Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-02-01

Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektói fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap szerk. hivatalába küldendők. 'y Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt •— Eéi évre, 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr.' Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbeh.30 kr. A díj előre fizetendő. , Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési. dJjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába ((Joklbcrp: Gyula ;jv papirkereskedése, főtér) küldendők (V, ; : ,7)"K Pápa város hatóságának cs több pápai, s p ápa-vidéjki egyesületnek megválasztott közlönye. Pápa, 1891. jan. 31. Üdvözöljük az újonnan megválasztott városi képviselőket, üdvözöljük őket azon a polczón, melyre őket polgártársaiknak bizalma emelte. Á bizalommal kötelezettség is jár. A megválasztott városi képviselőknek ugyanis kötelességükben áll, hogy ä választó polgárok által beléjük helyezett bizalomnak pontosan és lelkiismeretesen meg is feleljenek. Az olyan városi képviselő, a ki a választók által belé helyezett bizalomnak megfelelni nem akar, — vagy nem képes, az nem hasznára, hanem csak ártalmára van közügyeinknek. A városi képviselőktől elvárjuk, hogy sok jó tulajdonságokkal legyenek felruházva. Ezek között első helyen kell megemlítenünk az igazságszeretet. A városi képviselő legyen mindenkor igazságos. A tárgyalás alatt lévő ügyeket vizsgálja meg lelkiismeretesen,— mérlegelje gondosan az összegyűjtött bizonyítékokat és őrizkedjék különösen attól, hogy valószínűségen alapuló beszédeknek kellő bizonyítékok nélkül hitelt adjoa. A városi képviselő továbbá ne legyen elfogult. Kicsinyes, személyes érdekeket ne helyezzen a közérdek elé, legyen jelszava a »haladas« és iparkodjék ezt szóval és tettel, a tárgyalási teremben ugy, mint a közéletben mindenkor bebizonyítani. Mindnyájan tudjuk, hogy városunk bajai a múltból erednek. Tarosunk haladásának és felvirágozhatásának, — valljuk meg egész őszintén, — igen sok esetben, saját városi képviselőtestületünk állott útjában. Szemrehányással tehát nem illethetünk senkit. A hibát elkövették elődeink, nem marad tehát egyelőre egyéb hátra, mint azt megadással eltűrni. De a jelenben ngy mint a jövőben a városi képviselőknek meg kell ragadd niok minden alkalmat és minden eszközt, — mely a multak hibáit orvosolni lesz hivatva. Ezt joggal várjuk el az újonnan választott képviselőktől, mert a beléjük helyezett bizalomnak csakis ezen uton fognak érvényt szerezhetni. A városi tanácsteremben már legközelebb fontos tárgyak: kerülnek a zöld asztalra. Ezek: a vizkórdés, a kövezet ós a Pápa-csornai vasút. Fontos tágy mind a három, városunkra nézve talán mindegyik életkérdés. Áldozatok nélkül egyiket sem tudjuk létesíteni, de a haladás eszméje megköveteli tőlünk is az áldozatokat. Ilyen értelemben üdvözöljük mi az újonnan megválasztott városi képviselőket és erős a meggyőződésünk, hogy a haladásnak egyik sem fog útjába állani, sőt valamennyien közös erővel és buzgalommal fognak városunk felvirágzásán fáradozni. t Simor János. A herczegprimás temetése, egyházi fejedelemhez méltó pompával és fónynyel ment végbe szerdán d. e. Esztergomban. Már kora reggel óta hullámzott a nép. A város gyászt öltött. Az égő lámpások gyászfátyollal voltak borítva. Kilenc órakor a vízivárosi templomban, a ravatalon fekvő halottat Boltizár püspök nagy segédlettel szentelte be, mire a koporsót bezárták. A szertartást folytonos harangzúgás kisérte; időközben megkezdődött a temetéshez való felvonulás, a tömeg a főutcát, a palota és templom előtti tért elfoglalta. Az egyletek, küldöttségek és testületek gyászlobogókkal vonultak ki. Eéltiz óra után gyülekeztek a küldöttségek \az ismét megnyílt templomban. Az első padsorban foglaltak helyet Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Osáky Albin gr., közoktatásügyi miniszter ós Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter; azután az országos küldöttség. Hornig b. Schuster, Dulánszky és Steiner megyés püspökök, Boltizár és Palásty fölszentelt püspökök ós "Wolafka osztálytanácsos. A gyászszal borított templom közepén volt elhelyezve a nagyszerű ravatal nyolc-soros viaszgyertyákkal körülövezve; a déli növényekkel borított emelvényen nyugodott a gazdagon aranyozott érckoporsó a primási jelvényekkel ós a bíbor szemfedővel. A ravatalt altisztekből álló diszörsóg környezte. Miután Erigyes és József Ágost főhercegek a szentélyben helyet foglaltak, Császka szepesi püspök, egyházilag előirt legnagyobb segédlettel megkezdte az egyházi szertartást. A oircum dederunt után a celebráló püspök a koporsót minden oldalról beszentelte. A mikor az absolve domine és a jvenite exulteum elhangzott, a koporsót az uradalmi tisztek az üvegfalu, hatlovas halotti díszkocsira emelték. A menet, a mely útját a Bazilika felé vette, a következő sorrendben indult el: Elöl a megyei lovas huszárok, azután a növendékpapok, kezükben a feszülettel; az összes tanuló ifjúság, az egyletek, a községi s más küldöttségek, a primási, a káptalani és az uradalmi tisztek, a katonatisztikar, a városi és a megyei küldöttség, a papság, a m. tud. akadémia, a szent István- és szent- László társiilatok küldöttségei, a főváros és Fejérvár város küldöttei, a főkáptalan, a püspökök, katonai zenekar, egyházi énekesek, egyházi segédlet, a pontificans, három udvari pap, kik a biboi-noki kalapot, s a rendjeleket, köztük az „arany gyapjú"-t vitték. .A gyászkocsi után az országos küldöttség, a főrendek, a képviselők, a rokonság, az udvar-i papság s végül az udvari cselédség sorakozott. A főhercegek és a miniszterek, a kedvezőtlen idő miatt kocsin mentek a bazilikába. A monumentális templom egészen gyászdiszt öltött, mi imponáló hatást gyakoroltak a szemlélőre. A templom hatalmas oszlopai, a főoltár ós szentély minden része gyászfátyollal volt boritva, az öszszes imahelyek is fekete posztóval boritvák. A kupola alatt óriási menyezetes ravatal várta a koporsót, melyet 16 sor viaszgyertya környezett. A magas vendégek ez alatt a sekrestyében gyülekeztek. Miután a gyászmenet a basilikába ért, a papság a koporsót leemelte, a kikföl kanonokok vették át és helyezték a ravatalra, mely a prímás címereit viselte. Erre Frigyes és József Ágost főhercegek a főoltár balján elhelyezett imazsámolyokon, a miniszterek a kanonoki helyeken foglaltak hejyet; Lobkovitz herceg hadtestparancsnok, Forinyák altábornagy, Dobner őrnagy, mint a bolgár fejedelem képviselője és Holdházy kanonok második paciosztályban, hol még az országos küldöttség ós a főrendiház tagjai voltak, kdlyezkedtek el. Szemben a túlsó oldalon a képviselőház küldöttsége, a tábornokok, köztük Rosenzweig báró ós a honvédség tisztikara, köztük Palkovics ezredes, Álgya Sándor őrnagy és Dobietzky százados, azután a főváros küldöttsége, Gerlócy Károlylyal és Márkus Józseffel, Esztergom város ós megye küldöttségei. A főoltárral szemben a megyés püspökök egyházi ruhákban, imazsámolyokon foglaltak helyet. Császka pontificans erre, imposans segédletével a főoltár felé vonult, a főhercegeket ós a kormány tagjait üdvözölve, azután ruhát [váltva kezdetét vette á- nagy gyászmise, melyet a miserere előzött meg. A zene és az; énekkarchornson a legkiválóbb zeneszerzőktől megható gyászdalokat adtak elő. — Az énekkarban a legkiválóbb énekesek kisérték a misét, mely egész déli negyed egy óráig tartott. A mise végeztével Dulánszky, Hornig, Schuster é^s Steiner megyés püspökök is magukra öltötték a gyászpalástokat, s a papság kíséretében vonultak a ravatalhoz, hogy az absolútiókat végezzék. Császka pontificans püspök a koporsó fejénél állott, tőle jóbbra Dulánszky, balra Hornig püspökök, a ravatal lábánál pedig jobbra Schuster, balra Steiner püspökök foglaltak állást. — Az absolutiót mindegyik püspök külön végezte. Az absolutiók végeztével a koporsót leemelték a ravatalról s levitték a sírboltba. Közvetlen az elhunyt herczegprimás sirj a előtt oltár állott, a melyre a koszorúkat helyezték. Császka püspök beszentelte a sirt, inire az énnekkar ^Elmegyek a sirba" kezdetű gyászdalt énekelte. A koporsót ezután beillesztették a sírboltba, a melyet a jelenvoltak nagy meghatottsága közt befalaztak. Az elhunyt herczegprimást a kripta ama részébe temették, a hol Scitovszky, volt esztergomi érsek nyugszik. — Az országos gyászban osztozott megyénk s városunk is. Városunk középületein, a templomokon s a rom. katli. iskolákon gyászlobogók lengtek, jelezve a gyászt, melyet városunk lakossága az ország többi lakosával együtt osztott. A vármegye nevjében Yéghely Dezső kir. tanácsos alispán az esztergomi főkáptalauhoz a következő -átiratot intézte: „Értesülvén a megrendítő csapásról, mely nemcsak a katholikus egyházat, hanem egész hazánkat es közéletünket 0 Eminentiájának Simor János bíboros érsek herczegprimásnak halálával érte, vármegyénk alispánja törvényhatóságunkat rendkívüli közgyűlésre hivta egybe, s a szomorú tényt hivatalosan bejelentette. Mélyen meghatva hallgattuk a gyászhírt, mert 0 Eminentiája elhunytával államunk fenntartó oszlopainak egyike dűlt ki, és sirba szállt azon egyházi fejedelem, ki nemcsak állásának kiváló magasságánál, hanem hazafiúi, egyházi és polgári érdemeinek nagyságánál fogva is örökre emlékezetessé tette magát lelkemben. A ravatal elöttt tehát, honnét a nagy halott földi maradványai a sirnak, emléke pedig az örök életnek átadatni fognak, mi is leteszszük a Méltóságos és főtisztelendő Káptalan ke'zóbe őszinte részvétünk hervadhatlan koszorúját, ós kérjük, hogy mély bánatunk kifejezését ez uton fogadni méltóztassék." Nyugodjék a nagy halott békében! = Pápaváros képviselőtestületének 6 évi működés után féle részben, kilépett tagjai helyett a folyó hó 26-án megtartott újból választás eredménye a következő: Megválasztattak: Az I. kerületben rendet tagul: Hannos Zojtán, Reguli Nándor, Baranyay Zsigmond, Dr. Kende Ádám, Steiner Mayer, Ungar Antal, Krausz József N., Koller János, Schlesinger Vilmos; póttagul: "Wittmann Márton, Szeglety József, Bánóczy Pál, Alstädter Jakab, Hannig Antal. Ali. kerületben rendes tagul: Bíró Károly, lakó István, ifj. Polgár József, Valter Sándor, id. Polgár József, Heim Ignácz, Szauer János, Gál János, Fischer Móricz; póttagul: Pákai Mihály, Erdős István, Csurgai Gyula, id. Szálai József, Rozs Ferencz. A III. kerületben rendes tagul: Tóth István, Antal Géza, Dr. Kaposy Lucián, Gyimóthi János, T. Németh György. Barátb Károly, ifj. Lampérth Ferencz, Heykál Ede, EibenschützMór; póttagul: Dekovics István, Tömből József, Löwi Lipót, Kovács Sándor, Répási János. A IV. kerületben rendes tagul: Paál István, Török János, Hikki Sándor, Bosenbach Károly, Császár Dániel. Kovácsics Gyula, R. Nemes János, Szeiffert István. Kiss Ernő; póttagul: Téringer József, Gram János, Harák János, Kreizer József, Pados Antal; A Kochin és a belügyminiszter. A magyar királyi belügyminister a kochinnal való gyógykezeltetésre nézve a következő körrendeletet bocsátotta ki: A napi lapok hasábjain iijabb időbén több fővárosi gyakorló orvos oly hirdetéseket tesz közzé, melyek szerint a dr. Kock-fóle oltásokat járó betegeken végzi. A gyakorlatra jogosított orvos a gyógymód alkalmazásában, az 1876. évi XIV. t. cz. 47. §-a szerint, nem korlátoltathatik ugyan; mindazonáltat ugyanazon törvényszakasz rendelkezéséhez képest, működésére nézve az állam ellenőrkőclése alatt áll ós az általa elkövetett műhibákért felelős. Tekintettel a dr. Koch-féle oltóanyagnak gyakran rendkívül heves hatására, a melynél fogva egy millígramnyi csekély nrcn^isegben is a szervezetbe jutása sokszor rendkívül erős reactiot idéz elő, a melynek következtében rögtöni halál is beállhat, a hogy ez főleg a gége gümős fekélyeinél már többször észleltetett, s a mely rögtöni halál bekövetkezhetik az olyan betegeknél is, akiknél vagy általános gyengeség vagy a szívnek gyengesége folytán az oltóanyag hatása által TÍRCZA. FELEDJ! Üzd el ha képem fölmerül Emlékeid között, Mint nyári napsugár elűzi A bús, komor ködöt. Mórt gondolnál rám oly gyakorta? Mórt gyötrenéd magad? Hisz a kiállott szenvedésért Kárpótlást mi sem ad. Feledd a néhány édes perczet, A sok kint is feledd! Melyet boldogtalan szerelmed Éreztetett veled. Kerüld a magányt! társaságban JátszSzál, mttlass, nevess! Az álom, melyet álmodoztunk Igy tán föl nem keres. Megszűnik a hiu sóvárgás És megszűnik a vágy; Az a fájdalmas-édes érzés Majd csak nyugodni hágy. Nem susogja füledbe többé, Miként eddig nevem, És jeltelen sírjában nyugszik A meghalt szerelem ... Ó és uj Somlóvár. Történelmi vázlat, különféle kútfők alapján. Irta: GIAY KÁROLY. O-Somlóvár. Fönséges eszmék és megható érzel-r mek ébrednek az emberben, valahányszor regényes fekvésű váromladékkal koronázott hegy mellett halad el. Eme hatás még magasztosabb ós elbájolóbb lesz akkor, ha az ember huzamosb ideig tartój?kodhatik az ősöknek ilyen romban heverő sasfészke közelében: különösen midőn oly nagyszerű ós régi emlékét a benne átélt zajos időknek pillantjuk meg, mint aminő a Somló hegyen kimagasló, szürke várrom, mely jelenleg gróf Erdődy Ferencz úr tulajdonát képezi. Minő zajos és vidám lehetett még a mult században itt az élet, és most esak néha egy-egy vércse vijjongása vagy a bagoly huhogása zavarja meg a sötét falak közt uralkodó síri csendet! A drága bársony és nehéz selyembutorok helyett sürü lombozattal ékeskedő fákban és cserjékben, gyönyörködhetünk és puha mohszőnyegen barangolhatunk. Az érczkakas csikorgása helyett viharok alkalmával a falakból kiálló tölgygerendák nyikorgása hallható. A fölötte elviharzott századok barbár kezel mindent leromboltak, csak a sgürke falakat nem, amelyek ma már csak szomorti sírkő gyanánt meredeznek änagy Somlón a büszke vár helyett. A nagy Somló egészén egyedül emelkedik ki az alatta elterülő nagy lapályból megyénk nyugati részén. Legmagasabb és miután az alatta fekvő vidék absolut magasság átlaga circa 170 méternyire tehető, ennélfogva a Somlóhegy relativ magassága megüti a 265 métert. Alakját egy csonkakuphoz hasonlíthatjuk, melynek felületén, kisebb kupo\alakú kiemelkedés nyugszik, átszelve hülönfóle bazalt kősziklák által *). Tetejének horpadt idoma, a rajta található kövületek ós láva törmelékek megerősítik azt az állítást, hogy a Somló valamikor csakugyan tűzhányó volt. A hegyoldalakon az erősen vastartalmú, serétes földben jól müveit szöllök díszlenek; ós ha a belőlük nyert aszubor ugyan a tokaji aszú mögött foglal helyet, mint asztali és csemegebor bizonyára a legkitűnőbb, főképen a vásárhelyi oldalon termő. Utána jön sorban a kisjenöi (a hegy d. ny. oldalán), a dobai (é. k.) ós a nagy-szőllősi rész (ó. ny.) Varázshatást gyakorol a borivó és a bornemissza utasokra egyaránt a magán álló Somló már távolról is a rajta fehérlő száz meg száz borház- ós pinczegádorral, hol szüret alkalmával nagyon vidám, [zajos kedvet önt a somlói arany nektár ós fekete hangász sereg az odatóduló vendégek ereibe. Máskor pedig ájtatos és vallásos érzelmű hangok is emelkednek a Somlóról az ég jfelé, mert három csinos kápolnával dicsekedhetnek eme hegy lakói. Legszebb ós legnagyobb a vásárhelyi részen álló Margitkápolna, ahová évenkint július 13-án [a bucsujárók serege özönlik. Eme kápolna azért is nevezetes, mert Kisfa*) Különösen jellemzi e sziklákat a Somla nevű bazaltfaj, ahonnnn valószínűleg az egész hegy elnevezését nyerte, s azért irtam „Somló" és nem „Somlyódnak e hegyet. ludy Sándor itt esketi meg „Esegkváry" czimű regéjében Kinizsi kérelmére János, veszprémi püspök áltel Eséghváryt a szép Kernen Lenkp.Val, midőn a most nevezett r

e£ébeil koszorús költőnk igy szól: „S másnap reggel az esküvés „Margit kápolnájában „Megtörténvén, Eseghváry „Nőjét tartja Lenkában." A Somló hegy dobai oldalán egy vigan csergedező hegyi ér mellett emelkedik a csinos, vörös tornyú, Mártonkápolna, mely szomorúan nézi, hogy évenkint hány hordó aranyos nedű vándorol a szemközt fekvő Mártonkut pompás forrásvizéhez keresztelőre, ami a régi jó himevü somlói bornak dicsőségét mindenesetre csökkenti. Végre a hegy nyugoti oldalán megemlítendő,! a tiszta szép Ilonakápolna a közelében fekvő, vörös márványtáblákkal kirakott Sédforrással, a mely — azt hiszem p a jó somlainak szintén nem nagy előnyére csörgeti üde vizét. Hogy Kisfaludy Sándorra mily fenséges,; költői benyomást okozhatott eme szép -jddók, az kitűnik onnan, hogy a már emiitett „Eseghváry" czimü regéjón kivül „A somlai vérszüret" ós a legszebb, „Somló" czimű regéje is eme gyönyörű hegyhez fűződik. Miután ez utóbbi regének főhősét a várrom jelenlegi tulajdonos család — az ErdŐdy grófok— egyik őse, Bakács Elek, szolgáltatja, nem mulaszthatom el, hogy eme ismeretes, szép regének rövid tartalmát föl ne hozzam, amely a következő: A harczot és vadászatot kedvelő Bakács Elek, Somló akkori ura. Rendeken Csabyéknál megismerkedik a sümegi Kálwáa há'jos leányával, korával és elfelejti a devecseri kisasszonyt, Luczát. Lórát nőül vévén boldogan éltek Somló várában, de midőn megszólalt a hadikürt, neki ís távoznia kellett élete párjától bármily nehezére esett is. Midőn azután harcz után hazafelé sietett, betért egy bakonyi csárdába, hol egy lantostól azt hallja, hogy a somlói menyecske hűtlen lett urához és bizonyságul mutatja a somlói várúrnak kedvencz agarát és sólymát, a melyeken neje túladott és azt is elmondta • a lantos, hogy Lóra uj kedvese most is ott dőzsölt Somló várában. Erre Bakács dühében kiragadja a lantos kezéből kedvencz állatait ós égve a boszútól Somló felé vágtat. Amint fölér a várba, csakugyan neje oldalán talál egy deli ifjút; most elhiszi a lantos szavait és kardjával legott átdöfi bájos Lóráját; s már az ifjú felé fordulj midőn ott terem az utána vágtatott lantos — ki nem volt más, mint a devecseri Lucza — és kijelenti, hogy az egész dolog csak boszuból történt koholmány, mert Bakács nem viszonozta határtalan szerelmét. Elmondja, miszerint neje ártatlan, s hogy az ifjú, akit neje mellett talált, Lóra öcscse. Erre a devecseri Lucza, az állantos, lovára ül s hazavágtat; de amint a Somlóról lesiet, a kórlelketlen Nemczis utoléri, lova megbotlik,- ő pedig szörnyet hal. Lóra atyjának, a sümegi Kálmánnak, fájdalmában szive repedt meg, Bakács pedig őrj öngésóben Lóra koporsójára borul, s ott hal -meg a somlói kriptában. — Ez tartalma a „Somló" czimit regének. A Somlónak éjszak-nyugoti oldalán egy kiemelkedő, sziklás ormon büszkélkedik a körülbelül másfélholdnyi területet elfoglaló gyönyörű, várrom, hová megle-