Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-11-23

XVII. évfolyam. 47. szám. Pápa, 1890. november 23. Megjelenik minden visárnip^ Közérdekű sürgős közlésekre knronkint rendkívüli számok adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a azerk hivatalába küldendők Klütizptési díjak. Egy évre 6 frt Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 60 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 6 kr, nyilttérben H<> kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába ((joldhcrg Gyula C^JTx papirkereskedése, főtér) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek inegválásatott közíönye. Alakuló gyűlés után. A i Dunántúli közművelődési egyeBÜeii folyó hó 20-ikán nagy lelkesedés kiHil megalakultnak nyilváníttatott ki. Az első lépés ezzel meg van téve,— de csakis az első lépés. A zászló ki vau bontva, fennen lokag esak tömörülni kell alája. A kik látták azt a lelkesedést, melylyel | népes gyűlés az egyesület alakulását kikiáltotta, azok nem kételkedhetnek i felöl, hogy al ige testté leszen s a szép kezdetnek szép lesz folytatása is. Az a nagy misszió, mely a magyar társadalomra várakozik, s melynek teljesítését társadalmunk annyi századokon át — elismerjük önhibáján kivül — eladást*. I elhanyagolta, — I maga teljes erkölcsi súlyával a mi vállainkra nehezedik. Nekünk kell az elmulasztottakat helyre hoznunk, nekünk kell megvetnünk a jövő alapját. I munkát pedig teljesítenünk kell vállvetett erővel. Szegény és gazdag egyformán hozzák meg áldozataikat a szent oltárra — a nemzeti lelkesedés, a hazaszeretet szent oltárára. 9 virágozzék a Dunántúli közművelődési egyesület s hirdesse, hogy a Dunántúl társadalma készen áll ott, hol nagy nemzeti érdekek megvédéséről van szó. készei, áll kötelességének teljes tudatában ! Jegyzőkönyv mely felvétetett Pápán. 1890. évi november hó 14-én a pápai járás főszolgabirája által uz or*zá<jut hálózat kérdésében egybehívott értekezletről. Jelen levők: Horváth Lajos főszolgabíró elnöklete alatt Osvald Dániel Pápa város polgármestere, továbbá Szabadhegyi Kálmán. Mihályi Sándor, Walla Gyula, Walla Géza, Gyapay Viktor, Jerffy Adolf, Mihályi Géza, Hermann János, Lukacsek János, Jákóy i íéza. Berger Emil, Serényi Antal, Barthalos István, Tarczy Dezső. Dr. Steiner József. Wittmann Ignáez, Vohlrab János, Szivesdy József, Balassa János, Pethö János, Horváth Lajos (Vanyola) Glatz József, Szen.iványi István é: Kiss Péter mejyebizottsági tagok és Matkovich Pál járási utbiztos. 1. "Veszprém vármegye alispánjának 24189/IJJÍ 890. sz. a. kelti intézménye előtérj esztaívén, a megyei zözérdek és a járás érdekeltsége iránt tanúsított szives figyelmért köszönet szavaztatik alispán úr O Nagyságának. 2. Olvastatott a fönthivatkozott alispáni utasítás mellett megküldött és a megyebeli jelenlegi törvén} hatósági úthálózatot tartalmazó kimutatás. A fölolvasott kimutatásban fölsorolt úthálózat a következő változtatással véleményeztetik föntartatni. a) A Pór-Szalók- Gyepesi 26.050 klmnyi törvényhatósági útvonal, mint ilyen egészben megszüntetendő volna, mert a vele parallel haladó vasúti vonal által országos forgalmi jelentőségét elvesztette s ily forgalomra igénybe véve egyáltalán nincs, s mint vicinális közlekedési ut, tekintettel arra, hogy teljesen kiépítve jó karban van. az érdekelt községek által minden különös megterheltetés nélkül kellő karban fentartható lesz. b) A Pápa-Jánosházi 33,318 kltnyi hosszúságit törvényhatósági útvonalból csak Pápáról-N.-Alásony községig vezető mintegy 15 kltnyi útvonal rész lenne a Somlóra való közlekedés miatt föntartandó, a további nagyobb rész pedig, mint csekély forgalmi útvonal vicinális közlekedési útként kezelendő. c) A Békás-Högyészi 7 klmtr. hoszszuságu törvényhatósági útvonal szintén egész hosszúságában, mint ilyen megszüntetendő és vicinális útként kezelendő lenne; mert ezen az országutak sorába csak az ujabb időben felvett útvonal csupán Békás és Mihályháza községeknek szolgál a Pápa-Kis-Czelli országúttal való közlekedésre, de azon tervezet, hogy Vasmegyének Högyész felöl jövő forgalms ezen útvonalra irány í ttassék; a vele járó idövesztés és nagy kerülés miatt a gyakorlati tapasztalat szerint nem valósult meg, hanem most is a Vasmegye felöli közlekedés Mezőlak községen, Asszonyfa, Mátyusháza ós Böröllö pusztákon keresztül történik Pápára. 3. A fentebbi 2 pont c; alatt előadottakhoz képest az úgynevezett BékásHögyészi útvonal helyett Vasmegyének Högyészen keresztül JVeszprémmegye határszéléig vezetett országútja folytatásaként Mezőlak községen keresztül Aszszonyfa Mátyusháza és Böröllö pusztákon át Pápára vezető közlekedési ós marha hajtó ut lenne a törvényhatósági utak sorába fölveendő mert a közlekedés ez irányban sokkal nagyobb és Vasmegye törvényhatósága is pár évvel ezelőtt, midőn Veszprémmegye által a marha hajtás iránya a Békás-Högyészi országúton át a Pápa-Kis-Czelli országútra czéloztatott tereltetni. ezen módosítás ellen átiratilag tiltakozott és marha hajtó útként továbbra is a Mezőlakon keresztül a fentjelzett útirányban Pápára vezető utvonalat kérte föntartatni. Kzen javasl* ba bozott uj országúton át most is, mikor csak községi közlekedési útvonal, — Vas és Veszprémmegyéből a következő községek közlekednek, u. m. Högyész, Gencs, Szt.-Péter, Vág, Sebes, Pápócz, Magasi, Vönöczk, Egyh. Keszö, Alsó és Felsö-Görzsöny, Acsád, Mezőlak és Békás, az útvonal jó karba helyezése esetén pedig még nagyobb forgalom lenne várható. 4. Az értekezlet a törvényhatósági utak sorába kéri még fölvétetni azon közlekedési utvonalat is, mely a Pápa-KisBéri országúiból a 10 klmttöl Vanyola, L.-Patona, N.-I)ém, községek és Hathalom pusztán át a Pápa-Kis-béri országút 26 klmtje táján Gíczre vezet s a melyből a L.-Patonánál Gyömörére vezető vasúti állomási ut is kiágozik. Ezen kérelmet az érdekeltség azzal indokolja, hogy ezen utvor.al fontossága az érdekeltség közóliajának megfelelően a megye törvényhatósága által is elismertetett és évek óta országutszerü gondozásban részesittetett s igy nagyobb teher a megyére nézve a jövőben sem igen hárul, miután a múltban a Szt.-Iván és B.-Ságh községekből illetve a Pápa-Kis-Béri országútról Lovász-Patonára vezető útvonal is állandóan megyei segélyzéssel tartatott fenn, de jövőre ezen útvonal vicinális útként az érdekelt községek tulterheltetése nélkül föntarthatö lesz. Indokolják továbbá a kérelmet azzal, hogy az érdeklett nagy vidék a Gyomoréi vasút állomásra, továbbá Györmegye községedé éfl h Patona községbe, mely utóbbi község országos és heti vásár tartási joggal is bir, ezen utvonalakon keresztül közlekedik és a Sókor óaljai Györmegyebeli, továbbá N.-Dém, L.-Patona, B.-Ságh, Vanyola és Nyögér községek ezen útvonalon át járnak Pápára. Felemlíti a., érdekeltség még azt is, hogy ezen utvonalbó

1 L.-Patonáról Gyömörére kiágazó rész föntartásához a Gyomoréi vasúti állomásra tekintettel a m. kir. államvasutak is hozzájárulni tartoznak. 5. A törvényhatósági utak sorába fölvétetni kéri még az érdekeltség az úgynevezett Gerenczevölgyi utvonalat is, mely a Pápa-Kis-Béri országutból a 7 klrutnél Béb és Koppány községeken keresztül Hakonybélbe vezet; mert ezen útvonal is néhány év óta országutszerüleg megyei gondozással tartatik fent, uj teher tehát a varmegyére nem igen esik, holott ennek föntartását a nagy forgalommal szemben községi erővel föntartani nem lehetne, pedig ennek föntartása a fafogyasztó közönségre és az érdekelt nagy vidékre nézve, életbe vágó fontosságú. 6. Örömmel és helyesléssel fogadja az értekezlet alispán ur O Nagyságának azon a közérdek szempontjából, nagy fontosságú kezdeményezését. hogy Somló hegye országút gyürüzettel vetessék körül s a pápai járás területéről az összekötővonalat a Pápa-Jánosházi országutból a 10 klmtrtöl kiágozólag Salamon és Doba községeken keresztül az úgynevezett Dobai hegykapuhoz indítványozza vezettetni, mert innen a minden irányban való közlekedés legkisebb kerülővel jár és a hegyhöz vezetői utak között a legrövidebb útirány s igy pótlólagos kiépítése és föntartása a legkevesebb költségbe kerül ; kéri tehát az érdekeltség, hogy a törvényhatósági utak sorába a Pápa-Jánosházi országút 10 klmtjétöl Dáka, Salamon és Doba községek határán át a dobai hegykapuhoz vezető közlekedési ut is fölvétessék. 7. Pápa rendezett tanácsú város polgármestere és az itteni érdekeltség kijelenti azt. hogy * jelen jegyzőkönyv H, 4, 5 és 6. pontjai alatt indítványba hozott utvonalaknak az országutak sorába leendő fölvétele Pápa városának is közóhaját és kétségbevonhatlati közérdekét képezi, mert a város lakosságának éltető elemét, a vidék forgalmának a pápai piaezra nézve megtartását és biztosítását csak is ezen javaslat keresztül vitele által véli elérhetőnek s azt hiszi, hogy e tekintetben méltán számithat a nemes vármegye közönségének nagy lelkű méltánylására, különösen most, midőn az 1890. évi I. t. cz. útadó alakjában a város legnagyobb részben iparos és kereskedő lakosságára uj terheket ró, mit csak ugy lesz képes elviselhetni, ha nyújtandó ellen szolgáltatások által keresetforrása emeltetik vagy legalább föntartása biztosíttatik. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésével Tarczy Dezső és Hermán János bizottsági tagok bízatnak meg. K. m. ft. Ültessünk utczáinkra gyümölcsfákat i Mint hajdan a nagy római nem szűnt meg hangoztatni azt, ami honának hasznára vált, t. i. Kárthágó eltörlését, ugy én is — távol sem hasonlitván magamat egyebekben hozzá — nem szűnöm meg hangoztatni, sürgölni községeink utczáinak gyümölcsfákkal i befásitását, mert meg vagyok arról győződve, hogy ez nagy hasznára válnék népünknek. Kiirtaodónak vélem én is népünkből a la, még inkább a gyümölcsfa ültetése, ápolása iránti közönyét, kiirtandönak vélem népünk azon szokását, hogy ha már ültet is házai elé fákat, azok épen nem gyümölcs, hanem akáczfák. Hiszen jók ezek szerszámfának is, de itt a Bakony körül ni te-s arra szorulva a nép, hogy épen a fenti ok miatt csakis akáczfákat ültessen, mert feltalálja a szükségeseket közel hozzá. Hanem igenis van szüksége gyümölcsfákra, melyek a községet amellett, hogy szépítik, annak hasznot is hoznak. Nem czéloui kijelölni az utczák bet'ásitáaára használandó gyümölcsfajokat, azt a talaj határozza meg. Sok helyen a körtve, más helyen az alma, legtöbb helyen a diófa díszlik. Ami engemet illet, én diófákkal óhajtanám mindenütt, ahol csak lehet utczáinkat belombositani. Egyrészről azért, mert a hernyó nem pusztítja ós örök üdo lombú, más oldalról a pusztító dévajság nappal a gyümölcsöt bántani nem meri, éjjel pedig nem tudja, mivel nem látja. Képzeljünk egy községet végig a házak előtt viruló diétákkal! Képzeljük a hasznot, mely azokról leszállana a nép közé!! Egyébiránt kijelentem, hogy nekem teljesen mindegy bárminő Iákkal, isakhogy gyümölcsfákkal ültettessenek he utczáiuk. Rég várom én erre nézve a mozgalmat, de nem jő. Gyönyörrel és nagy érdeklődés között olvastam Mészöly Gyula urnák lelkes felszólalását a Balatonvidéke és Mezőföld érdekébeu, sokat mond ő, amit okvetlen teljesíteni kell nem csak ott, de Pápa körül is, különösen a homokos talajok szőlőkkeli beültetését, a fásítást, csakhogy én mindig hozzáteszem a gyümölcsfa fásítást, de különben jeles czikkóben még ő is érintetlen hagyja az utczák befásitását gyümölcsfákkal. Képzelje el csak, minő lenne a Mezőföld képe, ha utczáin miudenütt gyümölcsfák virágoznának, gyümölcsöznének ! Mely óriási haszon!! Mondom rég várom a mozgalmat, de még a gazdasági egyesületek sem vették föl p- ogramjokba. Arra pedig hiába várunk, hogy ez a mozgalom meginduljon indítás nélkül. Azt tudom, hogy faiskoláink termelnek alapokat a közterek hefásitására, de szedertákat, s addig nem juttatnak egyeseknek, mig a közterek be nem fásulnak. Legyen ugy, idővel a selyemhernyótenyésztés is bejöhet, de én azt szeretném, ha a faiskolák az utczák gyümölcstákkali belásitására adnának olcsó árakon alanyokat. Azt szeretném, ha e mellett hatósági szó paraucsoluá meg a házak előtti tér gyümölcsfákkali beültetését. Paraucs levén felülről, gyümölcsfa levén a faiskolákban, hamar, pár év alatt megtörténhetnék az, ami különben évtizedek múlva sem sikerülne önmagától. Ha valaki nem akar menni, ineuettessék, ha nem akarja a nép saját hasznát, szükség rászorítani. Ha egy erélyes hatósági rendelet, TÁRCZA. MERENGÉS. Elmerengve nézek, nézek Felétek ti kéklő bérezek . . . Arczom ázik forró könytül, Szivem nehéz bútól könyül. Gondolatim otthon járnak Küszöbin a szülő háznak ; S lelkem titkos rejtekébe' Felújul a mult emléke. Előttem a búcsú óra Emlékszem a búcsú szóra: „Jó légy fiam, hited álljon, S gyözesz minden akadályon!

1 E szavak uj erőt adnak Küzd terén az élet hareznak; Kik szivembe oltottátok Jó szülőim, áldás rátok! GONDOLATOK. I. Melyik a legnagyobb csata, A legrettentöbb s iszonyúbb? — Az-e midőn a népek ezre Egymást öli vérben feresztve S a vert had megsebezve fut? Az-e mikor sötét a menny, bt megdördülnek a fellegek, Villám rohan a légen által, Nyomában ömlik, hull a zápor, Hideg szelek süvöltenek. Vagy az, midőn az elborult agy Magát emésztve ví csatát, Sir és kaczag, áld és megátkoz, Eszmél, de mégse jön magához, Halott ás mégis küzd tovább! . . . II. Azt mondja a közpélda szó: A lélek tüköré a szem; Könyüje hull, ha szenved az S örömnél villog fényesen; Oh nem, nem igy van a való! Az arez 's a szem gyakorta csal; Derűje gúnyt is rejteget És telt harag villámival. Gyakran mosolya, könye is sért, Igy változik kaméleonként. III. A nőnek legfőbb ideálja. Mely régi 's mindig új leszen, Hogy vágyik mindig tetszelegni — Rajt csüggjön mindenütt a szem. Ha tán egy hű szivet nyere: Oh, hányszor játszik csak vele! Nem bánva, hogy azt összetörvén: A játék vége sokszor örvény. — IV. Haladni vágyói? Tudj hajlongani! Hízelgés, kézcsók — az is valami; Hirdessed, áruld e felett magad: S ne félj, hogy a siker tán elmarad. — A lemondólevél. ín. Első gondom volt ezután a gyülhelyeket felkeresnem, váljon nem találkozhatnám-e rokonszenves ismerőseimmel, kiket íolyton kerestem. A sok ünnepély, látványosság, mik máskor elragadtak, szokatlanul közömbös lett előttem, mik máskor szórakoztattak, semmiknek tűntek föl nekem; szemeimet folyton fürkéssöleg hordoatam körül, s majdnem felkiáltottam, midőn kedves útitársaimat a sétányon végre megpillantottam. Hozzájuk férkőztem és ismeretségünk fonalán igy kérdeztem őket: — Nem tévedtek el e földi paradicsomban nagysádtok ? ón legalább már régóta keresem kegyeteket mindenütt s megtalálnom csak most sikerült; de most, ha terhükre nem leszek, kísérőül bátorkodom csatlakozni. — Legyen, mond az idősebb hölgy, ön bizonyára jártasabb itt s a körülményekkel ismerősebb. Ezzel a társalgás ismét megeredt, én kifogyhatlan lettem a szóban, de még nagyobb örömömre szolgált az, hogy az ifjabb hölgy is, ki mindig fő figyelmem tárgyát képezé, egyre beszédesebb lön, mint utazásunk alkalmával. •— Nemde a természet pazarul szórta remekeit e vidékre, kérdem némi bizalmassággal, s a bánat eloszlatására e hely felette alkalmas ? — Eltalálta uram, monda az itjabb hölgy nyiladozó őszinteséggel, én valóban a bánat elől menekültem e helyre. Sokat hallottam a Riviéráról, olvastam fekvéséről, enyhe levegőjéről, ezer szórakozásai s sajátos ünnepélyeiről, megkülönböztetett közönségéről, s mondhatom a pillanat már enyhitőleg hatott szomorú kedélyemre, midőn orvosom Nizzát szemelte ki számomra szórakozó helyül. Nem is képzelek itt lehangolt kedélyt, itt minden mosolyg s mosolygásra késztet ellenállhatlanul. Hangjában volt valami rokonszenvező s én mindig bátrabban társalogtam ugy, hogy köztünk más, az egyszerű ismeretségnél több, bizonyos baráti viszony kezde fejlődni. A napok igy mind kellemesebben teltek el, alig vettük észre, hogy sétáink véget érnek és hűséges lovag módjára szállodájukba kisértem, sőt elég bátor voltain szolgálatomat és társaságomat másnapra is felajánlani. Változatosságról minden nap gondoskodott, a szórakozás nemeiből ki nem fogyhatánk. Szórakozásainkat a sétákon kivül, miket rendszerint délelőtt tevénk meg, hegymászások, vitorlázások, fürdőzések s az ünnepélyekben való részvétel képezé. A virágharc, mely Nizza fö iinnepségeihez tartozik, a karnevál elégetése stb. nélkülünk alig történhetett meg, mely alkalmakkor szívesen hódoltam az itteni szokásnak, s hölgyeimet Ízléses csokrokkal leptem meg mindannyiszor. Majd a számtalan idegen szemléletébe merültünk, ismét kitűnő művészek vendégszerepléseinek tanúivá szegődtünk, mik nem csak könyü véremre, de a gyászoló hölgyekre sem tévesztették feledtető hatásukat, s hogy a napi programútok egy pontja se maradjon figyel münkön kivül, a falragaszokon előre hirdetett felolvasásokon is pontosan megjetentünk s kis körünk nem egyszer biráló szerepre is tévedett. Ki gondolt volna ekkor másra, mint szórakozásra, s nekünk valóban minden pont, minden hely és idő kellemes volt. Nap-nap után tellett, mindig könnyebb és könnyebb volt őket feltalálnom, s ha néha a szokottnál később jelentem meg, ugy vettem észté, hogy ők is keresnek. Szabadságom muló napjaira alig gondoltam, tervezett utániról pedig egészen lemondtam. Nem tehettem róla, hisz egy érzelem ellenállhatlanul marasztalt, 8 bármint ti koltam magam előtt is, végre rabjává lettan. Egyik nap épen a Pallien partján sétálunk, midőn egy szeszélyes vihar fedél alá menekülni késztetett. Ez volt az első eset, midőn szokásuk ellenére meghívtak szállásukra, mit én a legnagyobb örömmel fogadtam el. Az itt kifejlett s bizalmasabbá vált társalgás közben tudtam meg, hogy az idősb nő nagynénje az ifjabbnak s a betegségéből alig felüdülő | leányt, ki csak nem rég veszté el atyját, orvosai szórakozás ós felüdülés végett küldték Nizzába. Oh ők itt üdülést kerestek s találtak s én boldogságomat hagytam ott, szövé beszédélie Gyula, kit a beszéd szinte már elevenebbé tett. Ettől fogva látogatásom mindennapos lett s láthatólag igen jó hatással volt mind a két hölgy kedélyére. A bánat boruja lassan lassan oszladozni kezdett, s a mosolygó ég, csillogás ós fény lelkünkre sem maradt hatás nélkül, én őszinte lettem, előtte nem titkolhattam el benső állapotomat, • az iíju hölgy nem egyszer áruita el mozdulata- s szavaival, hogy érti mindezt, s nem különben dul valami belsejében. Rémülve gondoltam arra, hogy szabadságomból már alig van pár nap hátra, ők pedig rövid idő múlva távozni készültek. Egy izbcu szokott látogatásom alkalmával egyedül találtam hölgyemet, nagynénje valami be vásárlás végett hazulról távozott. Ott ült az angyali teremtás Íróasztala mellett, valami levél félét forgathatott s jegyezgetett naplójába. Beléptemre látszólag zavarba jött. majd összeszedvén erejét azon elhatározással lépett elém, hogy mindenről felvilágosít. Én minden előzetes bevezetés nélkül lábaihoz borultam s megvallottam, hogy