Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-02-10

el a sajtót a tíuilt hetekben dr. Timon A k os, a jeles jogtörténész és kanonista tollából. — Timon Akos, ki I884-ben meg­jelent első nagy munkájával: „í\ párbér Magyarországon," — egyszerre országos hirre tett szert, ez ujabb monographiájával ismét nagy érdemet szerzett a magyar egy­házjogi irodalom terén. Monographiáját az újszerűség, eredetiség, az általa más mun­kaiban is híven .követett jogtörténeti irány, alaposság, és kiválóan a gyakorlatiasság jeUemzik, s teszik" nemcsak a szaktudósok előtt becsessé, hanem a laikusok előtt is | <rr lekes olvasmánynyá. Bevezetésében nem ígér ugyan teljes rnonographiát tárgyáról, mert mint mondja, az ahhoz megkívántató forrásanyag még nem áll rendelkezésére; s annak a különböző levéltárakból való ki­ku-atása még sok időt kivan: mégis ha végig olvaísnk müvét, teljes képét látjuk a tn.'glehetúsen homályos és ismeretlen, mert eddig senki által nem kutatott és nem tár­gyalt kérdésnek. Tárgyát a tudós szerző négy fejezet­ben ismertiti, és függelékül közöl 16 ok­minyt, melyeket a különböző levéltárakból kutatott fe', s melyek álláspontját kiválóan támogatják. Az első fejezetben a v.irosi kegyuraság eredetér L-l szólva, azt, a magyar királyt sz. István ota megillető legfőbb kegyúri jogból származtatja olyképen, hogy a király a szab. kir. városoknak adott kiváltság-leve­lekben egyúttal az illető városra vonatkozó kegyu.i jogát is átruházta a városra, nem CMipan egyes, hanem minden esetben; mi­nek következtében a kegyúri jog, a szab. kir. varrok közjogi állásának egyik kiegé­f/ro ré.s-'.evé vált, azoknak egyik szükség­-/eni attribútumát, a városi szabadság egyik ieit\vges alfcalelemét képezte. A második fejezet a legérdekesebb. E ben szól szerző a városi kegyuraság gya­korla-sán.l n hitfekkezetiség szempontjából. Legérdekesebbnek mondható a fejezet azért, n.ert a gyakorlati éleiben előforduló heves viták épen a kegyuraság gyakorlása kö:ül merülnek fel különösen ott, a hol e jogot 11 in keresztények, (p. zsidók) vagy iRm kathr>Iiku«ok is vindikálják maguknak. S/erző a jogtöi lénet segélyével, légi törvé­nycikk, okieve'ek cs a szokás alapján li.-zta logikával és meggyőző érvekkel mutatja ki a helyes utat, melyen haladva a kontrovers kérdések tömkelegében el nem tévedhetünk. .Megvédelmezi a kath. egyház jogos igé­nyeit a nélkül, hogy elfogultság vadja ér­hetné. Kimutatja, hogy a kegyúri jog egy­h.íz-közjogi jogosítvány lévén, annak gya­korlatára nem elég a világi jogképesség, hanem cgyhtzi jogképesség is kívántatik hozzá. A kegyúri jogosítvány benső termé­szetével ellenkezik, hogy oly egyének gya­korolhassák azt, kik az egyház kebelén ki­vil áíianak, kik hitelveiknél fogva a kath. egyházzal szemben ellenfelek. Más vallások­nak állami elismerése nem változtat a dol­gon, mert ezen elismerés önállóságot és függetlenséget biztosit az egyes vallásoknak a kath. egyházzal szemben, de nem bizto­síthat nekik jogokat a kath. egyház kebe­lén beiül; már pedig a kegyúri jog ily, az egyház kormányzatába vágó jogosítvány. Ebből következőleg kimutatja szerző, hogy a városokat megillető kegyúri jogokat is, természetüknek megfelelőleg mindenkor a városi tanácsnak, vagy legújabban a váro­sok képviselő testülelének kath. tápjai gya­korolhatják és gyakorolják is. Ezen tételek bizonyítására nemcsak törvényeket és hely­tartótanácsi intézményeket, valamint minís­teri rendeleteket idéz, hanem példákat is hoz fel, minő Beszterczebánya esete a 17-ik s/.ázadbó', továbbá Szeged, Zombor, Komá­:om, Győr és más szab. kir. városok példája. Nem kevésbbé fontos gyakorlati szem­pontból a haimadik fejezet sem, melyben Különösen az 1868; 53. tezikknek a hitfe­lekezetek községi segélyezéséről szóló ren­delkezését, a kegyuii terhekkel állítja szem­ben, kimutatván, hogy e két fogalom nem esik egybe, hanem nagyon is megkülönböz­tethető, sót meg is különböztetendö épen a városok érdekében. Isméi jogtörténeti alapon teszi meg szerző a külonböztetést még pedig szeren­csés kézzel. A kegyuraság, már eredeténél fogva, a szab. kir. városokat, mint nemes testületeket megillető személyes jog és kö­telezettség, melynek anyagi alapja a város törzsvagyona. Dc a kegyúri terheket viselni tartozik a váró?, akár van törzsvagyona, akár nincs, mert az személyes kötelezettség, mely kiváltságon, mint különös jogezimen nyugszik. Az 186S: 53. t. cz. 23. $-a által contemplált községi segélyzés kötelezett­sége azonban oly általános kötelezettség, mely mig egyrészről a kegyúri terhek kü­lönös jogezimét meg nem változtatja, addig másrészt csak esetleg adható, oly esetben t. i. mikor egyik /agy másik hitfelekezet a község pénztárából segélyt kap. Vagy más szóvá', a nem kath. hitfelekezetek azon á jogezimen, hogy a szab. kir. városok mint kegyurak a kath, egyházi intézeteket fenn­tartják, segélyezési igénynyel nem bírnak, mert a.kegyuraság régtől fogva fennálló különös teherviselési jogezim, mely csak a 'kath. egyház irányában áll fenn, s mely mint ilyen, a nem kath, egyházak segélye­sére. JvöyeteK-si jogot nein biztosit* Es hogy ez a helyes álláspont, melyet szerző igy kifejt, mutatják a gyakorlati példák is. Mert ha a kegyúri terhet a kath. egyháznak nyújtott községi segélyezés gya­nánt fogjuk fel, akkor a kath. templom fel­építése végett a városi pen/Uubul kiutalt összegnek megfeltlcleg a ntm kath. hitfele­kezetnek is tpilkczési segélyt kellene adni, daczára, ho.>y a?ok ntm szátok koz.ruik épít­kezni, s daczára, hogy hazai turvényeink és joggyakorlatunk érielmében a szab. kir. váíuíok csak mint kegyurak vannak egy­házépitkezési kötelezettséggel terhelve. Végre a negyedik fejezetben tárgya ja s-erző, a városi kegyuraság viszonyát az alapítványokkor, és itt kivált azon kérdés megvilágítása képezi czélját, vájjon a váro­sok kezelésére bízott ájtatos czélu alapítvá­nyok, az által, hogy a város kezeli azokat megváltoztatták-e jogi természetüket, nem váitak-e a város közvagyonává, s vájjon azok mi czélra fordítandók f Fontos ezen kérdés különösen az 186S; 38. t. cz. — a népoktatási törvény — óta, ott, hol külön­böző vallásfelekezetek lé\én, különböző jel­legű iskolák állanak fenn. Fontossá válik pedig az által, hogy az idézett törvény ér­telmében létesült különböző jellegű iskolák fenntartásához járulnak-e a kegyesalapitvá­nyok vagy nemi Ha a kegyes alapítványok a város köztulajdonává valtak, akkor arra minden polgárnak joga van; de mint szerző történeti alapokon világossá teszi, a ke­gyes alapítványok nem vaitak ily köztulaj­donná, nem vesztették el különös jogi ter­mészetüket s czéijukal, ugyanazért nem is fordíthatok azok másra, mint vagy az ala­pító levélben meghatározott czelra, vagy ily ezé! nemlétében kath. oktatási czélokra. Az itt elmondottak csak egyes kima­gasló pontjni Timon Ákos legújabb mű vé­rek. Ezenkívül számos oly eredeti, •— külö­nösen a szab. kir. varosok f.jiödésére vo­natkozó — adatot tartalmaz, mely csak hosszabb tanulmány, és szorgos levéltári kutatás után láthatott napvilágot. A mű nyelvezete világos, gondolat­menete átlátszó, s nincs benne semmi a tudományosságot affektáló némely ujabb iró abrakadabráiból. Épen ezért a legmelegeb­ben ajánlható nem csupán a szakamberek, de a nagy olvasó közönség figyelmébe is. A mű l frt 60 krért minden könyvkeres­kedésben megrendelhető. KÜLÖNFÉLÉK. — Rudolf trónörökös halála fog­lalkoztatja még mindig a kedélyeket. A vi­dék részvéte egy cseppet sem kisebb, mint a fővárosé. A halál tulajdonképeni okáról még mindig számosak a különbnél különb versiók, melyek közül azonban egynek sza­bad és illik ma már hitelt adnunk : — az öngyilkosságnak! Ha a legcsekélyebb tagja a társadalomnak elvárhatja, hogy szeren­csétlen véget ért családtagja halaiának okát ne adjuk át a kíváncsiságnak : — annyival inkább kell tiszteletei tanúsítanunk saját legfelsőbb Urunk és Királyunk iránt, ki bi­zonyára igazán nehéz szívvel egyezhetett bele, hogy egyetlen fiának halála okául a legborzasztóbb haláluem: az öngyilkosság adassék ki. Mi meghaj'unk ez elölt és nem szolgálunk a hírlapi kíváncsiságnak. Sokkal mélyebb és őszintébb gyászunk a magyar trónörökös halála felett. — A vöröskereszt-egylet pápai fiókja ma egy hete tartotta meg közgyű­lését, mely azért nem lett elhalasztva, hogy a humanistikus egyesület részvétnyi­latkozatával idejekorán csallakozhassék a központ részv'étnyilatkozatához a trónörö­kös elhunyta felett; mit Néger Ágoston elnök szépen előadott indítványára a köz­gyűlés egyhangúlag el is határozott, ezután csak a számadás vizsgalatáról szólló jelen­tés vétetett tudomásul, és a választmányi tagok kisorsolása ejtetett meg, mely alka­lommal Sieinbergcr Lipótnc, Zimmermann Antainé, Szilágyi Józsefné, Rechnitz Edéné, özv. Pakrócz Ferenczné, és Kluge Károlyné; továbbá Fenyvessy Ferencz, JLörmendy Béla, Pap János, dr. Malhia János, Bartha­los István és Mészáros Károly újból meg­választattak. — A pápavidéki közművelődési egyesület ma d. u. 4 órakor választmá­nyi ülést tart. — Szép vonás trónörökösünkről. Károlyi Pista gróf beszéli, hogy a trónörö­kös megígérte volt neki, hogy részt vesz a nemzeti Casinonak ez évben rendezendő diszebédjén és a hivatalos toast után (me­lyet az idén Szilágyi Dezső tartott volna) ö is fog beszédet tartani. Mindezt persze megakadályozta korai halála, de e tény egy szép jellemvonás boldogult trónörökö­sünkről, ki folyton kereste az alkalmat az ö hü magyarjaival minél inkább bensőbb érintkezésbe lépni. Bizony mi magyarok véghetetlen sokat vesztettünk benne! — Köszönet nyilvánítás. Vértes­syné, Makfalvay Gizella urnö «Viragcsokor» ciroü müvéből 10 példányt küldött iskola­és egylet-könyvtárak közt leendő szétosz­tás végett. Fogadja 6 nagysága a nemes tettéért a jutalmazottak őszinte háláját. — A nöegyUt báljájr* igen sokan készülnek vidékről is, és mint halljuk hely­beli családdink is majdnem kivétel nélkül részt vesznek azon. Az elnökség táncrendé­zökül Eőri Szabó Jenő, Hanauer Zoltán, Hoífner Elek, dr. Kende Ádám, Koller Kál­mán, Körmendy Béla, Kreisler Manó, Ma­kara Iván, Nagy Miklós, Sarlay János, dr. Szily J inos, és Schwartz Vilmos urakat kérte fel. — A „Pápai polgári kor" febr. 3-án tartotta tisztújító közgyűlését, melyen egyhangúlag megválasztattak, elnökké: Re­guly Nándor, alelnökké: Heim Ignácz, tit­kárrá: Hannig Ferencz, pénztarnokk.-;; Hey­kál J. Ede, könyvtárnokká: Pintér Gyula. A választmány rendes tagjai: Bermüller Alajos, Bikky Sándor, Boda György. Freiz­berger József, Hannig Antal, Hottó Elek Kovács István, Nagy István, Sz.eglethy Jó­zsef, Schirkhuber József, Teufíel Mihály és Vajdits Károly. Póttagok: Dr. Makara György, Dr. Rechnitz Ede, és Szokoly Ig­nácz lettek. Zimmerman János lovag urat keresk. tanácsost pedig — Pápa város iránt tanúsított jótékonyságáért — disztagjává vá­lasztotta a kör. — Dr. Timon Ákos győri jogtanár urat, kinek legújabb müvéről mai számunk­hoz bő ismertetést az.on kitüntetés érte,! hogy a budapesti egyetem hittudományi j kara külön jutalomban részesítette. Gratu­lálunk. — Köszönet nyilvánítás. A pá­pai önkéntes tűzoltó egylet segély-alap pénztárának egy asztaltársaság helyben 4 frt 50 krt volt szives adományozni, melyért az egylet nevében köszönetét nyilvánítja, Pápán, 1S89. febr, 6. Az elnökség­— A „Pápai Leány-Egylet" által ma vasárnap délután 4 érakor az egylet saját helyiségébe-i tartandó közgyűlésének tárgysorozata következő: l. Elnöki jelentés. 2. Tisztviselők és választmányi tagok vá­lasztása. 3. Zárszámadás és vagyonmérleg bemutatása. — Meghiváo. A pápai önkéntes tűz­oltó egylet f. évi február hó lo-én délután 3 órakor a városháza nagytermében köz­gyűlést tart, melyre az egylet összes ala­pító, tiszteletbeli és működő tagjai ezennel tisztelet*el meghívatnak. Pápa, 1889. feb­ruár 3-án. Az elnökség. — A vesxprémi rendőrkapitány táviratilag megkereste városunk rendőrka­pitányát, hogy Hubay és Hevesy színigaz­gatóknak Veszprém városára adott helyha­tósági engedélyét, egy belügyministc-ri ren­delet éltelmében követelje vissza és azt neki haladék néikül küldje meg. A helybeli kapitányság a megkeresés értelmében el­jnrván, ez ellen nevezett igazgatók óvást emeltek. — Figyelmeztetés. Emlékezetükbe hozatik mind azoknak, kik az általános jö­vedelmi pótadóból levonandó adóssági ka­matokról szóló vallomásaikat még eddig be nem adták, hogy azokat f. évi február hó 15-ik napjáig már csak igazolási kérelem mellett nyújthatják be; azontúl azonban bármi szín alatt is többé elfogadtatni nem fog. Pápa, 18S9. évi február 7-én. A városi hatóság, — Dr. C-irbus_tól „Nemzeti hiva­lá->" czime alatt tudományos czikket hoz a „Veszprémi Közlöny" melyben a tudós iró a következő conclusióra jut: Gennanistikai kutatások kétségtelenné teszik, hogy a ger­mánoknak legközelebbi rokonai Európában a szlávok. Az a hármas kulturális kör te­hát, mely kontinensünk művelődését színezi, (szláv, germán, román) nemzeti törekvé­seinkre nem maradhat k özönyös. Anélkül hogy más téren csapongnánk, megmondhat­juk kulturális álláspontunkból is, hogy nem­zeti művelődésünk, hivatásunk, fennmaradá­sunk kérdése azon kultúrához való csatla­kozásra utal, mely nemzeti egyediségünkből ki nem forgatott, meghasonlást nem hozott, ellenkezőleg fényessé, híressé tette a ma­gyar nevét Keleten. Ez pedig a román népek kulturális eszmeköre! Dr. Czirbusz. — A rendőrkapitány a dajkaságba adott gyermekeknek orvosilag leendő meg­vizsgáltatását rendelte el, mely legközelebb fog megtörténni. Jól teszi a hatóság, ha ez érdemben gyakrabban teljesít vizsgálatot, mert talán az egész világon nincsenek el­hagyatottabb, szerencsétlenebb teremtmé­nyek, mint ezek az ártatlan kisdedek, a kik soha sem fogják megismerni a pótol­hatlan szülői szeretetet. — A „Veszprémi Közlöny "-bői olvassuk a következő egyházmegyei dispo­sitiót: Simon György, suúri segédlelkész egyházmegyei levéltáros és iktatónak ne­veztetett ki. Köszeghy Sándor hittantanár Keszthelyre segédlelkészszé küldetett. — Eredeti bosxu. E. Dávid és R. Jónás pápai lakosoknak közös konyhájuk volt. E közös konyhán azután folyton tar­tott a veszekedés. Mult héten is ósszekocz­czantak az asszonyok, mert az egyik hús­levest főzött, a másik pedig csak krumpli­levest kotyvasztott. E. Dávidné volt ezút­tal a győztes, — a ki R. Jónásnénak bele­kapaszkodott a hajába és megtanította, hogy nem mindig az az erősebb, a ki hus­ievest eszik. R. Jónásné elpanaszolta baját férjének, a ki boszuból rögtön piaezra ment cs $ nagy kakast vásárolván, hazavitte és a konyhában lévő katroezba zárta. A há­rom kakas persze reggelenként azután olyan kukorikolást vitt véghez, hogy E. Dávid és családja képtelen volt saját ott­honában nyugalmat találni. Mikor azután mar türhetleimé va!t a sok kukorikolás, E. Dávid egy nagy dologra határozta el ma­gát. Mult pénteken i'jjel kiosont a kony­hába és egy nagy konyhakéssel a három kakas nyakat idmcísr-ette. R. Jónás tegnap tette le pana.-v.ít a biróság előtt, a hol a három kakaí arát ktri maga szamára meg­ítéltetni. A furcsa ügyben j.ivó héten tar­tatik meg a targy.-dás. — Jelentést tettek tegnap a rend­őrségnél, hogy Vanyolai Horváth Mátyás a devecseri utczában egy hidasban lakik. A rendőrkapitány azonnal intézkedett, hogy a hidas-lakója alkalmasabb lakhelyet kapjon. — Részeg czigány. Kolompár And­rás olahezigány részeg állapotban bement Szenté Gábor korcsmájába és ott pálinkát kért. Miután már egészen be volt nyakalva a more, — a korcsmáros megtagadta a kért italt. Erre dühbe jött a czigány és ólmos botjával kezdte ütni eleinte a bútorokat ké­sőbb pedig a korcsmárost magát. A rend­őrség letartóztatta a garázdálkodót és be­kísérte a városházához. — Gyászjelentés, özv. Rezenka Já­nosné szül. Ludwig Krisztina a maga, ugy gyermekei Krisztina és férje Sulyok István, továbbá János; mégis Tanczer Andrásné szül. Ludwig Borbála, Ludwig Mária, Sperg Elek s neje Ludwig Jozefa, Ludwig Antal s neje Mink Erzsébet, Stifíel Márton s neje Ludwig Alojzia, Tartó József s neje Lud­wig Karolin, fivére Ludwig Tamás s neje Skolnik Ilona fájdalmas szívvel jeleutik for­rón szeretett férjének, atyjuknak, apósának és sógoruknak Rezenka Jánosnak életének 53-ik, boldog házasságuknak 26-ik évében, f. hó 8-án d. u, órakor, hosszas szenve­dés, s a haldoklók szentségének ájtatos fel­vétele utan tortént gyászos kimultát. A boldogultnak földi porrészei f. hó 10-én d. u. 4 órakor fognak az alsóvárosi sírkertben a róm. kath. egyház szertartásai szerint eltakarittatni. Az engesztelő szentmiseál­dozat pedig f, hó íi-én d. e. 9 órakor fog a plébániai templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Pápán, 1889. fabruár 8-án.— Áldás cs béke hamvaira. — Talált bárány. Azalásonyi csend­őrség őrjárata a bitvai malom közelében az országúton egy db kosbárányt bitangság­ban talált és azt a nyárádi községi elöljá­róságnak adta át. — Szökött fiú. Skálár István pápai lakos jelentést tett a mult napokban a rend­örségnél, hogy 12 éves fia József nyomta­lanul eltűnt. A rendőrség körözteti a fiatal szökevényt, egyúttal azonban megkereste a devecseri főszolgabírót, hogy a gyerme­ket Tüskevár községben puhatoltassa ki, mert teljes valószínűség szerint ott lakó ro­konainál keresett menedéket azon büutetés miatt, melyet apja, rosz magaviselete miatt neki szánt. — A mult vásár alkalmával ösz­szesen 1410 darád marhalevél iratost át. Az új állategészségügyi törvény értelmében egy marhalevélre több egynemű állat is felje­gyezhető és igy a mult vásár forgalma kö­rülbelül 20CO db. marha és ló volt. — Lopás. Nagy János m.-gencsi la­kos mult pénteken jó kedvében Valdinger György korcsmáros udvaráról. Varga Gás­pár és Nagy József n.-szöllösi lakosok tulaj­donát képező mintegy \ m. mázsa lisztet, továbbá Spitzer Jakab pápai lakos koics­májából egy hordó cezetet és egy gyeplü­szárat ellopott, A rendőrség a tettest el­fogta, de a lopott tárgyak nem voltak fel­találhatók. Végre tegnap délután beismerte tettét és bevallotta, hogy az ellopott tár­gyakat egyes házaknál lielyezte el, — a hol azokat mégis találta. Átadatott a kir. já­rásbíróságnak. — Vas Gereben összes munkái­ból, melyet Gyulai László rajzaival ellátva Mehner Vilmos ad ki, hat uj füzet hagyta el s. sajtót, az 53—58-ik. Az 53-ik füzettel vég­ződik a 6-ik kötet, mely a „Garasos arisztok­ráczia" regényt és hat elbeszélést foglal ma­gában. A többi füzetek a „ Tekintetes urak u ezimü regényt közlik, csinos és a kort is jel­lemző illusztrácziókkal. Egy füzet ára 25 kr. A tősgyökeres magyarságú jó ii-ó müveinek ki­adását a magyar közönség megérdemlett ügye­lemben részesíti. — Díszes és tanulságos magárjegyzék. A tavasz közeledésének legbiztosabb, a fecské­ket is megelőző hírnökei: a magkereskedők ár­jegyzékei már megjelentek. A számos több-ke­vesebb gonddal szerkesztett árjegyzékek közül egy ugy a czég kitűnő hírnevéhez méltóan gon­dosan összeállított és rendkívül gazdagon il­lusztrált tartalmával, mint ízléses és igen dí­szei külsejével különösen kiválik. Ez, a nem­csak nálunk országszerte, hanem a külföldön is legelőnyösebben ismert Mauthner Ödön buda­pesti magkeroskedönek (koronaherczeg-uteza 18. sz.) 1889-ik évi tavaszi föárjegyzéke, mely a mezőgazdasági, kertészeti és erdészeti magvak egész lexikonját képezi. Nevezett czég nem szo­kásos száraz árjegyzéket nyújt a gazda- és ker­tészközönségnek, hanem költséget nem kiméivé, oly növénytani könyvet, melyből sok hasznos dologról meríthetni mag)'arázatot. Kitűnő fa­metszvényei pedig, melyekkel minden neveze­tesebb növényt szemlélhetővé tesz, bármely nö­vénytani diszműnek is díszére válnának. Az árjegyzékben foglalt számtalan elismerő és kö­szönő irat pedig megczáfolhatatlan bizonyítékul szolgál egyrészt a czég üzletének rendkivül nagy kiterjedéséről, másrészt a czég megbízha­tósága, magjainak tisztasága és csiraképessége mellett, mely utóbbi tulajdonságokat különben már nem egy kiállítás juryje ismerte el s nyil­vánította ki. Igy legutóbb a nagykörösi gaz­dasági kiállítás juryje is, mely Mauthner Ödön­nek egy aranyérmet az indokolás szerint, mint „a gazdasági magvak igen megbízható forrásá­nak", egy másik aranyérmet pedig „feltűnő szép veteménymagvak és kerti eszközökért" itélt meg. A tanulságos árjegyzéket és különösen annak igen számos & mte irjegyzékhen nem található újdonságait melegen ajánljuk a ha­ladni kivánó gazda- és kertészközönság figyel­mébe. Ismerve a czég előzékenységét, meg va­gyunk róla győződve, hogy e költséges árjegy­zékét is kívánatra szívesen megküldi ingyen és bérmentve a gazda- és kertészközönségnek. — Városunkban meghaltak február 2—S-ig: Bödők Sámuelné, ref., 76 éves, has­hártyalob. — Kóth Czeczilia gyermeke, róm. kath. halvaszületett. — Neumann Betti gyer­meke, izr., 1 napos, veleszületett gyengeség. — Gombás József, róm. kath., 27 éves, tüdölob.— Lővinger Rafael gyermeke Jenő, izr., 1 % éves, ránggörcs. —- Spitzer Salamonné, izr., 90 éves, aggkór. — Horváth János gyermeke Mária, ref., 2 éves, agyhártyalob. — Szeleczki György, róm. kath., 58 éves, tüdőlégdag. — Eejes Mi­hály gyermeke Anna, róm. kath., 4 éves, to­rokgyik. — Eejes Perencz gyermeke Terézia, rom. kath., 5 hónapos, tüdölob. — Simon Sán­dor, róm. kath., 65 éves, tüdőlob. — Rezenka János, róm. kath.. 53 éves, rákos elfajulás. Kivonat: Pápa városának gabona-ár jegyzökönyvéből. 1889. február hó 8-án. 100 kilograro Buza j<5 7 fl 40 kr, közép 7 tl 25 k, alsó 7 ft 00 k. H07.S jó 5 fl 40 kr. közúp S fl 20 k, alsó 3 fl 00 k. Aipa jó 6 fl 30 kr, közéj) 6 fl 00 k, alsó 5" 80 k. Zab jó S fl 20 kr. közép 5 n 00 k. alsó 4 ft 60 I'. Kukorica 4fl70kr, közép 4 ft 30 k, alsó ifi 20 k. Burgonyajó lftSOkr, közép lftSOk, alsó 0 ft 90 k. Széna jó 3 ft 00 kr, közép 2 fl 70 k. Zsuppjó i frt 80 kr, közép 1 fl 70 kr. Osváld Dániel polgármester. Híyilt-tér*). Tessék vigyázni! Alólirolí, mini a Korilz An­tul és társa bpesll cz-ég képvise­lője vonatkozással a ^Pápai Hír­lap" 5-ik számában megjelent megjegyzésre indíttatva érzem, ma­gamat a l. közönség tudomására hozni, hogy a nevezett bankezég elismert solidUásához szó nem férhet es sok évi fennállása óla a legjobb hírnévnek örvend. — A közlemény többi részére nem ref­lektálhatok, miután annak szerzője állításai állal ezen üzletágban! tel­jes járatlanságát árulja el. Kell Pápán, Í889. február 9. Spiegel Jakab. SZERKESZTŐI ÜZENET. •— Veszprémi, i Veszprém.; Mai számunk­ban elmondtuk nézetünket. Múltkori telegram­munk a halálhír okáról a fővárosban elterjedt hirek visszhangja volt, melyből elég volt akkor annyi. Hogy a trónörökös halálával összeesik egy fiatal szép bárónő halála, az igaz: — de hát mi köze ehhez önnek is, meg nekünk is I ? — K L Túlságosan szakezikk, s úgy látni hozzá még plágium is. Mintha ugyanazokat ol­vastuk volna a magyar jogászegyleti értekezé­sek idei első füzetében. — Honvéd. Most már aztán megkezdődik a gyűjtés. Az országos gyász első napjait nem illett erre felhasznál­nunk. A felhívás az ihászi honvédemlék ügyé­ben jövő héten mint halljuk — ld lesz bocsájtva. A megye abspánja is még e hóban körlevelet intéz e tárgyban megyénk községeihez. — Cen. sor. A kérdés nem érdek nélküli. Sikerült is megtudnunk. E szerint tavai a budapesti egye­temen Veszprém megyéből a bölcsészeti karban volt 11; az orvosiban 37; a jogi karban 37; a hittaniban egy sem. Megyénkkel Zala megye van egyenlő arányban képviselve. A többi du­nántúli megyék mind kevesebb számot muta­tnak föl. *)& rovat alattközlüttukért nem vállal folelösseyel a s z e r k _______ r Árverési hirdetmény. A zirczi kir. járásbíróság mint Ikvi ha­tóság közhírré teszi, liojry a veszprémi takarék­pénztár képviseletében .Plosscr István igazgató veszprémi lakos vé^rcliQJfal'énak Bajza Mihályné szül. U miriila Anna, Knlincsák Istvánné szül. Durgula Eizse, és Uurguia János csernyei la­kos végrehajtási szenvedők elleni ügyében200 frt tőke, ennek 1886. évi augusztushó 20-tól járó 7'/ s % kamat é.s 7V 5 % késedelmi kamatai, 25 frl 55 kr eddigi s ezúttal 10 frt 10 krban megállapított árvcréskcrvéuyi költség iránti kö­vetelése belinjlnsu véseti a veszprémi kir. tör­vényszék és a zirczi kir. jbirnság területén levő Cseinye község <>ü9. .sz. tjkvébeu Bajza Mi­hálvné szül. Durgula Anna nevére felvett A l. 1-3 sor 2119. 2279. 2433. hsz. irdatlanokra 94 fii becsértékben; a csernyei 670. SK. tjkvben Kalincsák Jánosné szül. Durgula Er/.se nevére felvett A f 1 sor 1672. hsz. ingaUaiira 100 frl becsértékben; végül a csernyei 226. szánni Ijkvben Uajza Mihályné szül. Durgula Anna és ünigtilü János nevére felvett A I. 1. sor 272. lisz. 279. sz. ház, udvar és kertre 45S frt becs niint| incgálliipitolt kikiáltási árakon 1S89. évi márc. hó 26. napján d. p. íö órakor Cscrnycn a községházánál megtartandó nyilvá­nos árverésen a kikiáltási áron alul is a leg­többet Ígérőnek eladatnak. A venni szándékozók részéről az árverés megkezdése előtt a kikiáltási ár tizedreszének megfelelő' összeg bánatpénzül a kiküldött ke­zeihez leteendő. Kir. biróság iniiií, tkvi hatóságnál Zirczen, 1888. évi deczemberhó 27-én. Mayerhofer s. k. 89 kir. aljbiró. H Egy új fsrn&tí 1KAS0S SZÁN fl eladó. Bővebbet BIKRI SÁNDOR urnái f| PÁPÁN. Ii!« BS5_sRj^_fya .-g_ i 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom