Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-02-10

könyek közt kérvén a Mindenhatót: hogy adjon a buldogult helyébe méltó utódot a magyar hazának! Szent­' mise után az összes harangok egy óráig sírtak. A trónörökös temetése napján a devecseri izr. templomban is gyász­istentisztelet tartatott, melyen Schwarzstein rabihelyettes a hitköz­ség összes tagjai előtt igen meg­ható magyar imát mondott az oly váratlanul elhunyt trónörökös lelki üdvéért. A temetési szertartáson várme­gyénket gróf Esterházy Móricz cs. cs kir. kamarás főispán képviselte, és a vármegye nevében egy diszes koszorút helyezett a Korona örökös koporsójára. A koszorú fehér Ka­méliákból és gyöngyvirágokból ké­szült és fekete szalagján e felírás van: „Veszprém vármegye gyászoló közönsége." A temetésen még me­gyénkből részint a főrendiház, ré­szint a képviselőház küldöttségében megjelentek: Báró Hornig Károly megyés püspök, ésEsterház}* Ferencz gróf, továbbá dr. Bezerédj Viktor, dr. Fenyvessy Ferencz és Kopácsy Árpád orsz. képviselők. Ä városi áryaszék uj szervezeti és pénzkezelési szabályrendelete. I. A jogügyi és pénzügyi szakbizottsá­gok együttes ülése a napokban vette tár­gyalás alá a városi árvaszék _uj s/.abályren­deleti tervezetét, melyet a tett némely mó­dosításoknak megfekiően a ko/.gyülés elé terjesztés előtt röviden a következőkben ismertetünk. A szabályrendelet három ré.s/.böl áll, az I. rész. az árvaszék szervezetét, a II. rész az értékek ke/.elését, végre a III. rész a gyatnpénzátri vlz^gilatok mikéntjét tar­talmazza. Aí I. rés:: az árvaszék eddigi szerve­zetéi nem tes? váito? tatást és a régibb szabályrendelettől kevés eltérést í^gial ma­gában. A Il-ik rés', a megyei közi;:, bizott­s g utasításainak és a törvény és ügykeze­lés rendelkezéseinek megfelelten L-\ ói szer­kesztve, kimondja, hogy a gyám «!tak és gondnokoltak va^y-na az, ós»z,;siutt pénz­kezelési rendszer ciees szeri.it 1'JJVI város főpénztáriban, de mindvi más pénztől és értéktől '(.['•••{[•.;.!?<i, a vonatkozó sza­bályzatnak megi\,Icio.^;4 kezelendő. Kimondja tov 1 jb.i a/.t is, bigy a pén­zek kezelés :iiek törvényszerű felügyelete az árvaszéket terheli, minthogy azonban a közpénzek, mint az alapítványi és gyámi tőkék gyümölcsöző elhelyezését a régi gya­korlat és a v lio-i szervezeti szabályzat szerint a városi tanács eszközli, jelen sza­bályrendeletnek a: elhelyezés módjára, a kölcsön adható os.síjg nagyságára, kamat­lábra, nemkülönben a törvénynek a jelzá logi biztosításról, s egyéb a gyámi értékel elhelyezésénél követendő eljárásra vonat kozó rendelkezései a tanácsra nézve is kö telezők. A kölcsönök 10 évi törlesztésre ad hatók ki, és egy egyén 5000 írton tul ter jedő összegű kölcsönnél többet nem nyer her. — A kölcsönök kamatlába 6%-ban a kamatok utáni késedelmi kamatok rna gassága 8"/ 0-ban állapittatik meg. A fizetés nyugtázása a pénztáros é; ellenőr (esetleg helyettes) aláírásával tör ténik. A hátralékos adósokról a féléves ki mutatás juüus 31-ig, illetve január 31-ig ; tanácsnak bemutalandó, a mely a/, adóso kat egyszer a fizetésre végzésüeg felhívja Ha ennek eredménye nem lenn.:, vagy hs a kamat hátralék egy évet tulhaUd, a be­hajtás feltétlenül cl:endelendő. A gyáinpéuzlar pénzkészlete a varos képviselő tesiu.ct által megjelelt pénzinté ! zetnél helyezendő el. I A gyampénztár a gyámoltak vagy gondnokoltak nem készpénzbeli éltékének őrzéseért mérsékelt dijakat szed. Az elnöki vagy árvaszéki iktatóba érkezeit értékeket az iktatás előtt az ár­vaszék elnöke veszi áf, pénztárnaplójábn bevezeti s az iktatandó darabon az átvé­telt elismervén, az értéket elnöki beutalás­sal ideiglenesen beutalja, s a pénHárnok­nak azt átadja, és a kisérő beadványt vagy jegyzőkönyvet, ha az az elnöki iktatóba vezettetett be, az árvaszékhez átteszi. A városi gyámpénztár kezeli a gyám­pénztáit, letét, tartalék és bírság pénztárt. A gyámpénztár a kiskorúak és gond­nokoltak végleg beutalt pénzérté-kei); a letétpénztár az ezek javára i ieigle­nesen beutalt mindennemű értéket és vég­legesen beutalt pénzérteken kívüli egyéb értékeket; a tartah'kpéoztár a tartalék al.-pot és végül a bírság pénztár a bírságokat mint a vagyontalan árvák tartására és kikepez­tetésére szolgáló alapot kezeli. A tartalékalap pénztárba a kamatjöve­delem 10%-a és az őrzési dijak folynak, és ide vezettetik külömbözet cimén azon összeg is, mely az elszámolás után a fuigalmi pénztárban marad, mely a féléves előleges kamat-nyeremény, és a féléves uiwlagos kamat kiutalások s a kamatok kamata kö­vetkeztében all eh";. E<en alapból a v á­r o s i képviselő testület határozativá! a b e 1 ü g y m i n i s t e r i u m jóváhagyása melleit oly árvaerték veszteségek pótolha­tók, melyeknél a felelősséget az árvaszék tagjai vagy hivatalnokai terhére nem lehet megállapítani. A tartalék alap mindaddig szaporodik, míg oooo (hatezer) frtot eléri, az ezen felüli összeg Pápa varos ko/pénz­tárába folyik. Ä vidéki városok társas áJeío. A művelődés történet írói élénk különbséget tesznek és méltán a fő­város és a vidéki társas élet viszo­nyairól. Amaz magához hódit min­dent, mi szép és érdekes; emez a helyzet és körülményeknél fogva tisztán a családi élet körének van fentartva. Innét van, hogy a fővá rosban aránylag több az agglegény mint a vidéki városban, s. innét van hogy a főváros társas élete zajo­sabb, élénkebb, érdekesebb mint a vidéké. S ez a lehető legtermésze­tesebb. A főváros az ő temérdek vi­déki és külföldi látogatójával, kik­nek ott nem levén otthonuk, idejü­ket szórakozással és műélvezetté] akarják eltölteni, — önkénytelenül 1 nyújtja a társas élet örömeit. Mig j ellenben a vidéki városok az ő ren­I des lakójukkal ritkán zökkenek ki j a társas élet érdekesen rögös útjára, ! Pedig mi tagadás, önmagunk­I nak tartozunk azzal, hogy társas ! életet teremtsünk. Ezért élünk a — I társadalomban, ezért mondja a bölcs az emberről, szemben az állattal, hogy I az társas együttlétre született. ! A vidéki városokban e tekin­tetben fájdalom sok még a kivánni való épen a —- családi élet szem­pontjából. Leányaink, fiaink szükség­szerű kellemes szórakozásáról nincs elég gondoskodás, pedig ez is a csa­ládi élet egyik fontos feladata. Sze­rencsétlen gondolat azt hinni, hogy eleget teszünk szülői kötelességünk­nek azzal, hogy gyermekeinket a tudás magasabb nivaujára emeljük, hogy őket a kenyérkereseti pályá­jára, illetőleg a nő és feleség hiva­tására elkészítsük. A társas életre kell őket nevel­nünk, hogy izlése finomodjék, hogy szelleme tágabb kört kapjon, hogy tanulja megbecsülni az életet, hogy ideálisabb légkörhöz szokjék. S erre nem elegendő, ha a vidéki városok társas élete egy egész télen és tava­szon át egy-két rosz úgy nevezett szinész-trupp előadásaival kielégit­tetik. Hogyan lehetne élvezetet ta­lálnia a majdnem csepűrágókhoz tartozó sok éhenkórász rígy neve­zett vidéki szinészben, kinek nagy része az olvasás irás mesterségénél egyébről alig tud valamit. Igenis van sok kitűnő társaság, de ezeket lefoglalja a fővárosi élethez közel járó gazdagabb, nagyobb vidéki vá­ros, s ha jó; meg is tartják maguk­nak és igy a magunkféle kisebb vi­déki városnak téli évadra csak az jut a mit máshova be nem vesznek, vagy visszaéléseik miatt csúfosan el­űznek, az ilyen társulat bizony csak az — alja. Az alj pedig sehol soha nem nemesit. Épen azért társas életünk elő­nyéül szolgált a minapi műkedvelői előadás, moh' méltó egy vezérczikk komoly thémájára. Ennek köszön­hettük, hogy p. o. Pápán is, a mi itt oly ritkaság, az előadás után majdnem az egész társaság össze­jött egy kedélyes estére, mely tár­sas életünknek kétségtelenül felvil­lanyozására szolgált. Nem ártana, ha rendes műked­velői társaság alakulna. Itt van a felállítandó honvédszobor ügye, mely még egy-két előadás jövedelmére bizony reászorul; itt van színházunk­nak kopott díszlet-tára, mely rég szépítést és javítást igényel. Az első czél nemesebb és fontosabb, s bizo­nyára előbbre való; ennek elégté­tele után hozzáláthatunk a máso­dikhoz. De mindenekelőtt szüksé­gesnek tartanánk ha az a kedves kör, mely a múlt hóban oly szép élvezetet nyújtott előadásai által, ne érezze hivatását befejezettnek, de készülne lassan egy — ujabb ! jótéteményre. i Társas életünk emelésére nagy { szolgálatot tesz, ki e sorokban ki- j fejezetteket megszívleli és a szerint • cselekszik. \ nem történik mcix. nekiindul bejárást keresni a parkba. Ellenállhatatlan vágy ragadta rneg s ö mindenáron beszélni akar a dalolóval: mert ugy r.'.ulik előtte*, mintha azt a hangot már j hallotta volna. Ilirhlon megrázkódik s végig cikázik agyán a gondolat, hogy talán ez az, , aki keg\ elmet kéri részére. Nem tűnődik ő azon, hogy gondolatának semmi alapja sincs; i'sak azt tudja, ln-gy a parkba mindenesetre Ve kell jutuia. Ajtót nem találva, lázas türelmet­lenségében nagyot ugrik s miután egyik ke­zével elérte a magas kőkerítés koronáját, gya­korlott tornázó ügyességével veti át magát azon. IMikor az iíju a parkba jut, a dal meg­újul és ö annak irányát követve, kis luga&t talál, melynek puha gypp-pamlagáu gyönyöiü hölgy hever. III. Mintegy két hét múlva az elmondott je­lenet után, egy tzép alkonyaton a parknak ke s­keny utam, az egymásra hajló fák alatt ifjú pár sétálgat lassít, nagyon is lassú lépésekben és suttog, mint a felette összeboruló lombsátor. A napbarnított arcú, délceg ifjúban a fa­lusi magányba vonult Maryanra ismerünk, a mellette haladó hölgy pedig Donna Beatrice, a park és az annak közepén emelkedő kis kas­tély úrnője. A hölgy az örökké mosolygó egü déli partvidékről való olasz szépség: középmagas, karcsu alakkal: olajbarna, de rendkívül finom arcbőrrel, indulattól, vágytól és szenvedélytől villámló szemekkel és sarkat verő, dús hajjal, moljnek fekete szine kékes fényű, mint a holló szárnya. Valódi szépségek szépsége. — Ma nem volt maradásom otthon; — szól Maryan-, — nyugtalan voltam; a vágy hajtott és ez az oka, hogy hamarább itt va­gyok, mint máskor, mint megengedte. Es ha haragját vonnám is magamra, nem bánom, hogy eljöttem. Amint keresve végigjártam az ön kas­télyát, a gömbölyű sarok-szoba előtt* meg kel­fcy uLaaQin. A neszfogó, puha szőnyeg elvette lépteim zaját és igy érkezésem nem volt hall­ható. Sokért nem adnám azt a látványt, amely megállásra kényszeritett. Ott térdelt ön ima­zsámoly ánál, feje meghajtva és kezei összekul­csolva. Nem tudom magyarázatát adni, ho y miért, de ekkor ismét felvillant agyamban a gondolat, hogy ön volt az a fekete ruhás hölgy, ki az uralkodó lábaihoz borulva, olyan sikere­sen könyörgött részemre kegyelmet V — De hiszen én ezelőtt nem ismertem önt: hogyan kérhettem volna tehát részére ke­gyelmet V — Nem ismert: de amint ujon vásárolt jószágán letelepedett, természetes kíváncsiság­ból megkérdezte, kik a szomszédai'! Es amint megtudta, hogy egyik szomszédja a leggyalá­zatosabb, de be nem bizonyított vád-, a test­vér-gyilkosság vádja miatt messze, Szibéria bá­nyáiban raboskodik, önnek jóságos szive, sze­líd lelke megborzadt a gondolatra, hogy hátha az a láncravert ifj 11 ártatlanul szenved ? — Nekem soha sem volt ilyen gondola­tom! válaszol a leány; de halk hangjának ér­zésteljes remegése, keblének indulatos hullám­zása és tekintetének állhatatos földresütése nem igen alkalmasak arra, hogy szavait megerősítsék. — Most már meggj'őződéssé vált ben­nem e sejtelem; — beszél Maryan tovább.— Nem a tudat értelte meggyőződéssé, hanem az érzés. Én szeretem önt Donna Beatrice — Megtiltottam önnek, hogy szerelméről beszéljen: — vág közbe a hölgy; — de ön újra visszatér erre e tárgyra. Ha ezután is megszegi tilalmamat, beváltom fenyegetésemet és nem engedem meg, hogy meglátogasson. Maryan gyakran hallhatta már e fenye­getést szigorúbb alakban; valószínűleg azt is tapasztalta, hogy az a fenyegetés minden is­métlésnél enyhébb és bizonytalanabb; mert ez­úttal, a nagyon határozott és minden ellent­mondást kizáró hangon mondott szavakra meg­döbbenve áll meg. •^Jim&Bwtmtyxmúm^ wirgalmat? — Nem. — Akkor hát Isten önnel; — válaszol az ifjú nem kevésbé határozott hangon; azután mélyen meghajtja magát és távozni készül. — Ne menjen el igy, ne váljunk el egy­mástól haraggal; — szól a leáy megváltozott, kérlelő hangon és Maryan kezét megragadva. — Es miért nem akarja ön, hogy együtt mai adjunk, bog}' mindig együtt legjdink? Mi­ért kell nekünk megválni? A delnő arcvonásainak ideges megrándu­lása és szemeinek hirtelen kigyuladása szörnyű belső küzdelmet árul el, de csak pillanatra-; a másik pillanatban már mintha elvonult volna a duló vihar. Donna Beatrice visszafojtott indu­lattól szaggatott hangon válaszol: — Mert ugy akarom, hogy mcgválljnnk és mert a kit nem akarok magamnál fogadni, azt nem fogadom el. Maryan csaknem kővé mered <•• kemény, kíméletlen és váratlan elutasításra és bevon : felcsattanó hangon kérdezi: j — Tehát ennyire gyűlöl? j A hölgy, mintha nem hallaná a kérdést, \ hallgat; mire az ifjú ismétli kérdését. I - Igen gyűlölöm; — válaszol a leány, i de elhaló hangja mély bánatot és nein gyűlő- j letet árul el. — Donna Beatrice, én azzal a szilárd elhatározással indultam el hazulról, hogy élet­bevágó, nagy kérést intézek önhöz. Akaratom műidig erős és igy most is az; noha gyűlöle­tének kijelentése igen alkalmas arra, hogy el­riaszson. Engemet nem egy hamar lehet meg­riasztani ós én előadom kérésemet. Meghallgat ? A hölgy lehajtja fejét és hallgat. — Legyen a feleségem, E jelenet után rövid idő múlva Maryan és Beatrice már mint férj és feleség kőinek útra. A méh-kas: (és a 14- §.) A méhrajnál nincs monarkikusabb — dynaszlikusabb rovar család — nincs hüebb patrióta az egész rovarvilágban! A költöző darusereg is respektálja a a vezérgunárt, — a jámbor birkanyáj is a vezértirüt, — de ugy — miként fullánkos j méhraj szereti kas otthonát s tiszteli anya­királynéját: olyan több nincs!.. Követi ezt rajzáskor is — ki, az ágra — s be az uj kasba is. Ha kint reked az anya utána ki száll a raj az ujkasból is. Vele el vele pusztul! — Türelmes nép is e méhcsalád ! . . Szép­szóval — kasza csöcgetyii hangái kasba ve­heted a szabadröptii rajt, — s jó bánással — Zsirzson taktikával megvámolliatod s meg­adóztathatod fáradsággal termel mézköpü­jét, — lele vághatsz éléstárából egy egy Zsirzsonszeletet: oda se néz neki, — másik szeletet gyűjt helyette némán, nem is zú­golódva : — elgondolván okos méh-rezigna­tiójával: hogy az ő mchállamocskáját őrző gazda — az „Ur" szükségli azt! . . Aki nem találna ebez hasonlót az em­bervilágban: megsúgom neki, hogy jó-ma­gyar népünk ilyen 1 . . üe viszont — nincs elkeseredettebb, önvédelem, mint a méhrajzudulás — ha paj­zán, vagy méltatlan kezekkel kas-át, rovar­államocskájál támadod, — vagy a vérén át szült mézével táplált királynéját — avagy fáradsággal, sok ellenséges madár és rovar­nemzetiségek közepette is nagy zsenialitás­sal berendezte házikóját: Hazáját akarod elvenni—faját akarod kiirtani! Jaj akkor a' támadónak: . . Ezer ke?e lenne — se gyö/.né levetni magái ol a neki zúdult ezer meg ezer kis szárnyas fullánkos állampolgárocskák méltó indignatióját — csi­pos, néha halálos de jogos buszuállá.-rát. Megborulja magát — ha addig él is !. Nem törődik vele: habár fulláukjával saját élete szakad is .— Belehal bár a jogos védekezésbe, — de mentve lesz a kas: emb­rióinak fészke — fajának bölcsője — király­néjának trónusa — a jövő ivadék Hazája! .. Ha ki erre se találna hasonlatot a ncpcsaládok világában: hát jelzem, hogy : a magyar nemzet ilyen: nyelve- Hazája s trónja védelmében. Nem ismeri a magyart az, aki e szent oltárait bojgatja E/.ek védelmében ö: méh-zudul.is- sebzeit tigris- szélvész- tengeráradat- Istenostora!.. „Nemo nie inpune lacessii" — „Ne báncsd a magyart!" ügyvéd. \ védiiimiő oltás érdekében Dr. Kövi József a pápai járás egyik kör or­vosa a főszolgabíróhoz következő előtér jesztést tette : Az 1887. XXTI. t. cz. a védhimlö oltás általános kötelezettségét, mondotta ki. Az oltó­orvosok örömmel fogadták e törvényezikk vég­rehajtására vonatkozó minísteri szabályzatot, melynek czélszerü intézkedései az oltó orvosok működésének törvényes oltalmat biztosítanak, mi által az orvosok most már nagyobb küzde­lem nélkül végezhetik munkájukat, — bár nem igen akadálytalanul. A szülők ismervén már a védhimlöoltás hasznos, sőfc szükséges voltát, nem ellenzik ngj'aa többé e közegészségügyi müvelet alkal­mazását, de vonakodnak sikeresen beoltott gyermekeiket a törvény által elrendelt utó­szemlére behozni, nehogy a kifejlett tüszőkböl a továbboltásra szükséges anyag vétessék. A szülőknek e törekvését — orvosi szempontból — alig lehet helytelennek mondani; az anyag vé­tele épen nem fokozza az oltás sikerét, a tüsagk bolyga.tá.s.a a gycrniL^krQ néave. sem 1 j nem kellemes, sem nem előnyös. Az anyák pe­dig mindennek helyes sejtelmébon nem mutat­ják be gyermeiket az utószemlén, hogy igy — elviselve inkább a törvényszabta büntetés terhét — gyermekeiket a fölösleges zaklatás­tói med védjék. Már most hogyan szedjünk anya­got a tovább oltásra? Az orvosra nézve sem fölötte kellemes, hogy községei asszom'seregével örökös hadi lú­bon éljen, pedig mindenki tudja., hogy az oltó­anyag folytonosságának fönntartása ezéljáből gyakorolt anyagszedés, inkább az orvosok, mint az oltottak érdekében történik. Az oltóbizoU­ság megteszi ugyan minden esetben kötelessé­gét, s följelenti az ellenszegülőket az elsőfokú egészségügyi hatóságnak, az anyák néhány ngp múlva be is szállítják gyermekeiket az orvos­hoz az oltás eredményének megállapítása vé­gett, de a genytüszök ekkor már rég beszá­radtak s anyagszedésre teljesen alkalmatlanokká váltak. Az orvos zavarban van, a továbboltásra honnan vegye anyagját, de az anyák czélt ér­tek , — gyermekeiket nem „bántották." Az anyagszedés ilykóp fölötte megnehezitteíik s csak folytonos küzdelmek mellett teljesíthető' Az 1887. XXII. t. cz. végrehajtására vo­natkozó szabátyzat szószerint elöirja, hogy „azon gyermeknek, kitől az oltónyirk vétetik, ugy magának, valamint szülőinek egészségi állapota pontosan és szigorú felelősség mellett megvizs­gálandó,' 1 folytatólag pedig igy: „E tekintet­ben az oltóorvos általában a legnag3'obb óva­tossággal és a törvény által ide vonatkozólag megállapított súlyos felelősségnek folyton szem előtt tartásával járjon el." A „szabályzat"-nak ezen elvi intézkedései épen nem valósíthatók meg, — s igen valószínű, hogy szerzője, vagy szerzői soha sem foglalkoztak nyilvános, töme­ges oltásokkal. Hiszen az oltandó gyermek szülő anyja sem jelenik meg minden esetben az oltás színhelyén, atyja pedig egyál talán nincs jelen, mikép volna tehát a gyermek szülőinek egészségi állapota megvizsgálandó ? — nagyon kérdéses továbbá, a gyermeknek édes anyja — föltéve, hogy személyesen hozza el gyermekét az oltási színtérre — lesz-e szives mindeneset­ben, nyilvános helyen és zajos asszouysereg jelenlétében magengedui a „pontosan és szi­gorú felelőség mellett" megejtendő vizsgálatot ? de azért a szabályzat" kérlelhetlenül meg­l ia g3'J a ! hogy az oltóorvos a törvény által ide vonatkozólag megállapított sulj-os felelősségnek folyton szem előtt tartásával járjon el.­' 31ind­addig, mig emberi — kumanisált nyirkot használunk az oltásoknál, egyáltalán lehetetlen minden, aggályt kizáró kellő óvatossággal el­járni, mert eddigi vizsgálati módszereink még nem bírnak a tökéletesség azon fokával, mely által, — minden egyéb kóros jelenség hiányá­ban is — az anyaggyűjtésre alkalmazott gyer­mek véralkatának kifogástalansága megvolna állapitható. Vannak szunyadó méregcsirák, — bujakór stb. — melyek kedvező viszonyok mellett, fertőző hatáuyokká fejlődhetnek. Tekintetes főszolgabíró ur, nem tekinthe­tem e helyen föladatomnak, hogy az eddig ál­talunk gyakorolt nyilvános védhimlö oltások természetéből fejlődhető káros szövődményeket részletesen ismertessem, de az általam előadot­tak is már eléggé indokolják a müveit orvosi világ azon kezdeményezését, mel}' szerint az öltások utján szaporított humanisalfc nyirket teljesen mellőzve, a védhimlö oltásoknál ma már kizárólag csak állati nyirkot — vaccina aninialis — alkalmadnak. Ezt minden tekin­tetben üdvös haladásnak kclijtlezniink, mely a fertőzés vagy ragályosás veszélyét kizárja^ fölöslegessé leszi a már beoltott gyermekek czélszeriiilen zaklatását s megkönnyebbíti vé~ gül az oltási eredmény förvétiysserü ellen­őrzését is, mert az anyák tudván azt, hogy gyermeiket nem használják föl többé anyag­gyűjtésre, szívesen mutatják be oltottjaikat az utószóidén. Ezeknek tisztelettoljes előrebocsátása után bátor vagyok tek. főszolgabíró ur elé kérelem­szeiüleg azon. szerény indítványomat terjesz­teni, kegyeskednék a fennemlitelteket szives fig3 r elmére méltatva oda hatni, illetve aziránt intézkedni, hogy a pápai járás —, illetve a pápa-kovácsii kör területén évenkint a törvény értelmében gyakorlandó nyilvános vódhimlö­oltások, a jövőben kizárólag csak állati nyirk­kel végeztessenek, mely oltási módozatnak a járás területén leendő meghonosítása által egy­aránt hálára kötelezendi a oltandó gyermekek szülőit, valamint az oltással hivatalosan meg­bízott orvosokat is. Ez utóbbiak egyik szerény képviselője­ként magamat, valamint orvosi — és emberi kö­telességtudatom e^g^ránt sngalta indítványo­mat — Tek. "Főszolgabíró ur nagybecsű figyel­mébe ajánlva, maradtam Tekintetes Főszolga­bíró urnák, Pápa, 1889. február 6. alázatos szol­gája Dr. Kövi József kovácsii körorvos. A városi kegyurasáp Magyar­országon. (Jogtörténeti tanulmány. — Oklevéltári nyomozások alapján irta Timon Ákos, jog­tudor, képesített egyetemi magántanári s *b« Ára 1 fit 60 kr.) Ily czimü jeles monographia hagyta *i Az állati oltónyirk mrgszerzűse m» mir oly csekély kiadást igényel — hazai termelő intézeteink tö­meges megrendüléseknél fejenkint tiz kr 0. é. szálul­ják —, ho«y az egyes 'községek — mint ezt magánúton •már megtudtam — készséggel fogjak fölajánlani e cs^» kélj kQfeéjjqi. Or. ^övi lézsoft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom