Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-09-07

XVII. évfolyam. 36. szám. Megjelenik m i ii <i e ii vas a r ii a p. te Pápa, 1890. szeptember 7. Közérdekű Sillens kSeléaekre l.uronkinl r n il k i \ ii Ii s / ;i in n k a.latnak ki. IS I termen tétlen levelek, Csak i-iuert kezektnl liigailtatnak cl. Kéziratok nem a.latnak vissza. A lapnak szánt k '<> z 1 e m é n v e k a s -erk hivatalába k la.. 5 / v» Rlőfixetési dijak. > Egj évre IJ frt Féi évre 3 frt. Negyed évre 1 frt B0 krajezár. — Bgy szám ára 1") kr. Hirdetések Cgyhaaáboa petitsor térl'ogata után "> kr, üvilttérben 80 kr. A díj előre rizetendö. ilélyegdíj mindig külön száiuitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a I i|i kiadó hivatalába (liulilheiir (i\ul;i lajiirkereskedése, főtér, küldendők. Pápa város ha lóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Tűzrendészetünk. Miilőm a magyar társadalom jobbjai évtizedekkel eaaaaött megh.ntolás ftlá vették ama veszteségeket, miket :i közvagyonban a pnsztitó '.vésa I. okoztak: kezdte megal.i a/ Önkéntes tűzoltói intézményt. A hetvenéi évek különösen tanúi a humanismus minden terén az egyletek alak dásának. putolvi tár* sadalmi egyesülés utján a hézagokat, miket állami ós törvényhatóadagi intézményekkel kitölteni még idöKzerü nem volt, de államilag kitölteni nem is lehetett: mert erre országszerte annyi milliói kellendett. mit nagyobb állami ezelok koczkáz: ttása 'nélkül a kinestár nem nélkülözhetett; s különben is a jótétemények fő gyökere mindig a társadalomban volt. Az általános egyletalakitasi láz minden irányban nyilvánult, elanyovira, hogy számos szükséges intézmény vallotta ennek kárát. A kedvtelési egyletek czéljait majdnem nein/, hit megkülönböztetni ;i társadalom hasznoa egyleteinek czéljaitöl. itüz 't egyleteink működési k«'»rét igen sukan csupán kedvtölt esnek, egyszerű sportnak tekintették; éa a midón az országban levő tüzoltóságok jobbjai az intézmény méltóságának kidomborítására törekedtek, s a tűzoltói szép kötelmekék nem csak szavakban hirdetését. .!r valódi munkásságot követeltek, jórésze azoknak, kik a tűzoltóság kebelében léteit csak formalitásnak tekintették, kezdettek a tettek mezejéről egyenként elpárologni. I»e változtak a viszonyuk is. az állampolgárok zsebjét sokkal inkább zdték igénybe venni az állam un zialis szükségletei, a megélhe-i viszonyok súlyosabbakká váltak, s igy a tüzoltóiság azon f'ötényezöi, kiknek kezei kézi-munkához vannak szokva, az iparos középBZtáJy, kezdett az intézmény soraiban ritkulni, és pedig a mondott okokon kivül azért i*. mert méltán fájlalta és tajlalja ma is. hogy a társadalom felsőbb rétegei ezen szükséges testületekben sokkal kisebb mértékben vannak képviselve, mint ezt várni lehetne. Hogy ennek okai miben rejlenek, in in tartozik mostani ezikkünk keretébe, azonban egyet nem hagyhatunk megemlítés nélkül, ó-s ez. hogy felsőbb osztályaink sukkal inkább szeretnek csak keztyüs kézzel járni, és a koldusbottá jutott embertársaknak kegyelem alamizsnát osztani, mint oly társulatok tagjaivá lenni, vagy legalább ezek ügyeivel törődni, melyek arra törekednek, hogy embertársaink a folyton nagyobb niéitékhen dühöngő tűzvészek által koldusbotra ne jussanak, pedig az a legnagyobb segély, mely elejét veszi a bajuknak, nem pedig, mely a nagy bajt csak kis mértékben orvosolhatja ntólag. Tagadhatlan, hogy ily körülmények között a tűzoltás intézményének nndes mederbe vezetéséről gondoskodni kellett, miiránt az országosan szervezkedett önkéntes tűzoltóság a lépéseket országos választmánya utján meg is tette a magas kormáynál a 80-as évek elején már; melynek eredménye főkép abban nyilvánult, hogy az 1879. 50, t. ez. vagyis a kihágási törvény idevonatkozói részének végrehajtása szorgolva lett. vagyis az ország összes törvény

9 hatóságai ó-s városai felhiva lettek, hogy a tűzrendészed szabályrendeleteket a törvény keretén belül al, kossák meg. Mint tudva van. a mi városunk Önkéntes tűzoltósága 1871-ben alakúit társadalmi utón B a város közpénztárának anyagi erejéhez mérten felszerelve ugy. bogy a fejlettebb kívánalmaknak is akkor még megfelelhetett— Tisztikara, elöljárósága elég buzgó ó-s szakavatott volt arra. hogy magának elismerést vívjon ki. ugy hogy központjává lett hivatalosan választva a dunántúli tűzoltó egyletek SZÍ"'Vétségének. Ezen férfiaknak azonban lehetetlen volt hamar át nem látni, hogy a városunkban minden tekintetben erőt vett nyomasztó helyzet* és több oldalról nyilvánuló közöny miatt, a tűzoltóság nein rejti magában azon effektív erőt, hogy ha v. rosunkat a balsors egy nagyobb Szabású tüZveszelylvel támadja meg. azzal sikeresen megvívja a harozot Kötelességszerüleg gondoskodt >tt tehát azon eszközöktől, melyek a közigazgatás keretébe beillesztve elegendők arra. hogy az önkéntes intézménynek fennállását éa méltán elvárható erkölcsi elismerését és támogatását biztosítsák; másrészt elegendő fizikai erőt biztosítanak, hogv tűzvész cselén a tüzoltóiság ne lcgyen magára hagyatva, hanem a város lakosságából mindig annyi álljon segélyként rendelkezésre, amenynvire szüksége van. Már 1879. június 1 1-én ugyanis benyújtott a tűzoltó egylet városunk képviselő testületéhez egy tűzrendészen szabályrendelet tervet elfogadás végett. A közgyűlés ezt bírálatra a tanácsnak kiadta. A lanács véleményezés végett kiadta a város ügyészének: ez jelentését megtette; erre B tervezet vegyes bizottsághoz utasitatott; a bizottság a szabályt átvizsgálta, beterjesztette: a tanács ekkor kiadta újólag a mostani tűzoltó főparancsnoknak 1882-ben, ez mindent elhárított a tei i *>t>ból o mi egyeseknek még aggályt okozhatott, s 1882-ben ápril 8-án beadta jelentését: erre a város minden képviselőijével nyomtatásban, és a közönséggel sajtói utján közölt javaslat a közgyűlés elé került a a város képviselő testülete azt szakaszonként tárgyalva 74—1883. közgyűlési pont alatt elfogadta, s a felebbezési határidő lejárta után l*

s-'!. október 29-én kelt felterjesztéssel azon évi november 2-án elküldötte Veszprém megye alispánjának a nni. belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett leendő felterjesztés czéijából. Ezen idő óta két hónap hiján 7. mond hét év mult el; sürgetés. p< ilgái niestet linknek a sürgetés iránt több izben történt közgyűlési utasíttatása, alispán arunknak több izbeni jó> akaratú ígéretei, mind gyenge eszközök voltak arra, In >gy ezen szabályrendeletet az alispáni hivatal referensének fiókjából képesek lettek volna kiemelni. Pedig mit mond az 1886. 22. t. cz. 27. §-a? Azt. hogy a kihágási ügyekben hozandó, szabályrendeletekre nézve az 1879. 50, t. cz. rendelkezései tartandóik meg, Az 1879. 50. t. ez. pedig -melynek a tűzvész tneggátlása. vagy oltására vonatkozói 141. ós 1-12. íi^-ai képezik a mondott szabályrendelet tárgyát —5. §-ában kimondja, hogy a városi szabályrendelet érvényéhez a belügyminiszter megerósitése szükséges, s hogy a városi szabályrendelet e czélból az alispán utján terjesztetik fel, ki azt saját véleményével nyolez nap alatt (elküldeni tartozik. Mennyi időkülönbség van tehát 7 év és nyolc/, nap között, azt egyszerre lehet tudni: de hogy a megfoghatatlan késedelem a közügynek mennyi kárt okozott, azt már nehezebb volna kiszánűtani. Egy érdekes epizód is költi fel itt figyelmünket ó-s ez a bel ügy ministeiium 53/888. ||. szánni tüzivndészeti kormányrendelete, melynek ismertetését máskorra hagyjuk, s niosL csupán aiiliMt emelünk ki, hogy ezen rendelet o-l. §-a értelmében a törvényhatóság első tisztviselője, továbbá a föszolgabirák a tűzrendészetet kiválólag gondozni, a felett felügyelni, azt folyton nyilvántartani s fejleszteni kötelesek. Meg is kapta városunk az alispáni felhívást, hogy minden irányban tegyen jelentést ÓS ha van hiány intézkedjék. A jelentés minden statístikai adattal pontosan felszerelve beterjesztetett, s főkép kiemelve lett. hogy a tüzrendészeti szabályrendelet jóváhagyatása ;i legsürgősebb intézkedést igényli. Ennek is már eg\ éve mult és daczára annak, hogv a kormányrendelet értelmében annak 18. §-a szerint a tűzoltóság egy év alatt pedig már kettő elmúlt | szervezendő s a tűzrendészet megfeleloleg életbe léptetendő lett volna, egész megyénk még mindig rendezetlen e téren. < 'suda-e. ha ily körülmények között mint pusztai betyár a szabad síkságon, akadálytalanul tombol végig a fékvesztett tűzvész községeink lelett, pótolja-e a silány könyöradomány a veszteséget, mit részben az önhibában rejlő indolontia, részben a hatósági mulasztás okozott* nem ellenőrizve a kötelességek teljesítését, de még csak elő sem írva azt ikat ? A mi városunk tűzoltási viszonyait nem kívánjuk ezúttal bővebben megvilágítani, csak utalunk arra, hogy az állapot tarthatatlan. Köztudomású, hogy a nyár folyamán kutaink legnagyobb része le van apadva, s tűzoltói szivattyúk alá nem alkalmas, s ha tűzoltóságunk a Tapolczáról vezeti a vizet több száz ölnyi távolra, hiányzik a munkaerő, mert nincs kényszerhatalom, nincs parancsra jogosultság: 80 taghóil álló tűzoltóságunk, melyből 20 25 rendesen távol van a városból, a tüz megtámadására, és gépei kezeléséhez szétosztva parányi ahhoz, hogy a szivattyúkkal megbírjon órákon át, s tétlenül kell nézni, hogy a legnagyobb szabású tüzeknél 2 városi és egy uradalmi lajt hoz vizet. Bizony elmondhatjuk, hogy nag}' katastrófák tói csakis tűzoltói tisztikarunk 20 évi gyakorlati jártassága, öntudatos és gyors tellépése s a kicsiny de önfeláldozó tüzoltócsapat lelkessége mentette meg igy is várt isunkat. Nem mondhatja senki, hogy lapunk bármikor túlzásokba esett, hogy indokolatlanul támadott, most sem az a czélunk, de mint nyilvános orgánum kötelességünk a fontos közügy érdekében leiszólalni, és felhívni megyénk s városunk hatóTARHA. (si|)ös líi|)(lacsok. Epigrammák . i • 11 > i i ót i ói—i mánia. Hogyha kiszolgált már pár évet mint hivatalnok : l'czczu! -ict napórán ülni - jnbilenmot. I toiol j<>l U ő • Hajdan a honti ha t<-tt ItUibtM hordta jutalmát : Mo«! kehiért kivan kétszínű rend jeleket. Kamry nsnsaull* Külföldön mintán vagyonát elverte .l/onnl;li>. Sattmnubt-/•/•/ sserinf ásói: _llaza inindeii előtt :A lvöziinyoK. A fontos közügyek kérded hol fúlnak SS árba ? * Ankétnél az egyik, bankettnél meg a más. BaSSttSjÓ nőeg> leli t;l££. Egyleti dolgokban fut— farad fidytontkiotkö, 8 li"tni ez alatt szintén tlful a tej s a leves. AiiliU áVat tnofloi'ii lioi-iióliúlt. Oraechnaok anyja előtl legfőbb ék volt — fiúgyermek; Mig ma -ok arnonsk szebb, hecaessbt aa — öleb. ¥eWtXt %cfoám. NEM SÍROK. X'-in sírok, nem átkozódom, lh'gv vágyaim nem teljesednek, — Hogv engem már réges-régen Ib'ik ó-s bajok kísérgetnek . . . Az ó-b-t nein fáj ma nékem, Nem öl azért meg I bánat, Szenvedésem iii-ni okozzak Urea ssiv ó-s tépett szárnyak ; Oh csak azért átkozódom, AI loxatom mind hiába : Kiéit a ki resztet hordom Letiporva földbe, sárba! . . . &. anupp &cdxtt. Safv *, Talán jobb volna »a sárba'- Szedő., Megratolt örökség". Kletkép. — Irta Oltavezkji uajon afóssi ön azt kívánja, hogy tilessek ? Igv e bár azt ? Igen főhadnagy ur ós kijelentem, hogy nem várok tovább semmi ígéretre. — 1'gvan mit tesz velem? Feljelentem az ezredes urmik ó-s az nem lesz kellemes dolog. — Fäi pedig kilépek a katonaságból ó-s vagy Amerikába költözöm, vagy pedig főbe lövöm magamat: akkor azután jöhet utánam valahová a Salt laké mellékére vagy a föld alá. — A huszár-tiszt urak nem konynyeii teszik le a szép, aranyos egyenruhát. Tiz krajezár minden pénzem. — Nem várok főhadnagy ur. semmi , esetre sem várok tovább. — I)e igen is még vár egy évig Ós nió-g ad nekem most mindjárt kéteser forintot. — Milyen tótás |ékedV6 vau a főhadnagy urnák: nekem nincs. — Mmidja csak. mennyi hozományt kap Aranyi Judit, ha férjhea megy? Kerek egy milliót. Mit gondol, kitelik-e abból a millióból az ón háromezer forint adósságom ? Főhadnagy urnák tehát most arra kellene a kéteser forint, li"gy kellő fénynye] léphessen fel Judit kisasszony körül? — Csakhogy végre megértett kfósea. I>c ha jód tudom, főhadnagy ur kiválóképen szereti a szép nőket én Judit kisasszony rendkívül csúnya. — Legalább nem kell majd félteni. — Az eszme igen életrevaló; — válaszol ez uzsorás. Ha főhadnagy ur tegnapelőtt tudatja ezt velem, ssivesen megkoczkáztatram volna e/.t a kényes üzletel: de most már kó-sö. Miért ? Kgy másik urnák kölcsönöstem eser forintot ugyanerre a czólra. — Mennyivel adósssasttresen kivül? — Mó-g ezer forinttal. — Ide figyeljen Mózes. Most ad nekem kéteser forintot, ón ezért tizetek négyezerét, ez a régi adósságommal béteser. Móses kétkedően a fejét rázogatva akarja tudatni, hogy nem áll rá erre az alkura. A huszár tiszt folytatja. — Elvállalom a másik urnák a kétezer forintját is. Menjen, hozza el a most kért pénzt és éa kilenczezer forintot irok alá egy évit, —- Ibit hogyha .Imiit kisasszony mégis máshoz megy nőül az 6 milliójával? — Mindenkinél több előnyöm és bistos kilátásom van. ha a zsebemben a kéteser forint. Judit nem várta be a vallomásonkait, hanem ö tudatta velem, hogy sZ' ret : az anyja pedig rajong értem. Kz nagyon helyes; mert minden vagyon az anyáé ó-s ha a vő m-m nyeri meg aa ö tetszéséi is. meglehet, hogy nem ad a leányának a kiházositáson kivül semmit. Menjen hát Móses ó-s hozza ••! a pénzt hamar, meri sietek. F.n midig megcsinálom az írást. — I »e mi biztosit engemet a főhadnagy ur komoly ssándékáról. Becsületemre fogadom Móizes, hogy egy év alatt az Aranyi család tagja leszek, ha most megkapom a kéteser forintot. — Tessék megcsinálni az irást tízezer forintról; félóra múlva itt vagyok a pénssel. Délután hatra jár az idő ó-s a legszebb nyári est felé hajlik: a rekkenő hőaég elmúlt s könnyű szód teszi kellemessé a szabadban való tartózkodást, A ki csak mozogni bir. mind a fákkal szegélyezett lombos só-tatérre gyiil. A huszártisztek különválva olyan asztalnál ülnek, a honnan a sétatéren levőiket a legjobban láthatni. Kgy piczi, bajusztalan ha

dn

agy ka viszi most épen a szi'it ós ugy látszik érdekes dologról beszól, mert társai figyelmesen hallgatják. — Igen bizony, - szól a kis hadnagy, — a Ritter sas KI félévi szabadaigot kapott és vallomást tett JwlitHak. A kisasszony ügyen TaUÓ* főhadnagyért rajongott, de Kleist hadnagy kitartót udvarlása mégis győzőt! ó-s .hulltunk nem volt kifogása az ellen, hogv a nemes lovag beszéljen a mamával. Gaakhogy a főhadnagy nélkül számítottak, a ki nagyon mal-a-proposra érkezett meg és szintén félévi szabadsággal. A kisasszony kezdetben habozott, ne térjen-e vissza Tollashoz, a ki igen müveit ó-s szellemes, de sántán ugy találta, hogy Ritter VOM Kleist sokkal szebb ember ó-s a családfáját igen messzire tudja felvinni. Egyik hadvezér-ősét már a keresztes hadjáratok idején, egy vesztett csata után fosztották ki. V'dtak már akkor is ozsorások? — szól közbe egy naiv tiszthelyettes. 'fehát Judit azt határozta, hogy a nemes lovagol boldogítja kezével ó-s milliói jávai. K miatt TaUós caivakodást kezdett ós megverekedett Etitter VOM Kleist úrral Mind a ketten megsebesüllek, de jelentéktelenül. Ibiid időn a nemes lovag oltárhoz vezette Juditot; csakhogy a főhadnagy még itt is majdnem megakadályozta az eskü vöt. Valóságos akadály- verseny: — szól közbe ismét a naiv tiszthelyettes. — A kisasszony mégis l\l<i*tm' lett éa ekkor kezdődött az ujabb hajsza: mégpedig most már Kleist intézte TaUós ellen. — Ugyan miért i Előbb kötekedés, azután párbaj, majd tettlegesség ós ujabb párbaj: végül pedig isméi esküvő ment végbe. Kinek az esküvője? — TaUot főhadnagyé, — Kivel? — Judit anyjával. 30