Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888
1888-07-01
XV. évfolyam. 28. szám juliu: I. 3MesJelexiilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hi-o alalába {0 -kolléej i u m é p ül e l) küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. —Félévre 5 frt-, Negyed évre 1 frt 50 krajezár Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos ßeiitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben jo krajezár. A dij előre fizetendő. B ély egdij hii na igkül'ónszámiitatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KI A h i v a t a l á b a (GOLVPEJKl GYULA papírkereskedése . Főtér) küldendők. s2«SíiSBGSBWaa«B Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa. 1S88 június 30. Yégo az iskola évnek. A „gyerekek" ismét Laza mennek az édes szülői szives otthonra, hogy mit megérdemeltek, a legkedvesebb körben élvezzék a nj'ugalmat. Mert erre hizony, mi tagadás, nagy szüksége van ifjú tanulóinknak. KA mondjuk n3*iltan: — nem értünk egyet a mai ag3 T oniskoláztatás kinzó rendszerével. Nem értünk egyet azon követelt anyaghalmazzal, melylyel elárasztják a serdülő ifjúságot, hogy aztán beteljesedjen rajtuk is a közmondás: „a ki sokat markol, keveset fog." Az elemi és középiskolai oktatásunk jelenlegi rendszere méltán szolgálhat okot jogos panaszra. Az előbbi népünk hivatását téveszti el; az utóbbi helytelen külföldi majmolás. Helytelenítjük, hogy csak egy—égy kirivó példára utaljunk, mert e lap hasábjai, szakezikkek közlésére nem hivatott, hogy elemi iskoláink is inkább a tudákosságra, mint a józan értelem kifejtésére is bazirozvák. Középiskoláink, gymnasiumaink tanterve pedig egyenesen czéltalan és helytelen. Az ifjú elme felesleges, sőt káros agyondolgozását, hogy ne mondjuk, agyonbutitását érik el vele. A mit azzal a „felső mathematikával", meg azzal a „görög nyelv"vel űznek tisztán hóbort, Nem lehet más; majmolás. Mondjuk ki bátran mindazok, kik keresztül mentünk ez iskolákon: — mit profitiroztunk a felsőbb mathematikából; de mit főleg a — görög ny elvből? Nem-e halálos vétek azt a sok tanórát elveszítenünk iljúságunk fogékony tanéveiből, miket most egy soha meg nem tanúit, s soha senki által nálunk nem használható felesleges idegen j nyelv grammatikájának bemagolására fordítunk? E tanórákat, ha már nyelv- i tanulásra szánták az illetékes körök: fordítsuk egy élő nyelvnek megtanítására. i ÁRCZA. DALOK 1. Kicsiny virág, hervadt kehely Miért rejt téged e kebel? Eredj te is, magamra hagyj, Te is, mint társad, csalfa vagy. Be másként volt ez egykoron, E korról gyakran álmodom, Oh! akkor, akkor! . . . szép idő, Felém olykor enyelgni jő. Még látlak, látlak csalfa lány, Merengek szép kebled haván, r Érzem még édes mérgetek Szelíd szemek, gyilkos szemek. .... Elmúlt, már vége-vége van! . Én bolygók szerte czéltalan, Mig csalfa kelyhed, szép virág Más keblén szórja illatát! II. , Zúg az őszi szél a tájon, Hervad a lomb s falevél, Elmaradt madár az ágon, Hervadás a kis virágon: —A halálról ugy beszél. Öszi, tarlott táj a keblem, Hervadt lombja — tört remény; A kihalt szív dobbanása, Arczom sárga hervadása: — A halálról úgy beszél. III. Ha majd a bánat engem A sírba hajt; Küldsz-é felém leányka Egy bús sóhajt? Ejt-é síromra könyet Szelíd szemed? — Tán könnyebb lesz a hant úgy Fejem felett. áecptts ©ci-M-ie-l. Apró istennők. — Életképek a kardallosnők világából. — — Irta OLSAYSZKY LAJOS HL Tündér-leány. Volt idő, mikor e földön tündérek is laktak. Lenge, szólkönnyü teremtések, akik zenével, dallal, tánczczaJ töltötték el idejöket és azzal, hogy az emberekkel jót tettek. De mikor az emberek nagyon elszaporodtak, azzal hálálták meg a tündérek jóságát, hogy kiűzték őket gyepszőnyeges, virágos völgyeikből, csalitos berkeikből. A tündérek száma egyre fogyott, mig végre az utolsó kis csoport, mely nem akarta a földet elhagyni, előbb Tornába, azután Borsodba és még későbben Árvába menekült. Az emberek harcza, küzdelme innen is kiszorította őket. Elszálltak messzire, az óczeán kellő közepébe, magányos szigetre, zöld pázsitos, virágos völgybe, csalitos berekbe. Ott ütöttek tanyát, ahol mindig mosolygó, mindig derült az ég; A tündérek enyelegnek, dalolnak, tánczolnak ott is; de ha az ezüstben csillogó habokat bíborral szegélyezi az alkony pirja, akkor mintha valami öszszeszoritaná a tündérek Sziveit. Esténkint azután öszszeülve a magasan lángoló tüz körül, az idősebbek beszélnek uj otthonukról ós itteni örömeikről, hogy megszerettessék ezt az uj otthonukat; de azért ők magok is vágyva-vágynak vissza abba a hazába, ahonnan vér,- pusztulás, háború űzte el őket. A legszebb tündér^ a tündérek királynője évenként egyszer keg3^esen megengedi néhány tündérnek, hogy elszállhassanak az annyira megkívánt, elhagyott hazába. De az engedély szigorú föltétellel jár. Az elhagyott hazában csak fél napig, napkeltétől napszálltáig szabad maradni. A ki alkony előtt, a visszaindulás percében nincsen társaival és velők útra nem kel. annak szárnyaiból elvész a repülésre való erő es visszamarad. Annak várnia kell a jövő évig és ha akkor is elkésik, örökre elveszti szárnyait, megszűnt tündér lenni, emberré lesz és az emberek között marad. A tündérkirálynő leányát érte a balsors, hogy elkésett és visszamaradt. A tapasztalatlan, tájékozatlan szegény leány keservesen zokogott, de sorsát ez nem változtatta meg. Idő multán meg is éhezett; nekiindult tehát élelmet keresni, de nem talált. Majd hangokat hallott, mblyektől eleintén megijedt ós elbujt; de amint felismerte azokat, előjött rejtekéből és az érkező emberek elé sietve, enni kért. Az emberek magokkal vitték városukba. A városban gyorsan kire terjedt a leány tündér-szépségének, örökös jókedvének és szellemének. A király-leányt gyakran elvitték olyan helyekre, ahová sok ember gyűlt össze. Tánczolt emberekkel és tapasztalta, hogy az emberek táncza sokkal mámorítóbb, zenéje gyujtóbb, Suttogása pedig kedvesebb, mint a tündéreké. Egy izben a király-leány elmondotta, hogy ő röpülni is tud, de most nem bír, mert a szárnyai fáradtak, erőtlenek és ha egy helyről a másikra akar eljutni, az olyan sokáig tart, mig czélt ér. Erre azazután tánezosa felvilágosította, hogy az emberek is tudnak gyorsan szállni, csaknem olyan gyorsan, mint a tündérek repülni, j A király-leányj kíváncsi volt és tánezosa, a ki hízelegni akart neki, másnap elvitte őt messze vidékre, olyan gyors rohanással, hogy csaknem repültek, robogó vonaton. Még nagyobb városba érkeztek, ahol a házak magasabbak és az emberek simábbak, nyájasabbak, de ravaszabbak is.. És ifja elvitte, a király-leányt fényes terembe, a hol bűbájosán szólt a zene és olyan gyönyörteljes volt a táncz: vitte termekbe, a hol látott aranyat, ezüstöt, drágaságot egész garmadával ; majd termekbe, ahol szebbnél-szebb képeket és szobrokat látott; vitte ragyogó palotába, ahol emelkedett helyen, egész lámpasor előtt kicziezomázott férfiak és nők beszéltek, énekeltek, tánezot jártak és jöttek-mentek; vitte oda, ahol hosszú sorokban állottak az apró asztalok és ahol letelepedve,— fülbemászó, szivbe lopózó zene hangjai mellett, — ettek soha nem látott eledeleket és viz helyett ittak arany-nedűt és cseppfolyós rubint, mely olyan volt, mintha tűz lenne. A tüz-ital hevített, gyorsította a sziv verését és rózsaszín köddel vont be mindent. A tündér-leány érezte, hogy az erő ismét viszszatér szárnyaiba és ő benne vág}^, ellenálhatlan vágy támadt a repülésre. El is szállott, de nem messzire, csak kicsi szobácskájába. Ifja utánajött és szemrehányást tett neki, hogy elhagyta. A kis tündér szive ugy fájt, ugy sajgott a panazsolt vád szavaira. Ekkor tapasztalta a király-leány, hogy van érzés, mely kívánatosabbá teszi az emberek között való megmaradást, mint a visszatérést a tündérek közé ; érezte az első szerelem fájdalmát, de érezte annak fokozhatatlan boldogságát is. — — — — —. Az ifjú eltávozott és többé nem tért vissza. A tündér-leány félni kezdett az emberektől és szomorú elhagyottságában halaványan, búsan és éhesen, szomjasan bolyongott az ismeretlen nagyváros fényes utczáin. Közeledett az idő, mikor a király-leánynak vissza kellett volna térnie a tündérek találkozási helyére, hogy velők együtt repüljön a nagy tengeren levő hazájába. Es ö nem merészelt visszatérni; de képtelen is volt rá; mert szárnyait megemelni nem birta, szemeinek fénye elveszett és ereiben láz keringett. Ekkor egyszerű, igénytelen ifjnval találkozott, aki megismerve, meg is szerette az elhagyott, kesergő* tündért; és. gyöngéden, kérőén, szólt hozzá.. olyanéra, mely hazánk fiatalságának műveltségére szükséges, s mely néki csak • hasznára lehet. De a nyelveket is más- • kép kell tanítani, mint azt jelenleg ná- j lünk tanitják. Hisz nem-e érthetetlen do- j log, hogy 8, mondd nyolcz éven keresz- ; tűi temérdek tanórában tanitják nálunk ! a — latin nyelvet, a nélkül, hogy fiatal- j ságmik megtudná azt tanulni. Nincs a . világon az a nyelv, melyet hasonló hosz- j szű idő alatt akármelyik ifjú meg ne [ tudna tanulni, ha jó volna a tanítási | rendszer. | Szükségesnek tartjuk, hogy prakti- ! kusabb tanítási módszer lépjen a német i nyelv mai tanítása helyébe. Itt még ki- i rivóbb a tapasztalat, s az eredmény. Egy I gymnasiumból kikerülő ifjúnak, annyi né- | met óra után majdnem teljesen kellene ; a német nyelvet bírnia. S igy itt is az ; az átkozott „tlieoria" öl meg mindent. | Ez csak néhány árny a mi tanrend- ; szerünknél, mire ezúttal csak utalni ! akartunk. Kern a mi hivatásunk a kér- ' dés szakszerű fejtegetése. Erezzük, hogy i igazságot mondtunk ki, s hogy az e so- j rokban csak per tangentem felvetett kér- j dés megérdemelné a kívánatos meg- j oldást. | Mi itt a „vidéken" legalább igy j gondolkozunk. Hogy ott font „a nagy- ) fejűek''' mit csinálnak, azt látjuk ifjúsá- | gunkon. melyet nem felnevelnek, de ki- j nevelnek; melyet nem a praktikus életre tanítanak, de a szürke theoriák gépies, lelket ölő, semmi hasznot nem nyújtó j bálvány imádására. = Táviratok feladása oly helyeken, hol távirdahivatal nincs és csak postahivatal van. Azon célból, hogy oly kelj-eken is lehessen i táviratokat feladni, hol csak postahivatal van, folyó | év július hó 1-vel sárgás szinü zárt levelező lapokhoz hasonló alakú, zárható táviratlapokat hozok forgalomba. Ily táviratlapok kaphatók minden posta és távírda, illetve postahivatalnál, nemkülönben a franeójegy árusoknál s felhasználhatók a magyar korona területén bárhol, Európa bármely államaiba szóló táviratok feladásánál. Egy ily táviratlap ára 35 kr s azzal minden ráfizetés nélkül fel lehet adni, egy a magyar korona területére, vagy austriába szóló 5 szóból álló táviratot: minden további szóért 2 kr jár s ezeknek diját a távíratlap belső oldalán, az erre kijelölt helyen megfelelő értékű franeojegyek felragasztása által kell megfizetni. A táviratlap mi'-•^íti felhasználására nézve annak külső oldalán rövid ..figyelmeztetés" foglaltatik; a ki azonban bővebb tájékozást kíván vagy ha külföldre szóló, úgyszintén, ha sürgős táviratot akar feladni, vagy a választ előre kívánja fizetni, nemkülönben ha táviratának mikor történt kézbesítéséről kíván távirati jelentést , a felvilágosításért a postahivatalhoz fordulhat, mely azt köteles megadni. A táviratlapra irt távirat átadható bármely postahivatalnak, vagy beadható a levélgyűjtő szekrénybe, a postahivatal a legközelebbi távirdahivatalig minden különdíj nélkül szállítja el a táviratlapon irt táviratot. Ha a feladó azt kívánná, hogy a táviratlap ajánlott levelek módjára szállitassék a postán, az esetben még külön 10 kr értékű frankojegy ragasztandó a táviratlap külső címoldalára a 35 kros benyomott frankójegy mellé. A postahivatal az ily táviratok átvételéről feladó részére postai vevényt állit ki. A távirdahivatal a posta utján hozzáérkezett táviratlapot a távírda kezelési szabályok szerint továbbítja, ha a távirat díja a felragasztott franeojegyek által teljesen fedezve van, sőt még akkor is, ha a fedezetlen táviratdíj 20 krnál nem több, de a feladó teljes címét a megfelelő helyen feljegj'ezte. Ez okból a feladónak saját érdekében áll, hogy címét és lakását a legnagyobb pontossággal irja fel a táviratlapra, a hiányzó díjak portonientes levelezőlap utján 10 kr költséggel együtt a feladótól utólagosan szedetnek be; ugyan igy szedc-ínek be a feladótól azon küldöncdijalc, melyek a feladásnál készpénzben fizetendők meg, nemkülönben azon küldöncdijak is, melyeknek kiegyenlítését a címzett megtagadta. lia azonban a távirat díjából 20 krnál több fedezetlen, vagy ha kevesebb is, de a feladó címét fel nem jegyezte, a távirdahivatal a távirdalapot feladónak, illetve a beküldő postahivatalnak vissza küldi. Elrontott vagy a távirdakivataltól visszaküldött táviratlapok, s azokon felragasztott, fel nem használt franeojegyek az érték 10 százalékának levonása mellett ép ugy válthatók be, mint az elromlott franeojegyek. Budapesten, 188S évi jun. 2ü-áu. ni. kir. közm. és közi. minister. Felhívás Veszprémvármegye községi és körjegyzőihez. Kedves k a r t á r s a k! Nemes megyénk kegyes szivü, minden jó és szép iránt lelkesedő nagyérdemű közönsége a veszprémvármegyei községi és körjegyzők egylete által az országos közs. és körjegyzők árvaháza alapja javára f. é. július hó 7-én Almádiban tartandó nyári mulatság iránt örömmel észlelt oly meleg érdeklődést tanúsít, a mely kedves reményt nyújt arra, hogy ezen a megyei jegyzői egylet által elvetett mag dúsan termő i talajba kerülvén, július hó 7-én az országos községi és körjegyzők árvaháza alapja javára bőven gyümölcsöző aratást adand! Hogy ezen nemes és szent czél, ezen mindnyájunk létérdekeire s szeretett gyermekeink esetleges elhalálozásunk által beálló árvaságukkeserüségeinekédesítésére, fájdalmaik enyhítésére s jövőiknek boldogitására oly égetőn szükséges árvaházunk alapja Veszprém vármegye községi és körjegyzők egylete által mennél nagyobb összeggel segélyeztethessék, — s hogy vármegyénk kegyes és áldozatukat e szent czélra készséggel felajánló nagyérdemű közönsége által részünkről — kiknek gyermekei jövője s boldogsága függ ez ige mielőbbi sikeres megtestesülésétől, —- a közöttünk saját létünket érdeklő ügyekben ezideig mindenkor sajnosán tapasztalt közönynek még csak látszata se észleltessék; kérlek kedves kartársaim tömörüljünk e szent zászló alá, gyűjtsünk alá harcosokat nemes szivü ismerőseink s barátaink köréből, — s lobogtassuk fennen ezen zászlót, melynek diadalra juttatásával szeretett gyermekeinknek, — midőn azok, --— reájuk atyai örökségül csak egy küzdésteljes jövő maradván, — tán nyughelyet sem találhatnak, — egy biztos menhely létre hozását segítjük elő í Összes, teljes számban leendő megjelenésünk s ez ügybeni kitartó munkásságunk által pedig mutassuk meg azt, hogy Veszprémvármegye községi és körjegyző kara árváinak jövőjéről gondoskodva tömörülni tud, hogy a siker előmozdítására minden lehetőt megtesz, s hogy méltó vármegyénk nagyérdemű közönségének nemes és áldozatkész szivére! Segíts magadon, az Isten is megsegít! Kelt Padragon, 1888 évi június hó 18-án. §cftiíf cíáttco elnük.
