Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-12-23

egész keresztény világ mulat; sőt az ujabb időben még a nem keresztények, a zsidók is megünnepelik igen sok helyen ezt az ünnepet. És én ezt nagyon helyesnek tartom. Karácsony ünnepe nem csupán vallási, hanem napjainkban főképen társadalmi ünnep s a magyar zsidóság akkor a mikor a karácsony ünnepét megüli a keresztény-világgal együtt, akkor csak a keresztény világgal való társadalmi associatioját documentálja. Csak üljék meg bátran e napot a zsidók is, gyújtsanak karácsonyfát a gyermekeiknek s adjanak ajándékokat szeretteiknek és a — szegényeknek; — az öröm és a boldogság terjesztéséért maga a legorthodoxabb rabbinus sem haragudhatik meg híveire. A karácsonyi és sylvesteri ünnepek mulatságai között természetesen a legfőbb szerepet játsza a specialis magyar mulatság, a lakmáro- ! zás; a melynek ősapjáról, Lucullusról is bizonyára be íogja bizonyítani még valamikor a históriai tudomány, hogy — magyar vér csörgedezett az ereiben. Az a régi hires magyar vendégszeretet még ma sem ment ki egészen a divatból s ha az általános elszegényedés bizonyos józan korlátok közé szorította is, azért még mindig valósággal tombol ilyenkor a karácsonyi ünnepek alkalmával, mikor a diós kalácsok és mákos patkók légióihoz még a disznótor hurkái és «töltöttei» is csatlakoznak. A lakmározásnak természetes folytatása a — kártya, a mely különben minden nemzeté, országos, megyei, egyleti és családi ünnepélyeink kiegészítő része. De még a kártya is nagy változáson megy át karácsony ünnepén; ilyenkor ugyanis az a csuda esik meg, hogy az asszony, a ki egész éven át dugdosta az ura elöl a kártyát, most ö maga keresi elö. — No apjuk, gyere, kártyázzunk a gyerekekkel! S aztán az apa leül a nagy asztal mellé a feleségével s a gyerekeivel s a ki a casinóban le nem ült volna ferblihez forintos «vizi»-n alul, most együtt játszik az asszonynéppel és a gyerekekkei huszonegyet — mogyoróra. A fiatalság egy része fölhasználja ezen ünnepeket is arra, hogy táuczra kerekedjék s sok ifju lánykának az az ambitiója, hogy tánczolva menjen át az ó-évböl az újba. En azonban az ilyen majdnem mindennapinak mondható mulatságok mellett azon specialis szórakozásokat ajánlom, melyek különösen e két ünnephez vannak fűzve. Az ilyen specialis mulatság például az ólomöntés. Az ember a boltban vesz ólmot cs egy kis vas-serpenyőt vagy vas kanalat. Izzó parázson az ólmot hamar fol lehet olvasztani s ha már egészen folyékony lett az ólom., hirtelen hideg vizbe öntjük. Az ólom ekkor a hideg vizbeu pillanat alatt megkeményedik s rendesen valami furcsa alakzatban, a melyből aztán az ifju kedély phantasiája vagy az öregember babonája sok mindent kiolvashat: koporsót, oltárt, vőlegényt, menyassonyt, pénzes erszényt stb. stb. A gombóc-főzés sem utolsó mulatság s különösen fiatal eladó lányoknak való. Minden lány felírja férfi ismerőseinek nevét egy papírszeletre s aztán ez egyes papírszeleteket friss tésztából csinált gombóezba, jobban mondva haluskába gyöngyöli; a kis gombóezokat aztán — egyszerre valamennyit! — forró vizbe teszi. A melyik gombócz legelőször feljön megfőve a viz felszínére, azt kihalászsza, felbontja s a kinek a neve a gombóezban volt, az lesz az ura, — ha lesz. Ezen ünnepek alatt szokták különösen a papucs-dobás és almahéj-vetés babonáját \s megpróbálni. A papucs-dobás akként történik, hogy a lány háttal áll az ajtónak s azután valaki egy papucsot a feje fölött ugy dobjon el, hogy a háta mögé essék; ha a papucs hegygyei az ajtó felé esett, akkor a házhoz kérő jön. Különben a karácsooyi és sylvesteri ünnepek alkalmat szolgáltatnak a legkülönfélébb társas-játékok elővételére. Nagyobb társaság mulattatására nagyon ajánlható a tombola rendezése s kisebb társaságokban a lutri és dominó ís megjárják; de a fő dolog mindenek felett a jó kedély és a fesztelenség, a mi nélkül jó mulatságot még Karácsony estéjén és Sylvester éjszakáján se lelhet képzelni. A leány egyesület kiállítása. A leány-együsület helyisége a hét legnagyobb részében ismét néma, üres. Elhagyták a reggeltől napestig fáradhatatlan s szives nyájassággal fogadó, magyarázó szép hölgj'ei ; elhagyták bámuló, a gyönyörrel alig eltelő sürü, nagyon sürü látogatói. Az üres, kopasz falak, az uuottan nyújtózkodó asztalok mennyi szépségről, mennyi édes teherről regélhetnek; a magyarázó tündér, háuy családi szentélybe enged bepillantást, hol szorgos kis kezek mennyi gyönyörrel, mennyi lankadatlan buzgalommal; angyali türelemmel fáradoztak a szebbnél szebb kézimunkák létesítésében. Ott rjompáztak egyszerű szépségükben a a fáradságos munkája kalotaszegi készítmények részben de G-erando Antonia saját kézimunkái, részben Vértessyné küldeményei. A középső asztal elején volt Ízléses pyramison egyik egyesület feledhetetlen emlékű elnöknőjének 300-as cérnából bámulatos munkával s türelemmel készült rendkívül unom csipkekendője elnökösködött, alatta saját, kedves lányának kedves hímzésű törülközője, „titkár"-kodotfc, körülötte szebbnél-szebb s nehezebbnél-nehezebb fehér himzésü zsebkendők képezték a választmány tagjait, környezték e iryi-amist egyik oldalról ugyancsak a fentebb említett beszédes kis titkár-noli türelmet próbára tevő kedveseu szép tót himzésü asztalteritője, szekrénykendője,, milieuje; ezekkel szemben a könyvszekrényen egyik megnyerő kedvességü rendezőnek fehér posztó alapon készült tót himzésü ágyteritője diszlett. Ama pyramís környezetében voltak : egy kis menyecskének, ki a boldogság mézes heteiben is tud magának időt lopni az ilyenekkel való bajlódásra' csipke verőn megkezdett linóin csipkemiive; egy díván váukos nálunk még ismeretlen taplódiszszel; ezen asztal ajtó felőli oldalán örvendezve csicseregtek a szép tarka madárkák egy asztal-futón a fentebbi kedves titkár kecses műve, itt ragyogott pompás színeivel rendkívül prec-is munkájú tófc utánzatú gyönyörű milieu, mellette csicseregtek gondos fáradsággal készült kis fehér verebek szintén egy milieu-n, közelében futott ragyogó sárkányával egy díszes asztalfutó; mellette illatoztak a gyönyörű munkájú margaréthák s szerénykedett a türelmesen kitartó szép pénztárosnő díván váukosa; majd a másik oldalon közvetlenül a lombfürészeti művek alatt az élőképek egyik bájoló szépségének arany pikkelyekkel át beszőtt finom műve függött. Csak itt láttuk, hogy a csendes visszavonultság mennyi vigaszt lel az asztallap, legyező, üveglap, selyem alapon való gyönyörű csokrok minutiotus pontos, 9zép kifestésében, a halpikkelyek ízléses virágcsokorrá egyesítésében, melyek mind nagy ügyességre valló szép kis művészi kezek munkái; e fényes tárgj'ak között szerényen a kályha mellé húzódott egy kedves, utánzatra méltó, célszerű kefetartó megelégedett jósággal te, kintve az alatta levő arany himzésü lambrequin-re, mely büszke szépségével egy szép istennőre „virágistennőre" vallott, valamint egy fiatal menyecskének a könyvkötő művészetével is versenyző piros selyem dobozára. A terem hátsó falán szerénykedett magyar motívumaival egy asztalterítő, alatta ragyogtak egy kedves kép disz, oroszlánok; gyönyörű árnyékolású, hosszú himzetü s ép ezért kiváló figyelmet igénylő nehéz művű piros papagály, körülötte egész asztalt foglaltak el e szép papagály rendkívül kedves és fess készítőjének szép készítményei szépségükkel versenyre kelve tulajdonosnőjük szépségével; közelükben szerény kedtek barna posztó alapon a kék nefelejtsek, fehér gyöngyvirágok; kevélykedtek a kék pávák, itt büszkélkedett egy gyönyörű szép, rendkívüli türelemről s buzgalomról tanúskodó, fiatal asszonykának filét guipure-je, mely végével hozzá méltó pompás fehérnemüekre támaszkodott, mellettük az előbbi guipurerel versenyre kelő gyönyörű guipure, két szende arcza nővér fáradságos szép müve; odább az asztal szép tárgyai között egy kedves kis kávés csésze ízléses asztalkával, melyek festését' gondos kis művészi kezek festették; a tükörre finom kézimunka borult mig fölötte kedélyesen beszélgetett egy arató pár, melyet ügyes kéz hímzett. Az ajtóval átellenes ablak alatt süppedő jóságával egy kedves srnyrna utánzat csüngött két finom munkájú zongoraszék fölött, mellettük egy fiatal kedves asszonyka szép himzésü salon-asztalkája állott: odább a szép kalotaszegi ajtófüggöny árnyékában finom ízlésre valló csizmahuzó disz, melyet meglepő élethűséggel s természetes bájjal szorgos kis kacsok készítettek, bájolta el a szemlélőt: a néző e diszmü bámulatában önkénytelenül ereszkedett volna le a kényelmes üléssel [kínálkozó hintaszékbe, ha a kedves Cicerone elrémijlve nem kiáltja „nem szabad hozzáérni" s csak ekkor vesszük észre, hogy a hinta széken „kedves nőm" kezek kénj'es munkája pompázik; ennek közelében függött kék papír alapon egy örökké mosolygó elevenség finom csipkekendője, odább a zongora fölhalmozott diszei között egy barna szépség sötét hajához nagyon illő diszszel ellentétes színben — kékben — szerénykedő keresztöltésű müve mig egy szép kis barna mama kedves művű puffja fölött az ellenzet szépségeért egy szőke szépségnek arany szálakkal ízlésesen átszőtt egész garnitúrája függött .Megfeledkezhetnénk-e azon kis rajzolóról, ki aniryi Ízléses kézimunkához készítette a rajzot, azokról a szerény ibolyákról, kik a család boldogitó szentélyében elrejtőzve, serényen dolgozva annjd szép, annyi kedves tárgygyal járultak a kiállítás díszének emeléséhez! Csak kiváló dicsérettel emlékezhetünk meg a lombfürészeti munkákról, melyeknek ily pontos, szép elkészítéséhez kitartó türelmű bajlódás szükséges. T)e lehetetlen rövid három óra után százakra menő ennyi szépségből, annyi bájból mindent emlékezetbői elsorolni; a szerkesztő korlátozó tolla is gátot vetne, mert hisz lap számra lehetne írni e sok kincsről, szép kezek szép munkáiról. Szép volt minden, ízlés, finom izlés volt az elrendezésben, hangos dicsérete élő bizonysága ez a rendező bizottság, szép érzékének. Hátra van még, hogy megemlékezzünk az egylet buzgó elnöknőjéről aki miként kedves műveivel szerényen elrejtőzött a fényes szépségek között: ugy a rendezés közben annyi Örvendező arc között egyedül neki jutott osztályrészül az aggódó izgatottság, mely azonban édes örömmé olvadt a kiállítás valóban fényes sikere miatt; a legmélyebb elismeréssel adózunk neki, mert hisz az ő fáradhatatlan lángbuzgalmának köszönhetjük azt a feledhetetlen élvezetet, melyet ennyi szépségnek együttlátása keltett: az.on édes meggyőződést, hogy Pápa város hölgyei családi szentélyükben oly szép, oly gyönyörű kézimunkákkal foglalkoznak, aminők a finom ízlésnek, szép érzéknek magas létéről tanúskodnak; neki köszönhetjük, hogy a kölcsönös szemlélés alapján ízlésünk nemesbedett, hogy a tanulni vágyók uj, ismeretlen mintákkal ismerkedtek meg s ily módon társadalmunknak e téren ujabb, tovább fejlődést, hasznot okozott; ily lelkes vezető — a buzgó alelnöknővel s tiszti karral — szépen vezeti a nemes hivatási! leányegyesületet; lelje jutalmát a derék elnöknő, azon imposans erkölcsi elismerésben, melyet a közönség sűrű, nagyon sürü látogatásával oly fényesen tanúsított. cjröídi. Levél a fővárosból. Budapest, decz. 20. 1888. Mig' a párizsi Panama társaság felett, Lesseps krokodil könnyei közepette, a senatus kimondja a Kyrieloisont s a szerb radikálisok döntő többsége egyensúly állapotából iparkodik kizökkenteni a legalkotmányosabb Milánt trónjából; addig a mi fővárosunk sem aluszsza téli álmát. — Nulla dies sine linea. — Itt a comiptió hydrája üti fel ujolag kiölhetlen fejét, ott az összbecsavarodott akadémikusok legyeskednek nevetséges dolgok miatt a journalistákkal, amott pedig- a fővárosi (ariács prometheüszi keservében kap fiihoz fához, hogy ezen sysifusi vízvezetéki ügyet, mikép rendezhetné már véglegesen; mert „inter oculos" csak még sem járja, hogy 3 milliót szavazzanak meg olyan vízért, mely meg csak kocsúmosásra sem alkalmas. Nohát én mindezekben Tamás vagyok s igy csak végezzék el e?.en follebbczhellen ügyeket azok. kiknek a gondviselés hivatalt adott, inert azoknak — s péfdabeszcs szerint — észt is ad hozzá. Csakhogy ez esetben igazán érvényesül egy kitűnő mondás: A protekezió olyanoknak ad kalapot, kik fej nélkül jönnek a világra. Apropos — mult levelemben igércfet tettein, hogy a divatról fogok referálni. Szavamat be akarom váltani s ha számíthatok az Önök lekötelező türelmére, e fontos társadalmi proeessus általános ismeretébe olyképen bocsátkozom a részletek iguorálásával, :i mily 1'elíogá.siiak az örvend a főváros sulonjaiban x ha tán ferde nézeteimmel laikusként (unnék fel, tulajdonitfíák annak, hogy férfi vagyok, noha őszintén bevallom, hogy már régebb idő óta tanulmányom tárgyává teltem miiKÍHiii;< társadalmi rugókat, melyeknek leltétlen hódolói a nők s ;

gy kiválóan u ilivitíot. Miután nemzeti divatot képtelenek vagyunk megteremteni, mhilcíry önkéntelenül kérdjük önmagunktól, hogv ini a divat? A divat egy kedélyünkön uralkodó veszedelmes hatalom, itn-ly egyéni gyarlóságunkat s főleg nemi gyöngeségünket a maga előnyére képes felhasználni, s menttel kevéí-bé ismerjük hatalmát, annál jobban és vég/.etcíscbbeu él vele vissza. — Te Jani, szólok hozzá, táu bizony Yárady Etelbe vagy szerelmes. — És ha volnék ? — No, ez már vakmerő mondás volt. — Tehát az vagy ? — - Azt mondtad, nem tudom kiválogatni azt, a ki méltó a szerelemre, nos tehát én kiválogattam a segítséged nélkül is : remélem erre már nem mondhatod el, hogy .... — Bizony kedves öcsém ez is olyan mint a többi .' — Jani elvörösödött. — Hazudsz! Nagyot néztem a gyerekre, de a higgadtságomat nem vesztettem el, röviden, de velősen csak annyit válaszoltam neki: — Szamár-. Nem is beszéltünk többet a színházban. Hozzám jött a gyerek theázui. Halgatag volt és komor. Végre megszólalt. -— Kedves .bátyám, háfc csakugyan igaz volna? — Mi? — Tudsz róla valamit ? — .Fajdalon), tudok. — Lehetetlen. — Hát akkor minek kérded, ha jobban tudod? — Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen bájos gyermek, ilyen mivelt lélek, ilyen érző sziv valaha el tántorodott volna. — Pedig ugy vau. — Hiszen férje is volt. — Ép az volt a baja. Némely színésznő azért bukik el, merb nincs férje, de a legtöbb azért, mert van. — Nem értem. — Gyújts rá s tölcs a theádba rumot, aztán hallgass. — Yárady Etel becsületes sziuésznő volt. mielőtt férjhez ment volna s a vőlegón3'ét Karczag Pistát valósággal imádta. Házasságuk a színészvilágban valóságos ritkaság] a, legideálisabb házasság volt. Karczag Pisla volt a drámai hős s miudeu színháznál a hősökbe szerelmes a legtöbb asszony. A kis Etus előtt is csak a liös alakja lebegett folyton, beleszeretett a tépelődő Hamletbe, a szerencsétlen Don Caesar de Hazan-ba, a büszke Essexbe s szerelmes szeme azt hitte, hogy Karczag Pista az életben is hős, Hamlet, Essex s Antonius; pedig nem volt egyéb mink egy közönséges szinész. A lakodalmukon ott voltam én is: nagy mulatság volfc az üju pár uj lakásán. Az uj fészekbe, hova a galambpárnak titokban szép csendben kellett volna belopózni, nagy robajjal vonult be az egész színház, hogy lakmározzék s közbe-közbe egyet harapjon a fiatal mcuyecskén is, ki természetesen minden csipkedésnek s élczelésnek íőtárgya volt. Eugeui nyakon csípett egy kezdő színésznő s folyton azt bizonyítgatta, hogy ő milyen becsült, s hogy a hirek, metyek róla keringenek, hazudnak, — ez elfoglalt egész este, de azért eg}--egy apró megfigyelést mégis tehettem. Egyszer láttam, hogy a menyecske nagyon elpirul. •— Mi baja Etusnak ? kérdeztem egy asszonytól. — Az az ostoba Juczi majd megríkatta szegényt, tudja-e, mit mondott neki ? Azt, hogy soha so honczegjeu ofyan nagyon, hiszen a kit most fog kapni, birta azt már ő is. Mélyen megbotránkoztam e cziuísuiusou s igazán sajnáltam az ifju asszonyt. A fiatal férj annál jobban találta magát; folyton ivott és folyton kaczagott. Etus meredt szemekkel bámult férjére, ki lassanként átment a részegség különböző fázisain. Eleinte csak a szeme lett ragyogóbb, aztán az arcza pirosodott ki, a nyelve nehezebben mozgott, de ép ekkor folyton beszélni akart, a keze reszketni kezdett s koczintásnál mindig kiöntötte a bort s egy fél pohárral leöntötte a feleségét is. A trágár anekdották egyre röhögtették a társaságot s pirították a fiatal asszonyt. Egyszerre a férj megcsókolja osak ugy tréfából a balján ülő drámai szendét. Színházi körökben az oh

r

an dolgon nem botránkozik meg senki, a színfalak között mindenkit összecsókolhatnak a színészek, rendezők s igazgatók s a ki ezen megbotránkoznék, azt kinevetik. Most is jót nevetett rajta mindenki. Csak a sziiz asszoy halványodott el bele; fölkelt s a másik szobába ment. Erre a férj is felkelt s utána ment. A társaság összenézett s egyszerre éktelen villogásba törtek ki mind, ittak, koczintgattak s röhögve dőltek egymásra. Egy vén színészben volt annyi tisztesség, hogy indítványozta menjünk már haza s ezzel az egész társaság elszéledt; én az én becsületes színésznőmet besegittem egy komfortábliba s meghagytam a kocsisnak, hogy a lakásukba csengessen be. s „további eljárás végett" adja át a házmesternek, mert a kicsike egy kicsit el volt ázva. Mikor a férj a felesége után ment. — - Még azt is tudod? szólt közbe Jani. Hogy ne tudnám, hiszen nincsen abban semmi, maga beszélte el az asszony. — Hát viszonyod volt Etellel? — J)o hogy volt! Jegyezd meg magadnak, hogy a színésznők annak, a kivel viszonyuk van, semmit sem mondanak el; de a kivel nincs viszonyuk, annak elmondanak mindent őszintén, az nem veszedelmes; csak a kit szeretnek, azt csalják meg, a barátjukhoz őszinték. Maga Etel beszélte el férje baromságát. Az ostoba durván letépte a virágot, melyet leszakíthatott volna s a pillanat gyönyörét, melynek emléke is pótolta volna a késő idők örömeit, a sárba tiporta. Az első csókot, melyet a szűz asszony reszkető vágygyal és sóvárgó félelemmel Önmaga nyújtott volna, erőszakkal vette el s a kiábrándult aszony zokogására csak a férj durva röhögése ós szuszogása felelt . . . másnap ő is olyan lett, mint a többi .... — Te Jani, mit csináltál a rummal, egy csepp sincs as üvegben, mind bele töltötted a theiba ? Jani nem felelt, fejét kezeire hajtotta. Ugy vettem észre, hogy egy könyet törölt ki a szeméből. Az ö háztartása. (Elbeszéli egy agglegény.) Az — kérdésemre — azt felelte, hogy megunta a vendéglői életet. Az ételszaggal összevegyülő szivar- és pipafüst szaga árt a tüdejének; a pinczérek alá/atossnga és önzése boszantólag hat reá; a minden ételnek egyforma ize, jobban mondva iztelenscge elvette étvágyát és gyomor huruttal ajándékozta meg; az a folytonos sürgés s forgás, poharak verése, a kiabálás idegességet idézett elő nála; a czigány folytonos nyavalgása és tányérozása kiölte belőle a zeneszeretetet s az adakozó természetet; a gyakran ismétlődő lumpolás pedig, a melyekből nem vonhatta ki magát, fénytelenné tette a szemét és sárgává az arczát. Ha elkövette is azt az ostobaságot, hogy annak idején nem nősült meg, ugy a hogy lehet, kárpótolja magát. És azt is elmondta, hogy mivel. Otthont rendezett be, annak módja és rendje szerint: a konyhában szekrények húzzák meg magukat a fal hosszában s fiókjaik megvannak rakva minden szükségessel. A íalról tisztára súrolt rézedények és konyha eszközök ragyognak le, beszíva magukba a tűzhely melegét, a mely édesen kellemes. A szekrények, a konyhaedények között tisztán öltözött, kulcscsomót zörgető, fehér kötényes gazdasszony sürög, a kinek a feje takarosan be van kötve és a ki a mellette alkalmazott pesztonka korlátlan parancsolója, kifogástalan rendben van minden. Mikor fölkel a hálószobájából a nappaliba lép, az asztalt már terítve találja, az abrosz tiszta mint a frissen leesett hó és egy árva redőt sem (Folyt, a a»Uéfcl$ten.)