Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-04-15

A kérdés nem csekély fontosságú, mert gyógyászati és egészségügyi viszonyaink fejlődésével szoros kapcsolatbau áll s ha tekintetbe vesszük, hogy fürdőző közönségünk révén tényleg százezrek vonatnak el a hazai forgalomtól és vándorolnak külföldi fürdőkbe, nemzetgazdasági tekintetben és életbevágó fontosságú. Hol állanának ma már hazai gyógyhelyeink, ha a külföldi fürdőkben magyar emberek által évenkint elköltött összegnek csak egy tizedrésze idehaza maradna? S váljon nem hazafias dolgot cselekednék-e, aki a közönség és a fürdők közötti differencziákat kiegyenlítve, a magyar közönséget viszszahóditaná a külföldtől a hazai fürdőknek? Legtávolabbról sem érzem magamat hivatottnak ez, egyesek erejét túlszárnyaló feladat véghezvitelére, de helyén valónak és üdvösnek vélem személyes tapasztalataim alapján e kérdéssel most a fürdő-évad elején kissé foglalkozni s a tényleges viszonyok megvilágítása által a helyzetet tisztázni. És nem átallom már most kijelenteni, hogy indokolt meggyőződésem szerint a közönség panasza a magyar fürdők ellen csupán a külföldet kedvelő hazafiatlan tettök leplezgetésére szolgál, míg a fürdőtulajdonosok panasza jogos alapon nyugszik, mert ha nincs közönség, mely a fürdőt látogatja, tehát, ha nincs jövedelem, hogy lehessen annak emelkedését, virágzását várni? De beszéljenek a tények. Tavaly orvosi ajánlatra Koritniczát, a liptóniegyei Kárpátoknak e vadregényes fekvésű gyógyhelyét kerestem fel, hogy makacs gyomorbajom ellen gyógyulást találjak. Augusztus közepe után, verőfényes nnpon indultam el a fővárosból s a fürdőben nagy meglepetésemre hűvös, zimankós idő fogadott. Volt is riadalom a vendégek közt. Legnagyobb része azonnal csomagolt s a kapufélfától búcsúzva ott hagyta a fürdőt. Már magam is követni akartam példájukat, de egykét ismerősöm visszatartott, és szerencsémre, mert pár nap múlva kiderült s a kevesek, akik az időjárásnak egy véletlen szeszélyétől nem riadtunk meg

} egész szeptember hónapon át a legderültebb verőfényes napokat élveztük s a kitűnő hatású gyógyvíz és a fenyvesek balzsamos levegője testi és lelki gyógyulásunkat eredményezték. A fent leirt esetre vonatkozólag ott időzésem folyamán kéx-dést intéztem a fürdő derék orvosához Ormai József dr.-hoz, aki azzal a felvilágosítással lepett meg, hogy e véletlen és ritka időjárás csak megelőzte pár nappal azt, ami szeptember elején úgyis kekövetkezett volna, t. i. hogy a közönség tömegestől ott hagyja a fürdőt. Az évad a hazai fürdők legtöbbjénél május közepétől szeptember végéig tart, A koritniczai fürdő, könyvben lapozgatva, azt tapasztaltam, hogy május és június hónapokban csak nagyon gyéren érkezik a vendég, július elején élénkül a látogatottság, de csak a hó közepe felé éri el a „haut saison" magaslatát mely bezárólag a hó végéig tart. Azután megint egy havi vegetálás következik és szeptember elején elmegy az utolsó vendég is: vége a saisonnak. Mármost tessék jó lélekkel megítélni, hogy kéthárom vagy legfeljebb négy hétig tartó saisonnal, hogy lehessen hazai fürdőinknek prosperálni? Hiszen másod- sőt harmadrangú külföldi fürdőkben az elővagy utó saison vendégeinek száma jóval meghaladja legelső fürdőink egész évadbeli látogatottságai. E szerint a magyar fürdőknek nincs is elő és utó-saisonja s csupán ama júliusi pár hétre vannak utalva, midőn a nagy városok lakossága a kánikula forrósága elől oda menekül. Hogy lehessen ily rövid idő alatt a fürdőtulajdonosoknak az évad tetemes költségeit behozni s befektetett tőkéjök legcsekélyebb kezére adják a bennlevő magyarokkal együtt, s épen ezért „az Egez Vitezleő Nepett fegiverektöll megfoztottak volt" Már lestek várták a török hadaknak városunk alá érkezését a midőn Vathay Eerenczet utja erre vitte. A zendülés okát Vathay nem irja, de talán nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy oka nem más, mint az ez időbeli többi zsoldos hadak felzendülésének, t. i. zsoldjuk rendetlen és hiányos kiszolgáltatása, erről pedig Maróthi nem tehetett. Az elégedetlenség vitte őket arra, hogy a várost, amely úgysem volt hazájuk, kiszolgáltassák az ellenségnek. Maróthi kedves hadnagyának izenetét vévén, kétszeresen fájhatott szivének, ha ezt most szó nélkül kell tovább eresztenie, ki tudja mit tart majd felőle, ha a város feladását meghallja, „liatt keretté az Frantzuz Capitantt hogi be eresztessen engem, En penig mar az Hozuklő (Hosszulőd?) fele (azaz azon irányban) hallattam vala. Es viza hivatvam szegin Maróthi 8 Magammal bemének Papara, holott szegin soha az napi ki nem Erezthe Vaczorara ott marazttvarj, de azon nap az Franczuzok ki boczattnak vala." Hanem ez a vacsorázás végzetes lett Yathayra s vele jött 8 emberére nézve. Azon napon még — mint hja — szabad lett volna ki jönniök, de az idő gyorsan telt, s rövid is a júniusi éj, s egymás baját elbeszélve a bor mellett megvirradtak, a nélkül, hogy á szabad eltávozás idejét felhasználták volna. „Azon éjjel azertt igen Ivan másnap ki akaarok vala mennem, de az Frantzuz Árulóknak mas Eszek juttvan, az en dolgomban is hallogatas tenek, azaz Rövideden, megírván Hatt ők zinthen akkorra mar vártak az Törököket be Papara. Es harmadnap eljuttvan az Törökök mind az Egez Yarasbeli Népet Rabba thevek az Frantzuzok, sőtt Estve Engom, Chiaby Mihailt os szegintt Marothitt Vasban vérének." Vathay Ferencz is bucsut mondhatott 5 hónapos feleségének, midőn elgondolta, hogy Pápából most már csak egy ut visz ki, s az is a Héttoronyba vwetj oda pedig már oly közel van a makamatozását biztositani? Valóban el kell ismernünki hogy ily viszonyok közt ez lehetetlen s e tekintetben indokolt a panasz a magyar közönség indolenciája iránt. Pedig hát senki sem mondhatja, hogy nincsenek kitűnő gj'ógyhatásu fürdőink, mert beismert dolog, hogy a világnak egy országa sem oly gazdag gyógyforrásokban, mint épen Magyarország. A Kárpátok egész lánczolata tele van kies fekvésű, rég, idők óta kiváló gyógyerejüekuek ismert fürdőkkel? Koritniczát például már a 16. században ismerték és látogatták közelről-távolról, a mikor ott a czivilizácziónak még nyoma sem volt.. A tudományos vizsgálatot megelőzőleg a tapasztalat több mint 100 éven át igazolta kitűnő gyógyhatását különösen a gyomor-, bél- és aranyeres bántalmak ellen, mely tekintetben vele egyetlen hazai fürdő sem mérkőzhetik; az utolsó évek alatt pedig gyógytani és egészségügyi felszerelése és berendezése is oly magas fokra emelkedett, hogy orvosi tekintélyek állítása szerint a legelső rangú külföldi fürdőkkel kiállja a versenyt. Azt is állítják, hogy a hazai fürdők nagyon drágák. Megengedem, mert a fentebb elmondottaknál fogva indokoltnak tartom, ha a tulajdonosok a rövid fősaisonban „felemelt árakkal" igyekeznek a veszte-^ séget elkerülni. Azonban jó lélekkel mondhatom, hogy én Koritniczán ezt sem tapasztaltam. Naponkint 2 ft 50 krért tiszta, jó, kényelmes lakást, kiszolgálást és teljes ellátást kaptam és mondhatom, hogy a bár csekély választékú, de ízletes és friss ételek kényes igényű beteg gyomromat teljesen kielégítették. Hát lehet-e ennél olcsóbbat kívánni? Hiszen idehaza napi ellátásom jóval többe kerül. Igaz ugyan, hogy a fősaisonban a szobaárak 20—25°/

0-kal drágábbak, de váljon miért kellene közönségünknek, különösen a gyógyulást keresőknek ebben az időben menni fürdőbe, a mikor a dolog természeténél fogva sem oly nyugalomban sem oly figyelemben nem részesülhetnék, mint azt egészségük helyreállítása megkívánná? Kárpáti fürdőinkben az elő- és utósaison rendesen állandó derült idővel bir s különösen az oly szerencsés fekvésű, széljárástól védett völgyekben mint a minő Koritnicza, az ősz sokkal szebb és állandóbb mint a nyárközép. Bizonyára ennek köszönhettem, hogy a tavalyi utósaisont Koritniczán Bittó István volt miniszter társaságában tölthettem, a ki a felső bírói kar egyik derék érdemes tagjával Gelléri Szabó Jánossal együtt legbuzgóbb látogatója e fürdőnek. Klimatikus és pénzügyi viszonyok tehát egyaránt ajánlják, hogy különösen közép polgári osztályunk és hivatalnokaink az eddig teljesen mellőzött elő- és utósaisont jövőre czélszerübben felhasználják, amennyiben igy csekélyebb költséggel egészségök helyreállítása körül nagyobb eredményeket érhetnek el. Meg vagyok győződve, hogy adataim hazánk számos fürdőjére ráillenek, de Koritniczára nézve, melyet ismerek, jó lélekismerettel ajánlhatom, hogy a ki a felsorolt bajokban gyógyulást nyerni, testileg, lelkileg üdülni, felfrissülni akar, az keresse fel a liptói havasok közt rejtőző ezen kies fürdőhelyet! Levél a fővárostól. Budapest 1888. april 12. A magyar operetté kerlje egy diszes s tán hervadhatlan virággal gazdagodott ujolag. Hogy e virág alatt Stojanovits Jenő fiatal zeneszerző „Peking rózsája" cz. opL-rettjére czclozok, melyet e hó 7-én adtak először a népszínház deszkáin, sejtem, hogy a fővárosi lapokból nyert érgas mennyország. Ezt a jövőt hányták vetették maguk közt a rabok naponként kik tizenöten a Majthényi házba voltak zárva. Ezen ház, mint Id. Martonfalvay Elek ur szívességéből írhatom, valószínűleg a mai főtérre néző Sztankovanszky ház. — A véleményt elfogadhatjuk, maga a ház régi alakja ajánlja azt az elfogadásra. Különben is ug}

r Id. mint Ifj. Martonfalvay Elek ur jóindulatú tanácsainak, ha e mű valaha elkészül, nem egy helyes adat lesz köszönhető. Ezen házban volt fogva A

T

athay Fer. is. Tiz francia őr vigyázott rájuk az udvarban, még több a ház körül. Amazok a rabok kirohanására emezek a kívülről jöhető segítségre ügyelnek. Két fegyveres francia ís jut egy-egy fegyvertelen fogolyra, ha azok a kiszökést megkísérlik, de hát megtanította már Martonfalvay Imre deák e század folyamán a pápaiakat: „hogy velőnk az Isten, ő viaskodik mi érettönk, c

sak bizzonk ő szent felségébe." Két heti tanácskozás megérlelte a tervet, hogy a legközelebbi éjen kirohannak, a francia őrökkel megbirkóznak, s azután a hányan vannak, annyifelé menekülnek el. Maróthi két lovas legénye ajánlkozik a szökés megkezdésére, s "a zavarban őket fogják követni uúncl, Maróthi és Vathay, kik már a vasat is elmetszették egyik lábukon. Eljön az éji titkos óra, de a két legény kezdeni nem mer, s a rövid júniusi éj elrepül kinos tervezgetésben eredménytelenül. Ekkor Vathay ajánlkozik a következő éjjelre a dolog megkezdőjéül: „bizonyára mivel szegin felesegemet zanvan , nem szánom vala halalomatt, ra fejelek hogi kezdő leszek az dolognak. Újra leszáll az éj Pápa fölé, ez már a 15-dik éjjelük a raboknak. A foglyok s őreik is nyugodni térnek, de felkel Vathay, azon ürügy alatt, hogy neki ki kell mennie. Kötelesség szerint egy franciát hiv magával „az kamoraszegre, az holott az Vasamatt le veven az Labamrull, hoza készülék az Dologhoz. Es az Kamorazeg ajtaján ki ugardvan megkapam az Frantziatt es az földre rautam. De mivel tesülés kapcsán e b. lapnak t. olvasói is tudják. Érdekes ez a fővárosi nép, — már annyira beleélte magátfa szinházláotgatásba, hogy erre akár érzékeny áldozatok árán is, —de tesz reá szert. Vannak kérem családok, kik a la Lucci mennek Thalia szentélyébe. A művész világ pedig már előre felhívta az érdekeltek figyelmét, hogy ez a fiatal zeneszerzőnek legelső nagyobb szabású müve, melynek dallamaiban minden íz magyar. Nem csuda tehát, hogy a Peking rózsája" zsúfolt házat hozott össze. Már a nyitányt is zajosan megtapsolták, szerzőt ugy szintén a kitűnő sikerrel közreműködőket oly ovatióval hívták a lámpák elé, melyhez foghatót egyhamar a népszínház nem lesz képes felmutatni. A darab sikere biztosította a fiatal zeneszerzőt, hogy művészi technikával készült operettje sok időn át fog premieren maradni. Az operetté szövegét Gozi regénye után Rotthauser Miksa hírlapíró irta, melynek érdekes tárgya a következő: Hasszán (Blaha) egy trónvesztett perzsa király fia, ki Pekingbe jő, ahol hasonrangú Adelma nevü herczegnövel ismerkedik meg. Az ismeretség szerelemmé fejlődik ki. Ekkor Adelma (Hegyi Aranka) boszura hívja fel Hasszánt — mondván neki, hogy boszulja meg magát Turandoton, a császár leányán, ki saját fivéreit, mert az általa feladott talányokat nem voltak képesek megfejteni — lefejezteté; kéri tehát, hogy menne be ö is a királyi palotába mint leánykérő s ha esetleg megfejti is a talányokat, válasszon közte s Turandot között. A habozó Hasszáu végre reá áll, s bejelenteti magát mint kérőt, hiába beszélik le, nem használ semmit. A talányokat kitűnően megfejti, de az elnyert kezet visszautasítja, mondván, hogy ö Adelmát szereti csak. Ezen sértésért börtönnel lakol; be is zárják — hiába kérik, hogy engesztelje ki a megsértett császár-leányt, de ö nem enged, már a vesztőhelyre kisérik s midőn már a halál órája ütne felette, akkor veti fel Turandot a fátyolt s Hasszán megtudja, hogy Adelma s Turandot egy s ugyanaz. A Petőfi-társaság Komocsy József elnöklete alatt felolvasó ülést tartott e hó 8-án az Akadémia kis termében. Dr. Silberstein Adolf tartott nagyon érdekes philosophiai felolvasást ,,A hatás titkairól"czimmel. A tudós felolvasó azon nézetének adott kifejezést, hogy a régi irodalmi s aesthetikai törvénykönyveket ujakkal kellene felcserélni. A német romantikának álláspontján, melyen jelenleg aesthetikánk áll, a jövőben nem állhat meg. Nem a betű, hanem a lényeg fog győzni. Azt mondotta továbbá, hogy a hatás (effectus) fogja elfoglalni az uj fogalmak helyét, mert ezt a tiszta szépség köréből kiűzni nem lehet. A hatás, úgymond tovább, ama villanyos szikra, mely a költő s nép lelkének érintkezése alkalmával keletkezik. Hatni kell oda, hogy a nép irodalomszerető s kedvelő legyen, ugy de ez csak ugy lehetséges, (ha a köttészet lyrai hangja magához forrasztja) ha a lyrai hang egybeolvasztja a költészetet a nemzetlel. Ezután Ábrányi Emil lépett az emelvényre s saját gyönyörű lyrai dalát szavalta el. Majd gróf Zichy, a hírneves zongozamüvész olvasta fel jóízű humorral olaszországi utazásának érdekes éleményeit. Mindnyájukat megéljenezték. Két hét színházunkban. Az első hét a drámáé, a második az operette-é volt azon élvezetes előadásokból, miket derék színtársulatunk ez évad kezdetéül nyújtott. És a sajátos véletlen, mely a zenekarnak korábban való összehozását lehetetlenné tevé, épen kapóra jött , hogy most , a mikor az egyik legjobb színtársulat, — hosszú, hosszú szünet után — vonzóvá teszi Thalia templomáaz Kamarazek cziak az Pittvarban vala, es az Franczia alattam kiált vala, En kifutamam az Másik ajtón." Utána akarnak szökni most a többiek, csakhogy a letepert francia nagy lármát csapott, s az őrök mind az ajtóra ugrottak, hogy visszatartsák a foglyokat. Hanem Pap István kiugrott a kezük közül, mig Vathay az udvaron állott őrre akkorát rikkantott, hogy az menten félreállt előle. Es most ki a börtönház udvarából egy másik udvarra, Pap István ixtánna, s azután elváltak egymástól bucsutlanul, egyes embernek könynyebb kikerülni a setét utcákon az őrjáratok figyelmét mint kettőnek, s mi csak Vathay útját követhetjük, mert ez leirta szerencsés szökését. Tudta a járást a városban még pápai hadnagy korából és igy a bástyáig eljutott észrevétlenül „az sok Istrasa között az kis Borsosgiör felöli A-alo Basta es az szegelett nag Bastia köze az hol az Czatorna van közel azhoz." Vagyis a mai Kis térre, mert ott szögellik a bástya, s a Csatorna utca is ott kezdődik. S midőn már alig pár ölnyi távolban setétlik a szabad föld, a Borsosgyőr felé elterülő mező, akkor látja, hogy nem az emberek állják már útját, hanem a viz, s a palánkról ugy kell beleugrania, mert nincs kötele, hogy csendbenl eereszkedhessék, erre felriadnak az őrök, s még egy veszedelmes úszás után golyózápor között érheti csak el a túlpartot. „Mindenfelőll az sok strasa körülem, raszanam magam, holott sem kötelem semi nem leven, lassan kihagvan az palánk kötőfaja vegére ki Ugram az Árokban. Az holott bironíara cziak meg nem halek, es Ezekben ve vek az Eörseök, es míg az mas árkon feli maszek adig Annian futának oda hogi az sürün való hozam lövestüll az mel granatt dolman kurta rajtam vala, ketfc helen által menvén az globis mégis magam meg nem sebesülek, az en megváltó Cristusom gondgia viselete által." Tovább menekül most Vathay fél lába még bilincsben, vizesen, a két helyen átlőtt dolmányban Marczaltő felé. „Az holott elvagatam az Vasatt aa fel labororul is mivel Papán cziak fel labomat nak látogatását a mi kényes müizlésü közönségünk előtt: a színházi műsor teljesen megfelelt, legalább kezdetében, a nagy költő óhajának, ki a mi kis nemzeti szincsarnokunk megnyitásához ezt irta örökbecsű „prológjá"-nak végsoraiban: . . .Hanemha mégegyszer egy deszka pajtát Valahol összeülnek, zsupp fedéllel, Gyékény színfallal, ponyva függönyökkel S azt mondják: es e honi dráma háza, Akkor leveszem még a lantomat S ahoz elmondom még a megnyitó szót. Színtársulatunk a „Csók"-kal mutatta be igazán jeles erőkből álló drámai személyzetét, — és az előadás meg is felelt címének, mert közönségünk ugy megszerette őket, mintha csak az ö ajkára ezuppant volna ismerkedésül az édes csók a mi — tiltva van. Azt hisszük az igazgató se bánná, ha előadásairól azt mondhatná el: Csattan a csók s megugrik a — deficit. A „Csók"-ban közönségünk régi ismerőse Hanelné Szabó Ilka (Blanda) kedvesen meglepő jelenség volt a „viszontlátására; mert arról győződtünk meg, hogy művészi magaslatával és bájaival ép oly kiváló kedvenezünk leend most ís, mint akkor volt, mikor a naiva szerepkörét töltötte be. Rónayné Balog Etel (Maritta) idejövetelét művészi hírneve előzte meg és jól esett látnunk, — hogy szerződtetése által Csóka igazgató valóban a nemzeti színházat rabolta meg. Méltó társa Rónaynénak a férje Rónay Gyula, ki Szever király szerepében a fenségest ép oly méltósággal külsőíté, mint a mily hü volt a sze| relmi vágy tolmácsolásánál a szivérzelmének i bensöségében, közvetlenségében. Breznay szintén régi kedvelt ismerősünk és mégis a Sobrinus páratlan alakítására csaknem azt mondjuk, hogy önmagát és nem csupán várakozásunkat multa felüt. Gyarmati (Adolár) és Nyarai (Carlo) értelmes, csinos és tehetséges fiatal tagjai a társulatnak. Deréky Antal (Fernando) mint szinmü író, figyelmes rendező, hűen alakitó jellem és cselszövő színész jelentékeny tagja a színtársulatnak, — Balázsi S. (Fidelió) oly kiváló komikai érrel bir, hogy az előleges színi jelentésben bátran oda lehetett volna neki adni a „kedélyes apa

lf jelzőt is. „Felhő Klári

u-ban találkoztunk újból közönségünk kedvelt csalogányával Pajor Emiliával, ki első volt, kinek éneke felhangzott állandó színházunkban, ö adván a „Sárga Csikó" Erzsikéjét a a megnyitó előadáson. H. Szabó Ilka (Viola Éva), Rónay (András), Szirmayné (Abáné), B. Szöílösy Ilon (Katicza) kiváló játékukkal emelték a darab drámai hatását, — Juhász Sándor (Fátyoi Ferkó) népszínmű énekes bariton hangjával éstermészethü alakításával nyerte meg a közönség tetszését.— A társulatnak a mult évről is előnyösen ismert komikusa Fóris Pista (Istók) és komikája Kantay Teréz (Rokkáné) és Breznay (Tenger Ádám) jóízűen megnevettették a közönséget. „Franciilon" czimszerepében Rónayné Balog Etel excellált, még nyílt jelenésben is tapsra ragadva a közönséget, mellette még kitűntek: H. Szabó Ilka (Smithné), Rónay (Lucien), Breznay (Riverolles), B. Szöílösy Ilon (Anette) Fóris Pista (Stanislas) és Gyarmathy G. (Pinguet). A „Tót leány" kis közönség előtt nagy hatással adatott elő, kitűnő szerep osztás mellettj Pajor Emilia (Hanka), Fóris Pista (Misó), Breznay (Gyarmathy), R. Balogh Erei (Julis), Balázsi szabadethattam vala el. Es onnand indulek szegeni felesegemett megkeresnöm." Ha telüntjük, hogy Vathay jun. 1-én vált el nejétől, s Pápára bejövén, harmadnapon a törökök megérkeztekor vetették öt a francia zsoldosok fogságba, honnan 15 napi fogság után szabadult ki;, következtetnünk lehet, hogy szerencsés menekülése jun. 20 körül történhetett. Jun. 23. estéjén már Gryóróban volt, s ott keresésére indáit nejével találkozott. „Ki mikoron meg Értette volna szabadulásomatt, Grioroban élőmben jött, kivel mikoron egimast meghlattok volna, Es egimast latasan nagi eörömönk lett volna, halakatt az Istenek adank, diczerven velem thett nagi hatahnassagarul, mel második erömönk lott, Zentt Ivan nap Estin, Házasságunknak Eötödik holnapjában." Most következhetett volna csendes boldog élete Vathaynak, mert elhatározta, hogy felhagy a katona élettel, gazdálkodni fog, de máskép volt inegirva a sors könyvében. A hadak utján ez évben még a töröknél is kegyetlenebb ellenség jött hazánkba, ez a pestis, és ez ellen Vathay sem tudta megvédeni fiatal nejét. Okt. 21-én betegült meg neje, s halálát érezve, végrendeletet tőn s mindenét Vatliayra hagyta, s nov. 2-án már a kis vági templom sírboltja fogadta magába a még ez évi menyasszonyt. „Azaz mind Házassága s s mind Halála lett zegin felesegemnek in A. 1600. Nem, mi ránk tartozik Vathay további sorsát megírni, elszármazott íunen más vidékre, a mienk az újházas hadnagy volt, ki Pápán fogságából megszökött, mert mint hja: „szegin felesegemet zanvan, nem szánom vala halalomatt." A fogságban maradt pápaiakkal a törökök utóbb — mint Horváth M. irj

a — jó vásárt csináltak Budán, s a kiket övéik kiváltani nem birtak, s a kik megszökni sem tudtak , azokra örök szolgaság várt a török birodalomban.