Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-08-17

felmerült súrlódásokat csak úgy le­het és kel • • megoldani, hogy ám az egyházak magok vezessék to­vábbra is ;i |..t czéljaikra anyaköny­veik! :. de mert egyfelől az állam­nak a közélel ezernyi fázisában folytonosan -zükséirc van az anya­könyvekre és inert másfelől a kü­lönböző egyházak papjai különben i- aem hivatalnokai az államnak éa igy tőlük ingyen szolgálatokat alig velut az igénybe: — kezetje teltét az iilliim maga n wttját ezét ja ira, n táját J• !/(/>//»'/ fóruma alá tartozó közegei ál­i.ii ,i: anyakönyveket. Kz az egyedül igazságos és az államhoz méltó el­járás. Közoktatásunk terén a felsőbb oktatás reformja előtt állunk. Néz­etem szerint e reformot nem lehet tisztán csak az egyetemi rendszerre alapítani Nem is lenne logika az állami kormányzatban, ha egy ré zról deczentralizáljuk a kir. Táblát. H más részről megszüntetjük épen a Táblák székhelyén levő akadémiákat tüzeket kell as egyes vidékek tudo­mányos emporiiiniává tenni, mert nálunk egyáltalában helyesebbnek bizonyul e téren nem a német, de inkább az olasz rendszer, hol ki­i hl» városok, mint Piacenza, Caiania } Siran i> bírnak felsőbb tanintézetek­kel Szükségünk van továbbá orvosi ia Svájcában 600,000 lé­lekre'. Portngall iában 1 millióra, zoniHzéu Anstríában 9 millióra, ná­hmk 8 millióra esik egy orvosi fa­kult.i. I tanunk már osak Qroszor­Hzág következik. Kozépiokotáink reformjánál az .//../.- középitkolának vagyok feltét­len híve. Kz eszme derék tanári ka­muk helyeslése mellett azt hiszem mindinkább közelebb j<> n nsegva­lóMÍláshoz. Nagy gond torditandő a territoriális elhelyezésre. Sok vidék |i;i/.aiií! van ellátva középiskolákkal, a legmagyarabb nagy Altold rová­sára Pedig az igazi magyar kul­túrát épen a tőasgyökeres magyar elemre kellene lektetni. yépoktatátunk szilárd, biztos lép­tekkel halad előre, de még e téren a nemzet áldozatkészségére lesz kség, hogy néptanítóink, kiknek e napokban összeülő országos érte* kezletét innét a tavidból is előre üdvözöljük, ne Inába fáradjanak. Sz fval kulturális baladásunk elé teljes bizalommal tekinthetünk, esak folyton és folyton előttünk lebegjen azon egyedül helyes cultur-pro­gramm, hogv mittdettl a magyar állam és magyat aeotzet erdekében kell I'ii n it'•/a ani: '. Nemzeti kultUT államot első és legfőbb sorban nemzeti knltnr po­litikává] lehet esak létesíteni. Mert a nemzeti államot nem esak kül­óleg kell megteremtenünk, de tar­talmat kell neki adni a nemzeti eszmény által I magyar nyelvnek ét kultúrának, mini tzetlemi életünk ét munkálódó-Huh közegének domhuibi tze­iij-i /..// futtatni az Sttzet rnltnrátit irányai oki an. \ nemzeti aspiratiókat nemcsak a közjogba kell bele vinni, de bele kell vinni az ország knltnr politikájába . ,i nélkül, begy a legtávolabbról is elszakadnánk a müveit nyugat szél­ien, élesztő érdek közösségéből Nagyié: Earópainak ét Mth gyomai kell lennünk, hogi nyugod­tan nézhessünk elébe anemaH jövő ezt edévének. Il\ elvekkel és ily felfogásnál akarom én támogatni Magyarország kormányát És nem kételkedem, hogy intontiói szerint cselekszem. Támogatni loyalisan, bűén és min­den ellen izolgétal nélkül, Kllenszolgá­lat nélkül, mert a ki a közügyet igazán szolgálni akarja, az ne te­kintse azt terített asztalnak, ti mely­nél jól lakni lehet, de oltárnak, a melyen és a melyért áldozni kell. Ha igy kellek < »nöknek, ügy kérem ajándékozzanak meg bizal­mukká]. Legyenek meggyőződve, hogv bizalmuk f-s barátságok az lesz előttem, a mi az ó classicaj hellén világban a s/.ent olajfáról szakított ág. melyet ha polgártársak adtak át. az az arany-koronával volt egyenlő értékű. Köszönöm még egyszer szíves megjelenésüket és jóságukat, melyet soha elfeledni nem fogok. Tartsa meg az Isten önöket, hogy még sokáig szolgálhassák a közügyet és általa a Hazát és a Királyt! Szűnni nein akaró lelkes éljenzés kí­sérte e beszédet, mire a választok Hevé­ben liukáceek János körülbelül a követke­zeiket mondotta : S/.eretVe Tisztelt Képviselő FlUlik! Tissteh választók! Az imént hallottakhoz alig kellene magyarázatot adni! Azonban az átalakulás előestéjén áll­ván, mégis kell néhány szót emelnem, nem hogy a rajzolt képet tökéletesítsem, hanem, hogy azt ssemökhöa közelebb hoz­zam. s annak lát hatását megkönnyeb­bítsem! Ámbár nem könnyű dolog a táv­latot közelebbié ho/.lll. M-lt Hein IVltilel­kesem a tudomány ilynemű górcsövével, s a helvett. hogy a magasban járnék, le­sz.illók a földre, a/, egvszeru választókhoz, hogy megérthessenek. Mindenekelőtt azonban legyen sza­bni a következőt megjegyeznem. .Mimién képviselőnek kettős életműködése van. Kyilvános é-s tm gán. Nyilvános életével beszámol választóinak és nemsetének az országgyűlés küzdhomokján: magánmukö­áenétet pedig az egyes választóknak kik­nek ezer és ezer apró, de sokszor fölötte fontos ügyeit rendezi. Sgilvános élete kös­birálat alá esik. s vagy fényt, vagy árnyat \et reá. Magán tevékenysége pedig csakis a hála érzelmeivel találkozhat ik az illető egyesek részéről. Első esetben honatya, másodikban pedig a kegyes jókorát, jótevő szerepét gyakori uja. Első esetben szeretett képviselőnk mit tett ? föl vau irva a parlament törté­netében. .1 történelmi ceornok fölállítása, mely hivatva van. hogy a haza jelesebb* jeinek arcképeit örökre megőrizze, s a késő unokiíkat is azok nyomdokain való járásra serkentse; ii halhatatlan mite. Oly alkotás az. mely az esredéveket egy pillanat alatt a szem elé varázsolja, majd­nem tündéralakban előadja, a magyar­nemzet halhatatlantágát örökre hirdecse. Majd ssásadok múlva is. midőn po­rainkat már rég aaéthoidták a szelek odajönnek dédunokáitok e szent helyhez, nemzeti templomhoz, s ott leborulva, ha­bit rebegnek a Mindenhatóhoz, áldván azt. ki a nenntet beleegyezésével, a sz«nt i>ar­nokot építtette, hogy ott tanuljak meg: miként kell ezerétől H hazát, i mtként keit, III kell. - trotte meghatói ja. Nyilvános életeben nincs nemzeti vagv társadalmi vállalat, melynek ö tagja, majd elnöke, vagy vezére m- volna. Az ii keze mindenütt ott van. mint a napsugáré, mely világit és éltei. S a mi fÖ: est nem hin kétkedésből, hanem örömmel, jókedv­ből teszi, a jutalom legkissebb reménye nélkül, ama sa -nt meggyőződésből, mely az igaz. lánghdkii baz.ttiak.it szüli: hogy • ..ii nemzetének használ! Bs ez asgy szó uraim, olyan világban, midőn az önzés ördöge még a bölcsőben fekvő gyermeket is szárnyaira emeli és viszi: midőn oly tőméidek térti előtt nem lebeg más oeL mint az „/'//"-íiek jól ápolása; midőn ga­rasokért bocsátják áruba a hósát : midőn az á!v:t"/.ség pénzért mutogatja a hátán kapott sebeket: midőn a nemes ambíció­ért küzdő megváltóknak kenyeret ígér az ördög, ha leborulván, imádják öt, ezek azonban azt mondják ii"ki : ...\eimsok ke­nyérből il H: ember, hanem hontzerettmhől is*. A kik azt a magasztos elvet nem tisztel­tek, azt maguktol félredobva oda léptek, Ind a fényes pálya min harccal ment. hanem bot Inn semmitevésben folydogált. A/, ilyemk ./ képviselőséget vánknsnak tekin­tették, melyen kényelmes a nyugvás, éa nem küzdtérnek, hol a nép boldogitasá­ért küzdenek az igaz hazatiak. Jól mon­dottad : a képviselőség min terített osztat, melyen mi mim potga ember lakmározhatik, hanem oltár, melyen az igaz hazafiak áldoznak a haza Istenének. Legújabb győzelme szeretett képvi­selőn knez a görögnyelv kiküszöbölése a közép és felsőbb iskolákból. Oly nyelvnek köteles tanulása, mely már ezredévek óta kihalt, s melyen többé senki se beszél, mázsányi teher volt gyermekeink lelkén, mely teher alatt sokan leroskadtak össze­zuzódtak, megbuktak, az iskolából kizá­rattak, s ekként fölvetett életczéljóktól végképen elestek, mert nem tudtak — görögül! — Képviselő urunk hatalmas agitácsíója folytan, melyet részint a kép­viselőházban, részint az irodalmi téren kitejtett : a görögnyelv az iskolákból őrökre kiküszöbölt eteti, s ezért az egész magyar nemzet ifjúsága hálásan tekint reá. mert tanulásában többé ily nehéz, s fölösleges tárgy által akadályozva nincs. Olyan ez a história, mint a mesebeli sárkány, mely mindennap egy szüzet evett meg elevenen. Hanem jött egyszer egv vitéz, a ki a sárkányt megölte, s a szüzeket megmentette, kik aztán ezért egv pompás hála-templomot emeltek tisz­teletére. A megolt sárkány: u oőrögnyetv; a sárkány megölője: Fenyvesen /•'.,- a föl­állított hálatemplom: szivünknek iránta vab'j szeretete. De nemcsak hazánkban ölte meg e sárkányt, hanem hihetőleg megölte ,-oész Európában, mert e tekin­tetben irt munkája a kormány által né­metié és francziára fordíttatván, • ezen nagy nfioázeteknek megkttldetvén, kétség­kívül őik is követni fognak bennünket. Nevezetes képviselő urunknak azon könyve is. melyet a magyar-egyetem reformjá­ról irt. Veszprémvármegyének van egy büsz­kesége: «: újonnan emelt megyeház. Erdeme ••/. a/, épen előttem ülő ngos Veghely I>e­ZSŐ, kir. tanácsos alispán urnák, ki ezen fölséges alkotására minden generáczión át. bü/.ske lehet, s kit tisztelve és szeretve üdvöslünk szerény körünkben. Tavai, de­esemher 5-én lepleztük le az nj megye­házban a legnagyobb wigyamak Széchenyi Istvánnak', e* ii legbölcsebb magyarnak, Deák Verencznek arczkéfieit. két ember remekelt ekkor itt: egyik a muris:, ki a képeket alkotta, s errenéz.Ve összeszedte minden teremtő művészi erejét : másik a szánok: ki vetélytársa lön a művésznek, a a két dicső hazafi festésében az ég által ihle­tett szavakkal adta a vázlatot, oly re­mekül, hogv egész Veszprémtármegye cso­dálkozásaiéin magánkívül ragadtatva, <i szó­nok érdemét ötök emlék és hálául, o tárme­gye jegyzökönyveim iktatta, a beszédét ki­nyomatva, az egész országnak megkül­dött*. Ki volt ezen szónok, kim-k sza­vait az egész magyar haza tapssal fo­gadta? 0 '<:. a mi büszkeségünk. Feny* v.s-y perem z képviselő urunk! Vannak dolgok, melyek csekélyek­nek látszanak, de politikai értelemben rendkívül fontosak. Ilyen volt e kél szó: császári királyi, mely mindenütt ra­gyogott, s bántotta a magyar ember sze­méi. Mos már e/.t írják: „császári és ki­rak i !~ I sak egy: és szócska, de vajmi nagy fontossága dolog ez! Kz az és azt jelenti: hogy a magyar nemzet és a magyar király a/, osztrák császártól tel­jesen független, s hogy ez. mint ilyen nekünk nem parancsol I Nagy harcába került ez: az ország minden szónokai fegyverben állottak ; ámde, ki Vetette tol e tekintetben a har­cot, és kicsoda jött ki belőle borostyán­nal koszorúzottan? Ismét esak o! Feny­vessy Perenos! . . . ö volt oly bátor annyi hatalom ellen az indítványt megtenni, s azt kereszt ül vinni ! Különben ezen dolgokat ismeri min­denki, tehát alig kell velők foglalkoznom. A nyilvánosan ism rt tények rövid felso­rolása után legyen szabad említést ten­nem képviselő urunk magán ténykedésé­ről is. Ks itt kérdem : Ind van az az em­ber közületek, aki akármily ügyben, akármely órában, vagy időben képvise­lőnkhöz fordult, és ne hallgattatott volna Illeg? Ha evett, eldobta evőeszközét j ha ivott, letette poharát ; ha nyugodott, ott hagyta nyughelyét: ha ntazott: arra for­dította kocsija rudj.it. amerre azt a ti é-r­dektek követeié, egyszóval; magáról meg­feledkezett, hogy egészen nektek éljen! Ha nem szóltam igazat, cáfoljatok meg. All­jon elő az az ember, aki ennek ellen ke­ke zöj ét tapasztalta v.dna! Vannak kép­viselők akik esak akkor láttotják magu­kat, mikor a választás jön; máskor meg­közelit bet lenek mint valami félistenek, kik nem akarják, hogy egy közönséges ember, az ö gyáriéi meztelenségökben lássa okét. inert akkor nem imádattal járulna hozzájuk, hanem utálattal fordulna el to­lok, s oltár helyett máglyát készítene aná­: inukra, ki merné- ennek ellenében azt mon­dani : hogy ii mi képviselőnk csak választás­kor mutatta migát, s hogy egyébkint elzárkózva volt tolünklf Ilyet csak a legsötétebb gyü­I lölet, vagy kötözni való őrület mondhat felöle. — Hol az az ember, a ki azt mond­hatná : uz én könyörgésem süket fülekre ta­táit nálaP Ilyen nincs. Ha az eredmény nem volt mindig kedvező, azon nem cso­dálkozhatni; hisz a mindenható Isten sem tud mindenkinek eleget tenni. Le a jéi szándék azért mégis mindig tisztelendő, habár hajótörést szenvedett is, a mi ko­rántsem csodálandó egy ellenzéki képvi­selő küzdelmes életében. Minden politikai párt arra törekszik: hogy magának a nemzetben többséget sze­rezzen, hogy ekeit diadalra juttassa, s elvégre, hogy kormányra vergődve, elveit érvényesítse, és saját felfogása szerént a neniz'tet boldogíthassa. — Magyarország­ban egy különös esemény történt, mely tán páratlanul áll a parlamentek történe­tében. Az pedig az az esemény: hogy a kormány a mérsékelt ellenzék ekeit, prog­rammját elfogadta, magáévá tette, s most azokkal kormányoz . . . Aszerint maga a kormány ment bete uz ellenzékbe, nem pedig a: ellenzik a kormányba. Ha az ellenfél leteszi a fegyvert, s megadja magát, vége a - harcnak. — Szükség-e hát oly kormány ellen kezdenünk, mely elveinket elfogad*, a belügyünk tekintetében a leg­tágasabb reformoknak nyitotta meg me­zejét, részint a közigazgatás, részint a/. igazságszolgáltatás, részint az ipar, kereske­delem, tiilil'mirelis, részint a közlekedés, ros­tit, hajózás, pénzügystb. terén? Nem! Hisz ez annyi volna, mint önmagunk ellen har­czolni, mint a nyilakat saját sziveinknek szegezni ! A politikai pártok megválasztásában engemet nem az elnevezés csábit, hanem az elvek hódítanak meg. Itt jelenleg nics ssó, sota kormánypártról, sem mérsé­kelt elh-nzék. sem 4>s-as független "pártról. Itt .sak egyről van a s/.ó. s ez az: meg­maradt-e I' ;i /•'. képviselő őr azon ettek mellett miket '.I irfel eZelőtt, e Itrlt/röl lliflh­tett? Felelet; igenis megmaradt! A másik kérdés: meg fog-emaradni ezen elvek mellett továb is? Önök hallották saját ajkairól, hogy: meg! Es ezt neki egész lelkemből elhiszem. Nemes jelleme, tiszta hazafisága. egész múltja, ok fényes bizonyítékát adja ennek, hogv róla ellenkezőt föltenni a gyanúsítás legundokabb bűne volna . . . Egyszer már jelzem; hogy nagy jövő ebi­estéjén állunk. Ilyenkor az igaz bazati kö­telessége nem a tagadás, hanem % cselekvés. A mi képviselőnk is cselekedni akar. a/ már aztán mindegy akármily pártnév alatt, csak cselekedjék az általa, s álta­lunk eddig vallott elvek szerént. Cseleked­jék például: Venyvessy párt nie alatt . . itt aztán t/nljnk mit kell hinnünk es vallanunk. Igen. ezen név alatt szereztél dicső­séget magadnak é-s kerületünknek kedves képviselőnk: ezen névhez, s annak hor­dozójához ragaszkodunk most is egész lelkünkből; vezérelj minket továbbra is az ígéret hazájába, légy a világos felhő mely minket a sötétség pnsztaságából ki­vezessen, mint kivezette egykor az izrae­litákat: hisz bangostatád fennen, maga­san: hogv minden munkálkodásodnak gyúpont ja. ragyogó napja : a magyar öle lom eszméje .' . . Igen. ez a mi földi éle­tünk eszméjének, ideáljának netovábbja, melyet a költővel ekként fejezünk ki: „minden einher, leggi n ember es magmir, kit >• főid honi, és hantjával betakar*. Ha ezt az eszmét elveszítjük, vagy magunktól kész­akarva eldobjuk, nem leszünk többé szabad magyarok, hanem leszünk gyáva rabszolgák, kiket .gazdájuk, mint valami hitvány ebet. erre arra rug. melyet a költő ismét ek­ként fejez ki : s a sírt, Imi nemzet tülyedt el. népek teszik körül, s oz ember millióinak szemében gyász kőny ük Hirdeted: El ma­gyar öli Buda »/éi/.' Ks: Magyarország nem rolt, honéin les: ! . . Ma aug. 10: 285 éve annak, hogy Erdély, Báthory Istvánt fe­jedelmévé választotta: mi is kerületünk fejedelmévé teszünk újra. forrón köszön­vén érettünk tett fáradhatlan munkássá­godat, s kérvén a mindenség l'rát. hogy Tégedet nekünk. és hazánknak javára még igen sokáig éltessen! hukácotk után. kit nemes hévvel el­mondott beszédjeért zajosan megéljenez­tek. I'errzel Sándor szóllalt fel a követ­kező rövid s ugy tartalmáért mint szép előadásáért nagy tetszést aratott beszéd­jével : Szeretett képviselő nk. tisztelt ba­rátom ! Ha emlékezetemmel nem tévedek, tizenöt éve annak, hogy szerencsések va­gyunk téged veszpréinmegyei lakosnak ismerhetni. Mi as!? mily rövid idő a vi­lágrendszer mély tengerében tizenöt év, és mégis elegendő volt arra, hogy megtanuljunk téged tisztelni, megtanul­junk téged szeretni. Az isteni gondviselés pazarlással gazdagon ajándékozott meg jeles tehet­séggel, és egy nemes szívvel; hisz mái­zsenge ifjú korodban tanulmányaid terén fényes jelét adád azon magasztos hiva­tásnak, hogy egykoron hazádnak és , társadalomnak egy kiváló bajnoka légy. Nem fogod talán gzerénytpleuaégnck felróni, ha nyíltan kimondom, hogy mi voltunk az eisök. kik felismertük benned mindazon kitűnő tulajdonokat . bizal­munkkal megajándékozva, megválasztot­tunk képviselőnek, és hogy nem csaló­dunk, igazolja kilencz éves szeplőtlen politikai pályafutásod, —te vagy, KÍ im­már harmadízben a legodaadóbb szorga­lommal é-s lelkiismerettel képviseled az ngodí kerületet, te vagy ki kerület.-, | minden polgárainak pártkülönbség nélkül, még magánügyeit is önzetlen odaadással felkaroltad és hathatósan támogattad, te vagv ki minden országos kérdésben nem­zetünk zászlaját magasan lobogtatni min­denkor elég bátor voltál. De mit beszéljek tovább érdemdús politikai működésedről, hisz azt előttem szóló igen tisztelt barátom Lnkácsek Já­nos plébános ur, ismert ékcsssólásávsl már ugy is teljesen kiinerité. csak azt a/ egyet tartOSÓ kötelességemnek tartom jelezni, hogv dicsteljes múltad, a lilék­ben babérokat babérokra halmoztál, kns­tálytíSZta jellemed, a melyet közelebbről vagyunk szerenesések ismerhetni, univer­salis ismereteid, a mi nevedet már is országhirüvé tevék, mind elég garantiat nyújtanak arra. miszerint egész megnyug vassal vegyük tudomásul azon elhatározá­sodat, hogy elveidnek teljes fenntartásával azoknak mielőbbi megvidósíthatáoa szempont­jából, aSOn párt keretéhe léptéi, a hol hazádnak és nemzetednek, kiváló tehet­ségeddel és kitártéi munkásságoddal ma­radandóbb szolgálatokat vélsz tehetni. Újbóli bizalmunknak eclataus kife­jezést adunk akkor. a mikor egy szív­vel, egy lélekkel kiáltjuk: Kljén a mi derék képviselőnk, élje], Fenyvessy Ferenci! \ égül a kerület felső rés,.e nevében és megbízásából Kulin Vincse varsányi plébános BZÓllalt tel, meghatott és emel­kedett szellemű beszédben fejesve ki kö­szönetét a kerület képviselőije iránt a ke­rületnek ugy összesége. mint az egyes választók iránt tanúsított figyelme és tény­kedéséért, bizalmat fejesve ki iránta és működése iránt, mire Horváth Lajos fő­szolgabíró mint elnök a következő zárle-­szédei mondotta : Tisztelt Uraim! Meghallottuk a nagy­szabású és nagyhatású programmszerii be­számolót és a választók szónokai uak szép beszédeit, melyekben köszönet és bi­zalom nyilvánittatik, s jól esik constatál­nom. hogy a választók köszönete a múltra, bizaloinnyilvánitása pedig a jövőre szól. E szép ünnepélyt tehát nem fejeshetem l>e méltóbban, mintha azt kérem az Kgek Urától, hogy szeretett képviselőnket jel­zett föladatai megoldására, az ngodí ke­rület válasstóihozpedig aa ő támogatására sokáig éltesse! S ezzel riadó éljenzés, mossáriővé­sek é.s zenészéi mellett ért véget a beszá­moló, undyet valóban a sz<» teljes értel­mében fényes ünneppé varázsoltak Feny­vessy választói és tisztelői. Maga az egész ünnep mimb-n várakozást felülmúló nagy Lelkesedéssel ment végbe. Sehol semmi, a legkisebb diszharmónia nem zavarta s^m az ünnep fényét, sem annak komolyságát. ann.il kevésbé a szónokokat, kiket az egész idő alatt folyton a legnagyobb fi­gyelemmel hallgatott végig a roppant számú közönség, lelkes éljeiizésekkel mu­tatva tetszését. Esti 8 órára Fenyvessy Ferencz pa­pai és a közellevö vidéki tisztelőivel és barátaival Pápára érkezett vissza. A (irirt­ben közös vacsora volt, hol számos fel­koszontöt hallottunk. Felköszöntve lettek a beszámoló képviselő. Véghely alispán. Szabó Imre orsz. képviselő. Sé<ier Ágos­ton, Tokán Ádám, Horváth Lajos, Métxárot Kándy. a veszprémi sajti) képviselői s még többek. S ezzel véget ért a valóban szép ün­nep, melyet Ljlmer István fiatal műegye­temi hallgató, többrendbeli — igen jól sikerült fénykép-fölvételekben is meg­örökített. Pápán, az ev. ref. fötanoda betűivel ny. Debreczeny K. 1890.

Next

/
Oldalképek
Tartalom