Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890
1890-09-21
XVII. évfolyam. 38. szám. Megjelenik in i n (I i' n V II H a r 11 p. Közérdek ii aürgŐH kö/lésehie !. .ntiikinl 1Mid k I \ ii Ii s / .1 I;I II k is adatnak ki. I i'iiiiontt'ilen levetek, jo 1 , i-.iii.-rf kezektől fogadtatnak el. — ke/.u at..k nem utalunk vissza. \ lapnak s/ánt k ö /. 1 e ni é n v e k a lap • cik hivatalába küldendők. a |> a \ ;i r o.s hal ó s á »• á n ;» Pápa. (890. szeptember 21 Klötizelési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 5<> krajezár. — Egy szám ára ló kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nvilttérben 3<> kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (lioltlhrrg (j>nla papirkereskedése, főtér) küldendők, nTíV ffo ) pápai, s pápa-vidéki egy esőiéinek niW választolt közlönye. l|iü i'S il \r$ olvesstette a Rábaközt Ennek lakossága lárdilva és felvirágzásának alapja niegínosl csak nagy kivételesen Jön l'apara. holott I itt itt adta el termésének legnagyobb régiéi es itt vásárolta he szüksgletid. [párosaink és kereskedőink élénken érzik t'Zi'll veszteséget. jészilit lllillt ve\. k. részint mint eladé.k. Az elvesztett viileket ismét vissza lehetne bódítani egy Csornára építendő vasut által: mi most annyival inkább szükséges. meri a Pozsonv -Moson-Csorna-Sárvári vasat már épülőben van, mely új vasuti vonal ismét lógja csökkenteni piacziink lóigal- meg egy Veszprémnél, Zirczen át Gyérbe mát. ha azt a Csornai vasut által, helyre és Gönyüre építendő vasut végett. VeszA volt magyar nyngofi v;is 11 kelj1 leli Vezetése és főkép | CSollló | t k is-('Ze||h.'ii történi elhelyezése oko/ták I'ápa tarosának aalredését. Azóta I'ápa ig» lejt re jutott es a sfilycdes még Nylon tart. Sajnos, hogy akkori intéző embereink nagy és tóbbé teljesen jóra Ii III U lle| i mulasztást követtek el. l)e ie ni akarunk többé ívciiminalni: annál léshhé mert nem is használna: inert . nvoiiioiaság. imloleiissé és fatalistákká í tt bennünket Magasoktak i tespedésr, ir.it nnk ismerős körökben és kávéhá»an a mostok*, idők miatt, hogy az ipar és kereskedelem pang, de nem 1cs/iink semmit, hogy helyzetünkön segitPedig lehet iniseriáiikon segíteni. \ - I sodorta Pápái a pusztulás és Mtedéfl utjara és e>ak vasutak ké- r\ n váiost a sülyedésh d kiemelni ;i/ egéssségea fejlődés ntjára terelni. M'lyek volnának azon vasutvonalak. Kiéljek képesek volnának Pápa városán segil ni ? Ha I'ápa városa földrajzi fekvését éa a mar meglevő vagy épülőfélben levő vassáiúsatoi tekintetbe veszszük, akkor •tk-/.ő rcaaink kiépítése volna szük> - -'es : 1. Pápa- Bödöge- l'goil- Koppányi'.akonvbél- Zircz- Veszprém vagy Zircz\ar-l*alota. Kzen vonal jPápához szítaná a Bakony legnagyobb részét és összekötné Pajtát. Veszprémmel. Az egész Bakonj mezőgazdasága nagy lendületet nyerne. Sok. eddig hozzáférhetlen és a \ ilágtól elzárt község összeköttetést nyerne a világforgalonimal Veszprém városát kiemelné eddigi izoláltságából és Pápát nagy veszélytől mentené meg. tudniillik attól, hogy a Veszprém-győri vasut ki- pápáról, hanem Moháról lett kiépítve, epnljön, mert ha ezen vonal kiépül ez Kis-I'zell veszítene az ukki vasut kiépiadná meg Pápának a halálos döfést. ; tése által és Pápa ismét részben vissza2. Pápa-Csornai vasut. Mindenki ' venné azt. mit Kis-Czell tőle elvett, indja Pápán, hogy mióta a tíyőr-Csoma- Ha az emiitett 3 vasut vonal kiésoproni vasut kiépült, városunk piacza pül. Pápa városának jövője meg van szívelve. Hasznosság nem pontjából I'ápa vámsára nézve, eis i helyen áll az ukki vonal, azután következik a Zirczi. de nielylvel egy rangú a i'soruai. Kívánatos volna még egy Kisbérre reze tő vonal. .Már emlitve volt, hogy nagy veszély fenyegeti Pápát, mert ismét van tervezve környékünkön vasut. mely a várost elkerüli és melynek e miatt gyengitenie kell piaezunkat és forgalmunkat. Veszprémben ugyanis élénk mozgalom indult nem hozzak. A csornai vasut által közeli és gyors összeköttetést nyerünk Sopron várossal és megyével és a felvirágzó Kapuvárral. Da nyerünk új és közelebbi export utat Alséi-Aiistriáha, Béca elkért lésével; nyernénk 2 új utat Becsbe és egyet Pozsonyba. 3. Pápa-Somléi-\ 'ásárhely-l'kk. Ez által Pápa összeköttetést nyerne a Somlóval, Ib vecserrel, Veszprém hozzánk sokkal közelebb hozatnék ; a noszlopi gazdag kőszéntelepek egy kis szárnyvonal által kiaknázhatók és értékesíthetők volpréinhől azután tervben van e vasut folytatása Knvingen át Dombóvárra. Kzen vasut ügye már meglehetősen előre haladt. A vonalmenti több helységben az érdekeltség már öflSJM volt híva és természetesen mindenütt lelkesedéssel fogadták a tervet. A részvények aláírására egyes előkelő és tekintélyes férfiak már ki is vannak jelelve. Veszprém varosa utolsó közgyűlésén ezen ügy már napirenden volt és egy vasúti bizottság lett nagy szüksége van. megválasztva, mely ezen ügyet szorgolja. Kzen kiváló fontosságú megyei vasTeriuészetes. hogy a Veszprémiek első utvoiial előtt minden más vonalnak hátkával sem segélyezzen egy vasutat, mely a megye legnépesebb városát tünkresasnéflflol fenyegeti. .Mi is óhajtjuk és akarjuk, hogy Voszprémmegye is, más megyek mintájára létesítsen helyi érdekű vasutakat. De tekintve megyénk anyagi helyzetét, tekintve a már meglevő vasúthálózatot, tekintve a marig magas megyei pótadót, tekintve Pápa városának szánandó helyzetid és folytonos Sülyedeset. mit főkép a vasutak okoztak. de tekintetbevéve Veszprém város izolálását is, megyénk csak a legnagyobb erőniegl'eszitések és tetemes adóenudés árán lesz képes egy vasutat létesíteni. Ennek az egy vasútnak pedig a Veszprém-ZirczBnkonybél-pápni vasútnak kell lenni, mert ezen vasut a megye •> legnagyobb városát kötné össze, melyre mindkettőnek nagy szüksége van. és mert az átszelt vidék eddig minden vasutat nélkülöz és inert ezen vonal a megyét diagonálisan vágja keresztül délkeletről, északnyu gótra, melyre a megyének különben is tisztán megyei vasut. mert más megye határát nem érinti. Hogy a nevezett vasútvonalak létesüljenek szükséges első sorban, hogy egy buzgó, befolyásos, fáradhatlan és erélyes ember vegye az ügyet kezébe, ki nem retten vissza attól, ha fáradozásai mindjárt az első vagy második kísérletre, nem vezetnek sikerre, hanem ki nem nyugszik előbb, mig az ige testté nem válik. Kgy ily embert keresni a városi tanács és közgyűlés leiadata, mely utóbbi a kellő díjazásról is gondoskodjék, mert alig fog akadni valaki, ki csupán városunk iránti jóakaratból és buzgóságból fog ily nehéz és igen költséges vállalatot magara venni. Ergo eaveant eonsaies: ébredjen fel e téren is városi tanácsunk és közgyűlésünk álmából es Tétlenségéből. Láthatjuk , hogy a világ a mi kedvünkért nem áll meg, hanem gyorsan halad, minélkülünk és mint a már kiépült, épülőfélben levő és tervezett vasutakhól meggyőződhetik, halad ellenünk is. £ /*>» • ak. De mind ezen helyi érdekek ele- i sorban a megyétől várnak nagy erkölcsi térbe kell szorulnia. Ha egyik vagy mánan nyessek azon nagy horderejű változással szemben, min városunk keresztül menne ezen vonal országos jelentősége folytán. Miután Ikk-ról-Kgerszegen át Csáktornyáig a vasut már épülőben van. ezen vonal nagy transito vonallá nőné ki magát. A fiumei be- és kivitel egy nagy ráess ezen vonalon történnék és Pápa volna jéd'ormán a legnagyobb csomópont ezen vonalon, mi által városunk sülyedése nem csak megszűnnék, de forgalma, ipara és kereskedelme nagy lendületet nyerne és jóléte folyton gyarapodnék. Kzzel helyrehozható volna azon csorba is, CS anyagi támogatást és ebben a Veszprémiek nagyon jól számítanak, mert a mérvadó emberek Veszprém mellett vanad vállalkozó, ki azt kia megye közönsége csak mely városunkon az által lett ejtve,hogya j melyet a Kis-Czell-Városlődi-Gfőr-GsornaSüinegh-Tapolrz;: I Keszthelyi vasut nem j Szil-Sárkány-Belcd-Sárvári máris képezsik vonalra ; építi, annak örülhet, de a kiépítésnek a megye részéről adandó legkisebb segély nélkül kell történnie, mert minden segélyt az említett vonal számára kell resorválni. A liyőr-Zirrz-veszprémi vonal nem pótolni valami nagy szükségletet, mert részint a megye keleti határával, részint az Uj-Szőn y-Kísbér-lVhérvári vonallal menne párhuzamosan, ehhez nagyon is közel. Az érintendő községek legnagyobb részének megvannak már a vasuti állomásaik, még pedig nem igen messze és a haszon mely ezen községekre háramlanék sehogy sem állna arányban azon kárral nek. A Ciyőr-veszpréini vonal megkötné I mit Pápa szenvedne. Különben hisszük. nak. Tehát arról van szó, hogy Pápa városa és a pápai járás pénzzel, uj adóra] segítsen Veszprémnek és vidékének oly vasutat építeni, mely Pápa városát töukremenéssel fenyegeti. Kzen vasut Győrtől délre Koniándon, Zirczen, keresztül menne Veszprémbe és Pápától elvonná az egész Bakonyalját, Pápa még jobban lenne izolálva. Kzen vonal kiegészítené és kikerekítené azon városunkra nézve igen káros vasúthálózatot, a csomót városunk nyakán és lassanként de biztosan megfojtaná. Teljes joggal követelhetjük ugy a törvényhatósági közgyűléstől, hogy a megye még egyetlen egy napi közniunhogy ezen vasut szinte ki fog épülni, dc később; épugy van jogosultsága a Veszkérdéséhez. (A dunántúli orsz. képviselők figyelmébe ajánlva.) Irts: KARMOS ZOLTÁN, A dunántúli országrész országgyűlési képviselői f. é. május hóban. Budapesten megtartott értekezletében, kimondatott szükségessége a „Dunántúli kénntá ri'li'uli'si gfyaiflfaf* megalakításának. Valóban, nagyon elérkezett már annak ideje, hogy a lüuiántúl is komolyan vegyen rés/t a tevékenység, küzdelemljen, melynek zászlója körös-körül, az egé^z országban leng már, s csupán a Dunántúl nem tartotta érdemesnek azt kitűzni. Mindazok, kik szivükön viselik a magyar nyelv és kultúra terjesztését és fejlesztését, ötömmel üdvözlik a dunántúli képviselők kezdeményezését, s azt hiszem, lelkesedéssel fognak csoportosulni a kitűzött lobogó körül. Mindazok, kiknek némi tájékozottságuk van a Dunántúl hnli ti ralit. mmz«tité§i és fefizoemázasM prem-Enynig- Dombóvári vasútnak es meg , , ..... ... ' , í.., , . 1 J ° ° helyzetéről, tisztában vannak e. lelol, hogy másoknak. De egyikük sem mérkőzh.'tik az „ u |jtványozott egyesület megalakítása, a Vi'.szpréin-Zircz-pápai vasúttal, mely j roppant, horderejű. TÁRCZA. LEMONDÁS. I taasefont kezekkel állok. Nem remélek, nem is várok. Szebb jövendőt, jobb életet, Így töltöm el az éveket. F.léittem köd, a mult setét. Elrabolták lelkem hitét, Ha volt is fény, könytöl ázva, Nedves szemem azt se látta. Boldogságot nem ismerek. Elrabolták az emberek. Bizalmamat elárulták. Hogy fájdalmam kikacagják. De ne tudja egyik se meg, Mint fáj szivem, minő beteg. Emelt fejjel, büszkén járva, fiondolok a megváltásra! (?fáfv cJuibfta. Tóth Kálmán és az öreg Bucsánszky. — Szerzőnek >Az ötvenes évek irodalmi és társas élete, eiinü, sajtó alatt levő művéből. — Az 1852-ik év egyik tavaszi délutánján hárman ültek az akkor nagyon látogatott „Licinius" vendéglő éttermében: Tóth Kálmán, a „Hölgyfutár" cimü szépirodalmi lap segédszerkesztője, Dobsa Lajos, rnár akkor ismert drámaíró és Balogh Zoltán kezdöiró. Ezek ugyanis már akkor túlestek az igazoláson és nem voltak besorozva a cs. kir. árínád iába. mint oly sokan társaik közül, hogy többet ne emlit*ek : Lisznyai Kálmán és Kövér Lajos még ekkor bakáskodtak valahol, Olaszországakkori osztrák kormány kapartatta ki a gesztenyét a tűzből Poroszország részére, amit ez ugyancsak meg is hálált 14 évvel később. Ezt a triumvirátust az tartotta együtt a késő délutáni órákban, hogy Tóth Kálmán .Kinizsi Pál- cimü népies hőskölteményét olvasta volt fel. A valóban költői mii nagyon tetszett a kis számú, de válogatott közönségnek. Különösen gyújtó hatásuk volt a Mátyás királynak Fridrik néniét császárral vívott hanát festő soroknak. Azonban az e sorokon átvonuló magyaros, hazafias szellem nem kevéssé aggasztotta a hallgatókat, kik közül Dobsa kifejezést is adott ebbeli aggályának a következő szavakban : — Hát aztán, kedves Kálmán, hiszed-é. hogy ezek a sorok, igy, minden változtatás nélkül, megjelenhetnek nyomtatásban t — Már miért nem jelenhetnének meg? kérdezte viszont a naiv kedélyű költő. — Annak csak Prott mann a megmondhatója. — Már édes barátom, ha Kraivny Zsigmond bárónak „A forradalom után u és Szilágyi Sándornak „A forradalom férfiai u és „A forradalom története" cimü munkáik megjelenhettek, szeretném tudni, miért ne jelenhetnék meg ez a pár sor is, melyek különben is meglehetősen elrejtvék, jegyezte meg Tóth Kálmán. — Csakhogy a sajtórendörségnek nagyon éles szemei vannak, s aztán, az általad említett müvek is az első zavarban jelentek meg, midőn még a beamter-had nem tudta, hogyan kezdjen a dologhoz. De már ezek a munkák is a tiltott könyvek jegyzékén állnak s csak suttyomban olvashatjuk azokat. — Mindegy, én bizom szerencsebau vagy Schleswig-Holsteinban, hol az : ; csillagomban. — Adja Isten, hogy ne csalódjál bizal inadban. Ezzel a triumviriatus feloszlott, ment mindenki a maga dolgai után. Tóth Kálmán innen a kézirattal egyenesen az öreg Buetánttki Alajos könyvnyomdájába ment, az ősz utczában I itt az öreggel csakhamar megegyezett a mii kiadására nézve, s a kapott tiszteletdíjat átvéve, a „Hölgyfutár" szerkesztőségébe sietett. Az öreg Bucsánszky minden aggálynédkül kiszedette a költeményt, mert Tóth Kálmánnak már akkor jó neve volt a tiatal költök között. A korrektúra olvasásánál azonban figyelmeztették a veszedelmes sorokra. Erre az öreg magához vévén a kefe-levonatot, tanulmányozni kezdte a megjelölt sorokat. Ez sokáig tartott, mert többekkel közölte a kérdéses részt, kik mindnyájan aggályukat fejezték ki a sorok változatlan közlésére nézve. Az öreg Bucsánszky most nagy dologra határozta el magát: az illető soroknak önkényes kihagyására, inert a szerző erről hallani sem akart. Végre, pár napi gondolkozás után csakugyan végrehajtotta szándékát s ezzel a munka akadály nélkül meg is jelenhetett. A hőskölteményt megjelenése után azonnal ezer-meg ezer példányban küldték szét az országnak minden részébe, s Tóth Kálmán neve ezzel egyszerre oly népszerűvé vált, hogy nem volt az országban írástudó ember, aki nem ismerte volna. Ez a népies hősköltemény tette figyelmessé a nagy közönséget Tóth Kálmánnak egyébb munkáira is, melyek legsűrűbben a „Hölgyfutár" hasábjain jelentek meg. Nem sok időbe került ezután, hogy Tóth Kálmánnak egyéb dalait a nép mindenütt énekelte KZ országban. S ezt az akkor páratlan népszerűséget Tóth Kálmán egyedül „Kinizsy l'ál"-jának köszönhette, mert neve csak így válhatott annyira ismeretessé, amenynyiben a „Hölgyfutár" olvasó közönségének akkor niegletös nagy száma mellett sem vívhatott volna ki ily nagy sikert. Szóval a siker átalános és országos volt. És Tóth Kálmán mégis zúgolódott. Nem mintha kicsinyelte volna az eredményt, mert ajó öreg Bucsánszkytól müveért kapott tiszteletdíj az akkori viszonyok közt nem volt jelentéktelen. Azért zúgolódott, azért dult-fult, hogy kéziratából kihagyni mertek, az ö tiltakozása daczára. Ebbeli méltatlankodását elmondta fünek-fának; voltak, akik mosolyogtak fölötte, de akadtak olyan jóakarói (?) is, kik azt tanácsolták neki, hogy pörölje be Bucsáiiszkyt. Bizonyára eleve is kaczagtak Tóth Kálmánnak a pönvl vallandó kudarcza fölött. Tóth Kálmán sokáig gondolkozott, tanakodott magában, hogy megkezdje-e vagy nem a pört ? Végül azonban találkozott egy mindenre vállalkozói ügyvéd, ki annyira telebeszélte a harag miatt különben is elfogult liatal költő fejét, hogy meghízta az ügyvédet a pornak folyamatba tételével. Ezen az estén a diadal érzetével beszélte barátjainak a„koinlókert u-ben, hogy mennyire meg fogla boszusni a vakmerő könyvnyomdászt, ki igy csúfra tette az ö munkáját. Voltak barátai között olyanok, kik helyeselték a dolgot, de többen voltak, kik aggályukat fejezték ki~"a> pör kimenetele tekinteében. De axért egyhangúlag arra koozin- [ tottak, hogy szerencse kövesse a tiatal költőt ebben a dologban is. Az ügyvéd beadta a keresetlevelet. Szerencse, hogy a biró, kinek kezébe az ügy került, humánus ember volt. Tárgyalást tűzött ki. s arra mind a két felet személyesen idézte maga elé s hozzájuk ilyenformái', szólt: — Lássák az urak, ez az ügy nagyon kényes természetű. Nekem, hivatalos állásomnál fogva a politikai hatósághoz kellene áttennem, de nem teszem, különösen önre való tekintetből, Tóth ur, ki szép költeményeivel már nekem is oly sok élvezetes órát szerzett. Tóth Kálmán meghajtotta magát. Az elismerés láthatólag jó hatást gyakorolt reá. — Tehát azt tartom a legjobbnak folytatá a biró, ha önök egymás közt békében elintézik az ügyet. — Nem bánom, szólalt meg erre Bucsánszky, . . vállalja el Tóth ur a felelőséget s ennek biztosítására tegyen le ezer forintot, akkor én, saját költségemen újra kinyomatom minden változtatás nélkül az ön munkáját. Ezt azonban nem tette Tóth Kálmán, hanem belátván, hogy nincs igaza, visszavette a keresetlevelet. Ennek még a biró is nagyon megörült. Midőn a bíróság épületéből kijöttek, az öreg Bucsánszky kezet nvi'ijtva Tóth Kálmánnak, igy szólt: — Egyébiránt legyen nyugodt, uram öcsém, hol reánk meg a magyarok istene oly időt, midőn az ön munkáját kiadhatjuk változatlanul is. — Adja isten! viszonzá a költő. C?i>oiatt. £Xi 3*
