Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-11-30

segélyezés uljún közreműködni, az elhe­ly*zett gyermekek felett felügyeletet gya­korolni ; c) az egyesület által ellátott sze­gény szalonokét, ha arra alkalmasak, dajka kid elhelyezni; d) szegény teherben lévő nőknek ter­késségük utolsó heteiben anyagi segélyt n llljtlUti. Nem tündökölni, de haszuálni akar­ván, beérve az intéző m. elnöki állással, iparkodtam és szerencsés voltam élére oly kitűnőségeket megnyerni, mint; Ráth Károly ^polgármestert, Füldvárg Mihály alispánt, S/mor herczegprimást, gróf Sza­páry ístvánnét, utóbb özv. gróf Károlyi Alajosnét és végre fővédasszonyul magát Stefánia özv. trónörökösné öfenségét, ki mint maga szóval és tettel elismeré, szive fájdalma közepette, a haza gyermekei meg­mentésében vigaszt örömöt talál! Igy sikerült működését 1886. évi Szt. Péter Pál napján megkezdve, előbb bérházban, anyagi gyarapodása folytán pedig 1888. évi október hó 20-ik óta saját (Budapest TL Mozsár utcza 16. sz.) közadakozásból épült jól berendezett há­zában az ország minden vidékéről való, eddig több ezerre menő gyermeket és anyát az életnek megmentenie. Hogy azonban ezen egyesület ma­gasztos hivatásának teljesen megfelelhes­sen, nem elégséges, hogy tevékenysége csak az ország fővárosára terjedjen, habár a zónarendszer a vagyonosodás mellett a nyomor fiait is központosítja, hanem szük­séges, liogv a vidéken is inindinkábh tért foglalván, jótékonyságát ne csak köz­vetve, de közvetlenül az egyes megyebe­lieken is gyakorolhassa. Ez csak akkép érhető el, ha az ország minden megyéjének legalább nevezetesebb városában liókegyletek alakulnak. A fi­ókegyletek alapszabályai értelmében a jövdelem fele a helybeli szegény szülő­nök és gyermekeik segélyezésére lévén fordítandó. Természetesen ott, hol a helyi kö­rülmények ál viszonyok czélszerűnek és kivihetőnek tüntetik fel a központihoz hasonló intézet felállitk?.tását, a közp. választmány kell, hogy felmentse a vi­déki liókegyletet a jövedelem másik fe­lének beszállításától, ez esetben az egy­séges működés és erkölcsi kapcsolat fenn­tartása szempontjából elégséges volna, ha az illető liók-egylet az évi jelentés beterjesztésének kötelezettsége mellett pl. egy ÍOOO forint ágyalapitványnyal meg­váltaná magát mi által a vidékebeli, a {"városban lebetegedett, vagy ide beszál­lított szegény szülőntik és gyermekeiknek menhelyet biztositana és megkímélné az illető megyét vagy községet az oly |sok bajjal járó tartási költség megtérítésé­nek tarkától is. I czélból gróf Szapáry István fő­ispán és Földváry Mihály alispán elnök­lete alatt egy központi (iókegyleteket alapító bízottság szerveztetvén, megindit­tatott a mozgalom, hogy ugy a főváros 10 közigazg. kerületében, mint ország­szerte ily liókegyletek felállíttassanak, sőt 0 Fensége, ki az egyesület körül ér­demeket szerzetteket saját kezű aláírá­sával és pecsétjével ellátott diszokmány­nyal tüntette ki, védnök helyettesekül: gróf Károlyi Alajosnét, gróf Szapáry Gé­zánét, gróf Csáky Albinnét, gróf Dessewfy Aureluét, gróf Battyány Lajosnét, gróf Wenkheim Frigyesnét, gróf Csekonits E.­nét, gróf Karácsony Jenőnét, báró Aczél Bélánét és különösen Pest megyére nézve Koburg Lujza herczegnőt nevezte ki. Pest vármegye területén eddig már 12 liókegylet létesült, legközelebb Kalo­csán fényes sikerrel Pozsony, Nyitra, Tolna, Somogy, Győr, Komárom, Ung és Bereg megyékben megindult mozgalom. Lehetetlennek tartom, hogy Vesz­prém e kiválóan magyar vármegye haza­fias szellemű értelmisége elmaradhatna és ne fogná fel azt, hogy a nemzeti erő egyik főtényezőjét a nemzeti egészséges létszám képezi és ezért első sorban a ma­gyar megyékben, hol fájdalom legroszabb a gyermekhalandóság és kisebb a szüle­tési arány szám, mint a nemzetiségi vár­megyékben, kell egyesült erőkkel és eré­nyekkel a gyermekmentésen dolgozni. Kívánatos volna tehát ha a Stefánia óz---, trónörökösné ö Fensége fővédnöksége alatt álló Fehér Kereszt egyesületnek — 0 Fensége óhajának meg fel előleg és leg­nagyobb örömére — egy fiókegylete mi­előbb Veszprém megyében is megalakitat­nék, minthogy kezdetnek csak 10 lelkes luilgy vagy férfi szövetkezése kell, kik az életre való intézményt, mely országszerte hivatva volna a lelenczügyet, a családi kötelék megszakítása nélkül szerencsésen megoldani, bizonyára talpra állítanák. Mire alkalmasb időpont a jelenle­ginél alig kínálkoznék, midőn a megye élén oly tetterős és közszeretetben álló fő- és alispán áll, midőn az áj megyés püspök a megtestesült emberbaráti és ha­zafias érzelemtől áthatott főpap, ki bi­zonyára felfogja azt, hogy a szt. István király állal püspökeinkre rótt honvédelmi hivatás ma tnár nem bandériumok tartá­sában, hanem a nemzet szellemi és anyagi ereje támogatásában áll, midőn oly de­rék képviselői vannak minő Fenyvessy Ferencz, kiknek l izonyára sikerülend Vesz­prém megye sok szép hölgyét zászlóvivő­kül megnyerni, kik a Fehér Kereszt jel­vénye és a bájos trónörökösné védszár­nyai alatt szép szemeikkel és áldott rá­beszélő tehetségeikkel lehetetlen, hogy tűzbe ne vigyék még a különben se kí­mélendő agglegények seregét is, kiknek száma, 40 évet véve alapul, Magyarorszá­gon a 100,000-et fölülmúlja és midőn a veszprémmegyei sajtó kétségtelenül leg­szebb hivatásául fogja ösmerni a gyermek­mentés ez életkérdését felkarolni — hisz csak 1 forint a tagsági dij! Ha a iFehér Kereszt* fiókegylete Veszprémben létre jö: ugy nemzeti erőt gyűjtő és biztosító áldást fog terjeszteni, javára a megyének és a Hazának és örö­mére a Fenséges fővédasszonynak! Adja Isten! Ugy legyen! Szabályrendelet a veszprémmegyei állandó népnevelési bizottság szervezetéről. 1. §. Veszprém vármegye törvényhatósága a népoktatás ügyének előmozdítása és fejlesz­tése czéljából. a népiskolai hatóságokról szóló 1876. évi XXVIIL t. cz. 8. §-a értelmében állandó népnevelési bizottságot alakit. 2. §. Az állandó népnevelési bizottság elnöke a vármegye alispánja esetleg törvényes helyettese. 3. §. A népnevelési bizottságnak tagjai: a) az 1876. évi 28. t. cz. 3. §-a értelmében a vállá* és közoktatásügyi m. kir. ministerium által megbízott iskolalátogatók; — b) Vesz­prémvármegye területén létező vallásfelekeze­tek jelesen: rom. kath., az ágostai evangéli­kus, a reform, és mózes vallású hitfelekezetek egy-egy választottja; c) a Veszprémvármegye területén működő állami és községi tanítók közül is a b) pontban emiitett vallásfelekeze­tei mindegyikének tanítói közül Veszprém­vármegye törvényhatóságának közgyűlése ál­tal megválasztott egy-egy tanító; d) a vár­megye törvényhatósági közgyűlése által vá­lasztott, a tanügy iránt érdeklődő és abban jártas 15 tag, kiknek megválasztatásánál a vármegye egyes járásai tekintetbe veendők. 4. §. Az állandó népnevelési bizottság jegyzője a vármegyei jegyzők egyike. 5. §. Az állandó népnevelési bizottság az idézett t. cz. 8. y a értelmében véleménye­zési és inditványozási joggal bir, Veszprém­vármegye összes népiskolai ügyeire nézve s ennélfogva: 1. Ezen ügyek előmozdítása és fejlesztése czéljából javaslatokat terjeszt a me­gyei közigazgatási bizottsághoz; — 2. Véle­ményt ad minden oly népoktatási ügyben, mely a közigazgatási bizottság által e végett hozzá utasittatik. 3. A közigazgatási bizottsá­got és a kir. tanfelügyelőt az összes feleke­zeti és községi nyilvános, ugy mint magán­jellegű néptanodák, óvodák és egyéb intézetek feletti felügyeletek gyakorlatában közreműkö­dőleg támogatja. 4. Magánosok ugy társulatok által felállíttatni szándékolt népnevelési inté­zetekre nézve, a felállításhoz szükségelt en­gedély elnyeréséért a közigazgatási bizottság­hoz benyújtott kérvények érdemében véleményt ad, végre 5. A vármegye összes népiskolái tanügyi állapotáról szóló jelentések elkészíté­sénél a tapasztalatai folytán rendelkezése alatt álló adagok előterjesztése által közreműködik. 6. §. Miután az összes népiskolai ügyek­nek a közigazgatási bizottságban előadója és az állam ez ügyekbeni végrehajtója és felü­gyelő közege a királyi tanfelügyelő, ennél­fogva a kir. tanfelügyelő az állandó népneve­lési bizottsággal népoktatási ügyekben közvet­lenül is érintkezik, hatásköréhez tartozó eljá­rásában a bizottság segédkezését kikérheti, tanácskozásaiban részt vehet, a bizottság figyelmét a népoktatásagy kiválóbb mozzana­taira irányozhatja, indítványozásait kezdemé­nyezheti és oiy ügyekben, melyekben a közi­gazgatási bizottság a népnevelési bizottságot válaaeayadáara folhiyja, a tanácskozásra leendő megjelenésre és a közigazgatási bizottság ez ügybeni intentióinak képviselésére a bizottság elnöke áltaal felkérendő. 7. §. Az állandó népnevelési bizottság évenként 2 rendes ülést tart, lehetőleg őszszel és tavaszszal. Szükség esetén vagy 10 tag kívánatára az elnök rendkívüli ülést is hívhat egybe. 8. §. A bizottság tanácskozásairól, az év elején megújított és az egész éven át folyta­tólagosan vezetett rendes jegyzőkönyvet visz, mely minden ülés után két kiküldött tag ál­tal hitelesittetvén, az elnök és jegyző által aláiratik. Előterjesztései az elnök, kiadványai a jegyző által iratnak c.lá. 9. §. A bizottság határozatait a jelen­levők szótöbbségével hozza, a szavazatok egyen­lően megoszolván, az elnök szavazata döntő. 10. §. A bizottság elnöke, minden hozzá beérkező beadványról vagy elintézést igénylő szóbeli előterjesztésről formaszerü beadványi jegyzőkönyvet vezet, s a bizottság irományait őrzi. 11. §. A bizottság tagjai tisztüket dij nélkül teljesítik. 12. §. A bizottság tagjai el mozdít hat la­nok. Ha azonban egyik vagy másik tagnak elhalálozása, a vármegyéből való eltávozása, vagy lemondása miatt a bizottság kiegészítése válik szükségessé, az elnök megkeresi azon testületet, melynek választása folytán nyerte a tag megbízását, hogy annak helyébe uj tagot válaszszon. 13. §. Jelen szabályzat a törvényszerű kihirdetés és a magyar királyi vallás és köz­oktatásügyi ministerium által történt jóváha­gyatása után azonnal hatályba lép. Fővárosi levél. — Színházi premierek. A dunántúli közm. egye­sület gyűlése. Felolvasások, niatinéek, hangverse­nyek. A Házból. — Talán a jó Isten meg is verne, ha nem az opera premiere j ével kezdeném. Oh, hisz ez nagy esemény, még Orth Já­nos tragédiája s Koch professor világra­szóló találmánya sem vonja annyira ma­gára fővárosunk figyelmét, mint „Asrael" premiéréje. De hogy is ne? Hisz ez épen oly ritka öröm, mint egy új Mikszáth­féle Almanach; az opera is karácsonyi vagy újévi ajándékkal szokott kedves­kedni a közönségnek. Mennyivel kedvesebb a nemzeti szín­ház. Mint az édes anya, mindig arra tö­rekszik, hogy gyermekeinek (már t. i. a közönségnekJ minél több élvezetet nyújt­son, minél inkább felvillanyozza a lelke­sedést. Egyik este Vizváry, Ujházy mu­lattat bennünket az „Ideges nőkben", s Csillag Teréz ragad lelkesedésbe „Bál után" cz. monológjával, másik este Sha­kespeare „Lear király"-jában gyönyörkö­dünk, látjuk Jászayt Goneril s Márkus Emíliát Cordélia szerepében S a premierek sem hiányzanak, alig láttuk Muray „Huszárszerelmét", már ismét egy másik tartja ünnepélyes bevonulását. Csiky „Nagyratermett" vígjátékát hozzák színre s a közönség, mint Csiky legtöbb vígjátékánál, úgy ennél is jól mulat. A népszínház sem marad hátra, itt is premierek váltakoznak egész héten át; egyik este Réthy Laura trilláit élvezhet­jük a „Szini tanodában", másik este a kedves Blahánét látjuk „Kassai diák"­ban s hallhatjuk a fülbemászó Erkel­dalokat. Lefolyt a dunántúli közművelődési egyesület gyűlése is, mely elé oly feszült várakozással néztünk. Valóban sok szép és hasznos eszmét pendítettek itt meg, melyeknek valósítására nem hiányzik ná­luk a kitartó küzdés és lelkesedés, és re­mélhetjük, hogy vas akaratuk, szilárd el­határozásuk mellett csakhamar ki is vi­hetik. Apropos, lelkesedésről beszéltünk, nem szabad tehát a diszes hölgyközön­ségröl sem megfeledkeznünk, mely a szám­talan felolvasást, a matinéekat s hang­versenyeket látogatja. Ezek is lelkesül­nek a nemes czélokért s suhogó selyem­ben ragyogó ékszerekkel feleziezomázva sietnek Vámbéry, Pázmándy s Szathmáry felolvasásaira. De mig itt a mamák, öre­gebb madameok szoktak lelkesülni, addig a matinéekon (értem az egyetemi ifjúság matinééit) szemérmes backfischok, ka­csintgató kisisszonykák jelennek meg a mamák nélkül s ezek lelkesülnek, de nem ám az iljuság felolvasásaiért, hanem ma­gárt az ifjúságért. Tehát ott a mamák, itt a lányok mulatnak, csak — mint a héten észrevettem — a hangversenyeken nem mulat egyik sem, mert a mamának nincs ínyére, hogy szünet közben leányá­nak udvarolnak, a kisasszony meg hiába! közel sem érzi magát oly jól itt a mama oldalán, mint a matinéekon. Hjah, nem lehetünk mindig megelé­gedettek, tudják ezt a t. Házban is. De nem is bánják a képviselő urak, legalább egy kis élénkség uralkodik közöttük, nem kényszerülnek unalomból a Bezerédy­kálynákban gyönyörködni s a bennük pattogó tűznél sóhajtozni .... de meg legalább Mikszáth is írhatja tovább elmés czikkeit a „T. Házból". . . 8. a. Vidéki levelezés. Vanyola, 1890. november 20. Tekintetes szerkesztő ur! Nagyjelentőségű nap volt a csóthi körjegyzőséghez tartozó községekre nézve a tegnapi nap; mert ekkorra volt kitűzve a több mint 2 év óta függőben levő kör­jegyzői állomásnak választás utján való betöltése. A körjegyző választás, mely élet­fogytiglani időtartamra szól, nagyfontos­ságú minden községre nézve, de életbe­vágó fontosságú volt különösen a csóthi körjegyzőség községeire nézve, a hol a seb még mindig sajog, melyet a fölfüg­gesztett körjegyző visszaélései ütöttek a köztisztviselő iránt táplált jóhiszeműsé­günkön és bizalmunkon. A 3 év előtt tartott választás alkal­mával egy csalódás szülte tapasztalattal lettünk gazdagabbak, mely a»ra intett bennünket, hogy a jegyző választásnál ne külső megjelenésének rokonszenves voltát, ne népszerűség hajhászó hajlon­gásait és ne egyházi vagy politikai hit­vallását keressük, hanem a megbízható­ságot, szakértelmet és hivatali kötelessé­geinek teljesítése iránti buzgóságot kö­veteljük meg attól, aki szavazatunkat kéri. A szomorú körülmények folytán föl­függesztett körjegyző választásánál egy­behangzó volt a körjegyzőséghez tartozó mind az öt község véleménye s daczára, hogy az érdekelt községek lakossága há­romféle hitfelekezethez tartozik s a pá­lyázók között különböző felekezetű egyé­nek voltak, mégsem jutott senkinek eszébe szavazatát a saját vallásabeli jelöltre adni akkor, mikor a politikai község, vagy községek számára kellett tisztviselőt vá­lasztani és a közhangulat jelöltjében fel­találni vélték mindazon tulajdonokat,mi­ket a politikai község tisztviselőitől meg­kívánni lehet; de csalódtunk— keserűen. A tegnap lezajlott választás előzmé­nyeiből azt kellett következtetnünk, hogy egyhangú választásra nem lehet kilátá­sunk; mert jelöltünkben, ki két éven át a helyettes jegyzői tisztséget kifogástala­nul töltötte be, a megbízhatóság, szakér­telem és lélekismeretes szolgálatkészség mellett némelyek részéről a választási mozgalomban még egyéb kellék is köve­teltetett ; de a hihetetlennek látszott ered­mény mégis az ellenkezőt tanúsítja és a jegyző választás lefolyásáról fölvett jegy­zőkönyv egyhangú választást jelez, mely önmagában hordozza a választók nagy­többségének azon dicséretreméltó önzet­lenségét, hogy szavazatával a helyettes jegyző hűséges szolgálatát megjutal­mazni és érdemeinek elismerését megpe­csételni kívánta. A választás lefolyását a követke­zőkben közlöm. A körjegyzői állomásra 6 pályázó jelentkezett, kik közül a választáson el­nöklő főszolgabíró hármat, u. m. Ömböly Aladár, Bárány M. Jenő és Juranics Gyula okleveles jegyzőket kandidálta. A választók egyrésze, miután jelöltjük kan­didálva nem lett, a választási helyiséget elhagyta, mig a nagy többség — 84 jo­gosultként összeirt szavazó közül 57 — egyhangúlag névszerinti szavazás utján Omboly Aladár helyettes jegyzőre adta szavazatát, s ennek alapján Omboly Ala­dár jegyzői hivatalába nyomban be is ik­tattatott. Ezen választás — reményünk sze­rint — községi ügyeink jobbra fordulá­sának alapját vetette meg; mert bizton hiszszük, hogy az, a ki az érdekelt öt községnek a súlyos mulasztások és visz­szaélések miatt megrongált ügyeit két év alatt odaadó buzgósággal ós becsületes kötelességérzettel ennyire helyre hozni ké­pes volt, az a jövőben sem fogja megta­gadni önmagát. Német Jel iratok egy tősgy'" eres magyar köz­ségben.*) Az uj év kezdetén megejtendő népszám­lálás végett a községek utasíttattak, hogy há­zaikat újra számozzák. A vanyolai elöljáróság is eleget akarván tenni e rendeletnek, fogott egy tudálékos emberkét, aki ezen nagy mun­kát, teljes megelégedésükre — már nem tudom pénzért-e vagy ingyért — de bevégezte. Most már a házak újra vannak számozva, de hogyan ? a legszégyenitőbb módon. Akár egy kilométernyiről is jól látható nagy betűk­kel és számokkal vt.nnak a magyar ajkú pol­*) Örülünk, nogy tudósítónk a magyar nyelv ellen intézett bármi támadás* kész pellengérre ál­lítani, hisz ilyet visszautasítani lapunknak is első kötelessége. Most azonban azt hisszük, téved, s a jó vari\ ulamkat ok nélkül támadja. L'gy vagyunk értesülve, hogy a házszániozás még nem történt meg, csak a kisbiró vörösk rétázta meg a házakat, azon számokkal, melyekt' majd a telje­sen magyar pléhtáblák is viselni fognak. A kishiró pedig, mint valószínűleg katonaviselt ember, hiva­talos méltóságából kifolyónak tartotta a katona­ságnál tanult német tudományát a házak falain Nro. 1 stb, alakjában érvényesíteni. Szerk. gárok által lakott házak elején kiírva, nu­mero 1, numero 2, numero 3 s igy tovább. Ugy hihető, hogy ezen germanizáló mun­kát valamely favágó napszámos végezte, de még az is megrovást érdemel érte, hacsak pa­rányi gondolkodó és felfogó képessége van is a hazafiságról. Ott van mellette Nyőgér németajkú köz­ség, a házak elejére ott nem irták numero 1, hanem magyar értelemben 1, 2, 3, stb. Büsz­kék is erre a nyőgériek! jel teszik. Ha pedig ezen mázoló munkát nem fa­vágó napszámos végezte volna, hanem egy érettebb egyéniség, az ugyan megérdemlené ám, hogy a hazahatlanság legszégyenitőbb bélyegét sütnék a homlokára. Különben, hogy a derék vanyolaiak ezen szégyenfoltot házaik elején még a mult ked­dig nem vették észre, azon nem igen lehet csodálkozni, mert a jegyzőválasztás ügye tes­tileg, lelkileg igénybe vette őket. Hanem ked­den ezen átestek, tehát szerdán már vehettek maguknak annyi időt, hogy a numero einezt, numero czveit, numero dreit stb. házaikról azonnal eltüntessék. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Ötödik évfolyam. — A Pápai Lapok számára irta T1B0LD ÖZSÉB. — November hó 99. — 1433. Prágában Zsigmond királyunk és a husziták közt szer­ződés, mire a bázeli zsinat engedménye foly­tán lecsillapult husziták a még ezután is dü­höngő tulzópártiakat nemsokára legyőzik. December hó 1. — 1807. dec.. 1.— 1813. okt. 26-áig a Kajna partján a szélesség 50" 54' — 53°2'a hosszúság 25"13' — 29 n 50* közt létezett westpfaliai királyságot Bonaparte .Jero­mos, I. Napoleon franczia császár testvére bírja. Deeember hó 2. — 1845 Jancsó Pál, az első magyar komikus színész, meghal Kolos­várott. December hó 3. — 1827. Rausch, Károly, nagyhírű szobrász, meghal Drezdában. December hó 4. — 1808. I. Napoleon francia császár testvérét Józsefet visszaviszi Madridba, mely alkalommal az in<|uisitiót el­törli s a hűbérjogokat megszünteti. Iteeember hó ö. - - 13<>1. Kómában a la­teráni zsinat VIII. Bonifác pápa elnöklete alatt IV. Szép Fülöp francia király elleni. Iteezrmher hó ti. — 1806, Duprez Gil­bert, híres francia énekes, születik Parisban. Irodalom és művészei. — Vettük az előfizetési felhívást a pénz­ügyi és gazdasági tájékozó czimü havi szak­folyóiratra. Megjelen minden hó l-én, füzetek­ben. Tárgyai lesznek: 1. Általában : a pénzügy és nemzetgazdaság mint tan és tudomány ; az államháztartás, az állami pénz, adó- és hitel­müveletek rendszeres ismertetése és elemzése, 2. Részletes tekintetben: a közkereseti válla­latok, bankok, takarékpénztárak, a segélyző egyletek és szövetkezetek, rokkant pénztárak, munkás, temetkezési és jótékonyezélú egyesü­letek s az összes e válfaju asseociációk elmé­letének kifejtése és gyakorlatának nyilvántar­tása, a biztosítás rendszerének s a rendszerek tartalmának, nemkülönben az egyes biztosító intézetek eljárásának s különösen koczkázati tervezeteinek és díjtartalék-képzésének a poli­tikai számtan alkalmazásával való birálatos be­mutatása, általában pedig minden, a felmerül­hető pénzügyi és gazdasági képlétek okozatos kikémleláse és megoldása stb. A „pénzügyi és gazdasági tájékozó" első füzete f. évi október hó l-én jelenik meg és folytatólag minden hó l-én egy-egy 5—6 nagj T ives füzet, olyként, hogy évente terjedelmes kötetté növesztve és tárgymutatóval ellátva, az illető irodákban vagy könyvtárakban mint alkalmas kézikönyv szolgáljon. Előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt. A folyó év végéig 2 frt 50 kr. Bántfi Iván szerkesztő. — Ne Ölj. E czim alatt Tolstojnak „Kreutzer szonátájára­' egy igen érdekes vá­laszt közölt épen most a „Képes Családi La­pok" czimü szépirodalmi lap. A választ, mely elbeszélés alakjában czáfolja Tolstojnak a sze­relemre s a házasságra vonatkozó tanait, — Gaützyen Dimitri herczeg kéziratából fordí­totta a „Képes Családi Lapok" szerkesztője: Brankovics György. Az elbeszélés alakjában irt kritikára ezennel felhívjuk olvasóink fi­gyelmét. — Fölhívás megrendelésre. A Shakspere-re vonatkozó tanulmányoknak egyik tekintélyes forrását Thomas Campbell „Fel­jegyzések Shakspere életéről és munkásságá­ról" az angol eredeti fonalát követve a szük­séges jegyzetekkel ellátva, a kiadó tulajdono­sok engedelmével közrebocsátani kívánom. E mú oly részleteket tartalmaz, melyek életirási és műbirálati szempontból felette becsesek s az eddig megjelent hasonló irányú magyar mű­vekbe nincsenek felvéve; ezenkívül is, mint Shakspere élete — és drámáinak ismertetője, korrajzi adataival és kritikai eredetiségével a nagy költő olvasásához segédkönyvül igen al­kalmas. Az „igazságos" szeretet, melylyel szerző nagy honfitársát és működését ismer­teti, egészen sajátságos kellemet ad müvének, mely ha nem is hézagpótló a szó szoros ér­telmében, de jó szolgálatot tehet a magyar Shakspere-irodalomnak s azért szives pártolás­ért nem jogos czim nélkül folyamodik. A 9—10 ívnyi mű ára 1 frt. A becses megrendeléseket még a hó folyamában kérem, hogy 1891. ja­nuárban a müvet szétküldhessem. Csorna 1890. november 9-én. Kitűnő tisztelettel Sebesy Ala­jos prem. kanonok. — „Magyar közmondások könyve" cz. alatt Sirisaka Andortól (Pécs) nagy szorgalommal összegyűjtött közmondás­gyűjtemény jelent meg az év fo.'.yamán. A szorgalmas szerző nemcsak az eddigi irodal­mat használta föl, hanem érintkezésbe lépett az ország minden vidékén közmondás gyűj­tőkkel, akik által munkája teljességben rend­kívül sokat nyert; közülök megemlítjük Ka­rácsonyi János kir. tvszéki birót, lapunknak is kedves munkatársát. A közmondások gyűj­teményét 69 lapra terjedő „Tanulmány" előzi

Next

/
Oldalképek
Tartalom