Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890
1890-03-09
XVII. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1890. marczius 9. Megjelenik III i II tl i' II V N s .1 i II a |l. K ..?i'i-.l.'kii sürgős közlésekre korenlint r r n «IK i v ü I i s i á m ak a 1 itu.ik Ui. líőrmentetlen levelek, -bosmi kasoktól fogadtatnak cl. Kéziratok BOB a latnak \ issza. A lapnak szánt k 0 i 1 s m >'• a v s k s ií ar.erk hivatalába k jJS UJJ] ' \ p£7 Klölizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 80 kr. A díj e 1 ő r e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a 1:11» kiadó hivatalába (GlefttT*. (J>illa psptrkereskodése, lőtér küldendők. V i\ |> a \ á r o s h a f 6 fr & g r.a!; c s ! 8 b h p á p n i. s p á p a - \ [tl é k i e g v e § ii lelnek in e g v á I a s 11 o t í k ő z I ó n y e. r\ vasárnapi munkaszünelhez.* : ) II. \ ii-'ii nyugvónap a történelem tah l.sága szerint, olj régi, mint maga az ••.n*» -riseg. .Már a/ egyptomiak egyik vallási okiratában, a bibliára] oaazkaagsé Ikrzl ind'd.-iii találjuk: Enyém, a fejedeleaaé az uralkodás, az üumpi öasszejövetelek uráé, i legszentebb jó léleké-s biréé; enyém, a aapérek rendezőjéé, ki a hl hetelik napjának ünnepét, az njhold ünnepéi Ónban elrendelem.* i N'-iu iv ;i /nit fordul nng a dolog, lmgy a zsidók a szombatot, Ormuz és <;«»n bálványimádói a hétfőt, Oninea négerei i k ••• 11 -1. i mongolok a cső tortokot, a keresztények i ra&ámapol ülik m-g. hamm minden id k bizonyságán, aaely szei iní a bél Cg] napja, a többi közül mint >/.'-ut nyugvónap 13a kieszelve. \ keresztények, mini vallás-erkölcsi jellegű napi.;: n vasárnapul szentelik meg. ('/. Ija felis dib. eszményi: 1 -t«*ii dic, iaég • éa az ember szellem-erkölcsi tökélyeshülése. Hal nap töri szagát taeatber ;i munkában, aaoadja dr. StőekJ Albert i. melyei a földi létéri ralé küzdelem éa aa élet-szikséglet gondjai, ígérőinek ki aeki; de a hetedik aapon vesse félre a munkát és jaaaon eszébe Teremtője, felsőbb rendeltetése. \ vállá- mindenha kiáltó jajszava roll a/, emberiségnek, legyen tékái aa embernek ideje a kél egy napján ezen szükségletéi is kielégíthetni, a pori lerázni, melj bal napon il leikére tapadt, akaratá! uj erővel éa bátorsággal aezélozai az élei küzdelmeire, hogj a lökélyesbüléa utján el ne lankadjon, hanem fokról fokra el ibbre haladjon. De habár a vasárnap első sorban valkis-erkölcii jelleggel is. mégis raa annak gaidajági, társadalmi. ini\ * Felkérjük t. laptárssiakal Sssjj lapunk mai vezéri zikkéni'k átvételénél legalább a forrást smpin II f ni KtveskeSjenek, mert s rzikk eg}i Sül :i >Papai Lapok, náasáni kéasatt, • a eaassanssosy nem ad jogot Hisfm liH iáiul niinili n liiegje|t) I(M inikiii vasi Htvétilére. mint aa aa slBsl wtislnlil k'l történt. - S/.crk. ** Flacker: HeiiJentliuiii u. MITenbaniii;.'. M . H 1878; SeytTartli. theol. Srliríften iler Aejrypter. — **' Korunk najry kérdései és a karcas1 dési, egészségi jelent Bégé is. A társadalom gazdasági élete, munkán éa köz> lekedésen alapszik. Aa ember kénytelen egész, erejéb 1 dolgosai, In ;iz egyedi és aa általános gazdasági élei követelményeinek eleget akar tenni. De a iiunkaerőaek ily teljes megfeszítése nem tarthal szakadatlanul, i I nkinl fel kell ;iz.t függeszteni, hogj a pihenés által az elhasznál! munkaerő ismét ftasseverGdjék, a lélek pedig iij kedvet és örömet nyerjen a további munkához. E szerint a gazdasági élei mind ai individuumok, miml pedig a m p összes gazdasági munkaerejének érdekében egy időssakonkinl ismétlüdű piheni napot kivan. inik<ii- a maaka éa forgalom ssanetel, a karok ölbe hullanak éfl a végzett erőlködés után nunepelnek. Hangoztatva I ín, hogy nálunk tultermeléaTől azé aem lévén, a rereenyképesaég szempontjából a rasárnapj asunei aggályos. Helyesen felel erre a Magyar Állam. Az. ipar versenyképességével el iállani akkor, midőn iparnak elmaradásának nem az az oka. hogj nem győzőnk eleget dolgosai, hanem az. hogy nem tudnak iparosaink jól éa olcsón dolgozni, helytelen okoskodás; ha pedig a minőségben éa árban rejlia a hiba. n>-hez.eii lehel megérteni, hogyan keverik • versenyképességet es túltermelési n vasárnapi mnnkassQnet kérdéséhez. .Mintha bizony csak ott Volna a vasárnapi pihenőre SZUkség, Ind tiiltenmlés I'eliyegel. vagy a hol e versenyképesség elve • legnagyobb mérvben érvényesül. Hát a humanizmus, aa erkölcs, a közegészség tekintetbe nem j -1 A rabaiolga-munka eltompítja a szivei, kiöli a nemes érzelmeket, felbomlasztja a családi eletet, lealalac-.onit.ja az emberi méltóságot, terjeszti a kicsapongásokat, elégedetleaségel s/.it. melyek felidézik a társadalomra a legnagyobb veszélyekéi A munkaszünet ellenben, igy ir dr. ííiemeyer, productiv tőkéket állit elő, föatartjja i munkaerőt, egészséget és hosszú életet: health is arealth, vagyis egészséggel jár a jóiéi (gazdagság). A/.t mondják a munkásnak: 50 60-nal több dolognap nagy előnyödre szolgál. Tévedés; kihagyták a számításból, hogv ennek következtében a munkabér csökkenik. — A munkaszünet javaslata sérti az egyéni szabadságot; hál az a bélét, lmgy inkább o|y törvényt kellene alkotni. ím-ly a/.t rendeli, hogy mindenki dolgozni köteles nem sérti azt I - - A törvény ne azt mondja, hogy vasárnap nem szabad dolgozni, hanem azt. hogy senki sem kényszeríthet i arra. hogv vasárnap dolgOZzek. Ezzel meg vannak védve a munkások is és az egyéni szabadság is. - Mit hasznai a munkásnak, ha csak vasárnapi munka vagy elbocsátás, éhség és szükség között választhat I Ez nem erkölcsi kényszer, mely alatt a munkás g írnyed I Nem megsértése az egyéni szabadságnak I De miben is áll tulajdonkénen az egyéni szabadsági A jogb;in. hogy azt tehesse az ember a mit akar.' Ily jog melleit a társadalom fönn uem állhatna. Ha mindenkinek ssabad-agában állana kénye-kedve szerint cselekedni ' akkor, nem BBOndom ki azt. hogy felebarátunkkal röviden mikép végezhetnénk. A jogosultság a roszra, nem tartozhatik a szabadság lényegéhez; mert akkor minden tőrvény, melynek czélja a rosszat, a bűnös cselekvényi gátolni és megtorolni, az emberi szabadság ellen irányult merénylet volna. Kell tehát, hogv a szabadságnak, az önelhatárosásnak is meglegyen a kellő koriálja. Ezen korlát pedig: a Btások jogai és mások iránt tartozó kötelességeink. Manapság legtöbb nemsetgazdász az államhatalom körébe vágónak elismeri az összes szellemi és erkőos'. erők fölötti rendelkezést; de azonnal túlkapást lát az állam részéről, ha ezen hatáskórét i nemzetgazdasági életben is érvényesíteni törekszik; akkor mindjárt az államomnipontentia ellen, az egyéni szabadság és szabad verseny serében éa érdekében száll síkra. Mi ezen felfogást sem oszthatjuk; meri azt ugy a népek szellem-erkölcsi, mint anyagi fejlődésére nézve vészesnek tartjuk. A megfordított viszonyt tartjuk a helyesnek, a gazdász.ati élet szorulván leginkább állami gyámságra. Ugyanis a népgazdaság, melyben a természeti világ a társadalmi életnek legtevékenyebb rendszerévé alakul. • külső forgalomnak, a vagyon cs érdek-összeütközésnek s a korlátolt mennyiségű javak kizárólagos elsajátításának tere. Ezen külső érdek-dulongás mindenek fölött az állam intéző és rendező kezére szorul; mert az eszmék közlekedésében a gondolatok békésen megférhetnek egymás mellett; de a térben a tárgyak keményen szoktak összeütközni. Nincs niivelődési tér. mely lényegében a javak kizárólagos és korlátolt voltánál fogva oly külterjü. súrlódásokra nézve oly gazdag volna, mint a népgazdaság. Schaffte szerint tehát, az államnak, mint társadalmi intéző hatalomnak kötelességéhez tartozik tevékenységét nem csupán a magány és büntető jog terén, hanem főleg a népgazdaság művelési körében is érvényesíteni Mindezek után vonjuk le a következtetést. A külső életbéli haladás. — a népgazdaság, ipar. kereskedés stb. terén, elválaszthatlamil össze van kötve az erkölcsi haladással; az erkölcsi rend törvényeinek minden megsértése — megzavarása, akadálya a népgazdasági fejlődésnek is. Gondolják meg a mérvadó körök, hogy a vasárnapi munkaszünet valláserkölcsi, társadalmi, természetjogi, de egyszersmind gazdasági stb. követelmény, és hogy még nem volt vallásos és erkölcsös nép, mely elbukott volna, de hogy a vallás-erkölcsi közöny határozottan társadalomellenes. A magyar jég és viszontbiztosító új társaság. i örvendetes és rég nélkülözött hírrel kedveztek e napokban a főváros hir• lapjai pártkülönbség nélkül. Mindannyian közölték a hírt, hogy az Assicurazioni Generali, e nagy tekintélyű biztosító részvénytársaság hatalmas pártfogása mellett egy magnar jég és viszont biztosító részvénytársaság keletkezett. Az alaptökét, mely nem kevesebb mint egy millió forint, már he is fizették az alapítók, kik e héten mégis tartották alakuló közgyűlésüket, s az igazgatóság tagjaivá a legismertebb nevü kitűnő pénzembereket, köztük Hegedűs Sándort, ki az igazgatóságnak elnöke is lett, Beck Miksát, az Escompte bank igazgatóját, Leipziger Vilmost, Ordódy Lajost stb. választották meg. A fetsTgyetö bizottság nagy tagjai közé Fengvessy Ferencz orsz. képviselőt. A társaság jogtanácsosa az ismert nevű szakügyvéd Dr. Beck Hugó. Az iíj társulat azonnal megkezdi működését. S valóban • gazdakéeinseg a legnagyobb bizalommal fordulhat e kitűnő társasághoz, mely a nagy és széles körű Assicurazioni Generali régi társaságnak összes szervezete felett rendelkezik, Ki tudja, mit hoz a jövő I Lapunk folyton, évekkel BSelőtt és azóta is mindig nem győzte eléggé figyelmébe ajánlani a közönségnek a biztosításokat, mik épen climatikus szempontból oly bizonytalan országunkban, megbecsülhetetlen jótéteményt képeznek. Épen a jégkárral volt és van legtöbb baja a gazdának. A kezdődő jégkampagnehan már készen talál gazdaközönségünk egy teljesen actioképes gazdag társulatot, kitűnő vezetéssel, régi társaság oltalma alatt. Működjék ez új társaság kitűzött czélja elérésére! Újtól a kir. tábla ügye. Főispán grófunk, betegsége és családi viszonyai miatt nem vezethette a közigazgatási bizottság küldöttségét Budapestre az igazságügyministerhez, hogy átadja neki a közig. biz. memorandumát a kir. tábla ügyében. E memorandumot közölte lapunk, s igy olvasóink tudják, hogy annak intentioja abból állott, hogy a veszprémi kir. törvényszék a hudapetti kir. táblához csatoltassék. Kétségtelenül helyes ez álláspont főleg akkor, ha a szervezendő kir. tábla egyike Sopronba, vagy S-rombathelyre jut. Ha ezt clilee tudnók, akkor valóban minden követ megkellene mozdítani, hogy Budapesthez legyünk csatolva felsőbb bíróságilag. De (iijürrel szemben — ismételten megvalljuk - nem állanak ez aggodal' mak. Epen lapunkhoz igen közel álló városi és megye bíz. tag volt az, a ki ugy a városi mint a megyei közgyűléseken, mikor <ryör megye ismeretes átirata a napirenden volt. felszólalt az irányban, hogy ne vegyük le Győr megyének átiratát a napirendről — mint ezt itt a tanács, ott a megyei állandó választmány javasolta — hanem mikor sajnosán értesülni fogunk arról, hogy Pápa nem kap kir. táblát, akkor csatlakozzunk a hozzánk oly közel esö Győrhöz. Ma is ez lapunk álláspontja. Nem bánjuk, ha Budapesthez c.satoltatunk; TARCZA. Szegény özvegy asszeny. Szegény ./.végy asszony — esak az Isten látja Szomoruu üldögél kiesi szobájába': •-é-i.ki se gondol rá. minden elfeledte, i Ssal a szegénység s bú örködnek felette, l'gy didereg, fázik, szeme kényben ázik, Hejli, a betű attól a konytol nem látszik. . . . Könyv fekszik előtte, régi lehet, régi — Nem olvas Uelöle. csak a lapjár nézi. lisztes arezulatja a búbánat kéjie, Az irta nevet a ránezok közepébe. Fia volt oromé, egyéb senki, semmi B .urnák is elkellett katonának menni. Félje a büszke eser kidőlt nagyon régen, De fia a büszkébb, ott volt már helyében. Eddig rájuk borult, mint fára folyondár, Az meghalt, ez elment, kire borul most már'! Szegényes kis szoba, alig van benn Lutor S az is roskad.'Z, mint asszonyuk a bútól. Az a kési kályha jobb ha ott se volna, Hogy tiát elvitték, nem 1'útött azóta: IViig nem hevíti a vér se, mint hajdan Mikor melege volt a legerösb fagyban, De mikor az „élef elvan igen drága, Hogyha élni akar, nem kerülhet tára. Asztalán a kis mécs kísértetes tényt vet, Sápadtabbá téve a halovány képet. Egy vigasza vau esak, a könyv, az a régi, Azt nézi, ha szivét a búbánat tépi. Dl mikor a bánat oly sok, hogy kJOSOrdsl, Remegő kezéből a könyv is kifordul, H vigadni, arámi mig van oka inasnak. Neki adja magát kinos zokogásnak: ..Isten, ha ilyen nagy időt adtál érnem, Ne engedd, hogy sírás legyen napom éjem, Fiam örömömre, épségben hozd vissza, Hadd lássam, iiadd lássam cask egy pillanatra! Jaj hogyan várom én visszaérkezését, Kilincs zörrenését, karja ölelését, S talán az az idő sincs is olyan messzi, Hiszen a esászár is csak haza ereszti." E gondolatnál oszt megnytigoszik szépen, Feje ottan pihen fonnyadt két kezében, Zokogása egyre esöndesebben hallszik, S mik orra a mécses, ö is csak elalszik. Areas mosolyog mint boldogabb időkben, — Szegény özvegy asszony azt álmodja épen, Hogy tiát karjai kebelére zárják — Mindenható Isten teljesítsed álmát! cintat öÁ&a. Fernande. 1 rancziából: HOIIN GTULállÉ. VI. Néhány nappal későbben, Raymond jókedvűen beszélgetett egyik barátjával. — Fdes Raoul barátom; megfogok nősülni, elveszek harminczezer frank jövedelmet 8 egy gyönyörű íalusi lakot; ezennel meghívlak a jövő nyárra mulatni, halászni fogunk együtt — ah hisz csak a péüz birtokában rejlik a valódi boldogság. E pillanatban a postás, ki egy levelet hozott, szakitá félbe lelkesült beszédjét; e levél pedig Fernandetől jött s csak e néhány sort tartalmazta: Raymond ! Nincs egyéb tenni valóm mint meghalni: ön megcsalt, megszűnt szeretni, hiszen mást vesz el. Még egy reményt táplálok, nem hihetem, hogy e bánatban igy elakarna hagyniKét napig még várok önre; s ha azután meg kell halnom utolsó gondolatom ön lesz, kit oly végtelenül szerettem. Fernande. I.'aytnond mosolyogva nyujtá oda barátjának a levélkét. — Ah Raoul, milyen túlcsigázott gondolkozásúak a nők. Raoul könytelt szemmel telelt midőn végig olvasta a levelet. —• Ez borzasztó. Ki ez a szegény fiatal leányka, ki irántadi szerelmééi t mogakar halni ? — Egy kis divatárusnö, kinek elég regényes fejeeskéje van, a mint e levél bizonyítja is. — De e leányka őszintének látszik lenni, meglátod meg fog halni érted. — Nevetséges. — felelt Raymond kicsiuylően. — Te még igen fiatal vagy, nincsenek tapasztalataid, ha azt hiszed, hogy a nők megédik magukat, mindannyiszor, mikor azt mondják. — De hát miért nem veszed el őt, ha megigérted neki ? — Kérdé Raoul komolyan.— l'gy látszik, ö őszintén szeret téged, miért akarod elhagyni ? — Csak nem bolondultam meg, hogy ott hagyjam a gazdag Anastasie kisasszonyt. A kis divatárusnővel euyelgés igen regényes volt, de elvenni a kicsikét az már nagyon is ezélszerütlen volna. Rr.oul meglepetve nézett barátjára s még megkísérlő ennek gyöngédebb érzelmeire hatni; azonbau ez nem sikerült neki. Raymond türelmetlenül felkelt s minden további megjegyzést röviden elvágva, könnyedén veté oda : — Megyünk a tornába r — Nem — felelt Raoul kedvetlenül; — nem vagyok a kellő hangulatban. Ezzel elment anélkül, hogy barátjának odanyújtott kezét megszorította volna. Raoul eszébe tartotta az üzlet czimét, melyben szegény kis Fernande lakott; kérdezősködött utána, s ösztönszerűleg a megjelölt utcza felé irányozta lépteit. Sok keresés után végre feltalálta az üzletet s megpillantá Fernande halvány arczát, a mint egy fehér kézi munka fölé hajolt. Az utcza homályos lévén, senki sem vette észre mennyi időt töltött ott az ifjú, a szép szenvedő arcz megfigyelésével. Mély benyomást tett reá e finom nemes szépség s bámulatra ragadta a nyugalom, melylyel a szegény leányka elviselte keserves bánatát, mert a szép arezocska igen komoly s halvány, de tökéletes nyugodt kifejezésünek mutatkozott. Raoul sokáig nem tudta mi tévő legyen; minden áron megakarta akadályozni a fiatal leányt kétségbeesett szándékának kivitelében mert hosszas megfigyelés után meg volt győződve, hogy e nő képes egyszer feltett sötét szándékát végre is hajtani. A levél minden szavára tisztán visszaemlékezett és mély részvéttel látta, mint küzd a szegény leányka mély fájdalma ellen, mely minduntalan könyeket hajtott lelkes szende szemeibe. Tizenegy órakor éjjel Fernande a bolt helyiség hátulsó részébe vonult vissza; Raoul ekkor kétségbe volt esve; nem tudta mit cselekedjen, hogy a fiatal leányt megmentse az öngyilkosságtól. Raoul Inában kereste otthonjában a nyugalmat ; egész éjjel nem jött álom szemére s szüntelenül maga előtt látta a szép szenvedő leánykát, a mint örök álmát aluszsza. — Minden áron meg kell őt mentenem. — kiálta Raoul fenhangon s más nap erős elhatározása ingatlan volt.. A korai reggeli órákban már sietett Fernande szüleinek lakása felé. Lélekzet nélkül érte el a kis házat; de nem vett semmi nyugtalanító körülményt észre. Fernande anyja nyugodtan fogadta. — Asszonyom ! — kialta az ifjú, — az égre kérem siessen leányához, nincs veszteni való idő, mondja neki hogy nőül akarom őt venni. Oh! akadályozza meg halálát, gyorsan menjen kérem - mig idő van még! A szegény szép gyermek ! Fernande anyja eszeveszettnek tekinté az ifjút s bámulva nézett reá. — Mindent meg fogok magyarázni későbben ; de most meg kell őt mentenünk. — Verneuil Ray mondnak hívnak ! -- tevé hozzá Raoul pirulás nélkül e hazugság mitt. — Mondja neki, hogy szeretem, s elveszem a mikor ő akarja. S minden további felvilágosítás nélkü kényszeritette a szegény asszonyt, leányát felkeresni. •— Leányának élete egy hajszálon csüng, — tevé hozzá; — siessen kérem asszonyom! VII. Ugyan ez órában Raymond Anastasie kisasszonynak átnyujtá az első virágcsokrot, a mit a vén leány naiv zavarral elfogadott s mézes hangon nyilvánítva háláját, igy szólt: — Tehát ön már rég óta szeret engem? Az itju nem tudott mit felelni e megjegyzésre s csak kezet csókolt a rút leánynak, ki, hogy fiatalabbnak lássék, a mai nap tiszteletére tiszta fehérbe öltözködött, a mi hibás termetét még jobban kitüntette. — A sovány hosszú karok s az egész kecstelen megjelenés borzasztó visszatetsző benyomást gyakorolt Ray10
