Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-04-07
evfolyi 14. szám. ,1 n v a s a r n ni i H ü * K •.•:i*r»lckt\ í»ürií'"s kö/.ItV-ívkre k'.H'onkiu! r i 1 n ii iv i \ ü 1 i s /. á ni o k a-l.itnak ki. Búrmciitcíion leveli -k, c«d. ism M-f kezektől fogadtatnak el Kt'-ziratok ni»iu adatnak vissza. V l.ijiiuk szint k ü z le m é n y e k a lap srerk. hivatalába. (O-koll.'ginm építlet.) küM«vid:'lk. ii <i \Í a ápa, S889. április 7. Előfizetési díjak. I Egy évre 6 frt - Féí évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, \ nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő, j - Bélyegdij mindig külön számitatik. J A^-előfizetési díjak s hirdetések '• ä lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula Vv papirkereskedése, főtér) küldendők. st£ - - —áfa fi ti íona^auaK v a r o s é s i o b h p á p a i, s p á p a - v i d é k i e g y e s ü! e i n e k ni elválasztott közlőn y e. A három Baiaionparii vármegye. Veszprém, Somogy és Zala vármegyéket érdekli a — Balaton. E három vármegyét kereste meg a megalakult gőzhajózási társaság- az új — s rég kívánt — gőzhajónak Balatonon járhatása érdekéhen, anyagi támogatásért. Vármegyénk íöispán grófunk elnöklete alatt ki is küldött egy bizottságot, mely a társaság kérvényét telhetőleg teljesítőn i fogja. Részünkről ragaszkodunk ahhoz, hogy megyénkot illetőleg Almádiban kikötő legyen. Örömmel látjuk, hogy tíj és kedvező áramlat kelt fel a magyar tengernek, Balatonnak védelmére. A ..Bnla Ion-egylet" is, mely másfél év óta szünetelt, a vidék közönye miatt, — mint mai számunk más helyén láthatja az olvasó, szintén új életre kelt. Megválasztotta tiszteletbeli elnőkévé Vassary Kolost, e kitűnő főpapot, az igaz közügy igaz bajnokát, kinél jobban senki sem kedveli a — szép Balatont. A legnagyobb megelégedéssel fogadjuk e hírt, üdvözöljük az eg}ietet e helyes és egyedül célra vezető választáshoz. Az egylet kormányzata ezúttal a három Balatonparti megyére lett fektetve. Vármegyénk részéről az egylet kezdeményezőjét, Fenyvessy Ferenczet. kis másfél év óta leköszönt állásáról, most újra felkérték az elnökségre, megválasztván őt az igazgatóság elnökévé is. Társelnökökül iSomogy részéről Szulay Imre orsz. képviselőt és Zalamegye részéről Dunst Ferenczet, Keszthely fiatal apátplébánosát választották meg. Kíváncsian nézünk az egjdet új működése elé. E működés egy feltételtől függ: az érdeklett vármegyék közönségének érdeklődésétől. Nem lehet tagadnunk, hogy az egylet annak idején valóban sokat tett, i p^dig alig volt pénze hozzá. Pedig pénz nélkül nincs a világon egylet, mely tehessen valamit. Fődolog, hogy a kik az egyletnek tagjai, fizessék meg a csekély tagdijat. Ugy tudjuk, hogy az egylet a tagok részérő több ' kedvezményt fog kieszközölni, igy hogy többet ne mondjunk, az egylet tagjai az új gőzhajón árkedvezményben részesülnek. Örömmel vettük azt a hirt is, hogy az egylet egy nagyobb szabású müvet akar kiadni, mely a Balatont és vidékét ismerteti. Csakis ily ismertetés adhat a Balatonnak népszerűséget, melyre úgy látni, épen az illető vidék, főleg a balatonparti birtokosok eddig oly kevés figyelmet fordítottak. íme a kis Almádi a maga egyszerűségében több figyelmet fordit e kérdésre, mint a somogyi és zalai parti birtokosok. Felhívjuk tehát őket, hogy egy beállandó új a érával szemben lépjenek ki közönyükből és gondolják meg, hogy mikor saját érdekeik mellett foglalnak állást, akkor egy hazai közügynek pártolásában vesznek részt. TA Fi 1 POMPAS MULATSÁG- . . . Pompás mulatság, nagyszerű mulatság! Még most is úgy zúg tőle a fejem, Mikéntha százezernyi mérges ördög Boszorkány-tánczát lejtené velem. Agyamban mennyi z?.gyva gondolat! Mint korbácsolt hab egymást üzi, hajtja. Félek: ha igy tart, még örvénybe fúl A túlcsigázott ész, e gyenge sajka. Pompás mulatság! óh mi jól mulattam Víg czimborák, boros kancsók között! Ontá belém tüzes lelkét a kancsó, Az öntudat meg abba költözött. Erősen álltam, mint egy óriás! Volt dolga kéznek ós szomjas toroknak; Mig észre azt vevém.- hogy nyelvem áll, Helyette földünk küllői forognak. Pompás mulatság! úgy omlott a zápor! S a zápor cseppje mind megannyi csók. Lágyan simíták fürtéit fejemnek Leirhatlan szép — termetes kacsok. Óh csók 's kacsó ..! mért, hogy homályosan, Nagyon homályosan emiékezem rád? Nagy Belzebub, hozzád fohászkodom: Hozd vissza nékem e bűbájos órát! Pompás mulatság! . . eh, de mit beszélek: Pokolra rántó lelket és kebelt! Dajkája minden átkos szenvedélynek; Méregpohár, melynek vad öble telt! És izielém én ezt a serleget, Ittam belőle elvakult gyönyörrel! Szennyezve lőnek lelkem szárnyai, E léleké, mely 9 magasba tör fel! . . itta tavasz. Tavaszszal uj életre ébred a természet és ujull erővel fognak munkahoz az emberek. A téli álom jó volt pihenésre, a tavaszi ébredésnek munkában kell találni bennünket. Fold nivelő országban, minő a mienk, az esztendőnek csak bizonyos 1 észét lehet vagyonszerzésre fordi'.ani. Egész államháztartásunk roppant költségeit, melyek már már naponta mintegy egy millióra rúgnak, és a magunk szükségleteinek fedezetét kileucz hónap alatt kell megszel eznünk. A téli Ívnom hónap alatt a fold nem jövedelme/. De ez a kilencz hónap sem egyforma munka c's j ;vedelmezőség tekintetében. Az ősz a legjövedelmezőbb. Aránylag a legkevesebb munkát igényli. A tavasz a legerősebb munkakifejtést követeli s ekkor nem lesz h.dáüan. A mezőgazda úgyszólván a három tavaszi hónap alatt biztosítja évi megélhetését; ha a három hónapot okosan használta ki és idejében fogott dolgához, a többi munkájával már könnyebben bánhatik. Elkésni, helyrehozhatlan károkat okozni a gazdaságban csak tavaszszal lehet, s ezért a tavaszi hónapok kiaknázása egy földművelő államban a legnagyobb fontosságú életkérdés. Hogy iskolákat tarthassunk fenn, hogy az országnak legyen pénze kulturális czéDe esküszöm: lerázom e bilincset, E sár bilincset, mely nyűgöm vala! Zeng ajkaimnak nem bor szülte többé, De szent ihlettől mámoros dala ! S ha megteremtem nem sötét jövőm, Melynek magam szövőm minden virágát: Ott élni munkás boldogság ölén : Az lesz mulatság, nagyszerű mulatság! Flegmatikus szerelem. — Irta: KOMOR. — — Szidi nagysám egy szívbe szeretne bepillantani? — Amint mondtam . Ugy óhajtanék belenézni, hogy a legelrejtettebb titkot is kiolvashassam belőle. — Oh az olyan szemekkel mint .... — Csitt már megint bókol? — Maradjunk a szívnél. — Talán a bonezterem . . . — Bor, micsoda beszéd! A fiatal ember összerezzent. Modora egyszerre elvesztette biztosságát. Téveteg tekintettel pillantott a szép leányra, aki legyezőjével játszva ült a kereveten és félig bebunyt szemmel tekintett reá. — Csak egy szivet ismerek — dadogá — azt feltárhatom nagysád előtt. — Lássuk — szólt Szidónia, erőltetett mosoly lyal; Andor visszanyerte önuralmát. — Tekintsen az enyémbe! — Ah mit látok benne? — Szerelmet, igaz, forró, lángoló szerelmet ! A leány elpirult, de visszanyerve önuralmát tréfás hangon kérdi i lókra, hogy legyen pénze hadi czéiokra amivel sakkban tarthatja ellenségeit, hogy lohessen uj vasutakat építeni, hogy legyen jövedelmező iparunk és kereskedelmünk, hogy polgári jogaink élvezetében biztosítva legyünk — az ezekhez való pénzt mind ebben a három hónapban szerzik meg ebben a hazában, ott künn a szántóföldeken. Azért tisztelet a foldmives embereknek ! és tisztelet az ő munkás; águknak ! De a foldmiveiő osztály valójában csak akkor érdemli meg a tiszteletet, ha kötelességeit a haza iránt okos szorgalommal végezi. Okos szorgalommal, az az észszerű gazdálkodást követ és honosit meg a maga földjén, ami nagyobb jövedelmezőséget biztosit neki éi még hozzá kevesebb munkáj iba is kerül. Egyképpen illik e megjegyzés a kisbirtokosokra és a nagybirtokosokra. A kisbirtokosok segíthetnek magukon az által, ha a kerti művelést honosítják meg földeiken, mint a Franczia és olaszországi parasztok, a nagybirtokosok pedig, ha a mezőgazdasági ipar különböző ágaival megbarátkoznak, beletanulnak és jövedelmeik fölöslegét ezek tízeséhez szükséges befektetésekre fordítják a helyett, hogy külföldi fürdőkben vagy külföldi gyepeken elköltsék. Máról holnapra természetesen nemlehet változtatásokat előidézni, sem újításokat létrehozni. Elmélkedni azonban e do'gok fölött igy tavaszszal, az uj gazdasági tv kezdetével a legalkalmasabb — és ez minden esetre megér annyit mint a politizálás, amit g}*akoro.jm minden éitelnKs honpolgár, mert hisz ez képezi az alkotmányosság alapjár, de gyakoroljuk azt csak módjával és csak annak idején. Tavasszal do!go?ni kell, különben felkopik az állunk. Tehát munkára fol. Mert megvagyon irva, hogy: aki, nem dolgozik ne is egyék! Vándortanítók Veszprémmegyében. — A megyei közigazgatási bizottság aj>ril Jiavi üléséből. — Veszprém megye közigazgatási bizottsága ismét üdvös határozatot hozott a megyei népnevelésügy érdekében. Az ülésen gróf Esterházy Móricz főispáu ur ő méltósága közbejött gyengélkedése folytán nem jelenhetvén meg, Véghely Dezső kir. tanácsos alispán vitte az elölülői tisztet. A bizottság választott tagjai közül jelen voltak: gróf Esterházy Ferencz, Ányos László, dr. Bezerédj — Folytassa a gyónást. Kibe szerelmes ? — Egy angyalba! — Milyenek azok az angyalok? — Milyenek, különfélék, de én csak a legszebbet imádom. Annak a szeme tündöklő, mint mikor borús égen egy-szerre áttör a Vénusz fénye .... — Mily költői! — Orra a világ legpikánsabb orra, ajka olj'an, kogy a leggyönyörűbb eper is szégyelhetné magát mellette, füle olyan apró, de olyan apró . . . — Hogy beszélni se érdemes róla . . . —- Oh hogyne! Hiszen velük hallja meg azt amit suttogok, amit meg kell nelíi vallanom. Mást szeretne? gondolja a leány ijedten. — Beszéljek dürázstermetéről, formás kacsójáról, bóditó illatos hajáról, melynél szebbet sohasem láttam, beszéljek mosolyáról, mely — Köszönöm, már elvagyok ragadtatva — szólt Szidi és hangja észrevehetően remegett. — Szabad tudnom ki az az angyal? Andor hirtelen fbiegyenesedett. — Ön az Szidi nagysám, ön senki más! Hát még kételkedett benne? A leány összevonta szemöldökét. Nem szabad oly könnyen győznie gondolta magában. — -'Nincs esyetlen szava hozzám ? — esdekelt az ifjn. — Kedves barátom én megbocsátok önnek. — Hogyan?! — Ön úgylátszik elfelejtette, hogy menynyíre gyűlölöm a bókolást. Ugyan kérem emlékszik rá mikor a minap jókor reggel találkoztunk a sétányon és ön azzal merészelt üldözni, hogy „íme a csillagok lenyugodtak és megjelent a nap". Nem szégyell? t — De nagysám , ». , Viktor, Kemenes Ferencz, Kenessey \ Pongrácz, id. Purgly Sándor, Szabó j Imre. A tiszti karból: Kolossváry Jó- ' zsef főjegyző, Kenessey Károly tiszti j főügj'ész, dr. Herényi Károly tiszti főorvos, Takács Ádám árvaszéki elnök, Paál Dénes kir. főmérnök, Pongrácz Jenő kir. ügyész, Vargyas Endre kir tanfelügyelő, fíarabasewszky Henrik kir. adófelüg3 T elő s Reé Jenő gazdasági előadó, továbbá Végh István megyei aljegyző. Az egyes szakelőadók jelentései szerint az ügymenet a lefolyt hóban akadálytalanul folyt és semmi olyas, a mi a közigazgatás menetére akadályul szolgált volna, elő nem fordult. A közgazdasági előadó jelentéséből örvendetes tudomásul vette a bizottság a gazdászati ügyek kedvező állapotát. Az őszi vetések általán jól teleltek s kedvező időjárás mellett szép reményekkel lehetnek gazdáink. Az ülés fontosabb tárgyait ismét népnevelési ügyek képezték, melyekhez egyes bizottsági tagok ezúttal is nagy érdekeltséggel szóltak. Említve volt már ezen lapok hasábjain, hogy a kir. tanfelügyelő évi nagy jelentésének kapcsán még a mult ülésen dr. Bezerédj Viktor országgyűlési képviselő s bizottsági tag azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kir. tanfelügyelő által a megye területén kitüntetett iskolába nem járó 43G2 tanköteles létszámnak legnagyobb kontingensét bizonyára a pusztai tankötelesek szolgáltatják s felvetette a kérdést, váljon nem volna-e czélszerü a pusztai gyermekek iskoláztatására nézve — a tándortanilói intézményt életbeléptetni. A bizottság ezen életre való eszmét készséggel magáévá tette s az ügyet további tüzetes tanulmányozás és jelentés tétel végett ajánlotta a kir. tanfelüg3 r elő figyelmébe. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő a vett utasítás folytán már a legközelebbi april havi ülésre kimerítő — Semmi védekezés. Ön most megint tiz perczen át szórta a bókokat, még pedig ismert recipe szerint. Angyal . . . eper .... mosoly . . . — Bocsánat . . . l — Tekintsen ön is egyszer a szivembe. Tudja meg, hogy nem szenvedem azt a modern kódolást és reám csak olyan fiatal ember tudna hatni, aki velem szemben flegmatikus. — Flegmatikus?: — Micsoda ai-czot vág ? Hiszen könynyen megértheti azt amit mondok. Százan meg százan mondták nekem, hogy szép vagyok és nem tagadom, hogy elhiszem. Miért is ne ? Tudom, hogy az anyatermészet nem feledkezett meg rólam. — Valóban .... — Nagyon elkényeztettek engem. Most már igen természetesnek találom, hogy tánczmulatságokon a fiatal emberek sorfalat képeznek és ug}' várják be, mikor kerül rájuk a sor, hogy egyet fordulhassanak velem. Csak ugy özönlik belőlük az elismerés és a szépség istenasszonya kontármüveknek mondaná azt a sok ódát és hymnust, melyet dicséretére írtak, ha meghallaná, hogy miket mondtak nekem is felőlem. — Nagysám! .... — Hallgasson meg végig! Ön éppen azok közt volt, akik legtöbbek bókoltak, pedig azt hiszem, hogy szerelmes fiatal embernek eláll a szava mikor annak közelébe jut, akiért szive lángol és azoknak teszi igazán a szépet, akik előtte közönyösek. A fiatal ember arcza fehér lett mint a mész. Annyira felindult, hogy megfeledkezve magáról járkálni kezdett a szobában. Szidónia frömuel n&te izgatottságai terjedelmes kimutatást terjesztett elő Veszprémmegye összes pusztáiról és tanyáiról, kitüntetve mindenütt a lakosok ,és a tanköteles gyermekek számát. Összesen 272 pusztáról és tanyáról. A kir. tanfelügyelő kimutatása szerint ezen összes pusztákon és tanyákon összesen 2686 tanköteles gyerrnek található. Ezen pusztai tanköteles gyermekek részére következő pusztai iskolák léteznek ez idő szerint: Jutás, — Köves-Győr, — Zsófia-puszta, — Akli, — Páli-Hálás, — Somhegy, — Gyertyánkut, — Pénzeskut, — Eplény, — Veim, — Kardosrét, — Felső-Pere, — Géza-háza. — Csingervölgyi kőszénbánya, — Lörinte, — Diós, — P-Gyinióth, — Fekete, — Közép-Bogára, — SzentMihályfa, — Uj-Hódos, — Gamásza — és Kőkút, Ezek közül három, úgymint a somhegyi, gyertyánkuti és kardosréti iskolák állami segélylyel tartatnak fenn. — a többi részint gróf Esterházy Móricz, Imre és György, részint a zirczi apátság, továbbá gróf Nádasdy Ferencz, báró Todesco, az ajkai kőszénbánya-lársulal, a veszprémi káptalan, Ihász Lajos, id. Purgly Sándor s .más nagybirtokosok s tanügybarátok által tartatnak fenn. Ezen 23 pusztai iskolában öszszesen 1018 tanköteles gyermek nyer oktatást. Ellenben 1686 tanköteles gyermek az illetőségi községek iskoláira van utalva. De mivel egyik-rnásik járásban, főleg az enyingi és zirczi járásokban, a puszták az illetékes községektől rendszerint távol esnek, legnagyobb részben az ezen pusztákon létező tankötelesek oktatás nélkül parlagon nőnek fel s szolgáltatják az irás ós olvasás tudó" mányát nélkülözők számát. A kir. tanfelüg3^elő saját részéről is azon meggyőződésének adván kifejezést, hogy a pusztai oktatásügyet csakis a vándortanitói intézmény életbeléptetésével lehet czél— Szeret, szeret — ujjongott magában, de azért kérlelhetlenül folytatta: —Flegmatikusnak kellett volna lennie, hidegnek, kimért modorúnak, akkor elhittem volna, hogy Vulkánt hord a szív látszólagos jégkérge alatt. Tanulja meg, hogy -a nőnek semmisem imponál annyira, semmi se hat rájuk oly mérvben, mint a férfiak flegmája. Andor megállt a leány előtt és szikrázó szemekkel végig mérte. Szidónia önkéntelenül elhallgatott. — Kisasszony! — szólt a fiatal ember — ön azelőtt belátott a szivembe, mikor kedélyállapotom nyugodt volt. Pillantson belé most, mikor vihar dul benne. Hullámai kicsapnak a számon .... Ej, ön a flegmatikus embereket kedveli? Akkor hát miért oly csábítóan szép, hogy kihozná sodrából magát John Bulit? Ön a hidegvérű embereket szereti? Hiszen pezsgésbe hozza az elhunytak vérét. — Uram! . . . — Hiába ránczolja össze komloká.t. Vége a poezisnek és prózában beszélek. Igen, betekintek én az ön szivébe és azt olvasom ki belőle, hogy ön a kaczérságot tartja hivatásának. Gyűlöli a bókokat? Azt minden nő mondja és nem a vonzódás az, mit közönyös férfi iránt érez, hanem a sértett büszkeség ösztöne, mely hódításra ingerel .... — Csacsogi úr! . . . — Sértve érzi magát? Ah hisz a szivekbe akart nézni? Mit tehetek róla, hogy az enyimből villámok czikáznak, a melyek találnak ... — Andor ur! — Oh Szidi, Szidi! hát nem vette észre, hogy mindenki iránt hideg voltam, mindenki iránt flegmatikus lehettem, csak ön előtt nem? Nem vette észre, hogy szivem felenged, mikor az ön közelébe játok? De igen, észrevette* ki> u
