Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890
1890-11-30
XVII. évfolyam. 48. szám. Pápa, 1890. november 30. -<\ Megjelenik ^ minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rrndkivfíli számuk is adatnak ki. IVrmentetlen levelek. csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A li.pnak szánt közlemények a lap saark- hivatalába küldendők. J» *nV :i Klófizetési díjak. Egy évre 6 frt Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbeu 80 kr. A dij e 1 ö r e fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések I kiadó hivatalába (linldberg Gyula ^ papirkereskedése, főtér) küldendők. Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. h alispiii jibltfi — Agg honvédek segélyezése. — Mint megyebizottsági tag, megkaplain az alispán időszaki jelentését, mely • megye törvényhatóságának folyó évi ügy1 oigalmát tünteti föl november közepéig. Az ügydarabok száma — már mint az lenni szokott — néhol emelkedést, máshol apadást mutat, de általában véve mégis szaporodik, igaz, hogy ma már a hivatalok, az ügydarabok számának sokaságával szoktik tüntetni, a miért is azokat, minden lényegtelen dolgokkal szaporítják és szédületes nagyságú menny i- gftkel hoznak ki. Egyébiránt a jelentés elég kimerítő, hé tájékozást nyújt a megye egész tevékenységéről a közigazgatás minden ága, adózás, katonaügy. népnevelés, jótékonysági intézmények sat. mind szép rendben ál világosságban vannak bemutatva, de nem is ezekről kivánok én szólni, hanem arról a mi a jelentésben, nem foglaltatik. Az 1861 -ik évben, midőn az alkotmányos élet egy kis levegőhöz jutott, a mi vármegyénk közönsége is, addig elfojtott érzelmeinek szabad folyást engedni akarván, legelsőben is az 1848—49-ik évi magyar hadjáratokban részt vett, 8 ez ideig üldözött, 1 a legnagyobb részben nyomorban sinylett honvédek iránti jótékonyságban nyilatkozott gazdagon.— Részint készpénzben, részint alapító levelekben összegyűjtött, több mint ötvenezer forintot. Az alapító levelek és írásbeli ígéretek közül ugyan — rövid időn — több gyümökstelenné vált, de az összejött készpénz, melyhez akkor én is mintegy 500 forintot gyűjtöttem és adtam be, 30.000 forinton mégis fölül volt, mely — tekintve a mi viszonyainkat — tekintélyes összegnek mondható. Ennek kezelése akkor a megye székhelyén, vagy ehhez igen közel lakó volt honvédtisztekre bízatott, kik is egy h o nv é d s e g é 1 y z ő egyletet alkottak, hanem az egylet a megye pártfogása, sőt a mi fődolog, a megye felügyelete ;t 1 á lón helyezve. A megyei élet, mint tudjuk, csakhamar újra megszűnt, s nem lett. ki a felügyeletet gyakorolta volna, sőt mivel a bejött Schmerlingféle rendszer iránt a hazafias bizodalom hiányzott, a honvédMgélyző egylet és alap, kénytelen lón elrejtőzködni. Ezen idő alatt miként bántak el vele. történtek-e segélyezések és hogyan? én nem tudom, mert tudtommal ez földerítve soha sem lett, a megyénél is ugy látszik ezen ügy egészen feledékenységbe ment, de a f>7-diki kiegyezés után, midőn egysztiK Veszprémben szóba hoztam és kérdésbe .tettem, hogy van-e még azon t kéből, jiél, kinél, segélyeztek-e belőle valakit*'hát Pál Dénes mérnök ur. mint ezen/ segélyalap akkori pénztárnoka egy kimutatást közlött velem, mely szerint még akkor mintegy 18,000 tizennyolezezer forint megvolt, de a pénztárnokságról ezután ü csakhamar lemondott. .Miután Pápa vidékén tudtommal egy fél lábu honvédnél, ki a Rajnán alapból is kapott, mást nem segélyeztek, én két izben ajánlottam és folyamodtam a honvéd segélyző egylethez, egyszer Bejczi Pál volt igen derék őrmesterünk és Németh József közhonvédnek, kik velem | egy zászló alatt szolgáltak, segélyezéséért. — amaz takács-mesterember volt, emez ács legény, mig munkaképesek voltak, segélyt nem kértek, de a takács öregségére, még a honvédsége ideje alatt lábainak tünént erős meghűlése folytán, annyira elköszvényesedett. hogy mester- | ségét folytatni nem tudta, — az ács egy háztetőről esett le, s mind I két lábát összezúzta. Hozzám, mint volt tisztjükhöz folyamodtak, hogy eszközöljek nekik segélyt. Ezeknek kértem és nagy nehezen egyszer, egy évre kaptak hét-hét forintot. A második évre már ez is abba maradt, mert megújítása annyi utánjárást igényelt volna, hogy a hét forint nem érdemelte meg. A szegény őrmester Bejczi a nyomor miatt kétségbe esve öngyilkossá lett, az ácscsal még gyakran találkozom, s mind a két lábára béna és üreg létére még mindig keserves munkájával tartja fön magát, de segítséget nem kap, mert amint hallom — elhatározták, hogy a | Veszprém megyei honvédek segítségére begyült pénzt, kihalásuk esetére Veszprémben valamely jótékonyczélra helyezik el, illetve hagyományozzák. Pedig a legegyszerűbb ember is beláthatja, hogy ezen határozat törvénytelen, mert a kegyes adományokat, azon czéltól, melyre adattak, el vonni nem lebet, ezen határozat sérti a kegyes adakozókat és sérti a volt honvédek jogát, mert azon összeg tisztán ezeket illeti. Ezen honvédsegélyző egyletre és alapra vagyok én bátor a megye halóságának figyelmét fölhívni, s kérem a N. alispán urat, hogy ezen segély alapjára is legyen kegyes gondoskodását kiterjeszteni, s ennek mibenlétéről i legközelebbi jelentésében a nagy küzünséget értesíteni, s ez által az érdeklődőket megnyugtatni méltóztassék. Vegye át a megye hatósága s intézze a honvédsegélyezést ugy, hogyha tizennyo'czezer forint még meg van, oszszon ki a tőkéből | évenként ezer forintot és a kamatokat, igy az összeg 18 év alatt fölhasználta tik azon czélra, melyre adva volt, s ekkorra valószínű, hogy a 48—49-ik évi honvédek is berukkolnak acag ánuádiába, melyben aj emberek segítségére többé nem szorulnak. cBaxátfv 5aiet*C4K A népszámlálásról. A népszámlálás időnkénti, 10 évenként történtének, szükségessége általánosan el van ismerve azok előtt, akik tudják, hogy a statistikai adatok számai mily érdekesek és tanulságosak egy nemzet fejlődésének vagy hanyatlásának megítélésében. A jövő évben is népszámlálás lesz országszerte readezve. melynek adatai kétség kivül sok újat és meglepőt fognak feltüntetni a figyelmes szemlélő előtt. E népszámlálás megyénkben leendő végrehajtásáról megyénk alispánja következőleg intézkedett. Az 1891. évi januárhó elseje ós tizedike között végrehajtandó népszámlálásnak, — mely az 1890. évi deczemberhó 31-én éjjeli 12 órakor létező népességi állapotot van hivatva kitüntetni,— kellő időben és sikeresen leendő foganatosithatása czéljából az alispán a jelzett népszámlálás alkalmára Veszprém vármegyét 375 számláló csoportra osztotta. Es pedig rendezett tanácsú Veszprém városát 20. r. t. Pápa városát 32, a községeket pedig nagyságuk szerint 1—2 csoportra. Pápa városára: Lazán}'! Béla, Paá! István, Szokoly Ignáez, Sa.:ry Lajos, Vid Károly, Perlaky Oéza, Sebestyén Dávid, Kovácsics Gyula, Fischer Adolf, Csillag Károly, Barthalos István, Tarczy Dezső, Steinberger Lipót, dr. Koritschoner Lipót, dr. Hirsch Vilmos, dr. Szivesdi József, Teutfel Mihály, Baranyai Zsigmond, Galamb József, Kende Ádám, dr. Kluge Endre, Matkovich Pál, YVoyta Adolf, Körmendy Béla, Koczka László, Walter Sándor, Wajdics Károly. Kalmár Károly. Hattos Oyürgy, Piátaohefc (íyula. Krausz Vilmos, Kis Tivadar, a pápai járásra és pedig: Acsádra: Neupor Béla; Német-Bányára: Pollák Ferencz: Bébre: Veiland György; Békásra: Reseaterich Károly; Homok-Bödögére: Hidy Zsigmond, Petz József; Csóthra: Nyers dános, Roasics Nándor; Dákára : Mozgay (rábor; NagyDémre: Mihályi Gyula; Dereskére: I iyörtfy T Á R_C Z A. MERRE, MERRE . . . Merre, merre szállsz lelkem csapongó Pillangója, tarka képzelet ? Könnyű pályád mult a vagv jövendő Vágy, vagy emlék játszaüoz veled ? Itt is, ott is annyi szép virág van, Mintha csak kert volna mindenik, S pillangója tarka képzetemnek Egy virágról másra röppenik. Mégis mintha békózná selyemszál, Mit szárnyára tündér kéz csatolt: Egy virágtól nem bir messzeszállni — Föld körül így jár égen a hold. Szép leányka! Nem rezdül szivedben Titkos érzés, titkos sejtelem, Mint szerelmes hold felé szökellő Hab dagálya zajló tengeren ? És nem érzed szép emlékezetnek Megcsendülni lelkedben szavát, Ha merengő lelkem holdvilága Tiszta fényét vágyva hinti rád ? Óh, de nékem e hasonlat ugy fáj; Hátha éltünk példázatja ez : Egyesülni nem tud hold a földdel: Hát jövendőnk, lányka vájj' mi lesz } ! m A magyar nemesség 1 . Az uj Magyarország az 1848-ki törvények által alkotott politikai és társadalmi átalakulás által veszi kezdetét. Addig az intézmények, a jogi és társadalmi élet még a régi Magyarország berendezése szerint állottak. A régi Magyarország jogintézményei politikai és társadalmi élete legfőbb tényezője, és fentartó eleme a birtokos intelligens nemes volt. Ennek az érdekében volt hagyva minden törvény, ennek az érdekeit tartotta fen minden intézmény ennek a javára szolgált minden társadalmi berendezés, — és viszont ez az elem nem hagyta elaludni az ország önállóságának — a magyar államnak — eszméjét, táplálta a nemzeti nagyság történelmi szent emlékeit gyakran lelkesedéssel és hősi bátorsággal, és ha az uralkodó, és Magyarország érdekei ugy kívánták, lelkesült érzelmekkel meghozta az anyagi áldozatot bőven, s vérét és életét hösileg áldozta mindig, valahányszor a legszentebb ügy ugy kívánta. Kötelességeinek teljesítésében a régi nemesség mindig kitűnő volt, — e téren csa 1 ' erényei voltak, bűnei soha. A kés*; kor, még századok múlva is, kénytelen leend hálával emlékezni a régi nemesség érdemeire, értelmességére, bátorságára, hazaszeretetére, emberies gondolkozására, és akárhányszor tanúsított áldozatkészségére. Akkor, midőn a nemzetiségéből, és hazafiságából kivetkezett, elparókásodott s elsatnyult főnemesség egy idegen műveltség járma alatt már megszűnt magyar elem, magyar tényező lenni, — a masrvar nemes valódi elszántsággal, — I >ániel; Döbröntére; Streit Alajos: Farkas< Tgyepüre : Wesselhauser Simon : Fenyőfőre: Kollár Gyula; Kis-Gaunára: Koller Márton; Nagy-t íaimára: Horváth Pál; Gecsére: Stankovich János: Gergelyire: Szily Lénárt: Alső-tJörzsönyre: Mozgay Mihály: Felsö-Ctörzsönyre: Antal Károly; Nagy-(jyimóthra: Heszler Antal. Balassa Sándor: Borsos-tí yörre: Hock Károly: Ibarkutra: Tatárak dános; Jákóra: Dörgiosey János, Schranez József; Kéttornyulakra: Kovács Miklós; Koppáuyra: Vas Ferencz: Pápa-Kovácsira: Brauu Ágoston : Kúpra: Tamásovics János: Marczaltöre: Katz Lajos, Omboly András; Mezőlakra: Mayer Lajos, Töttösy István: Mihályházára: Joó Károly, Fehér István; Nórápra: Kardi dános; Nyaradra: Berki Ferencz, Kovács Endre; Nyögórre: Omboly Aladár: Lovász-Patonára: Pitying József, dr. Richter Károly, Kiss Péter: Bakony-Sághra: Harsányi Ferencz; Salamonra : 1 lomonkos István; Nemes-Szalókra: Tóth Mihály: Pór-Szalókra: Bódogh Tamás: Szent-Ivánra: Valiinger Mihály; Szűcsre: VeltnerManó; Takácsira: Barthalos Sándor. Ketessy Dániel: Bakony-Tamásira: Osányi Lajos, Olatz Pál: Tapolezaföre : Oáthy Ödön, Vikár Vineze; Pápa-Teszérre: Márti'y Oyula, Csurgai János; Adáz-Tevelre: Dörögdy Denö, Zubek Lénárd, [Kovács József: N.-Tevéire: Frey József; l'godra: Segesdy Sándor, Wellner József, Hajdú Lajos, Tulipán János; Vanyolára: Horváth Lajos. Smikli János; Vászárra: Kovács József, dr. Szivesdy József: Külsö-Vathra: Tiber János; Vinárra: Unger Jákó leszuek fölkérve. Azon nem várt esetre, ha a fölkértek közül valaki akadályozva volna és a megbízást el nem fogadná, kéri uz alispán ezen körühnéni/f legkésőbb Jolija éri ileezeiiiher hó 10-ig vele okvetlen hu/utni, .hogy ujabbi fölkérések iránt az intézkedéseket ideje korán megtehesse. Nehogy a népszámlálási munkálat a vármegye valamely vidékén azon balitélettel találkozzék, mintha az oly czélzatu punmtoláa akarna lenni, mely uj terhek kiszabására vagy adó felemelésre vezethetne, felhivatnak a rendezett tínácsu városok p jlgármesterei és a járások föszolgabirái és ezek utján a községek elöljárói, hogy ha területükön ily féle alaptalan aggodalmaknak jelei mutatkoznának, azokat elenyésztetni és az illetőket kellőleg felvilágosítani siessenek. Felhivatnak továbbá az összes hatósági közegek, hogy a számláló ügynökükül fölkért urakat eljárásukban a legnagyobb készséggel támogassák, és a népszámlálásnak sikeres végrehajtására ök is minden erejükből közreműködjenek. Hisszük, bogy népünk értelmisége ezen pusztán statisztikai adatok gyűjtése szempontjából rendezett népszámlálásban nem lát ujabb adóprést, a az adatokat hűségesen be fogja vallani, mi által nemzetünk jelen állapotáról tiszta és világos képet nyerhetünk. „Fehér kereszt." Társadalmi életem egyik főfeladatául tekintem én emberbaráti és honszeret "> érzelmeimből kifolyólag, mint gyermektelen ember, a fájdalom, édes hazánkban, Európa összes államait felülmúló nagymérvű gyermekhalandóság ellen egész odaadással küzdeni. Nyelvében él a nemzet! Minden ember legyen ember és magyar! Igeu, de mit ér!? ha mielőtt »/«ijijinni lehetne, elvész a bűn. a nyomor miatt az értleér. Mit ér ha magyarosítjuk az idegen ajkuakat, és veszni, pusztulni hagyjuk a magyar nemzeti anyagai! Ezért vállaltam él 18K5-ben az akkor Kstgédjf beteg gyermek* nevet felvett, később belügyminiszteri engedélyivel, az ártatlan csecseinők megmentési czéljának inkább megfelelő és más gyermekegyletektől megkülönböztető t Feltér Kereszt<'tt elkeresztelt egylet megalakítását, melyet Tisza Kálmán és Gróf' Telekg Gézé volt belügyminiszterek, mint valóban Üdvöst, hézagot pótlói és a íársadalom minden rétege áttol kiválóéin pénlollista ii'r/li'it ismételve az összes törvényhatóságok figyelmébe legmelegebben ajánlottak és melyet maga 0 Felsége a király, kinek egyedüli boldogsága nemzetének boldogulása, hasonlókép elüsmerő nyilatkozalában és alapítványában 1. k. részesíteni méltóztatott: czélja lévén, a befolyó tagsági díjakból, vagy bárminemű, akár pénzbeli, akár természetbeli kötelezett fizetésekből és önkéntes adakozásokból oly alapot teremteni, melynek segítségével : a) szegény beteg gyermekeket ingyen ipfi'u/ififatti, orvossággal és táplálékkal elhi'ni; b) szegény sziilöuökef mig munkaképesekké ne in rálnak, ellátni, esetiéi/ lelenezek elhelyezésénél, ha szükséges anyagi mert ebez valódi hősi elszántság is kellett, itthon a megyékben, és az országgyűléseken visszakövetelve az országnak állami önállóságát, az államhatalmak mindegyikét, melyeket a hatalom absorbeálni ügyekezett, és ezen ügyekezetében az elnemzetietlenedett főrendek többsége a hatalom, törekvése mellett mindent elkövetett ; visszakövetelte az elnyomott s megsemmisülésre kárhoztatott nemzeti nyelv jogainak teljességét; — és ha többet nem tudott kivívni, kivívott egy egy törvényczikket, melyben általánosságban, az ország önállása elismertetett. A ki most e törvényezikkeket olvassa, tán kevésnek fogja találni az elért eredményt azokhoz az óriási eröfeszitésekhez, melyekkel az ki vívatott, de az akkori idők történelmének kellő ismerete, a fenállt viszonyok súlyának nyomása azt igazolják, hogy azon időkben az a néhány rövid törvényczikk óriási eredmény volt, annyi pedig mindenesetre volt, hogy általuk Magyarország állami jogai jogilag fentartattak, és e fentartás tette lehetővé, hogy későbbi időben ezen állami jogok egész mérvükben formuláztattak. s életet nyertek. Ez az érdem legnagyobb részben a birtokos, intelligens magyar nemesség érdeme. Azé a nemességé, mely utóbb a haladó kor szellemétől is áthatva, a nemzet ujjá alakulását is megteremtette a törvényben, reclamálta az absolut időkben, és meg is valósította,— hosszú évek szenvedései mellett soha el nem gyengült kitartás után. Mig főuraink nagyobb része Bécsbe tette át lakását, és ott végkép elnémetesedett, ós elfrancziásodott, s kiborotválkozván és kiöltözködvén minden magyar formából egy egy német, vagy cseh nagyúri háznak valamely felesleges kisasszonyát nőül vette, a ki azután gyermekeit az udvarukban hemzsegő frajokkal, és instructorokkal oly alapos németekké alakította, hogy a család, az egész udvar, és a nagyszámú cselédség után azt lehetett volna ítélni, hogy azon uri ház lehet a legwürtenbergibb, vagy a legsilcziaibb főúri házak egyike, de magyar egyáltalán ép úgy nem lehet, mint nem lehet cserkesz ; — addig a mi főuraink nagy részével ellenkezőleg a régi magyar nemesség itthon maradt a hazában, nevelését nyerte a magyar iskolákban, azután a vármegyéken, megtartotta typikus jó magyar alakját, elméjének épségét az agyban, az erőt inaiban és karjaiban, a hazának, és nemzetének szeretetét szivében, megtartotta őseinek ösziute nyíltságát, jellemének egyenességet, és példaszerű becsületességét. Szerette birtokát, és házának tisztességét. Megtudta becsülni azon jólétet, mely neki osztályrészül jutott. Jobbágyai megmivelték földjeit, zsellérei szölleit, a kikkel emberségesen és atyailag bánt, a jól mi veit föld meghozta az áldást, teli volt a csűr búzával, a pincze borral, a tágas legelőn nevelt marhát magának és jobbágyainak, — a munka és megelégedés boldoggá tette családját, a család női tagjai gondozták a teheneket, baromfiakat, fonták és fonatták a kendert, maguk látták el a konyhai teendőket, — a munka és takarékosság fentartotta a bőséget, és minden családban az egészség, a jólét, és megelégedés az arezokra vetette a lelki nyugalomnak, és önérzetnek azt a typusát, mely jól esik a szemnek, jól esik az idegennek is, — a takarékosság feutartotta a függetlenséget a jellemben, a szeretetet a szívben, az egyensúlyt a lelki tulajdonokban. — Szerette az embereket, de a becsületességet megkövetelte, és az ily tulajdonokkal bitók irányában vendégszeretete kifogyhatatlan volt, — és a vendéglátás nem fogyasztotta, mert ámbár bőséggel vette körül vendégjét, de mivel nem idegen égalj terményeit, s drága pénzen beszerzett csikkeket, hanem saját gazdaságának terményeit adta elő: — tehát nem esett terhére a vendég, lm. hetekig tisztelte is meg házát. — A megelégedés, a valódi jólét, az egészséges ész, a tiszta sziv széppé, kedvessé és gazdaggá tette a házi asszonyt, és annak leányait. A nyugodt lélek nem kínozta a régi nemest czhnek, üres rang, és feltűnés elnyeréséért, megpihent ősi birtokán, mert azt megérdemelte, nem kapaszkodtt, nem ágoskodott, hogy valamivel többnek láttassék, mint a mi, — tehát teste csupa in, izom, és csont volt, bdke csupa nemesség, jelleme <-supa becsületesség, szive csupa erény és őszinteség. Eme tulajdonokkal nem lehetett nein szerettnie faját, nemzetiségét, — nem lehetett nem imádnia a mindent adó hazát. — éa tudományának tárháza a Corpus Juris a jogérzetét növelte, apáinak, szeme előtt függő fegyverei pedig a bátorságot élesztették kebelében, s ez a régi nemesség volt az. mely a Nagy Pálokat, Kölcseyeket, Deák Ferenczeket, Kossuth Lajosokat növelte ennek a hazának, kik a nemzetet elvezették az igéret földére, kik a nemzet ujjá szülését a legnagyobb magyarral, Gróf Széchenyi Istvánnal együtt megalkották.
