Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-08-18

Megjelenik ra i n <1 e n v n s á r n a p. Közérdekű sürgőd közlésekre kuruiiluut r t n d k i wi 1 i s z á m o k is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z le m é n y e k a lap SKerk. hi?ataláb\ •sN (Ó-kollégium épület) küldendők. í"v v rí)* Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50* krajczár. Egy szám ára lő kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg; Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők. ápa város h a (6 s á g á n a k és iöbb pápai, s pápa-vidéki egy es ii 1 e ín ek megválasztott közlönye. A király. Ma van Ö Felségének, Magyarország apostoli királyának születésnapja ! A Kárpátoktól Adriáig milliók és milliók zengik a hála és dics hymnust: „Tartsd meg Isten a királyt/" És a háladal fölszáll a szellők szárnyain föl a magasba, hol a lég és föld határa végződik, ott aztán a dalt az angyalok kapják föl, és viszik viszik hószárnyakon, rózsás ajkakon, mennyei hangszereken, a Teremtő világokból alkotott trónzsámolya elé, a ki kimondhatlan kegyességgel mosolyog a jóság lényegéből formált e tündérkékre, kiket látva a végtelen világ többi szellemei, közibök keverednek, ugy, hogy ég és föld egygyó olvadva, a: Szent szent szent a seregek Ura Istene'

1 után zengi: „Tartsd meg Isten a király tl

íl A Királyt! Magyarország királyát^... 0 több: mint én, •— irá Sylvester pápa — mert ö Apostol, holott én csak apostoli vagyok: „Olsten fölkentje, kiben minden hatalom s kegyelem központosul! . . . Az Apostolnál a kegyelem; a királynál a hatalom; és e kettő egymással ölelkezik és csókolódzik mint Istennél az Irgalom és Igazság. Milyen különbség Magyarország fejedelme s más fejedelmek között; Caligula egy fejet kivánt a római népnek, hogy azt egy csapással a földre sújtsa! Néró eleven embereket etetett meg egy, nagy evéséről ismert egjáptomival. Titus, Yespasián atyjának ünnepét megülendő, háromezer zsidót dobatott a vadaknak eledelül. Tibér legjobb barátját fojtatja meg. Claudius 19 ezer embert fojtatott bele a Fucin tavába, a római népsöpredék — mulatságára, e nyomorult áldozatok a íuldoklás közepette hebegvén: „Ave imperátor tnoritnri le salútant! — a haldoklók Üdvözölnek óh császár!" Az összecsapott hullámok jóllakván, lecsöndesültek, a nép pedig tombolt és — uj áldozatok vére után lihegett! Milyen nép, milyen fejedelmek! Ötven éve már elmúlt annak, midőn Fölséges Urunk születésekor a nagy elvek előestéjén virrasztó világ a klassikus költő eme hexameterjét zengé, az ágyuk dörgése, a harangok zúgása, s a fegyverek ropogása közé: „Chara Dei Soboles magnum Joe is Inc}-einentuinl

il Es: „Norus ab inlegro soecidorum nascitur ordo

u És csakugyan: az Isten kegyelte, s a népek uj, s boldog rendének vagy sorának intézője megszületett. : . . És: meglett a legelső magyar ember: a Király! Fején'. Szent István király koronájával; szentséges személyén pedig a népek hűsége és szeretetével, e legerősebb várral, molj-et soha semmiféle ellenség nem vesz be, mig egy mag}"ar él a Duna és Tisza áldott rónáin. Megfogyhatunk, elvérezhetünk: de hűségünkben nem lankadunk el soha! Minél jobban szorongatnak ellenségeink, mi annál-inkább ragaszkodunk a trón zsámolyához, nem szakadván el attól még akkor sem , ha onnét kezeinket és tagjainkat darabonkint vagdossák is le. Nálunk szabad, alkotmányos polgároknál de egészen más értelme van hát a fönebb idézett szavaknak: „Ave Rex, morituri Te salutantl" Mert nem a láncok zörgése, nem a rabszolgaostor csattogása, nem a rémülettől eltorzított félelem, hanem a szabadakaratból szerető, hűséges sziv mondatja el velünk a fönebbi szavakat, mert a bon megalkotása óta, egy ezredéven át, világra szóló imánk mindig az volt, TÁRCZA. ELJÖTTEM UJEA. Eljöttem újra víg barátaimhoz Hol nincsen ajk, mely bús panaszra kel; Eljöttem : hogy majd vig körükbe' lelkem Fájdalmait mind hadd felejtse el — Mert lelkemen, e hervatag levélen, A fajdalom mint fárasztó köd ül . . . — Ah 1 mért hogy oly szép meg — megfemlékezni A múltnak fájó bús, emlékirül. * * * . . . Ott ültem gyakran, fényes éjszakákon A szép leánynak kertje htis gyöpén S kedvencz virágit könyim harmatával Ah ! mennyiszer volt, hogy megöntözém. Es jött a hajnal; O lement a kertbe Hogy rózsát tépjen, mely csak most fakadt S egy harmatgyöngy — tán könye volt [szememnek — Ott hullatám el, — kis kezén maradt. De hallgatok, . . . mert fáj a hitszegése ... Gyógyírt ki adna : nincs, ah! nincs a kéz. — Hejh! fel barátim ! fel tehát pohárra, Mert szóm különben könyözönbe vész., No — rajta hát! fel ! végy pohárt a kézbe' És idd ki annak gyöngyöző borát Mint én tes?em most, jó remény fejébe 1 Hógy igy a bú tán nem gyötör tovább. A gyermekvilág. Kicsiny gyermekecskék életének, örömének és bánatának történetét szemléleti kiállításban először örökítették meg a világon olyan nagyszerű alkotásban , mint a milyent a „Maria-Dorottya" egyesület, a fővárosban, a Kerepesi uton a „Beleznay" kertben rendezett A kisdednevelés e templomában leveszszük a kalapunkat. Az emberi philantropia legszentebb eszméit látjuk megvalósulva szemeink előtt. A tudomány, ipar, művészet és a szeretet harmonikus versenyre kelt egymással, Csodás alkotást teremtve önmagáért: az emberért. A sziv legszebb tu'ajdonsága az emberszeretetben nyilvánul, az igazi jellem a gyengébbek pártfogásában. A hazafisághoz nem elég, hogy Gsak a hazát szeressük, hanem szeressük hazánkfiait is, öleljük karjaink közé szeretettel mindazokat, a kik arra születtek, hogy velünk küzdjenek. Ez a magyar Géniusz. A gyermekszeretetben Isten igéje nyilatkozik. Az ártatlanok gagyogásában a zene legszebb melódiáját élvezi a szerető anya. Ha nem jő a nevelés segítségünkre ahoz, hogy erősek legyünk, elcsenevészik a mag a teremtés kertjében és nem lesz egészséges rügy, mely hatalmas lombokat neveljen arra, hogy egy egész nemzet alatta békésen megpihenhessen. A gyermeknevelésben a nemzet jövőjének biztosítása van letéve. És nemcsak szellemi, hanem testi szervezet fejlesztésében is igyekezzünk a gyermeket megerősíteni, ha azt akarjuk, hogy az életküzdeletn tengerében kormányozni tudja a hajót, melyen evez. s leend is a világ végéig: „Isten, Király, Haza /•' A ki e szentháromságot nem vallja, az nem magyar; e nélkül az egyenlőség, testvériség, szabadságnak nincs értelme; nincs alapja; nincs hite; nincs reménye. A hol ez nincs, ott a sötét nihilismus hinti szét fagj^asztó áix^át. Ezt a magyar jól tudja. Ha nincs e világon másutt számára hely, mint idehaza, akkor üdv sincs számára másutt, mint a Fölséges Dynastia védszárnya alatt. Ez a kapocs egy népnél sem oly ösztönszerű, de egyúttal Istentől oly megáldott is, mint nálunk. Nálunk a Király, hatalmas^ birodalmában bár merre lép, biztosabb mint más fejedelem legerősebb várában, vagy százezer vitézei közepette. Nem szuronynyal csináltat magának utcát a néptömegeken át, hanem szeretettel; nem ágyúval, hanem pálmaággal. Hiszen az angyalok is ilyeneket osztogatnak Isten kegyeltjeinek. Hűségünk és szeretetünkhöz azonban még oly érzemény is járul, melyet eddig nem ismerénk s melynek csak e halvány szócskában tudunk némi hangocskát adni: a lelki nagyságnak egész félelemig való megcsodálása. A szörnyű veszteség, mely milliókat ríkatott meg és sújtott, mely különösen magyar hazánk egét gyászszal boritotta, azt gondoltuk, végkép összetöri a legáldottabb apát s a legjobb Királyt. Hála Istennek: nem! Ez a legnagj'obb lelki nagyság jele, melynek láttára igazán a földre borulunk, s csekélységünkben csak csodálkozunk, vagy csodára gondolunk. Az Isten anyja sem roskadt le fájdalmában a szent kereszt alatt, tudván: hogy a világ meg van váltva, s hogy ő reá még sok tennivaló várakozik. Hála Istennek! Fölséges Urunk sem roskadt össze fájdalmában, azon isteni tudattól vezéreltetve, s lelkében támogattatva hogy: még élnem kell népeim boldogságáért! Rondkivüli példánya a kötelességtudásnak. Lám most is Berlinben fárad népeiért!.. "Várjuk meg a szép bucsufiát, melyet kedves nemzetének, hü magyarjának onnét hozni fog. Midőn e sorok napvilágot látnak, akkor már a milliók imája a legálkotmányosabb Királyért és legjobb apáért fölrepült az éghez. A népek imája lehangzott, de szivök verése an ég egyre lüktet, szeretetök lángja egyre ég, és mielőtt leáldoznék a nap, a nyugodni készülő természettel, az önmagába temetkező lélek utolsó fohászával még egyszer leheli: „Tartsd meg Isten a Királyt! Te Deum landamus /" Nemzeti nevelés, — Öt közlemény. — IV. Az ember nevelői között, a család és iskola mellett, kiváló fontosságú hatással van az — egyház, melynek jótékony befolyása keresztülfüződik az ember egész életén. Mig a család és iskola a gyermek és ifjúkor képzését öleli föl, az egyház főnevelője, erkölcsi útmutatója nemcsak a gyermek és ifjú kornak, hanem az egész emberiségnek. De hogy az egyház az ember erkölcsi életét kellőleg kifejthesse, szükséges, hogy a két előbbi tényező, a család és iskola, a nevelés alapelveiben neki segítségül legyenek; mert szent igaz, hogy az egyház nevelői ténykedése csak ugy termi meg üdvös gyümölcseit, ha a családi körben és az iskolában is vallás-erkölcsi szellem lengi át a légkört; mert ha az emiitett nevelői tényezők nem hordják kebelökben a vallásosságot és ellentétbe jönnek az egyház törekvéseivel: akkor hasztalan beszélünklsten-, erény-, jámborság-, becsület- és emberszeretetről. Az isteni félelem, a hit, remény és szeretet bimbói a családi körben, az anyai befolyásban lelik első táplálékukat. Ezen érzelmeket ápolni szentj kötelessége az iskolának is, hogy

1 az egyház további munkája hatályos legyen. Az egyház a vallás érzelmeivel megszenteli az embert. A vallás pedig mindenkor oktatója volt az embereknek, tanácsadója homályos kételyeiknek , vigasztalója viharteljes é. ítöknek, legszebb virága a léleknek. Azért a vallásos érzelem központja az egész embernek, maga az ember. Hiszen légvárat alap nélkül, virágot gyökér nélkül előbb tudnánk magunknak képzelni, mint igazi, tartós erényességet, becsületességet — vallás nélkül. Lám az igazi becsületesség azt kívánja, hogy minden kötelmeinket Isten, embertársaink és önmagunk iránt, pontosan teljesítsük akkor is, ha azok teljesítése tőlünk nehéz áldozatokat kivan és habár senki sem lehet tanuja akár kötelmünk teljesítésének, akár az áldozatoknak, melyekkel az egybe van kapcsolva. Mily lelki erő szükséges ehhez 1 Mennyi érdek, mily sok csáb vonhatná vissza az embert, kivált ha titokban maradhat a rossz tett, a jónak véghezvitelétől, a rossznak kerülésétől. Ha ily körülmények között egyedül a humánus érzelemre van utalva a gyarló emberi sziv, — az erény hajótörése bizonyos. De adjátok meg a gyengéd gyermekszívnek azon dogmatikus tudatot, hogy Isten mindenütt jelen van, látja az ember legtitkosabb, legrejtettebb, akár jó, akár rossz tetteit— és letettétek a valódi erkölcsös, humánus kiképzés alapját; akkor fogja tudni az érzelem, mibe kell kapaszkodnia, hová kell irányozva lennie és a becsületesség nem lesz csak merő törvényszerűség, csupa illem, a külsőség szabályainak megőrzése, hanem egyik eleme lesz a szívnek, benső ékessége a léleknek, gazdag kútfeje a legjelesebb tetteknek, ha azokat semmi tanúnak őrszeme nem kíséri is. Éneikül csak az nem sikkaszt és lop, aki nem akar! Támogassátok tehát az egyházat nevelői fontos hivatásában, hogy a vallás által jobbá legyen az emberiség. Szépen és igazán mondja Oastelár Emil, Spanyolország ezen kitűnő szellemóriása: „A vallás — úgymond — megáldja a bölcsőt, vezeti az értelem első rezgő csillámát az igazságra és az élet első lépéseit a jóra; megtisztítja a szivet, hogy az érzékiség első fölébredése ne váljék pusztító méreggé, hanem enyhítő itallá; szorosabbá fűzi a családi kapSzomoru tapasztalat birtokába jutunk úton-útfélen, mikor látjuk, hogy hazánkban mennyi az elcsenevészedett, a korcs, a béna, a tehetetlen gyermek. A sorozás statistikája megdöbbentő adatokkal illustrálja ezt. De térjünk vissza a kisdedekhez és nézegessük tovább azt a szomorú képet, a melynek alá ez van irva: gyermekhalandóság. A jó Isten áldása szállt le a földre, mikor a „Mária Dorottya'

1 egyesület megalakult. Nézzük meg hát a kiállítást. A terem, melybe először belépünk, kellemes benyomást tesz ránk a miniatűr gyermekszobákkal; jobbról balról apró bölcsökben nyugodalmas pihenőt tartanak szebbnél szebb csecsemők, melyeknek csak a fejők és apró kezeik látszik ki, és ha odanyúlsz az egyik kezéhez s gondolod „milyen s?épen alszik a szentem!" rémülve kapod el kezedet, mert hiszen a bébé keze jéghideg, talán már halotté — de a szolga hivatalos udvariassággal megszólít, hogy „kérem ne tessék a viaszbábu kezéhez nyúlni"-— és szégyenkezve állsz odébb.Itt látjuk a békés-csabai és a kalotaszegi házi iparból mindazt, a mi egy gyermekszoba teljes berendezéséhez szükséges. A középső nagy terem, mint a többi is, nemzeti szinü zászlókkal és a megyék címereivel van pazarul feldíszítve. A terem közepén egy nagy párkányos faalkotmány áll, melyen a magyarországi és: a különféle nemzetiségű fiu és gyermekviseletek vannak elhelyezve. Olyan ez a csoport, mint egy álló dioráma tündérsokasága. A legszebb és legkedvesebb gyermekarcok mosolygnak le a szemlélőre. A gondos mama, a ki apróságaival megjelenve szemlélgeti a kiállítást^ folytonos remegésben van, nehogy gyermekei közül valamelyik a babák egyikébe beleszeretve, annak birlalásába kívánkozzék, mert bizony el sem tudnók vinni, olyan nagyok ezek a „gipsz szentecskék." E nagy csoporttól balra és jobbra vannak az ortopedikus kiállítások. SJzomoru érzés szállja meg az embert, ha a természet kegyetlenkedéseit annyiféle elfajulásában látja. Legsűrűbb kedvtelését leli az apróság gyenge testrészeinek elgörbitésében. De hála, az ortopedikus tudomány ezt kikorrigálni képes. Éppen ezt mutatta be kiállításunkban Fischer Győző, a városligeti testegyenészeti intézet igazgatója, mondhatni megnyugvásunkra, meglepő módon, mert bizony a Schottola Ernő gips7Íigurái, melyek csupa ferdén nőtt gyermeklábakat és testrészeket tüntetnek élénkbe, elvennék tőlünk a kedvet, hogy oly kellemes megnyugvással hagyjuk el a kiállítást mint igy. Ebben a főteremben egész óra hoszszáig elbarangolhat az ember, egytől egyig a legérdekesebb tanulmányt nyújtják a tárgyak. Igen érdekesek Pápay Károly vogul és osztják bölcsői és gyermekruhái és néprajzi tárgyat északnyugot Szibériából. Horn Ferencjp budapesti lakos kioai gyermekcipőket állított ki. Neruda Nándor budapesti gyógyfüszerkereskedö gyengélkedő gyermekek számára gyermeklisztet, sűrített tejet, húskivonatot stb. állított ki. A! gyermekirodalom is szépen van képviselve. Ki van állítva a legelső Flori könyv, és a legutolsó, mely a Franklin társulat tulajdona. A sok képes könyv mellett látjuk a gyermek-hygieniai termékeket. A „gyermekköltő gépnek" sok nézője akadt. .Ez pedig egy igen egyszerű alkotmány; egy üvegfedelü szekrény, alul melegítővel. Czélja a koraszülött ós vérszegény gyermekeket állandóan olyan hőfokban tartani, milyent a szülöttnek az anyaméh nyújtott. A második teremben van a tanügyi kiállítás, a frőbel nÖegyesület, a gazdasszonyok országos egyesülete és számos kisdedóvó intézet mutatja be itt haladását. A harmadik teremben van kiállítva a gyermekjátékszer. Egész hadseregek és állatseregletek vannak e kis teremben öszszezsufolva. De nem hallatszik itt semmi csatazaj, semmi nyávogás vagy kukorikolás — csak egy. kis picike gyermek szepeg — mert a mama nem akarja neki megvenni az 'elefántot. £ Utazás a pokolba. — Tréfás zónás regény. — A lövés eldördült. Felfordultam. Ez volt a legokosabb, a mit- valaha csináltam. Igaz, hogy ezt először próbáltam meg életemben,. de az is igaz, hogy ez az egy volt eddig az, ."a mi nekem — sikerült 1 (Hogy miért haltam meg

) az nem tartozik a dologra. Hál' Istennek élég okom volt rá. Például hét gyermekem volt, s bár arezszinem, hajam, szemöldököm, bajuszom, ~ szakállam olyan fekete, mint a lelkem, mégis . mind a hét gyermeken — vörös lett. Feleségemnek pedig tudvalevőleg a vörös aVjárásbiró kurizált. — Vagy például az is nagy ok volt a magam ledurrogatására, hogy elsikkasztottam szülő városomnak — hol tiszteletbeli számfeletti másodosztályú, öntözőkocsi — biztos segéd jelölt voltam — az artézi kát alapját (vagy 10,000 • forintot és 7 piasztert.) •— végre, hogy Pápára jöttem lakni. Egy hétig csak megbírtam a Ta[ polcza vizét inni, de másik héten elhatároztam 33