Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-02-17

XVI. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1889. február 17. vr Megjelenik ÍO i fi d e n v a s á r fi a p. Közérdekű, sürgős közlésekre koí'üoUtít r f n ;1 k 1 v ö I i s ?. n m a K is aua'aak ki. Bécraontetlen levelek. y--j

v

: isméit kezektől iVg»«.lxíi»tioU el. ---Kioltatok neui aítaínak visí.ín. A lúpLak adtot K ö z le in é N y c- k a lap" ss-erk. üivstsjaba i'').kol!.;o;in!n épületi küldendők. Előfizetési díjak. Fél évre. 3 Irt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy .szám ára l'i kr. Egy évre 6 frt Hirdetések Egyhasábos petiisor térfogata után C> le, nyilttérben 30 kr. A díj e 1 ő r e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a l;ip kiadó hivatalába (Goldberg Gyula r-3> papirkereskedése. főtéri küldendők. /X^T* Pápa város hatóságának es több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A revolver sajtó, ; A fővárosi lapok helyivel — közzel erős küzdelmet folytatnak az ; úgynevezett revolver journalistákkal, ! kik nem. tekintve semmi szépre és nemesre, a sajtó tekintélyét, mely eddig* népünkben a megbízhatóság Tudatával ápolta tik, — a sajtó nim1 tusút arra használják fel, hogy önmaguknak szerezzenek illetéktelen hasznot az által, hogy megfenyegetnek egy-egy gazdag főurat, bankárt, li.paj ut és más magas állású egyént'kct azzal, hogyha nekik bizonyos összeget le nem fizetnek, közzé tesznek szeny lapukban soha meg nem Történt, koholt dolgokat, melyek ezeket erősen kompromittálni fognák. Sokan lépre mennek és pénzzel váltják meg nyugalmukat, — mig mások megvetik az e fajta fenyegetéseket és bátran bevárják a rágalmazó .srij töt érmék megjelenését. A rcvolNPiTüik másik módja pedig a dicsőítés, ai'-zkép megjelentetés s több eil éle iiiuságnövelés nemében keresi a megélhetés kutforrását: — de. az avatottak előtt mind ez, mind a másik mód k<"zmegvctés tárgyát képezi, — sőt alig néhány hete a főNÓIONÍ rendőrség beavatkozását is provokálta az ilyen zuglapocskának meüjcienese és utczánvaló árusítása. A vidéken az ilyen faji a elemeket az ujabb időig még alig látták elevenen, csak a „Bolond Istók" karikatúrái nyújtottak fogalmat ezek j^nakierizálásáről. — Azonban már a sáskajárás ide is kezdi kiterjeszteni hálóját, és a fel-feltünö új alakokban ködfátyol kepét véljük feltalálni az élczlapok által ostorozott éhenkórászokra ak, A tisztességes sajtónak kötelessége tollát ezek üzelmei ellen idejében íelszóllalni és figyelmeztetni a jó hiszemü közönséget a lólábakra, melyek itt-ott kikandikálnak: — mert a következetes czélzatosságot, mely a közönség félrevezetésére irányul, vgyes ezikkekböl, vagy lap számokból kivenni alig lehetséges, — hanem ez csak hosszas megfig}*elés után világlik ki kétségtelenül — Es ezek nem is nevezhetők a „modern" jelzővel revolver jourr\alistáknak

: hanem csak ahhoz állanak közel, a mely durva tulajdonságot a magyar „kabátos betyár" névvel szokott megbélyegezni. Az e fajta emberek azzal szokták kezdeni, hogy felütik sátorfájukat valamely városban, kiragaszt atnak nagy plakátokat, hogy ilyen és olyan nagy hiányokat fognak pótolni egy új lappal, melyet a nagy közönség igényeinek teljesen megfelelően fognak szerkeszteni, tudja az ég miféle szellemi óriások közreműködésével. — Ütik a nagydobot: csak tessék, tessék ... most kezdődik! stb. Azután megjelenik az első szám. telve csábító .jelszavakkal, nagy emberek nagy mondásaiból való idézetekkel és küldik ezt a számot ingyen mutatványkép boldognak, boldogtalannak. És pontos lisztát vezetnek arról, hogy hova ment az első szám, hogy oda czi mezt essék a második is, — de jaj annak a ki azt visszaküldeni merészeli, mert biztosra veheti, hogy az fog a következő számban megjelenni, ha az illető esetleg kenj'érsütő, hogy a tőle vásárolt süteményben poloskát találtak, ha mészáros volt: romlott hust árusított el, ha pedig orvos vagy ügyvéd volt, fellesz sorolva, hogy ennyi és annyi beteg halt el vagy per veszett el a keze alatt, — ha pedig az véletlen köztisztviselő, — arról már bizonyos, hogy az íródik meg. hogy elkótyavetyélik a város, megye és kincstár vagyonát, de különösen jaj annak a ki ferdeszájjal, vag}

T sánta lábbal talált születni: mert ez már nem lesz elhallgatható „morális" (?!) fogyatkozás. Hátha még valaki azon megtakarítást meri reszkírozni, hogy hirdetését csak egy másik, előtte ismertebb lapban téteti közzé, no akkor le lesz rántva az a ezég mind a tíz körméről, — míg ők komoly nagyképüsködéssel tárczákat írnak „Csillag Anna" hajnövesztő szerének bámulandó sikereiről, A reklám rendes módjához tarKi megteremted lelkem uj világát, : A melynek földje biztató remény ; : Óh adj virágot, adj belé szerelmet, í Szived szerelmét nyújtsd leány felém! ! Értsd meg, ha ajkam néma áhítatban Lekötve hallgat, — mit beszél szemem: Azt mondja : tenger e kebel szerelme, Mely drága gyöngyöket neked terem ! ! i Nem egy mosolyt; — mit cr a nap sugara Ha jég a menny, honnan alá tekint! Virág a szív, s úgy él, ha harmatot rá Rokon kebel viszcntszerclme hint. — Nem egy mosolyt, nem kérek azt te tőled Szerelmet adj szerelmemért nekem ! Hogy üdvözülve éljek szent öröm közt, Vagy ott haljak meg égő kebleden ! A dal vége. — Ellieszálés. — — Irta: OLSAVSSKY LAJOS. — (Vége/i IV. Az adriai tenger-part egyik legkisebl pontján, sürü lombok közé elrejtvo kis házikc áll, mely mintha csak arra a célra épült volna hogy magány után vágyó, ifjú házaspár vonjí meg benne magát a mézes hetek tartamára. Repkény futja be az emeletes, kis ópüle falait, fel egészen a lapos tetőig; a totón pe dig a legszebb, logpompásabb fajú rózsák nyíl nak. A kinyúló verandát lugasszerüen össze hajló, terebélyes fák veszik körül, sürü ernyő képezve felette ós kellemes hűset tartva benne Az alkonyra szálló napnak egy-egy vékom sugara néha átszűrődik a lornbemyőn és sze saélyes, pajkos jókedvében ott táncol a házikt felá#: majd felkeresi a

(

verendában icl&w Bt\at TARGZA. OTT VOLTAM ti$ IS . . . utt voltam én is a vidám seregben, lf.i'ji hévvel mely rugá a port. Mámorba fúlva haldokolt a bánat, Lelkünk a kedv aranybányája volt! Feszült erünknek égő vére zajick, Mnt ár, ha rajt villám ekéje szánt: — Rttpütt a villám tündér-szép syemekbol, Hevítve, gyújtva napsugár gyanánt! Mi kéj: ölelni reszkető karokkal Kedves leányka karcsú termetét! Erezni hőjét rengő szép kebelnek, LI< bíbor ajkak balzsamos lebét. Szerelmes ifjü felhevült agyában Virágos kert a sok szép gondolat: Hol volna nyelv, mely azt szavakba öntfe Oly néma, — mintegy szeut varázs alatt. Nem vágyom én egy más, magasbb hazába Van itt mcmyország, vannak angyalok! Elmém a képzelet tündér-meséin, A csillagok közt már nem andalog. Bármily dicső az éden; — puszta ábránd, Az ébredéssel eltűnő lepel. A boldogságot itt alant találom. Hol üdvre hí egy pihegő kebel! Oly szép ez élet! — bár gyakorta bánat Voná szivemre árnyas fellegét. És óh! nem egyszer szép reményeimnek Lombos ligetjét szélvész tépte szét. Bár rom felett emésztő szenvedések Lepergő könnyét sokszor sirhatám: Oly szép ez élet! szebb a virradatnál : 'f? tetted a?zá ke,<Jves

v szép .leány! . oztk az is. hogv idézetet hoznak va- ' amelyik fővárosi nagytekintélyű lap- , iák soha meg nem jelent számából, nelyben állítólag ők említtetnek fel, , niut a vidék legislegjobb lapjának zerkcsztői.— Vagy ellesik micsoda •eform javaslatokon dolgoznak, vagy i ninö visszásságokat akarnak megízüntetni valamely testületben, ak;or vezérczikket írnak arról és ja- i raslatokkal állanak elő, melyek már i régrehajtva is vannak, és a követ- \ <ező számokban nagy önteltséggel hirdetik, hogy ezen és ezen intézke- • lések foganatosítása egyedül az ő .apjuk érdeme. A csaknem minden számban megjelenő előfizetési felhívás telve van a másik lap mint. vélt versenytárs (?) ellen szórt rágalmakkal, és hazug öndicsérettel, — és mégis ha a másik lap — a véderő javaslat kérdésében felmerült, országos mozgalmak közepette — annak illustráiására, hogy egy nagy vidék szintén az ország közhangulatához csatlakozik helyeslő véleményével, a beküldök kívánatára közli azt, hogy az 3zcn közvéleméirynek megfelelő felszólalásáért azon orsz. képviselőnek, ki esetleg a másik lapnak szerkesztője bizalmat szavaztak: —rögtön előáll gáncsoskodásával és megrovandó öndicséretnek bélyegzi azt. Jellemző tulajdonság az is, hogy ha az érdekük ugy hozza magával, gratulálnak akár egy a közerkölcsiség rovására fenálló üzlettulajdonosának is oly alkalomból, mikor az épen talán 25 évi házasságának jubileumát ünnepli, addig nem vesznek tudomást, sőt gúnyolódva emlékeznek meg oly hazafias mozgalomról, mint például az, mely a nagy Kossuth Lajos által is dicsőített 1848—49-iki elesett honvédeknek emlékszobor felállítását czélozza, — és miért? csupán azért, mert az arra czélzó inditván}

r egy másik lapban jelent meg, vagy hogy a mozgalom élén épen másik lap képviselete áll. A lovagiasság követelmény e az, hogy hölgyeket sérteni-férfinak nem szabad, — és mit láttunk a közelmúltban? Azt, hogy egy lapszerkesztő Hcet és zöldes fénynyel aranyozza meg a hölgy gyönyörű arcát, MARYAN esküvője után idehozta nejét, ebbe az elrejtett kis paradicsomba és amióta itt laknak, elmondhatni, hogy a házikó és környéke a zavartalan boldogság tanyája. BEATRICE soha sem hagyja el a ligetet; de MARYANT gyöngéd erőszakkal mindennap elküldi sétálni, a tengerre csolnakázui és halászni, vagy a közeli erdőbe vadászni, Tudja, hogy a férfinak mozgás és foglalkozás kell: de azt i.s tudja, hogy a folytonos együttlét csökkenti a boldogságot. Mikor MARYAN eltávozik, BEATRICE odaül a verendába és könyes tekintettel kiséri férjét mindaddig, mig annak alakja e-.;észen eltűnik szemei elől. Majd sóhajt, térdre hull és fejét alázatosan meghajtva, imába merül. A hölgy ajka nem mond szavakat, csupán lelkének gondolataival imádkozik: de imája mégis buzgó és áhítatos, hiszen az ő egyetlenének fejére, MARYANRA kön3

T

örgi a Mindenható legjobb áldását. Ima után BEATRICE felkel és arra tekint, ahonnan férjét várja és mikor észrevette, dalolni kezd, tudva, hogy MARYAN a dalt szereti. Tetteti magát, mintha nem venné észre a férjét, ez pedig meghallva a dalt, sietteti lépteit és a ház közelébe érve, óvatosan lopózkodik a verandába, hogy nejét meglepje. A hölgy bűvös hangja mindaddig cseng, amig szomjas ajkak forró csókja zárja le a dalos ajkakat. — Hogy megijesztettél: — szól BEATRICE megrezzenést színlelve, mintha szive mélyén nem is örülne és mintha valóban megijedt volna; MARYAN pedig tréfás komolykodással igyekszik mutatni, hogy valóban elhiszi a megijedést. Boldog szerelmesek ártatlan tettetése. És azután órbmsugárw szemekkel uézüi íevetségesnek és a józan gondolkodást nélkülözőnek bélyegzi egy ti szán hölgyekből álló jótékony czélu igyesület választmányának eljárását, — és miért? Mert ő esetleg nem kapott meghívást az egylet báljára. Hátra van még, hogy szóljunk L revolver azon neméről, mely a i :ollforgat.ó emberek ellen van for- j litva. Eleket .sorra...veszik és kunyo- | 'álnak tőlük kéziratokat, vagy en- • jedélyt arra, hogy már megjelent lolgozataikat reprodukálhassák; zak- I atják a közhivatalokat sensatiós hízókért, s jaj annak, ki ezek kiadását negtagadja. vagy ha ezt egy ideig negtette, később bele talál unni a resződségbe és felmondja a munkatársi összeköttetést. Azt is olvashatták sokan váró- | sunkban,hogy eg}

T

lapban megtámad- I tak egy köztisztviselőt azért, hogy miért nem járul az ő lapjuk érde- j késsé tételére szellemi munkájával, utóbb egy másikat meg azért, hogy miért merészel újságba is irogatni? Itt már aztán nem lehet eligazodni, hogy a logikátlanság vagy a szerénytelenség nagyobb-e ? de azt hisszük legnagyobb az — önhaszonlesés. J\j emberekkel és ily lapokkal szemben a társadalomra nagy feladat vár. Mert ha igaz az, hogy a sajtónak hivatása a társadalmi ferdeséget ostorozni, — tígy igaznak kell lenni annak is, hog}

r a társadalomnak kötelessége megszüntetni a felburjánzott sajtó kinövéseit, mit annyival könyebben lehet tenni, mert a sajtó jövője a társadalom, a nagy közönség kezébe van letéve és ig}

7 minden közönségnek olyan lapja, olyan sajtója van a minőt megérdemel. A városi árvaszék uj szervezeti és pénzkezelési szabályrendelete. II. A javaslat további intézkedése szerint a gyámpénztári teendőket a pénztárnok, ellenőr és esetleg egy pénztári tiszt teljesiti. A pénztárnok kezeli az árvaértékeket egymást hosszasan, mintha már nagyon régen váltak volna el és sokáig gyönyörködnek egymásban szótalanul. Az egymást időközönként felkereső ajkak találkozása ékesebben beszél minden szónál. A fák között olykor-olykor a gerle kacagása hallatszik és erre az ifjú paris mindig jókedvűen kacag. Talán nem is ezért. V. Az egyik késő délutánon MARYAN épen táA'ozott a háztól, BEATRICE pedig a verandában rendes imájához akar letérdelni, mikor a bokrok között leskelődő ember feje bukkan elő. Rosz helyen tünt fel, mert a hölgy észreveszi és mintha felismerné a leskelődőt, elhalaványodik és egész testében megrendül. Az előbukkanó fej rögtön eltűnik ugyan, de ez a hölgyet nem nyugtatja meg. Berohan a házikóba és papírt vesz elő, melyre sietve pár szót ir; majd hevesen csenget és mire a vén szolga megjelenik, a levél már le is van pecsételve. — Otyorsan, amint csak erejétől telik, siessen a levéllel a közeli kolostorba és adja át a legelőször talált szerzetesnek. Jutalmul fogadja el ezt; — szól a delnő, izgatottságtól elfojtott hangon, miközben piénzt csúsztatott a szolga kezébe. — Siessen, siessen! A vén cseléd bámulva tekint úrnője feldúlt arcara, majd megfordul és eltávozik. BEATRICE becsukja az ajtót r-eteszszel is, kulcscsal is; azután gyorsan levetkezik és fehérbe öltözik. Menyasszonyi ruháját ölti magára; azt, amelyben oltár elé járulva, örök szerelmet, örök hűséget esküdött MARY ANNAK. Még a földig érő ara-fátyolt és a száradt narancsvirág-koszorút is feltűzi, melyet olyan gonposan megőrzött. — Soha sem voltam olyan boldog, mint akkor , , . az oltár előtt; — sóhajt a hölgy, nenon zar aiatt; — vezeti a pénztári és stéti naplókat. Az ellenőr ellenzár alatt őrzi az árvartékeket s vezeti az ellenőrzési naplókat. A pénztári tiszt vezeti a rábízott setédkönyveket, határidők nyilvántartását. :észiti és előkészíti a számadásokat, méreget stb mindezt azonban a pénztáros és tllenör írják alá. A pénztári tiszt helyettejti akadályozás esetében a pénztárost ragy az ellenőrt, s ily minőségében, de a telyettesi jelleg kitüntetése mellett az iletö hivatal részéről aláírásokat is teljesít. A gyámpénztárban a következő könyvek vezettetnek: a) pénztári napló, b) pénzári ellenőrzési napló, c) letétnapló és le:étellenörzési napló, di követelési számlaíönyv, e) tartozási számlakönyv, f) utal,'ánykönyv, g) illeték állomány könyv, h) etétfőkönyv, i) főkönyv, j) állandó ellenőrzési könyv, k) tartalék főkönyv, 1) bírság főkönyv. A pénztárnok minden bevételt és kiadást a forgalmi naplóba vezeti be, és a pénztárnok csak az ellenőr ellenjegyzése mellett veheti át, vagy adhatja ki az értékeket. Minden napló, a napi bevételek és kiadások feljegyzése után minden nap lezáratik. A lezárási összegeknek egymással egyezniök kell, ha különbözet mutatkozik, azt a jegyzet rovatban annak származatával együtt meg kell említeni, s a különbözetet bevétel vagy kiadásba ellentételezni, igy l

\)

ra összegezni, úgy hogy az uj összegezés után a lezárás minden naplóban egyezzék. A naplók lezárása, a készpénz megolvasása, zár alá tétele, a napló tételeinek elkönyvelése, s azok rovancsolása előtt a pénztári helyiséget a személyzet el nem hagyhatja. Az ellentételezés vörös tintával írandó, és a hibás tétel vörös tintával aláhúzandó. A gyámpénztár követelési állásáról mindén egyes adósra nézve a «Követelesi számla* könyv vezettetik. Ebbe a tartozás és törlesztés az ellenőrzési napló tétele szerint naponként még a lezárás előtt bejegyeztetik, A kamat előírás félévenkint január i-től június 30-ig és juiius i-töl deczember 31-ig előre eszközöltetik. A gyámpénztár tartozási állapotáról tartozási számlakönyv vezettetik. A bevételek és kiadások az ellenőrzési napló tételével jelezendök s ezek lezárása előtt a tételek ezen számlakönyvbe bevezetendök. A járandóságok elszámolása év végén történik. A kamat kifizetések félévenként utólag, február és augusztus hónapok i-ső napján történnek. A tőkésítendő kamatok minden év január havának i-én, a folyósimegnézve magát a tükörben és szemeiben köuy-, ajkain pedig szomorú mosoly jelenik meg. — Az Isten házában, az oltár előtt nyugodtan lehettem ; de azután ... soha... soha. Mire az átöltözés megtörténik, a vén cseléd is megjön a kolostorból és úrnője ajtajáu kopogtat. BEATRICE kérdést intéz a künnlevőhöz és ajtót nyit. • - Eljön? — Kérdi a delnő majdnem megrohanva a belépőt. — El. •— Hamar? — Pár perc múlva. — A rendes gyóntatom jön el? — Azt hiszem: mert a szerzetes, kinek a levelet átadtam, őt szólította és azt is mondotta, hogy rögtön indul, csak előbb a templomba megy. — Ön régi, hűséges cseléde az m-amnak és engemet is szeret. Ugy van-e? A vén cselédet a rohamosan végbemenő és szokatlan események annyira megzavarták, hogy nem bir szólani, csak a fejével int igent. — Fogadja el tőlem ezt a pénzt: — szól BEATRICE, jelentékeny összeget szorítva a szolga kezébe és elővéve a nyakán függő keresztet. — Esküdjék meg erre a feszületre, hogy soha nem árulja el senkinek, még urának sem, főképen neki nem, hogy ma a kolostorban járt és hogy levelet küldtem oda, sem pedig hogy ma onnan szerzetes volt itt. A szolga habozik, mire a hölgy tőrt ragad fel az asztalról ós az öreg mellének szegezi. Szemeinek vad villogása elárulja, hogy a tőr könyörtelenül belemélyed a szolga mellébe, ha az nem engedelmeskedik. — Nem ijedek meg, irmom: — válaszol, a meglepett, de félénkségét nem mutató cseléd. — Jó szóra megteszem, amit kíván, fénye-, getésre nenu