Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-08-18

csot nem csak a lelkiismeret, az ér­zelmek és különös szeretet által, ha­nem a hit közössége által is; rá­nyomja a végtelennek bélyegét a művészetre s az absolntnak világos­ságát a tudományra; a hazaszeretet hitczikkelyé varázsolja: és midőn kö­zelgünk az utolsó órához, az örök­kévalóság örvényéhez, fen tart és vi-* gasztal az által, hogy megígéri, mi­ként jó cselekedeteink nem vesznek el, hanem örök időkre fenn fognak maradni az emberi szellemben, ugy szintén igéri azt is, hogy létünk lé­nyege nem enyészik el, hanem ég­ről égre száll fel, hogy Isten kebe­lébe olvadjon." Ime! igy nevel az egyház a vallás érzelmei által! Aki ezen érzelmeket megakarja gyengíteni, vagy azokat kiirtani tö­rekszik, méltó volna, hogy felköttes­sék az útszéli első fűzfára! Mert legyon valaki bármily sze­gét^, járjon kopott ruhában, egyék száraz kenyeret, legyen elrekesztve a külvilágtól és az üde légtől, mint a bányák sötét aknáiban nehéz, ve­rejtéket izzadó bányamunkás, hor­dozza vállain a milliomosok súlyos gabonazsákjait, vágja, fürészelje a fát, hogy mások melegedhessenek, mig ő családjával talán didereg és dolgozzék bármi nehezen, bármi cse­kély bérért, — a legsúlyosabb munka is elviselhetővé lesz reá nézve, csak kettő el ne hagyja: a vallás ós er­kölcs. A kit a vallás, a hit vezércsíl­laga vezet az élet sötét időszaká­ban, — az ztigolódás nélkül fogja viselni sorsát; az nem lehet soha boldogtalan és kopott öltönye alatt is elégedettebb sziv fog dobogni, mint az erkölcstelen eszközökkel meggazdagodott világfi szalon ka­bátja alatt. Tisztelet tehát az egyház ne­velői fensőségének, midőn vallást, hitet csöpögtet az emberiség szi­vébe, mely fölemel és boldogit. Hogy mily gondos őre az egy­ház a nevelésnek és az erkölcsök­nek, megmutatja mindazon ténj'ke­déseivel, melyekkel az embert a böl­csőtől a sirig végig kiséri. Már a keresztségnól, azon esetre gondolva, hogy talán a szüléket elragad­hatná a gyenge gyermek mellől a halál, keresztszüiéket rendel, a kik esetleg az árva vallás-erkölcsi neve­léséről gondoskodhassanak; a bér­málásban megerősiti őt az élet küz­delmeire: egyházi szertartásaival pe­dig folyton ébren tartja a vallás­erkölcsi érzületet s templomban és iskolában hirdeti a jó, szép ós igaz eszméit s hogy megszentelje a csa­ládot, — szentségi méltóság jellegét nyomja a házasságra. Az egyház jeles „paedagogus" is. Szemléltetöleg oktat s kiváló barátja a jelképes tanalaknak. És az egyház ezen szemléltető mód­szere, mely által az érzékiekről emeli hiveit, tehát a gyermekeket is, az érzékfölüttiekhez, csudálatos hatást gyakorol a kedéhyro: Istenhez emeli, nemesíti s boldogitja. Midőn a gyer­mekből aggastyán lesz, még akkor is szent érzelmek közt gondol a val­lásos szertartások első, lélekemelő hatásaira. Mily szépen is mondja Castelar: „Megvallom, fölele vénül­nek g3?akran még most is lelkem­ben gyermekkorom első érzelmei s ugy elhatalmasodnak rajta,, mintha első hitetíi visszai^erné egész ben­sőségét. Fölmerül lelkemben szülő­helyem szerény temploma vallási ünnepélyeivel, a szűz anya a tömjén felhői s az orgona hangjai között; a körmenetek, melyek kivonultak megáldani a mezőket májusi reg­gelen, midőn a pipacs pártája kilát­szott a vetésből s a galagonyabok­rok kizöldültek; a letenyék éneke, melyet számtalan hang ismétel; a harangnak estimára intő s a légbon elvesző zúgásai,—és midőn szivem ez érzeményei helyt adnak az esz­mélésnek, a hit hatalmát látom fel­tűnni s ez eszme uralja léryeruet szüntelen." Fontos tehát az egj'ház nevelői hatása, a mely az ember ér­zelmeit uralja s elmondhatjuk, hogy az erkölcsi érzelmeket egyedül csakis a vallás, a hit birja elővarázsolni. A társadalmi közérdek, a nyo­mor, mások szenvedése s egyéb okok támaszthatnak ugyan részvétet, vagy rokonszenvet; de ba valaki tapasz­talja, hogy mii}' méltatlanok sok­szor az emberek a könyörületre; ha a részvétnek nincs magasabb for­rása, melyből erőt szivhatna, inkább eltompul, mint ébred és élénkül: de adjátok meg már a zsenge szivnek az Isten létéről, az örök jutalomról és büntetésről szóló tant; tanitsátok meg a hit azon ágozatára, hogy mindnyájan Isten fiai vagyunk és igy testvérek, — letettétek reudület­len alapját a legerősebb s leghaté­konyabb erkölcsi kikópeztetésnek. A vallás az emberiség erkölcs­tana ! Lottó és postatakarékpénztár. Nem ok nélkül szokták a takarékbeté­teket a lottóbotétekkel szembeállítani, mint két teljesen eltérő, sőt egymással ellentétes gaz­dasági működés nyilvánulását. Az előbbiek a takarékosság kellőn nem méltányolható erényé­nek gyakorlását juttatják kifejezésre, az utób­biak kevésbbé nemes tulajdonság, a játékszen­vedély létezése mellett bizonyítanak. A taka­rókos ember egyszersmind a munka képviselője, a lutri kedvelője a szerencse után futkos. Az az ember, a ki takarékoskodik, logtöbbnyire józan felfogást ós kifejlődött érzéket tanúsít az egyéni önállóság iránt, az az ember, a ki vé letlen folytán szeretne meggazdagodni, nem sa­ját erői fejlesztése és tökéletesítése által igyek­szik biztosítani anyagi jólétét. Bizonyosra veheti is, hogy a takarékosság utján szerzett vagyon, sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, miut az a vagyon, melyet a szerencse hozott össze, mert annak megőrzésénél épp azon megbecsülhetet­len erkölcsi erő működik közre, mint megszer­zésekor, míg emennél a véletlen szeszélye ér­vényesül fötényező gyanánt és ez vajmi inga­tag támasz. Mi sem jellemzi korunk ez irányban mutatkozó felfogásának javulását, mint az a körülmény, hogy az állam, miután a takarékos­ság eszméjének szolgáló intézményt: a pos- a­takarékpénztárt fölállította, most nem sokára rá a lottó eltörlésének eszméjével foglalkozik. Mindkét intézmény' a szegényebb lakodig czéljainak kíván eLiő sorban szolgálni. A hit­tónál csekélyebb ödszegü botétek is 'évén v z­közölhetök, ezzel mód nyujtatik a szük> :>:. anyagi viszonyok közt élő e.-jyénnek, hogy t e rencsét próbáljon ; siót is élni az alkalom 1 -al magamat, hogy inkább rögtön meghalok, mint­sem ily hosszú kínos halállal múljak ki. Tehát felfordultam! A legelső ernbor, a ki intézkedett felőlem: Mészáros Károly rendőr kapitány volt. Először is kutyába se vett és összeszidott, hogy miattam elhívták a gróli várkertből a kugli mellől, a hol épen 20 kraj­czárba fogadott arra, hogy Doktorics szolga­bíró — pofát dob! (Ugy értesülök, hogy Mé­száros meg is nyerte a — fogadást!) — A má­sik ember még gorombább volt irántara. A Doktor Matthia. Ez standé pede mindjárt bon­czolni akart. (No várj csak! gondoltam ma­gamban. Majd találkozom ón még veled a — pokolban!) Mikor aztán minden néven nevezett hi­vatalos aktus megtörtént velem (a mibe egy­magába is belekellett volna halni): — egyszer csak megcsendül mellettem egy harang és egy csúf fekete konduktor rám kiállt, hogy — „Be­szállani! Második csöngetés !" Egy hosszú istentelen vasút állt előttem. Á temérdek coupée már tele volt. (Persze a — zóna !) A coupék kétfélék voltak épen ugy mint a pápai állomáson: a győri coupée, mely egész Budapestig visz és a régi nyugoti vasúti coupée, mely csak Győrig megy. Tájékozásul azonban fel volt írva a táblákra, egyikre ez a szó; „Az Ég-hlé." A másikra ez a szó; „ A Po­kol-íúé. Az ..Ég-felé" igen kevesen utaztak, do a pokolbeli coupeek tele voltak! Oh Istenem! Mennyi ismerős alak e coupékbau Veszprém­ből, Pejérvárról, Herendről, Kis-Czellből, Aj­káról, Devecserből, sőt még Vinárról és Vaszar­ról is akadt egy-egy utas. A pokolbeli coupeek nagyrésie; Dattteti coupée volt, tele szép színes; nő! &<•!, tjry i *r­knsbe'i lovarnővol, egy cassi••riiővul, (< vért t- k­kasztottam el az artézi kut auiput '.j v^y-ké*; apáczával és vénasszonynyal. (Ez utóbblik mind a kanmidik osztályra kerültek.) Az „Égőé­' utazók két órai uc után le lettek tőlünk kapcsolva és más.elé vet • k •>< jukat. Mi aztán megindultunk réms-égus Í.Ö1 :S seggel. Mentül tovább utaztunk, annál m< le­gob'ünk lett. Kezdtünk szépen levetkezni, >le bizony igy sem birtuk kiállaui a kős'';gf-l. En aztán vigasztalásul útitársaimnak (egy silenúu­mot kapott fiskálisnak, egy honvédhu?zárti: zt­nok, ki alezredosének feleségét szöktette meg, egy devecseri csizmadiának, ki felakasztotta ma,',át, egy alföldi járásbirósági iktatónak, kinek c.~ak a szája nagy-, do az esze kic.nny, s mégis el­tudta sikkasztaui a tokintotes kirá'yi járásbí­róságnál befolyt pénzeket, egy sowlóbeli vin­czellérnek, ki filloxorával etette meg a gazdá­ját, ogy pápai pótadót fizetőnek, ki világos nappal lebuukózui akarta az artézi kút indiivá­nyozójátós egy agyagliki gigerlinek, ki nyakken­dőket lopott magáuak kötél helyett:) — elkezdtem mesélni, hogy milyen pompás hideg vize van a Tapolezának. Nincs az a nyári nap, hogy ott ne fürödnek a Kövi doktor, a Fenyvessy képviselő, a Neumann Béla, a Hercz piktor, meg sok szép asszony.*) (Persze valamennyien abban egyeztünk meg, hogy inkább ők volnának a mi helyeinken, s mi a Tapolczában!) Végre megállottunk. (De nem köszöntük meg.) „Pokol."- »Kissállani /« Es mi — kiszállottunk, illetve kivánszo­rogtunk, mert bizony nem nagy j örömmel ér­keztünk meg rendeltetésünk helyére. Engem ugy *fW » *« «of bl mni{\ S i« d ó. abban a reményben, hogy aránylag kis áldo­zat mellett nagy nyereményre tesz szert. A szerencse azonban tapasztalás szerint ritkán üt be; e csekély összegek többször berakva, csak­hamar nagyra nőnek, nagyobbra, mint a meny­nyit az illető anyagi helyzete megbir. A sze­rencsétlen játékos soha sem látja visszatérni betétjeit, melyeket esetleg keserves nélkülözések árán szerzett meg. A postatakarékpénztár szin­tén alkalmat ad, hogy pénzecskéjét a szegé­nyebb ember elhelyezhesse s ha nem is nyújt oly csillogó kilátásokat mint a lottó szerencse kereke, a helyett megnyugvással töltheti el a betevőt, hogy fillérei, — az állam garantiája folytán semmiféle körülmények közt veszendőbe nem mennek, — sőt kamatoznak részére és idő­vel, kellő kitartás és következetes takarékos­kodás mellett tekintélyes tőkévé erősbödhet­nek, mely tulajdonosának a megpróbáltatások, vagy az öregség napjaiban gondtalan létet biz­tosítani van hivatva. Számolva a most kifejtett szempontokkal, Olaszország, a hol a lutrizás rendkívüli mér­veket öltött — 1880-ban egy ide vágó neve­zetes törvényt hozott. Kimondta ugyanis abban, hogy ezentúl az ezer lírát meg nem haladó lutrinyereményck a nyerő kívánságára posta­takarékpénztári betétkönyvecske alakjában szol­gáltassanak ki. A pénzügyminister érdekesen indokolta ez intézkedést : „a törvényjavaslat­tal" — úgymond — „kísérletet akarunk tenni arra nézve, hogy a játékot közelebb hozzuk az erkölcshez, hogy eszközévé tegyük egy jeléti intézménynek, melynek a lottó képezte és ké­pezi egyik legfőbb akadályát. Ki tagadba :ná, hogy nem fog siker nyilvánulni már abban is, ha egyszer tán először megismertetjük a fátékost a postatakarékpénztári betétkönyvecs­kével. A takarékosságnál csak az első lépés jár fáradtsággal. Epen a legbuzgóbb játékos hallott legkevesebbet a postatakarékpénztárról. Ha majd a lottó nyeremények kamatostól együtt postatakarékpénztári betétkönyvecske alakjában adatnak ki neki, tán meg fog víllani agyában az a gondolat, hogy üdvét nem a játék, hanem a gazdaságos életmód hivatott megalapítani. Nálunk, szerencsére, a lutri játékszen­vedélye kevesebbé vau kifejlődve, mint Olasz­országban, viszont azonban az sem állitható, hogy a takarékossági érzék már oly mérték­ben meg volna népünkben, hogy annak fej­lesztése — még mesterséges eszközökkel is — nem képezne élénken érzett szükséget. A pos­tatakarékpénztár egész szervezeténél és a be­tevőinek nyújtott számos kedvezményeknél fogva különösen alkalmas a takarékossági eszme népszerűsítésére és általánosítására s azért ne­vezetesen ama körök, a melyeket hivatásuk az ifjúsággal és a nép alsóbb rétegeivel hoz szoros összeköttetésbe, alig mivelhetnek ha-znosabb és hazafiasabb dolgot, mint mikor az említett állami intézet minél szélesebb körű igénybevé­telét mozdítják elő. KÜLÖNFÉLÉK. — Királyunk O Felségének szü­letés napját ma ünnepélyesen tartja meg loyalis városunk. A reggeli 9 órai nagy misénél, melyen Néger Ágoston apat úr c.'ebral, megfognak jelenni a helyben állo­i'i'isozó m. kir. honvéd huszár tisztikar tel­j s diszbeo, (a nagy templom előtt pedig e:-y szazad), az összes hatóságok stb;. A !\i?e alatt — mint értetülünk — a helybéli i • .ros ifjúságnak 60 tagból álló dalárdája Ú Felsége hymnusat, Haydin gyönyörű" c l.unat és az „I*ten áldd meg a magyart" 1 f jik énekelni. A templomi chórus pedig i -y új király hy'mnust fog bemutatni. — Ii Iben nagy díszebéd a Griffben. 1 kötfc ki a conductör, a ki rettenetes goromba \ -!t. (Annak idején persze adófelügyelő volt Yi szprémben.) Borzasztó hőség lett. „Hja ! Ehhez hozzá l:i-U Önnek szoknia" — mondta a Pokol állo­i.'ii'is jegyszedője. „Hogy az ördög vinné el biz­t. á.-ával együtt,-' — gondoltam tüzes lelkemben. Mindnyájan egyenruhát kaptunk. Egy-egy us/.ónadnigot. Igy kellett je éntkezni a rap­portra a — főszolgabírónál, Pluto úrnál. Plútó falura volt utazvx. A segédje a szolgabíró: Belzcbitb fogadott,l.it a nép „ßkvös­Vitdász"-nak is nevez, szőkés-vörös haja az úliára volt csúszva, fején semmi, de belül an­nál több raffineria; épen most) rendelte el egy egész község eb állományának a pokolba szál­lítását. — Velem különösen kegyet'enül bánt. „Egy ember, a ki kétszer nősül és kinek két anyósa volt, - megszokhatta már a poklot" — monda ördögi gúuvuy-il és ezzel kezembe nyomta a „Pokol alapszabályait és felolvasta előttem, hogy 0708 és i'él évre a tü­zes poldok főnökére vagyok lcgki'gyeiineöcb­ben kinevezve — postatisztnek. De ha jól -vi­selem magamat, akkor áttesznek a — telefon­hoz, vagy a — pápai kofákhoz kikiáltónak. — Éa persze erőnek erejével — iüzolió akartam lenni. Do elég gyalázat, hogj r e humánus intézmény még nincs a Pokolban behozva. (Meglátni, hogy nem került oda még sein Szokoly, som Tetiiel.) Ez utóbbinak pedig sok névrokona van itt. Kinevezési d kmányommal, összepörkölo­dött uniformisommal épen elakartam foglalni hivatalomat, — mikor valaki rám üt erősen. Németh Imre állonásfőnök volt, ki rám [kiál­tott zónás hangjá\ al: — „Az Úr lekésett! Minek alszik itt az indóházban?! A zónáját áekiü — Meghívó. A pápai honvédszobor biz. elnöksége — azon czélból, hogy a szobor iránt érdeklődők előre megláthassák hogyan fog kinézni a pápai főtérre felállí­tandó „honvéd-szobor" : — megrendelte a szobor készítő művésznél, a végleg elfoga­dott szoborterv kisebb hü másolatát, illetve vázlatát. E vázlat az eredetinek egy tized részét képezi és igy elég fogalmat adhat a tervezett eredetiről. S midőn ezt a tiszte­lettel alulirt elnökség városunk és megyénk t. közönségének úgy, mint a hazafias ada­kozóknak e lapok ú'ján szíves tudomásul hozza, egyúttal ezennel tisztelettel meg­hívja folyó hó j 8-ától e hó végéig a város­ház nagy termében kiállított vázlatnak szí­ves megtekintésére. A szintén ott kitett perselyben befolyandó kegyes adományok a szoboralapra fordíttatnak. Pápa 18S9. aug. 17, A szobor bizottság elnöksége. — Báró Hornig Károly m. püspök ur ő méltósága September hóban újra bér­mautra indul és ez alkalommal a bérmálás szentségét és pedig a hó első L-lében Za­lamegye községeiben, September hó 22-én Devecserben és 23-án Somlyovásárhelyen fogja kiszolgáltatni. — Gróf Esterházy Pál londoni nagykövetségi attaché az orosz udvarhoz Péteivarra lett áthelyezve. A fiatal dip­lomata gróf múlt héten Devecserbe érke­zett, sínnét jószágait fogja meglátogatni és mielőtt Oroszországba utaznék körülbelül ket hónapot itthon tölt a vadaszatokon. — Hubert Andor m. k. honvédhu­szár ezredes urat — mint értesülünk — ujabb kitüntetés fogja érni, ki lesz nevezve dandárparancsnoknak. — A dunántúli ev. ref. egyház­kerület ez évi nagy gyűlését Léván, Sep­tember ho 20. és következő napjain fogja tartani. — Szent István napjít, a legelső magyar király ünnepét kedden a szokott hagyományos tisztelettel és emlékezettel üli meg varosunk. E< alkalommal az épen e jnapon ide érkező derék s/.intársulat énekkara fog alkalmasint közreműködni az „Isten áldd meg a magyart" czimü hym­raiäsal. ! — Hadgyakorlatok. A helyben állomásozó 7-ik huszárezred első osztályához tartozó tartalékos iegényseg körülbelül 280 lovas) e hó 22-én rukkol be varosunkba­Szeptember i-én pedig egy honvéd gyalog dandár vonul be Pápára (körülbelül három ezer néhány szaz ember) és a fentirt hu­szár ezred második osztálya Z-ila Egcrsze­ről, (280 lovas). Mind ezek szept. 12-ikig mdradnak varosunkban. Ho^za Isten őket körünkbe, hol szives magyarsággal és ro­kon érzetlel fogadják! — Szept. 13- és 14 én az egész csapat elmegy Lázi es Pápa Teszér vidékére, hogy részt vehessen a ló és 17-ikén. ü felsége előtt megtartar­tartando zargyakorlatokon Lázi és Ki.sbér ko'zott, a melyben még Győrből a közöshad­sereg egy gyaloghadosztálya is rész* vesz. 0 felsége a király — mint már irtuk — Kisbéren fog lakni. Ajánljuk lapunk olva­sóinak, hogy ha csak tehetik ne mulasszák el a 16 és 17-iki hadgyakorlatokat meg­nézni. — Szinészet Pápán. Károlyi Lajos jó hirben álló első rangú színigazgató, a vidék kiváló erőiből szervezett 45 tagból álló színtársulatával és saját zenekajával városunkban folyó hó 20-án „Ingyenélók"­kel kezdi meg rövid időre terjedő előadá­sok sorozatát. A művészet színvonalán álló nagyszabású színtársulat és a válogatott műsor után ítélve hisszük, hogy közönsé­günknél helyre fogja állítani a-/on megren­dített bizalmat, melylyel az utóbbi társula­tok oly kegyetlenül vissza éltek, Károlyi mint Jakab volt művezető titkárja többször megfordult városunkban s mindannyiszor kivivta kitűnő társulatával a közönség el­ismerését cs pártfogását, melyet reménylünk hogy ezúttal sem fog elmaradni, mert kö­zönségünk meg mutatta mindenkor, hogy tudja és akarja méltányolni cs pártolni az érdemes társulatokat, be bizonyította azt Jakabbal szemben, ki hatszor látogatta meg nagytársulataval városunkat, s nem különben Csóka Sándor színigazgatóval szemben, ki a legnagyobb megelégedéssel hagyta el városunkat. Mint halljuk Karolyi társulatával Pápáról Veszprémbe szándéko­zik menni, hogy az irodalom legújabb ter­mékeit a veszprémi közönségnek is bemu­tassa s ott befejezve nyári működésüket a rendes téli állomásra Sz. Fehérvárra men­nek, hol a nyári vándorlás fáradalmait ki­pihenhessék. — Veszprém megye adományát a pápai honvéd szoborra, (3oo frtot) hely­ben hagyta a kormány és igy annak fe.ét e napokban fogja kifizetni a megye pénz­tára. — Pápa városa tudvalevőleg később fogja elhatározni, mit ád a saját városát diizitö hazafias szoborra. — A. pápai kálváriára adakoz­tak. Maradics János és Sipos Ferencz gyűj­tőmén: Sipos Eerencz, Szekeres Istvánné 2— 2 frt; Füsti Eerenczné 3 frt; özv. Bada Mi­hályné, özv. Salamon Józsefné, özv. Pálok Já­nosné, Szabó István, Péter János 1—1 frt; Füstös József, JMészáros István, Lángó Ig­náczuó, Yas János, Takács Gábor, Takács Au­tal, Bilog Jáuos, Maradics János 80—50- kr,. Bódai Zsigmondné 60 kr; Mesterházy Károly, Téringer János, Keiner Mári, Kovács Jánosné, Limperger Ferencz 40-40 kr: Varga József (kőmives), Tóth András, Csizmazia Istvánné, Turóczy Gábor, Sreiner János, Ihász Pál 30— 30 kr; Gergye János, Faragó Ferenczné, Gracs­man Ferencz, Varga György, Madarász József, Seszták Antal, Takács József, Kis Antal, Kunt Mihály, Kőszegi László, Ambrus István, Vági István, Tóth János, Mórocz Borbála, Sári Já­nos. Németh József, Tóth József, Búzás István, Füstös Mihályné, Pelárgus József, Kracsmau József, Peksz Mihály, Császár Mihályné, Czvaskó István, Ihász János, Nagy József, Takács Jó­zsefné, Kozma György, Gergyesi János, Bódis Antal, Takács József; Limperger József, Stark Jánosné, Szabó Ferencz, Németh József, Bö­röcz Ferencz, Klein. József, Dolgos Mihály, Limperger Ferencz, Keresztény • Gyula, Sági N., Pados Antal 20—20 kr; Petrovics István 15 kr; Nyitribusz, Farkas K. 12—12 kr: Molnár J„ Takács J., Nagy I, Nagyfi J., Vas J.-né, Kerekes Gy r .-né, Németh L., Szabó J., Korp I.-né, Nyárs V.-né, Mészárosné, Téringer F., Viker M.-né, Varga I.-né, Molnár L., Ko­vács J., Kötli J.-né, Tamás J., Kovács J., Ta­kács P., Ihász J., Takács J., Keszler F., Kel­ler Á., Köth J., Márkus I., Hermán J.-né, Ma­kai J.-né, Somogyi J., Készei F., Tkurn .T., Venczel Ö., Schönbüehler J., Hápliné, Schön­bichler D., Faragó J.-né, Jámbor J., Boda F., Madarász A.-né, Vészeli V., Goda M., Kérin­ger J., Bareza J., Tóth F.-né, Francz F.-né, Patyi J., Torma L.-né, Berki J., Öveges J.-né, Scharf K., Fábián I.-né, Guth K., Lukács J.-né, Sas M. 10 — 10 kr, összesen 34 frt. — Szobor-perselyek, A pápai honvédszobor elnöksége perselyeket csi­náltatott, melyeket— tekintve a nemes és hazafias czélt — bizonyára városunk derék vendéglősei és kávébáztulajdonosai szives készséggel fognak elfogadni és vendégeik olykor-olykor — a perselyről megemlé­kezni. — A németek ezreket gyűjtöttek ily perselyekből a maguk czéljaira. Váro­sunk sem marad hatra, hanem bizonyára tele tömi filléreivel a pápai honvéd szobor gyűjtő perselyét. Ugy legyen! — Vettük a következő gyász­jelentést. Alulírottak mélyen megszomo­rodott szívvel tudatják, hogy Pap Gyula, veszprémi járási szolgabíró ur mai napon, életének 43-ik, boldog házasságának 18-ik évében, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. A boldogult hűlt tetemei f. ho 17-ik napján d. u. 5 órakor fognak a hely­beli alsóvárosi sírkertben, a helvét hitval­lás szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni. Veszprém, 1889. augusztus 15-én. Áldás és béke emlékén ! Pap Gyuliné szül. Töttösy Irén, az elhunyt neje. Töttösy Mi­hály s neje Karácson Krisztina, az elhunyt ipa és napa. Pap Ferencz, Pap Irén, P.*p Margit, az elhunyt gyermekei. Töttössy Mária, az elhunyt sógornője. Pap Emilia Kenessey Moriczné, az elhunyt testvére. Kenessey Móricz, Töttösy Béla, az elhunyt sógorai. — A pápai „polgári kör" kerti helyiségében 1889. évi augusztus hó 20-án (szt. István, napján) könyvtára javára Szalóki Marczi zenekarának közreműködése mellett tekever­senynyel és tombolával egybekötött tánczmulat­ságot rendez. Belépti díj tombolajegygyei együtt: tagok részére személyenként 50 kr, — nem ta­goknak 7O kr. A tekeverseny kezdete délután 2 órakor. Első díj egy drb arany, m&svdik díj 2 drb ezüst forint, harmadik dij egy drb ezüst forint. Három dobás ára 10 kr. Egy drb tom­bolajegy ára 20 kr. Este 8 órakor fényes ki­világítás mellett kezdetét veszi a táncz. Ked­vezőtlen idő esetén a mulatság a reá követ­kező vasárnapon tartatik meg. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag uyugtáz­tatnak. A rendezőség mint halljuk, mindent el­követ, hogy az estélyt minél kellemesebbé te­gye, amennyiben a tombola mellett még tűzi­játékot is rendez. Nagyon szép és értékes tár­gyakat ad a tombolán nyerőknek, daczára, ho;ry 20—22 nyereményt vásárolt, ami elég sokba került, s a mellett a belépti díjat még le is szállította. Mint értesültünk, a vidékről is nagy számmal jönnek a tánczvigalomra, mert a szt. Istvánnapi kerti mulatság minden évben Lg­jobban szokott sikerülni. — Színházi jelentés. Mély tiszte­lettel értesítem Pápa és vidéke n. é. közönsé­gét, hogy a vidék kiváló erőiből szervezett 45 tagból álló dráma, nagy operetté és népszÍDmű elsőrangú színtársulatommal és saját zeneka­rommal Pápán 1889. évi augusztus hó 20-án Ingyenélők, legújabb remek énekes népszínmű­vel'(irta Vidor) kezdem meg működésemet. — Rövid időre terjedő itt működésem alatt lesz szerencsém bemutatni az irodalom legújabb ter­mékeit, a budajiesti nemzeti és népszinház leg­vonzóbb újdonságait úgymint: operettek: Su­hancz, Nebánts-virág, Király fogás, Pipacsősz király, Hoffman meséi, Eleven ördög, Varázs­ital, Egy éj Velenczében, Don Caesar, Kertész leány, — népszivmüvek: Magdolna, TJzsai gyöngy, Ingyenélök, Kezervisták,. — drámák, vígjátékok : Hitves , Dr. Klauz , Svihákok, Arany halak, Clemenceau, Válás után, Petne­házy, Bál királyné. Társulatom névsora: nők: Serfőzy Etel operetté- ós népszínmű énekesnő, Szigethy Lujza operetté- és népszínmű éne­kesnő, Fábiánná Erzsébet, társalgó. Károlyiné Emilia, operetté- és szalon-komika. Krémemé Matild, drámai anya. Bérczy Erzsi, drámai és vígjátéki szende. Aitner Ilka, hősnő és társal­gási. Szilágyiné Margit, bourleszk komika. Szántó Lajosné, Abayne Nina, Németh Jánosné^

Next

/
Oldalképek
Tartalom