Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-04-07

szerűen rendezni, a tüzetes kimuta­tást azon kérelemmel terjeszté a bi­zottság elé, miként azt a közigaz­gatási bizottság a kir. főmérnöki hi­vatalnak azon utasitással adja ki, hogy a kir. tanfelügyelő közbejöt­tével a lehető legrövidebb idő alatt adjon arról tüzetes jelentést, valyon a távolsági viszonyok és a kimuta­tásban feltüntetett tankötelesek lét­száma szerint miként volnának a vándortanitói telepek legczélszerüb­ben beoszthatok. A további intézkedéseket ezen beosztás után lehetne azután foga­natosítani, akként, hogy már a leg­közelebbi tanévre az ügy rendezhető legyen. A kimerítő jelentés felolvasása után dr. Bezerédj Viktor bizottsági tag meleg hangon mindenekelőtt köszönetet szavazott a kir. tanfelü­gyelőnek azon ügy szerető buzgal­máért, melylyel a pusztai állapotok­ról oly gyors éa mindenre kiterjedő, szakszerű jelentést és kimutatást terjesztett elő. Részéről a tanfelü­gyelői indítványt elfogadja. Minthogy azonban a puszták sokoldalú viszonya lesz az ügy vég­leges elintézésénél figyelembe veendő, a megj'ei alispánnak szintén pártcJó felszólalása után. Véghely Dezső alis­pán, szintén beválasztatott a kikül­dött bizottságba. E szerint a vármegye népneve­lésének ezen egyik, még rendezetlen ügye nemsokára kellő megoldást nyer, a mire biztos garantia a köz­igazgatási bizottság lelkes ügysze­retete, a mely a keresztülvitel mó­dozataira nézve bizonyára meg fogja találni az Ariadne-fonalat. Az alispáni jelentések folyamá­ban Véghely Dezső alispán az ismétlő­oktatás czimén a néptanítók fizeté­seinek megállapítása tárgyában tü­zetes előterjesztést tett mindazon községekről, a melyeknek költségve­téseibe az ismétlő oktatásért kisebb­nagyobb összegek eddig is felvéve lettek-. Azután névszerint minden já­rásból kimutatta azon községeket, melyekben a tanítók az ismétlőok­tatásért semminemű díjazásban nem részesülnek. Ilyen község Veszprémmegye területén 51 van. Ezen községekben eddig ingyen fáradtak a tanítók az ismétlököte­lesek tanításával. A közigazgatási bizottság erre nézve azt határozta, hogy az alis­páni jelentés alapján a legmelegeb­ben ajánlja ez ügyet a megye köz­gyűlésének figyelmébe s bizonyára a közgyűlés utasítani is fogja az il­lető községeket, hogy a kir. tan­felügyelő indítványa szerint költség­vetéseikbe az ismétlőoktatásért leg­alább is 15—30 frtnyi összeget jö­vőre felvegyenek. A munkás méltó a maga bérére. Az alispán ur részletes és ügy­buzgó előterjesztéséért, az összes néptanítók nevében lelkes szavak­kal mondott köszönetet a kir. tan­felügyelő, kérve a népoktatás ügyé­nek jövőre is hasonló kegyes pár­tolását. * Végül jelenté a kir. tanfelügyelő, miként a lefol} T t hóban felhívta Veszprém város képviselőtestületét, hogy az 1868: 38. t. cz. 59. és 67. §§-ai értelmében felső nép, —illető­leg polgári fiiihkola felállitásáról gon­doskodjék, továbbá városi lornahelyi­ségel létesitsen, a hol a tanköteles gyermekek tornatanitása eszközöl­hető legyen s végül, hogy a városi kisdedórás üg} r ét rendezze és ugyan­csak felhívta Pdpa város r. kath. is­kolaszékét is, hogy a fink számára a czélszerütlen iskolaépület helyett mielőbb a törvénynek megfelelő is­kolaépületet létesitsen. A jövő ülésen a kir. tanfelü­gyelő a vármegye összes faiskoláinak állapotáról fog tüzetes jelentést tenni. A mozgalom a népnevelés terén megindult minden irányban s folyik szapora tevékenységgel minden vo­nalon ! nütt elrendeltettek, megbetegült Nagy és Kis Hidegkuton Összesen 21, meggyógyult 13, meghalt 5, beteg maradt 6; — Tótvázsonyban megbetegült 30, meggyógyult 20, meghalt 8, beteg maradt 2. A himlő járvány szűnő félben van Nagy-Esztergáron és a veirai pusztán. Nagy-Esztergáron megbetegült összesen 42, meggyógyult 29, meghalt 12, beteg maradt 1, a veimi pusztán megbetegült 12, meggyógyult 9, meghalt 3, beteg nem maradt. A vörheny járvány megszűnt Jákóu, Siófokon pedig szűnő félben van, megbetegült míud a két községben együttvéve 171, meggyógyult 122. meghalt 47, beteg maradt Siófokon 2. A halálozások vörhenynél leginkább a betegség kitörési időszakában nagyfokú agy­vértorlódások vagy torokgyik, részint a beteg­ség folyama alatt kifejlődött utóbajok, neveze­tesen heveny veselob és vizkór következtében jöttek létre, egyébként a betegség lefolyása legnagyobb részt enyhe volt. — Az elöljáró­ság, valamint a járvány bizottságok is minde­nütt elég figyelemmel voltak a járvány miatt teít óvintézkedések végrehajtása körül. Az iskola-termek a betegség tartama alatt kitisz­togattatok s az iskolába való járás a járvány megszűntével megengedtetett. A köztisztaság általában kielégítő volt, a piaczi élelmi szerek gyakran vizsgáltattak, elkobzás nem fordult elő, a füszerkereskedé­sekben tiltott szerek nem tartatnak, a ezukrá­szok és bábosoknál mérges festanyagokkal festések nem tapasztaltattak, a szikvizgyárak jól tisztított szikvizet jól cziuezett edényekben bocsájtanak forgalomba, a rendőri börtönök tisztasága és szellőztetése kielégítő, a csecse­mők és dajkaságba adott gyermekek orvos rendőri felügyelet alatt vannak, a prostitutio kellőleg ellenőriztetett, kórházba rendeltetett 2 bujakóros nő, egyéb vizsgálatok száma és ered­ménye külön táblázatban van kitüntetve. Az állategészségi viszonyokról jelentés hozzám nem érkezett. Veszprém, 1889. mart. 31. Mciínyl 3{átoÍVJ, megyei főorvos. Közegészségügy. Veszprémmegye területén az 1S89. év március havában észlelt egészségügyi viszo­nyokról. A közegészség március hóban kedvezőt­lenebb volt, mint az előzőleg lefolyt február hóban, mert a heveny betegségek a rendkívül változó, sokszor zord, szokatlan hideg s viha­ros időjárás befolyásaitól jelentékenyen szapo­rodtak, és ezzel kapcsolatosan a halálozási számarány is, részint a gyermekeknél előfor­dult súlyosabb jellegű hevenygége bajok ked­vezőtlen kimenetele, de különösen az idült betegségek súlyosbodása folytán emelkedett. Az uralgó bajok a légző szervi gyuladá­sok, heveny lázas betegségek, különösen to­roklobok és csúzos bán'almák voltak, melyek hülések következtében álltak elő, a hum tos ba­jok ugy a légzési szervekre mint a gyomor és bélhuzamra ki voltak terjedve, gyermekek kö­zött szórváti3 r osan hártyás torokgyík és diphte­ricus esetek is fordultak elő, több esetben kedvezőtlen kimenetellel, váltó lázak szintén gyakoriak voltak, de utóbajok nélkül gyó­gyultak. Heveny fertőző kiütések u. ra. vörheny, kanyaró és himlő egyes szórványos esetei több helyen mutitkoztak, de járványképen csak a himlő volt kiterjedve Nagy és Kis Hidegkút és Tútkvázsony községekben, ezen betegség eddig az egész lefolyása alatt csak lassú emel­kedést mutatott, — az óvintézkedések a beteg­ség terjedésének meggátlása czéljából minde­1753./255. i889"."ä.p. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy az 1889. évre szóló IV-dik osztályú kereseti adó kivetési lajstrom £ évi ájn-ilis hó 6-dikától számítandó 8 napon át a jegyzőségi irodában közszemlére kitéve leend — azon figyelmeztetés mellett, hogy az adó kivetése ellen: a; azon adózók, kik a kivetési lajstromban tárgyalt adónemmel már a mult évben megróva voltak, a lajstrom közzétételét követő 15 nap alatt; b) azon adó­zók pedig, kik a kivetési lajstromban megál­lapított adóval a folyó évben első izben rovat­tak meg, adótartozásuknak az adókönyvecskébe történt bejegyzését követő 15 nap alatt a tek. közigazgatási bizottsághoz felebezhetnek. A fe­lebbezések a kir. adófelügyelő urnái nyújtan­dók be. Pápa, 1889. évi ápril hó 3-áu. A cárosi halóság. KÜLÖNFÉLÉK. — Véghely Dez-Ő kir. tan. alispán ós Takács Ádám m. árvaszéki elnök váro­sunkba érkeztek, és az árvoszéknél tegnap megtartották a szokásos vizsgálatott. — A pápai (ihászi) honvéd SKO­bar javára a kibocsátott gyüjtőivek alap­ja i adakozni szívesek voltak: tek. Dr. Ke­ncssey Pongrác/, ur Veszprémből io frt,— I Ngos és Piti.s?t. Supka Jeromos zirci apát j úr lo frt, — tek. Galamb József úr Pápa 2 frt,— Msgos Concha Győző egy. tanár úr Kolozsvár 5 frt, — lek. Szladik János pos­ta s távirda főnök úr Komáromból 2 frt,— tek. Ihász Lajos nagybirtokos úr Lörinté­röl 10 frt, — Nsgos Kemenes Ferencz apát­kanonok úr Veszprémből to frt, összesen 49 frt. Ezen adományokat a bizottság ne­vében köszönettel nyugtatja. Pápán, 1889. ápril 6-án Jády Gyula pénztárnok. — A városi számvevő választás a képviselők nagy érdeklődése mellett ment végbe tegnap délután Véghely Dezső kir. tanácsos alispán elnöklete alatt. El­nöklő alispán jelentette, hogy a candidáló bizottság által, melynek tagjai a városi kép­viselő testűlet részéről Hanauer Béla és Hor­váth Lajos, az alispán által meghívottak pc­digPaál István és dr. Koritschoner Lipót vol­tak, a számvevői állásra Hunkár Béla és Jády Gyula jelöltettek ki. A törvényes számban szavazás kéretvén, elrendelte­tett, és a szavazatszedé-si küldöttség tag­jaivá Néger Ágoston apátplébános elnök­lete alatt Lazányi Béla és Fischer Adolf küldettek ki. Beadatott 112 szavazat, mely­ből 1 szavazati lap üres volt, 61 szavazat Hunkár Bélára, 50 szavazat Jády Gyulára esett. Az előbbi megválasztottnak kijelen­tetvén, a hivatali esküt a közgyttlés szine előtt letette. — A veszett eb által megmart Bajc.-íi 1 .tván 5 éves kis fiúnak Pasteurhöz Parisba való küldése tárgyában mult szá­munkban közlött felhívásra ujabban ada­koztak lapunk szerkesztőségénél: gróf Wal­lis Gyuláné szül. Somogyi Hona grófnő 5 frtot, N. N. 50 frtot, mult számban kimu­tattatott 11 frt, összesen begyült 66 frt, mely összeghez Véghely Dezső alispán a megyei nyilvános betegápolási alapból 60 frtot utalványozott, az állam részéről pedig a szabad menetjegy biztosíttatott. Most már az elutazás lehetővé van téve és a fin holnap el is indul nagy útjára. Azonban a fiúnak és kísérőjének hosszabb időn át Parisban tartózkodása és a teljes siker be­várása még az eddig rendelkezésre álló összegnél sokkal többe fog kerülni; — azért a gyűjtést tovább folytatjuk és szi­ves olvasóinkat az igaz emberbaráti célra való adakozásra újból felkérjük. — Meghívás. A „Pápai Leányegylet" f. hó /-én, azaz vasárnap délután 3'/ 2 óra­kor saját helyiségében nyilvános elóadó­gyülést tart, melyre az egylet rendes ala­pító és pártoló tagjai tisztelettel meghivat­nak. Tárgysorozat: 1. A mu'atságok és él­vezetekről. Felolvassa Schuster Francziska kisasszony. 2. Etude icipromplu Chopiutől, Zongorán előadja Kreisler Francziska kisasz­szony 3. Losonczy özvegye. Tóth Kálmán­tól. Szavalja Salcz.er Gizella kisasszony. 4. Nocturne. Erkel Ferencztöl. Zongorán elő­adja Kreisler Francziska kisasszony. 5. Az együgyű paraszt. Szentjóbilól. Szavalja: Fischer Aranka kisasszony. 6. Teli Vilmos Rossinitöl. Négyké/re zongorán előadjak: Wittmann Flora és Löwy Sára kisasszo­nyok. A „Leány-Egylet elnöksége. — Gyászjelentés. Borsodi Latino­vits Béláné szül. Mtilhens Julia, ugy saját, valamint félje Borsodi Latinovits Béla m. kir. honvédhuszár százados, nagyb.ityjai báró Döry Lajos cs. kir. nyug. tábornok, ennek neje Semsey Etelka, báró Dőry Jó­zsef Biharmegye főispánja, sógornője ö,v. Zalakapo'csi MüHiens Tiv.idarné szül. gróf Crouy Alice, unokanővére Scheitlin — báró Mülhens Mária és a s/ámos rokonok nevé­ben is fájdalmas szívvel jelenti szeretett. csalta belőlem most a vallomást, hogy kaczag­hasson felettem . . . Isten Önnel kisasszony . . . Az ég bocsássa meg amit — Andor, Andor — kiált fel a leány és szavának varázshangjától megdöbben az ifjú szive. — Mit kivan? — rebegi. — - Bocsásson meg, bocsásson meg . . . Belátom, hogy a flegmatikus szerelmesnél mégis csak többet ér az őszinte, egyeneslelkü iérfiu . . . Miért késtél az őszinteséggel?! — Imádott Szidikém az enyém vagy! — Csitt a mama! .... Kis virágok messze tájról, (MÉRV KÄROL Y-nak Budapesten, Kim Dánielnél megjelent műfordításairól). A poézis kora lejárt: igy hal'szik min­den felől. Olyan általános ez a mondás, olyan korbeli jelszó. Kiszállt valami sivár lelkű em­ber száján és gyújtott, elterjedt. Nem csodálom • hebehurgya ostobaságok könnyen fertőznek, az okos mondások nem találnak fogékony alapra. Igenis, lejárt a kor, a mikor az embeiek csillagsóvárgók voltak. Hanem a költés, az igazi, az ma is él és élni fog, a mig a sziv • is beleszól az ember ügyeibe. Ha elkövetkezik a kor, hogy letűnik, hogy a földfelületen mász­káló ruhatar talmak és kenyórturók a nyelv mű­vészete iránt való fogékonyságukat megölik: nem haladás lesz, hanem sülyedés, az általá­nos, az állatokkal való egyenlőség korszaka; enni, inni, szaporodni az állatok is tudnak. A gépek korszaka nem megölője a poé­zishoz való ragaszkodásnak. Sőt, ha elfásult a UleJs * gének sakaMMunk baUatittti oda­vágyik a pihenőre és felüdül az édi:s hangú, lágy fuvalmu szótól. ; A mikor általános volt a sötétség, ott , világit elméje lángjával, ö, a ki a tespedésből ; fölráz, a bilincsrakók elől megvéd, kitartásra buzdít, tettre vezet: a költő. Ha mi hibád vau, feddi, az álcás hit­ványságokat kitárja, ostorozza, hogy elirtsa őket; az öröm napjaiban véled vigad, mérsék­letre íut, az elbizakodottságtól óv és vigasztal, ha bánat jő rád, fölemel a csüggedésből: a költő. Búsulván, megríkat, örömét közli véled, úgy érez, hogy néked is fáj vagy jól esik és ápolja, tisztítja, kezeli nyelvedet édes művé­szettel a költő. Nemcsak hogy érez, de ki is fejezi oly­kép, amint ritka ember. A varázs ép abból áll, hogy lelke érzését kellőkép tolmácsolja. A költő megnyugvást, derűt lop a lelkedbe, összeke­resi a szálakat, szirmokat s a mit néked nyújt; virág, a melynek látod szinét, érzed, szívod illatát, hogy szinte megittasulsz beiéi Móry Károly a messze idegenbe ment s mint a méh, virágról-virágra szállt, hogy gyűjtve az édes mézet, eléd vigye élvezésül. ízlése vezette a poémák megválasztásánál és jól ve­zette. Nem csupán az „elösmert" nagyságokat kereste, hanem figyelme horgára akasztotta a szépet, bárki lett légyen a szerzője. Ilyen mó­don kerültt-k aztán egybe: a hindu Bhartri­hari, a szobortalan Heine és olyasvalaki is, a ki csak kedvtelésből, de művészettel kezelte a tollat: Dell-Adami Rezső dr. — A népek, nemzetiségek közötti korlátok lerombolódnak a találkoznak: Burns, az angol, a spanyol Lista Alberto, sőt a felséges román királyné is e tár­1 saságban van, melynek tagja egyik magyar [ MjtteAésü* utltam aWt «V' W«M Mi* i*> A kötetet vigság tölti be, derű ömlik el rajta. Méry napsugaras, vidám, néha csípős, oly­kor pajzán versikéket gyűjtött együvé, melyek szülöttei közös egy anyának : a Múzsának, csak­hogy az apjuk más-más volt. Átültette őket más talajba, az idegen szag meg nem érzik rajtuk. Az értelem nyelvi vétségtől szűz, áros a hely, a hol a vers kedvéért belebicsaklik a nyelvtani helyességbe; de hiszen a napnak is vannak foltjai. Általában hü és szép, csengő­bongó, természetes folyású sorokat, szakokat találunk. Ha mi kivetni való van: az, hogy oWasmi is van a kötetben, a mi kirekedhetett volna. Mint perdülnek sorai, milyben csorbátlan az értelem, bizonyítsa egy alig ösmert német poétának, Siebelnek ez a gyönyörű költeménye: Mama mindig szép marad. Zöld indáknak iüggönyén át A szobába nép a nap, Nagymama ül, bólogat, köt .... Naphosszat köt, bólogat. Evek során haja ősz lett, Hánczos arcza, homloka .... Lábainál térdel, játszik A legifjabb unoka. Megszólal az ártatlanka: „Egyre főd mért bólogat? — Nagymama, te nem vagy ám szép! Nem tetszik nekem hajad .... S homlokodon, szemed fölött, Az a nagy ráncz, ottan a . . . . Sokkal is szebb a mamácskám — Óh be szép is a mama: . . . ." Nagymama néz kedvenczére: „„Szépség múlik unokám. Ait * ytaség tette rajtwa — S mama is megvénül ám! 1 '" „Mama?;" — és a gyermekarezra Borúi könnyű árnyalat — „Óh nem! tudom bizonyosan, Mama mindig szép marad! S mégis, mit ér, ha százszorta több szép­sége volna a könyvnek? A közönség közönyé­nek falára szórt borsó minden kísérlet. Igaz, hogy verses könyvek gomba-módra tenyésznek, ám ott a kritika, hogy kiválassza a javát a bolondjából, hadd maradjon az alja happon a könyvkereskedőnél. Hanem, hogy sok a rossz, a jó is lakoljon érte: a bűn leplezése. A szép­irodalmi munkák vásárlása — minden csűrés­csavarás dacára — egyszerűen kiment a divat­ból, — Ösmerek gyűlölködő, fennhéjázó, kül­földmajmoló (miért nem majmolja a könyvek vásárlásában is?) nemzetisége ősi szép és ere­dete vonásaiból kivetkőző magyar közönséget, de olvasó magyar közönség manapság alig van. Kivételesen láttam ugyan könyves kira­katok előtt hölgyeket, a kik megbámultak egy­egy diszkötésü táblát. Szalonokban is megakadt a szemem egy-egy cifra asztalkán, mely meg­tűít három idegen klasszikus mellett egy „ma­gyarka" kötetet is, de olyan embert, a ki, olyan családot, a mely egyre érdeklődnék az új magyar irodalom iránt, olyat keveset ösmerek. Tudom én azt, bogy nagy sor, ha az elő­kelő mama meg a kisasszony-leányai nem ér­tesülnek rögtönösen a legeslegújabb tavaszi kéngurukalapformáról és arról a ruhaszövetről, mely 63 színből van nemes egyszerűségbe tá­kolva. Méltánylom azt is, ha a családapát száz­gondján kivül gyötri a tőkegyűjtés törekvése, mely oda. irányul, hogy gomblyukvirágot fa­kassiosv felejthetetlen édes anyja, illetve napa, nő­vérök, sógornője, és nagynénje özv. Mülhens Tivadarné szül. báró Döry Máriá­nak Pápán 1839. évi ápril 2-án esti kilen­cedfél óralíor hosszas szenvedés és a hal­doklók szentségeinek ájtatos felvétele után életének 63-ik évében bekövetkezett gyá­szos elhunytát. A megboldogult lelki üd­véért az engesztelő szentmiseáldozat f. hó 5-én reggeli 9 órakor fog a helybeli plé­bánia-egyházban az egek Urának bemutat­tatni, hült teteme pedig ugyanaz nap dél­után 4 órakor fog a kálvária melletti sír­kertben örök nyugalomra tétetni. — Pápa, 1889. ápril 3. Uram, adj neki örök nyu­galmat ! — Kossuth Lajos nagy hazánkfiá­nak látogatói: Koczka László és Valter Sándor urak mult hétfőn érkeztek vissza városunkba, kiket polgártársaik fényes ovatioval fogadtak. *^ Községi iskoláink segélye­sése. A nm. vallás- és közoktatásügyi mi­nister a f. tanévi szükségletek részben való fedezésére, folytatólag a somhegyi közs. iskolának 262 fit, — a torna-pinkóczinak 265 frt — a vinárinak 415 frt,— a nemes­szalokinak 450 frt, összesen 1392 frt ren­des államsegélyt engedélyezett. Ekként a 12. számunkban kimutatott 1628 frt segély­lyel együtt 3020 frtot tesz az idei állam­segély, melyet 9 községi iskolánk élvez. Ezen segélyösszegeket már az illető iskola­széki elnökök fel is vették. — A polgári ápolda állapotáról Lu­konics Pál ápoldai gondnok a mult héten adta be jelenlését a városi tanácshoz. Ezen jelentés szerint az ápolt tagok száma jelen­leg 23. Mult évben egy sem, a folyó évben márczius havában egy haláleset fordult elő az intézetben. A jelenlés többi része, a napirend, étkezés, felügyelet és a szükséges átalakításokat tartalmazza. — Szépítő egylet megalakítása van tervben városunkban. Ezen egylet czélja volna a sétálásra nem alkalmas utakat él­vezhetővé tenni, a meglevőket pedig jó karban fenntartani. Hát bizony ránk is férne egy ilyen szépitö egyletnek áldásos működése, mert e tekintetben nagyon hátra maradtunk más városoktol. A mit elődeink elmulasztottak, iparkodjunk azt jová tenni úgy, a mint lehet. — Uj sor pj egy tor vények. Eitkán történt, hog3 r egy törvényjavaslatot oly gyor­san hajtottak volna keresztül, mint most Ausz­triában az uj sorsjegytörvényt. A parlament gőzerővel dolgozott és benyújtása után két héttel az uj sorsjegytörvény már hatályba is lépett. Miután az osztrák törvény közelről é ­dekli a magyar közönséget is, szükségesnek tartjuk annak gyakorlati érvényesülését a „Pénzügyi Útmutató" szerint a következőleg ismertetni. A sorsjegyek három kategóriába osztatnak. Az első kategóriába tartoznak.azok, melyeket lebélyegezni nem szükséges, Ide tar­toznak a következő sorsjegyek: C/ary, Duna­szabályozási és Dunagőzhajózási, Innsbrucki, Krakkói, Laibaclü, 3 <x /n-os osz-.rák fóldhitel­intézcii záloglevél sorsjegyek osztr. hitelsors­jegyek, osztrák vöröskereszt, 1854-ki 1860-ki 1864-ki osztr. államsorsjegyek, Pálffysorsje­gyek, Rudolfsorsjegyek, Salvi­Reifferscheid, Salsburgi, Stanislaui, Geuois, Trieszti, Ti­szai sorsjegyek, Magyar dijsorsjegyek, Vald­stein sorsjegyek, Bécsi községi sorsjegj'ek és Windischgrütz sor -jegyek. A most említett sors­jegyek tulajdonosait az osztrák törvény nem érinti. De kérdés, hogy vájjon a hozandó ma­gyar törvény nem fog-e ebben a tekintetben másként rendelkezni. A második kategóriába tartoznak azon sorsjegyek, melyek lebélyegzés S hogy tagadhatnám meg elösmerésemet ifjainkíól, a kik az apák zsebeit borpadásig lapítják? A nagyúri modor tömérdek pénzt nyel el, de meg is látszik rajtuk; érdekesen haloványok, mint az olyan emberek, a kik nem fecsérlik az éjszakákat holmi 113-árspolgári alu­vással. Miért ne költenének minden esztendő­ben kétszer, háromszor negyven forintot pár­bajocskákra, mikor ezen a réven dicsfény övedzi hajmentes fejüket, holott 100 — 120 forinton csak hitvány skribler munkákra tehetnének szert? Még ilyen körülmények között jeles fér­fiú, a ki kölcsönbe vesz könyveket. Tudom, hogy alig olvasnak és mégis hal­lom, bosszankodva, bámulva, ficsurak, hölgyek,, tűzzel, mint beszélnek erről, arról a könyvről, mivelhogy „olvasták a kritikát." A rengeteg erkölcstelenséget is oda tu­dom be, hogy jó könyv csak két, olykor há­rom ember kezén fordul meg: a szerző, a szedő és néha napján a kritikus körmei között. Igy azután, a mennyire haragszom a piiblikuinra, úgy szánom a szerzőt. Méry Ká­roly, ki tudja; hány éjszakát töltött álmatlanul, munka közepette, hogy könyvet adjon, nem olyat, a milyet a tavasz kilebbenő lehelete tu­catjával dob a piacra; könyvet nyújtson, mely sok kedves, vidám, bölcseleti, szerelmi, de mindig szép dolgot tartalmaz. A mint a nap­pal, az élet prózája véget ért, hányszor gör­nyedt asztala mellé vagy hányta vetette meg heverő ágyán, mig leirta, a mi ott zsongott lelke mélyiben ! S hogy im itt pompáznak, il­latoznak, nem érdemlik meg, hogy közöny: fagy legyen a sorsuk, a „Kis virágok messze tájról".

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom