Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-02-15

•V.i Közérdekű sürgős közlésekre koroiiíiint rcndki\ tiIi szamok adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap szerk. hivatalába; küldendők Előfizetési díjak Egy évre 6 frt — Ml évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Égy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után, 5 kr, ' nyílttérijén 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számitatik-.. „ Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula .K papirkereskedése, főtér) küldendők xK, : I á

P

a V;

^

QS

: ingóságának és több pápai, s p apa-vidéki egyesületnek m eg v á íaszt o írt k öi 1 ön y e. Az uj aera. Közéletünk egyik ismert és tisztelt harczosa a tisztújítási lakomán sokszoros éljenzés által kísért beszédben üdvözölte a megújított régi tisztikart, mint oly testületet, melynek feladata a régit az újjal, az okos mérsékletet a szükséges és elodázhatatlan haladással összekapcsolni. — És helyesen mondta, hogy a tisztviselők által a város javára kezdeményezett bármely lépés e város lakosságában hü és áldozatkész követőkre talál. Sokunknak, mondjuk mindnyájunknak érzelmeit tolmácsolták e szavak, s a hangos éljenzés nyilvános bizonyítéka volt annak, hogy Pápa város közönsége óhajtozik egy kis elevenebb élet, egy kis mozgalom után, mert az eddigi iespedés, melynek a 400 lélek apadás szomorú emlék jele, nem méltó a város intelligens erőihez, de nem méltó annak anyagi erőihez sem. Önkénytelenül is eszünkbe jutottak azon szavak, melyeket parliamenti életük egyik kitűnősége Horváth Boldizsár intézett gróf Apponyi Alberthez: »a 15 éves apály elmúlt, megjött a dagály ideje.« Mert amint tagadhatatlan, hogy város :nk mintegy 15 év óta nem haladt, hanem megállott, sőt visszafelé ment számos tekintetben, ép úgy tagadhatlan az is, hogy ha a jelek nem csalnak, egy szebb jövő küszöbén állunk. Az az egyhangú bizalom, melylyel volt tisztviselőink úJTá választattak, mutatja, hogy mi épen volt tisztviselői karunktól várjuk, mint a körülmények legalaposabb ismerőitől, a kalauzolást, a jelen vigasztalan pusztaságából a jövőnek reményzöld térségeire. Tőlük várjuk, hogy mint a város érdekeinek éber őrei jelezzék a veszélyt, mely városunkat a közönyösség miatt fenyegeti s nyújtsanak alkalmat és módot arra, hogy e közöny bénitó lánczait széttörhessük. De mi néni csak tisztviselőinktől várjuk az indítványozást, hanem elvárjuk azt képviselőtestületünk minden tagjától, hogy a város javait, előmenetelét czélzó esznnéit ne rejtse véka alá, hanem; ismertesse meg a város közönségével, s igyekezzék azoknak érvényt szerezni. Am nem csak eszmékre, hanem azok kivitelére is van szükség. A város jegyzőkönyveiben, az egyes bizottságok kebelében sok üdvös határozat pihen "s aluszsza az igazak álmát, mert megvalósítva évek hosszú során át sem lettek, s megvalósításukat senki sem sürgette. Pedig mit használ a legjobb törvény is, ha az papiroson marad? A konverzió városunk e régóta vajúdó ügye, lehet hogy nem lesz az egyedüli pénzügyi müvelet, melynek végrehajtása városunk kópviselotesteletének gondjára bizatik. — Mi oly fontos kérdések előtt állunk már a legközelebbi jövőben, melyek városunk pénz erejét nagyobb mértékben igénybe veendik, értjjk a vasút, viz, csatornázás, kövezés stb. ügyét, s megvagyunk győződve, hogy képviselőtestületünk itt a város jól felfogott érdekében nem fog visszariadni áldozatoktól sem, s az a kisebbség, mely a legutóbbi közgyűlésen a takarékoskodás elvét hangoztatá, a nagyobb áldozatokhoz ép oly örömmel hozzájárul, mint a többség, sőt megvagyunk győz'Jdve épen azért szeretett volna megtakarítani néhány forintot, hogy azzal is többet adhasson oly czélokra, melyeket a város létérdekében megvalósitandóknak tart.Igy kell kiegészíteniük s kölcsönösen támogatniok egymást tisztviselőinknek s képviselőtestületünknek. Mi az initiativát ha nem kizárólag s egyedül, de mégis első sorban tisztviselőinktől várjuk, mint kiknek nemcsak feladatuk, de alkalmuk is van minden a várost érdeklő reformot alapos megfontolás alá venni, mig a képviselőtestület tagjai legnagyobb részben saját ügyeik gondozása folytán nem rendelkezhetnek annyi idővel, . hogy minden kérdésben alapos tájékozást szerezzenek, s az ügyet ezután indítvány tárgyává tegyék. — A kivitel lehetővé tótele és ellenőrzése — vagyis I az üdvös reformok megvalósítása — pedig a képviselőtestület kötelessége leend, s mi megvagyunk győződve a mint ezt a városi tiszteletbeli t. ügyész hangoztatta is, hogy a képviselőtestület egyetemlegesen támogatni fog minden előre alaposan megfontolt, el'ikészitett, városunk javára szolgáló indítványt. Ebben a munkában mi igen jól tudjuk, mily kötelességek várnak lapnnkra ós araint eddig ugy ezután is ott leszünk a küzdők sorában, hogy az üdvös eszméket' diadalra juttathassuk, s városunk javára Istentől adott erőnkkel munkálhassunk; tudjuk, hogy nincs alkalmasabb hely az eszmék tisztázására a sajtónál s bírjuk a városi

1 ügyek iránt érdeklődők igéretét, hogy nemcsak a városház nagytermében, hanem lapunk hasábjain is megfogják beszólni a fölmerült s fölvetendő eszméket. 'Mi' szívesen látunk mindenkit, szívesen támogatunk mindenkit, aki városunk haladásának előmozdítására igyekszik, mert egyik vagy másik kérdésnél lehetnek a nézetek eltérők, lehetnek az utak különbözők: a czél egy marad — városunk fölvirágzása. A tisztújítás városunkban. Városunk képviselőtestülete a valószínűleg utolsó tisztújítást e hó 9-én ejtette meg, csendben s egyetlen egy állás — a közgyárai állás — kivételével egyhangúlag. A kandidáló bizottság, mely Hanauer Béla, Horváth Lajos választott és Dr. Koritschoner Lipót, Tarczy Dezső meghívott tagokból állott, féltizenegyre bevégezte feladatát, mire Vóghely Dezső kir. tanácsos alispán, a tisztújító gyűlést rövid beszéd kíséretében megnyitotta, kijelentve, hogy a városi szabályrendelet értelmében, mely ellen a megyének — a jegyzők magán felek által díjazásáról szóló rész kihagyatván — többé kifogása nincs, az újonnan szervezendő két pénztári tiszti állás is be- fog töltetni. Az alispán szavai után Osváld Dániel polgármester maga és tiszttársai nevében lemond állásáról s a város pecsétjót átadja az alispán, kezeibe, ki most ideiglenes tiszti ügyészül Steinberger Lipótot, kapitányul Mászáros Károlyt, jegyzőül: Nagy Boldizsárt kérvén föl, a választást megnyitja. Mint említők csak a közgyámi állásnál került szavazásra a dolog, melynél két jelölt mórkőzött egymással Schirkhuber József ügyvéd ós Hermann János. A szavazatszedő bízottság, melyet az alispán Gyurátz Ferencz elnökleté alatt Bermüller Alajos ós Krausz József N. képviselőkből alakított meg, mintegy )„ óra alatt végezte tisztét, melynek eredménye az volt, hogy a 103 beadott szavazati lap közül 59-re Schirkhuber József, 42-re Hermann János neve volt irva (2 lap tiszta volt) s így Schirkhuber József lett 17 szótöbbséggel közgyámnak megválasztva. Az tij onnan szervezett számtiszti állásokra első számtisztül Reidl József, másodszámtisztül Krancsák József választattak meg egyhangúlag. Az újonnan megalaktüt tisztikar tehát a köv. tagokból áll: Polgármester: Osváld- Dániel, tanácsnok: ifj. Marfconfalvay Elek és Szvoboda Yenczel, ügyész: Szenté János, t. b. ü.: Teuffel Mihály, Számvevő: Hunkár Béla, pénztárnok : Freund Ferencz, Ellenőr: Tschepen Alajos, közgyám: Sekirkhuber József, pénztári tisztek: Iteicll József és Krancsák József, főjegyző: Nagy Boldizsár, jegyző: Lamperth Lajos, kapitány: Mészáros Károly, tollnok: Kiss Móricz, írnokok : Kemény Lajos és Könye Tamás, állatorvos: Spitzer Mór, bába: Bauer Anna, őrmester : Véber Dániel, vágóhídi felügy.: Gyenese Pál, mértékhitelesítő : Horváth Mihály. A tisztikar tagjaitól az alispán vette fel az esküt s néhány buzdító szót intézvén hozzájuk, a tisztújító ülést 12 óra előtt néhány perczczel éljenzés közt bezárta. Este — a mint az már szokásos — az újonnan megalakított tisztikar tiszteletére a Griff fogadó nagytermében bankettet rendeztek, mely egyike volt a legkedólyesebb társasvacsoráknak. A patkó alakú asztalfőn ült Yóghely Dozső ldr. tanácsos alispán, mellette Osváld Dániel polgármester, Néger Ágoston apátplébános, Takács Ádám árvaszéki elnök, Gyurátz Ferencz ev. • lelkész, Fodor Gyula ügyvéd, Kis Gábor reí. lelkész, ,s a két szárnyon félszázat meghaladó közönség foglalt helyet. — A terem még Pneb! (értsd; pápai uöegyleti bál!) díszítéseivel ékeskedett s a zöld fenyögalyak feledtették a publikummal a kint csikorgó hideget. — A harmadik fogásnál Yóghely Dezső alispán állott fel, poharáb emelve a vármegye ez időszerint betegen fekvő, de a közügyek iránt melegen érdeklődő szeretett főispánjára gróf Esterházy Móriczra. A lelkesült éljenzés elhangzása után Gyurátz Ferencz köszönti fel azt a férfiút, ki irodalmi s közigazgatási teendői mellett még a lelkészi teendőket is képes végezni, Véghely t, ki ma eskette meg a városi tisztikart. Néger Ágoston erre a megesketett tisztikarra, Kis Gábor az esketésen jelen levő tanukra a veszprémi vendégekre emeli poharát. Kisfaludy albiró a közigazgatási tisztviselőket élteti, Szenté Jánds pedig-a Budapestről épen e pillanatban megérkezett — s zajos tapsokkal fogadott — Fenyvessy Ferenczet üdvözli. Steiner az alispánra mint a közegészségügy éber őrére, Fodor Gyula Néger Ágostonra, a finom szellemességü apát-plebánosra, Steinberger Lipót Gyurátz Fer renczre az oktatásügy fáradhatlan bajnokára, Szilágyi József Pápa közönségére ürítenek poharat. — Fájdalom, nem voltak gyorsíróink, a kik följegyezhették volna ezen és a következő beszédeket, melyek szokatlan nagyszámban hangzottak el ez estén, mint fényes rakéták egyik jobban sziporkázva a másiknál. •— Igy csak a felköszöntő s felköszöntött személyét vagyunk képesek adni, a mit im meg is próbálunk azon sorrendben a mint a felköszöntések történtek. Yéghely Dezső élteti ezután — reflektálva Szilágyi szavaira — Pápa város polgármesterét; Szenté János a választókat, Horváth Lajos Szvoboda gazdasági, tanácsost, Szvoboda a választókat, Steinberger Lipót az alispánt, Dr, Kende Ádám Steiner Józsefet, Martonfalvay Elek Kis Gábort, Teuffel Mihály a képviselőtestületet, hangoztatva az e között ós a tisztikar között szükséges egyetértést, Dr. Fenyvessy Ferencz a képviselőtestületet, Szvoboda ifj. Martonfalvay Eleket, Teuffel a város tollát, Nagy Boldizsárt, Yéghely Horváth Lajost, Tarczy a „Pápai Lapok" szerkesztőségét s munkatársait, Kende Szentét,, Teuffel Bartkalos Istvánt, Yéghely Antal Gézát majd Fodor Gyulát, Horváth Lajos a járásbíróságot, Koritschoner Lipót a tiszti segédszemélyzetet, Szvoboda Hunkár Béla számvevőt, Teuffel Hanauer Bélát, ugyanőt Szenté mint hármas elnököt stb. A társaság a legderültebb hangulatban a késő éjféli órákig együtt maradt, kisebb csoportokra oszolva, s beszélgetve a város ügyei — no meg egyebek fölött-is. Városi közgyűlés febr. 7-én. — Gyorsírói följegyzések nyomán. — A folyó hó 7-ikén tartott városi közgyűlés egyúttal alakulási közgyűlés is volt, melyre megyénk alispánja Yéghely Dezső kir. tanácsos is megérkezett Veszprémből, kit a terembe léptekor a nagy számmal egybegyűlt képviselők lelkes óljenzóssel fogadták. A megnyitó beszédet, melyet az alispán ez alkalommal mondott, a következőkben közöljük: „Örömmel üdvözlöm rendezett tanácsú Pápa város mélyen tisztelt képviselőit, s midőn jelzem azt, hogy az 1886: XXH. t. cz. 53 §-hoz képest hivatalosan tudomásomra jutott az, miszerint a városban a választás alá eső városi képviselők helyett a választás a hatóság közbeTÁRCZA. CSÓKAKÓYÁIi*) TÜNDÉRE. — Költői beszély — Irta: ÉRDI (RUPP) RÓBERT. Omladozó kastély, ősrégi vén fészek, Az idő vasfoga, óh jaj de megtépett . . . Magas, karcsú tornyod leverte a porba ,.. Emlékezem rólad, im szerény dalomba.. . Itt állsz egy magadban a várhegy oldalán, A világba bámulsz szomorún, mogorván, .Hova lettek, hova belőled a népek? Az ősi sírboltba lepihenni tértek!... Befesté falaid zöldre a moh szépen, Gerliczék siralma búg a tetejében, Ide panaszkodni jár a dalos madár, S ha kisírta magát: csendesen tova száll... Néma éjszakákon, ha hold fény rá ragyog, Fölkelnek sírjukból rég elhunyt századok, A sok árny a sírból a várba felsiet . . . Ki háboritná itt a régi hősöket ? .,. . Legelöl egy szép lány hazajáró lelke, Kesztelenül jök fel, sifellöként lebegve; Utánna a többi, oly csendesen járnak... Förin a nagy terembe' egymásmellé állnak.. Gyenge nyári szellő, szelid, lágy íuvalma Zokogni, sírni kezd mintha egy orgona Játszaná siralmas, régi melódiát Az elhunyt lelkekért engesztelő imát ... . Most egy öreg ember a sorból-kiíépe, Kard van az oldalán, és bot a kezébe .. ? *) í'ejérvármegyében a Vértes Jiegyíéf egyik ^ulviayéa, Haragosan össze vonta nagy homlokát A hogy a teremnék közepére kiállt. Ez volt Csókakővár utolsó várnagyja Odalenn a sírba' nincsen nyugodalma, Kegyetlen ember volt nagyon ö kigyelme. Ki egyetlen lányát halálba kergette . . . Vajh ki tehet róla, ha kinyillott szive ... S belopódzott oda egy ifjú levente ? A ki elbűvölten nézett szép szemébe, Elmerült, mint a hold bemerül az éjbe!... Nádasdyak régi, bizalmas embere, „Kémény" voltaneve, kemény volt a szive.. Mária leánya egy valódi angyal, Ki minden szenvedőt ápol, megvigasztal.. Kécsy család régi, nemes família Ennek volt az ifjú legutolsó sarja . . . . Legeslegutolsó, legdélibb levente — A ki beszólt vele mindjárt megszerette.., Csókavárban talált otthont, menedéket... — Gyámoltalan, árva bárhova betérhet, Nem volt más vagyona mint szive és kardja Mivé tette volna idők zivatarja? . . . László lovagot szerette Csókakővár hadi népe; Ha csatákból megérkezett Örömmel mentek elébe. Deli szüzek, délczeg ifjak Várták künn a zöld mezőben Körülállták, körülfogták S hála szókból Vala bőven, Nádasdy, a várnak ura László lovag kezét rázza: „Derék ifjú nem hoztál hát Szégyent Csókakő várára.? . , .« Á csatlósok csatakürfcje Diadalmasan felharsog; Visszadörgi a vén Vértes A győztes, riadó hangot. Cserkoszorut nyújt egy hölgy most Nagyremegvé a vezérnek; Az ifjú és a hölgy akkor Véletlenül összenéznek, Két pillantás találkozik Két ifjú sziv összedobban Valaha a boldogságot Erezték vagy érzik jobban? . . . Ám a szerelem virági Nemcsak édes kéjt teremnek Szülője az sok bánatnak Sok kinnak ós gyötrelemnek. László lovag ámul, bámul — Mintha talán álom volna A ki a koszorút nyújtja Kemény lánya szép Mária. Vége van az ünnepségnek Eltűnt a napnak arczája László lovag nyugodalmát Bárhova megy, nem találja. Akaratlan oda téved A szép úrhölgy ablakához, Mert attól, mit mostan érez Vagy üdvözül, vagy elkárhoz' . . Az ablaknál szép Mária Kibámul a sötét éjbe, Mintha valakit keresne ; A sötét, nagy mindensógbe; És a kiért gondolatja Messze, messze tova szállá A csillagos mindenségbe A hetedik menyországba : Oda megy most közelébe, •Kezét lassan megszorítja S reá hull az ifjú forró, Mámorító csókharmatja. S bele nézett az ifjú hölgy Elbűvölő szép szemébe „Imádlak Mária téged, Oh szeretlek mindörökre." Elfojtott sikoly hagyá el, Az ifjú hölgy bíbor ajkát. Ah hogy édes ábrándjait Nesztelenül megzavarják! De csakhamar bíborban ég Hófehér két szép arczája, Mámorító kéj rezgi át Ifja suttogó szavára: — Mi nekem a te szerelmed? — Az a mi a nap a földnek, Az a mi a szent imádság Zajgó, háborgó lelkemnek. — Mi nekem a te szerelmed ? — A mi harmat a virágnak, A mi nélkül a kis virág Lassan, lassan fonnyad, szárad. Mária a te szerelmed Eletem ragyogó napja, Mely a sivár mindenséget Rózsaszínre változtatja, Oh nekem a te szerelmed Enyhet adó, hűvös árnyék A mi nélkül éltemen át Örömtelen búban járnék! Hófehér szép, picziny kezet Csókjaival hahnozá el Bűvös szavaira a lány Égő arczczal imígy felel: — Szeretlek lángolón Úgy mint a napot, Mint gyöngyét a tenger, Mint éj a psillagot, Mint párját szereti Á kis fülemile) Tjgy szeretlek szép lovagom : Mint fát a levele! Ej setét szemednek Bűvölő varázsa, Az én bús szivemet Rég megbabonázta, Azóta már nincsen Nappala, sem éje, Arczod régen be van vésve Szivem közepébe ! . , . S rá hajolt a szép lány Az ablak párkányra, Mert tán midkettönek Csókra volt a vágya ... Egybe forradt ajkuk — Édesdeden, hosszan Hű szerelmet esküdtek ' .Egymásnak boldogan. Azt hitték ez után Már ez igy fog lenni Az édes ábrándot Nem zavarja semmi ... . Felhők tornyosultak Oda fenn az égen ... 0h mert bánat nélkül Boldogság már nincsen. •* ° • Keménynek rettentő nagy lett haragja/ Midőn hírét vette, hogy a szép Mária — Minden áldott este, minden áldott éjjel — Együtt mulat, kéjéig a szeretőjével! Az Ő drága kincse, egyetlen leánya . . . Becsületes hírét, hogy így meggyalázza! Es a gaz csábító, verje meg az Isten , .-. — Szigorú fellépés, büntetés kell itten... A várba hatalmas ember volt a várnagy, A kit haragja ér, — semmi jót se várhat.. László hírét vetto, hogy mi készül itten .. Elhagyá a várat —- korom setét éjen. . k