Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-04-15

Megj elenllt Mi 11 den vasárnap. K-izcrdek'i siirgjs közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatna'; ki. Bérmenteilen levelek, csak ismeri ke~ekiol fogadiainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. a i lapnak szán! közlemények lap SZERK hivatalába (_(') - k o 11 ég i u m é p ü l e t) küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt $0 krajtzár Egy szám ára, 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyiIttérben 30 krajezár. A dij előre -fizetendő. • B élyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijaiig s hirdetések A lap KIADÓ hivatalába (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Fölér) küldendők HB I Pápa város hatóságának c s több pápai, s papavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. concessiója alapján már ópiteti a vasutat. Nálunk összecsőditettük pár évvel ezelőtt a fél Magyarországot, s egy egész délelőtt késő délig viszhangzott a városház nagy terme a fenkölt igéktől: -s gondolnám bankettot is adtunk, mélyben nagyokat ittunk Pápa város — jövőjére: — 'de azért a Pápa Keszthelyi vasutból semmi sem lett. Szépen belenyugszunk ebbe is! ___________ Ä kir. tanfelügyelő iskolalátogatásai. Yeszprémvármegye közigazgatási bizottságának mult kedden tartott ülésén Vargyas Endre kir. tanfelügyelő' részletes jelentést tett eddigi működéséről, illetölog a megye területén telljesitett iskolalátogatásai eredményéről. Amint hivatalát átvette, programmjálioz kiven azonnal megkezdette hivatalos körútját, hogy személyes meggyőződést szerezhessen mindenütt a népiskolák állapotáról, a tankötelezettség miként való végrehajtásáról s paedagogiai szempontból az iskolák béleletéről, a tanitók módszertani gyakorlattságáról s az egyes tantárgyakból a feldolgozott tananyagról. Ezen téli kőrútjában, mely január hónaptól kezdve, a vasárnapokat kivéve szakadatlanul tartott s összesen 30 napot vett igénybe, meglátogatta a következő népiskolákat, úgymint: Noszlop r. kath. és református, — PölÖske r. kath., — Devecser r. kath., és izr., — Somló-Vásárhely v. kath., — Borssörcsök r. kath., — Berénd r. kath-, — Tósok reform., •—Bódé r. kath., — Ajka ág. evang., reform., izr. és gyári, — Kis-Lód r. kath., I

r

áros-Ló'd r. kath., — Tüskevár x. kath., — KisBerzseny községi. — Pinkócz községi, — Torna r. kath., — Karakó-Szörcsök r. kath. és ág. evang., — Kis-fenő' r. kath., — Csősz r. kath., — Felső-Iszkáz r. kath., — Kerta r. kath. és evang. Kis-Szőllős r. kath.., — Kis-Kamond ág. evang., — Nagy-Kamond r. kath., — Közép-Iszkáz r. kath., — CsÖgle ref. és izr., — Pápa r. kath. elemi fiu, — Gyimót r. kath..., reform, és ág. evang., — Béb r. kath., — Csótk r. kath. és ág. evang., — Puszta-Gyimót pusztai, — Vanyola r. kath. és ág. evang., — Nyőgér r. kath., Nagy-Dém r. kath. és evang., — Lovász-Patona r. kath. és evang., — Gecse r. kath. és evang., — Vaszar r. kath., — Takácsi r. kath. ág. evang. és reform., — Marczaltő r. kath., — Görzsöny reform., Acsád reform, és ág. evang népiskolákat. Tehát meglátogatott összesen 42 községben 58 népiskolát, illetőleg 72 tantermet. Mindezen népiskolákban első sorban a tankötelezettség mikénti végrehajtását vette vizsgálat alá. Az elősorolt 58 népiskolában 5491 tanköteles gyermeket talált beirva; ezek közül látogatásai alkalmával jelen volt összesen 4371 iskolaköteles; tehát hiányzott 1120 iskolaköteles, részint betegség, részint ruhátlanság, részint pedig kellő ellenőrzés és végrehajtás hiányában hanyagság miatt. Sajnosán tapasztalta, hogy a legtöbb iskolánál hiányzik az anyakönyv, illetőleg felvételi napló. A mulasztási naplók vezetésében is sok hiányt tapasztalt: a legtöbb iskolánál a mulasztások jegyzése csak november hóban kezdetik meg s a tankötelesek teljes számban csak akkor adatnak fel iskolába, mikor az első hó lehull. Kiváló figyelmét képezte a tanfelügyelőnek az iskolák szellemi belélete ís; végig hallgatván az egyes iskolákban a tanitást és a tanitók által elért eredményt, talált olyan tanitókat is, akik helyes módszertani alapon, teljesen a paédagogia követelményeinek megfelelően vezetik a tanitást, de ezek száma feltűnően csekély: talált olyanokat is, akik tudhatnák a paedagogiailag helyes tanitás alapelveit, de nem azok szerint cselekesznek, azért az általuk elért eredmény is hiányos és nem elég alapos; ismét talált olyanokat, akik nem is tudnak, nem is akarnak, de nem is képesek módszertanilag helyesen vezetni a tanitást; hat tanitót pedig talált olyant, akinek semmiféle képesitésök sem levén, csak ütik-vétik a dolgot a paédagogia tudomány botrányára. A tanfelügyelő mindenütt ellátta a tanitókat a szükséges utasításokkal. A jelentés szerint összesen 16 iskolát talált a tanfelügyelő túlzsúfoltnak s 6 iskolát olyant, melyek egészségügyi szempontból minden birálaton alul állanak. • Végül a magyar nyelvnek a népiskolákban való tanitásáról emlékezvén meg, hangsúlyozta, hogy a Bakony német tannyelvű iskoláiban a magyar nyelv elsajátításának egyedüli eszköze csakis kisdedovodák felállításában rejlik. Ezen tárgyban azonban majd akkor fog határozati javaslatot tenni, ha majd meglátogatta a vármegye valamennyi iskoláját! A magyar fürdőkről. Évről-évre felhangzik a panasz a magyar für-dők ellen, hogy drágák s e mellett nem nyújtanak oly kényelmet és előnyöket mint a külföldiek, viszont a hazai fürdőtulajdonosok évről évre megujitják vádjaikat a közönség ellen, hogy a hazai fürdőket mellőzik, külföldre járnak, külföldi fürdőkben pazarul költekeznek, mig a hazainak csak a hulladék morzsa jut, amiből meg sem élhetnek; nemhogy a korral haladni, a külfölddel versenyezni tudnának. TARCZA. A TEL GYERMEKE. Tél uramnak házassága, im'! gyümölcsöző leve : Megszületett a szép tavasz, nyájas arczu gyermeke! Karra vette, mint Simeon az isteni magzatot S fölsóhajtott: „Agg szolgádat Uram! elbocsájt[hatod !" Meglett. Felnyílt a sir-verem, belé szállt az agg alak, S kinek élte már lejárta, pihen lenn a föld alatt. Kis fiának, a helyett, hogy könybe lábadna szeme A temetés alkalmával, ajkán mosoly lebbene. Ki veszi ezt zokon tőle? hiszen kicsiny csecsemő ! Mi az élet, mi a halál ? azt még dehogy tudja ö! Minden, ami körötte van. boldogsággal tölti be, Nincs a földnek ö nála már szerencsésebb gyermeke. Mert gondos volt az agg apa, jói tudta, hogy mit [tegyen, Hogy az árva, ha ö elhal, kósza gyermek ne legyen. Ifjú kora szeizeményét, mit hó alá temetett, Előszedte s felruházta vele a kis gyermeket. Sok szép mindent tartogatott számára a jó apa, JEÍuhát, ékszert, amire csak szüksége lesz valaha. S hogy ezekben kár ne essék, egy jó komát keresett. S régi ellenségével^ a nappal, e végre kiegyezett. ígéretét forró csókkal pecsételte meg a nap, S ekkor dölt csak pihenésre tél uram a föld alatt. Jól választott, mert komája szereti a gyereket, Gyöngédebben dédelgetni édes fiút sem lehet. Hogyha felkel a kicsike, harmat fürdő vár reá, Törülöül rózsás hajnal bársony leple hull le rá, Jó dajkául a langy zephyrt fogadta a koma fel, Ki, ha fárad a fiúcska, szendergésre csalja el. Ha felnyitja nefelejcskék, sugározó szemeit, Rezgő falomb s tarka virág bóbiskolva övezik, Madársereg büvös-bájos dalt csattogtat nekie, Énekükre örömárban úszik a kicsi szive. Ha pedig a koma nyugszik le esténként csendesen, Meggyújtja fényes lámpáit a setétes égiven; Szelid holdat s a csillagok számlálhatlan táborát, És gondjukra bizza szépen serdülő keresztfiát. Vidám szívvel köszöntünk hát nyájas arczú kikelet, Hogy már egyszer kiszoritád helyéről a zord telet! Tedd meg kötelességedet, amir.t megtette apád, S rosz versekkel nem gyötör majd sem klerikus, [sem apát! Egy fejezet Pápa történetéből A. hosszú vacsora. Soha dolmány hűségesebb szivet nem takart, mint az, a melyet Vathay Ferencz hadnagyon 1600ban keresztüllőttek. Vathay ez évben házasodott meg. Elvette Ladonyi Annát, néhai vitézlő Viczay István özvegyét. Házasságában korának szokása mellett saját szivének sugallatát is követte. Feltűnő sok példa mutatja ez időkből, hogy a feltörekvő szegény ifjú gazdag özvegyet keres feleségül, mivel a birtok nem csupán jólétet és tekintélyt, hanem országos hivatalt, esetleg főrendi méltóságot is szerzett. Nem egy elsőrangú főúri családunk nagysága gyökerezik ez időkben abhól, hogy a fiu egymás után özvegy asszonyokkal, főképen ha azok valamely kihaló nagy család örökösei voltak, kötött házasságot. Vathay Ferencz ennyire nem vitte, de azért a feleségül vett özvegy kezével jelentékeny birtokokat nyert Lós, Ladony, Mihályi és Gönczi Sopron megyei falvakban. Hogy menyasszonya választásánál e körülményeket figyelmen lávül nem hagyta, lritünik abból, hogy csak akkor határozta el magát a házasságra, midőn a törökök kezéből visszakerült vági birtokát össze akarta igazittatni, de nem volt miből. „Egi karo végig nem vala, az küfalnal egiéb. Az en kegielmes Istenömnek azertt zent Leölke vezérlétéből es szegin Gapitanomnak Marothy Mihalnak intesebül Házasságra gondolom magamatt. Es In Anno 1590. Yalaztam magamnak Házas társul, az néhai vitezleö Viczay István Eözvegiet Losonn, Az Nemes es Neinzetös Ladony Annatth.: kinek kézfogasának napiaa zolgaltatott ugian azon Loson Martiusnak 26. Napjain." Az esküvő azonban egészen a következő évig váratott magára, mivelhogy most egyezkedni kellett jegyesének első férje utáni atyjafiaival, kik azt vitatták, hogy az özvegy a férje utáni birtokokat csak addig használhatja, amig annak a nevét viseli. Ezen kérdés tisztázása foglalta el a jegyváltás évének még hátralevő részét, s mig ezen ügy megoldást nyer, mint az már ilyen esetben rendes rossz szokás, a vőlegény ifjúkoráról fogunk egyet-mást elmondani. Tizenhét éves volt Vathay Perencz , de mint irja —jó Vastag Iffiusagbeli állapotban imar leven — midőn számára édes anyja Pápán 1585-ben 100 talléron — a kotyavetyekor — úgymond, egy hátas lovat vett. Ezzel elindult a fiu katonának szegődni Nádasdyhoz Bodonhelyre. Ez időtől kezdve Rudolf királyunk hűségében sokfelé hadakozott a török ellen, emelkedve a közlegénységből katonai rangban ,és becsületben, mignem 1595-ben Magyar-Ováron hadnagygyá lett, s ekkor ifjúkori álmáit beteljesedettnek látta. Elekor irja: „Elethemett tnondorn kedvemre Elem, igaz Iffíu legennek módgía zerent, Jo Zolgaim, Lovaim es Agaraim íok leven,; az Menieczkeknek is kedvekben iutottam vala." 1 1597-ben került Vathäy Pápára, midőn Schvarzenberg hadai aug. 20-án ä várost a töröktől viszs'zavették. Itt egy esztendeig volt az ifjú hadnagyiak maradása, mert már a következő év októberében Palota, Veszprém, Tihany, Vásony és Gesztes várak visszafoglalásában részt vévén, érdemeiért Maróthi, ki akkor mind Veszprémnek, mind pedig Pápának kapitánya lett, Vathayt tette Veszprémben helyetteséül, vicekapitányul „az en Hadnagisagombeliekkel es ismeg 50 lovas Kathonakkal." Itt határozta el magát Vathay a házasságra és itt várta a jegyese rokonaival való egyezkedések lefolyását „mind zinthen 1600 esztendeig, az meliben ugi mint Januariusnak 11 Napjain len Menieköző szolgáltatásunk ugianazon Loson, sok fő bizott uraink illen lethekortt." Boldogsága azonban nem sokáig maradt zavartalan, mivel nemcsak katonáihoz kellett visszamennie, hanem tavaszra kelve a visszatért jó időve^ mint ezen 15 éves török háború idején rendesen, megkezdték újra a török basák támadó s rablóhadjárataikat hazánkban, és vagy 600 főnyi tatár had a Rábaközbe ütve az uj házas Vathaynak javait is megsarcolták, 17 lovát, 8 ökrét elhajtották, 3 szolgáját mellettük a mezőn agyonvágták. Ennek hirét vévén Vathay, haza vágyott körülnézni, „ugi hogi 7 napra meg viza therek, holot mikoron szegin felefelesegemett Ladonban thalaltam volna, karunkat eghnas zerelmeíertt elfeleitenk egimast vigaztalvan, egiinas Eletett jeziak kivaniuk vala." A 7 nap {letelvén jun. 1-én visszaindul hazulról Vathay. Útja Pápa mellett visz el, hol régi ked^ ves kapitánya Maróthi a parancsnok, mivel a király Pápát Maróthi 'kezén hagyta, mig Veszprém uj kapitánya Gróf Tóbiás volt. Be akar Maróthihoz jönni Vathay, úgyis estére fordult már az idő, de a bástyánál őrködő franczia zsoldosok őt nem bocsátják be, tehát csak izenetét küldi be Maróthinak: „kerettven niegbocziasson. mertt nem boczatnak be az Frantziak," s útját Ifcovább folytatta Veszprém felé. j Idebenn pedig ekkor már furcsa világ volt. Maróthit a felzendült francia zsoldosok fogva tartották, s a város sorsa felett ők végeztek. Az ellenséggel történt megegyezés szerint a váx-ost a töröknek i 1 Pápa, 1888. ápril 14. , Városi életünk mozzanatait a kép- J J viselőtestület közgyűlései adják vissza, s ( épen azért illik azt a helyi sajtónak a ^ többinél nagyobb figyelemre méltatni. A J képviselőtestületben kell lüktetnie Pápa \ 1 város közvéleményének. közkivánságá- \ 3 nak. Az ott elhangzó (ha elhangzanak ! ' is!) indítványok kétségtelenül megérdem- J ]ik a figyelmet, a közérdeklődést. E szem- J ; pont vezérletté mindig lapunkat is, mely i folvton éber őre kivánt lenni városunk ; életének mozzanatainál. j 1 A képviselőtestület minapi ülésében | is per eminentem fontos városi érdek szel- ! < lőztetett, de mely valljuk be mindjárt, I csak — temetésre szóló ének volt! Dr. ! Löwy városi képviselő ur, tőle megszo- | kott érdeklődéssel vetette íel a kérdést, | a pápa-keszthelyi vasút kérdését. Erre nézve fájdalom most már teljes bizonyos- J sággal Írhatjuk, hogy a — leányzó, ha ! nem is halt meg, de bizony súlyos be- J tegségben aluszik. Nincs kizárva a feltá- J madás, de a hosszú kimerültségből, s J mély alvásból nehéz az ébredés. Nem kutatjuk, mik voltak az okok, melyek a Pápa Keszthelyi vasút létrehozatalát megakadályozták. E lapok vol- J tak az indítványozók. E hasábokon jelentek meg illetékes kezektől a felhívások, buzdítások a vasút érdekében. Mi, a sajtó megtettük kötelességünket. Városunkat sem érheti gáncs, mert \ tisztességes arányban Ígérkezett részt- J venni a vállalatban. Ma már sine iro elmondhatjuk, hogy a — kezdeményezés volt elrontva. Ennek adott kifej e- J zést a szakininister is. Esterházy Móricz j gróf látva ezt, megpróbálkozott egy el- I sőrendü kapaczitással szerződni; átvette \ a concessiót Kerkápoly volt pénzügy- ! minister, de bizony az elrontott kezde- j ményezést még neki sem sikerült kery- í rehozni. Legnagyobb vétkes azonban \ maga a vidék volt, meiy peiaau.au KU- ; zönyt tanúsított a tervezett vasút iránt, | Mig másutt épen s legelső sorban a vi- J dék áll a kezdeményezés élére, mert, hiszen csak neki van ebből haszna: — J addig megyénk, de főleg Zalamegye érdekeltjei sem nem láttak, sem nem hallottak, s igy dugába dőlt minden nemes törekvés. Talán hiba volt városunktól is, hogy nem elég kellő erólyt fejtett ki érdekei képviseltetésénéL s igy történt, hogy e valóban nagy fontossággal biró városi érdeknek nem volt — képviselője. Az adott helyzetbe bele kell nyugodnunk! Hiszen a belenyugvás i:-t rég megszokhattuk. Elvették tőlünk a törvényszéket, belenyugodtunk. Nem adták ide a dohánygyárat, belenyugodtunk. Kis-Czellbe vitték a gazdasági forgalmat, belenyugodtunk. Megátkoztak egy szerencsétlen vasVAti közlekedéssel, belenyugodtunk. Rovásunkra Győrt emelik, dédelgetik, — belenyugodtunk. Veszprémbe központosítanak mindent; — bcleny-ugodtunk. Megcsinálják a boba-jánosházi vasutat, s megsemmisítik a pápa keszthelyit: — belenyugoszunk! S ez a legokosabb, a mit tehetünk. A megtörténtet meg nem jtörténtté nem tehetjük. De a múltból okulhatunk: s más városok példájából a magunkéra következtetéseket tehetünk. Másutt nem dikezióznak annyit, mint mi nálunk! Másutt, nem állanak elő, Szeredi Kovácsként mindenféle szebbnél szebb tervekkel, melyek csak arra valók, hogy a „szólnok" úr ékesszólását dicsőíthessék, — de tesznek és cselekesznek. Megértetik azokkal, kik első sorban a város érdekeinek kópviseltetésóvel vannak megbízva, mik a város igaz és kivihető óhajai és aztán vállvetve iparkodnak azokat kivinni. Boba-Jánosházán nem dikeziózott ffp.nkl éfi n. siiinp.oi iávíí.s nrs? IrÁmriaolAia