Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-08-12

Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koron kint rendkívüli, számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert keséktől fogadtaínak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. h i ra tatába (Ő-kollégiu m é p ü let) küldendők. Előfizíetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata titán 5 kr, nyilttérben 30 krajezár. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj'mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hiv atalába (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők. Pápa város hatóságán a k és több pápai, spápavid éki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa 18S8. augusztus il. Vármegyénk egyike azon megyéknek', hol aránylag legtöbb ügyvéd lakik. A fenállott pápai jogacadétnia, majd a közeli g}

r

őri elég anyagot adhat az ügyvédi karnak. Nem találjuk feleslegesnek egyik kitűnő szakirónak az ügyvédek tekintélyéről irt sorait itt közölni: A törvényhozás mindent, a mi hatalmában állott, megtett a jog uralmának megg3^engitésére s ezzel a törekvéssel mathematikai pontossággal összeesik a jogszolgáltatás minden tényezője iránt a bizalomnak és azok tekintélyének hanyatlása. A delicatesse először kipusztult az intéző politikai körök eljárásából az ügyvédek iránt. Azután természetes következményként gyengült az az ügyvédikar egyes tagjainál is. De gyengült sokkal nagyobb mértékben, semmint ez megbocsátható vagy legalább menthető volna. Mert ha a gyengülésnek ezt a mértékét igazolja is az, ami az ügyvédek ellen törvény hozásilag történt — a megindult hógörgeteg nagyobbodása fizikai törvényen alapszik, melyről a görgeteg nem tehet — az ügyvédi hivatás sokkal magasabban áll és szilárdabb erkölcsi alapokon nyugszik, semhogy feltétlenül engedni legyen kénytelen oly befolyásoknak, melyek azt magas hivatásának nimbuszából kivetkőztetni törekszenek. A baj nálunk is abban a materialisztikus irányban gyökerezik, mely •— szégyen kimondani— legkivált az ügyvédi kar fiatal tagjainál mutatkozik. Az idősebb ügyvédeknél találunk még idealizmust, rajongó szeretetet a hivatás magas czéljai iránt. A fiatal nemzedéknél — tisztelet a kivételeknek — valóságos kereskedői szellemet észlelünk, melynek nincsenek eszményei, hanem kizárólag anyagi érdekei, még pedig nem is válogatv^\ Szeg-ye^ és eltörölhetlen gyalázat az, melyet h^e| generáczió nem mos le magáról s neaif kényszeríti arra azokat, kik ezen irányinak, minder* tekintet félretéve, hódolna'k, hogy.attól elforduljanak, akkor ez a generáczió nem érdemli meg az ügyvédi hivatás szabad gyakorlatát, melyet megbecsülni elég érettnek nem mutatja magát. Az érdekhajsza, a szorultságnak és a gazdasági visszás helyzeteknek, sokszor egy egész exisztenczia tönkretételével, lelketlen felhasználása jellemzi ezt a generácziót, melynek ezen irányt követő hívei, bátran kimerjük mondani, nem érdemlik meg azt a becsülést, melyet az ügyvéd, hivatása magasztosságánái fogva? maga iránt méltán megkíván. Figyelmeztető hang akar ez lenni. Felkeltése annak a közlelkiismeretnek, melynek az ügyvédi karból kiveszni nem szabad s mely a saját erejéről akkor ad bizonyságot, ha erkölcsi hatalmát érvényesiti ezen urak ellenében, kik azt hiszik, hogy nekik minden szabad. A magyar ügyvédi kar érdekei közösek. Abban a perezben, melyben nem vagyunk képesek ezen érdekeket akkor is, midőn a testület morális tekintélyének megvédéséről van szó, megoltalmazni, abdikáltunk a magunk hivatásáról s abdikáltunk arról a tiszteletről, melyet, bátran merjük mondani, a magyar ügyvédi kar a maga nagy zömében méltán igényelhet a maga részére. Nem engedjük ezt az irányt tovább terjedni. Álljunk útjába s éreztessük egy pár erőszakos és csupán a saját érdekét kiaknázó, de az ügyvédi hivatás nagy tekinteteit szem elől tévesztő fiatal kezdővel azt az erkölcsi ürt, mely köztünk és köztük, mely köztük és az ügyvédi hivatás teljesítése között áthidalhatlanul létezik. Ez kötelességünk. Megvagyunk győződve, hogy társadalmilag is lehet segíteni e bajon. Sőt az orvoslásnak ez a módja szokszor a leghatályosabb. De e bajt ki kell irtani s mert a tapasztalás és az emberi természet sajátságai azt mondják, hogy az ily urak azon mértékben veszítik bátorságukat, a mily mértékben mutatkozik velük szemben az igazi fölény s az elhatározott akarat, mely őket nem tekinti az ügyvédi korporáczió méltó tagjainak: ez az állás foglalás bizton meg fogja hozni a kivánt sikert. Nagy ideje, hogy ez megtörténjék. — A megyei közigazgatási bizottság ülésén Reé jenö közgazd. előadó a következő jelentést terjesztette elő: Tekintetes közigazgatási bizottság! Az 1888. XX. t. cz. értelmében közgazdasági előadói jelentésemet július hóról tisztelettel a következőkben terjesztem elő. július hó, eltéröleg a megelőző hónapok száraz jellegétől, nedves volt, a mire a legtöbb gabna éret időszakában kevés szükség volt, sőt a naponként megjelenő záporocskák inkább boszantására mint hasznára voltak az aratással, takarolással foglalkozó gazdának. A kapás növények takarmányok, sarjú kissé felélénkültek s hivatással lesznek a rosszul sikerült első takarmányokat pótolni. A megye szemes gabna terméséről ma még nehéz volna biztos adatokkal szolgálni, annyi azonban ma már kétségtelen, hogy ez a mult évinek tetemesen mögötte marad. A gabnakereskedelem némi élénkséget jelez, a gabna árak utóbbi hétben némi emelkedése észlelhető. Vájjon állandó lesz-e az emelkedés igen nehéz megmondani, mert bár Franciaország ez évben nagyobb gabna kivitelre szorul, addig Oroszországból nagyon bő aratást jelentenek, annyi j azonban kétségtelen, hogy Magyarország saját szükségletének fedezésén tul nem rendelkezik túlságos felesleggel. A „Veszprém megyei gazdasági egyesület

11 folyó augusztus hó 6-ilt napján Veszprémben tartott rendkívüli választmányi ülése. Az ülés első tárgyát Br. Hornig Károly megyés püspök székfoglalása és installálása alkalmával a gazdasági egyesület tisztelgő küldöttségének megválasztása képezte. Ezen tisztelgő küldöttség tagjaiul felkérettek a gazdasági egyesület igazgatóválasztmányi tagjai, s a gazdakörök tisztviselői. A veszprémi ipariosifjuság önképző és betegsegélyező egylete elnökségének zászlószentelésre való meghívását s az egyesület nevére kiállított zászlószeget készséggel fogadta az egyesület, s képviseletében a zászlószentelésre az egyesület titkárát bizta meg s küldötte ki. Az egyesület közgyűlése által legutóbb tartott ülésen elhatározott lódijazás Veszprémben szeptember hó 21-ik napján határoztatott megtartatni, az erre vonatkozó felhívások legközelebb már közzé fognak tétetni. A gazdasági egyesület a községi faiskolákra vonatkozó főfelügyeletet s intézkedést már átvéve, intézkedett a választmány, hogy különösen a kezdetben felmerülő- tetemes irodai munkálatok teljesítésére s gyorsítására a titkári hivatalhoz egy napidíjas alkalmaztassák. Elrendelte továbbá a választmány, hogy a gazdasági egyesület a Devecserben, folyó évi szeptember hó 27—28-ik napjain rendezendő kiállításon egy gyűjteményes kiállítással vegyen részt. A ménész-kör által a gazdasági egyesület és a veszprémi gazdakör segítségével épített méhest felszerelve az igazgatóválasztmány az egyesület tulajdonába átvette, s a titkár felügyelete alá helyezte, valamint az építéssel elnökileg megbízott titkárnak számadására vonatkozó felmentvényt megadta. , A zirczi Szántásverseny, az enyingi cselédjutalmazás, az ujhodosi gazdaság megszemlélés-.", valamint a veszprémi szőlőtelepen tartott szölőojtási tanfolyam eredményéről szóló jelentések tudomásul vétettek. Végül az igazgató választmány elbírálás alá vette a tagsági dijakkal hátralékos egyesületi tagok névjegyzékét, és intézkedett arra nézve, hogy azok közül kik lesznek mégegyszer levélileg felszólitandók, s kik lesznek már legközelebb az egyesület ügyészének átadandók. TARCZ A. ETIKETT. A mama szólt: „Édes leányom, Okos légy s győzd le már magad. A szerelem vaksága, hidd el, Tévútra vitt már sokakat. Fontold meg jól minden dolognál, Mit szól a világ rája majd. Azért minden úgy jó csak, ha ennek Nincs semmi kifogása rajt'. Kövesd hűn az ő parancsát: Szeress, midőn megengedi: S bár szived megszakad a bútól, Vidám mosolyt mutass neki." Te megfogadtad a tanácsot. Éber vagy, óvatos, hideg. A bókból és nyájas mosolyból Egyformán jut mindenkinek. Hogy törik magukat utánad A férfiak! ... És ez alatt Az, kit te is szeretni tudnál: Nem is néz rád tovább halad. A nagy torony órához. BALÁZS SÁNDOR irodalmi hagyatékából. " Egy művészi hajlamokkal biró lakatos legény remek kis toronyórát készített, kovácsolt vasból. Üvegalá rejtetten ketyeg a kápolnába hivatott szerkezet, "az iskola-utcában s itt mint korcsmacimer szerepelt. A vendggek a kis helyiségre a „Nagy toronyórához" cim alatt találnak. Hivatalosan nincsen bejelentve, de azért igy hívják. Arról híres, hogy ezelőtt csak pohárban adta a bort tulajdonosa • s csak később fogadta el & palackot Sokan járnak ide. Mi is jártunk. Érdekes alakok, de legérdekesebbek azok, kik az esti hét óra kongására gyűlnek össze. Takarító asszonyok a várból. A „meg ne mondja komám asszony" nóta hősei, felesen németek. Kis szatyorkájukban száz és száz novella tárgy van. Nehéz fölfedezni, mert ha tizen vannak, tiz beszél egyszerre tíz mesét. Nagyon pikánsak, Parisban is lenne keletük. A gyorsirói vizsgát bajosan, tenné le itt, az a téren legelismertebb Kónyi Manó is. Kiszemeltem azt, aki a bábeli hangversenyben legkitűnőbben vezetett egy bizonyos Erau Lenit. Az érdemes asszonyság valódi aszalt-szilva szobor, s egy napon, mikor az öreg kormányos, ki az első magyar gőzhajó kormányosa volt, de még nem jubilálták meg — távozott — hallásom összes képességét Léni aszszony csacskálkodására központosítottam. Rendesen az első pohár bor az orgazda, a többi tolvaj, egy ilyen tolvajt rendeltem naponkint Erau Leninek. A nők, különösen a régibb szabásúak nem idegenkednek a bortól. Eel van jegyezve különben, Hl. Erigyes császár mikor megakart házasodni, olyan nőt keresett, ki bornemissza, s ilyen az összes uralkodó családokban csak egy volt, Portugalli Leonora. Nem tudom Léni asszony fiatalabb éveiben ivott-e vagy sem ? De az bizonyos, hogy most nyakalt, sokkal jobban mint egy börtönőrmester s különösen meglehetett vesztegetni a harmincassal. A harmincas bor egy érdekes történetet termelt, a műnek a hőse egy harminc éves nő. Rendes, tisztességes nő, már t. i. a takarítónők szempontjából. Tiz forintot fizet havonként és kevés igénye van: Valódi tündér: Soha nem pöröl: Ritkán van otthon, igy havonkínt csak kétszer kell felsúrolni a szobát. Nem szivaroznak nála, a függönyök ritkán kerülnek tisztítás alá. Nem olyan mint én, vagy ez meg ez; Id rongyos öt forintért komornát is akar a takarítónőben s uem pontosan fizet. Van-e férje? Volt-e férje? Arról Léni asszony keveset aggódott. Udvarlói lehettek, hiszen Istenem, azt rosz néven venni nem lehet. Ember nélkül aszszony nem élhet, hiszen neki is, Léni asszonynak, volt néha-napján s ma is szivesen laknék együtt valakivel, ha rendes, becsületes, fertályos ágybérlőt kapna. Rosz egyedül lenni. Elég az bozzá, hogy az ő nagysága, már mint a tiz forintos, csókolni való teremtés. Soha rosszat nem mondana róla, mert akkor megverné az Isten. Gott bewahr! szólt s mohón itta ki a harmadik félmesszelyt s vallomást tett, hogy én anständig vagyok, nem beszélem ki azt, amit ő nekem elmond. Hát tetszik tudni, nem tudom, hogy tiszteljem uraságát, nagyságos urnak-e vagy csak teins urnák, az én nagyságámra nem igen lehet roszat mondani. Sohasem is lehetett volna, de . . . tetszik tudni az ő életében is elérkezett egyszer a de egyszer. Eájtak lelkem neki a tyuk-szemei. Szép cipőket viselt 7 frt 50 krért, egy kicsit szorította. Hanem nem beszélek többet máma. — Tessék még egy félmesszely a 35-ösből. — Köszönöm, nekem soha nincsen tyúkszemem, ilyen nagy csónakokat viselek, egy szoba uram anyjától kaptam. Ugyan hol vehette ezeket a lábakat! bizony ebben bajosan kapott volna tyúkszemeket az én másik asszonyom a tiz forintos. — El lehet azt könnyén veszteni. Sokféle tinktura van, azután gyapot gyürü. — Nix nutz, megpróbáltunk mindent, nem sikerült mindaddig, m^g . . . — Az újságban nem olvastak valami hirdetést. — Dehogy, hanem egy csinos fiatal emberrel ismerkedett meg a rjagysága. — Talán tyukszemvágó volt vagy borbély. — Eiatal orvos. Igen éles kései lehettek, mert már itt a várban na'gy hire volt. Egy idősebb báróné tyúkszemeit is kivágta s kapott tőle egy olyan nagy arany-láncot, hogy no, órával, még pedig az óra nem zvifli, hanem valóságos kronométer óra. A báróné látta, hogy az én nagyságám mennyit sáppad, soványodik. Kérdezősködött tőle, a világért el nem árulta volna. Belehal, ha fölfedezik, hogy a lába nagyobb a Cipőjénél. Egyszer azonban a báróné észrevette a iurdőhen az éa asszonyom tyúkszemeit. Azonnal ajánlotta neki a fiatal Qrvost. A nagysága nagyon megijedt, hogy egy fiatal ember fogja látni tyúkszemeit, de hát a tyúkszemei nagyon fájtak s elhatározta magát a tyúkszem vágatásra. Elhivatta a fiatal orvost, az el is jött . ,, hanem már nagyon sokat is beszélek. — Dehogy beszél, dehogy beszél. Egy félmeszszelyt a 40-es vörösből. •— Kőszöm, talán még nincsen késő . . . Csak nyolc, mert nagysága akkor jön haza az operatiőból. — Minden nap operálják? — Igenis mindennap. Az orvos úr csak otthon operál. Különösen egy idő óta gyakran. — Egy idő óta? — Igen, mióta a kaszniját lefoglalták. — Mi köze ennek a tyúkszem vágáshoz? — A kaszninak? — Igen, a kaszninak. — Oh annak nagyon sok köze van. Mert tetszik tudni Gnä' herr, mikor a mult hónapban a nagysága tyúkszemét vágta. Mert ez a tyúkszem terjed ám, hirtelen kopogtattak az ajtón.^A doktor úr nem tudta máshová rejteni a nagyságos asszonyt, mint a kasznijába. Tessék csak aztán megballani, ami későbben történt. Eoglalni jöttek hozzá. Felírtak a szobában mindent. Mikor a kasznira kerüld ä sor, a doktor ur elébe állt s nem engedte felnyitni, hanem ezek a Gerichtsleutok nem tréfálnak, szépen félretolták, kinyitották az ajtót s ott volt az én asszonyom ... — A tiz forintos? — Igen. Meg is becsülték, azután ismét rázárták az ajtót s lepecsételték; Képzelni lehet a doktor ur zavarát; az eljárási költségekkel együtt 72 frtot kellett volna fizetnie, de a fiatal urnák annyi pénz nem hevert a ládájában. Gondolkodva járt fel s alá a szobában, mi tevő legyen, ha feltöri, a pecsétet, akkor birói zártörést követ el, ha föl iiem töri az asszonyom ott akár éhen is meghalhat. Végre mégis az asszony találta meg a szabadulás eszméjét. Elküldött értem. Én elmentem. Szép jó napot kívántam. — Mivel szolgálhatok doktor úr? Kérdem. — Mindjárt megtudja, nyertem válaszul tőle. 34 ..'