Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-10-19

XVII. évfolyam. 42. szám. ni i ml e II vasa r u a p. KSsérdakB sÉrgőe közlésekre k<ii ntU int midkixüli s/. .Iliink is alatnak ki. 1 érmentetlon levelek, imaarl kezektől fogadtatnak el. kéziratok nein adatnak vissza. A lapn ik szánt közlemények a lap » evk hivatalába küldendők, r *!L — Klőíizetési díjak. Egy évre H frt Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egv szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos jietitsor térfogata után ő kr, nyilttérben 90 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába ((ioldheríi Gyula 3x pajiirkereskedése, főtéri küldendők. *r<v 7 Papa varos Ii a I o s a <> á n a k éa több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Kii nt" oz kérdéséhez A annál.tidi orsz. képviselek ügyeimébe ajánlva.) Irta: HAH MOS ZOLTÁN. folytatás.' A Duintntul népének kivándorlása ii'-ni oly kóros állapot, a melynek erede:t egyetlen forrásra lehntest vissza vezetui; az okok különbözők, szükségképen rógysaereknek is különbözőknek kell . nni: maguk a kivándorlók három nagy -"p»»rtra oszthatók u. ni. I I nini.tziiiii'xifl: kik itthoun nem aktinak munkát, vagv munkájuk rosszul • 11 jaztatik. i l hl, birtm\oook kik egv vagv - ok miatt eladósodtak. :'. .t kisl.irtnkitsnk kik nem akarnak sodni de eaekély terjdebnfi birtoknk::-m tudnak megélni, és másutt jobb >iiiéln»k. A filokszera pusztítása tönkre jutott és jutandó szőlőműveseket -zándékosan nem említettem fel. , ilokamn által sújtottak már is agj H vámmal vannak, bogy azokon , utón segíteni nem lehet: itt okvetlenül törvényhozási segélyre van _'. még p**dig oly tormában, a mily formát Beksksa Gusztáv, a „Nemzet" f. é. - _''i-iki számában javasol. A filokszera sújtottakkal tehát nem •. ./.tlkozom s csupán az 1—8 pontok ..i -mlitettekre nézve kívánok néhány _ gysést tenni. Mindenek előtt beismerem, hogy a napszámosok kivándorlágakadiilyozni, na^y és nehéz fela.k tartom. Az „Amerika láz" annyira \ tri népünket, bogy sok — sok időnek etolyni. a inig ebből kigyógyítani I iiet, — de lehetetlennek a gyé>gyitást in tekintem. Beszéljünk egészen őszintén. A napilapokban gyakran lehet ol,-i:i - — mint elrettentő példákat — az Vmerikábs vándorolt magvarok sanyarú sorsának leírását. Nincs szándékomban hétvégije vonni, hasonló közlemények alaposságát: elhiszem, hogy Amerikában sem hull manna az égből, s hogy az egyenlőég hazájában sem egyenlő az emberek írsa. Ámde igaz az is. hogy nem tartozik a ritkaságok közé oly eset sem, hogy i magyar kivándorló Amerikában meg eV, tthonn maradt családjának fiénzt küld, ' 'Pjiijt. Nem csak a lapokban emle• tt .lelketlen ügynökök" idézik elő az -Amerika iázt" hanem főkép ama kézzel ttó dolog, hogy az Amerikába vándorolt, tetemes pénzt küld haza. Egyetlen ily pénz küldemény több luvet szerez Amerikának, mint tíz ügynök, mert az ügynök csak ígér. de az élő dollár az cselekszik. A míg az itthonn élö napszámos csak alig képes tengetni a maga és családja életét, addig az Amerikába költözött, hozzá képest, bővelkedik e pén zl>en ; a különbség tehát igen 1 einbe ötlö. azért ne csudalkozzunk azon. ha az Amerika szó oly vonzó erőt gyakorol a napszámosokra. A napszámosok kivándorlásának közvetlen oka ezek szerint: naaj " keretethiány vagy az aloenouy mnnknhéi. MII

»ki'il kell mini n mijis:ii mnsukmik .' Nagyobb keresethez kell azokat futtatni! Munkához lehetne juttatni a népet, ha volna egy kSzottitt, ki a Dunántúl munkásai részére, felkeresné a munka H'liit. F. közvetítő szerepet a .Dunántúli közm. egyesület- tállalhatná el. Az egyesület, tél idején, a nagyobb urailalmakkal érintkezésbe tenné magát és tájékozást szerezne a tavasz — nyár — őszön szükséglendö munka erő iránt egyrészt, másrészt pedig felkeresné a munka erőt a melyet amott elhelyezhetne. Csupán ezen eszközt nein találom elegendőnek a kivándorlás meggátlására. mert ha sikerül is a munkásnak munkát adni. semmi esetre sem lesz a kereset oly fényes, hogy ki lehetne állni a versenyt Amerikával, hol, helyivel — közzel, a miviszonyainkhoz képest, óriási napszámokat fizetnek. Azok, kik könnyű vérnek kik kalandokra hajlandóbbak, vagy kiknek fejét a csábító amerikai hirek megzavarták — menni fognak Amerikába, de nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogyha a józan gondolkodású munkás itthonn, az év felében vagy kétharmadában, biztos és félig-meddig kielégítő kérésihez jut. kétszer is meggondoljS magát, reá bi/.za e életét a tenger szeszélyes hullámaira, kitegye e magát az idegen föld ismeretlen viszonyainak, hol meglehet jó keresethez jut. de meglehet az is hogy Vagy épen nem akad munkája, vagy podig silányul díjazzák azt. Valószínűnek tartom, hogy ha támadna egy önzetlen közvetítő a munka adó és munkás közölt, a munkás könnyebben jut mnnkáhos s a kívándorlást már ea is csökkenteni fogná. A kivándorlást teljesen meggátolni, csak is a liiízi i/Kír elterjedése által vélem elérhetőnek. Egy egyesület, mondjuk a .Dunántúli közm. egyesület- tehet igen sokat e téren, de nem tehet meg mindent. Az egyesület állithat fel iskolákat, hol a házi ipa.i különböző ágait tanítanák, de nagyon természetes, az ily iskolák a kellő anyagi erő miatt, csak korlátolt számban volnának léesitbetök s ebből kifolyólag, az oktatás is szűk körben mozogván, a nép kereset képessége is csak kis mérvben fokostatnék. Ahhoz. Imi/ij n lní:i tpWr elterjed jen és ütniiimissii tegyen, elkerülhetetlennek tartam ii törvényhozás támogatását. Nem lenne milliók vagy százezrekről, csupán évenként néh ' „y ezer forintról szó. Kvi néhány ezer forinttal lehetővé volna tehető, hogy az iparágak a népiskolákban, ismétlőinkoIákban tanitassanak; nem is egyszerre valamennyi iskolában, hanem csupán olyan helyeken, hol erre legnagyobb szükség van. s hol más tényezők is, valószínűvé teszik a házi ipar fel virágozását. A munkaadó és. munkás közötti kapocs, s a házi ipar kifejlesztése, azt hiszem, alkalmas eszközök volnának a napszámosoknak munkát adni. illetve kereset képességüket emelni s ezek által a kivándorlást megakadályozni. Azok a kivándorlók miatt, kik elhagyják hazájukat, hogy a birtokukat terhelő adósságot tisztázzák 2-ik pont) nem aggódom; a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyenek rövidebb vagy hosszabb távollét után, a mint kevésbé vagy inkább kedvez nekik a szerencse, s rövidebb vagy hosszabb idő elteltével képesek vándorlásuk osélját elérni, ismét megtérnek családjukhoz, s felveszik itthonn ott a munkát Ind előbb elhagyták. Ezek tulajképen nem is tekinthetők kivándorlóknak, mert gazdaságukat, családjukat itthonn hagyják s épen e miatt nem veszedelmes az a mozgalom, mit ilyenek támasztanak. Igaz. vannak esetek, hogy az ily kivándorlók az idegen földön véletlen szerencséhez jutva, az itthonn hagyott vagyont eladják s családjukat magukhoz veszik s igy végképen elszakadnak hazájuktól. Ámde az oly esdtek csak kivételek, s ilyeneket meggátolni nem lehet, mert azt sem állam, sem társadalom nem képes megakadályozni, hogy valaki könnyelmű adósságot ne csináljon, hogy hibás számításból adósságba ne verje magát. Azt sem lehet sem állani sem társadalomnak czélul tűzni maga elé, hogy az ilyen adé>sokat adósaágaiktól rendkívüli eszközökkel megszabadítson. A Ham és társadalomnak ott kezdődik a feladata, hol bizonyos okok hatása átalánosságban jelentkezik, s nem egyes személyek magán tulajdonságaiban van a baj eredete. Nem vélek azonban tévedni ha azt állítom, hogy a kereset képesség előbb jelzett fokozása által még az ily eladóso dottak is találhatnának más utat boldogulásukra, k&lönősen ha közgazdasági politikánk egészségesebb alapokra foktettetnék, mint azt. mely e hazából kifelé vezet. Legutoljára hagytam az oly kivándorlókra vonatkozó megjegyzéseimet, kik vagyonnal hagyják el az országot, s kiknek nagyrésze, tényleg Szlavóniába telepedik le. Felfogásom szerint, a kivándorlóknak ez a része mér legnagyobb csapást Magyarországra, mert nem csak munka erőt, hanem tőkét is von el az országtól: e felfogásomból kiindulva, legfontosabbnak tartom az ily kivándorlások megakadályozhat. Mi készteti a vagyonnal rendelkezőket a kivándorlásra? E kérdésre találóan alig lehet válaszolni: majdnem mindegyíknál más más körülményre, bukkanunk ha azt keressük; az á talán OS gazdasági helyzeten kivül még két fő okot tartok olyannak, mely elősegíti a kivándorlást ; ezek egyike a kisbirtokot snjiitsinins nézete osztóii/iíréil, a másik, n jöldhetyi forgalmi értéke. Nézzük a két fő okot közelebbről. A magyar kisbirtokos osztálynál az a téves nézet van elterjedve, hogy önmagának dolgozni nem szégyen, de másnak pénzért tenni azt, az már szégyen é.s társadalmi állásával össze nem férő. Az a kisbirtokos, kinek negyed, vagy csak nyolezad telke van is i tehát 10 — 14 vagy ö 7 hold gazda ember számba megy a faluban, s ennek már rangján alul van napszámba dolgozni. BŐI még családtagjait sem szívesen látja más dolgában. Saját birtokának jövedelme 'értein különösen a nyolezad telket sokkal kevesebb bogy sem abból egy népesebb család tisztességesen megélhessen; nincs tehát más hátra mint nyomorogni vagy — kivénuarolmi. A második fő okul a föld helyi forgalmi értékét emlitetteni. Népesebb falvakban, hol a népesség arányához képest kevés a föld, ahol a nép e miatt szorgalmasabb, dolgosabb, s a földművelés is belterjesebben folytattatik, a föld forgalmi értéke jóval magasabb, mint másutt; az ily falvakban nem ritkán 3—á—600 frt egy magyar hold értéke. K magas arákat össze hasonlítva a Szlavóniai alacsony árakkal, az eredmény azt mutatja, hogy háromszor — négyszer oly nagy területet lehet ott az itteni földek árán vásárolni. Az itteni 5— 7 holdból képtelen levén egy család megélni, felkeresi azt a helyet hol 15—20 holdon gazdálkodhatik eddigi tökéjével. A nyomor helyett Behat tisztességes megélhetés kínálkozik a kivándorlónak. Az ugynev'zett „gazda ember- azonban nem mindig inivelbet 5—7 hold földet; a földbirtok korlátlan eldarabolhatása folytán mindinkább szaporodik azoknak száma, kik 2—3—4 holdra vaunak csupán utalva. Az ilyeneknek, természetesen, még sar.yarnbb a sorsuk. Mint már fentebb jeleztem, az ily kivándorlóknak visszatartása képezné legfőbb feladatát a „Dunántúli közm. egyesületnek": legfőbb s egyúttal legnehezebb feladatát. Nézetem szerint. — körülményeink között e feladatot, csakis egy jól szervezett, kellő anyagi erővel ellátott egyesület oldhatná meg. A közelmúlt eseményeiből arra lehet következtetni, hogy az ily áttelepítési ügy, az állam kezében nem jó helyen vau. vagy nem fordítanak kellő gondot arra, vagy ma-ít az ügyet nem tekintik elég fontosnak: tény hogy az állami birtokokra való telepítés nem igen megy előre, s ha itt- ott létesül is e tekintetben valami, rend szerint, nincs köszönet abban. Az államra bízni a telepítés ügyét, vagy avval karöltve ellátni, nem tartom célhoz vezetőnek: az állam jóakaratú támogatása azonban mindenesetre szükséges volna, de cz csak mint. segély nyilvánulhatna, megindítani — vezetni a munkát az egyesületiek kell. E munkához tetemes pénz erő kell; állandó és biztos jövedelmet kell különben is az egyesületnek rendé'kezesére bocsátani: nem lehet az egyesületet, annak a £ esélynek kitenni hogy ha idők folytán, a kezdetben mutatkozó lelkesedés, a közönségben csökkenne működése megzsibbasztva avagy épen lehetlenné legyen téve. Hogy az egyesület biztosan haladhasson utain, biztosan tudva legyen előtte a felhasználható pénz mennyisége, s nekellessék évről-évre koldulva bejárni az országrészt, egy r

l>inninti<li bank* volna felállítandó, tetemes, legalább egy millió nlii/itiikérvl. A bank működése két irányt ölelne fel, egyik volna a rendes bank és taknrékiiénztiiri üzlet, a másik a teleiiitéxi Agy. Az alaptöke ezek szerint két részre volna osztandó: egyik része volna a bank I és takarékpénztári üzlet folytatására szánva, a másik pedig ingatlanok vásárlása. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kellő óvatossággal vezetett, tiszta kézzel kezelt pénzintézetek, mind virágzanak minálunk, a már az első üzletévben 4—5"/,, osztalékot adnak a részvényeseknek. A .Dunántúli bank

u is okvetlenül virágzásnak indulna, különösen ha az állam bizonyos, alább megjelelt kedvezményijén részesíteni azt. A banküzletből eredő nyereség, képezné a központi egyesület jövedelmi forrását. E jövedelmi forrás, azt hiszem elég TÁRCZA. KÉRDÉSEK. < i*zi eső. őszi szél Szomorú dolgot mesél. Ibrvadásról, meghalásréd, Lassú csendes kimúlásról; 1 '>/.! eső. ÖSZÍ 9zél .... Ki érti meg, mit beszél? beálló daru s fecskehad, x

' 'ovább-tovább halad. Bncsnt int a rónaságnak, Szomorún bólintó) sásnak. s

zálló daru s fecske had .... Híiy jő vissza, hány marad? Oszi rózsa, bazsalék, ' 'sak az irul-virul még, Hej de nincsen illatárja, Kaczér, fanyar mosolygása. I 'szí :é,zsa, bazsalék .... Az is meddig virul még? Harmat helyett köd és dér, Katángot kerget a szél. Szüretelök vig danája A mécs végső lobbanása. Harmat helyett köd és dér . . . Meddig késik még a tél? • Js/i eső. őszi szél , Hajh, sokat, sokat regél. 1 'sak az érti aki érzi, Kinek szivét bánat vérzi: Oszi esö, öszi szél .... Oh én értem, mit beszél! £au|et £ajcej. Uti Napló. Irtn: t;

/ZELLA. FasVfat, Piikhiklii-SrlilKcht, I ii/itnii Kiit:'ttsteui ráru, Kop/itti/;, Trii/lnf. (Jrácztó! igen kellemetlen volt utunk, a nagy hőség majd türlietlenné vált, rázós vagon, nagy szénfüst, por, kormositott és fullasztott, mígnem Laibachnál vonatot cseréltünk. — Ezentúl már újra gyönyörködhettünk Krajna szép vidékében, — feltűntek a sötét hegyek ,a nap már utolsó sugaraival világítja csúcsaikat, — és mi Veldesen vagyunk. Valtriugék a kedves házi nép milyen örömmel fogadnak, mintha csak haza érkeztünk volna, olyan érzésünk van. Te bájos szép hely, újra láthatom szelíden csillogó tavát, a Triglaf havas csúcsa is kibukkanik tiszteletemre felhő palotájából, újra hallom az estharang tiszta csengését, mely onnan túlról vizén át rezeg felénk. Isten hozott, i..t minden, — sziget. — tó a komor sziklától a vár oromig minden minden együttesen. De mi az? Képzelődünk e? — Oh nem, csakugyan magyar dalokat hallunk, — távol hazánktól, ezzel lepnek meg a német zenészek, és e jó akaratot sokra kell l>ecsülui, megérdemlik hogy áldomást ihassanak érte. Louisenbadban elfoglaltuk szobáinkat, — s mohón élveztük mind azt, mi gyönyörrel tölt. Siklik csónakunk oda a titokzatos sziget felé, felmegyünk a hegyek csúcsaira; szedjük a sok vad virágot, erdőkön barangolunk, majd ember magasságú páfrányok között, — zúgó vizesésnél frissítve égő szomjunkat. Élhet itt mindenki mint akar, — kinek nincs érzéke a természet szépsége j iránt, talán unja is magát, mit majd lehetetlennek tartok. Hisz a parton, ha kő- I rül tekintek, órákig, — napokig, — nem lehet eltelni, oly bájos a kép mi elénk tárul. A tó (596 méter a tenger felszínétől, és 45 méter mély; nyugodtan fénylik, vissza tükrözve templom tornyát, a vár ormát, mintha oda le a viz mélyébe nyúlna. A csónakok tova lebegnek apró lobogóikkal a nemzeti szin sem hiányzik a mieinkröl; — a komor Ston a Mangart változatos csoportja, melyek mögött a Triglaf kényeskedve mutatja fehér csúcsát. — mig a túl oldalon a zöld kogclek vonulnak körül, — szikla vár, villák. Újra és újra gyönyörködünk, nem csodálom, hogy fejedelmek is felkeresték szépségeért. lH35-ben Frigyes Ágost, szász király az egyik vár tornyát lakta, hol elzárta magát, hogy zavartalanul élvezhesse a vidék szépségét, vagy nemes szenvedélyét a botanizálást űzhesse. -• 1818-és 88>ban Sir Humphry Da vi angol természet búvár, két ízben is felkérésé, s elragadtatva irt a vidék bájáról. Br. Jósika. — Metternich berezeg, Chambord gr. és számosan mind meghódoltak Veldosnek. Az írók pedig prózában és versben megénekelték. Ha a „tam-tam" (keleti hangszer) megszólal, mely ebédre hi, vidám csevegés tölte be a tabled'hautnál az asztalt melynél a mennek igen jók és változatosak, — nem hiába készülnek a háziak figyelménél. A kedves grácziak'kik biztosítanak, mennyire szeretik a magyarokat,; a kedélyes bécsiek, és az élénk olasz elem sem hiányzott, — kik mind Louisenbad vendégei. Még Kolozsvárról is elcsaltuk ré-gi jó barátunkat, az 'gvetem ez idei kedvelt dékánját, ki aztán hegyen, völgyön, vizén, szinte jó toiiristának vált be, és jaj a „dunántúliaknak" mert elárul Brassay bácsinak ha nem beszélünk tisztán magyarul! Somogy egyik tekintélyes ügyvédje 'bár betegein szinte megérkezett, és a halászat ugyancsak próbára teve türelmét. Igy szövődött össze kis magyar társaságunk, és a három ifjúkori pajtás, legyet, tanár,-bátyám,-térjem.; hosszú évek után, itt találkozott újra. hogy pár hetet gondtalanul turista conipániával — együtt tölthessen. Az Annanap csupa ünnepséggel telt el, reggel úszó verseny, — a túl partról indultak a versenyzők, kik homlokán különböző szinü selyem szalag átkötve, parton diszes néző közönség, tavon ladikok, kis gőzhajó | privát tulajdon mely felvette az uszó sereget, lobogók, zene, csupa élénkség mindenhol. Az urak (dsö nyertese, Laibachi ügyvéd, kit zajosan fogadtak. A második benszülötti k versenye, ki-ki a maga kedvelt úszómesterét vagy hajósát óhajtja győztesnek, valódi totalizateurt rendeztek. Délután csónak verseny, és _ducz

u futás, melynél igen mulatságos jelenetek fordultak elő, a mennyiben a jól heszappanyozott gömbölyű duczról, csak ugy hullottak a vízbe kik megpróbálkoztak, hogy végig menjenek rajta, az ott függő pénzes zacskó díjért. Persze újra kiúszva, ismét vállalkoztak. Aztán a nyertesek dijjazása következett, kik csinos arany-érmeket, és tárgyakat vittek el e mai nap emlékére, este pedig fényes lampionok, zene, táncz. fejeze be az Anna napot, mit Vaítringék vejükkel reudeztek. Mária Valéria esküvöjén, az egész Veldes ünnepelt, a sziget i templomban nagy zene és énekes misét tartottak, — délután tombola, minden fürdő telepen más programúi, este fényárban úszott a tó, vár, zene, rakéták, — valódi velenoaei éj! Ujabb kirándulásaink igen jól sikerültek. Már kocsink is eredeti volt, — keskeny hosszú fedeles szekér, 3—i sor ülés rá erősítve olyan hegyi omnibus jó lovakkal. Az elindulás is komikus volt. a mint szép egymás után felkapaszkodva az ülésekre elhelyezkedtünk. A tanácsos ur, dékán, és professor urak szépen félre tettek minden komolyságot, és együttesen vidáman haladtunk. Változatos szép vidéken 2 órai kocsizással Kothwein helységénél leszállottunk. hol nagy nehezen vezetőt kerítve, gyalog mentőnk az úgynevezett — „Poklukla Schlucht

u

hoz ! Eleinte lapály bau, utóbb mindég vadonnabb sziklás hegyi vidéken, elértük az érdekes helyet. Azt hisszük egy régi vár romjai között vagyunk, pedig a természet alkotá e szikla termeket, melynek falai magasan nyúlnak fel, — vár udvarokat, meg kapukat képezve, melyen vad kúszó növény diszként lebeg. Több osztály alakul igy.— de az igazi még csak ezután jö. Olyan alagút szerű szikla omladékon, meredeken kell felmászni, lábunk bele bele süpped a törmelékbe, vagy meggördül egy szikla darab, s magával visz, két lépést vissza csúszva, csak lassan jutunk előre. Ez az igazi „pokol torka" igy képzelem a Vezúv útját, — végre elérjük a szikla nyílását. Meghajolva óvatosan lépünk ki, és előttünk végig a völgy, a szikla hasadékok törpe fenyő díszeikkel, alig merünk lepillantani, olyan meredek szikla fal felett 42