Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-03-20

XIV. évfolyam 12. szám. Pápa, 1887. márczius 20. JMegj elexiilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkinl i\ertdkivüli számok is adatnak ki. Bérmenteilen lexn lek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK h ivafaláb a (0 - k o 11 ég i u tn é p il let) küldendők. Előfizetési clij alt. Égy évre 6 frt. — Félévre 5 fr. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Fgy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata utáti 5 kr, nyilttérben 25 krajczár, A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési díjak^ s hirdetések a lap KIADÓ hivat alá b a (r ef. fő i skola ny 0 m d áj aj küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavitíéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1887. márczius 19. —h. Mult csütörtökön, £ hó 17-én tartotta meg városunk képviselőtestülete, megyénk szeretve tisztelt alispánjának tapintatos vezetése alatt, a részleges tisztújítást. A választás lefolyása és eredménye szép világításban tünteti fel a képviselő testületnek méltányos, öntudatos és lelkiismeretes gondolkozását. Osváld Dánielnek, városunk e régi, kipróbált tisztviselőjének és helyettes polgármesterének az első tisztviselői székbe való emelésével a képviselő testület csak önmagát tisztelte meg; mert tanúságát szolgáltatta annak, hogy a hű szolgálatokat méltányolni és az igaz érdemeket jutalmazni tudja és akarja is. Az árvaszéki tanácsnoki állásra jelentkezett két oly derék férfiú között, mint Martonfalvay Elek és Ajkay Miklós ügyvédek, valóban nehéz volt a választás ; és a két párt közt lefolyt küzdelem azt mutatja, hogy a képviselő testület tagjai öntudatosan és igaz meggyőződés sugallata szerint kivánták választási jogukat gyakorolni. — Az pedig, hogy a választás ifj. Maitonfalvay Eleknek , városunk derék szülöttének, a helybeli főiskola volt jeles növendékének, lapunk régi munkatársának, sőt egyik alapítójának javára dölt el, csak benső örömünkre szolgál. A pénztárnokká megválasztott Hunkár Bélában is egyik díszét fogja bírni városi tisztikarunk, — mert a képviselő testület nagy többségének bizahnát előbbi hivatali állásában tanúsított lelkiismeretes buzgalmával és jeles képzettségével rég kiérdemelte. Üdvözöljük tehát a városi tisztikar uj tagjait ós városunk érdekében tisztaszívből kívánjuk, hogy a választás után tartott szép beszédeikben vázolt nemes törekvéseiket siker koronázza! Felhívás a magyar gazdaközönséghezS Alólirottak, mint az „E!sö magyar általános biztosító társaság« által alakított jégbiztosítás! szövetség felügyelő és vizsgáló bizottságának tagjai, mai napon Budapesten összejővén, megalakulásunkat határozatilag kimondottuk; a felügyelő és vizsgáló bizottságnak kiegészítését, az eddig követett mód í zerint, Ápril havára halasztván azon okból, hogy az időközben belépendő szövetségi tagokra és az eddig még nem képviselt vármegyékre is fordíthassák tekintet. Meggyőződést szerezvén magunknak az eddig már tényleg belépett szövetségi tagok számáról és az általuk lekötött évi dij bevételről; ezt oly tekintélyes alapnak találtuk, hogy a szövetség fennállását teljesen biztosítottnak nyilváníthattuk. A törzs bevallásban foglalt feltételeken kívül az »Elso magyar általános biztosító társaság" részéről még több fontos előnyök biztosíttattak a szövetségi tagoknak, melyek közúl felemiitjük még első sorban a szövetkezet autonómiájára vonatkozó üdvös intézkedést; továbbá a társaságnak fizetendő 5% igazgatási dijnak a 2-ik és 3-ik millió forint dij bevételnél 1 — i7o

_a

l történt leszállítását; a szövetség és a társaság közt netalán felmerülhető vitás kérdésekre nézve egy választott bíróság alakítását; és a költségek felosztásánál az uj életbiztosítási dijak aránylagos felvételét. Mindezen ujabb feltételek egy a társaság és a szövetség felügyelő és vizsgáló bizottság közt létrehozandó külön Írásbeli megállapodásban fognak foglaltatni. Most miután ugy a magyar gazdák jégbiztosítást szövetsége, mint annak felügyelő és vizsgáló bizottsága, megalakultnak mondatott ki, még inkább érdekében fekszik, minden szövetségi tagnak, hogy rokonát, barátját, szomszédjait, ismerőseit, a szövetségbe való belépésre kérje fel, és ösztönözze, mert minél nagyobb kiterjedést veend a jégszövetség, annál biztosabb annak felvirágzása, annál nagyobbakká válnak a minden egyes tagra háramló előnyök. Azon ujabb kedvezmények, melyeket jeleztünk, nagyobb ösztönzésül szolgálhatnak minazokra, kik még eddig tartózkodtak a belépéstől. Felhívjuk tisztelt gazdatársainkat, hogy a tavasz közeledtével sorakozzanak mellénk, lépjenek be a jégbiztosítás! szövetségbe, mely a magyar gazdák érdekeinek minden tekintetben megfelel. Álljunk saját lábainkra és kövessük azon közmondást, hogy: »Segits magadon, az Isten is megsegít.« Most már egy önálló testületet képezünk, magunk intézzük ügyeinket, autonómiát biztosítottunk magunknak és oly támaszunk van az első magyar általános biztositó társaságban, mely szilárd anyagi állásán kivül a magyar gazda közönség érdekeit hazafias szellemben viseli szivén. Legyen tehát minden szövetségi tag apostola, terjesztője a szövetségi eszmének, járuljon hozzá mindenki annak terjesztéséhez és nagyobbitásához, hogy azon czél, mely megalakításának indokául szolgált, t. i. a jégbiztositási dij fokozatos leszállítása: minél elébb és minél nagyobb mértékben általánosan elérethessék. Budapesten az 1887. február hó 28-án tartott felügyelő és vizsgáló bizottság üléséből. A magyar gazdák jégbiztositási szövetségének felügyelő cs vizsgáló bizottsága: Grófján- ! kovich László elnök. Melczer Gyula alelnök. Ányos László, Bittó Béni, ifj. Bleuer Lajos, Forster Géza, Herényi Gotthard Sándor, Báró Gerlic/i Ferencz, Jeszenszky Béla, MaríTy Emil, Manoilovits Géza, Nádossy Kálmán, Neumann Frigyes, Pálfy Ferencz, Pscherer József, Skublits Jenő, Simay Ede, Iierczeg Thurn Taxis Egon, Vásárhelyi László. A fent említett urakon kivül, még a következő szövetségi tagok fogadták el a rájuk esett választást a felügyelő és vizsgáló bizottságban, kik azonban a gyűlésen résztvenni akadályozva voltak és pedig: Jaszay Jenő, Öttömösi Magyar Imre, Molnár István, Muacsevics Vatr, Bonyhádi Perczel József, Vermes Mihály, Viczmandy Ödön, gróf Wenckheim Frigyes, Zevk Gábor. Márczius 15. .... Szenteltessék meg a te neved! •— Korányod bíborából lövelj egy fénysugárfc borongó fellegeink közé . . áldó harmata, szállja meg a nemzet reményfájának hervatag lombjait . . . tárd fel a lionszerelem magasztos templomát: melynek szentélyében a szabadság, egyenlőség, testvériség evangélioma ragyog Szabadság! Milliók zarándokolnak oltárod szent kövéhez, —melyet a mártyrok véréből nőtt babér átölelve tart— megöntözni a kegyelet könnyeivel, melyből — rá ragyogván a dicsőség sugara: szivárvány kél Kárjvatoktól Adriáig . . arany híd: — a drága múltból egy boldogabb jövőbe . . . Hozsánna néked márczius idusa! Kelő napod csókolta meg egykor Brutus véres vasát; és a caesári trón ledőlt. — Amerre te jársz, feltámadás van ott: nyomdokaidban virág lerem: a szabadság virága! . . lehelleted: — bilincseket tör, a szolgaság bilincseit! A te hulló permeteged neveié az emberegyenlőség terebélyes fáját, a melyről a szabadság csattogása ajkán felzengett a — „Talpra magyar"! — S a háromszázados békó lehull, a megváltásnak hajnal csillaga szétüzi az önkény zord éjjelét ... s az elzsibbasztott nemzet tettre támad: mint az álmából felriadt oroszlán ... És — zeng a „Táltos" . . . égi láng szemében, kobza — villámokat szór szent hevében . . . minden Imron egy hős lelke bátoritni megjelen: — s ős Buda vára felé lüktet a nemzet ere . . zászlók lobognak . . hangos éljen — heves dal zeng az ajkakon . . s a lelkes nép égre emelve jobbját esküszi: hog3

r

, „Rabok tovább nem leszünk"! •* * * A feltámadás hála hymnusa keresztül csap a hömpölygő Dunán . . s az ősz Gellértnek büszke ormain viszhangot kapva menydörög tovább . . és a börtönök zárai lehullnak: azt vélve tán, hogy isten kardja üt . . és széttörik a rozsda mart bilincs, amelyben nyögött a sajtó szabadság: e sziklához lánczolt Prométheusz! — A testvériség ünnepe leszáll; s ez ünnepen tizenöt millió magyar fog egymással testvérkezet, a mely frigyre áldólag ráborul a — kiengesztelődós pálmaága — — — De jő odújából a reactió: e szomjú vampyr, hogy szélylyel szakítsa e századoktól eredt szent frigyet .... és a hármas bérez Thermophylé — a délibábos róna táj Marathonná változott: hol — „Tyrteüsz lanttal kezében, buzdítja a csatát!..." Es jött északnak fagyos boreásza, mely zsoldos árulással fog kezet: letépve a szabadság szent virágit.. könyezd meg óh fájó emlékezet !! * * * — Emeljétek fel azt a zászlót! melyet egykor beragyogott a dicsőség napja . . vegyétek elő a fátyolt, melyen a honfi bánat könnye gyémántokká jegedt. — szent ereklye ez, de átok alatt hagyva! „Átok alatt, hogyha elpártolunk attul: Ne legyen az Isten Istenünk azontúl"! Óh! nyissátok meg a templomokat! had zarándokoljon a nép, — gyújtsátok meg az oltár lángot, had égesse szivébe: ' „Dulce decorum est pro patria niori": Meghalni a hazáért: — hogy éljen a haza! — — Tárjátok fel a temetők kapuit! Azok a néma felkiáltö jelek: a hősök hamvain domborult hanTARCZA. DALOK. I. Azt hittem, vidám leszek eztán, S nem oly merengő, szomorú . . . S a múltnak képe újra kisért Megint itt van a régi bú. A régi könyek újra folynak, A régi seb megint sajo^ . . . Ah, az édes, vigasztaló szó El, csupán csak az maradott. II. Oh, nehéz azt eltemetni A mit egykor érezénk. Hj íba húzunk szemfödőt rá, A halott csak néz felénk. Hjába tesszük hideg földbe, Kisérteni visszatér, — S lázas agy s sziv azt gondolják: Meg se' halt vagy újra él. Pápa a Rákóczy forradalomban. Nem világra szóló, még csak nem is európai fontosságú eseményekre fog találni az, ki városunk történetével foglalkozik, hanem megfogja ismerni a magyar polgári középosztálynak viselt dolgait, azon osztályét, a mely egész csendben dolgozott a hon területén; s megfogja ismerni egy félig szabad, félig jobbágy, félig polgárias, félig „paraszt" városnak viszontagságait. Mint a Dunántúl legnagyobb része, ugy mi pápaiak is irigykedve gondolhatunk az or«ag egyéb részein 1&4 honfitársainkra, mint a kik történeti eseményekben gazdagabb földön laknak, mig mi itt túl a Dunán Ausztria szájában hallgatni kényszerültünk még akkor is, midőn letöretett alkotmányunk fájának egy-egy ága, hallgatni akkor is, midőn a Duna és Tisza túlsó felén már ropogtak a felkelt nemzeti sereg fegyverei. Erdélytől a bányavárosokig, vagy még tovább Trencsénmegyóig terjedő vidék volt rendesen a nemzeti felkeléseknek szintere, s a Rákóczy forradalom is csak midőn már óriási hullámokat vert, csapott át a Dunántúlra. Az 1705-ik év végén küldetett H. Rákóczy Eeren.cz által Bottyán tábornok a Dimántulra, hogy az ország e része is a felkelt nemzet számára biztosittassék. Bottyán jövetelét a tűi a dunai vármegyékhez, városokhoz és lakossághoz következő nyílt parancscsal jelentette be: „Én Bottyán János, Méltóságos Választott Erdélyi fejedelem Eelső-Vadászi Rákóczy Eerencz kegyelmes Urunk 0 Nagysága lovas és gyalog hadainak egyik 3Pő Generálissá, — adom tudtára mindeneknek. Minthogy Isten jóvoltábul nemzetünk által a laboncz ellenség Dunántúl megrontatott és megszégyenittetett, mostan pedig hadammal Simon-Tornya véghelyet is tőlük recuperáltam, nekik nem kevés veszedelmekkel; azért is még továbbvaló szegény Hazánknak segítségére sietek minden hadaimmal Vas és Sopron vármegyékre indulok, — onnét Isten által tovább. Parancsoltatik minden helybéli lakosoknak, városiaknak és falubelieknek, fő — nemes — és paraszt renden levőknek, hogy senki házátul és jószágaiul sehová ne távozzék, hanem kiki az maga házánál maradjon: egyébaránt az olyat tevőknek, mint ellenség javai elprédáltatnak. Azonban vice ispán és szolgabíró Uraiméknak jószágok vesztesége alatt rntimáltatik, hogy ezen pátensemet látván és hallván, tízezer lovas és gyalog emberre való elegendő provisiót rendeljenek Csepregtoz

( é* «z hol hadaimmal való megszállásomat értik, oda administráltassák. Kiben is ha valami fogyatkozás lészen és a Vármegyéknek az iránt káruk következik, — nem egyébnek, hanem a tisztek gondviseletlenségének tulajdonítsák. Imó akarám pátensemmel tudtára adnom a Nemes Vármegyéknek. Actum ex Castris ad Gyarmat Potitis, Die 38 Nvembris Anno 1705. Bottyán János m. k. p. h." S mire a dunántúli vármegyékhez intézett ujabb nyilt parancsa megjelent, ez már Pápáról volt keltezve 1705. dec. 9-én. Pápának elfoglalása azonban nem könnyű szerrel történt. A várost ekkor Tullio Miglio parancsnok alatt a Leopold hadai tartották megszállva. Bottyán a parancsnokot megtámadta, de bizony Ids, híja volt, hogy merészségét életével nem fizette meg. Deczember 27-én hja ugyanis Károlyi Sándorhoz a tiszántúlra Ibi-ubi (ott a hol) czimzett levelében, hogy: „Isten ő Szent Eelsége általhozván szerencsésen az Dunán, Eöldvárát jó passusnak kedvéért megépíttettem, Simontornyát, Pápát, Kapuvárt, Kőszögöt, — kikben német práesidium volt, ugy szintén Borostyánvárát is szerencsésen megvettem. Én Pápán-bezzég ÉdesEiam csak abghogy el nem rúgtam az patkót; mivel az vállamat, fejemet és orczámat csak alig hogy el nem vitte az kartács. Az testamentum tételen sem lehetett volna Nagyságod jelen." Mi volt az ok, hogy Bottyán a Dunántúlra Eöldvárnál történt átkelése és Simontornya megvétele után azonnal Pápa elfoglalására sietett? Erre a választ azon körülményben talárjuk, hogy Pápa ekkor Gróf Esterházy j Antalnak, Rákóczy Eerencz dunáninneni generálisának volt birtoka, s igy Bottyán ide, niintegy haza alz övéihez sietett, s tudta, hogy e hatalmas dunántúli főúr biztokán hadai számára fel nem panaszolt éléstárra talál. És Pápa valóban éléstárául szolgált ez idő óta a dunántúli nemzeti hadaknak. A város elfoglalása nem kis örömére lehetett Bottyánnak, kitűnik abból, hogy leveleiben később is erre többszörösen visszatér, igy febjroj&r 8-&n irja ismét Karolyi Sándornak Táczról: „Altalgyüvetelemkor a Dunán legelsőbben Simontornyát vérrel megvettem, onnan egyenesen febnénvén, Pápa várát is Isten szerencsésen ostrom után, per accordam kezünkben adta: holott is kartácscsal hozzám lővén, három helyütt esett rajtam az lövés, csak egy kicsin híja volt, hogy el nem rúgtam az patkót." Bottj'án sebeiért azonban a várparancsnoknak Tullio Miglionak életével kellett fizetnie, mig „az benn való nénieteknek nagyobb része Kegyelmes urunk (Rákóczy Eerencz) hűségére hajlott." Ezek között volt a kuniéból labanccá lett Babócsay Eerencz isdrit is Bottyán megárrestáltatott, (bezáratott) de „Mélt. Gr. Bercsényi Miklós uram felszabadította, s már most újonnan kuruez" írja fentidézett levelében. Bottyán tábornok a pápaiakat s a pápaiak viszont Bottyánt csakhamar megszerethették, s mig azt hinnők, hogy városunk a forradalmi sereg megszállása által a katonaság részéről sok huza-vonának, zaklatásnak lehetett kitéve, mint ezt Károlyi Sándor katonái szokták, kit is ezért a nép igen jellemzően Kártévő Sándornak nevezett el; Bottyán, hogy hadai visszaélést ne kövessenek el a meghódoltakon, arra a legszigorúbban szokotb felügyelni, s erre vonatkozólag irja tréfásan Károlyinak: „Hála Istennek szép csendességben vagyon ez a darab föld, az mint is engem nem Kártévő, hanem Jótevő Jánosnak hinak." A mi végre Pápának Bottyán hadai által elfoglaltatását illeti, az az innen keltezett első irata idejéből következtetve, 1705. dec. elején történt. Ez időtől kezdve Pápa lett a dunántúli főgenerális főhadiszállása, a honnan ki-ki csapott alkalmas időben a határszéli német hadakra, s a hova meg-megpihenni visszatért. 1705. decz. 25-én, tehát Karácsony első ünnepén, Sopronnál találkozunk a főgenerális hadaival, ki a császári hadak által megszállva tartott Sopront is meghódolásra hivta fel. Pápáról sürün levelez Bottyán annak földesurával Gróf Esterházy Antal dunáninneni generálissal, kinek viszont Bottyánnak ott levőt Köbölkút birtoka szol-