Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-08-24

XVII. évfolyam. 34. szám. Megjelenik ni i ti (I e ii vasa r n a \\. Közérdekfl sürgős közlésekre kmoiikim rr n il k i \ 11 i szamok is a latnak ki. I érmen tétlen levelek, Bal i-mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok inin adatnak vissza. \ l..|>nak szánt k ő z 1 e ni é n v e k a lap n-eik hivatalába knldendök. "2. v /S Pap; Előfizetési díjak. Egv évre 6 frt Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt ti I krajozár. — Egy szám ára 1 ."> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben BI» kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Oaldbtff tiynla papirkereskedése, főtér küldendők X 7 * i \ a r ti s halóságának és több pápai, s pápa-vidéki fíg y esule tnek m e g v á I asz tat t k ö 11 ö n y e. Lpitési rendtartás és kötelező tüzkárbiztositás. Az. országos statisztikai hivatal legközelebb közzétette az 1867. évi tűzvészek kutatását. Szomornan tanulságosak az ebben szereplő adatok. Egyfelől azt mutatják, hi'gy a tüzesetek nálunk évröli>- nagyobb aaáanaanl fordulnak elő: másfelől azt adják tudtul, hogy EftrOpáhan, Oroszországot kivéve, sehol sincs annyi tűzvész, mint Magyarországon s gy csak Graliczia, Románia, Szerbia • a Balkán államok állanak velünk egy kategóriában. Közérdek!] voltuknál togva idézzük .. főbb adatokat. Az 1887.évben 483."> köz_d"-n - városban voll kiaebb-nagyobb tüz, 10,594 eset ben. Egészen leégett 11,500 I • /. és \''>J\rJ gazdasági épület: részben I égeti 2708 ház és |:;:t.'| gazdasági épüi ' Aa elpnsztnh vagyon lt. mi 11í«> frt értékel képvisel, a miből biztosítás utján • • millió forint, tehát az elpusztult értékii k »-sak \ része térült meg. ez is főként B leégett gyárak-, magtárak-, nagyobb asztagokra esik. Igaz. hogy ez évben volt néhány -/"kattanni nagy dimensioju tüzeset, mert ekkor égett h-Kpeijes. Nagy-Károly. Toskó - s/initalaii kisebb falu. 1 >e e hatalmas tűzvészek - az ezek által okozott pusztítás a 10,000-el mi igliaksdé tűzesetié k. a 1»> millió forint értékű kárnak még] l csak j 1 ntéktelen részét képezik. A/. 1- igaz. hogy a tárgyalt átlátok l -7-b.d. vugyi- az \HHü. évi tüzr.-ndeszeti h'.nnáiivreiideb t kiboosátáaa előtti időről -zédanak. de félünk, hogy a tiz év óta folytonos em-lk-dést mutató tüzesetekkd -zeniben a tű/rendészeti korniányrenrl h-t különben üdvös intézkedései daczára is - legfeljebb palliativ védeszközt 1. pez, illetőleg csak arra lehet elég. hogy .1 tűzvészek szaporodásának útját állja, arra azonban még csak gondolnunk s.-m i bet, hogy a tüzi. ndészeti kormányrendeletnek bármily szigorú végrehajtása zomoru állapotainkat gyökeresen megáitoztaamv Kezdetnek mindenesetre igen /ép. de itt nein szabad megállapodni. \ baj oka nálunk sokkal mélyebben fekzik, semhogy Jazt törvényhatósági, tüzlészeti szabályrendeletekkel, modern zoltóaaerekkel, begyakorolt tűzoltó egybekkel eltávolítani lehetne. A föbaj ifitéti fi mjUartésumk hiányául rejlik, minélfogva nemcsak falvaink, • nm fi 11 ái imáink nah nagy része, sőt nem gy törvényhatósági városunk is — való• ízféazket képeznek. A legtöbb magyar városka mindenféle gazdasági épületekkel, boglyákkal, -zérus kertekkel környezett hosszú, alacsony házaival építkezési tekintetben csak nagy falu nevet érdemel. A rendetlenség kezet fogva a szegénységgel, sokhelyt valóban siralmas állapotot .teremt. Némelyik községben tűzfalat egyáltalában nem látni. Az alföldi községekben követ alig használnak építkezésre, mert nincs; a tégla is kevés, nem csoda hát, ha földig leég a sárfalas vályogház; a fcetö leginkább nád vagy szalma, kivételesen zsindely; a padlás pedig éléstárt, magtárt, lomtárt képez, a hova napjában sokszor fel kell járni, sőt a hol még meg is hálnak. A hegyi vidéken meg nagyobbára fából építenek. A veszedelemre tehát az. alkalom felföldön alföldön egyaránt bőven kínálkozik s esak egy kis vigyázatlanság, egy kis szélvész kell hozzá, hogy a tüz minden tűzoltói ügyesség daczára is elpusztítson egész községeket. Persze • szegénység olyan dolog, a min segíteni alig lehet. A szegény embereknek hiába mondunk dicsbes sédeket a cseréppel fedett kő- vagy tégla-bál tüzmentességéről, hasznairól. Ahhoz bizony semmiféle építési rendtartásnak nem lebet elég hatalma, hogy a fa- és vályogépületek egy varázsütésre eltűnjenek a föld szinéröl. De aa okszerűbb épitésre igenis lehet hatni s egy megfelelő építési rendtartás, ha csodákat nem is inscenirOZ, de mindenesetre ig-'n áldásos hatása lehet. Az atczák tágítása.— a házak, különösen pedig a háztetők összeépítésének eltiltása, a zsupp- és nádtetők lehető korlátozása, a padlásnak téglával burkolása vagy legalább is vastag«"i kitapasztása. a kémények, a kályhacsövek gondos alkalmazásának szigorúan elrendelése s több efféle nem is valami -nagyszabású intézkedések kimondása és végrehajtása kiszámithatlan |ó er.-dmeiiynyel járhatna, anélkül, hogy a lakosságot valami elviselhetleii teherrel sújtani. Sót a mennyiben a jobban építkezés némi költségtöbblettel járna, das ellenértéket találna ez a tűzbiztonság és egészségügyi állapotok javulásában, mely közvotb-n haszon mellett a kérdéses költségtöbblet komoly számításba sem jöhet. A népet pedig, mely magára hagyatva érzéketlennek latsaik legfontosabb élet- és vagy önérdekei iránt, könnyű szerrel meg lehetne győzni a hatósági gyámkodásnak szükségességéről: de legalább is szivesebben áldozna a lakosság pár forintot házikójának t Üzmentesitésére, egészségesitésére, csinosítására, mig a költséges tüzfeeskendökre szükséges magas pótadót néha bizony zugolódással adja. Egyszóval tüzrendészeti viszonyaink javítására a megfelelő épitési rendtartásnál fontosabb lépés alig képzelhető*. 1 >e az a lb millió forint tűzkár, melyet az 1887. év felmutat, oly nagy ÖB8szeg. hogy azt a megalkotandó épitési rendtartás a jövőben bármennyire apaszs/a is; a maradék még mindig tekintélyes leend. A legszigorúbb tüzrendészeti szabályok, a legjobb épitési rendtartás uralma alatt is mi Utóikra feg menni a/ a vagyonérték, a mi éven kint a tüzeseteknek áldozatul esik. Százakra, ezrekre fog menni azon emberek száma, kik hajléktalanokká, szegényekből koldnaakká lesznek. A tüzvészsujtottak félsegélyésére, az elpusztult vagyon visszaállítására az állani s társadalom támogatása jövőben sem lesz elég. K tekintetben gyökeres segítségül csakis a tüzkdrbiztoftitdn Utaldnotitáta kínálkozik. A fentebb ismertetett statisztikai adatok szerint az 1KH7. évi lő millió frt tűzkárból biztosítás utján csak (i millió frt térült meg. tehát a megsemmisült többi (10 millió frt érték biztosítatlanul maradt. Általában nem valami erős lábon áll nálunk a tüz ellen való biztosítási kedv, mely körülmény nem pusztán lakosságunk tudatlanságának, életérdekei iránti érzéketlenségének, de némileg annak is tulajdonitható. hogy a biztosítási ügynökök egy részének visszaélései, némely biztosító társulatnak nyerészkedési hajlama, a kárösszeg megtérítése körül tanúsított önző és huza-vonó eljárása az egész tüzbíztositási ügyet rossz hírbe keverte s annak a nép körében népesértsödését megakadályozta. Söt a biztosító társulatoknak teljesen kifogástalan eljárása éa a díjtételek mérsékelt megállapítása esetén is akadna elég szegény ember, ki azért nem élvezhetné a biztosítási intézmény előnyeit, mert bármily alacsony dijtéteb-k fizetésére is képtelen, vagy arra nem hajlandó. Midiin azért napról-napra ballj 11': a biztosítások terén elharapódzott visszaélések elleni panaszokat: midőn látjuk, hogy az intézmény nálunk a lakosság egy részének índolentíája és ellenszenve miatt népszerüsödni nem tud : midiin törvényhatóságaink a kötelező) t üzkárbiztositás behozatalát évek óta sürgetik ; midőn a kötelezii állami tűzkár-biztosítás életbeléptetése iránt Ausztriában a kezdeményeső lépések legközelebb megtétettek : elérkezettnek véljük az időt, hogy e kérdéssel mi is komolyan foglalkozzunk. Nem ismeretlenek előttünk azon indokok, melyek az állami kötelező tüzkár-hiztositás ellen közgazdasági, politikai és más egyéb szempontokból felhozatni szoktak. Viszont oly nagyok a vele járható positiv előnyök is. hogy ezek annak megkísérlését, de legalább is beható dieoussio alá vételét teljesen indokolttá teszik, a ini elöl elzárkózni mi sem fogunk, miután meggyőződésünk szerint, a tűzvész elleni védekezés egyfelől a praeventiv intézkedések tüzrendészeti. épitési rendszabályok., másfelől az utédagos segítség vagyil általános tűzbiztosítás 1 életbeléptet ése esetén lesz teljesnek nevezhető. Hl. ft. - Felhívás a pápai önkéntes tűzoltókhoz. Azon nagymérvű s mondhatni mindennapos tüzesetek, melyek egész dunántul uralkodnak, s szerencsére városunkat még ez ideig elkerülték, arra indították a tisztikart, miszerint a szükséghez képest az önkéntes tűzoltókból alapszabályaink 18. S-a értelmében éjjeli őrsegeket alakítson. A parancsnoksági gyűlés ezen határozatát amidőn bajtársaimnak" tudomására hozom, felhívom arra. miszerint őrségre való kirendeltetésük esetén az alapszabályok 18 — 27. § értelmében teljesen felszerelve az örtanván megjelenjenek és az őrségen esti '.i órától reggeli ó óráig részt vegyenek. Ezen őrségnek czélja, hogy: 1. Tűzvész esetén a vész helyére szervezett első) segély érkezzék, és útközben a tűzoltó gépek ne legyenek a kezeléshez nem érto más egyének által megrakva. 2. Hogy az esti órákban a szerek kezeléséről magyarázatok tartassanak, hogy tűzoltóink ismeretei gyarapítva legyenek. Kijelenteni, hogy az őrségről elmaradók és magukat nem helyettesítőkkel szemben az alapszabályokat kénytelen leszek szigorúan alkalmazni. Az őrség számára rendes pihenő ágyakról gondoskodva van. Ezenkívül azon szomorú tapasztalatnál fogva, hogy bajtársaim igen nagy résari tűzoltói köteleaségéről megfeledkezik éa gyakorlatokra ei nem jár, söt úgyszólván egyletünknek feléje sem jön, ezeket külön is figyelmeztetem, hogy kötelességüknek szorosan megfeleljenek, mert sokaknak eddig tanúsított hanyagságát tovább tűrni nem lehet. Tudatom azt is, hogy augusztus 24-én délután, és augusztus 31-én délután gyakorlatok lógnak tartatni, melyre minden tűzoltónak megjelenését tisztán, e gyenrnhásan és anunmem, nem pedig sapkával elvárom. Pápa. 1890. aug. 23. ö. t. főparancsnok. A iiiiinkiiskénli's. Irta SERCZ EMII.. 1 Trtvi., a nagy franczia forradalom éve új korszakot jelel az emberiség történetében. A 17-ik század végén a társadalom még a középkori tormák békóiba volt verve. Mit használt a szellemi szabadságnak az. hogy most már nem csak az egyház volt erős és hatalma-, haue, az abszolút királyság is elfojtott minden szabadabb mozgást. Ekkor lép fel Angliában Locke, a kit méltán tartanak 1 fel világosod ási mozgalom első bajnokának, méltán a modern jogállam első. theoreticusának. Innét fogva kezdődik a szellemek folytonos harcza az akkori társadalom és állam ellen. Ma ma végigtekintünk Európa éa részben Amerika államain, öröm dagaszthatja keblünket, meri azi látjuk, hogy mindaz, a miért a X\ III. század nagy ufói azt a nagy szellemi CSS tát vívták, már teljesedésbe ment. már nélkülözhet bn el el ne \ i lá gl léz 1 et li li k I lek . És ma a jogállam és a társadalmi szabadság korszakában él egy uéposztály, számra erős és hatalmas, melj azt vallja, hogy az <"» sorsa az elnyomatás, aa ő aoraa kiáltó ellentétben áll ama eszmékkel, melyeket a nagy franczia forradalom irt zászlajára. Mindenki tudj a. hogy az ipari munkásokat értem, hisz aton-utfelen olvashatjuk azt a szót : munkáskérdés. Nézzük, vizsgáljuk egy kicsit bővebben, mit rejt magában >•/. a szó és majd ha megismerkedtünk magával a problémával, egyenkint lógjuk tárgyalni, mit tehet annak megoldására az állam, mit a munkások és munkaadók 1. Az utolsó 50— 60 évben az egéaz gazdasági élet képe megváltozott. A természettudományok é's a technika haladásai következtében a productió megezeresedett, óriási iparvállalatok keletkeztek, melyek több ezer munkást foglalkoztatnak és a forgalom is nem sejteti mérveket öltött a gőz és villamos-ág százada ban. Az iparos oszt/ily és a munkások helyzete is lényeges átalakuláson ment keresztül. A munkás többé nem lehel mester, mert honnét szerezhetne oly tőkét, mely egy nagy iparvállalat fenntartásához szükséges? Ennélfogva a vállalkozó és munkás érdekei mások lesznek és sajnos, legtöbbször nein is tudják egymás érdekeit méltányolni. E mellett a gyári ipar magává! hozta a munkaerő óriási szaporodását. A gépek mellett nem annyira tanult munkásra, mint inkább napszámosokra vau szükség. Tág tere nyílik a női éa gyerT Á H C Z A. BÜFELEJTÖ. Még egy-két perez csak. aztán hajrá! >rnya közt folyjon az éket j 1 -ak addig csend, míg szemem kissé El, messze napnyugotra téved. Merengve tova tűnő árnyon, El árny: szétrebbent boldogságom. No most már félre búval — gonddal. Helyébe ének s bor való, Ha sajg a seb, ez enyhülést hoz S álomnak tetszik a való: Leszáll az éjnek setétsége. Leplet borit sok szenvedésre. A bánat hadd fürödjék borba. A sóhaj vidám dalba faljon, Vihar tomboljon, törve-zuzva A -zivetjáró, rezgő húron, A mig a sziv, az agy elfásul \em tudva -emmit a világrul. Erkölcs, mérséklet . . . balga dolgok. A mikre kár csak szót is vetni. Lejtő az élet, lefelé visz, Jobb rajta vágtatva sietni, Rohanni kéjek közt előre,— Ki végig döczögi. az dőre. •ért várni mig az évek sorja Feledni késztet, a mi bánt. A mig az idő apró szúja ort] mindent egyaránt: Lerágva tövist és virágot, Nem hagyva mást, csak puszta ágot. Inkább csak rajta, szabadjára A mértékietlen vad dohaiddal, A belül zajló, tépő vihar Ne hallathassa nn-tszö hangját. Csalódás, füstbe ment remények .... Ne is tudjam, hogy létezének. S ha majd a serleg végit járja S mámor ködébe néz a hajnal. Némuljon el a vad tivornya. Végződjék méla, síró dallal . Mely altat mint csendes té> habja. S mint lélekharang haló hangja. HA FÁJ Ha táj szivednek, hogy kerüllek A vád nem engem ér; Te voltál az, ki összetépted Az édes, drága köteléket Szeszélyből. semmiér'! Mért játszottál az érzelemmel , Nem volt elég a kin? Mért akartad, hogy büszke lelkem Előtted a porban heverjen . Hogy gúnyt üzz romjain? Csalódtál Ah, vérzett szivem bár, És égetett a seb: Lelkem nem lett szeszélyid bábja. És önmagában feltalálja. Mit benned keresett. Miért kellett igy jönni ennek? Nem kérdem én tovább — Hogy a: kerül, kiért szived ver Fájdalmas édes érzelemmel: Magadra száll a vád. gy^ ^ SnftP A göstingi árnyak. A nép mindenben conservatív. Nemcsak politikai, gazdasági felfogásában nyilatkozik ez. hanem szellemi alkotásiban: meséiben, regéiben és balladáiban. <» a „felvilágosult

1- 19-ik században is mesél a hétfejű sárkányról, a táltosról l egyéb szörnyetegekről. Az ö képzelete felépíti a századok óta romokba dőlt várat; mikor a régiségbuvár az elmosódott féliratokból akarja a mult egy-egy vonását ellesni: a nép elregéli annak történetét, lakóinak jellemét s többnyire a jellemekből folyó tragikus végzetet. Mig az okmánytár elsárgult pergamen-lapja, csak halvány körvonalát egy-egy eseménynek tárja a kutató elé: addig a nép borongós balladáiban eldalolja a vár asszonyának, vagy urának szerencsétlen sorsát, vagy a szerelmes, de megcsalódott leányzó szive megtörését. Hazánk népköltészete kiválóan gazdag. De hiányzik belőle a középkor romantikája, melyben a germán nép költészet bővelkedik. A germán népeknél a lovagi élet oly nagy szerepet játszott, eseményei oly mély nyomokat hagytak a nép gondolkozás módjában, hogy az onnét ma sem veszett ki. Ez természetes. A nép szereti az idealismtlst. a természet szépségéhez szokott kedélye legtöbb tápot ebben talál. Innen a rokonszenv a lovagi élet iránt, mely tiszta ideális elveken alapult: kalandlói-kalandra szállás közben a női becsület oltalmazása, az erőtlenek megvédése, egyéb magasztos eszmék, melyek megvalósítása egy középkori lovag életczélját képezik. Tisztelték a női nemet magasztosabban, mint bármikor. „Fraueadiust geht vor Góttesdinst- tartja az e korbeli közmondás. Dicsőítették a szerelmet a -Minne- dalnokai oly hévvel, hogy mai szívvel alig tudjuk átérezni. Ennek hatása meglátszik a mai germán-népköltészet alkotásaiban is. A népregékben ott van a középkori lovag ideális szerelme, melynek bizonyságául oly hévvel áldozta föl még életét is: viszont látjuk bennük a dobogó női keblet, mely inkább a halál karjába veti magát, ha imádott)ától a sors elzárja. A legtöbb középkori népregének alapgondolata ez : ..a szívnek nem lehet parancsolni". Hol sebesen vágtat a Mura s habjai tajtékozva törnek meg aweinzetli sziklákon, emelkedik rémséges magasságban Hosting félig kopár, félig sötét fenyvesekkel benőtt orma. Sajátságos képe a természetnek! Hasonló az elet küzdelmei alatt meggörnyedt emberhez, kinek tarkóját megkímélte ugyan az idő „vas" foga, de ugyancsak kopasz magasra siniitá homlokát. Szegény öreg hegy. van is neked miért bánkódnod. Hajdan csillogó korona volt az smaragd-zöld testeden, mi rajtad most romokban hever: egykor fegyverek zaja nyomta el e kesely csattogását, most csupán ez veri föl a néma csönd öt. Hol vidám élet honolt, vitézi torna járta, boldogságról énekelt a vándor-dalnok, most hideg kereszt áll, mulandóságunk emlékeztetője . . . Mikor elhangozik a nyáj kolompja s a falvak mécsvilága elszunnyad, óh itt akkor kezdődik az élet. Szörnyű látomány. A hold tünékeny sugári az imént oly nyájasan mosolygtak a Mura ezer darabokra tört tükrén : de kondul a tizenkettő, sötétülnek a habok, Weinzetl sziklái megelevenednek : kéi ormótlan alak vTilik ki a sötétből, összetűznek, csattogásuk borzasztó, hasonló aa elemek viharához, mikor menyködárdáikat összeverik a fellegek sötét pajzsán. Mély sóhaj ... az örvény torkából s aztán a küzdőket mindjobban elnyelik a habok. Méla csönd - utána a Mura újra gyűrűt vet s a gyűrű közt szőke haj fodrok . . . Felzúdul rá az erdő mély kebele. Velőmet ördögi kaczaj rázza meg, hasonló a dörgés s a szélvesz örült sí vitásához. Kgy ősz alak . . . vagy futó felhő? Mi a viharból megmaradt, tova lebben a szélvész gyors szárnyain. Végig t'ut rajtam a borzad/ily. remegő karjaim átlógják a hideg vaskeresztet, szivem nem birja tovább, agyam pihenni óhajt . . . s A komor éj a tán a „rózse-ujju" hajnal megjeleli, végig czirógatja a mohos romokat mig pajzán színpompaval, hasztalan oziezomázza a vén redőket, néhány harmatoeeppel ejt az árva keresztre . Kondul a hajnali harangszó, keh., szavára fölébred a kornyék. A hívek összegyűlnek a kápolnában, hallgatom mélabús éneküket. Mintha olykor az alvilág rémaéges moraját, majd az angyalok engesztel,, chorusát viszhangoznák a völgyek! Buzgón imádkozik az ájtatos steyer nép. elméláz lelkében a megrázó eset fölött, mely Szent Margit napján tortént s azóta már lefolytak sok-sok századok. De mégis meg-megújul a göstingi „Jungfrau" a weiuzetli vízesésben, hogy újra eltűnjék — a nép képzeletében a következő év Margit u*pj»ig-