Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-04-13

XVII. évfolyam. \ 15. szám. Pápa, 1890. április 13. Megjelenik ID i ii il 8 n v » M :i r n n |». Közérdekű sürgős közlésekre Uniiikint I* r ii ti k t \ Uli .számok adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kt'-/iratok nem a.latnak vissza. A lapnak szánt k • • z 1 e ni é B v e k a : szerk hivatalába küldendők lap FAI LAPOK. Előfizetési dijak. Ea*V évre ti frt Fél évre S ti-t. Negyed évre I lit .">< I krajcsá Egy szám ára 1ö kr. Hirdetések EgybasM>os petiisor térfogata után 6 kr, nyílttérijén Hi > kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön .-/áinitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (liitltilirru ti\ul;i papirkcreskedése. lőtér küldendők. I* a p a v a r ti s h a 1 ó s a g á n a k é s í ö b b p á p a i. s p áp a -vidéki o g y <» s ii lein e k m e g v á I a s z i o 11 k íi z I ti n y e. A girig nyelv. i. Ma. inidcii állami életünk minden rétegében magasrat örö refurmeszmék kezdik lerontani a régit s felépíteni az újat. m-m oaoda, lia tanügyünk palotájába is tlfr—potl a reformáramlat liulláma. A hullámnak természetétől elválaszthatatlan működése az. hogy amig egyik helyen örvényeket ás a tenger fenekén, magas tengerpartokat ragad magával, s szigeteket sülyeszt alá. azalatt másutt uj szigeteket épit a felkavart iaaaphél RomKol, s irt is a hullám, de alkot is egyszersmind. Áldozatot fog követelni magának a tanügyi reform-áramlat is. az bizonyos, de. hogy mi üdvöset épit helyébe — az nagyon bizonytalan. Félni lehet, hogy az a hullám, mely egy virágzó • íiyei el, terméketlen, lakásra alkalmatlan, értéktelen szigetecskét ad vissza messze vidéken az emberiségnek. Az ál/..tti.aka görögnyelv készül! Domestici sunt inimici eius — házbeliei az ellenségei! Könnyű akkor már eltaszítani magát é.l a kisdednek az anyai emlőket, midőn már azok tejé-föl duzzadé) életerőt nyert. Könnyű akkor már kiűzni a házból az elaggott anyát a hálátlan fiúnak, mikor már kibocsájtatva szabad szárnyaira, önállóságra vergődött! A titulus, mely e kontalanitást indokolja a legmodernebb. Olyan, mint az egyszerű emberé. Kz tóibbedmagával sétál az utcán az esti félhomályban. Előttük husz lépésre sétál valaki: kedve kerekedett, hogy ezt felpofozza. Fel is fogadott társaival. Ezzel e siet s gorombán felszólítja, hogy bizonyítsa be. miszerint nem ö az, aki az óráját ellopta. A megtámadott alig tud tiltakozni a törvényes el járás e módja ellen : mielőtt megkérdezhette volna, hogyamegtámadónak volt-e. van-e egyáltalán órája, vagy ha volt, valóban elveszett-e, ha elv.-szeft. lopás által veszett-e. ha lopás által veszett el. miért épen ö neki kell lennie a tolvajnak — arcza már veresedett a pofonoktól. Igy jár majd a görögnyelv s' Mielőtt védelemre gondolhatna, mieitt felmutathatná birtok jogának okiratait, akkorra már az ajtóm kivül találja magát! Minthogy társadalmi kérdésnek is méretik nevezni a kérdést a görögnyelv ellenségei és a nagy közönség hangula* »i ktak. mint legerősebb argumentumra appellálni, nem fog ártani, ha a müveit közönségnek, mely nincsen hivatva, de ideje sincs a szakkérdés bővebb Dalló tanulmányozására — néhány felvilágosító, tájékoztató sort irunk a görögnyelv kérdése idején. Valamely állam népösszesége élő saervesetet képen. Benne három, egymást feltételező, egymást áthatói rendszert látunk; az emésztés rendszerét, a vér — és légzés r.-ndszerét, s az idegrendszert. Az első rendszert a földmivesek és a legalsóbb iparosok képezik. Ezeknek legközelebbi rendeltetésök nem szellemi — szellemiéletők nagyrészt a szemléletek körében mozog hanem testi, anyagi: a mennyiben a társadalom testi tápláláséira szükségi s anyagokat teremtik elő. A nemzettest vér- és légzésrendsserét az iparos és kereskedő osztály teszi, melyek az emésztés rendszere által assimilált anyagot mozgásba hozzák és a test egyes tagjaihoz elvezetik, hogy azoknak tápul szolgáljanak. Az idegrendszert a csupán szellemileg működő osztály teszi, melynek czélja a szoros árteményben veendő tudás, tudomány, gondolkodás, akarat. Az idegrendszertől a másik két rendszer szellemi életet, öntudatot nyer. Ahol a népősssesség idegrendszerének tudása tudománynyá bsz. az a hely az egyetem. A hol pedig tehetségeit az egyetemi tudományok tanulására képesséteszi, az a gymnasium. A gymnasium a tantárgyakat még nem kezeli, mint szoros tudományt, hanem bevezeti az ifjút a tudásba, megmutatván neki az utat, melyen az egyedül, önállóan mehet, s a tudás valamelyik ágéiban öntudatos mesterkép mozoghat. A gymnasium öntudatos tudásra éa képességre előkészítő iskola; a gondolkodásban világosságot, az érzésben meleget, a cselekvésben lelkesültséget kell ébresztenie s mindezeket oly fokban, hogy a kibocsátott itjií a tudományban, vagy annak az életre való alkalmazásában maga is képes legyen dolgozni, a legmagasabb eszmékért lelkesülni és azokat megragadni. A gymnasium e szerint a nemzettest azon részének iskolája, mely az emberiség törvényeinek ismerete és kezelése által szóvivő és vezér akar lenni az állam fejlesztésében, vagy mely a természet törvényeinek ismerete és kezelése által a gyakorlati élet továbbfejlesztésére van hivatva. A mi az eszközöket illeti, melyekkel kitűzött czélja felé tart, nem azokat választotta s választja, melyeket egyoldalú gondolkodás vagy szerencsés ötletek produkálnak, hanem a megelőző századok tapasztalataihoz tartja magát: feladatát a görög és latin remekírók tanítása,tanulmányozása által törekszik elérni. Eszközei tehát a humaniórák. Mint ez eszközök is mutatják humanitásra czéloz, az embert a természet fölött valói uralkodásra teremtett isteni képmásnak tekintvén, mindenek előtt azt akar belőle képezni, a mi természeténél fogva lehet é-s a minek lennie kell — embert: következéskép a szelh-ni kifejtését első szempontnak i «kiiit i: de egyúttal a specialis hivatásra is tekintettel van. a mennyiben az értelmi erőket kialakít; •. az érzületet és akaratot okosan irányítja a szemet é-s szivet a magasabb érdekek iránt felnyitja s ez által képességet nyújt, hogy az itju a gyakorlati életben tájékozza magát, beleélje magát ebbe. az arra szükséges ügyességet. készségei megszerezze. Két fő eszköze tk gymnasiumiiak e magasztos feladatának megfejtésében a latin, görögnyelv és irodalom. 9Ytatfc>»v. — Győr kapja mégis csak az egyik dunántúli kir. táblát. Ha e hir. valósul, kedvező helyzetben lesz városunk és vidékének perben álló közönsége. Ha már Pápa nem kapott kir. táblát, pedig geographia helyzete egyenesen csak is Pápát jelölte ki legalkalmasabb székhelynek, szívből örülünk, hogy a hozzánk oly közel eső é-s kényelmesen hozzáférhető Győrben lesz a mi illetékes kir. táblánk. Most már aztán próbáljunk ideje korán lépéseket tenni az iránt, nem lehetne-e visszakapnunk az egykor tőlünk helytelenül és ok nélkül elvett kir. Ufrvénytzéketl Mert ha est sem kapjuk VÍ8Zsza. akkor aztán leghelyesebb lenne ha reánk nézve nem a tőlünk oly távol eső veszprémi, hanem a győri kir. törvényszék lenne illetékes. Nincs is nagy értelme annak, hogy a megyei határ képezze a törvényszékek keretét, hiszen a balatonfüredi járásbíróság is Zalamegyéhez tartoznék, mégis azon indok miatt, mert Zala megye székhelye messze van tőle, igazságügyileg a veszprémi kir. törvényszékhez csatoltatott. Ugyan ez ok áll fent reánk nézve is. Mozogjunk tehát! Kérjük vissza a régi pápai tőrvényszéket! Mutassuk ki statistikai adatokkal, hogy annak felállítása egyenesen inazeágüggi szükségesség! Ha nem kapjuk azt meg: — követeljük a győri törvényszékhez valói csstoltatást! E kérdés rendkívül fontos lévén városunkra nézve, készséggel nyitjuk meg lapunk hasábjait, az ügy méltatására, felhíván nézeteik szíves előterjesztésére városunk jogászait. Mezőgazdaságunk és gabonakereskedelmünk érdekében. Most tehát áttérek az elevátoros közraktárak szerkezete, czélja é-s előnyei ismertetésére. Egyúttal megjegyzem, hogy ezen ismereteimet részben Gróf Széchenyi Imre é-s Miklós odön araktól nyertem. Miklós Odön okleveles mérnök és nagybirtokos annak idején a kormány által lett Amerikába kiküld Ve az elevátoros raktárak tanulmányozására, honnan viszszatérve építette Budapesten a több millió forintba került nagy elevátort, a dunaparton a vámház mellett. A nemes gról pedig a közügyek iránti meleg érdeklődése által indíttatva utazta be saját költségén Amerikái. Az elevátoros raktár áll egy köböl épített négyszögletes toronyból, mely 100- 12<i waggon gabona befogadására a következő méretekkel bír: magassága 2<i—2"» méter, szélessége 8 10 méter négyzetben (quadrat). Ez s torony a földfeletf mintegy i ."» méter magasságban vastartányokkal traverzei van összekötve és átiVésve, ezen ivek alatt a földre vasúti sínek vannak rakva, melyek a vasúti vágányokkal vannak összekötve ugy. hogy a vasúti waggon okai a síneken a torony alá lehet tolni. A toronyban a vastartányos átivezésre vaslemezből összeszegecselt négyszögű hasáb alakú Hi darab gabonatartály van szorosan egymásmellé függőlegesen elhelyezve; ugy, hogy a tartályok légürét a torony legfelső részéből tekintve egy tátongó mélységes art képeznek ós minden egyes tartályban mintegy 8 waggon gabona fér el, A torony közepében van egy emelő gép elhelyezve, mely hasonlít a cséplőgépek paternosterjához vagy is egy hosszú egymásmelleit párhuzamosan fiitól erős szíjra merítő kanalak vannak szerelve, melyek a gabonát a földről a torony legfelső részére hordják fel és ott egy karoscsö segélyével tetszés szerint bármely tartályba beüritik. A tartályok fenekei csúcs alakban végzőinek és elvannak látva kiömlesztö csatornákkal, melyeken át a gabona néhány perez alatt egészen kiüríthető. A torony alatt a föld fölött van egy négyszögletes tölcsér alakú tartály, melyben 20—25 métermázsa gabona tér el, ez a tartály egy .igen érzékeny rendszerű mérlegre van szerelve, mely a beleüritett gabonát a legnagyobb pontossággal méri meg; a tartály csúcsban végződő fenekén van egy kiömlesztö nyilas, melyen át a már megmért gabona a kanalas emelő szij alá BÜlyeszthető, honnan a kanalak a torony tetejére emelik a gabonát ós mint mondáin a tartályokba iiritik ugy. hogyha p. o. valaki 10 2o métermázsa gabonát szó Ilit az Elevátorhoz, a zsákok lavtalmát a szekérről egyenesen a mérő lartályba üríti, megmérik, a földbe sülyesztik, onnan pedig a kanalas szij egyenesen a tartályokhoz hordja fel, mely művelet csak néhány peresig tart. A kiürítés történhet a gabona tartályokból I zsákokba : vagy pedig az ugynevésett fiinfusa araggonokba. RinfussrsraggOttok alali oly vasúti jármüveket értünk:, melyek hasonlítanak a jelenlegi fedett teherszállitókocsikhoz, a kocsi fedélzetének közepén van egy olyanforma köralaku nyilas.mint a személykocsik lámpaürege. Ez a nyilas egy külön fedéllel van ellátva, mely a megtöltés után épp ugy mint más teherkocsiknál a kocsi ajtaja, ólomzárral Plomba) lezárható. A kocsi homlokzat os talán pedig olyan csatorna nyílások vannak, mint a gözeséplöszokréuv oszt á lyozóhengere alai i, melyeken iit a gabona az oda függesztett zsákokba foly be. A kocsi végre ugy elzárhatói, hogy annak oldalfalain nem marad annyi hézagos nyilas sem, melyei: a legkisscbb gabonaszem is át hullhatna. Ha tehát egy ily Kinfusa kocsit megakarnak tölteni gabonával, a kocsit az elevátoros raktár alá tolják, a toronyban levő gabona tartályok kiömlesztö csatornáját a kocsitetején levő nyilasba illesztik, a csatorna tolósárát megnyitják és a gabona néhány perez alatt lezuhan a kocsiba. A torony alatti vágányrész egy igen érzékeny százados mérlegre vau szerelve, mely ha azt mutatja, hogy a kocsiban éppen 100 mmázsagabona már benn van, a tartálycsatorna egy emeltyűkar Segélyével abban a pillanatban lezárhaté>, a kocsi a torony alól kilöketik é-s az óilomzárakkal lezárat ik. Az elevátoros közraktárok czélja az, hogy ezekbe a vidéki gabonatermelő polgárok gabonafeleslegeiket elhelyezve, tömegárukat képezhessenek, mely áru mindig drágábban vásárolt atik a nagy kereskedők által, mint ha a gabona csekélysége miatt a termelő azt a vidéki kis piaezokra kénytelen állítani. Köztudomású dolog, hogy akinek 100 mmázsa prima gabonája van eladandó, mindig jóval többet kap 1 mmázsa jáó-rt. mint az, akinak csak 5—10 unnázsa príma gabonája van. Miután pedig a külföldi és osztrák tartomáiiyheli fogyasztók csak teljes waggonrakomáiiyokat vásárolnak, ennélfogva lehetetlenség az, hogy a kis termelő a nagy kereskedő vagy fogyasztóval közvetlenül érintkezhessen, mert a szegény jó magyar földmivesek százezeréi TÁRCZA. OH! KI MONDJA MEG? i B^rrztetön. i Dúlt kedélylyel állok itt a bérczen Bősz folyamnak partja mentiben, Helynek ádáz hullámzó vizárja Zúgva fut le ércaes medriben. Bénzi ormon felhők mennek által, S tornyosulnak fenn az ég ivén: Ms i eloszlik búm is, mint e felbök: Balga én! hogy egykor azt hivéin. Azt hivéan — de most hiába minden! Mire várjak, mit reméljek itt ? Mind kihalva a remény sugara, Gyermek álom többé nem hevit. Én csak élek ... és miként ez ormot Így emészti altosáét vihar. -Nyugtod nem lesz mint nekem se* lészen" Ziigja az ár vészes hangival. ím' a lelkem valamennyi kinja Szóda! ebben énnekem vadul, S hasztalan a jói tanács előttem : „Tűrni és remélni megtanulj/ Tűrni ós remélni szép, — de meddig ? Tán örökké • a végső leh'ig ? Sz nincs remélni semmit ott, a hol már Az oromét hirböl ismerik. 8 ha tűrünk is: csak azért, hogy éppen Zúgolódni — tudjuk — hasztalan : Hadd teljék be mind az a mi rólunk A magasban elrendelve van. Es a mig igy lelkem tépelődik, A habok csak zúgva ömlenek: Nincs nyugalma bérczeu a folyamnak, Lesz-e, nékem — óh ki mondja meg?! A csaták zaj át an. — Elbeszélés a szatiadsáirliarczböl. — Irta ÉRDI (Rsny) HOBBIT. III. A lÖBOly. Nem mindennapi szépség volt. Hosszú aranyszőke haja kibontva omlott karcsú termetére, melynek arányosságát a kis magyar kabát előnyösen kitüntette, tiszta, kék szemeihői jóságos lebilincselő tekintet sugárzott . . . . s a mint. <»\A lépett Szeghalmy Géza elé, kézbzoritásra nyújtva hófehér kis kezét az iljn hós szive akaratlanul hevesebben dobogott. R pénzben nagynak érezte magát: küzdeni életre, halálra s a pályabér: szabadság és szép leány szerelme. — Önök magyarok? szólt csengő hangon az ifjú hölgy, ugy szivesen látott vendégei házunknak. Mily jó most kissé szabadabban föllelegzeni — hisz houtitársak közt vagyunk. Azután elmondta röviden, hogy édes atyja V—y gróf a háború izgalmai elöl menekült Hatvan város falai k- -zé. s alig helyezkedtek el — az osztrákok lepték el a várost u mint a sáskák a zöld vetésnek, akként estek neki ezek a lakosság élelmi szereinek s a mit el nem dugtak az előre látók, azok elhordták elpazarolták mind. Az udvaron s a széna kamrákban lévő takarmányt lovaikkal etették fel, a e mellett aki védelmezte a magáét — leszúrták. Koviden végeztek vele. Szeghalmy Géza caak hallgatta a hűvös hangokat, melyek az itju nö ajkairól hangzottak el. Tekintete találkozott bnvös tekintetével és érezte, hogy e hölgyben feltalálta álmainak tündér alakját. Vére lázba jött, midőn kesében érezte picziny kezecskéjét. — Miért láttam meg önt? Elrontotta bennem a katonát; érezem hogy nem megyek olyas bátran elszántan aa ellenség elé. E«eutul csak „

nre gondolok és egyediili vágyam lesz feltalálhatni. Ki tudja, hogy látjuk-e még egymást? hol jön nekem egy kóbor golyó és kioltja életem világát? szólt az ifjú s megcsókolta a hölgy kezét. .Szeghalmy Ákos csak nézte hát, mint szereti meg Őrükre a leányt és össze szorulni érzé szivét, midőn arra gondolt, hogy e két ifjú szivnek azonnal el kell szakadiiia egymástól .... Csakugyan takarodót fajták odakünn. Nem sok idejűk volt. Szeghalmy AJRM udvariasan köszönve távozott, mig lia oda lépett az oreg gróf elé és engedélyt kért SS csetlbges viszontlátásra. A szép hölgy bánatos arczczal nyújtotta búcsúra kezét. Néhány pillanat óta ismeri ez ifjút és már is úgy tüut fel neki, hogy régóta, nagyon régóta ismeri. — Isten óvja önt minden veszélytőlIgazságos ügyünk védelmében áldja meg önt az Kg és segítse épen vissza a csaták zajából — szólt az ifjúhoz és Szeghalmy Géza két könny cseppet látott a bánatos szemekből alá gördülni. Az ifjúnak sietni kellett. Néhány hucsu szót elrebegve, elszorult szívvel vált a szép grófnőtől, a ki fogolylyá tette őt, a csaták hőset - hűvös tekintetével miket nem tudott elfeledni soha! IV. Issuszcglmél. Jelasich bán hadtestével Tápió Bicske felé vonult, hol ápr. 4-én Klapka Damjaniohchal egyesülve megverte az osztrákokat. Nem aokat tétovázva, folytatták az elöuyomulást és harmadnapra Isaszegh határában rábukkantak as ellen hadára, a maly erősen megszállotta a falat és kornyékét. Az isaszeghi diadal napja 1848 ápril ti-ika arany betűkkel van bejegyezve a szabadságharcz történetébe, 'főbb mint huszonhatezer osztrák állott erős állásban kétszer annyi ágyúval tizennégyezer magyarral szemben. A győzelem mely az osztrák hadsereggel szemben kiVívatott, fényes volt, az ellenség csak gyors futással menekülhetett Gödöllő felé. Az öldöklő harcsbaa sok jeles vitéz elesett. Bssghslmy Ákos tía mellett küzdött a fala bevételénél, midőn egy lövés mely a legszélső ház padlásáról czéloztat"tl - - mellben találta. Gézának alig volt annyi idője, hogy édes apját a ház oldalában leültesse és dühödten mint egy tigris a ház padlására akart nyomulni. Társai lebeszélték tervéről s rögtönözve azt tanácsolták hogy a házat lölkeli gyújtani. Csakugyan S következő pillanatban a nádtető mind a négy oldalon ropogva égett és kiállhatatlan fiistfelhőbe borította az egész házat. Most már vagy oda égr.i, vagy lejönni volt a választás az orozva gyilkolonak. Ks cz az utóbbit választá. Alig volt látható alakja egy osztrák közkatona volt - - a padlás tol járónál, midőn egy jól irányzott lövés elégtételt vett Szeghalmy Ákosért. Az orgyilkos halva bukott le; odalenn néhány kegyelem ütés a puska kemény agyával a fejére kielégítette az elégtételre vágyó ifjút. De mind hiába, megvolt írva a végzőt könyvében, hogy Isaszeghnél az egyik Szeghabny bevégzi pályafutását. A véletlen az apát szemelte ki és most már a két ifjúnak annál több oka volt boszut állni az ellenségen. Szeghalmy alig egy óra múlva meghalt. Mire Ha - este felé — midőn a harcz o részen be lett szűntetve, atyját fölkereste, halva lelte azon helyen hol elhagyá őt A harczedzett itju zokogva borult atyja holt tetemére és igaz könnyeket hullatva temette el bajtársaival a falu kia teinetöjebeii. Most már olyan elhagyottnak érezte magát. Ocscsáről rég óta nem hallott szár semmi hírt. Ki tudja nem borítja már azt is az édes haza töldje ? Az emberi erőt maghaladé fáradtságok és izgalmak Szeglialmy Géza egészségét is megtámadták s az iljú hós forró lázba esett . .. A mag3"ar csapatok elvonultak Isaszeghról, du a beteg itjut maradni kényssaritette betegsége. Egy szegény özvegy asszony könyörült meg az itju sorsán, B házacskájába viteti'. Már kizöldültek a fák, a bokrok, a madarak visszatértek fészkeikbe s a meleg napsugár életet leholt az erdőn, mezőn, akkor lábbadozott löl a szegény elhagyott beteg. Édes anyát pótolt a szegény özvegy részvéte, a ki önfeláldozó ápolásával megmentette életet. Szeghalmy Gézának nem volt maradása, lívcngult. ogészsége miatt nem mehetett a csapatok után, elhatározta tehát, bog}' Hatvanba viteti magát, hol gróf V y-m'1 fog üdülést keresni. Konyozve búcsúzott el az a jámbor özvegytől. Pénzének ji részét hála fejében reáerőszbkolta az özvegy asszonyra, kire ráfért egy kis segítség . . . V. A vlawzontl átáts. Lassan doczogött az egy lóval vont kocsi a poros országúton. A jámbor falusi minden pillanatban biztatta sovány gebéjét a menésre, de az hSsflnybsen vette a puszta szavakat • akkor rántott egyet-egyet a kocsin, mikor a gazdája jókorát suhintott a nyaka közé. Végre három napi fáradságos ut. után Hatvanba értek. Az isinort házat megpillantva, hovbbebben dobogott a szive az ifjúnak s elfogulva 15