Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-11-22

XVIII. évfolyam. 47. szám. Pápa, 1891. november 22. Bérmentetleii: levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Adunak szánt köl z 1 e m é n y e k a lap ,„s:erk, hivatalába - küldendők. x- ' Hirdetések /hasábos petitsór térfogata után 5 kr. ^nlttérben 30 kr. A díj előre fizetendő, Bólyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Golilbwg Gyula papirkeröskedése,főtér) küldendők.^ ' Rápa,vár ftS ., hatóságának é. több .pjp ai , s papalvidéki egy esfilétnek megválasztott k öalőnve. Olcsó vízvezetéki tervezet. — Don Stefano tervezete — Folyó óv augusztus havában Don Ste­fanotól (camalduli szerzetes perjel Olasz­országban) érdekes levél érkezett váro­sunk tanácsához, ehhez és a képviselő­testülethez czimezve. E- levélben Don Ste­fano, a ki különben pápai születésű ^Löllbach) a vízvezetékre vonatkozólag egy olcsó tervezettel lép föl, melyet elfo­gadásra ajánl. A városi tanács augusztus hó 29-én tartott üléséből megbízta Voyta Adolfot a terv megbirálásával s Yoyta Adolf véleményes jelentésébea. a tervet olyannak mondja, mely megérdemli a vele mló foglalkozást. Lapunk, mely az ivóvizi mizériák: megszüntetósénkezdéttől fogva fáradozott, csak kötelességét teljesíti, midőn a leg­utóbbi vízvezetéki tervezet ismertetése után, tért nyit az agg perjel eme terve­zetének s épen ezért közöljük a terveze­tet, még pedig teljesen az eredeti szerint, melynek régies zamatja jól esik a hír­lapírók által megrontott nyelvórzéknek. Bevezetőül álljanak itt azonban Voyta Adolf urnák szavai: „Don Stefanónak a vízvezeték ügyé­ben benyújtott levelében foglaltakra van szerencsém jelenteni, hogy Don Stefano eszméje megérdemli avele való foglalko­zást, ha mellőzzük az. igen költséges, és erőnket felülmúló nagy szabású vízveze­téki tervet, és megelégszünk ivóvíz hasz­nálatára felállítandó kifolyó kutakkal. Don Stefano perjel ur terve szerint két csövön át, természetes esésénél fogva vezettetnék be a tapolczaföi viz a város főutczáj án át a Floriánképig, s ezen csővek látnák el a helyenkint felállítandó kifolyó kutakat. Minthogy a kettős csővezetés e ezélra felesleges, az általa igen olcsón fel­vett csővek ára az előleges költséget nem alterálja, ha csak egy csövet veszünk fel számításba. Don Stefano levelének viszonzása mellett reá vpnatkozó véleményemet ezen­nel tisztelettel benyújtom azon kéréssel, hogy Don Stefano perjel urnák — ki je­lenleg itt szülő városában — tán életében utoljára*),— hosszabb szabadságát élvezi — ezen patriotikus gondoskodásáért jegyző­könyvileg köszönet szavaztassák s neki az egy kivonatban kiadassák, egyúttal *) Ugy értesülünk, hogy Don Stefano Nagy­Gannán szándékszik a grófi sírbolt kápolnájában folytatni remetéskedését. Tényleg még mindig vá­rosunkban időzik, a Szt Ferenczrendiek zárdájában. Szerk. czélszerünek tartom a tervezetet a Pápai Lapokban is közzé tenni, mi az eszmék tisztázását elősegítené." Ezek előrebocsátása után közöljük a tervezetet magát a következőkben. Nemes Városi Tanácsi és Tisztelt Képviselő Testület! Alázatossan alul irt pápai születésű, már, 15 óve t hogy tartom az érdem tellyes Pápai Lapot, melyet mindig nagy figye­lemmel olvasok, ugy hogy, noha távol kedves születésem helyétől, bőven tudó­sítva vagyok Pápa városának dicső mó­don többféle hasznos intézetek által a jó­ban való előmeneteléről, a min nagy' lelkű. Személyek szünet nélkül fáradoznak. Kö­vetkezése, hogy a jó, és hasznos határo­zatok, ós szerencsés vógbevitelek nagy kellemetességet, ellenben az ólkor előfor­duló balesetek nagy szánakozást gerjesz­tenek bennem. Ugy például a nem rég szerencsétlenül végződött artézi kútfúrása. Midőn Uraságtok néhány évek előtt a jó viz megszerzéséről kezdtek tanács­kodni, és végre hajlandóságot nyilatkoz­tak , egy artézi kut fúrásra, szándékom volt Uraságtokat figyelmeztetni a munka kétséges és költséges kimenetelére, jól em­lékezvén az. 1831—32. évi rosszul végzett artézikut fúrásra. E végett bátorkodtam Uraságtokhoz egy levelet irni, a melyben egyszersmind környülállásosan meg írtam csekól véleményem szerint, mi módon le­hetne a tapolczaforrási vizet annak ere­deti jóságában, kéméit kőlcsóggel, bizto­san, és örökre Pápára alkotni. A levél már készen volt, csak a postára kellett Volna küldeni, de szerencsétlenségre az nap érkezett hozzám a Pápai Lap, mely­ben nagy csudálkozásomra egy világ híres geológus (a ki ( itten ugyan Olaszországba tellyesen esmóretlen) határozott kimondá­sának, hogy 200 méter mélységre jutva minden bizonnyal hatalmas vízre fognak találni, a tisztelt városi Elöljárók hitelt adván, ezzel az artézi kut forása meg volt határozva. Ezen határozás után nem bá­torkodtam a levelet elküldeni, hanem na­gyon sajnálkodva, ós kételkedve várva vártam a dolog kimenetelére. De midőn a fúrás nem csak az emiitett 200 méterrel de elég gyorsan 250-re is jutott, végre 300 métert is sokkal fölülhaladott a kí­vánt czól elérése nélkül, nagyon sajnálom, hogy a közben jött ok miatt szándéko­mat nem tellyesithettem. Végre olvastam a Pápai Lapban, hogy a bajon nem volt többé mit segitteni, a nagy holt eltemet­tetett. Ezen sajnos eset óta néhány évek multak, a melyekben ismét többször volt említve egy artézikut, sőt két hasonló kutak fúrására való kísérletet tenni. Én azonban hetenként reménylettem, hogy végre a Pápai Lapokban a tiszta forrási viz eanalizatio által való megszerzésére szolgáló Pápa városára nézve minden te­kintetből czélszerü czikket fogok egy nap találni. Végre véleményem valóban tellye­sedett, mert az utolsó lapokban e végett oly nagyszerű Program volt előterjesztve, hogy annak kivitelére nem kevesebb mind egy negyed millió forint volna szükséges. Azonban sajnos, hogy azon idő alatt míg a viz ezen programban említett 10 méter szélességű, ós 20 méter hosszú roppant reservábi jut, részint a sokszori levegő­érintésével, ugyszinte a reservába való nagyobbrósze mozdulatlan állapotban lé­vén, a természeti jóságát, á valódi vizi essentiáját elveszti, és ez által csak kö­zönséges vízre válik, holott a tiszta for­rási vizet eredeti jóságában egy igen egy­szerű módon, és ez által kevés költség­gel, és minden bizonnyal lehetne megsze­rezni, ugy hogy az emiitett nagy capita­lisnak egyedül négy vagy öt évi kamat­jával tökéletessen Pápára lehetne áthe­lyeztetni. (Folyt, köv.) A Rábaszabályozás eredményei. A „Köztelek" nov. 7riki számában a következőket irja: Hazánkban jelenleg végrehajtás alatt álló folyószabályozásaink között egy sincs, melynél az eredmény oly kézzelfoghatóan, oly nagy arányokban mutatkoznék, mint a Bábaszábályozásnál és a vele egybe­függő vázszerkezetnél. A szabályozás 1886-ban vette kezde­tét ós a törvény értelmében még csak a jövő 1892-ik évben lenne befejezendő, te­hát az eredmények sem lehetnek még tel­jesek, mindazonáltal a györmegyei rész már megoldottnak tekinthető, minek a jeléül szolgálhat az is, hogy ezer, és ezer holdakra menő területeket törtek már fel eddigelé, melyek állandó posványokat, mo­csarakat képeztek. A vidék képére alig lehet ráismerni ós a szabályozás hasznosságát alig lehetne jobban illusztrálni, mint azon egyszerű földmives szavaival, kitől, midőn a hely­színen járó műszaki bizottság azt kér­dezte Réti községben: No meg vannak-e atyafi a szabályozással elégedve; azt vá­laszolta: Az Isten áldja meg, a ki legelő­TÁHCII EGY KIS FIÚHOZ, Szoszke fürtös drága gyermek, Ékes arczu kis baba, . Jöszte ide, hadd ölellek! Arczodon ha elmerengek, Elszáll lelkem bánata. Kék szemedben annyi élet, Ajkad egyre mosolyog; Angyal játszik még tevéled, Szived lelked mostan ébred, Igy mutatja mosolyod. Oh ha látnál a jövőbe' Mennyi bánat vár reád, — Mennyi küzdés, kába dőre, — Megütközöl durva köbe, —• Aljas önzés, bűn leránt; Oh ha látnád nem nevetnél, — Sírnál, édes gyermekem; • Megsiratnád, mért születtél, Mért — születve — el nem vesztél A legelső reggelen! Oh de jobb igy I jobb ezerte Meg nem sejtve a veszély, Mint ha tudva, mint ha sejtve Eüzdnél — járnál attól kezdve, Hogy világra érkezel. Csak nevess, te drága .gyöngyöm, Oh nevess csak aranyom, Ezt a mosolyt — mindörökkön Kiizdesz bár a sárgöröngyon — Meg nem vehetd aranyom! YÁLÁSKOE. Válni... várni ... mindörökre válni kell, Megtépett sziv, — megszaggatott kebellel; Te kit lelkem imádattal szeretett: Te tetted oly Bússá nekem ezt a földi életet! Ajkimon, ha olykor-olykor dal fakad, Kern hallat csak bús keserves hangokat. Búval zengem azt a régi szerelmet, A mely miatt Hűtlen lányka tenger sokat szenvedek! Te maradtál, ón másfelé mentem el, Mig te vigan, én búsongó kebellel; Körötted fény, — ón fölöttem sötét köd, Hej engem már Ez élethez, gyász élethez mi sem köt! Ajkaimról nem száll átok te feléd, Kern kérem rád tört keblemnek gyötrelmét. Az én szavam nem lesz panasz, nem lesz Én az égből [vád, Boldogságot, áldást kérek te reád! üti napló*). A >Pipai Lapok« számira Irta; GIZELLA. I. Sz.-Fehérvártól Karánsebesig. £1 innét, el e városból) Fogjatok be hamarjába, Hadd rohanjak, haád repüljek Más vidékre, más országba !— Petőfi. Még junius utolsó napján hagytuk el óvárosunk falait, könynyü sziyvel, könnyű podgyásszal, mert hát mind kettő, kívánatos ntgyobh útra. — A fővárosban *)• Tárgyhalma*jqj*ít késett, Szerk. csak rövid időt tölténk, az osztr. m. áll. vasút pályaházánál jól megebédelve, — hol még másik rendes nti társunk is hűsége­sen hozzánk szegődött, — folytattuk utunkat. A gyors vonaton alig győz az em­ber jobbra balra tekinteni az ei-el tünö vidék felett. Alberti írsánál már aratják a pompás rozsot. — Ozeglódnek szép nagy ref. temploma, tovább szélmalmok, ho­mok szőllök, melyek felett ugy tréfál­koztak „hogy itt ledobták Bachust az Olympról." „Hirös város az alföldön Kecskemét" .. . irja Petőfi, — de igen csinosan is terül, nagy gyümölcsös és szŐllők szegélyezik, melyekben szebbnél szebb nyárilakok, lengő lobogókkal. Több ezer kis tanya, szélmalmok.— Félegyháza, nagy két tornyú kath. tem­plomával, itt is pompás nagy spanyol meggyet kínálnak, a tikkasztó hőségben valóban üditö. — Már rozskepék minden­hol, — a „dorozsmai szélmalom" sem kü­lönb a többinél; végre Szegeden vagyunk! Szomorú sors által lett ujabb időben Sze­ged híressé, a kanyargó Tisza, milyen szelíden fodroz medrében, pedig mennyire tönkre tette e várost; azonban a király Ígérte, hogy rt szebb lesz, mint valaha" s ime, egy uj, szép város áll előttünk. Pa­lotaszerü házak, széles kör-utak, királyi tábla, pompás hotelek ('„Tisza" a legszebb legújabb), piaristák nagy gymnasiuma, templomok, szép színház stb. Azonban sajnos, sok üres lakás van hirdetve, majd iuinden második ház kapuján, még nincs éléglakója Szegednek, utczái üresek, még a katonaság nagy része is hiányzik jelen* leg, miután Orosháza és csabai nép za­ször kitalálta. Egy másik pedig ugyan­ily kérdésre, hová azonban á munkála­tokkal még nem értek fel,, azt felelte: Uram elpusztulunk, ha a szabályozás gyor­san nem ér fel hozzánk! A midőn az egész országban a szabályozások iránt annyi kifogás, panasz merült fel, jól esett hallanunk az elismerésnek ily egyszerű, de mégis mindent kifejező szavait,. Az egész vidéken, a hol a bizottság csak megfordult, mindenütt olyanokkal találkozott, kik a szabályozást siettetni, azt kiterjeszteni, de nem megakasztani óhajtanák. Egész falvak küldöttségileg jelentek meg, hogy kórjók a szabályozás folytatását, a mennyiben az 1885. évi tör­vény a Rábaszabályozás terén csak a leg­szükségesebbekre kívánt első sorban ki­terjeszkedni, á jövőnek tartván fenn an­nak a folytatását és kiegészítését. A 6.600,000 frton kivül még mint­egy 4 miinóra menő munkálatok lesznek szükségesek, hogy a Rába ós mosonyi kis Duna által dominált vízszerkezet összes vizbajaitól megszabaduljon. A megvédett ós részben mocsártól megszabadított s haszonhaj tóvá tett terü­let meg fogja haladni a 400,000 kat. hol­dat és ezzel a Dunántúlnak mezőgazda­ságilag egyik legszebb vidéke fog a ma­gasabb kultúrának átadatni." Észrevételek*) a helybeli izr. tanítótestület emlékira­tára a biblia magyarra való fordítása tárgyában. Minden iskolának megvan fontossága, hivatása es czélja ugy a képzendő egyén, valamint a társadalomra nézve; a népis­kola hivatása az egyén képzését és mü­veiésót előkészíteni ós hogy czélját biz­tosan elérhesse, okvetlenül szükséges, hogy minden mellóktekintet háttérbe szorításá­val programmjába, illetőleg tantervébe csak azon tárgyakat vegye föl, melyek a tanulót jövőre tankópessó tehetik, ezeket pedig módszertanilag ugy tárgyalja, hogy a 6—10 éves tanulónak nehézségeket ne okozzanak. — Ama néptanító tehát, ki a népiskola czélját a középiskoláéval ösz­szetóvesztené ós az alapoktatás helyet a *) Szívesen adunk tért e czikknek, mert ma­gunk is azon nézetben vagyunk, hogy üy kérdés­nek függőben tartása bénitólag hat a tanításra magára. Tudjuk ugyan, hogy az eldöntés az isko­laszék egyes tagjainak visszalépése folytán is aka­dályozva van, de talán sikerülni fog az izr. hit­község igen tisztelt elnökének ennek daczára is az ügyet döntés elé vinni. A tárgyilagos czikkre kü­lönben hasonló hangon irt válasznak a legnagyobb készséggel adunk helyet. Szerk. tudományos kiképzést a népiskolába be akarná hozni, nemcsak, hogy rosz szol­gálatot tenne a jó ügynek, hanem tönkre tenne egy egész nemzedéket is, mivel mind elméletileg, mind tapasztalatilag be­bizonyított tény, hogy a tanításban csak fokozatosan, a tanuló kora és tapasztala­tához "képest, szellemi és testi fejlődésé­hez mérten lehet haladni.—'.A népiskola I sikeres működése továbbá attól is függ, l hogy ez intézmény semmi körülmények közt. magánügygyó ne degradáltassék, szent kötelessége tehát ugy az iskolafen­tartö — mint a tanítónak, hogy annak látszatát se engedjék felmerülni, hogy az iskola ügye személy érdek szolgálatában állhat, szóval, hogy egyesek javáért szen­vedjen az iskolaügy; nem változtat a dol­gon, ha itt-ott ezt a magán vagy sze­mólyérdeket a vallásosság fónyköróvel ve­szik körül. Hogy félre ne értessünk, áttérünk konkrét esetre. — A helybeli izr. iskola tanítótestülete tudvalevőleg már május havában egy terjedelmes, nyomatékos ér­Vekben gazdag, alaposan okadatolt emlék­iratot intézett a hitközségi iskolaszékhez, melyben kéri, hogy a biblia tanításában végre valahára hagyjanak fel az eddigi természetellenes, szellemet és testet egy­aránt bénító módszerrel, és hogy jövőre a biblia héber eredeti szövege ne németre, hanem magyarra fordittassók. — A figyel­mes szakértő Szemlélő nem idegenkednék beismerni a kórélem jogos voltát és hely­benhagyná azt, már a tanítás egysége te­kintetéből is. — Miért ragaszkodik az is­kolaszék a régi, elavult és hasznavehetet­len módszerhez ? Miért vonakodik az em­lékirat érdemleges tárgyalásába bocsát­kozni ? Mentségül azt hozzák fel, hogy az eddigi rendszer szerint a tanulók a héber mellett a német nyelvet is megtanulták, és hogy a bővített héber tanulás a német nyelv elsajátítását okvetlenül szükségessé teszi. — Föltéve, hogy az áll, amint va­lóban nem áll, hát szabad-e, de lehet-e a népiskolában ily módon sikeresen ta­nítani égy idegen nyelvet ? Szabad-e a népiskolai oktatásban, ugy szólván, egy csapásra két legyet ütni akarni ? — Az érvelés különben nem áll, a biblia szöveg németre való fordítása nem segíthette elő a német nyelv ismeretét, s az eredmény, melyet a pápai izr. iskola a német nyelv tanításában mégis felmutatott, csak is ós kizárólag a tanitók kitartó, odaadó törekvéseinek tulaj donitható. — A másik érvelést illetve, tagadhatatlan az, hogy a Igen szopj nagy park terül á Tisza partján, gondozott virág csoportok, öntö­zött utak, lombos fasorok, számos ülő­helyek (2 kr dij). Egész erődöt képez a kőrakpart, melyet .azonban megrongált a tavaszi nagy vízár, s most ís számtalan munkás dolgozik e drága mű helyrehoza­talán. A corson igen nagy az élénkség, egész Szeged itt találkozik, annyi a sé­táló, jó katonazenét hallgatva, csevegnek s élvezik a kellemes estét. Míg a parti élet igen élénk, jelenleg a vizén annál csendesebb, a Tiszán néhány fess regat­tista siklik szkiffóvel, halász bárkák, vagy tutajok úsznak, hiányoznak a gőz­hajók, fürge propellerek. Oly nyugodt a kép, a fodrozó folyó vissza tükrözi az átlátszó ég azúrját; túlról gyár kéményé­nek füstje csendesen száll a légbe, a vá­ros szép fekvése, a hatalmas vashíd, mind emlékeztet egy kis Bpestre. Eiffel ópité az összekötő hidat, Resiczán készültek vas részei, századokra szóló mű, emlék­táblák jelzik keletkezését. A holnapi (szerda) heti vásárra egész kocsi sorok jönnek zöldséggel, foghagymával, miből még soha annyit nem láttam, zöld pap­rikát, pompás gyümölcsöt hoznak kosa­rakban, targonczán stb. Olyan jövés me­nés ez a hídon, melyről még szebb a párti kép. Uj-Szegeden szép mulató hely hosszú fasorok, lámpák, diadal kapu lam­pionokkal holnapi majálisra elkészítve, hűvös erdei sétányok, virágcsoportok, pompás liget ez, a szegediek kedvelt sé­táját képezve. Eredeti a nép viselet, szép piros kis papucsokban járnak (többnyire harisnya nélkül), melyek csak sarkon be­lül érnek. Hajukat egyszerűen befonva két ,tékerosbéV'l eare sztve hordják. Sté* vissx* tértünk a fánia parkba, melynek közepén igen re­gényesen áll, az egykori híres „szegedi vár" romja; sűrű üde repkénynyel felfut­tatva sötét falán olyan „kedélyes fogház-" nak látszik, ós most valóban az is, mert vendéglős bírja, ós alakitá át magának. Fényesen kivilágítva, fák alatt minden asztal elfoglalva, corsóról a nagy közön­ség zsongása, és a katona zene hangzik kellemesen. . Milyen ellentót ez 30—40 év előtt s most. Akkor rablók zsiványok csörgették itt rablánczaikat, a híres Rózsa Sándor is itt fohászkodott kalandos rabló élete fe­lett, (kiről Edvi Hlós utóbbi időben any­nyi érdekeset irt), most, vidám mulató­zok helye, kik á vár maradékára félelem nélkül tekintenek. Magunk is asztalt foglalánk, mind a konyha, mind a szolgálat igen jó volt. Az étlapról nem hiányzott, a „töltött pap­rika"- e különlegesség, (mit azonban ma­gam is készítek) — a hal — csodálkozá­somra drága, haliam, hogy sokszor nem is kapni, mert a halászok bizonyos meny­nyiség szállítására vannak kötelezve, és így-megesik a Tisza partján, hogy a sze­gedi disz ebédnél, Bécs, vagy BpeStröl rendelt hal. kerül az asztalra. Igen kedves ismerősökkel találkoz­tunk, a m. kir szegedi II. honvéd ker. parancsnok és kedves családjával, s egy Bpesti ismert nevű Veterán ügy veddel, kit a deczentralizáció hozott ide a kir. táblá­hoz ügyét folytatni. Nagyon kellemes volt a rövidke idő mit űgyütt tölthetónk, de annál jobban esett tapasztalni, hogy sem távolság, sem magas állás nem változtatja meg, az igazi művelt- embereket! Szives bucsut vettünk tö'lök, és a holdas gyö­nyorU; estét - felhasználva, kisétáltunk a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom