Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-11-23

tán szabályrendelet intézkednék e tárgyban, azonnal dőlnének az akáczok, és szaporodnának a gyümölcsfák. Pár évtized, és áldás lenne a kezdeményezőkön. Pár évtized ós megváltoznék a községek arczulata, még az erkölcs is nemosednék. Valóban itt van már az idő, az utolsó óra, melyben cselekedi kell! Hisz az erdők úgyis pusztulnak, helyettesítsék azt a gyümölcsfákkal viruló községek klima javítás tekintetében. Ügy nézne ki egy-egy község, mint egy oáz! Ma mennyi gabona, pénz elmegy almáért, szilváért, dióért, akkor gabona is, pénz is maradna, még tán jene ia. De én a jövedelemre nem számitok, mert ha mindenütt lenne, nem volna kereslet, de azt elérnők, bogy nem is fogyna meglevő készlet a szegény ember zsákjából. Azt hiszem, hogy ha valaki a gazdasági egyesületben felvetné, illetve indítványozná az ntezák begyüűöljsfásitását, megindulna a mozgalom, az egylet megkeresné a megyei bizottságot s az szabályrendeletileg intézkednék e tekintetben, s el lenne érve a — czél. Ha a tüz ellen védő egyletet kell alakítani a községeknek 6 — tí**> írt kiadással, ha törvény keretében mozgó szabályrendelettel ki lehetett vinni, bogy a községi utczákról a száraz fák bevándoroltak az udvarokba, ha ki lehetett vinni, hogy állítsanak tornahelyiséget, faiskolát és sok más egyebet, ugy ki lehet vinni ezt is, természetesen ott, ahol az utczák erre alkalmasok. Múltkori ez irányú czikkeraben felkértem a lelkészek, tanítók, községjegyzők, birok, elöljárók, képviselőtestület ez irányú érdeklődését, ma felkérem még az igen tisztelt gazdasági egyesületet s mindazokat, kik a közügyek vitelére hivatva vannak, hogy ott, ahol keil és '.ehet tegyenek ez ügyben, ne mosolyogják meg indítványomat, mert az nem lehetetlen, sőt szükséges és hasznos, hasznára lesz as erkölcsök nemesedésének, hasznára lesz a közegészségnek, hasznára lesz a közvagyonosodásnak, s kell-e ennél több? Azért nem szűnöm meg kiáltani, zörgetvén a keblek előtt, az érdeklődők ajtaján: / //.ss)'»'«/.• HtiZtunkni tfi/iimölntfúkiUl A dunántúli közművelődési egyesület megalakulása. Az ismerkedési estély. A „Dunántúli közművelődési egyesület" alakuló gyűlésére érkezett vendégek szerdán a vigadóban gyűltek össze kedélyes ismerkedési estélyre, mely egyúttal első pontja volt a dunántúli közművelődési egylet alakulási programmjának. Nagy és díszes volt a társaság a vigadó egyik első emeleti éttermében, hol mind a tizenegy dunántúli vármegye társadalma előkelő tagjaival volt képviselve. Részt vett az estélyen Széli Kálmán orsz. képviselő, az előkészítő bizottság elnöke is, megjelentek a dunántúli képviselők majdnem teljes számmal. Különösen Somogyn egyéböl jöttek sokkan, ezenkívül Veszprém, Gyűr, Vas. Zala. Baranya megye szolgáltatták a legnagyobb kontingenst a társasághoz, melyben ott voltak a főispánok s alispánok, továbbá a róm. katholikus papság számos képviselője. \ idám társalgással s a következő nap programmjának megbeszélésével telt el az idő s majdnem éjfélkor búcsúztak el egymástól a vendégek, hogy másnap délután négy órakor a megyeházán tartandó koz^yiil.'.s.ji talákozzanak. A közgyüh's. Tizenegy tekintélyes vármegye küldöttsége gyülekezett össze a vármegyeház dísztermében, hogy egyesületté alakulva, a komoly akczió terére lépjenek. Első sorban állt Somogyvármegye 42 tagu küldöttséggel, azután jöttek Zalamegye 25, Győrmegye 16, Vasmegye 10, Fehérmegye 10, Nagy-Kanizsa város 10, Györ város 14, Pécs 3 és Székesfehérvár 2 tagu küldöttségeikkel stb. Veszprémmegye 25 küldöttel volt képviselve, akik Gróf Esterházy Móricz főispán és Véghely Dezső alispán vezetése alatt a megyebeli orsz. képviselőkön kivül a következők voltak: Bezerédj Viktor ministeri tanácsos, Néger Ágoston apátplébános, Vurglics Imre felső-őrsi prépost, Horváth Kálmán kir. táblai biró, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő, Ányos László, Barthalos István, Horváth Lajos, Kemény Andor, Kis Gábor, Kovács Imre, Mihályi Géza, Ováry Ferancz, Szalatkay István, Reé Jenő és Wertheim Ármin megyebizottsági tagok. Széli Kálmán az előkészítő bizottság elnöke üdvözölte első sorban az egybegyűlt küldöttségeket. Igen helyesen — zajtalan, nem nagy feltűnést keltő, de intenzív működést kíván az egyesülettől. Beksics Gusztáv hatásos beszédben fejtegette a czélt, melyre a megalakulandó egyesületnek törnie kell. Reissig Ede Vasmegye alispánja, a drávántuli kivándorlásra nézve ellentmond Beksicsnek, mert ö e tekintetben sem segíti elő a kivándorlást. Különben hozzájtrul az egylet megalakulásának eszméjéhez. Miután az elnök kimondta határozatilag a gyűlés megalakulását, Fenyvessy Ferencz jegyző előterjesztette az alapszabályokat, melyeknek tárgyalása közben élénk eszmecsere indult meg, melyben résztvettek Tallián Béla főispán, Reissig Ede alispán. Fenyvessy Ferencz országgy. képviselő, Vargyas Endre veszprémmegyei tanfelügyelő, Pázmándy Dénes, Lukács Gyula, Szecsödy Kálmán orsz. képviselők, Harmos Zoltán s még többen. Harmos Zoltán két ízben is fölszólalt, azt indítványozván, hogy az egylet czéljai közül a kivándorlás irányítása hagyassák ki, mert az nem irányítandó, hanem megakadályozandó, továbbá indítványozta azt is, hogy a törvényhatóságoktól várható segély összege legalább is állami adójuk '/2%-ra határoztassék meg. Az indítva nv rokonszenvvel fogadtatott, de annak határozatilag kimondása korainak jeleztetett. A czimkérdésnél élénk vita folyt a fölött, hogy vájjon ne tétessék-e bele a czinibe „magyar" szó is. Ezt az indítványt azonban elvetették. Az alapszabályok elfogadtatván, megválasztattak elnökül: Széli Kálmán, alelnökül pedig Beksics Gusztáv és Pallavicini Ede őrgróf. Alig alakult meg az egyesület, azonnal belépett két örökös tag Bródy Zsigmond és Kaiser József 1000 — 1000 frttal és hat pártoló tag Beöthy Ákos, Apponyi Albert gróf, Bittó István, Konkoly Thege Béla, Vargyas Endre és Hollán Ernő 100—100 frt alapitványnyal. Lakoma. Lakoma fejezte be a Dunántúli közművelődési egyesület alakulásának napját. Esti kilencz órakor a közgyűlés tagjai a vigadó első emeleti éttermében gyűltek össze. sarretn nyugalmát elrabolta, hiába rejtegetném tovább, érzem, hogy sorsom az • vével összekötve, sajgó szivem szerelme e>ak viszonzása által nyerhet enyhületet, de akkor ez enyhület a boldogság nevére lesz méltó. — Jankám — tört ki a szó ajkimon szeretem kimondhatlanul, s ha csak palányi rokonszenvet érez irántam, ne utasítson el; óh boldogítson szerelmével, szerelmünket a tiszta sziv sugallta, s ugyanaz fogja boldogítani. Mondja — óh mondja, hogy szeret s én boldog vagyok! A hölgy első pillanatban leirhatlan zavarba jött, két gyönyörű szemét lesütó e nem várt őszinteségemre, utóbb gondolatait rendezve egész határozottsággal igy felelt: — Gyula, fájó sebet szaggatott fel s mégis e fájdalomban is boldogságot érzek. — Szivem megnyílt, mohón szívta a boldogságot, de — itt egy pillanatra elhallgatott, később erőltetett hangon hozzátéve — de nem szabad szeretnem. Oh mily boldog lennék, ha szivem szavára hallgathatnék, de nem nem nem lehet, én örökre szerencsétlen vagyok. Kéj ittasan csókoltam meg bágyadtan leeresztett kezét s azonnal észrevett ;m, hogy nem álszenvedély sugallta hallott szavait. — Oh hát kegyed már nem szabad ? — Fájdalom — én örökre szerencsétlen vagyok. — De nem . . . . s felemelkedve helyéről bátor oroszlánként csillogta! szemei s az elhatározás kifejezése ült arczára, majd kezét nyújtva, helyet matatott s hallgatásra intett, — Uram, kezdi szomorú hangon, Ítéljen ön, hallva gyászos sorsomat. Boldogult atyám már, midőn még az élet fesledezö tavaszán mit sem tudtam szivemről, midőn az embereket mind, de mind legjobb barátoknak tartottam s különbséget tenni közöttük nem tanultam, rendelkezett szivem fölött s kérdezésem nélkül elígérte. Azóta már felébredt szivem, bizonyos öntudat támadt belsejében, szavát, erős szavát hangoztatta, midőn atyám ahhoz erőltetett, ki iránt nem hogy rokonszenvet nem éreztem, de ellenszenvvel viseltettem. Az atyai kezdetben óhaj, később szigor beteggé tett, s óh ég atyám lakolt meg érte keservesen. A fájdalom részese egyedül én vagyok. Azóta atyámat és sorsomat gyászolom, legyőzöm szivem küzdelmeit; a végszó még mindig fülembe cseng, s ha az elhunyt átkát kerülni akarom, szomorú választásom csak óhaja vagy lemondás közt lehet. Gyula, engedje könnyebbségemre mondanom, az ön rokonszenve börtönébe zárt lelkem szivvirágára azon belopódzott napsugár, mely fényt s meleget áraszt egyszerre. Oh mint nyílnék ki a kisded virág, de gyökerén a lemondás sorvasztó férge rágódik szüntelen. ítéljen ön, választanom a lemondást lehet. — Hasonlóra késztet akkor engem is, mondtam megindultan s ha kegyed kezével engem nem boldogít, az élet öröme rám nézve nem létezik. — Legyen nyugodt, ön szabad, szabadsága színpompájában ragyog, a kis bogárka is szabadsága tudatában a legboldogabb. Nemes vonzalmát köszönöm, talán az idő meghozza az irt a vérző sebekre, Az asztalfőnéi Széli Kálmán elnök, Beksics Gusztáv és Pallawicini őrgróf alelnökök foglaltak helyet a képviselők, tőispánok és alispánok társaságában. Az első felköszöntöt Széli Kálmán mondta. Alapkövünket ma tettük le — úgymond — egy templomban, melynek papjává avattuk magunkat • a melyet a Dunántúl társadalma által a dunántúli társadalom számára építeni akarunk. E templomban oltárt akarunk emelni, s nem akarunk egyebet, minthogy azon az oltáron, a haza szeretet örök és szent tüzével a Dunántúl minél számosabban és minél zavartalanabbul imádhassák a hazát. (Lelkesült éljenzés.) O Felsége, a legalkotmányosabb uralkodóra üríti poharát. A felköszöntö, melyet a társaság állva hallgatott végig, viharos lelkesedést keltett s perczek teltek el, mig lecsillapott az éljenzés. Beksics Gusztáv a dunántúli társadalmat, a dmiántuli törvényhatóságokat élteté, melyeket diszes küldöttségek képviselnek. (Hosszantartó éljenzés.) Kunz Adolf csornai prépost meleg szavakban emlékszik meg Széli Kálmánról, ki kezdettől fogva lelkes támogatója volt a mozgalomnak. A közönség zajos éljenzése mellett Széli Kálmánra üríti poharát. Meszlény Lajos orsz. képviselő költői eszmékben gazdag, nagy figyelemmel hallgatott felköszöntöben fejti ki, hogy nem szalmatüz az, mely most a dunántúli társadalmat fellelkesíti. E tüzet Beksics és Palavicini élesztették először, élteti őket. Perczel orsz. képviselő a főispánokat és alispánokat élteti. Vargyas Endre Veszprémmegye tan. felügyelője kiemeli a mai nap szép jeleneteiből azt, hogy a papság mily nagy számmal volt képviselve a gyűlésen. Élteti a dunántúli hazafias papságot, mely a magyarságnak buzgó apostola. (Éljenzés.) Balaton József zalaegerszegi plébános lelkes beszédben szól a dunántúli kulturmozgalomról s élteti Beksicset. Dr. Gaár Vilmos Fenyvessy Ferenezet köszönti fel lelkes szavakban. Péchy József tolnai prépost a most megalakult egylet felvirágzására üriti poharát. Svastics Benő a magyar kultúra hódítását látván a mozgalomban, felköszöntöjét az egylet vezéreinek éltetésével végzi. Ezekután Beksics Gusztáv olvasta fel az érkezett üdvözlő iratokat. Fokozódott a lelkesedés, mikor Kuncz Adolf csornai prépost szintén ezer forintot ajánlott fel az egyletnek. A lakoma a legderültebb hangulatban a késő órákban ért véget. Pápai csendélet. Alábbiakban közöljük a „Pápai Levelek" írójának keserves búcsúját; búcsúját mert öszszel nem csak a rózsák hullanak le, hanem néha a tövis is, amint ezt a „Pápai Lapok" Tövisének példája is igazolja. Minden további hang vagy szó nélkül engedjük át azonban neki a teret, melyet ezúttal, mint versíró igyekszik elfoglalni, érzékeny szavakkal alkalmazva s várialva Eötvös szavait saját helyzetére. Isten veled, Pápa, méhek hazája, Isten veletek, sár s portengerek; Olajiámpák és tyúkszemek tanyája, Isten veled, én messze elmegyek; Ha visszatérek hozzád egykoron — Világíts villanyuyal utczáidon! Nem, mint Párizsnak boulevardjai Nincsenek oly pompás sétányaid, S tán Budapestnek palotái is Szebbek, mint a te görbe házaid: Boulevard, palota mit ér nekem? Téged kivan, teérted ver szivem! Az ég egy kincset ad minden hazának. S a nemzet hiven őrzi birtokát: Királyi tábláról szól Györ fiának, Büszkén mutatja Kis-Czell vasutat; Veszprémnek kincse pompás megyeháza, Tiéd Pápa — artézi kútnak álma! Hallgatva áll a főtérnek határa, Ah, régen hallgat immár a magyar! S tizennégyezer íiör nyomdokára. Az esti szellő uj fövenyt takar; Hallgatva áll a tér, szivünk szorul. S egy könny beszél adónk nagyságirul! S a lámpa, mely a főtérnek közepén Világít mint egy bús emlékezet, Nagy sírköve — az ezrek temetőjén S rá irva, mind, mi véle elveszett. Régen szétdönték a bódé falát. De lent — láthatni tört fúró fokát! S a lámpa áll. még áll! fennen világít A kút siron s a kö talapzaton, Utat mutat, annak ki bortól ázik — Bár akkor csak, ha holdfény is vagyon — Nincs benne gáz, nem él bár villanyon, De pislog, és nem vész a fájdalom. S nem veszhet el, mig a Tapolczának Sürü nedvén egy szép lány-szem pihen, S diák lakik a parton és Pápának Csak egy adózó gyermeke leszen. Tapolczafö, Pápánál elfutó, Tán a mi könnyünk vagy te kis folyó? De én szeretlek néma bánatodban, Pápa, szeretlek könnyeid között, Égőn szeretlek szörnyű pótadódbau Nagy deficited, melybe öltözött; Adózz tovább — mert bár sorsod kemény, Hogy nagy leszesz, él bennem a remény! Es most Isten veled, talán sokára, Örökre tán Pápa Isten veled! Bár nem használtam vizedet ivásra De hát szenvedtem azért eleget; Amit tapostam brrr a kövezet, A czincza illat De nem folytatom, Ha visszatérek hozzád egykoron — Hadd járjak asphaltos utczáidon! ! ! So vi:». TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Ötödik évfolyam. — A Pápai Lapok számára irta TI BOLD ÖZSÉB. — November hó 23. — 1456. V. László királyunk Temesvárott megesküszik, hogy Ciliéi Difik halálát Hunyady Lászlón megbőszülni nem fogja. ígéretnek sem vált be. November hó 24. — 1572. Knox János, a protestáns vallás merész és köztársasági elvű előmozdítója, meghal Edinburgban. November hó 25. — 1848. IX. Pius pápa Rómából Gaétá'oa menekül. November hó 20. —• 1790. Parisban a parlamentben kimondatik, hogy az egyháziaknak a polgári alkotmányra esküt kell letenniök. E határozatot XVI. Lajos francia király csak ugyanezen évi december 2<i-án szentesíti. November hó 27. — 1526. Tőke-Tere tesen Zemplén vármegye nemessége foispángtatásra és tisztújításra megjelenik. Ez a legrégibb székfoglalás és tisztújítás. Norembrr hó tit> 1382. a radomi lengyel országgyűlésen a lengyelek határozzák, bogy Nagy Lajos királyunk leányai közül az emeltessék a lengyel trónra a ki férjével együtt Lengyelországban log lakni. Sneemlier hó :'U. - 1832. Aatrosban a görög netuz6ti párt Hicord oiosz admirált (Görögország elnökévé kikiáltja. "Hivatalos rovat.5071. §95 ikt. H ini ctiiién v. A vasutak vonalain ősz kezdete óta újra egymást követik az állat elgázolások, s ezzel járó azon balesetek, melyek kizárólag a hiányos vagy egészen felügyelet nélküli legeltetésekből származnak. Ezen balesetek meggátlása tekintetéből a pályák mentén lakó szomszédosok az őrizet nélkül való állatlegeltetéstöl miniszteri rendelet folytán szigorúan tüalmaztatnak, és komolyan figyelmeztetnek, hogy az e részben elkövetett mulasztások következtében uemesak marhájuk elpusztulásával károsittatnak, hanem a törvények értelmében minden egyes esetben szigorúan büntettetni is fognak. Pápán, 189". novenber 17-én. Osváld Dániel. poigármester. 25311 Vexzorém vármegye alispánjától. X. 1890. Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak és az állandó választmánvnak t. tagjait, hogy az 1890. évi deczember hó l-én és a következő napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen, illetve, az ezt megelőzőleg folyó évi november hó 29-én délután 3 órakor és 30-án délelőtt órakor, esetleg a szükséghez képest 3i>-4n délután 'ó órakor tartandó állandó választmányi idéseken megjelenni szíveskedjenek. Ugyanezen alkalommal hivatalos tisztelettel értesítem a törvényhatósági bizottságnak t. tagjait arról is, hogy jelentésem már sajtó alatt van. — és azt legközelebbi napokban szintén megfogom küldeni. Veszprém, 1890. évi november hó 14-én Vtgkehf Dezső kir. tanácsos, alispán. KÜLÖNFÉLÉK. Erzsébet királynénk névünnepét folyó hó iy-én városunk is a szokott kegyelettel ünnepelte meg. A főtemplomban ünnepélyes isteni tisztelet tartatott, — melyen Somogyi Cyprian a helybeli szt. Ferenczrend székházának főnöke pontiticalt. Az isteni tiszteleten a 7-ik honvéd huszárezred tisztikara, a városi hatóság, szolgabírói hivatal, kir. járásbíróság, adó, posta ós távírda hivatal voltak képviselve. A megye és városházát nemzeti zászlé>k díszítették. — A városi képviselőtestületből kilépő városi képviselők helyett az uj választások mint értesülünk deczember hó folyamán fognak megejtetni. A városi tisztújítás pedig csak ez után fog megtörténni. — A dunántúli közművelődési egyesület közgyűlésére megjelent pápai küldöttek közül a fővárosban ma— Nem oly könnyű a szenvedélyt kiirtani. — Sokat elbir a sziv. — Sokat, de nem mindent, s én tudom, hogy kegyed nélkül az élet semmi nekem. — Hallotta gyászos sorsomat, ítéljen ön, melyikünk boldogtalanabb, hisz gyengébb vállakon lát súlyosabb terheket. Nemes vonzalma pedig emlék lesz sivár életemben, melyhez fáradt lelkem pihenni száll. Minden szavára figyeltem s epedve lestem a szót, mely üdvöt hoz szivemnek, midőn a másik pillanatban belép Klári néni, s komolylyá vált társaságunknak véget vet. A társalgást nem folytathattuk, mert Klári néni meglepő fordulatot hozott társalgásunkba mondván, hogy minden elrendezve már s igy csak útra kell készülni. Soha sem éreztem még életemben borzasztóbb érzelmet, mint minőt e két szó keltett bennem : „holnap távozunk." Majdnem rögtön kérdezés nélkül hozzátettem, hogy ón is velük megyek, de . . . hát ha ö nem kívánja, kötelmem pedig haza szólit; végem van, gondolám magamban, egyedüli, mi még az élethez köt, a viszontláthatás reménye, ez volt mi akkor és most is erőt kölcsönöz. — Isten önnel, mond az idősebb hölgy, s a másik „Isten önnel", mit Janka suttogott alig hallhatóan, még most is képes könnyekre indítani. Oh mily sokat szerettem volna akkor mondani, de az érzelmek tengere, fájdalom és öröm, kin és remény ezen egy ajkamra jött szóban üszszpontosult: „Köszönöm." Ök utrakeltek ia én egyedül állva árvábbnak éreztem magamat, mint a kitett gyermek, kinek nincs s nem is lesz soha, ki mondja egykoron: „édes fiam." Körülem zsengett a közönség, egy magam voltam köztük levert, a perc egy örökkévalóságnak tűnt fel, csoda-e, ha távozni szántam el magam. Mily kedves volt minden perc, mig közelében lehettem s mily rideg, örömtelen azóta a magány. Mások fáradtan kedélytelenül indulnak e kies vidékre, s ismeretekkel, uj kedélylyel térnek vissza, én vidáman indultam, s teherrel jöttem haza. Frigyes ítélj, teher az élet már nekem." Gyula itt elhallgatott, a megindulás elfojtá hangját s szótlanul lépdelt barátja mellett. (Folyt, köv.) —c4. Az én orvosom. (Ongyógyászati csevegés.) Szalonnát kívántam egykoron. Megjegyzendő: nálam kívánni valamit és elérni ugyanazt — egy dolog; még pedig azért, mert sohasem szoktam olyant kívánni, miről tudom, hogy ugy sem érhetem el. Szalonnát kívántam egykoron — tehát ettem is egykoron. Jóizü falatozáa közt megakadt szemem a papiroson, melyben szalonna takaródzott. Tulajdonképen nem is annyira a papiroson, mint azon lévő öklös betűs hirdetésen. Mattéi, Mattéi.' kék villamosság ! Mattéi, Mattéi! piros villamosság, sárga villamosság, semleges villamosság! Erdekeit as újdonság. Azt már tudtam a physikából, hogy a villamos szikra szabad levegőben kékes szint játszik, — Geissler-csövekbe zárt különböző lógnemoken átugró szikra piros itb. sünben tanik fel— da piros, sárga villamosságig nem terjedt még tudományom. Mindennemű betegséget azonnal távoztat el (a hibás szórendet azonnal megkékczeruzáltam !) Annál jobb; éppen nekem való. Ugy is gyomorkatharusban szenvedek; — a szalonnát is ellenszerül használom házi orvosom tanácsára. Ezt meg kell vennem, e csodás szemeikül el nem lehetek. Megrendeltem. Gondolkodtam egyúttal hordóról alias hordárról, ki majd a csodás battériát beszállítja taligáján lakásomba. Faházunkban helyet is szemeltem ki számára; a villamosságvezető sodronyokat is bevezettem szobámba. Megkapom az avisót; a szállítmány súlya 700 gramm. — Ennek ugyan nem kell taliga, ezt elbírom magara is. Kiváltom, s uramtia a nagy láda helyett kezembe adnak egy igénytelen dobozt. A tévedésről azonnal értesítem a forgalmi tisztet. Nincs hiba, uram, ez az ön nevére érkező szállítmány. Felcsigázott kíváncsisággal rohanok lakásomra. Elszigetelő selyemkendővel betakarom kezeimet és a halálthozó villamos ütés félelmével óvatosan hozzáfogtam zárt ajtók közt a kipakkoláídioz. Es történt nekem egy nagy meglepetés! Négy kis köcsög, köztük használati utaritás, melyben hivatkozik a német egy na

Ry> 5 frtos könyvre, melynek áttanulmányozása nélkül senki emberfia e csodaszereket érinteni ne merészelje. Ha már beu\ af-yc-k a kiadásban, nem kell azt a rongyos 5 frtot sem sajnálnom. Nem mintha talán féltem volna, de tisztán respektusből a cseléddel félretétettem a különös masinériát. A megérkezett könyvet áttanulmányoztam oly mohó kíváncsisággal mint a napilapok csatahireit S hallják csak uraim • E szer teljesen ártalmatlan : nem rug, nem öklel, még csak nem is üt. Vizszinü folyadék ; egyiken piros stampilion — es a piros villamosáig; masikon kék «anlag — M a kok