Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-05-01

alaktani hasonlatosságból ne következtethessünk feltétlenül a származási rokonságra, de jelenleg majdnem lehetetlen ezen rokonságot más uton leszármaztatni mig a nemek történeti fejlődése nem lesz némileg feltárva, a mi pedig sok idő és fáradságba fog kerülni a két világrész között. Hogyan volna lehetséges , hogy az észak-amerikai jávorok, tölgyek s. i. b. a harmadkorszak európai nemeiből származhatnának, ha ezek nem birták volna küldötteiket az Atlanti tengeren át azon tartományokig elküldeni? Furcsán hangzik ugyan, ha azt állitják, hogy a távoli idegen nemek itt tevékenyebben léptek fel nemzetségük elterjesztésében, mint a honiak, melyekről csak fellehet tenni, hogy előbb állhattak helyt a létért való küzdelemben, mint az idegenek. De tényleg ép az ellenkezőt látjuk és azért kénytelenek vagyunk nagyobb hatalmat tulajdonítani azon bevándorlók tevékenységének és életerélyének, mint a belföldi nemeknek. És tapasztalhatjuk is, hogy e bevándorlók idő folytán szerencsés viszonyok által előmozdítva, sikerrel tenyésznek és napjainkig szakadatlanul fentartják magukat; mig Europa kedvezőtlen talajú átalakulásai által azon nemek fennmaradásának oly nagy akadályokat gördített utjokba, hogy ezeknek nagyrésze egészen kihalt. (Magnólia, Liriodendron Taxoditim stb) mialatt csak egy kis része bírta magát a most Amerikában élő fajokban fentariani és tovább fejleszteni. Tehát nem Észak-Amerikából iö?-téniek bevándorlások a történet előtti Európába, hanem ellenkezőleg ezen bevándorlások innen mintegy központból indultak ki minden irányba és igy az újvilágba is. A NŐ Göthe Fausztjában és Madách Einher tragédiájában. HARMOS ZOLTÁNTÓL. (Folytatás.) Azt hiszem, híven adtam elő Margit szerepét Fausztban, s hogy érdemileg nincs mit hozzá tenni, ha csak azt nem, hogy Gőthe háromszor is elénekelteti Margittal: Saívem oly nehéz Nyugtom oda, Ezt fel nem lelem Soha, soha! No tisztelt hallgatóim! különösen pedig önök mélyen tisztelt hölgyeim! örök hálára lehetnek lekötelezve egy oly magas talapzatra feltolt ur iránt, mint Gőthe, hogy a nőt ekként mutatja be hires könyvében. Kedvencz vesszőparipája a kritikus uraknak ama feltevés, hogy: a nő a végleteket járja, hogy a nőnél a közép ut csak kivétel, hogy a nő vagy angyal vagy ördög. Hát t. hallgatóim! én nem tudok oly magasra emelkedni, hol a nők csupa angyalokból állanak, de nem tudok oly mélyre sem sülyedni, hogy csupa ördöggel látnám magam körülfogva. Én szeretem a dolgokat a maguk valóságában szemlélni, nem pedig futni üres szólamok után, s es küdni oly zászló foszlányára, melyet teljességében soha sem láttam. Tudom, hogy a nők között vannak oly jellemek, melyek nagysága előtt minden gondolkodó főnek meg kell hajolni; vannak nők, kik nagy szivük teljes melegével ölelik át környezetüket; veszélyben korlátján keresztül a mélységbe zuhantam és a forró csók, melyet ajkaimon éreztem, levert fejemnek kiomló vére volt. Felszedtek, ide hoztak és azóta te ápolsz. Átkozom sorsomat, mint egykoron téged átkoztalak. A beteg mosolyogni igyekszik és behízelgő hangon suttog tovább. — Megváltoztál, sokaknak lettél jóságos nemtője, áldás van működéseden és én végtelen örömmel vallom be magamnak és neked is, hogy olyan feladatot tűztél magad elé, minőt * az Isten csak angyalaira szokott bizni. Gyöngéd vagy, kedves vagy, jó vagy és e ház ápoló hölgyei között te vagy a legfáradhatatlanabb, legbuzgóbb, legjobb angy ...... A megkezdett szó félbeszakad a beteg ajkain, mintha torkát hirtelen erős kéz szorítaná össze. A halál küszöbén állónak nem szabad hazugsággal terhelni a lelkét és a beteg nem képes kimondani egészen a jelzőt, mely olyan igazán ráülik az őfc ápoló szerzetes neuere és a mely mégis hazugság lenne a beteg ajkain. — Én nem vagyok az, 'a kinek gondolsz; — szólal meg az apácza. — A hasonlatosság csal; én a nővére vagyok. — És ő hol van, mivé lett? — Kérdi a beteg mohó érdeklődéssel. — Az általad égre dobott kő visszahullott és beverte a te fejedet, de az övét is. Ide jutott ő is a kórház szalmazsákjára. A női teremben fekszik, a halállal vívódva már napok óta; de a könyörülő halál késik. — Menj, menj, — mondjad, hogy megbocsátok; — szól a beteg szakgatott indulatos hangon, de végső erőfeszítéssel. A néne eltávozik és rövid idő múlva visszatér — Nos? — Kérdi a beteg; — Bocsánatod hallatára nővérem kínjai meg szűntek és ő nevedet suttogva, mosolyogva halt meg. A beteg is nevet suttog, az ő ajkaira is mosoly Szili és könnyű sóhajtással az ő lelke is elrepül. A* égre dobott kő visszaesett, de kettőt sújtott. óvják, jólétben tündérkertbe vezetik azt. Kiknek keblükben ott ég az isteni szikra, melynek segítségével bizton vezetik a férfit a titokteljes jövő elé; kiknél önérdek, boszuvágy, irigység, ismeretlen érzelmek, kiket isteni tulajdonságuk miatt angyaloknak nevezünk. Tudom, hogy vannak ismét nők, kik a természet adományával visszaélve, átokként nehezednek mindazokra, kikkel közelebbi összeköttetésben állnak, kik a szenvedélyek rablánczain nyögve, másokat is eme igába akarnak hajtani, hogy lehúzva őket magukhoz, uralkodhassanak fölöttük, s ezeket a gonosz nevével ördögnek nevezzük. De e két véglet között van egy szertelen széles ut, a min a nők óriási nagy többsége halad, ez a közép ut, vagyis ama hely, hol sem angyalt, sem ördögöt nem találunk, hanem találjuk a közönséges nőt, kit részint a természet adományai, részint a nevelés hiányai, részint pedig az élet körülményei képtelenné teszik arra, hogy vagy a magasba röpüljön fel, vagy pedig a mélységbe sülyedjen alá. Ezt tanítja legalább a mindennapi tapasztala^ bár mit tanítsanak is a tudós urak. Margit szinte ily, a középúton levő nő, sem angyal, sem ördög, egyszerű nő, a milyennel mindennap találkozunk, kiben nemének több hibáját feltalálhatjuk annak erényei nélkül. Hiu, könnyen hivő, csupa érzelemből álló, minden értelem nélkül, s e mellett érzékiségét zabolázni nem biró nő, ki a csábításnak sem nem akar, sem nem tud" ellenállni, ki egy pillanat üdvéért képes az egész jövőt feladni, s a kit az első férfi, kivel megismerkedik, legázol. Gőthe Fausztjában Margit csupán a nőt képviseli, mig ellenben Madáchnál nem a nőt személyesiti Éva, hanem a nőnemet. Önként következik ebből tehát, hogyha Évával teljesen megismerkedni akarunk, követni kell azt mindama változataiban, melyekben az Ember tragédiájában feltüntetve van. E végből befogom Évát különböző alakjaiban mutatni, rövidre szabott körvonalakban, csupán az alakok jellemét kidomborító vonásokkal. Éva első szereplése a paradicsomban kezdődik, ott, hol az ember előtt a teremtés minden kincse ki volt tárva, csak az örök élet és tudás fájától volt az ember eltiltva. Éva ki ifjúságát örökké meg akarta tartani vét és vétett az isteni parancs ellen, a nélkül, hogy czélját, az élet fája gyümölcsének izlelését, elérhette volna. Évát az örök ifjúság, a szépség eszméje csábította bűnre; az eszme, mi Évát vezérelte, nézetem szerint, egészen jogosult, mert természetes. A természet a nőnek egyik fegyverül a szépséget adta, birtokának megvédésére tehát jogosítva volt. Igaz, hogy a helyes, jogos feltevésből hibás következtetés vonatott, a mennyiben e következtetés az isteni parancs áthágásában nyilvánult. A parancs megszegését, a paradicsomból való kiűzés követte. Éva első gondjai közé tartozik lúgos készítése, hogy abban az otthon megalapítva legyen, hogy legyen Ádámnak hol kipihenni fáradalmait s kárpótolja őt némileg az elvesztett paradicsomért. Az első emberpár kiűzetvén a paradicsomból, Ádámot is Évát is meglepi a jövőnek ismerete iránti vágy. Ádám hogy láthassa: Miért küzdök, mit szenvedek. Éva pedig: Hadd lássam én is a sok ujulásban, Nem lankad-e el, nem veszit-e bájam? Eddig tart a bevezetés s ezután kezdődnek a különféle változatok, melyek közül az első Egyptomba vezet bennünket, hol Ádám mint fáraó, Éva mint rabszolganő van bemutatva. A gúla épitós felügyelői egy rabszolgát anynyira korbácsolnak, hogy az jajveszékelve, üldözötten a fáraó csarnokáig jut, s a trón előtt összeroskad; a rabszolga neje Éva, utána megy férjének s ráborul; a megkínzott rabszolga csakhamar kiadja lelkét, Évát pedig a fáraó trónjára emeli. Ámde Éva a trón magaslatán is az marad, ki előbb volt, a nép leánya; a királyi kegy nem tudja vele felejtetni volt sorsosainak kínjait, s fel-fel jajdul a nép jajának hallatára, s midőn a fáraó fájdalmának okát tudakolja, őszintén megvallja: .... hogyha a nép, e millió karu lény Korbácsolt háttal jajgat odakiufc: Mint fájó testnek kisded porcikája Én, én a népnek elszakadt leánya, Szivemben érzem mind e kint. „És én veled" mondja erre Ádám; hogy tehát ne hallja többé a rabszolgák jaját, szabaddá teszi a népet, ő pedig megunva az egyeduralkodást, hol egyért milliók szenvednek, elhagyja trónját, Évát és indul egy uj világba. Éva, ld sejteni látszik, hogy Ádámnak az uj világ sem fogja megtestesíteni reményeit, e szókkal válik meg tőle: Királyom! tört remónynyel Ha megjössz, szived e szün menhelyet lel. Évát, mint láttuk, nem szédítette meg fényes helyzete; az alacsony származású nő először levonta magához a nagy fáraót, fogékonynyá teszi a tudós fáraó szivét a nép szenvedése iránt, majd fölemeli ama magaslatra, honnan a fáraónak be kell látni, hogy a rabszolgában is ugyanazon lélek lakik, mint a fáraóban. S midőn a fáraó elhagyja trónját, el Évát, hogy a rabszolgákból szabad polgárokat csináljon, Éva nem tartóztatja őt, de megszólal benne a szerető nő, ki hűséggel várja vissza férjét Ádám fáraóból Miltiádessé változik át, s szabad köztársaságban küzd a közszabadságért. Éva, mint Miltiades neje, szabad polgárnő, aggodalommal tekint a távolba, hol imádott férje a haza ellenségeivel küzd; aggódik, vajon férje, ha legyőzte az ellenséget, képes lesz-e önmagát is legyőzni; a hatalom és dicsőség magas polczán nem-e fog majd a hálátlan, de azért felséges nép ellen fordulni, mely máris fondorkodik ellene. Nem-e fog majd Miltiades a népuralom és szabadságnak! véget vetni. Midőn pedig egy álhir szerint, Miltiades megtudva, hogy polgártársai ellene törnek, hadsereggel jön Athene ellen, Éva megtestesülve látván aggodalmait, keserű szavalikai fogadja a csupán üdülés céljából visszatért, megsebesült férjet: Ah Miltiades, miért is jössz, i ha nőd Sem bir örülni jöttödön? Fiam Anyád leroskad, tartsd fel, tartsd fel. Ah Még jó nevet sem hágy reád atyád. A fennkölt gondolkozású hő, ki képes hazaszeretetének még szerelmét is alárendelni, ki kész megátkozni a szeretett férjet, ha az árulást követne el a haza ellen, átváltozik feslett életűvé s Évával, mint Sergiolius (Ádám) szeretőjével találkozunk, a dobzódó Romában, hol a régi istenek tekintélyüket már már elvesztették, uj pedig még; nem támadt. A kicsapongó társaságban, i melyben Ádám Évával mulat, ez utóbbi kedv nélkül, elmélázva ül, s csak jelenléte által vesz részt a dőzsölésben, s midőn Ádám kérdi, miért nem énekel a többivel ő is, Éva elmondja merengésének okát: A boldogság .... elkomolyit, Azt tartom, mely kaczag, nem is valódi . . . Legédesebb percünkbe is vegyül Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak. S kivált ha még dalt hallok és zenét, Nem hallgatom a szüle korlátú szót, De, a hang árja ringat mint hajó, S ugy érzem mintha álomban feküdném: A rezge hangon messze múltba szállok Hol ártatlan voltam, játszi gyermeteg Nagy és nemes volt lelkem hivatása: Ádám a hallottakon elmerengve ismétli: Ugy érzem mintha álomban feküdném, A rezge hangon messze múltba szállok, Hol nagy és nemes volt lelkem hivatása. (Folyt, köv.) TÖRTÉNELMI NAPTÁR,. — Rovatvezető T1B0LD ÖZSÉB. — Május 1. — 1215. I. Habsburgi Rudolf német császár s a habsburgi uralkodó család megalapítójának és 1613. Zrínyi Miklósnak a költőnek születése. Május 2. — 1707. Linné kitűnő természettudós születése. Május 3.— 1848. Tüntetés Nagy-Szebenben a Magyarországgal leendő egyesülés ellen. Május 4. — 1837. május 4. és 5. közti éjjel Kossuth Lajos Budapesten a Zugligetben a császári kormány közegei által elfogatik. Május 5. — 1469. Macchravelli Miklós hires olasz politikusnak születése (L jún. 22.) és 1789. a francia forradalom kezdete. Május. 6. — 1598. a mieink Szegszárdot a törököktől visszafoglalják. Május 7. — 1776. Berzsenyi Dániel jeles költőnk születése. (L. febr. 24.) KÜLÖNFÉLÉK. — A megyegyülég élénk látogatottságunak ígérkezik. A gyűléseken s az egyes bizottságok ülésein a főispán gróf fog elnökölni. Mint Veszprémből irják, Esterházy Móricz gróf főispán ez alkalommal főispáni lakásán több rendbeli ebédet és estelyt ád. — A veszprémi nőegylet május i-én jótékony czélu estélyt rendez. Hisszük, hogy sikerülni fog. Esterházy Móricz gróf ur e czélra 50 frtot küldött V é g h e 1 y Dezsöné Ö nagysága kezeihez. — A politikai élet jövő hó vége felé kétségtelenül nagyobb hullámokat fog vetni megyénkben is. A képviselő választások június hó végén lesznek. Lapunk részéről iparkodunk megóvni a köteles semlegességét, mert lapunk nem politikai lap, s igy közleményeinkben legfeljebb a tények egyszerű registrálására fogunk szorítkozni. — Előléptetések. A helyben állomásozó 7-ik honvéd huszárezredhez besorozott Dcdc György II. oszt. százados I. osztályú századossá, Uy Kálmán főorvos ezredorvossá neveztettek ki. Gratulálunk! ! — Gyászjelentés. 'Özvegy Bélák Jánosné szül. Illés Emília a maga és gyermekei Eleonóra, Lajos, Géza, Róza, Emma, János, Karolina és Jolán, ugy veje Kolbenheyer Albert és unokái János, Béla, Margit, Aranka és Jolán, ugyszinte egyetlen testvélje Zsófia és a számos rokonság nevében is fájdalmas szivvjel jelenti forrón szeretett felejthetlen férje, illetőleg atyjuk, nagyatyjuk, testvér és rokonuk, — a vanyolai, csóthi és gecsei ág. evang. egyházközségek pedig hü pásztoruk Bélák János evang. lelkésznek folyó hó 28-án délután 7% órakor életének 63, boldog házasságának 32-ik és hivataloskodásának 39-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült teteme folyó hó 30-án délután 3 órakor fog a vanyolai eVang. sírkertben elhe| lyeztetni. — Lapunk nem -lévén politikai lap, mint azt lapunk más helyén is jelezzük, nem közölhetjük az Enyingről, Veszprémből, Zirczröl e héten kapott politikai jellegű czikkeket. A lapunk múlt számában megjelent ugodi levél, csakis irója iránti figyelemből, lapuak tulajdonosának távollétében, s tudta nélkül jelent meg, mit az igazság érdekében kötelesek vagyunk kijelenteni. — Adakozás. Eberhardt Károly nyug. olasz tábornok ur, gecsei lakos, a gecsei iskolába járó szorgalmas és jó előmenetelt tanúsított tanulók részére hat forintot adományozott. Sok ily nemesen gondolkozó egyént kivánunk a hazának. — A színházi választmány folyó hó ' 25-én ülést tartott, mely alkalommal, elfogadtatott azon előterjesztett indítvány, hogy a színpadon, a proscenium lámpáinak kivételével, petróleum lámpákat használni nem szabad. — Holnap, hétfőn megyegyülés kezdődik Veszprémben. Az állandó választmány ülései e napokban voltak, de szokás szerint oly kevesen jelentek meg, hogy a főtárgyak elintézése mára maradt. Kedden a közigazgatási biz. tartja ülését. — A pápai lövész egylet, a kedvező idő beálltával, május hó i-én kezdi meg a folyó évi lövészetet, miről az egyleti tag urak tisztelettel oly figyelmeztetés mellett értesíttetnek; hogy vasárnapokon át ezentúl szeptember hó végéig délután 3 órától fogva, lövészet és tekézés is fog tartatni, — díjak, az egyleti tag urak számának megjelenése szerint fognak időnként kitüzetni, étel, ital kiszolgáltatásáról gondoskodva lesz. Az elnökség. — A népfölkelők tegnap leszereltek. Ma már valamennyien elhagyják városunkat. Hogy jó tisztek fognak válni belölök, az kétséget sem szenved. — Az ipartestület elöljárósága tegnap tartotta első gyűlését az új helyiségben. A hav gyűlések kezdete a nyári hónapokban 7 órára van kitűzve. — A kaszinó-kert a tagek számára holnapután megnyittatik. Ünnepélyes megnyitása a pünkösdi ünnepek alatt lesz, természetesen tánczmulatsággal összekötve. — A polgári kör kerti helyiségének ünnepélyes megnyitása mint értesülünk folyó hó közepe táján leend. — Nyugdíjazás. Ányos Pál kir. aljárásbiró a mai naptól kezdve nyugdíjba lépett. Mint ügyvéd Veszprémben fog letelepedni. — Idők jele. Folyó évi január hó első napjától kezdve, a helybeli kozségoirósághoz 537 önálló per érkezett be. — Zsneestély. Dr. Müllerbeer Gyula, helybeli igen termékeny zeneszerzőnek, mult pénteken adta elő Szaíóki Marczi zenekara a Griff vendéglőben legújabb szerzeményét, melynek czime: >Népfölkelő huszár-induló.« A népfelkelők teljes számban jelentek meg a tiszteletükre rendezett estélyen. Az induló, szakértők állítása szerint sikerültnek mondható, melyben a klarinétosnak jutott a főszerep, a ki azután ki is tett magáért, mert ekkora szusz-t még nem láttunk nála kifejtve soha. A darab eljátszása után a nagy közönség megindult, — de nem ám haza felé, — hanem megindult a mulatságnak, a mely a zenekar folytonos és kitűnő játéka mellett nagyou élénk lett. Dr. Müllerbeert élénk tapsokkal tüntette ki a közönség. — A posta és táviró hivatalok egyesítése folyó évi október hó i-én fog városunkban megtörténni. — Helyiség váltostatás. A pápai ipartestület hivatalos helyiségét t. évi april 24-én, a major utczában 98. szám alatt levő házba helyezte át. — Letartóztatás. Hat felső vidéki kéregetöt tartóztatott le mult csütörtökön a renderség, a kik közül néhányan hamis bizonyítványokkal űzték a koldulás nemes mesterségét. — Oláh Pál vezetése alatt álló, jelenleg Sopronban működő pápai zenekar külföldi útra indul. Az útlevelek megszerzése tekintetéből legközelebb adták be kérvényüket a helybeli városi hatósághoz. — Puskaporos toronynak a faiskolában leendő épithetésére kért engedélyt a városi tanácstól Bermüller Alajos helybeli kereskedő. A városi tanács mielőtt ez ügyben döntött volna, a kérvényt a 7-ik honvédhuszárezred parancsnokságához tette át, hogy nincs-e kifogása a tervezett építkezés ellen. — Virágkedvelőknek. Virágcsokrot sokáig épen eltartani úgy lehet, ha mindennap friss vizet öntünk a pohárba és abba kevés timsót keverünk. A virágcsokor ezeu eljárás mellett hetekig is üde marad. — Legnagyobb nyomda a világon az egyesült államok tulajdonában van. Mult évben a nyomda költségvetése 3 millió dollárra rúgott y szedők és gépészek fizetése 1.380,000 dollárt tesz ki. Van 400 szedő, 45 gépész és 50 korrektor. A papirszükséglet egy évben százezer rizmánál többet tesz ki. — Színház. Vasárnap ápril 24-én Rákosy Viktornak „Dezdntor"-ja került szinre. Ennél a darabnál többet ért volna egy régi jó népszínművet elővenni, a közönség; bizonyára jobban,