Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-05-01

MIegj elexxilc Minden v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bkrmentetlen levelek, csak ismert kezektol fogadtat?! ak el. Kéziratok nem adatnak -vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. h iva faláb a CO - k o 11 ég tum ép ül e l) küldendők. . —. ——.—— • Előfizetési cixjaij;. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár Egy számára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbeu 25 krajczár, A dij előre Jizetcndő. Bélyegdíjmindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ h it aíaláb a (/• e

f. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának ^ s több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1887. április 27. E lapok mult számában „Egy biró" vette igénybe e lapok tisztelt hasábjait. Hadd nyilatkozzék már egyszer itt az ügyvédi kar is. S ha egy biró czélszerünek találta saját kara érdekében lándzsát törni, — bizonyára nem tog ez rosz néven vétetni az ügyvédtől sem. E sorok főleg a vidéki ügyvédek sorsával akar foglalkozni. A fővárosi ügyvédnek, kömryü a megélhetés módja. A felső biróságok különböző foka és neme, a közkormányzati összes felsőbb hatóságok, a forgalmi és ipari élet központja ezerféle teendőket adnak a fővárosi ügyvédnek. De mit szóljon a vidéki ügyvéd ? Főleg az, ki nem is megye székhelyén, a törvényszék székhelyén kénytelen irodát tartani? A jövedelmi források bedugultak. Nem kell már ismételni Mátj

7

ás .király "VI. dekrétumát, hogy az ügyvédnek hat jó pernél nem szabad többet elfogadnia! Nincs kereslet. S pedig nem azért korántsem, mintha a jogbiztonság mi kivánni valót sem hagyna hátra, hanem a peres eljárás oly aránytalanul drágábbá tétetett, hogy a legtöbb fél kész inkább elveszni hagyni jogát, hogysem bizonytalan jogrendszerünk drága bélyegeit fizesse. Nem az ügyvéd drága, hanem a peres eljárás. Ha a fél levonná az ügyvédi számlából annak kész kiadásait, miket a bélyegtörvény emészt fel, nem lenne ok — legalább a tisztességes (!) ügyvédnél — panaszra. Czáfolhatatlan tényként kell tehát vennünk, hogy a vidéki ügyvédek sorsa kezd aggasztó lenni. Kár, hogy a népképviselők közül alig volt valaki,, a ki felhivta volna az illetékes körök figyelmét az ügyvédek helyzetére. Nincs más hátra tehát, mint követni a régi közmondást és — segiteni önönmagunkon! S e czélra alig van helyesebb eszköz, mint az ügyvédi segélyegyletnek létesitése. Alakítsalak a vidéki ügyvédek sa ját kebelükben segélyegyletet. Tagjai tetszés szerij.t óvenkint változható adományokkal járuljanak a czél elérésére. A gondnokságokért járó díjakhói 2 száztóli forditassék az egylet részére. Rendezzenek ügyvédeink felolvasásokat, melyeknek j jövedelme szintén a segélyegyleté lenne. Gazdagabb ügyvédeink emlékezzenek meg végrendeletük készitésénél szegény kartársaik nyomorát enyhíteni hivatott se- | gélyegyletről, mint ezt más karok tag-1 jai tették és teszik saját osztásukkal szemben. Szükségesnek találnám végre valahára megoldani az ügyvédi njmgdij-kérdést is. Itt is lehetne az önsegélyre alapítani a létesítést. Csak akarni kell. Ha ez eszmét csak tíz évvel ezelőtt felkarolták volna kartársaink, ma már egy szép nagy tőke állana e czólból rendelkezésünkre. Vegyék kezükbe mindkét kérdést a kamarák. Bizony úgy sincs más dolguk, s azért az évi 12—14 frt. évi díjért, mit minden ügyvédnek fizetni kell, tehetnének valami ellenszolgálatot. A kamarák ellátszanak feledni hivatásuk tulaj donképeni czélját, mert legtöbbnyire elvi magaslaton állva mindig csak országgyűlési beszédeket készítenek a parlament levéltára számára, s alig törődnek az igazi kérdéssel, az ügyvédeknek, mint egyéneknek sorsával. Szép és tágas tér nyílnék a soraim" ban felvetett, s más helyütt már többször hangoztatott elvek megtestesítéséuél kamaráinknak. Azok, kik az egyes kamarák választmányának tagjai, gondolkozzanak e kérdések felett, hogy a kamara belső tanácsa meglegyen n}

T

erve az ügynek. E lapok is bizonyára, mint nekem, úgy másoknak is örömmel nyit tért véleményük közlésére! As erdők Geológiája. Dr. UNGER után Közli: LEHMANN JÁNOS m. Ur. közalapítványi onhísz. Midőn Európában először vétettek észre a karmád korszakos rétegekben eltemetett növény maradványok, csodálkozással látták, hogy a hajdani erdő talajnak maradványai inkább Amerika mostani erdőfáinak maradványaihoz, mint Europa vagy a határos Aztiaélinz hasonlók, önkénytelenül is azon gondolat támadt, hogy az ős időkben létezett forró égövi tenyészet nyugot felől az Atlanti tengeren át jött bevándorlás által leszoríttatott. — Az északamerikai virány közvetlen elődei éppen azok, melyek KözépEurópában honosodtak meg, a miocén korszak alatt elvesztek és végre a keletről jövő ázsiai jellegű betolakodottnak helyet engedtek. Az ily bevándorlás lehetőségének feltétele volt, liogy az azt megakadályozó világtenger még akkor nem létezett és a két világrészt szárazföld kötötte össze és éppen geológiai tenyészet viszonyok bizonyítják, bogy a kéfc világrész szárazföldi összeköttetésben állott egymással. Két, eközben keletkezett feltevés az előbbinek helyességét bizonyította be; az egyik az volt, bogy Europa közép harmad korszakos viránya nem foglal más elemeket magában, mint azokat, melyet az újvilág, yirányát képezték, a másik pedig, bogy Északamerika ásatag (fossil) viránj^a njálván ugyanazon alkatrészekből van összetóve, melyeket ő keletfelé tolt. A mi az első feltevést illeti, az nem bizonyítható be oly alapossággal, hogy támasza volna az első feltevésnek. — Igaz ugyan, liogy idő folytán, midőn különböző helyeken a Miocén virány gazdagsága feltünedezni kezdett, az északamerikai növény maradványok előképei is szaporodtak, de velők egj'esitve oly alakok is találtattak, melyek keletkezésüket semmi esetre sem az atlanti tengeren tul, hanem közép-ázsiában; ugy a szomszéd Afrikában, sőfc az iudo ausztráliai szigetcsoportokon lelték, és igy a valóságos amerikai maradványoktól egészen különböztek. — Europa közép harmad korszakos viránya valóban különböző jellegek oly gazdagságát birja felmutatni, hogy őt lehetne azon telepnek tekinteni, meljiől a jelenlegi virány a többi égaljak alá elszármaztak. — Sőt ugy látszik, hogy ezen kis világrész arra volt hivatva, miszerint a földnek többi részeit a legdélibb vidékig' elődjeivel elárassza. Alaptalan volt tehát azon feltevés, hogy Europa harmadkorszakos viránya egy bizonyos és határozott jelleggel bh't és hogy ezen jelleg Észak-Amerika jelenlegi tenyészésének leginkább megfelelt. Lássuk hogy állunk a második feltevéssel; Közép-Európa dicsekedhetik azzal, hogy ő hozta először napvilágra a Miocén idő régiségeit és azokra fordította figyelmét, de ebben talán azon körülmény által lett elősegítve, hogy több osztályban itt és ott inkább esetlegesen, mint öntudatos kutatások utján jutott azoknak fekhelyeire. Észak-Amerikának független államai kelet felé tökéletesen mentek ily fekhelyektől; ezeket tehát csak a nyugoti részekben kezű ve n Missisipitől a Csendes tengerig kellett keresni. Itt rá is akadtak a fekhelyekre és sok helyen már a loh-pek is felfedeztettek, melyek mutatják, hogy mily jelleget hordott magán a tenyészet a harmad korszakos időben. Sóvárogva lesi a búvár a napról-napra szaporodó tüneményeket és ha máig még kevés is az, mit erre nézve biztosan kilehetne mondani, annyi mégis bizonyos, hogy Észak-Amerika harmadkorszakos virányának alkatrészei nem ugyanazok, melyekből Europa egyidejű viránya áll, hanem eltekintve néhány k<"züs jellegtől, egészen más. Legfeltűnőbben bizonyul ezbe az erdei fák némely nemeiben, melyek Europa harmadkorszakos virányában mindenütt elvannak terjedve, de inelyek ugyanazon időben Észak Amerikában egészen hiányoztak vagy csak csekély számú fajokban léteztek. Ide számitható az Acer Quercus s, t. b. fujaí. Az Európai harmad korszakos virány az Aceruek mindazon jelentékeny alakjait birja, mely által ezen fanem jelenleg Észak-Amerikában oly annyira Idtünik, de nevezetes, hogy harmadkorszakos viránya egyetlenegy jávorfajt sem képes felmutatni. Mit lehetne még mondani a számos tölgy fajról, melyekkel a nyugoti félgömb jelenleg oly anynyira el van akasztva, és melyek számos alakjai Európának már többször nevezett telepeiben el vannak temetve, mig Észak-Amerika harmadkorszakos 1<"»1 gyei ezektől egészen külömböző kinézessél birnak. Ezen kevés példa elégséges annak bebizonyítására, hogy Europa és Amerika harmadkorszakos virányai egyes igen elterjedt fajokban összevágnak ugyan (Sequoja. Langsdorf!, Glyptostrobus europeus. s. a. t.) és épen ezzel egyidejűségüket tanúsítják, de a többiben ép oly eltérők, mint például Kumi helyi viránya Görögországban, a vele valószínűleg egyidőben fejlődött teningeni viránytól Németországban. S ha ebből talán következtethetnők is, hogy azon időszakban a tenyészet éghajlati és talaji külömbsége kifejlődött, azt mégsem teketjük, hogy ily egyenlőtlen alkatrészekből a származási összetartozást levonjuk. Miután tehát a második feltevés sem bizonyult be, és azok után, mint jelenleg állanak a dolgok, nehezen is lesz máskép, nem' lehet Europa harmadkorszakos virányát észak-amerikai egyidejű ősi virányától leszármaztatni, tehát nem is fogadhatjuk el, hogy ez onnan bevándorolt. Azon elébb egyenként felsorolt tényekből, melyekből elvitázhatlanul') bebizonyítható, hogy sok jelenleg élő észak-amerikai növéiryfaj az európai harmadkorszakos növénytől származott le, bebizoiijntja azt is, hogy ősi időkben összefüggés létezett a 1) Dr. Unger Braunnal megegyezik abban, hogy a) TARCZA. IBOLYA — KIS LEÁNY. Ibolyát tűzött a kis leány keblére, S gyönyörben ragyogott szép szemének fénye. Duzzadó ajakát hozzányomta lágyan, S elmerült a lelke édes illatában. Ugy tetszett ez nékem, andalogva néztem, Ibolya, kis leány — összeülik szépen: Az ibolya titkon nyilik, önmagának, S a kis lány nem tudja, hogy jól áll arczának. ANGYAL. (Életkép.) 0 . . . nak. — Irta OLSAVSZKY LAJOS. — Egykoron tréfásan azt mondtam neked, hogy a miikor már nem szeretlek, akkor angyal néven szólítalak. Nem régen volt és mégis nagy ideje annak és mi is milyen nagyot változtunk azóta. Én a magasba törtem és ábrándos terveimet csak azért szerettem volna megvalósítani, hogy gazdagságot, dicsőséget és fényt osszak meg veled. És mindezen tervekre te egy napon szépen kifejtetted, hogy legyek én a te Des-Grieuxd; mert te csak Manón Lescaut akarsz lenni és semmi több. Nem hittem a füleimnek és hinni kellett a szemeimnek. Egyetlen mosolyod meggyőzött, hogy igazat beszélsz. Valamit hebegtem, mire te indulatosam válaszoltál és végül. egyetlen meggyalázó szót mondottál, a mely örökre elválasztott. Manón Lescaut nem tett igy; ő csak szeretett. Nem volt rá időm, hogy angyalnak nevezzelek: de nem is neveztelek volna, hiszen démonom voltál. Most találkozom veled először és elmondhatom neked, hogy angy A beteget beszéde folytatásában nehéz hörgés akadályozza meg. — Tedd ide a kezedet .... itt fáj. — Szólt végre, amint szavát visszanyeri. Az apácza oda teszi a beteg szivére munkától érdes, parányi kezét és a beteg szemmelláthatólag megkönynyül. Csendes álom fogja el, mely fölött a jó néne aggódva virraszt. Csak pillanatra vonja el kezét a helyről, melyre a beteg azt mondotta, hogy fáj, míg a lámpa ernyőjét lejeb vonja és mégis mire a kórágyhoz visszatér, a beteg már ébren fogadja s azután beszél neki tovább. — Elleneztem, hogy a színpadra lépj; de te nem fogadtad meg szavamat. És azután napról napra volt alkalmad mutogatni magadat olyan helyen, a hol megláttak, sőt észrevettek. Thalia papnője lettél , de hódolni kívántál a szépség istennőjének is. Gazdag urak, grófok jártak körülötted és bókoltak neked. Szerelmedért esengtek és dús kárpótlást ígértek. És nem is voltak követelők; nem kívántak tartós szerelmet, sőt hűséget sem. Elismerem, hogy nehéz helyzeted volt; mert keresményedből csak fekete kenyérre telt volna. De hiszen neked nem is kenj^ér, hanem kalács kellett. Jó tanácsadód is akadt: a nénéd, a ki elmondotta neked, hogy a becsületnek elég a látszata; légy okos és a látszatot őrizd meg jól. Tartózkodjál a fiatal emberektől, mert fecsegők; inkább meglettkoru imádód szavát hallgasd meg, az vagyonos és titoktartó. — És akkor a szivedet is meghallgathatod. Manón Lescaut is eltitkolta öreg imádói előtt, hogy mást szeret és a szive Des-Grieiixnek maradt. A jó néne felvilágosított téged arról is, hogy a grófok kapczájából készült ruha is szebb, ha selyem, mint a szegény ember által szerzett köntös, ha talán darócz. A mióta emlékezni bírtál, mindig csak kényeztettek, hízelegtek neked és a lelked megrontására törekedtek. Soha sem beszéltek előtted ugy, hogy bármit is tisztelni tanultál volna és a női erényről is mindig csak gúnyos, ripők-élczeket hallottál. En szerelmet ajánlottam és nekem is csak azt kellett tettek: többet igérni. Pár percznyi csend á

1 — Kezedet . . . ismét a beteg. A jó néne teljesiti a! roszul cselekedtem; mert volna tennem mit mások 01 be. szivemre; — szólal meg nak fájdalma láthatólag mogenyhül. — Eényes jövő állott előttem; mert a hogy elhagytál, dolognak adtam nem volt rosz. Ámítottam beteg kívánságát és anmagamat és a munkáin faiagamat, hogy a muuka felejtést hoz és már csaknem elfelejtettelek. A szivemet elfogó zsibbadásról hamar hittem, hogy már feledés, pedig nem az voltj Megerőltettem magamat a felejteni vágyás miatt a nehéz munkában és csaknem világtalanná lettem. Gyógyulást keresve, szabadságot kértem főnökömtől, l.ogy meggyöngült szemeimet helyreállítsam. Mielőtt vidékre eltáv óztam volna elkövettem a legnagyobb k.bát: meglátogattalak. Ekkor tapasztaltam leginkább, hogy a lelked nem nemes. Bucsut akartam venni tőled örökre és megzavartam a oizalmas értekezést, melyet azzal folytattál, kit én helyettem akartál Ijes-GrieUxddé tenni. Tudom, még most is érzem, hogy ezt a (zavarást nem lehetett megbocsátanöd. És a találkozás után többé nem volt szükségem az elutazásra. Már nem szerettelek. A beteg a nagy erőlködés után fáradtan hanyatlik vissza párnájára; majd az ápoló apácára vetve tekintetét, folytatja szavait. — Mit érdekelne további sorsom? Szemeim megromlásával egyszerre sötét lett az a fényes jövő is, mely előttem állott. Eeledést kei estem és elpusztultam. Hosszú szünet áll be, mely alatt az ágy szélén ülő apáca térdre hullva, rövid imát mond. — Mit mondjak még? — Suttog a beteg tovább; mert hangos szóra nincs már ereje. —Te tudod, mi történt velem. Ivásnak adtam magamat. Egykoron bősz haraggal neked mondtam, hogy carriéred a közös kórház szalmazsákján fog végződni és íme mindaketten idekerültünk. A szalmazsákra én, te pedig a legáldottabb szerzet ruhájában ápolónak. És áldott a te kezed, melynek egyetlen simítása olyan szörnyű szenvedést is megenyhít, mint az enyém. Nem tudtam, hogy itt vagy s mielőtt itt vagy s mielőtt ide kerültem, ismét te lettél minden gondolatora mint egykor régen. Eltompítani akartam emlékezetemet, Idirtani szivemből a képedet, s noha már oda sülyedtem, hogy nem volt hajlékom, hogy nem volt hová lehajtani a fejemet, mégis utolsó Méreimen bort vásároltam. De azért, mikor engemet mámorosan, elhomályosult elmével a csapszékböl kidobtak, mégis a te képed lebegett előttem. Nem ez a mostani képed, nem is a színpadi, hanem az a régi. És én is a réginek hittem magamat. Képzelődésem annyira élénk volt, hogy az ut~ ról félrehajoltam, tégedet elérni vélve, azután megöleltélek és ... . forró csókodat éreztem ajkaimon. 1 Mikor magamhoz, tértem, akkor láttam, hogy az út 18