Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-05-29

labb is egy példány. — Dijak: arany, ezüst és bronz oklevelek. IV. Csoport. Méhészet. 1. A. kaptárak különféle nemei felszerelve. 2. A méhészet összes termékei. 3. Méhészeti eszközök. Kiállítandó mennyiség: mindegyik nemből legalább is egy- példány. — Dijak: arany, ezüst s bronz oklevelek. V. Csoport. Mezőgazdasági gépek és földmivelő eszközök. Különös tekintettel a kisbirtokosok viszonyaira. 1. A föld megmunkálására, a termények betakarítására és elkészítésére használt czélszerü gépek és eszközök. 2. Az állattenyésztés és istállózásnál használt hasznos eszközök és szerszámok. A mezőgazdasági gépek és földmivelő eszközök ismertetése s terjesztése, ügy a gyárosok, mint az illető készítő iparosok érdeke levén, azok a gazdaközönségnek leendő bemutatás és megismertetés végett állíthatók ki, dijaztatni azonban nem fognak. VI. Csoport. Tenyészállatok. 1. Magyar-faju tenyész-bikák, tehenek és üszök. 2. Nyugoti fajú tenyészbikák, tehenek és üszők. 3. Juhok, minden faj, nem és korban. 4. Tenyész-sertések, kan, emse és malaczok. 5. Baromfiak mindenféle nem és fajban. Dijak: a) arany, ezüst és bronz oklevelek a nagybirtokosoknak, b) különféle pénzdijak a kisbirtokosoknak. Kiállíthatok: Veszprémvármegyében előállított összes termények, a tenyészállatok közül olyanok is, melyek már félév óta a tulajdonos birtokában vannak, ezek azonban csak is oklevelekre számíthatnak. Gépekből bárhol készített gép vagy földmivelő eszközök és szerszámok, valamint méhészeti kaptárak is. Bejelentések 1887. évi szeptember hó 1-ső napjáig fogadtatnak el. A bejelentett tárgyaknak a kiállítást megelőzőleg 8 nappal vagy is szeptember hó 24-én, az állatoknak pedig egy nappal vagy is okt. hó 1-én délután 4 órára a kiállítás helyiségeiben kell lenni, kivéve a romlásnak kitett terményeket, melyek két nappal a megnyitás előtt még elfogadtatnak. A bejelentés alkalmával világosan megjegyzendő, hogy a kiállítandó tárgy a kiállítás bezárása ntán visszakivántatik-e ? s ha igen, ki bizatik meg az átvétellel vagy a továbbítással vagy pedig az a gazdasági egyesület részére adományoztatik ? A bejelentési íven a tenyészállatokra vonatkozólag esetleg azok eladási árai is kitüntetendők. Mezőgazdasági termények, kertészeti növények és gyümölcsök a kiállítás bezárása után 2 nap, egyéb ezikkek és tárgyak pedig 6 nap alatt elszállitandók. A mennyiben pedig ezen idő alatt az elszállításra vonatkozólag a tulajdonos részéről intézkedés nem tétetnék, a visszamaradt tárgj^ak a gazdasági egyesület javára elárvereltetnek. Az állatok a tulajdonos vagy kiállító gondozása alatt állíthatók ki. Szarvasmarhák kötéllel vagy lánczczal kell, hogy ellátva legyenek. Ha előre bejelentetik, jutányos árban kapható jó takarmányról gondoskodva leend. Megjegyeztetik: hogy az állatok részére biztos és jól fedett helyiségekről gondoskodva leend, valamint az állatok a gazdasági egyesület költségén tüz ellen biztositatni fognak. A kiállításnál szükséglendő edények és tartányok a kiálbtók által saját ízlésük ezerint szerzendők meg és küldendők be a kiállítás helyiségeibe. A kiállítás minden részére vonatkozó levelezések, tudakozódások vagy küldemények Veszprémbe, a gazdasági egyesület titkári hivatalához intézendök, a honnét a szükségelt bejelentési ivek is megszerezhetők. A kiállítás 1887. évi október hó 2-án, délelőtt 10 órakor nyittatik meg. Veszprémben, 1887. évi május hóban. Gróf Esterházy Móricz elnök. Kemenes Ferencz alelnök. Reé Jenő alelnök. Nagy Iván titkár. Színház. A Sághy Zsigmond vezetése alatt álló színtársulat f. évi május hó 24-én tartotta utolsó előadását állandó színházunkban. A három utolsó előadásnál Sághy színigazgató valóban kellemes meglepetésben részesítette a város közönségét az által, hogy ezekre sikerült neki Margó Céliát, a népszínház kedvelt művésznőjét vendégszereplésekre megnyernie. Margó Célia f. hó 22-én érkezett városunkba és még ugyanazon este „Rip-Kip," 23-án „Boccaccio" és 24-én „Üdvöske" czimü operettekben lépett fel. A művésznőnek minden egyes megjelenését tapsviharral fogadta a közönség, aki ezt valóban meg is érdemelte, mert annyi bájt, kellemet és művészetet fejtett ki szerepeiben, minőnek rég valánk tanúiKecses, kifogástalan játékát, szép, csengő és iskolázott hangját, a közönség nyilt jelenetekben „éljen" kiáltások és tapsokkal üdvözölte. Bucsu fellépésénél két diszes koszorú bocsáttatott le a zsinórpadlásról a színpadra. Az egyiknek gazdag rózsaszín szalagján ezen felirat volt olvasható: „Szíves emlékül a pápai közönség", a másiknak világos kék szalagján ez: „Tisztelet jeléül a 4-ík számú páholy. S. I." — A nézőtérről pedig egy igen diszes kamélia csokrot nyújtottak fel. A közönség ovatiója oly lelkesült volt, hogy a búcsúzó művésznőt minden felvonás után háromszor, az utolsónál pedig kilenczszer hívták a lámpák elé. Ezen három előadás volt a tavaszi színi évadnak fénypontja, melyre még sokáig kellemesen viszszaemlékezni. TÖETÉNELMI NAPTAR — Rovatvezető TIBOLD ÖZSÉB. — Május 29. — 18G2. Buckle Henrik Tamás az angol művelődési történet remekirója, a üidományosság hőse és vértanujaként meghal Damaskusban. Május 30. — 1778. Voltaire világtörténelmi nevezetességű iró meghal Parisban 85 éves korában. Május 31. — 1161. II. Géza királyunk Székesfehérvárott eltemettetik. . Június 1. — 1485. I. Mátyás királyunk bevonulása Bécsbe. Június 2. — 1793. TaUien, ki a franezia rémuralom megdöntésében a főszerepet vitte, a forradalmi sereggel a köztársasági kormány ellen föllázadt Bordeauxba bevonul. Június 3. — 1045. DU. Henrik német császár Ménfőnél (Győr vármegyében) győz s az elűzött Péter királyt a magyarok nyakára visszatolja. Június 4. — 1800. Massena franezia tábornok az os

ztrákok előtt Genuában capitulál. Deák Ferenczröl. — Visszaemlékezés — E napokban szállították el ünnepélyesen Deák Perencznek a nagy állambölcsnek holttestét ideiglenes nyughelyéről állandó sírboltjába, mit a nemzet emelt neki, a Halhatatlannak! Ez alkalommal közlünk a nagy hazafi életéből egyet mást. Mikor 1848-ban ministerré lett, minél kevesebbet szólt, mindenkor fontosán, röviden, nemes egyszerűséggel. Jelleme, egyénisége mindenek közt leginkább őt jelölik ki az ország közbizalmával környezett igazságügyministerré s parlamenti viselete is teljesen megfelelt ama képnek, melyet Cormenin az egyes tárczák ministereinek különös tactikájáról ír, mondván: legyen ő egyszerű és világos előadásában, mély a 'törvények magyarázatában, illedelmes czáfolataiban, komoly magatartásában, test mozgatásában, modorában. A tanácsban Batthyány Lajossal, Klauzál Gáborral s Mészáros Lázárral mintegy összetartva mindig következetesen pártolta a kiegyenlítésre vezető rendszabályokat, élvén benne a szomorú sejtelem, hogy a dolgok tulhajtásának következményei mások lesznek, mint a vérmes politikusok aranyos ábrándozásaikban képzelik. A forradalom hullámai elborították az utat, melyen nemzetét száraz lábakkal akarta keresztül vezetni, mint második Mózes a veres tengeren, de őt magát egy perezre sem mozdithaták ki elfoglalt álláspontjáról. Bölcsességébe burkolta magát, elnémult, g csak legszorosabb baráti körökben mutatta fel vérző fájdalma sebeit s hallatta egyszersmind intő és biztató szózatát. A mi Deákban öntudatosan élt t. i. hivatásának érzete az a nemzetben lassanként mintegy ösztöoawrüleg terjedett el. Hisz az 50-es évek végefelé s a 60-as évek elején Deák úgyszólván ura volt Magyarországnak; a magyarokat megnyerte igaz magyarsága, a gondolkozó embereket nagy tehetségei s a nemzetiségeket feltétlen igazságossága, de mind ezek együtt sem adhatták volna meg néki ama rendkívüli befolyást, melyet honfitársai elméi s érzelmei felett gyakorolt, ha egyszersmind nem lett volna meg benne ama forró, a szív mélyében gyökerező lelkesedés Magyarország és népei iránt, mely a hazafiságot minden igaz magyar politikai hitvallásának legfőbb tételévé avatja fel. Hazafi volt tetőtől talpig, de azok egyike, ki érezte is, a mint maga mondta, hogy „inkább meg van benne hazájának szeretete, mint hazája ellenségeinek gyűlölete." A rendületlen cs állhatatos hazafi jellemének, férfias értelmi ereje s átható józan ítélete mellett, e nemeskeblü emberszeretet kölcsönzött neki nyilvános ugy, mint magányos viszonyaiban valami ellenálhatatlan s elfelejthetetlen kedves vonzerőt. Deák honszeretete, föltétlen bizalma a törvény és a jó ügy önálló hatalmában és végleges diadalában okozta, hogy némi szánalommal s elnézéssel viseltetett még azok iránt is, a kiknek nemzeti és politikai törekvéseit Magyarországra nézve olykor károsoknak tartotta a közvélemény. Magán viszonyaiban e természetes szívesség azonban sohasem ferdítette el ítélete helyességét, nem terelte el az igazság elveitől s mindig saját szellemében iparkodott cselekedni, hogy t- i. „a nagylelkűség szép dolog, de van a mi jobb s ez az igazság." Ha meggondoljuk, mi volt művének és befolyásának eredménye, el kell ismernünk, hogy Magyarország népe igazolva volt, midőn oly feltétlenül bizott Deák bölcsességében és hazafiságában, hogy utasításai szerint a nemzet lagtüzetesebb és szenvedélyesebb fiai is hallgatag türelemmel vártak, vagy az ország legóvatosabb, legsemlegesebb polgárai is felbátorodtak az erőteljes jogi eUeatiUas esélyeinek Hivatalos rovat. Hirdetmén y.' Az 1874-ik évi XXXIII-(lik t. cz. 32. §-ának rendeletéhez képest ezennel közhírré teszem, miszerént a Pápa városi választó kerületben az országgyűlési képviselő választásnál választói joggal bírók állandó névjegyzékének kiigazítása, illetőleg a jövő' 1888-ik

J évben országgyűlési képviselőválasztásra jogosítottak összeírása végett a városi t. központi választmány által kiküldött bizottság nyilvános üléseit a városháza nagytermében f. 1887-ik évi június hó 1-ső' napjától kezdve ugyan e hó 7-ik napjáig naponként délután 4—6 óráig fogja tartani. A választói névjegyzék kiigaziiása hivatalból történik Uiryan; de választói joga {igazolása végett az irt határidőben az összeíró küldöttség előtt bárki megjelenhet s felszóllalhat. Kelt Pápán, 1887. május hó 24-én. Lazányi Béla, az összeíró küldöttsésr elnöke. Pályázati hirdetmény. 2451 .sz. 887. Veszprém vármegye pápai járásába kebelezett Takácsi nagyközségben a jegyzői állás elhalálozás folytán megüresedvén, annak választás utján leendő betöltésére ezennel pályázat nyittatik. A jegyzői fizetés készpénzben 400 frt; — iroda átalány 15 frt;»az iroda füttésére két öl fa, természetben kiszolgáltatva és haza szállítva; szabad lakás, 2 szoba, konyha, kamara és az udvartér melletti kerttel; azon kívül a szabályrendeletileg megállapított irás dijak. A választás határnapjául a f. évi június hó 22. napjának d. e. 9. órája Takácsi nagyközség házához kitüzetik. Pályázni kívánók felhivatnak, hogy folyamodványaikat az 1883. évi 1. t. cz. értelmében felszerelten, f. évi június hó 20. napjának d. n. 6 óráig alulírott főszolgabíróhoz nyújtsák be, mert a később érkezők figyelembe vétetni nem fognak. Kelt Pápán, 1887. évi május hó 24-én, Horváth Lajos főszolgabíró. 2239. igt. 1887. Hirdetmény. A fiumei cs. kir. tengerészeti akadémiába való felvétel tárgyában a cs. kir. közöshadügyininisterium által kibocsájtott pályázati hirdetmény a városi jegyzői irodában a hivatalos órák alatt mindenki által megtekinthető. Pápán, 1887. május 23-án. A városi hatóság. Választási hirek. — Am. kir. beltigyzninister az 1874. évi XXXIII. t. cz. 56§-a alapján az 1887—1892-iki országgyűlési képviselő választások határidejéül folyó évi Június hó 17-től Június hó 26-áig terjedő határidőt tűzvén ki, a hivatkozott törvény 58. §-a értelmében a választás határnapjának megállapítása, továbbá a választási elnökök, jegyzők esetleg helyetteseknek megválasztása érdemében a megyei központi választmány június 7-én, Pápa város központi választmánya pedig junius 5-cn fogja tartani ülését. — Hogy dobták ki a hírhedt Birö Vinczét a saját pártjából" vagy „egy szerencsétlen flótás szomorú históriája" E czim alatt fogja megírni Hazafy Verái János, Kis Czellben a dutyiba bezárt poéta, kit megjelenésével és szereplésével mindig összetévesztenek azugodi kerület kozderültségü »örök bukott jelölto-jével, Birő Vinczével, a megnevezett s megnevetett Vincze bátyánknak fájdalmasan szánalmas hestoriáját tanulságul elbolonditott hivei számára. — A dolog pedig ugy esett, (»Oh irgalom atyja ne hagyj el!«) hogy Biró Vincze bátyánk rátűzte tudományszomjtól terhes fején díszelgő kalapjára a Győrben lesakterolt kakas tollat, kezébe vette a gazdájának annyiszor csúfondáros bukását látó felséges lobogót, befogatta két pegazusát és hetek óta hirdeti az — igét a falusi gyerekek méltó örömére! Majd levelet irt nagyot, okosat (rendes szokása szerint) a 48-as párt derék központjához, felakarván őket ültetni ugy, mint a választókat. De ugyancsak csúful beletört a bicskája, mert (»Oh irgalom atyja ne hagyj el«) mig a nép előtt s a központnak azt hirdette, hogy ő az igazi negyvennyolezas, addig a 48-as pártból rég kiakolbolitott Verhovayt hivta le magához, s mutogatta *) a mit aztán megtudott a 48-as párt és Vincze bátyánkat kidobták a saját pártjából, megadván néki a rég kiérdemlett — laufpasst. »Ne neked Vincze«! »Oh irgalom atyja ne hagyj el!« — Zirczen Ányos Tivadarnak nincs eddig ellenjelöltje. — Nagyvázsonyban Győrjfy Géza és Kopácsy Árpád küzdenek a válas7tók bizalmáért. Somlyó-Vásárhelyen Beöthy Ákos ellen a választók nagyobb része nem akar állítani jelöltet, mert elismerik benne, hogy ő a parlamentnek díszére szolgál. Ez vonatkozik a pápai képviselőre is Láng Lajosra, kinek nincs ellenjelöltje. Legújabban Devecserben a függetlenségi párt ismét szervezkedni akar, s pünkösd hétfőn tart gyűlést, a »központa-ból óhajtván jelöltet, de a »központ« sem Beöthy, sem Fenyvessy ellen, kik ellenzékiek, nem állit jelöltet. Beöthy Ákos beszámolóját Pünkösd vasárnap d. u. 4 órakor tartja Devecserben, hova a választókat nyilt levélben a mérsékelt ellenzék nevében Gróf Esterházy Ferencz hivta meg. Veszprémben Bezerédj kormánypártinak nincs ellenjelöltje; Enyingen Matkovicsnak sincs. — A keczeli vál. kerületben (Pest megyében) Fenyvessy Ferenczet léptették fel képviselőjelöltnek. A kerület 13 községből áll, melyből már 8 Fenyvessy pártjára állott. Fenyvessy kijelenté, hogy a jelöltséget elfogadja, de csakis régi kerületére reflektál, kik már hat év óta tisztelik meg bizalmukkal. — Az ugodi kerületből lapunk több tisztelt barátja a megbotránkozás hangján szól arról, hogy a kerület egy valóban csak mindenütt mosolylyal fogadott lakosa, Biró Vincze jónak találta egy Verhovayt lehozni és véle korteskedni. Térszüke, s főleg egyéb okokból nem közölhetjük e leveleket, miért t. barátainktól szíves elnézést kérünk. Elég talán, ha megemlítjük a fővárosi hírlapok egyformán közlött hireit, hogy Czegléd Verhovaynak, Biró Vincze barátjának föfészke, maga készül kedves képviselőjén kiadni. A lapok szerint pedig Kossuth a következő nyilatkozatot tette: „Czegléd állapotát szégyen lem, mélyen szégyenlem, s megvagyok mélyen botránkozva. Én már eleinte is rosszaltam ez állapotot és megbotránkoztam Verhovay viselkedésén már akkor is (!) mikor még nem volt antiszemitizmus. Nem értem, hogyan engedhették meg tisztességesen gondolkozók, hogy az ügyek *) Pénzért a csángók javára?? Szedő. elvállalására. Sok részben Deák befolyásának köszönhető, hogy a régi Magyarország merev, kizáró szelleme kellő időben alkalmazkodott az újkor módosuló feltételeihez és hogy a reformált alkotmány képessé lett az 1849-ik évi iszonyú felbomlást, az 50-es évek terrorismusát túl élni ugy, hogy mai--már nem csak egy kiváltságos osztálynak — hanem az egész nemzetnek védelemre méltó kincsévé vált. Ama harminczkét esztendő a'att, mely 1835 közt, mikor Deák először foglalt helyet a pozsonyi országgyűlésen és 1867 közt folyt le, mikor törvényesen magyar királya koronázott Habsburg fejedelem alatt először gyűlt össze Budapesten szabad képviseleti parlament, felelős nemzeti ministerium vezetése mellett, — Magyarország a belső változások és forrongás a külső viharok és küzdelem oly korszakán haladt keresztül, a minőt kevés nemzet tapasztalt. De ezen egész idő alatt Deák maga soha sem tért csak egyszer is azon iránytól, melyet a politikai eljárása szabályául és indokául eredetileg elfogadott. Nem túlzás ha mondjuk, hogy e korszakban voltak válságos idők Magyarország történetében a mikor Deák tartotta kezében hazájának s ennélfogva a két birodalomnak sorsát, — oly idők, mikor egyetlen beszéd a meghitt vezér részéről, a kinek hoszszas hallgatása csak emelte befolyását honfitársai közt, teljes lehetetlenséggé tehette! volna a Magyarország és az osztrák birodalom között a régi viszony békés visszaállítását. Maga az ellentét a jogász államférfi nyugodt hallgatagsága, rendszerint 'való mérséklete és polgártársainak szenvedélyes, túlzásra hajlandó jelleme közt, természetes kószségökk^l a cselekvésre és gyorsén fellobbanó lelkesedésökkel, oly hatalmat kölcsönzött neki, melylyel ha akarta volna a nemzetet a főhatalom ellenében az ellentállás oly fokára gerjesztette volna, a mi által könnyen lehetetlenné válik, hogy valaha osztrák császár alattvalói szabad beleegyewtóvel hók^öu viszkesse S*. fetvin koroni^t. Deák Ferencz azonban nagyhatalmát és a helyzet előnyeit a törvény biztosítására és védelmére használta fel. Nem igyekezett a népet hazafiságára, szabadság és függetlenség szeretetére, a mult sérelmek emlékeire való hivatkozásokkal felizgatni, szélsőségekre csábítani, tán uj háborúba vezetni s valósithatlan álmokkal csillogó hiu reményekkel ámítani. Nem. Ő habár élénk tudatában volt a multak keserveinek kizárólag a magyar természet ama tulajdonságára hivatkozott, melyet rajta kivül oly bűvös hatással kevesen érinthettek volna, — ama bennszületetfc tiszteletre a törvény iránt, melyről a maga példájával kimutatta, hogy a nyilvános életnek nem méltatlan sem nem elégtelen elve. Meg tudta értetni követőivel, hogy Magyarország mult nagyságának titka a törvények iránt mutatott eme nagy tiszteletben rejlett. Hogy ez az ősi alkotmány nyolez századon át való fenntartására, még a harczi bátorságnál s az odaadó hazafiságnál is nagyobb mértékben hatott közre. Hyenek lévén meggyőződései minden kétség, veszély, támadás, gyanúsítás és kísértések daczára szigorúan ragaszkodott a törvényhez való szoros hűség követelményeihez, melyekből természetszerűen következett a hűség mind a király, mind a nemzet iránt. Voltak idők mikor ez abstract elvhez való állhatatos ragaszkodás honfitársai tömegével rokonszenvétől egy időre megfosztani látszott. LLyenkor Deák kész volt a nemzet vezérletét mások kezeibe átbocsátani, hiszen csak nem jöhetett magával és egész életének irányával ellentétbe azért, hogy netalán könnyebben kielégíthesse a pillanat múlékony kívánalmait, sőt látszólag parancsoló szükségeit. Soha sem tévesztette ő szem elöl ama tényt, melyet, hogy megtanuljon, mint a nagyszellemü franezia történetíró mondja, minden nemzetnek oly számos leczkére van szüksége, hogy t. i. í csupán az általános elveknek lehet na^sszoható alkalmazása^ s azok nélkül k