőrtónt: a szellem- megpillantott engem az ablak mellett, A ház kapujának rohan, s néhány pillanat múlva szobaleányom névjegyet hoz, melyet reszkető kézzel átveszek. Csakugyanjl Ő az! Mi mondani valója lehet ily későn? Az óra épen tizet üt. Bizonyára személyesen akarja tőlem viszszavenni „Bertalka" szerepét. íme, belép. Oldala mellett ülök, az álom messze fut pilláimtól ós egészen elmerülök az édes érzetben, ennyire szerettetni és ily ember által. Forrón megcsókolom (az első csók), s kérdem tőle, azt hiszí-e, hogy az ő Mabelje — az én vagyok — majd képes megcsókolni egy olyan férfit, a ki nem lesz az ö férje. Nem hiszi! Felelet helyett kétszeresen visszaadja csókomat, különben tévedhetek is, —• azt hiszem' hármat adott, vagy legalább is olyan hosszan adta a kettőt, hogy háromnak is bevált. Jóságos ég: Hát még há sejtené

? hogy pénzemet, jóval a bankház bukása előtt kivettem onnan, — azt hiszem, akkor egyáltalán nem venne feleségül. Ünnepelt primadonna és még hozzá dúsgazdag is! Igen, ünnepelt, . mert hangom készakarva változtattam fátyolozottá, hogy az impressarioval kötött szerződóst felbonthassam, s már ezt tudja, az utóbbi felfedezéssel pedig majd csak az esküvőnk után állok elő.