Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-12-23

XV. évfolyam. 53. szám. Fápa

5

1888. deczember 23. ' Mesjeleixiic • Mi n den v a s á r n a y. Közérdekű sürgős közlésekre ko'oukinl rendkívüli számok is adatnak ki. Hénneniedeti levelek, csak Ismeri ke •;;éktől fogadta inak el. Ken iratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közli méiyek a I a p SZEflK. b ie af a l á b a ( () - k o 11 ér/ i u m é p ii l v 0 küldendők. Pápa váró aseseeasseiaaKa Olvasóinkhoz. A jövő évvel a tizenhatodik évfolyamot kezdi meg megyében, országban jól ismert és jó névnek örvendő lapunk, a „Pápai Lapok." A vidéki lapirodalom terén egyik legerősebb argumentum a lap érdekében, annak fenállási ideje. A lefolyt tizenöt év alatt többször akadt versenytárs is, do a versenytársaknak ma már nevét is elfeledte az újságolvasó publikum, de a Pápai Lapok sem megfogyva, sem megtörve lankadatlanul teljesiti tovább és tovább hivatását és kötelességét. Könnyen kitalálják a tizenhat éves kor rnegérését az olvasók. Lapunk nem volt soha és nem akar soha „hecz-ujság" lenni. Mi nem ülünk fel senkinek, de nem is ültetünk fel senkit sem. A mit a m i lapunkban olvas a közönség, az emberileg számitható tiszta valóságon alapszik, Hireink, melyekkel megelőzzük mindig összes laptársainkat, s melyeket a fővárosi sajtó rendesen átvenni is szokott, a lehető legalaposabb forrásból származnak és mindenkor igaznak bizonyultak. Megyei, városi és társadalmi közügyekben egyenesen a kezdeményezés szép szerepót vitték e lapok: mit annak köszönhetünk, hogy lapunk ily irányú czikkeit egyenesen magok, a megyei, városi és társadalmi közélet szereplői irták. Innét van, hogy lapunkat, mint megbízható, komoly és tisztességes lapot szóltében-hosszában olvassák. Innét van, hogy a ki eszméinek tért akar nyerni, az egyenesen lapunkat keresi fel, 'mert erezi, hogy a Pápai Lapok közönmőJEtzetésl díjai?:. E%y évre 6 frt. — Félévre $ fr, Negyed évre i frt 50 krajezár. F,gy szám ár a iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdij mindigkül'ön szám itta tik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ h i vatal á ha (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők. pápai, s p á p a v i (I é k i egyesületnek hivatalos közlönye. pap

1- köze es részemről elmondom az — utolsó szót. Mindenekelőtt csodálkozásomat kell kifejeznem, mi lelte egyszerre az én tisztelt paptársaimatV hogy például az én tisztelt és nagyrabecsült collegám, PápaKovácsi lelkes plébánosa is, a ki gondolnom, veipm együtt ritkán szokott á szépirodalom terén működni, hogy egyszerre még ö is érdemesnek tartja nyugalmát egy czikkirással a „Magyar-Allam

£í-ba megzavarni?! Elolvastam már az én jó kis újságomban, a Pápai Lapokban, mely a megyei birokról mindig a leghitelesebben van informálva, annak a nagy hirre vergődött közigazgatási választmánynak a gyűlését vagy ötször, hanem én legfeljebb csak Kenessey tiszti ügyész úrra haragudtam meg, a ki „egy-két pap"-ról úgy beszól, mintha ők Yargyas ur 0 nagyságát csak azért traktálnák jó ebédekkel és jó borral, hogy ilyesmiféle indítványokkal beugrassák, En is szívesen látom, ha hozzám fárad (igaz, hogy kocsit nem küldhetek érte. pedig van, de az nincs hozzá, a mi húzná. — nem az istrángot értem ám!)— de előre biztosítom, hogy én olyasmibe bele nem ugratom, a mit ő maga is kénytelen később abbahagyni, És épen ezért ón, — többi bajtársaimmal elleniélben — nem hogy örülnék Yargyas úr indítványának, de sajnálom azt. hogy megtette! Mert ha az ember ilyen komoly ügyben indítványt tesz, azt úgy kell megokolni, hogy azt a vógletegig is megtudjuk védelmezni, de Y. rír maga ott hagyta a faképnél az indítványát, mert mint a pápai újságból a minap olvastam, maga az indítványozó úr állott el indítványának a kormány elébe való felterjesztésétől, a moly ténye azt bizonyítja, hogy belátta az indítványnak jelen alakjában való helytelenségét. DG sajnálom pap társaimnak is ok nélküli czíkkezését és bizony sem Kolossváry főjegyző ur, sem Penyvessy Ferencz (és nem „Feri" mint Aszner János és nem Jancsi collegám irja) képviselő úr nem érdemlik meg a támadást. Hiszen ezen tisztelt uraknak ogyike sem beszélt az erkölcs ellen, a vallás ellen, de mint ,'práktikus emberek csak magát az indítványt találták kivihetetlennek, a mit később úgy látni az indítványozó úr is belátott. Es hát ha az indítvány életre való lett volna, azt hiszik irópaptársaim, egy Kemenes Ferencz apátkanonok ellene szavazott volna?

1 Engedjék meg, rosz taktikának tartom egy ilyen rosszul értelmezett ügyben mindjárt keresztes háborút indítani. A nevelésen, jó példa adáson kell kezdenünk a dolgot. Nincs az a szolgabíró, ki 40—50 falut ellenőrizni tudjon abban, hogy részt vesznek a 12—15 éves fiuk a lakaikban, tánezokban? Hát az apjuk anyjuk csukják be őket odahaza; nó ez lenne még a szép wirthschaft? Megyei rendelet nem segít a bajon, mely elismerem több helyen létezik. De azt tagadom, hogy ez csak Yeszprém megyében dívnék? Lelkész társaim legtöbbet tehetnek és tesznek a nép erkölcsei finomítására, s a melyik gyerek 11 éves korában már el van rontva, annak hiába van a rendelet, hogy 12—15 évig mégsem moczezanhat. Hiszen kérem szeretettel, egy 15 éves fiu nálunk már a falu tisztelt hölgyeinél is „ember" számba megy, a kivel bizony édes örömest ellejteget, egy-egy czeppelpolkán. Én bizony paraszt észszel, de romlatlan kedélylyel igy fogom fel e kérdést, Nem csinálok a szúnyogból elefántot és hogy ezt a pár sort irtára, azt sem azért tettem, mintha felfújni akarnám a dolgot, de csak azért, hogy odaszóljak paptársaimnak: „Mensch ! ärgere dicht nicht," Kívánok bókét hozó, boldog karácsony ünnepeket! Karácsonyi és sylvesteri mulatságok. Irta: MÖLKAU ANTAL. (Magyar mulatság. — Kártya. — Mogyorós kártyázás. — Táncz. — Olomöntés. — Gombócz-főzés.— Ki lesz az uram? — Papucs-dobás.— Almahéj. — Társas játékok. — Dominó. — Lutri. — Tombola.) A kik a naptárt csinálták már azért az egy dologért is nagyon okos emberek lehettek, mert gondoskodtak kellő számú ünnepekről. Igazán, az emberiség fele, sőt több ennél, az egész életét munkába ölné, ha nem volna ünnep, a mely egy kis pihenésre és szórakozásra figyelmeztesse. S különösen az év végén lévő ünnepek, a Karácsony és a Sylvester azok, melyeken az TÍRCZA. A VÉN BAKTER ÉLETKÁTÉJÁBÓL. — .Mutatvány. — Világ esze szerint már műveltnek lenni, Annyit tesz; mint vallást áristomba tenni. Urhatnámoskodás, álnokság, sikkasztás, Lelki búskomorság, párbaj, öngyilkosság: Rémes gyümölcsei a hitetlenségnek ! — Hogy lehetne hát ez jele műveltségnek ? Hitetlenség jege, ha fagyasztja kebled: Ügyesség, tudomány, téged meg nem menthet. A hitetlenség az ördög föadója : Pokolországnak biztos foglalója. Hit nélkül az ember, olyan mint az árva : Anyavesztett, — nincs, ki igazán dajkálja. Igazán műveltnek magát az tarthatja: Ki az Istent féli s parancsát megtartja. Aki vallás nélkül akar müveit lenni: Talán rostával is tud az vizet merni ? — Ti ilyet nem tesztek, nem is azért mondom, De nem árt, ha kissé messzebb megy a gondom. Én már a világban sokat jártam-keltem, Nem ok nélkül pattog igy itt az én versem. De vannak ám másutt olyan bölcs (?) emberek, • Hogy a vallásbántás legédesb kenyerök. A hitetlen mindent összeötöl-hatoh Mig az igazhivő mindent jól meglatol. Minap egy szemig-szőr jött-ment azt lármázta, Hogy majmokkal állunk szoros rokonságba', — .Mert hát a majomból lett volna az ember Hosszú idő folytán, mint csalányból kender (?) De ha ez igy állna, — mondtam — nem lehetne Egy majom sem, hanem faja volna veszve! Nem ugy uram! nem ugy! — megfordítva lehet: JEmber lesz majommá, mint épen most kegyed!— A másik nagy (?) ember meg azt mondogatta, — Persze, hogy ez is csak olyan majomfajta — Jobb volna a holtat tüzes kemencébe' Elégetni, mintsem tenni föld mélyébe ! Hihető, az „uríi« fél a pokol lángtól, S azt gondolja, hogy igy mentve leszen attól. A lélek meg nem más, — még azt is beszélte — Mint az agyvetönek az ö bizsergése . . . A hitetlen ember hisz el legtöbb csodál, Csakhogy hitünk ellen mutathassa fogát! . . . Ilyen és eféle badarságot szórnak A hit ellenei a vallásos pórnak. — Ha a hit világa kialudt a szívben ; Mit be ne fogadna, — oly bolondság nincsen! — SIRALMAS NÓTA. Leplezni, a mit érzek, liogy ha tudnám S nem öszintéskedném ily hebehurgyán; Ne volnék az igazság ily barátja, Ki az üresfejüt nyíltan lerántja; Állnék ki csak a piacz közepére, Portékámat nagy hangon feldicsérve; Tenném le ezt a gyáva büszkeséget, S járnék kedvébe kétszínűn a czéhnek; Csinálnék hivatásból üzletet, Alkudva, mint X versdfjak felett; Készletbe' volna csak mindig dalom, Ha hízelgésre nyilik alkalom: Csinálnék verset minden alkalomra, Banketre, bálra, jubileumokra, Mint krónikás, a hányszor csak lehet, Fújnék nagy hangon förmedvényeket, Mennék el dáridóra, temetésre, Hangolva mindig tosztra, gyászbeszédre: Olyan nagy volnék, szinte képzelem, A csillagokat verdesné fejem. Vagyok egy jámbor, csendes verscsináló, „Ismert költőnk" vagy legfölebb „kiváló;" Nem használok, nem ártok senkinek; Nem is olvassák költeményimet, Csak kebeldús vénszüzek és diákok, Meg a kollegák: lantoló czigányok. Kézmüves-ii'ók a fejére nőnek A nótás kaszakapa kerülőnek, A ki jólétből, hírből kiszorítva, Türelemmel csak vár, vár, mint a birka. Olyan mint a többi. Elbeszélés a szinész-cltf'.böl. Irta: PORZSOLT KÁLMÁN. Egy vidéki nagybátyám felküldötte a liát a fővárosba s a gondjaimra bizta, hogy csináljak az ábrándos ifjúból reális férfit. Ugy látszik azt hitte nagybátyám, hogy eleget éltem már arra, hogy ilyen megbízatásnak megfeleljek. Ezzel a fiatal nebulóval jártam-keltem minden felé, legtöbbet azonban a szinházba; mert az öcscs szörnyen szerette a szinházat, sőt a mint később észrevettem a színésznőket ia. Ha egy-egy franczia drámában megránczigáltattuk egy kicsit az idegeinket, a gyerek másnap másról se beszélt mint a dráma hősnőjéről s ha operetteben voltunk, a primadonnák, sőt kórista lányok kacsintásai egyszerre zeneértővé tették, ugy hogy mindig csak operetteket akart látni. No, gondoltam magamban, erre a szegény gyerekre is rájött, az a mit én csak szinésznő-fráznak szoktam nevezui. Minden fiatal ember életében van ugyanis egy korszak, a mikor az üde arezok szűzi himporánál többre becsüli a zsiros festékkel bemázolt arezok kendőzött báját. Nem veszedelmes korszak, magam is voltam már benne s jól tudtam az orvosságát is. Meg is kezdtem a józanitó wisöppök beadogatását a legközelebbi szinházi estén. — Milyen bájos angyal ez az Irén, mennyi üdesóg. — Parisból hozatja a szépítő szereit. * *>- Ugyan I nézd azt a csókolni való piros ajkat. — Meg akarsz vele ismerkedni ? — Tán te ismered ? — Nem én, de az nem baj, a lakásukat tudom. — De hát hogy gondolod ? — A mamájánál lakik, azaz rosszul mondtam, — a mamája nála lakik. Küldj a mamának egy csokrot. — S aztán. — Aztán fokról-fokra. — Nem értelek. — De ostoba vagy kedves öcsém. Ük a negyedik emeleten laknak, ha közelebb akarod őket magadhoz hozni, — hát hozd le őket egy földszintes lakásba. — Jani öcsémnek tátva maradt a szája. — Hát — olyan ? ! . . . — Olyan! — Többet nem beszélt Irénről. Két hét múlva azonban már Laura volt az ideálja s kénytelen voltam ennek a biographiájával is megismertetni. Ismét két hét és a kis Juliskáért bomlott, pár hét múlva pedig Boriskát imádta. Igy mentek az ő szivén keresztül átfutó vendégek gyanánt a naivak, a szubrettek, a hősnők, sopránok és altisták s én kegyetlen következetességgel lepleztem le Jani előtt valamennyit. — De hát mind — olyan ? kérdezte Jani kétségbeesetten. — Azt nem mondom, van közöttük nem olyan is, de a te bakfisch szemed azt meg nem tudja válogatni. — Nem-e ? kérdezte sértődve Jani és vérszemet kapva elkezdett — válogatni. Nem tellett bele pár hét s Jani öcsémről kezdtem észrevenni, hogy veszedelmes módon szerelmes; de a gyerek óvatosan hallgatott s ez még veszedelmesebbnek tüntette föl a bajt, mert az a legkomolyabbszerelem, a mely a legkevesebbet fecseg. Végre sikerült alapos megfigyelés után kitalálnom, hogy a kis Etusba, szerelmes, a színház bájos „szende"-jébe. sége vele%énvére hatni és annak tetszé- ! sét m&i|pg3rni, maga egy kis diadal. 1 Inner van, hogy nincs megyénkben ' számbflvehető ember, a ki ne járatná és . ne olvasná lapunkat, meí}

T elterjedést fentirt ós mindig követett eljárásunknak köszönhetünk: „Nem ülünk fel senkinek, \ de nem is ültetünk fel senkit." Közéletünket önzetlenül szolgálni: ' 1 vallási kérdésekben soha egy felekezet i érdekét sem sérteni, minden piszkolódást, j heczezet, melylycl czélt úgy sem érhetni j el, kerüíni.. de megmondani nyíltan vé- ; töményünket: — lesz továbbra is e lapok ; elismeréssel fogadott programmja. i A ki e programmot helyesli, velünk tart, s velünk együtt, e lapok fentartása j által, a közélet kérdéseit becsületesen és J hazafiasán megoldani segít. Üdvözöljük lapunk olvasó-táborát. Az uj évre újból kigöngyöljük a zászlót, : hadd lengjen nyiltan, szabadon! J Boldog ünnepeket! Boldog új évet! I Megyénk és a közerkölcs. — Levél a szerkesztőhöz. — Úgy olvastam ugyan a szerkesztői üzenetekben, melyeket mellesleg megjegyezve mindig töviről-hegyire el szoktam olvasni, hog}

T már Ízléstelenség irni arról az agyoncsépelt thémáról, hogy igaza volt-e a veszprémi köz. bizottságnak, mikor egyhangúlag nem fogadta el a kir. tanfelügyelőnek már az unalomig ismert indítványát? Én sem irnék, mert már (ugy-e meglátszik rajtam?) van vagy egy éve, hogy tollamat csak a matrikula kedveért veszem a kezembe, de most az egyszer a szerk. úr szives engedelmével*) én is beállok az „egy-két *) Az ügy valóban túlságosan meg lett már beszélve; csak is e levél nagyérdemű szerzője iránti tiszteletből közöljük cz „utolsó szót," I S 7. e r k. J