Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-01-01

Melléklet a Pápai tápok 186$. évi 1-ső számához. mintaképe volt a pontosságnak, — ö maga volt az első, ki a hivatalban megjelent s majdnem utolsó ki távozik. Pontosan ellenőrizte a hiva­talnokok működését, de szerénysége n.n sem engedte, hogy hivatalos állása fölényét éreztesse tiszttársaival, mindennap végig járta az irodát különböző ürügyek alatt, ollót, papirt, vagy egyebet keresve, hogy eljuthasson a főjegyző szobájáig, s ha valaki elmaradt többnyire csak bizalmas tiszttársával, Szvcboda tanácsossal kö­zölte méltó bosszankodását. Egyszer egy Írno­kot, ki részegen jelent meg a hivatalban, azon­nal elcsapott, másnap megbocsátott neki, azt tartván, még is csak különb ember a/, ki bár részeg, mégis igyekszik teljesíteni k<-'.-lessége!:, mint az, aki hasonló állapotban ottluv-i iu-níereg. Legtöbb baja a kir. adófelügyelővel voh, ki ha a városban megjelent, — rögtön czitálta az adó­végrehajtókat s kemé.i3 7 en leszidta őket a nagy­ságos ur előtt. Hogy nagy szónoknak tartsák soha sem tartort reá igényt, azért bizonyára nem is veszi rosz néven, hogy egy anekdotát, mit róla hal­lottunk, elmondunk. Nagy értekezletre volt egybe híva Pápára, a pápa-keszthelyi vasút érdekében 3 vármegye birtokossága, s ::z értekezleten a helyi polgármesternek kellett elnökölni. A mi polgármesterünk szépen átgondolta, hogy a gyű­lést következőkép fogja megnyitni: ,.Van sze­rencsém az urakat tisztelettel üdvözölni és az értekezletet meg lyitni; 1 ' de mikor az elnöki csengetyü hangjára a néma csend beállt, — az elnök ur megrövidítette a megnyitó beszédet olykép, hogy abból az »üdvözolni és az értekez­letet« szavak kimaradtak. A másik jubilaeüma ez évben betöltött 50 éves boidoq házassága alkalmából megtartott arany lakodalma volt, — és ha szokásos volna a boldog házas életet arany eremmel, az ellen­kezőt pedig fekc-te kereszttel tüntetni ki, az ö mellén bizonyára ott diszknek a Ferencz Józseí rendjel melleit a boldog házasélet aranyérme is, de hit ci nem szokás, — be van annak emléke véáve úgyis az érdekeltek szivébe, nem szüksé­ges, hogy az külső jel által legyen emlékezetessé téve, nehogy ugy járjunk, mint az egyszeri vő­legény, ki távozásakor arra kérte aráját : »gon­do'j reám,« mire a menyasszony azzal felelt: »Oh bizonyosan, húsz azért kötöttem csomót zsebkendörare.« Mint férj és családapa valóban ritkilj* pár­ját, — de hát ez nem csoda tőle, ki mint köz­gyám kezdte hivatalos pályafutását és igy előbb volt az árvák és özvegyeké és utóbb az egész városé, — nem ugy mint a jó >Miska bácsi*, ki előbb volt a városé és most, mi:<or már nem sok hasznát lehet venni, lett az árvák és özvegyek gyámola. A pápai takarékpénztár egyik alapitóját és legidösb elnökét tiszteli Woita Józsefben, — de ez természetes is; ki is lehetne takarékosabb annál, a ki a jó egészséggel is elég takarékosan bánik. Kértük, hogy tanitson meg bennünket arra, miként lehet a hosszú életet és állandó jo egész­séget az övéhez hasonlóan biztosítani, — azt felelte „parancsolni kell a vág3^aknak és gyo­mornak, ö a legnagyobb lakomán sem evett annyit, hogy még egy étkezésnek megfelelő he­lyet ne tartott volna fenn." Egész életében — saját állítása szerint — egyetlen egyszer volt »bccsipve !« 1848-ban. De hát akkor ki nem volt az?! A „szabadsága ün­nepén ugyanis ő reá bizták a város kivilágítását s ö aztán'maga is — íllutninált állapotba jutott. (Mit nagy büszkeséggel emleget ma is aCasinoban.) Meg ünnepelhette hát ö a harmadik jubi­laeumot is ez évben, igaz örömmel, mert keve­seknek jutott kortársai közül azon szerencse, hogy nyugalomba vonulásának első évét 80 éve daczára oly jó kedélylyek élénk gondolkozással és friss jó egészséggel tölthesse el, mint kiérdc­mült, szeretett polgármesterünk. Őszinte szívből kívánjuk is neki, újévi gra­tulácziókép. hogy az ég ura őt a hosszú élet önbiztositásának mintaképéül sokáig éltesse! hordom, velem volt a hareztéren — velem mindig és mindig. Látod — mutatá mosollyal sáutaságát — mivé lett a jó tánezos. Mankókkal jöttem ide, ezt is hivatásom hozta magával, de már jobban vagyok s holnap elhagyom Tepliczet. Még egyszer rnegszoritá kezemet. Isten veled! — suttogá — ha fájdalmad van, panaszold a csillagoknak, — ne embereknek, — ők félreérthetnének. * * Jenő igen rosz színben talált, — a fürdő ked­vezőtlen viszonyainak tulajdomíá és tartózkodásunkat megrövidítettük. Hemiveli találkozásomat nem mer­tem neki elmondani, rosztú esett volna neki — sőt anyám előtt eliiallgafetam, noha oly megmagyarázhat­lan nj'ugalom honolt szivemben. Az évek során elvesztem jó anyámat, — Jenő sokat volt beteges és ennélfogva igen ingerlékeny, türelmetlen. Sokszor elfőj tám könnyeim — és fel­pillantottam a csillagokhoz. Önfeláldozó ápolásom, — ügyes orvosok nem menthették meg. Hosszú sze^-e­dés után az öröklét magáénak mondta. Lelkem 1 mé­lyéből ^megsirattam! * * Mit mondjak most, midőn egy negyed század múlt már el első boldogságom óta. Midőn az idő ha­talmába vette énemet és ezüst szálak csillognak haj­zatomban —- most midőn az élet nyaráöa^tótrvagyok — és az ősz — óh mi tiszta szép, nyugodt napokat hozott számomra! Most ismét boldog vagyok, miről már lemond­tam, mire máíc^gondolrii sem mertem, —- Henri, az én jó Henrim nejeS^agyok! Az élet utai megfoghat­lanok, kifiirkészhetlenek — s a sors ellen ember mit sem tehet, csak tovább küzdeni ós biz.va bizni ! TJjra gyermekek vagyunk, bár Öszbevegyült hajjal, szivünk fogékony még 'a boldogságra. Henri ezredesi ranggal köztisztelétben áll. Nem mulasztunk perezefc sem, b«gy együtt ne lehessünk,— hisz nem sokidő van már előttünk, s ha néha szemeink mégis elborulnak, eloidé-iik «nt * — visszaemlékezések,! II. Véghely Dezső. Más ember rég nem taláita volna helyét a megyei szolgalatnak azon a véghelyen, a hová l'cghcly a maga emberségéből jutott. A deíiczi­tes kis Ves/piem varosának jegyzőjéből — a p>/.adós nagy Ves/prém megye alispánjának lenni: nem gyerekség, (lévén a pótadó nem na gy gyonyöiuseg) hirdesse is az bárhogyan a megye nagyságát, erejét és feayct. Szegénj' Veghelynek e miatt a póladó mi­att kellett legtöbbet kiállani, pedig elmondhatná az egjs/eri Zhiduként, a ki gyermeke halálakor a szokásos virrasztó ülést tar otta: — „No még ilyen híjában uem ültere." Mert hiszen Véghely azért a hírhedt potadórol ép úgy nem lehot, mint a hogy Festetich Andor grof nem felelős Pichard plébanos.iuak r,f<jlyékonyct eli adásáért. No de azóta, mióta idegen határból megjelent «külföi­diek» irigységére ünnepélyesen megnyitottuk uj megyehazunkat, s egy szépséges lady patrones­seben gyönyörködhettünk: most már lassankint minden ember büszkébben fürdeti, hogy: — ő is megszavazta a pótadot. Úgy leszünk a megye­házzal, mint a sváb ember a szöllő termeléssel. Ha rosszul üt be, akkor ráfogja, hogy azt Isten adta; de ha megtelik jo bonal a pincze, akkor aztán tele szájj.il hirdeti, hogy: «Dósz hab' ich baut.» (Ezt én termeszteltem.) Az egész új megych i.'bol legérdekesebb emlék marad mégis csak a regi megyeház! vita, a hol vitézlő kaczagányos Kriszlinkovics bátyánk egy gyékényen árult azzal, a kit politikailag nem igen tart «kósen> .j8-asnak, Eotvos Károly­ival. Fianem azért mikor épen Véghely kihúzta mindkettőjük alul a gyékényt, Kriszlinkovics bá­tyánk megmaradt a mag 1 lábán, de Eötvös Ká­roly bi/ony hasra c-iett az — «amenkai parketten.» Ki is állithatja bátran Eötvös a megyei élet­ről, hogy az neki igen sikamlós. Nem is törődik vele sokat, mert sehogy sem birja megérteni, hogy akármit csinál ö, (minden hét esztendőben egyszer) három négy -S£al vad magyarnál nem kap több voksot a megyeházban. A^on_J<:ivúl a többit, mind — Véghely kapja meg. Mer megye népjének is csak van esze, s tudja, hogy ink.ibb bizhatik abban, ki e megyének köszönve mindent sohasem hagyja el c megyét, mint ab.i ban, ki csak — parádézik vele. Annak a sok voksnak van még ám más nyitja is. Véghely az marad mindig, a ki volt. Igénytelen, egyszerű, okos, kálomista ember. Jel­leme épen ellentélje — ruhájának. Az elöbbin nem túr semmi — piszkot. A másikat azért viseli, mert hát a nélkül még, sem lehet járni, hiába dicséri előtte Kopácsy Árpád a — szabó­ját. Mint alispán erélyes, tapintatos ember. Le­szidja magyarán (ha megérdemli) tisztviselőjét, ha mindjárt Herkó Páterek nagy megyei rokon­ságából való is! A levelezésben lassú, mint De­vics kanonok úr a sétájában, de ha cselekedni kell, akkor Breuernek tyúkszemet kapa—keze. Gyönyörű szép uj lakásának, a mely buzo­gaiyos bátyánk mondásaként, tele vau buffiTé­tokkal, fürdötermekkel és előcsarnokokkal, leg­több hasznát fogja venni a — hazai történelem, mert végre valahára rendeznie kellett író aszta­lát, melynek fiókjában a sok halotti czédula mellett uem egy érdekes histórai élet tdeh't czédulája várja a napvilágot. Bismarkkal, Kóburg Ferdinánddal, az orosz czárral és — Zichy Jenővel cs?k akkor törőd­nék, ha azok megye bizottsági tagok volnának, így neki a fentisztelt nagyságok nem léteznek, jobb szeretni Kasenczkyt szidni, mint Kálnokyt dicsérni. Mameluk a szó teljes (és szebb) értelmé­ben, de azért a legerősebb hangú egyik 48-as követnek, ki pedig egyszer egyenesen keresz­tes hadjáratot tervezett a kálomista alispán el­len, — eltüntette a rendőrség előtt lévő kevésb­bé keresztényi eljárásáról felvett jegyzökönyvét. Féltette a keresztes vitéz — bőrét. Mert szép szokása Véghelynek, hogy inkább a másnak bő­rével törődik, mint a magáéval. Pedig ezt is szeretnék már a «jó» barátok — vásárra vinni. Hanem az bizony nem — eladó. " Mikgalább nem adjuk oda a mi Véghe­lynket. Lé^eJjebb kiadjuk itt ime az ö fény­képét megyénk^tnjeis büszkeségére. gát Csiki Gergelynek »Vasember« cz. színmüve fogja képezni, mely a Teleky pályázaton 200 aranynyal lett jutalmazva Allitólag ez lenne a s/erző 25-ik eredeti darabja. . . . Ergo ö is ju­bilálni fog. Az operában Schuhman ..Manfredjét" adjak, de az intendáns válság következtében nem a leghatásosabb sikerrel. A városligeti tavon az áttetsző jégréteg a kemény fagy következtében erős páuczéllá ke­ményedett, leleplezetlen örömére a sport ama híveinek, kik a hatásvadászat egy bizonyos ne­mének büszke önérzetével ci-örömpöltetik az ut­czán végio- r-Excelsior Halifaxuk« csillogó aczél­ját. Karácsony első napján nyílt meg a jégpá­lya. Aristokratikus magánfogatok, nyilsebességgel haladó csengő bongó szánkák, bérkocsik, túlter­helt omnibuszok s minden rendű s rangú soka­ság gyalogszerrel özönlik ki a városligeti tóhoz siüü karavánokban. Az aristokraták kasztjuk megkülönböztetéséül csak a délelőtti órákban keresik fel a ragyogó jégtükröt, mig a délutáni órákban a demokraták korcsolyáznak a térzene ütemes accordjai mellett. A gardedam-ok szá­mára kényelmes buffettek vannak berendezve. A korlátokon kivül a kíváncsi néző közönség szórakozik a korcsolyázók nyaktörő figuráin ; s ha a vezető karján hölgyével ügyesen (?) elesik: ezernyi tömeg kárörvendő kaczajjától viszhang­zik a téli álmát alvó váiosliget. Levél a fővárosból. Budapest, 188"/. decs. 28. Az ájtatosság és családi öröm ünnepét, a Karácsonyt, vidáman ülte meg az egész főváros. Még az égbolt is ünnepics szint öltött magára, derülten mosolygott alá fagyos hideggel, mely a barométer higanyoszlopát 10—12 fokig szorí­totta le a fagypont alá. A templomokban ájtatos hivők küldék szt. zsolozmáikat az ég urához. Az előbbkelő utczá­kon tengernyi sétáló közönség hullámzott fel és alá ünnepi toilletben. Az ablakokban ragyogó csecsebecsékkel ékesen felcicomázott karácsony­fák díszelegtek, bezárt üzlethelyiségek, telt szín­házak s még teltebb kávéházak s vendéglök. Ily élénk képet nyújtott a főváros a lefolyt Ka­rácsony ünnepén. Több jótékony egyesület pe­dig a szeretet ezen ünnepén ugy rótta le a szegények irányában a kegyelet adóját, hogy a kisdedek között jó meleg téli ruhákat osztat­tak szét. A nemzeti casinobau, de egyebütt is azon irigylésreméltó kriszkindli fölött polemizálnak/ melylyel a bécsi Burg kabinetje Andrássy Gyula grófnak s Rotschild bárónak kedveskedett. Az egész főváros, a sajtó méltó kíváncsi­sággal néz a »Nepszinhaznak« pénteki előadása elé. Jókai Mórnak a »Bolondok Grofja« czimü bohózatja fog premierre kerülni. A színdarabot a szerző 3, olvasd három nap alatt készítette el s mint hírlik beleszőtte dalfüzérének régibb csat­tanós dalait is. A darab oroszlánrészét Pálmai Ilka fogja játszani, A nei.nz.eti ssinháü ujdonsá­TÖKTÉNELMI NAPTAR. — Rovatvezető TIPOÜ) ÖZSÉB. — Január hó 1. — 1527. Cettinhen a horvát ren­dek I. Ferdinánd osztr. íőherczeget a magyar trónra megválasztják. Január 2. -• 1758. Calcuttát Surajah Dcrwla, lTőtí. jún. 20-áu az angoloktól kiostromolta, az angoloknak visszaadja. Január 3. — 1848. Májhuidbau véres össze­ütközés az osztr. katonasággal a Corzó Franceskón. Január 4-. 1355. Májlandba IV. Károly német császár bevonul és Sz. Ambrus templomában lombárdi királyivá koronáztatik. Január 5. — 1477. Nancynál II. Renatus Iot­hariugiai berezeg Bátor burgundi herczeget megveri. Bátor Károly futás közben megöletik. Január fi. — 1527. Dombróban a szlavonita rendek Zápolya Jánosnak, mint magyar királynak, hódolnak. Január 7. — Lawrencze Tamás, a leghíresebb angol festészek egyike, meghal Londonban. Lapunk ez évben XV-ik évfolyamát kezdi meg. Hogyan igyekezett a közelmúltban hivatá­sát jól betölteni, olvasótok széles köre elfogulat­lanul bizonyíthatja. Megyénk és városunk legje­lesbjei csoportosultak melléje, s lapjuknak ismerték el. Illvcn és önzetlenül szolgáltuk a közügyet, melynél nem egyszer egyenesen lapunk volt a sikeres 'kezdeményező. Olvasótokat minden más lapnál jóval előbb volt alkalmunk értesíthetni az őket érdeklő dolgokról; megyei életüuk legkisebb érdeke, is gyors támogatóra talált lapunkban. Vczérczikkeiuket a közélet szereplői írják, s tár­czánk élénkségéről és érdekességéről folyton gon­doskodnak nagyszámú munkatársaink. Ez irány­ban vezetjük lapunkat a jövő évben is, melynek kiadásánál lapunk előnyére gyökeres reformot lé­tesítettünk. Előfizetési ár a régi marad: Egy évre 6 frt; félévre 3 frí, negyedévre 1 frt 50 kr., me­lyet „A PÁPAI LAPOK" KIADÓ HIVATALÁBA PÁPÁN kérünk czimezletni. A „PÁPAI LAPOK" szerkesztősége. KÜLÖNFÉLÉK. Szabad?! Lapunk mai száma az első ez új évben, mely XV-dik a Pápai Lapok életében. Jelen számunkat városunkban és vidékén több oly helyre elküldtük, hol eddig lapunknak nem volt nyitva az ajtó. Most bekopogtatunk az idegen helyen és bemutatjuk magunkat. Megnyerő csí­nos külsőnk van, mi jó ajánló levél. A béltarta­lomról, lapunk jelleméről, barátaink és munka­társaink fényes előkelő tábora tesz bizonyságot. Érdekes és nem unalmas vendég akarunk lenni, ki minden héten ellátogat, s ügyesen eltrécseli a hét újdonságait; a komoly embernek vezércik­kez, a mulatni vágyónak tele tömött tárczá­val szolgál, s az anyagi világnak hirdetéseivel áll szolgálatára. A hol még eddig nem ismertek, megtesszük az első látogatást. Ha nem kellünk nem Tolakodunk. De egyszer mégis kopogtatunk: Ssabad ?/.... Tessék! — Esterházy Móricz gróf ur Ő méltó­sága a városi szegényeknek, mint évek óta, úgy most is 50 irtot küldött új évre. — A Pápai Lapok albuma. Új rovat, új arczképekkel. Városunk és megyénk ismer­tebb nevü embereinek ki ne szeretné birni hü — [ arczkérjét: l \ $Qs hát mj szolgálunk vele eia* al­bummal. Nem olajfestményt nyújtunk, de Öel­drukkot sem. Kinek fénykép lesz, kinek árnykép­Nem diszmagyarban, de nem is pongyolában mu­tatjuk be embereinket. Egyszerű sálon ruhában, mit nem porolunk ki, ha el is verjük rajta a port. A képek okos embereknek csinálvák, okos em­berekről, kik nem szoktak megharagudni az — igazságért, s nem szedik ránezba homlokukat, minden kis tréfás megjegyzésért. Albumunkat a mi öreg régi polgármesterünkkel kezdjük meg. A kép szelíd, mert élethű. Lesz borzasztó dühös is, a ki tu inüllik ilyen képeket szokott vágni. Olvasóink ialbumunk nézői talán már előre is elgondolhatj\k a képeket, ha itt szolgálunk már a fotográfiánk gépe előtt ülő nagyszámú tisztelt­jeink és jóakaróink neveivel: Véghely Dezső­vel már végeztünk, kit meghatározatlan sorrend­ben követni fognak: Purgly Sándor- örege, ap­raja, Ihász Lajos, Antal Gábor, Néger Ágos­ton, Szabó Imre, a főtisztelendő káptalan (nagy Makart kép sok képtelenséggel), Pap János, Laky Kristóf és bírái, Barthalos Pista (korcso­lyával), Bezerédj Viktor, Szabadhegyi Kálmán, Osváid Dániel, Ányos László, Zárka Dénes (Kleczár Sándorral, a siámi ikrek tiszteletére) Bibo Dénes, Pichard Károly (jól retusirozva), FiálÍL báró, Tarczy Dezső, 3/alkovicsok, Ke­nesseyék (nagy családi kép) Takács Ádám (ár­váival és Csolnoky Laczival) a 'püspöki udvar (udvariatlan hűséggel), Gyuráiz Ferencz, Kis Gábor, dr Koritschoner és Steinbergcr Lipótok. Horváth Lajos (itthon s a járásban), Voyia Adolf, Kn%zünkövics Aladár (buzogánynyal, Tigris­bőrben, a megyeházi buffffében); az enyingiek (ingben és gálában); a zircziek (Ányos Tivadar rovására); a devecseiiek (emlékül Noszlopy Gyulának és Györffy Gézának); Hermann Já­nos (háttérben a népzendüléssel nemzeti szinü pakkundeklin 48-as formátumban) a lovászpaío­nai lutheránus jezsuiták (nagy vásári bódé-kép háttérben a Paprika Jancsival, Biró Vinczével), j Válla Gyula, Géza (menyaszonyával). Hanauer i Béla, Pa ál István, Szilágyi József, ll'ajdits Ká­I roly, Szenté János (orvosi diplomával), Szvoboda Venczel (a várusmajorban). A Tóthok, Auerham­mer Ferencz. A három Martonfalvay, Kopácsy I Árpád (miedernélkül), a megyei jegyzőikor (cso­I port kép, tuczatjánál 5o perczent árengedéssel); \ az árvaszéki ülnökök (álnok tendentiával) Eöt­j v'ós Károly (az amerikai parketten). Láng Lajos j (Pápa városáérti vívmányaival) Luk'ácsek János t (druszájával Shakespeareval), Puzdor Gyula, (csibuk nélkül) Szauier Ignácz (adósleveleivel), a honvédhuszár tisztikar (markotányosnök nél­kül) Gulden György (az almádi filokszérák­kal) Dohtorics Samu (clichével Csillag Annától) Mészáros Károly (az ö Mihasznával.) a megye orvosai (megrendelve a temetkezési egyletek díszterme számára); a megye ügyvédei (alkalmi kép a — végrehajtók számára) és közben­közben azok kik üdvös cselekményeik, vagy baklövéseik által arra alkalmat szolgáltatnak. Képeinket segédeink felváltva készítik névtelen monogrammal. Nos hát tisztelt Uraim méltóz­tassanak kissé barátságos képet csinálni! — A pápai korcsolya egylet elnök­sége hálás köszönetét nyilvánítja méltóságos gróf Esterházy Móricz urnák azon áldozat készségé­éit, hogy az egylet jégpálya területéül a vasútra vezető útnál a bakonyér és az urodalmi gyü­mölcsöskert közötti rétbirtokát átengedni ke­gyeskedett. Kelt Pápán, 1887. decz. 28. Bartha­los István egyleti elnök. — Harangok súgása jelezte tegnap és tegnapelőtt városunkban a római pápa O szent­sége áldozársága ötven éves jubilaeumát, melyet helyben tegnap méltó fénynyel ültek meg a róm. kath. plébánia főtemplomban. A Te Deumot melyre az összes hatóságok hivatalosak voltak, s melyen felhangzott a szövegben és ének­ben oly szép pápai hymnus, Néger Ágost apát ur tartotta fényes segédlettel. — Derék emberek. Dcvics József és Szabó György kanonok urak szép összeggel leptek meg a veszprémi gymnasium szegény sorsú hall- • gatóit. Elismerést nekik. — Kinevesős a megyénél. Ifj. Esterházy Móricz gróf főispán úr 6 méltósága a megyénél megüresedett főkónyvvivöi állásra az egyedüli pá-, lyázót, Günther Adolf megye biz. tagot nevezte ki. — Sorsolás a mííosarnokbán. A pápai­aknak jó szerencséje van az orsz. képzőművé­szeti társulattal, melybe többen lapunk felhívá­sára beiratkoztak. Tavai Puzdor Gyula nyerte meg az első nyereményt (Vastagh Géza gyö­nyörű képét) az idén pedig a deczemb. 2g-iki húzásnál Neumann Bélának jutott egyik első rendű hazai festőnknek, a Münchenben élő -Spá­nyi Bélának olajfestménye. Reméljük e két példa elég vonzerővel fog birni olvasóinknak, hogy be­lépjenek a kitűnő társulatba, hol egy évre csak JO frtot kell űzetni, s ezért a társulat minden kiállítását családostul ingyen látogathatja, azon­felül minden évben értékes .mülapokat kap és minden évben ingyen résztvesz tagsági jegye számával a sorsolásban. Tagokul beiratkozhatni' Fenyvessy Ferencz vál. tagnál. — Kinevezés. Esterházy Móricz gróf Noszlopy Bálintot urad. föszámvevőnek nevezte ki.­— Közigazgatási biz. ülés lesz Vesz­prémben e hó 2-án a főispán gróf elnöklete alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom