Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890
1890-03-16
XVII. évfolyam. II. szám. Pápa, 1890. márczius 16. y T** ni i II ii fj n vas a r ii n ft. MiUlT"-* KeZlescKre kiiiituhini re nek it Iii v/..un ul, IN alattuk ki. lJ»-i llli'ílU'tli'n li'Vcli'k. Csalt ismert kezektől fogadtatnak cl. Kéziratuk nem alattiak vissza. \ lapnak szánt k 8 z 1 o in é II y e k a la szerk hivatalába küldendők ív PAI IiAFOK. Klőlizelési díjak. Egy évre ii ti t Kél évre 3 frt Negyed évre I Irt 60 krajízár. Egy szám ára 1 ."> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata a tan ."» kr. nyilttérbeii BJ1 kr. A dij e 1 ö r e fizetendő. Bélyegdij mindig kidén ssárnitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Geldberg Gyula paptrkaieakedése, lőtér) küldendők. sc V a \) a \ ;i r üs Ii a í ó s ;i g á n a k c s I ö l> l> |> a p a i. s p áp a - v i <1 é k i eg V e s ii lelnek Iii e g v á I a s K tot fl k ö z I ö n v e. IlitlTZillS B. *v* - * * • I a • • m * fi \ •)» t 'sodás történet, tak már s mindig uj Meri Imi a toll Egv íu-iazcr. egy ország ül ina örömünnepet: szabadságának ünnepét. [Jgytetsaik, nintba szivünk gyorsabban verne e napon, lelkünk mintha CTÖsobb szárnyakat öltene vállaira. - Honaserebnn! te scenteld nn-g a szív inin>len dobbaná-át. te adj eié.t a lélek szérnyainak. hadd repülj ön magaara, felébb, mini a csillagok fénylenek ; hadd ssáljon oda. hol a márcziusi hősök dicsőségének aranykoronája ragyog kimondhatlan fényesaégében. Ks ka felssálh a csillagok fölé, fürödjék meg fényben, teljesedjék meg szent éneimekkel s ágy visszatérve kebleinkbe, emelji n • •Italt i.tt a nagyoknak, kik egy napon többet tevének, mint a setét időknek hossza századai! Ks tengje meg a félistenek t.u. it . miket aranybet fikkel jegyzett fel a történelem: zengje meg oly lelkeseu. hogy minden szó égetíi tüz gyanánt hassa i'tt a honftak kebelét S tallitsnn meg mindenkit: hogyan kell hazát, szabadságot és anyanyelvet szeretni hogyan ki II érte sikra szállni a férgetegek idején! Jer szép emlékesét, te tündér csenmult idők asellemkesében • beszéld el; mért szenteld) nekünk •• nap a a moslim Uedsrájáná] hozd vissza a perezeket, mikben újjá teresateténk! . . . . . . Volt egyszer egy istenátkozta nemzet, mit elhagyott az ég. mert maga is elhagyta ön magát Szegényebb voll a kohliismii. {»eilig ott lakott a tejjel méz/. 1 folyó földön, melynek síkján aranykalász terem i hegyeit arany hálóssá keresztül. Voltak nagy urai is. kik még apáik nyelvét is elfelejtették, vagy nem is tanulták meg soha. - Volt múltja, lény.-.-lilt a nyári éjszakánál. dk arra rá sem gondolt, hogy jövőt is teremtsen Igának, esak /isi dicsőségénak fényes rongyaival takargatá jelenének meztelen-•'•gét. Volt ereje nagy tettekre. — s -iit á-ott magának, melybe eltemessék, azután elfeledjék örökre .... S ini htt e nemzet bői? Meghalt? Nem: feltámadott! Az aggastyánból déle/ejr ifja] i,,],; a z alvó oroszlán felébredi és sséttörte a bilincseket, mik"t önként hagyott magára verni s riadása szé-tharROgott az egész világon! Csodál idők, miket átélni egy lépés a'. .'• rökkévalóeág felé ! mit annyiszor b-h marat)! mely azt híven lefesse, hol a nyelv, mely elbeszélni képes legyen ? Mintha minden átok, mely ezredéven át SOJté ezt a nemzetet, lllo-t egyszerre áldássá változott volna át : mintha minden áldás, mely ezredéven át boldogitá e hont . most egyszerre átadót! volna el felelte ! Lehet-e itt napról bessélni, mely szebb volt a többinél, mely legnagyobb az ünnepnapok között ? Uh van gyémánt koronája ez aranyidőknek, van hajnala a dicsőség ragyogó nappalának ! Ta vagy az márczina (dnss! te voltál az elsíi napsugár: az első villám, mely mennydörögve hasította át a sötétség táborát : te vagy a legnagyobb ünnepnapjaink közöl t ! Forrott a vibig, mint sháborgó tenger, melynek haljatt szélvész Verte fel: megrendült a föld • ressketésére rombadőltek az előítéletnek büszke várai: feleszméli az elnyomott nép a elfojtott sóbajából íiniiyilörgés származott, melybe csakhamar az ágyuk bőmbölése szólt be: kiütött a franczia forradalom, Ks a szabadság nem olyan, mint a nyári fergeteg, mely karteten jö s hamar elvonni; mely kis téren rombol s teremt a romok felett uj életet : üstökös csillag a szahailság. jövetelét vágyva várják a népek milliói s ha feltűnik: egy világrész egét ragyogja be fényességével s annál tündöklőbb, minél sötétebb aa éj, mely a nemzetekre ráborul. Meglátta ezt egész Európa i a nagy hlök jelérc minden nemzet lázba jött: Párisi követte Hees, Berlin; Olaszország felemelte eltiport fejéi . Magyarország visszakövetelte ezreiléves pigaít. Felhangzottak Kossuth lelket rázé» beszédei s a nemzet mohéin szívta magába ez életadó igéket : a/, országgyűlés küzdölt, faradot t, hozott nagyszerű törvényeket, mikkel édes hazánk jövő nagyságának, boldogságának alapköveit rakta le — de csak beszélt, hisz alig tehetett valamit! Ks ekkor jö a magyar ifjúság életének legszebb napja, melyre bámulva tekint az utókor: ekkor jön márczius 15ike. — Ki ne ismerné a 12 pontot? ki ne ismerné Táncsics kiszabadításának történetét ? Nem kell ezt elbeszélni, nem kell ezt tanítani az iskolákban: hisz a ki ezt elfelejti, vagy önként meg nem tanulja, arra sem méltó, bogy magyarnak, a hősök unokájának neveztessék. Milyen nap is vol! az. Istenem! Megharsant a legnagyobb dalnok leglángolóbb dala. a szabadság miatyánkja: .Talpra magyar!" Hogy gyújtott e dal! mint a pünkostí kettős tüzes nyelvek! Hogy lelkesült a nép, mintha a szabadság angyala maga szállt volna alá lelkeikhe! Nem látott még ilye:, ünnepet az ős Buda vára sem azelőtt, sem azóta! „Lemossuk a gyalázatot! . . . Ksk üss fink !" Mi volt a legégetőbb gyalázat, mely a nemzet lelkét omésaté, mely megbénitá jobbjainak erejét? .Sinlödik a nyelv terhes rabbilincsen! M Szahad sajtéi kell a népnek, mely élni akar! Mit ér a zengzetes nyelv, ha el van tiltva ajkainkról? Hogyan repüljön a lélek, ha szárnyai kötözve vannak? Hogyan daloljon a költő, ha daláért bilincsekkel jutalmazzák? Van-e ott szabadság, hol nem Írhatnak byinmist a szabadságrólV Van-e ott boldogság, terem-e dicsőség, a Imi szabadság nincsen? . . Ks a nép lemosta a gyalázatot, szahaddá tette anyanyelvét, szárnyal adott a lángelmék alkotásainak; megzendültek a százszor szent isabadság bymnnsai, felgyujták a vért az erekben : s megírta a magyar nemzet legszebb történetét! Megírta kardjával, kardján ellenségei vérével! Bég elmultak a nagy idők s éjszaka jött a nappal után. Jobli azt elfeledni. I »e él az emlék, maradandóbban minden érczazobornál: mert egy nemzet őrzi azt szivében. KI a hon, •• szép magyar haza! nem dönthette meg győztes erőszak s nép irtó szörnyek kegyetlensége, mert volt már fegyvere, megdönt hetién bástyája, mely szent örökségképen maradt reánk a bősök alkotásaiból: a magyar nyelv! Kz az, mi fentart, mi létet, ád a jövőben s mit feláldoznunk nem szabad, még ha vérünk lenne is földjének öntözője ! Nemzeti kegyelet. A magyar nemzetnek két szorosabb értelemben vett ünnepe van: a szt. István napja mint valódi állammá alakulásunk emlékünnepe s a márezius 15-ike, mint nemzetünk s hazánk önállóságának, népe egyéni'segének s szabadságának emléknapja. Minélinkább meggyőződünk arról, hogy hazánkat a nyttgoti hátaimaaahh népek ellen rsak U az ut Volt képes megmenteni, melyet Szt. István mutatott ki: annál nagyobb kegyelettel üljük meg az augusztus 20-iki nemzeti ünnepet; % minél inkább vérünkké válik az a tudat, lmgy nemzeti Önállóságunk eszméjét a nagyobb mértékben csak márczius 15-ikén megindított mozgalom ltivta QJból életre: annál nagyobb elismeréssel adózunk azon férfiak emlékének, kik e mozgalmat megindították s diadalra vezették. Városunknak minden jóért szépért B nemesért lelkesülő polgársága is mind nagyobb és nagyobb mérvben fogja fel e nap jelentőségét, amit kimutat azzal, hogy e napol mindinkább valódi nemzeti ünneppé igyekszik tenni. Főiskolánk ifjúsága pétiig visszaemlékezve, hogy e mozgalom megindítói szinten az ifjúság tagjai voltak, ápolja s l'entartja a haza s nemzet iránti szeretetet azzal is. hogy évek óta e napon emlékünnepélyt rendez. Kz emlékünnepély mint mult években az idén is a városi közönség élénk érdeklődése mellett folyt le; s a czél. melyre a befolyó tisztajovöileleiu fonlittatik csak ujalib ösztönzés a haza szeretetre, mert a felállítandó történelmi múzeum elsősorban hazánk történeti emlékeinek megszerzését s szemléltetését czélozza|. a mi épen legalkalmasabb eszköz arra. lmgy a haza elhunyt nagyjait a jelenre nézve is érthetővé s felfoghatóvá tegyiik. Kz állítás igazságának érzetéből magyarázhatjuk ki azt a kegyeletet, mely minden még oly jelentéktelennek látszó történelmi emlék iránt viseltetik; mely az elhunyt nagyok s jelesek emlékét szobrokkal igyekszik megörökíteni. Kz állítás igazságának érzetéből magyarázhatjuk ki azt az érdeklődést, mely a városunkban felállítandó honvéd szobor iránt megyeszerte mutatkozik s melynek: eredménye az immár több mint harmadfél ezer forintos gyűjtés. Lapunk, mely a szent ügy követelte buzgósággal láradozott ez eszme megvalósításán e napon sem hagyhatja el, bogy adakozásra fölhivó szózatát ne hangoztassa s ne ismételje azt. amit ez év elején egy csikkében már elmondott. Kgykor ereznél szilárdabb alapon ? lesz megörökítve városunk éfl megyénk derek lakóinak kegyeletes áldozatkészsége, ha majd megyénk. BŐI hazánk kultur törtémdirója fel fogja említeni, hogj a kis dunántúli városban Pápán, a lőtéren a magyar emlékszobrok egyik legszebbike áll a: — pápai htMvéd-szobor. Kgykor büszktség^nk lesz mindsnynyiunknak e szobor, melyre még csak most gyűjtünk. Kgykor az idegen is. kit semmi érdek nein vésetne különben városunkba, - bizony, ha utja Pápa varosán viszi keresztül, kiszáll a vonatról, s bejéin megnézni a <mi- uobrunkat. A földrajzban minden gyerek tanulni fogja, hogy Pápán egy szép obeliszk, gyönyört brotiz-reliell'el és | 1<> méter magas obeliszk tetején egy hatalmas brons-pbőnix öntvény (az újjá születés aymbolnjna) hirdeti a magyar Bzabadságbareznak dicső emlékét. Dehogy ez mind igy lehessen, ,yif van: „<t mit //<• hagyjunk szünetelni.'' Kz az egy a - gyűjtés, <i: adakozás; Minél több jön 088X0, annál szebb lesz a pápai szobor es igy annál méltóbb az eszmére, méltóbb a megtekintésre, méltóbb a közügyeié iure. A míilt évben lapunk, a Papai Lapok egyre másra hozta lelkiismeretes kimutatását derék, lelkes adakozóinknak és fáradhatlan gyűjtőinknek. !»'• még sokakat megyénk és városunk lakói ko/.ül nein láttunk e hazafias táborban, kikel pedig megszoktunk látni a legephemerebb jelentőségű magán-könyöradomán] ozók között is. Kz új évben bekell zárnunk mar a gyűjtést. Reméljük, mikor majd a papai honvédszobor leleplezési nagy ünnepén — városunknak ez évtizedekre emlékezetes dicső napján - meg fog jelenni az arany könyv, benne a — hazafias adakozók összes névsora: e névsorból nem fog hiányozni senki sem. ki rokat olvasta, vagy ki a papai honvédBzoborról tudomással biri Ezért apellálunk újból s ismeteltén olvasóink nemes lelkére. Bárhol legkisebb alkalommal is /"' feledkezzenek meg e hazafias kegyeletről. A fehérasztal mellett, bar kö:i. ja társaságban, a játszi fogadások terén } a kirtyáná f , vagy megT A RC Z A. MÁRCZIUS 15-ÉN. Rég volt. midőn a mmat'! inka Ifi dal Budának ormiról visshangozék, Midőn egy szívvel, lángoló ajakkal Z iná legszentebb esküjét a nép. Fal az ido. mint gátat tört víz-ár: A nagy dicsőség napjai letűntek. A ssörnyü órák elfeledve már: Más nap -ugari rezgik át egünket. De hallga! mily hang zengi át hazánkat. Blivös dalt énekelve e napon? Talán a dalnok uj életre támadt. \ agy ébren édes álmot álmadoni? Nem. óh nem álom: népem hangja ez, Mely legnagyobb ünnepét ünnepelve Egj dalt. egv lángoló dalt zengedez. Mitől fölgyúl agg. ifjll SZÍV.', lelke' N'e mondja senki, hogy nia már kiveszve Belőlünk, ami gyújta egykoron: Hogv haldokol vagy meghalt már az eszme, Miéit oly sok vért áldozott e hon! Ne mondja senki, hogy szívünk hideg! Kagvos ligetnek nem terem virága: Ks .• napon hány szívben integet A lelkesültség rózsa-fürtös ága! Oh lelke.-edni oly szép a kebelnek! Oly szép. ha az arcz husi pírban ég! Kit kétség s gyáva féleleni levernek: A küzdelemben elveszte ügyét. A nép. mely lelkesedni nem tanult: < >nnön kezével ásott sirt magának ; S a lángból, mely az arezokon kigyúlt: AMott *z*ha<]sig hajnalpír ja. támadt! Te ifjúság, ki megszerzed a kincset. Mit elvesztett a satnya nemzedék; Ki szerte törted azt a rút bilincset, Amely a nyelvre, karra tétetek: Kgy nemzet áldja százszor szent neved ! Ks az bevésve milliók szivébe. Nem kell szobor, emlék se' kell neked: Te kéazitél azt lelked szent hevébe! Mert áll a bon és él a nyelv, az édes, Erősebben, mint bármi érez szobor! Szabad költő szól szabad nép 'szivéhez, Ha lelkében az eszmék árja forr 'S példád tanít lekazdni majd a bajt, Mely férgeteggel törne tán hazánkra; S mely ünnepelve énekel: az ajk A barezok vad dalát is elkiáltja! Oh ünnepelj hát. ünnepelj ma népem, De lelkesedve üld meg a napot! Megveri uzt, ki Ur ott fent az égben. Ki erre is sáros lábbal tapod. De nincsen olyan, hisz nem is lebet, Ki az átok palástját öltene fel: Megáldja az üt ezt a nemzetet Ks áldja is meg mind a két kezével! Fernande. Francziából: BOHN GYULANÉ. VIII. Midőn Fernande édes anyja az üzletbe ért, több embert látott a bolt előtt, kik élénken vitatkoztak valami felől és közelebb jőve a szegény asszony a következő szavakat halié: — Megmérgezték ... ez borzasztó. — Nem; cholera eset. — Orvost kell hívni. — A reodöreéget keli tudósítani. Egy asszouy e perezbeu kilépett az üzletből s rémülten kiálta: — Meghalt. A szegény anya majilnem eszét vesztve rohant fel a lépcsőn leányának szobája felé. Fernande felöltözve feküdt ágyán; arcza halálsápadt, kezei összevoltak szorítva s csakugyan az első pillanatban halottnak lehetett tartani. Agya mellett egy lérri, valószinüleg orvosa állt, ki egy kis üvegcsét tartott kezében, melyet figyelmesen szemlélgetett. — Laudanum volt, — inormogá, — adjanak gyorsan papirost s tollat, uiucsen veszteni való idő ez esetnél. Négy órai szenvedés s az anya részéről kiállt végtelen aggodalom után Fernende új életre tért; szemei kinyíltak s mély sóhajjal nyerte vissza eszméletét. Ugyan ez este anyja hazavitte leányát saját lakására, hol gyöngéden s a legnagyobb szeretettel ápolták. Az anya boldog volt, hogy leányát a haláltól megmenthette, mindeddig azonban még nem tudta, mi okból akart a szegény gyermek as élettől megválni. Ekkor hirtelen eszébe jutottak neki Raoul szavai. — Igaz leányom, — monda — elfelejtettem neked mondani, hogy Vernéiül Raymond itt volt, 8 azt mondta, hogy nőül vesz téged, a mikor te akarod. E szavak varázs erejű hatást gyakoroltak a beteg leánykára — Ö eljött — beszélt veled . . . rebegé boldog mosolylyal. — Ah tehát mégis engem szeret; Istenem mily boldogság ez. Ezután nyugodtan elaludt, álmában a szép kis száj körül édes mosoly lengett s el volt felejtve minden kin, minden bánat Két hétig még fekvő beteg volt a tiatal ' e ányka; s ez idő alatt Raoul mindennap eljött hogyléte felől tudakozódni. Remegve gondolt az időre, midőn a szegény ifjú leányt édes ábrániljából fél kell riasztani, mily kinos kiábrándulásnak lesz alávetve, ha megtudja a csalást, melyre a kényszerűség s szánalom vitte a fiatal embert, a miért habár csak a jó szándék s szánalom vitte e lépésre, mégis sokszor szemrehányást tett magának. Egy nap Fernande anyja ekép szól az ifjúhoz : — Leányom sokkal jobban van már s örülni fog önt láthatni. Raoul menekülni akart, de e perczben kinyílt az ajtó s Fernande lépett be, kinek tekintete, habár testileg még igen gyönge volt, ragyogott a boldogító szerelem öntudatában. Anyja a boldogság látára megelégedve mosolygott s szelíden monddá: — íme itt van Verneuil Raymond ur. E szavak után a fiatal leány bánatosan, a csalódás hangján elkiáltá magát. — Hiszen ez nem ő! — megcsaltak. Ez nem ő. Ekkor Raoul térdre bocsátkozott előtte s arczát kezeivel eltakarva rebegé: — Bocsánat -- bocsánat. Remegő hangon mondta el az ifjú az egész igazságot, elmondá mily megütközést s megvetést érzett Raymond iránt, midőn szívtelen eljárásáról értesült, mint fogadta meg önmagának, hogy minden áron megóvja Fernandet az öngyilkosságtól. A szegény fiatal gyermek az ujaob megpróbáltatás súlya alatt majdnem összeroskadt. Keservesen zokogott, mig Raoul kétségbeesve a leányka kis kezét a magáéba zárta s forró könyeivel s csókjaival halmozta el. — Mondja kérem, hogy nem neheztel reám; könyörgött a szegény tiu bánatosan. -Mondja, hogy megengedi, miszerint néha meglátogassam . . . igaz. őszinte barátja vagyok, hű szerető barátja . . . szegény kedves Fernande kisasszony — hisz szivesen feláldoznám életemet az ön boldogságáért. — Távozzék uram : - monda Fernando anyja: — mi nem neheztelünk önre, hiszeu jó szándékból tette, a mit tett. Raoul távozott, de mielőtt el ment volna, még egy szeretetteljes imádó tekintetet vetett Fernandera, mely szivének minden érzelmeit elárulta. Az ifjú ezután miudennap eljött a gyógyuló leányka látogatására és aggódva szemlélgette bágyadt mozdulatait s bánatos arczát. habár nem merte ujolag nyilvánítani szivének titkos szerelmét. Egy hónappal később Raymond s Anastasie menyegzője nagy pompával tartatott meg. A nyomorék leány drága csipkékkel borított fehér selyembe volt öltözve, s e szép fiatal leányoknak oly előnyös öltözék a szegény hibás termetű leánynak rútságát még jobban kitüntette. Egy vén anyóka a házassági szertartás alatt egészen fenhangon azt monda: Sok pénzének kell lenni a menyaszszonynak, a mi púpját elfelejteti férjével. Raymond arczát halálsáppadtság födte s alig volt annyi ereje, hogy e nőnek, kit most nejének kellett neveznie, karját nyújtsa már a bevégzett szertartás után. Soha előbb a szegény nyomorék nem tet. szett neki oly kiállhatatlannak nevetségesnek s rútnak, mit ez alkalomnál. De nejének egy parancsoló tekinteteié eszébe juttatta kötelességét s lassú nyugodt léptekkel haladt vele végig a kíváncsiak hoszszú során, mig képzelete előtt folyton Fernande remek szépségének minden bájaival lebegett. 11
