Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887
1887-08-14
loa Kímélet a nyulaknak. Majdnem általános a panasz arra nézve, hogy a nyulak a vadásztörvény daczára, nem hogy szaporodnának, sőt ellenkezőleg helyenként nagyon is ritkulnak. Ha ezen sajnálatra méltó körülmény okait kutatjuk, azt részben a vadásztörvényben, részben a kapzsi vadászatban találjuk. A törvény ugyanis már azon időben, t. i. augusztus hó 15-én megengedi a nyulak vadászatát, a mikor azok még a legnagyobb szaporításban vannak, a kapzsi vadászok pedig felhasználva a törvény ezen hibáját, mit sem törődve a nyulak szaporodásával már az első napokban kíméletlenül lövöldözik össze halom számra a szoptatós cs hasas nyulakat, a nyulakszaporodásának legnagyobb hátrányára. Hogy az ily_ módcni nyulpusztitásnak eleje vétessék, óhajtandó volna, hogy a vadász-egyesületek és átalában mindazok, kiknek a nyulak szaporodása, akár vadászati élvezet, akár a hazai jövödelem források emelése tekintetebül érdekel, hassanak oda, hogy a vadászati törvény, törvényhozási uton, a nyulak vadászatára a tilalmat október l-ig vagy 15-ig, a meddig a nyulak rendesen szaporítani szoktak,— terjessze ki. A törvény intézkedéséig pedig a nyulak társadalmi uton vétessenek oltalom alá; mi annál könnyebben eszközölhető, minthogy az ideig a foglyok, fürjek és egyéb helyi vadak vadászhatása ugy is elég élvezetet nyújthatnak; azontúl pedig a nyulak is értékesebbek. Si-pőcA $re.zc>nc&. Kortes karczolatok. n. A JELÖLTEK MEGÉRKEZÉSE. Az országút hosszában csárda. A csárda papsajtos és bürkös udvarán egy kút — gém nélkül. A kutágason egy régi gólyafészek romjai — gólya nélkül; de meg a kut is — viz nélkül. Szomorúbb ez a hely a temetőnél! .... A korcsmáros az udvaron — melyet képez az egész világ, nem levén neki senmü kerítése, a mi a határtalanságot s ennél fogva a végtelen szabadságot jelenti — sétál égtelen pipával, melynek szárit megfordítva rágja szájában, mig lábával olykorolykor — egyet káromkodva — nagyot rug a bürök és papsajton. Egyszerre két lovas vágtat be a kerítetlen udvarba. Bandériálisták! — Két éretlen kölyök, kézben kis nemzeti zászlóval. A korcsmáros nagyot ugrott örömében, — Tehát már jönnek? kiáltá. — Jönnek; itt lesznek mindjárt, csak egy kődobásnyira vannak tőlünk. . . — Anyjuk, anyjuk hamar gulyáshúst, csibepörköltet . . . csak siess! Nemsokára a megrendelt ételek anibra-illatától a két zászlós úr étvágygerjesztőleg dörzsölni kezdte az orrát . . . — Egy garasára pálinkát! . . . Mi-mi-mit ? ! . viazonzá elszürnyűködve a korcsmáros, — maguk pálinkát isznak, s azt is csak egy garasárát! . . . — Mi csak szegény szógalegények vagyunk; ugy kergettek el bennünket az ake mellől: aztán az uraink nem adnak semmit ... — No gyönyörűséget elofulnokokl.. hát egy kis sáska meg vad méz nem kellene . .! Itt a diszcsapat. Mindössze öt kocsi, melyek elsejében ott ül a jelölt „«/'",' mint illik jobbkéz felül, mig balján a főkortes ringatódzik. Ez valóságos Don Quichotte, bokrétás és kakastollas kucsmával, csengő sarkantyúval, azonban kard és lándzsa nélkül, pedig a szélmalmok megállításához ezek okvetlen szükségesek lennének. És hogy a kép teljes legyen, ott van SanchoPanza, Don Quichotte kedélyes inasa is, egy három hónapos — csikó képében, nyakán persze az elmaradhatlan csengővel. — Éljen! éljen! . Isten hozta jelölt ur tessék besétálni. Van enni inni való. Jaj de régen várjuk már! Mulatunk ma! . . Igy a kocsmáros, A kocsikon ülők némán szálltak le. Mintha nem is kocsmába, hanem valami középkori zárdába lépnének, a hol majd befalazni fogják őket. Az ivóba legelőször a jelölt ur lépett be, s mikor egyet jól nyújtózkodott, és ásított volna, szemérmes szemlesütéssel, mint ki üres tárczájára gondol, igy szól a kocsmároshoz: — Van-e tojás? — Nem értettem kérem alássan . . . Dehogy nem értette, hanem elrémült . . mert mikor annyi enni cs inni való van, ki eszi azt meg ha tojást parancsolnak. — Azt mondtam: van e tojás . . . — Lenni iszen lenne, de van ennél jobb is .... —• Nem kell. Csak hozzon két tojást — de mi az ára ? — Üsse hát a ménykü ! . . tiz krajczár párja! fuldoklá most már mérgesen a kocsmáros. - Az sok, . . . elég nyolc ...!.. — Kicsoda maga? Kérdé fürkészőleg a kocsmáros, tetőtől talpig végig nézvén vendégét. — Én a jelölt ur vagyok Erre a szóra a kocsmáros fogait csikorgatta, de még a küszöbén fekvő kutyát is ugy megrúgta mérgében, hogy az vonítva kullogott el, s elbujt a bürök közé. — No megállj, gondola magában, majd kapsz te tojást, hanem tudom Istenem nem lesz benne köszönet! Ki ment, s a jászol alul két valódi palazsnát vett ki, olyant, milyent még Parisban sem kaphatni. Betette forró vizbe, s néhány pillanat alatt beszolgálta. — Hát itt a tojás! . . És aztán elpárolgott, mintha csak exorcizilták volna. A jelült ur neki hasalt alukullusi készítménynek — con amore metszvén föl az egyik —palazsnát. Egyszerre rettenetes bűz terjedt el az ivóban, mintha csak valami dögöt hurczoltak volna be. — Veszett adta, láncz hordta, mi a mén3 r kű olyan büdös itt! — szól förmedve egy nagy hasú kortes, ki már előbb valamennyinek egy liter bort parancsolt. . . — A kutya lesz . . coki Bodri! . átkozott; döge .... — Hisz a Bodri künn van — a bürökben... — Hát honnét e szag? . . s mindenki szimatolt, keresvén az illat légsodrát. A jelölt pedig csak ámult-bámulfc, s mikor már li'U. De most az ifjuságnak volt igaza és én vén tapasztalt róka szégyeneihetem rövidlátásomat. Teljes Azivemből gratulálok, ugy hiszem te is meg ragy a sikerrel elegedre. -- A közönség valóban igen elnéző volt! — Elnéző ? mond, hogy magán kivül volt lelkeáültségében. Több mint húszan kérdezték már a dal szerzőjének nevét. Mindenki azt akarja tudni.— Holnapután a dalmű ismétlésénél kinyomatjuk ne redet a szinlapra és akkor ki jösz velem a lámpák elé. akár akarsz, akár nem. Pardon és könyörület nélkül, kézzel kézbe unokáddal együtt. Az lesz ám még csak a diadal, lelkesedés és feltűnés !! Az igazgatóuak csak is a feltűnés volt íogondja, a karnagy ellenbeu az utolsó megjegyzését nem is méltatta figyelemre, csak is kérdő tekintete nyugtalan kifejezéssel függött a lányka ajkain. -— Holnapután, a dalmű ismétlésénél ? Margitom elfelejtetted Száutaynak tett Ígéreted ? Margit szemeit lesütötte, sötét pir bori ti arczát. mig alig halllmtoan lehellé. — Mit felejtettem el nagy atyám V — - Hogy holnap határozott feleletet fogsz adni ; Szántay el fog jönni. — S remélem, hogy vissza is fog mindjárt fordulni - monda fellobbanva az igazgató. Azt képzeled, hogy ott hagyja most zászlóját. Hervey, ember? művész vér folyik-e ereidben ? Nem álmodoztál-e te i.-s egykor dicsőségről, diadalról. Képes volnil-e unokádat, kire ily dicső jövő vár. az első jött-ment kérőnek nyakába vetni azért mert vagyonos és mert nejének gondnélküli jövőt biztosíthat. — Te igazságtalan vagy irányomban — szólalt fel a karnagy. — nem gazdagságot, hanem az otthon nyugalmát akarom Margitomnak megszerezni. Megakarom kimélni áz élet küzdelmeitől. Az igazgató vállat vont. — Pähl Küzdeni! Mindnyájunknak kell küzdeni, s bármily állásba, helyezed is, küzdelmektől nem fogod megkímélni. Kérdezd meg tehát unokádat, hogy elhagyja-e az egyszer kibontott zászlaját ? Én nem hiszem! Herrey nem felelt, lassú lépésekkel közeledett % fiatal liny felé és gyengéden emelte fel leettQtfc fejét. Szónólküli komoly kérdés feküdt a tekintetben, de meg lőn értve, nehéz köuy csillámlott fel a lányka sötét szempilláin. — Nagy atyám! gondolod, hogy fájlalni fogja ha „nemet" mondok? — Igen gyermekem. Szánta}' komolyan és őszintén szeret; reményt is nyújtottál, mert. gondolkozási időt is kértél tőle. — De én nem lehetek nejévé — tört ki oly szenvedélylyel Margit, hogy az igazgató kezeit dörzsölte elragadtatásában. — Mától fogva érezem, hogy nem lehetek neje. Ne neheztelj nagy atyám, de ez nem hiúságból vagy olkapattatásból származik; — valóban nem. De midőn az imént a tőled szerzett dalt énekeltem, s hangommal minden érzelmem a felsőbb régiókba szállott, oly T magasra, szabadon, boldogan mint a hogy a pacsirta felszáll az egekig, akkor éreztem, hogy más szerelem, mis élet vár reám mint a milyet te és'Szántay akartok reám erőszakolni.— Megborzadtam a csendes mindennapi boldogságtól — én nem engedelmeskedhetem ! Hagyjatok engem mamagamra, hadd éljek művészetemnek !!! A szárak oly esdeklőleg, oly aggály teljesen mondottak ki, mintha valóban a nagy atya tilalmától rettegnének. — Nem — nem tartalak vissza gyermekem! A te jövőd forog itfc szóban — monda a nagy atya mély komolysággal — itt te rajtad áll a választás. Az Isten tudja mily szívesen vontalak volna el oly pályától, melynek ép annyi árny, mint fónyoldala van. — Megakartalak téged, a gyenge nőt e küzdelmektől kimélni. De máskép volt elrendelve. Azt hittem, hogy szelíd, cseudes, anyád képmása vagy, és csak most látom — itt a beszélő szemei felvillantak és meghajlott alakja felegyenesedett, mintha egyszerre egy régóta reája nehezült terhet dobtak volna le vállai — most látom végre, hogy te az én véremnek, az én lelkemnek része vagy! Küzdj tehát te is mint a hogy in küzdöttem! De nekem csak a siker utáni végtelen vágy jutott osztályrésznek — csak a feltekintés a szédelgő magaslatra, nielyefc soha, de soha el nem érhettem, de neked szárnyaid vannak szeretett gyermekem,-'1 í Szállj fel tehát, SÍ állj fel a ma* gaiba.! 11 mindenki észrevette, hogy a csudálatos »zag »z 0 légköréből áradoz tovább és tovább . . . indignátióval ejté : — Uraim! ez a tojás a büdös. — Héj kocsmáros! kocsmáros az már mégis disznóság ilyen tojással szolgálni, j A kocsmáros, a ki végre nagy sokára előkerült, mentegetni kezdé magát, a rabok amaz ismeretes argumentumával: hogy ő ártatlan mint a ma született gyerek, s hogy végre ö nem tehet róla, ha ebben a kutya melegben minden tojoinány megzáposodik, miért nem ettek az urak hust. . . -- Menjünk és — fizessünk. Erre az utolsó szóra a diszkiséret egymásra nézett, kérdőleg szemlélve: ki lesz; az a nagylelkű... —r- Én! . . feleié az egyik potrohos, és odavágta az egy liter bor árát. Erre aztán hajrá! . kocsira ültek zengedezvén: Kis kikirics nagy kikirics Eogadat rám ne vicsorítsd — Esznek isznak a szamarak, Bukjanak a haspártiak .... És óh csodák csodája! Béham szamara csakugyan erre megszólalt. Ugyanis senkitől észre nem vétetve, a kocsma udvarán egy fiatal csacsi ábrándozott egy rakás gilicetüske előtt, s az előbbi nóta rafrainjére fölemelvén tréfás fejét, egész kedélyességgel elkezdett rettenetesen, de mégis bizonyos elegantiával ordítani hogy: — I—á... i—i !.. mhm . . mhm.. . i - á! . . Egy hátramaradt suhanc pedig meg nem állhatván e szörnyű sérelmet, nagy mérgesen odarohant a csacsihoz, oldalba rúgván őt. Hanem a csacsi sem maradt adós; hirtelen megfordulván, mindkét hátulsó lábával olyant rúgott a merénylő mellére, hogy az azonnal a szemétbe bukfencezett bele, mire a csacsi, mint ki dolgát legkoírektebbengezte, év a legközelebbi dombtetőre szaladt föl, a hol körülnézvén, s magát minden ellenségtől mentnek érezvén, ujra rákezdé egész nekihevült lelkesedéssel hogy: — I—á!. .. i—á .,. mhm ... mhm .. í— i!.. Aztán utcu neki — elszaladt . . . * * * A kép változik. Az országúton porfelhő emelkedik az égnek. Jön a másik jelölt. Elölről tömérdek banderialista. Mind nyalka huszárlegények, vértől és lelkesedéstől pattogó piros arccal, fölpintlikázva, lobogózva és koszorúzva. Egész királyi díszmenetUtánnok tömérdek kocsi, s leghátul a jelölt, uri díszkocsiban, másodmagával. Jaj! olyan szép ez, mint a legszebb nászmenet, mikor a menyasszonyt esküvőre viszik, hogy összeolvadjon élte szerelmetes párjával; itt "is viszik a vőlegényt, hogy egybekeljen a hazával, az ő drága élte párjával, ki most özvegyen maradván, választja jó és hü — vőlegényeit. Olyan gyönyörűség azt hallgatni, mikor százan is éneklik: Acél dárdát csináltatok magamnak Szép címerét rávágatom hazámnak, j Rózsafából csináltatom a nyelét, Jelöltömnek jelöltömnek rávágatom a nevét. Aztán rákezdik ujra, meg ujra . . százszor.. ezerszer, mig a torok el nem — r*.-ked; akkor meg ! csak kézzel, taglejtéssel, zászlók lebegtetésével : Oh itt már aztán lehetetlen veszíteni... megfordulna a föld, s nem volua igazság rajta ... A csárda udvara egyszerre megtelt néppel; igazi demokrácia, mely nem abban kérkedik, hogy szűrt visel, sem nem követeli a haza szabadságát és a meuyország jussát rongyai nevében, mint ezt szokják tenni az igazi hiábavaló koldusok. Qtyodi ciános. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvtzető T1B0LÜ ÖZSÉB. — Augusztus 14. — 1537. a Jezsuita rend alapítása. (Némelyek szerint 16-án.) Augusztus 15. — 1769. I. Napoleou frauezia császár születése Ajaccióban. Augusztus 16. — 1859. Elorencben az olasz képviseleti gyűlés a Lotharingi házat a toskánai trónra illetéktelennek nyilatkoztatja ki. j Augusztus 17. — 1786. II. Nagy Erigyes po•; rosz király halála Augusztus 18. — 1100. Bouillon Gottfried első jeruzsálemi királynak halála. Augusztus 19. — 1780. Beranger Jáuos Péter nagyhírű franozia költő születik Parisban. Augusztus 20. — 1632. Bourdaloue Lajos hires franozia egyházi szónok születése. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Jeleneik Vincze tábornok cs honvedkerületi parancsnok helyettes tegnap este városunkba érkezett, a m. kir. honvédség szcmlcjcrc. — Király Ö Fellegének •sületés napja alkalmából f. hó 18-án a honvéd tisztikar a „Griff" vendéglő nagytermében diszebédet rendez, melyben való részvételre a polgárság és hatóságok részéről is többen jelentkeztek már, és e célból aláírási iv a kapilányi hivatalban kitéve van. — A dunántúli er. ref. let holnap fogja városunkban megkezdeni közgyűlését. — Dr. Kovács Zsigmond ve.zprémi megyés püspök elhalálozása folytán, az üresedésben lévő püspökség Összes jogügyeinek vezc testvei, »z időköz tartamára, a yallásaUp n$vé> •gybáx kerubén a közalapítványi kir. ügyigazgató által Szabó Imre veszprémi ügyvéd bizatott meg. — Lévay Imre főgimnasiumi igazgató urat, a „Veszprémi Közlöny szerkesztőjét, lapunknak is kiváló munkatársát, azon szép kitüntetés érte, hogy a kegyes tanitórend főnöke által a rend bu lapesti fögimnasiumának vezetésével bizatott meg s egyúttal a rend kormánytanácsosává neveztetett ki. A jelcsen szerkesztett lapnak szellemi vezetésűt Budapesten is megfogja tartani. — Aa uj megyeház teljesen elkészült s e hó 2-án vette azt át Kéler Napoleon építésztől a megyeház épitési bizottság. Most még a kormány által kiküldendő bizottsng felülvizsgálata van hátra s azután beköltözhetik a vármegye uj helyiségébe. A fölavatási ünnepély határnapja még nincs megállapítva. — A pápai kir. járásbírósághoz áthelyezett Kisfaludy Miklós albiró már családjával együtt megérkezett, hivatalát azonban csak szeptember hó foI}arnán, szabadságidejének leteltével fogja átvenni. — A városi költségvetés az uj községi törvény értelmében már jövő hó huszadika körül kerül a képviselő-testület elé tárgyalás végett. Nem völna-e célszerű addig az artézi kut ügyében megtenni a szükséges lépéseket ? — A pápai »polgari kör« saját czifrakerti kc'yiségébcn könyvtára javára folyó évi augusztus hó 20-án (Szt. István király napján) Szalóki Marczi zenekarának közreműködésével tekeverseny fényes kivilágítás és tánccal egybekötött nyári mulatságot rendez. A programm következő: Ebéé után kezdetét veszi a tekeverseny. Dijak lesznek: l-ső dij egy cs. kir arany. 2-ik dij két forint ezüstben. 3-ik dij egy forint ezüstben. Három dobás ára — 10 kr. Nyolcz órakor kezdődik a zene. A sötétség beálltával fényes kivilágítás mellett kezdetét veszi a táncz. Jó ételek és italokról, valamint azok gyors és olcsó kiszolgáltatásáról a legjobban gondoskodva van. Belépti dij: a kör tagjai, azok neje és gyermekei számára személyenként 30 kr. Nem tagoknak személyenként 50 kr. Kedvezőtlen idő esetén a fenti mulatság a reá következő vasárnapon tartatik meg. — Figyelmeztetés. A pápai kath gymnasiuir.nál az 1887—S8-iki iskolai évre a tanulók szabályszerű beírása f. é. augusztus hó 29., 30., 31. napjain délelőtt 9—11 óráig történik. A felvétetni kívánó tanuló tartozik az Iskolai Bizonyítványnyal s.ülőinek vagy azok helyettesének kíséretében az igazgatónál és az illető osztályfőnöknél beirás végett megjelenni. — A tandíj 18 frt, mely összeg a beirás alkalmával az igazgatónál teendő 1". Az intézetbe először lépők keres'/tlcvél'el, illetőleg hiteles születési bizonyitvínyny-il Uirto/n.ik kimutatni életök korát. Az 1887. évi XXII. t. c. 12. §-a értelmében azon tanulók, kik hatósági orvos által kiállított bizonyitvúnynyal nem i gazolják, hogy cletok 12-ik évéig ujra oltanak, addig véglegesen fel nem vehetők, míg .az ipy kiderült hiány pótolva nincs, vagy nem igazoljak a/A, hogy az ujra oltás kötelezettsége alól törvény szerint felmentettek. A javító és felvételi vizsgálatok a beirási napokon tartatnak meg. Szeptember hó i-éu, reggel 8 órakor tartatik az ünnepélyes „Vcni Sancte." A rendes előadások szeptember hó 2-án veszik kezdetöket. Pápán, 1887. aug. 8. A gymn. igazgatóság. — Ritka szép vadatÉatot rendezett Ihász Lajos földbirtokos folyó hó 6 és 7jén lőrintei cs csékuti birtokán. Az első nap fogoly vadászat volt és lövetett 50 darab fogoly; második nap a csékuti regényes erdőségekben volt szarvas vadászat és esett egy 10 ágas erős szarvas bika. Már maga a nagyszerű zsákmány emelkedett cs derült hangulatúvá tette az erdő közepén rendezett dús lakomához letelepedett vendégsereget, de örökre felejthetetlenné tette a megjelent vendégekre nézve e kellemes mulatságot a derék házigazdának és vendégei kedvéért a vadászaton is megjelent kedves és bájos házi asszony ő nagyságának fclülmulhatlan őszinte magyar vendég szeretete. — Círcus. Schlegel M. jóhirü lovardája ma kezdi meg előadásait a „Korona" vendéglő előtti téren. Az érdekes előadásokat ajánljuk a t közönség figyelmébe. — A magyar nyugoti vasút vezérigazgatósága közli, hogy Szt. István napján Budapesten jótékony célra rnndezendö "népünnep alkalmából augusztus 18 és 19-én állomásairól Budapestre rendkívüli mérsékelt 5 napig érvényes menettérti jegyek fognak kiadatni. — Seinéizet. Állandó színházunk intendánsa a téli szinüdényre Rakodczay Pál ismert iró és uj színigazgatóval lépett szerződésre. A jó erőkből szervezett, s 30 tagból álló társulat november elején kezdi meg nálunk előadásait. — Esküvő- Marinczer Antal veszprémi kir. törvényszéki jegyző tegnap délelőtt vezette oltárhoz szoros családi körben Barcza Honor úrhölgyet. A boldogságból gazdag osztályrészt kívánunk az ifjú párnak. — Vadászat. A veszprémi m. püspökség kislődi erdejében Szabó Imre kormányzó nagy vadra rendezett tegnap vadászatot, melyre vá» rosunkbál is többem voUaV« weghiva*
