Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887
1887-12-25
XVI. évfolyam. 52. szám. Pápa, 1887. deczember 25. íVlegj elexvilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint retidkivüli számok is adatnak ki. fíérmenteilen levelek, csak untért kezektol fogadtatnak el. Kéziratok •nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p SZERE h i r a t a / á b a (0 - k o 11 ég i u in é p ii let) küldendők. S>? £ ?íK5^^ - —^— , ___________________ ^^^^^^.^^^^^^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyíl ti ér ben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik A z előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ h i v a la láb a (1 c f. fő i skála ny 0 m d á j a) küldendők. Lapunk a jövő é\bcn XV, évfolyamát kezdi meg. Hogyan igyekezett a közelmúltban hivatását jól betölteni, olvasóink széles köre. elfogulatlanul bizonyíthatja. Megyénk és városunk iegjelesbjei csoportosultak melléje, s lapjuknak ismerték el. üiven és önzetlenül szolgáltuk a közügyet, melynél nem egyszer egyenesen lapunk volt. a sikeres kezdeményező. Olvasóinkat minden más lapnál jóval előbb volt alkalmunk értesít* hetni az őket érdeklő dolgokról: megyei életünk legkisebb érdeke is gyors támogatóra talált lapunkban. Yezérczikkeinket a közélet szereplői írják, s tárczánk élénkségéről és érdekességéről folyton gondoskodunk nagyszámú munkatársaink. Ez irányban vezetjük lapunkat a jövő évben is, melynek kiadásánál lapunk előnyére gyökeres reformot létesítettünk. Előfizetési ár a régi marad: Egy évre. G frt; felévre 3 frl, negyedévre 1 frt 50 kr., melyet „A PÁPAI LAPOK" KIADÓ HIVATALÁBA PAPÁN kérünk ezimeztetni. A „PÁPAI LAPOK" szerkesztősége. A béke ünnepe. Misericordia et veritas obviaverunt sibi: iustitia, et pax osculatae sunt. Psalm. 8í, 11. A megváltás oekonoimájában okalapként szerepel ez igazság: hogy az első emberpár vétke miatt meghasonlás történt Isten és az emberiség között. A pártütő az ember volt. Egy hatalmas tábor állott azóta szemben a még hatalmasabb Úrral. A iustitia fenyegetőleg követelte a bűnös emberiség halába ítéltetését, a pax, a Caritas irgalomért esedezett. Leölte végre az igazságosság fegyverzetét: iustitia et pax osculatae sunt,. Ez ünnepélyes kibékülés emlékünnepét üli ma az egész kereszténység. Az igazságszolgáltatás, a munka szünetel; a békesség ünnepe ez! Jól esik tudnunk, hogy van legalább egy nap az évben, melyen a béke uralja a sziveket s nem zaklatja lázas tevéken \ T ség. A hitszónokok már régóta lesik az* alkalmat, midőn az isteni jóság csodálása meglágyítja a sziveket. Az isteni ige dús aratásának is napja ez. A gonoszság kezéből kihullik ma a tőr, mert szivéig hatott a szeretet parancsa, mely a jászolból hirdettetik. A világ sorsát intéző, csodált diplomaták ma nem szövik sophistikus okoskodásukat, visszavonulnak lelkük magányába s hallgatják az angyalok énekét: Békesség a földön a j óakaratu embereknek. Utánozzák az ártatlan gyermekeket, naivokká lesznek a szónak legnemesebb értelmében. Nem merik, vagy nem akarják bevallani, — de talán a kisded Jézus jászolához tették le a.megöl dhatlan kérdéseket. Üde légkörben érzi magát mindenki, még az is, ki gyarló testet lát csak a jászolban, nem jpedig testté lett Igét. Magyarázza cz a honnét tudja a mai nap báját; mi tudjuk, hogy a Magasságbelinek ereje az, mely meghódítja a sziveket, melytől a mai nap varázsát nyeri; ez vonul be ma a szegény kunyhójába ép ugy, mint a dúsgazdag termeibe, felszerelve a szeretet ós béke ajándokaival. A Magasságbeli az, ki szétküldi angyalait a világra, nem oly megbízatással, hogy Ítélőszék elé idézzék az emberiséget, hanem hogy a jászol trónusához siessen, honnét- szeretetet, alázatosságot tanuljon s szemlélje a jászol titkait; hogy elpanaszolja keserveit, feltárja aggodalmait, megköszönje az Ur jótéteményeit. Ez által a mai nap az Ur dicsőségének ünnepévé is magasztosul s valósággá alakul a megváltás kettős czélja: az Ur dicsősége, az emberiségbékessége — boldogsága, E kettő a mai kedves ünnep szellemi tartalma, melyet az angyalok kara is jelzett a szent éj titokkal teljes homályában. Siessünk az Ur üdvözlésére! Tárjuk ! fel szivünk zárait befogadására! SlCÓtOC-ő érm illán. Pápa. deczember hó 24 A gyermekek ünnepét üljük. Megélénkül a család; az iskolás fiút hazaszállítja a vasút, a kocsi édes jó szüleihez, kik szivszorulva lesik le a megérkezettről fejlődésének fázisait. A jövő reménye az ifjúság; ha ez fejlődik, a jövő fejlődik vele. Épen ezért az államélet egyik legfontosabb ága. az iskola ügy. Épen kapóra olvassuk a közoktatási ministernek most kiadott évi jelentését, mely bizony nem valami fényes karácsonyfát ajándékoz az iskola-barátoknak. (S ki ne volna e hazában barátja az iskoláknak?) A hazára és nemzetre nézve oly nagyérdekü népiskola, mely mint a vérkeringés futja be az ország testét, nem nyújt sok örömet. E tekintetben nem volt elég figyelem mikor a tanfelügyelők kinevezése történt, pedig ezt nem lehet eléggé fontos hivatalnak és hivatásnak tekinteni, ha meggondoljuk', hogy csak j hat porcentje a népiskolánknak állami: ll'/ a % községi és 83% felekezeti. — Igaz ugyan, hogy van nekünk egy elégjó népiskola törvényünk, de ki hajtja azt végre? Senki sem. Nincs elég erő hozzá. Innét van, hogy p. 0. 18S6-ban az iskolakötelezetteknek száma (6 évtől 15-ig) 2.324.735 volt. De csak 80 % jut az iskolába. Vagy nincs a ki behajtsa a szülőkön a bírságot vagy nem lehet rajtuk | behajtani. TARCZA. Tovább . . . Czél nélkül bolygóm a világot, Nyugalmat — sehol nem lelek. Epedve vágyom a magányért S enyhet —• nem ád a hűs berek. Hiába vonz, nem köt magához A sok kedves baráti kar: Vergődve vágy tovább repülni Lelkem e szárnyszegett Ikar! Mint sirjából kikelt Ahosvér Ma itt, holnap amott vagyok. Balvégzetem fojtó ködéből Egy titkos fény elém ragyog: Mint holdkóros futok nyomába Majd ismét, újra elvakit; S a tömkeleg közt tántorogva Keresek, űzök valakit. Szúró tövis ha vérzi lábam, Ha éget a sivó homok: Pihenni hajh hiába vágyom ! A vándor tovább imbolyog. S utamnak rémes zeg-zugából --- Agyambao borzad a velő . . . Az emlékezet banditái Gyilokkal törnek rám elő. Tovább! tovább ösztönz a doemon S én dőre — oly vakon hiszek: Czél nélkül bolygóm a világot Szirtek közt, hol kigyó sziszeg. S reményeim — e szent romokra; A sors harag tiporva hág 1 Éles karmát szivembe mártva : Mint éhes ölyv ragad — tovább. Tovább! tovább... s ha már lerogytam Szerelmem megrablott egéből Arczod bubája rám lövell: Mint Tantalus hő vágytól égek! . , . — Nem átkozlak óh sors még sem : Nem én! csak e kinzó gyönyörből Ne lenne többé ébredésem. Sooo £aj.o;>. Szalma-kunyhó és fekete kenyér. — Elbeszélés. — Irta: OLSAVSZKY LAJOS. (Vége.) Tegnap délelőtt a képkiállitáson találkoztam Elisenek az unokahugával. Kedves, jó leányka, a kivel nagyon szeretjük egymást, a nélkül, hogy szerelmesek lennénk egymásba: őszinte baráti vonzalom ez közöttünk. Már régen kívántam vele találkozni, mert tudom, hogy Elisenek bizalmasa. Csatlakoztam hozzá, miután, előbb szüleivel váltottam pár szót — és természetesen Eliseről beszélgettünk. Nem panaszkodtam, szégyeltem volna; ő azonban elárulta, hogy mindent tud és igy nem volt okom a titkolózásra. Elválásunknál megsúgta, hogy Elise a legelső találkozásunk alkalmával igen-igen erős próbának fog alávetni. A kíváncsiság és megvallom, némi rosz sejtelem is bántott; én tehát már délután Banniniéknál voltam, kogy mielőbb túlessem ezen az igen-igen erős próbán. A szülék délutáni álmukat aludták, Elise .fogadott. Kezdetben a napi eseményekről beszéltünk) majd áttértünk a magunk dolgára és közeli esküvőnkre. Egyszerre csak — mintha Eliset hirtelen kicserélték volna; — bájos arczárói eltűnt a mosolygás, erősen rám szegezte a tekintetét és kiszámított lassúsággal, minden szót hangsúlyozva kérdezte: — Igaz-e, hogy ön engemet csak a hozományom miatt akar nőül venni? Egy csöndes álom átölel ^mTs^^^x£oi ©iy 'Üti iv meUéKlet y+n oszolva. Megdermedtem ettől a rettenetes, ettől a vérfagyasztó vádtól: szörnyű szúrást éreztem az oldatomban és egy egész perez telt el, mig némileg magamhoz tértem. Felugrottam és eszeveszetten rohanni akartam a háznol, hogy soha többé át ne lépjem a küszöbét. Elise, a ki szemhunyorítás nélkül, feszült figyelemmel vigyázott arczomuak a legkisebb izmára is, megragadva a kezemet, visszatartott és leültetett. Engedelmeskedtem, mint az akaratuólküli gyerniek; pedig tombolni dühöngui szerettem volna. Szörnyű eszmém támadt. Miért nem jutott eszembe most a délelőtti figyelmeztetés? Irtózatos próba volt; de mégis csak próba. Most minden máskép lenne, ha est nem feledem el. A miut a széken helyemet ismét elfoglaltam, szömyü vkgy fogott el, a minden áron kielégítést szomjuzó bosszú vágya. Vér helyett tüz keringett az ereimben, dé emberfeletti erőfeszítéssel csendet parancsoltam a bensőmben duló orkánnak és lassan-lassan visszanyertem az idegeim felett való líraimat is. Eövid idő multán már semmi felindulás semlátszott rajtam. Elhatároztam kogy nagj^on megbüntetem Eliset a minősíthetetlen sértésért; noha tudtam, hogy magam fogok miatta szenvedni legjobban Már a bosszú is megfogamzott az agyamban. — Elise, szeret ön engemet? — Nem; — válaszolt Elise habozva és szemeit ismét fürkészó'en szegezve rám. Tálán azt hitte, hogy meghunnyászkodom a váratlan válaszra ós kérlelni fogóin, mert mosolyogni is megkíséreltem s folytattam a kérdezést. •— Akkor hát hogyan adhatta ön a beleegyezését, hogy férj és feleség legyünk; hogyan lehetett az arám? — Ismeretségünk első napjaiban ou nagyon megtetszett nekem és azt hittem, hogy már szeretem; csak későbben láttam be a tévedésemet. — Tehát már nem is tetszem? Elise ujva arezorara, sssegezte fürkésző tekinA bírságpénzből 42872 irt folyik be, pedig félmilliónál többre kellene ennek a statistikai adatok szerint rúgnia. Aztán a 12702 községből 10.602-nek van iskolája: 1767 község a szinét sem ismeri a népiskolának. Elő van irva. hogy a kir. tanfenügyelő minden évben legalább egyszer bejárja iskoláit. De van-e ilyen tanfelügyelő. Sőt a roppant nagy terjedelem miatt cgyátalában nem is lehet a törvény e parancsának eleget tenni. De hát akkor minek a törvény, ha nem lehet végrehajtani? Silány sors jut a néptanítóknak is, de 24000 néptanító közül alig van 10%, ki más államéhoz hasonlón volna fizetve. Ezer és ezer tanitó van, ki még a törvényes minimumot a 300 frt fizetést sem kapja meg. Váljon lehet-e ilyen viszonyok közt a népoktatás virágzásáról beszólni ? A néx>tanitóknak az állam érdekeinek legelső védőinek kellene lenniök; s a népiskolaügy az állam fen maradásának alapbiztosítéka. Örömöstebb fogadtunk volna karácsonyra egy kissé jobb kimutatást. Bár lehetne módja ez országnak, hogy ez orvoslást igénylő bajon mielőbb segíthetne. Pár szó a gazdaközönséghez. Nálunk Magyarországon a közjólét alapfeltételét a mezei gazdálkodás képezi, s ez képezi egyszersmind a nemzeti felvirágozás leglényegesebb sarkkövét is. Ha a mezei gazdálkodás nem virágzik, az anyagi jólét minden más tényezői is szenvednek. Az utóbbi években beállott mezőgazdasági válságok, sa mezőgazdasági termények alacsony árai meggyőzhették az ország lakosait kivétel nélkül arról; hogyha a gazdaközönség, s ezzel a mezei gazdálkodás kedvezőtlen viszonyok között áll, ugy a társadalom többi osztályai, s azzal egyúttal az ipar s kereskedelem is csak tengő-. dik, folytonosan sülyed, s előbbre nem fejlődhetik. tétét, ismét habozni látszott; de ezután leküzdve zavarát, határozott hangon válaszolta: — Nem sokkal jobban, mint akármelyik más ismerősöm. — Köszönetet mondok őszinteségeért és azt hasonló őszinteséggel viszonzom. — Figyelek. — Én sem szeretem önt és nem is szerettem soha. ... Azt a hatást láttad volna, kedves Pistám, melyet az én szavaim előidéztek. Olyat- a legjobb színésznő sem tud produkálni. Még miudig kevés volt nekem. Tudod czimbora, néha erőt vesz az emberen valami bomlott téboly, valami határtalan őrültség, hogy minden áron fájdalmakat akar szerezni másnak és a milyen mértékben nagyobbodik a saját kinja, olyan mértékben akarja fokozni a más szenvedését is. Ez a vágy uralkodott rajtam is; hatalmába kerített egészen. — Ugyvan Elise, — folytattam szavaimat, a vagyonát akartam megkeríteni, hogj- kényelemmel és jóléttel vehessem körül azt az egyszerű, de szép, kedves és szellemes kis varró-lányt, a ki imád engemet. Elise vádja csak szünyog-csipés volt; az én nyilatkozatom kígyó-marás, a melynek mérge rögtön oda talált, a hol nagyon fáj, ahol gyógyíthatatlanul sajog. Elise arczából eltűnt minden élet; olyan volt, mintha a sirból kelt volna kí. Eleintén kínosan vergődött, mint a megsebzett galamb; későbben pedig lassan meghajolt, mint parázs fölé tartott virág. Most már mehettem, hogy vissza ne térjek többet soha, soha. Elrohantam, de nem elég gyorsan; még meghallottam azt a panaszos, nehéz sóhajtást, a mely utánam szállott, I Ugy hiszem, hogy hallottam; lehet, hogy csak képzeltem. Szeretem Eliset még most is, nem is szerettem soha mást; igen jól tudod Pistám, hogy a varróleiuyról mondott dolog csak. mese.
