Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-05-16

Xlll. évfolyam. Mlegj eletillc Ml n d eii vaaá r n a Közérdekű sürgős közlésekre koronkinl rendkívüli számok is adatnak ki. Bcrmentetle.n tevdck, csak tsmert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p SZER fi. h i v at al á b a 0 - k o l lég i Ü m é p d l e l) Su

t küldendők. Pápa város h A gyapjuértékesités kérdése, (Két közlemény.) I. Reé Jenő ur, a Dunántúl egyik előkelő gazdája a „Pápai Lapokéban röviddel ezelőtt azt a fontos és tekintettel a közeli nyirési évadra, időszerű kérdést is vetette fel, hogy: Kifizeti-e magát a gyapjúnak gyári mosatása ? arra az eredményre jutva fejtegetéseivel, hogy a gyapjú gyári mosatása ma még nem fizeti ki magát. A gyapjuértékesités kérdése magában is elég fontos, tisztán elméleti alapon is vizsgálva azt juhtenyésztési szempontból, de kétségkívül öregbedik a kérdés fontossága, ha azzal kapcsolatban a modern technika egy elismert vivmányának: a gyári mosásnak a gazdára nézve való vonatkozásai vizsgáltatnak s ezen a nyomon az a tény derülne ki, hog • a gyári mosás a juhtenyésztonek kárával jár. Reé ur a saját tapasztalása alapján ezt az utóbbi körülményt constatálta s az a tény, hogy tapasztalásait nyilvánosan közleni szükségesnek tartotta, arra vall, hogy fellépésében némi irányzatosság vagy legalább is czélzatosság rejlik, intelem akar az lenni, — ha practice fogjuk fel a dolgot — gazdaközönségnek, hogy a gyári mosás, illetőleg gyapjúmosógyárak irányában ne igen viseltessenek bizalommal. Igy aztán a felvetett kérdés sokkal fontosabb, semhogy azt a gazdaközönség tüzetesebb megvitatás nélkül hagyhatná, s ez inditott minket is arra, hogy lapunkban a gyapjuértékesités kérdésének néhány szót szenteljünk különösen hangsúlyozva azt is, hogy a gyapjú eladás körüli tapasztalások olyszerü közlését, mint minő a szóban levő czikk, igen alkalmasnak tartjuk arra, hogy az érdekelt körökben az a nézet kapjon lábra, miszerint a gyapjuértékesités terén a gyapjumosó 20. szám " • • a t d s Pápa, 1886. május 16. Előfizetési dxjali. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij előre fizetendő. B élyegdíj mindig külö?i számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivat a láb a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. ágának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. j gyárak viszik a termelő hátrányára azt az úgynevezett „közvetítői" szerepet, mely a jelenlegi közkedveltségü jelszavak szerint a nemzeti productió védelmének útjában álló eszköz s mely ellen igen nagy a hajlandóság folyton a hadakozásra. Az ily módon életre hozott és táplált nézetek azonban esetleg károsak is lehetnek magára az ügyre nézve, mely a gazda érdekeivel azonos s íőleg ebből a szempontból hivjuk fel a t. olvasóink ügyeimét első sorban is a Reé Jenő ur emiitett czikkére és az azt követő, a némileg megtámadottnak látszó érdekelt fél részéről közlés végett lapunknak átadott válaszfejtegetésekre. Reé ur ezek szerint a gyapjú gyári mosását az általa tett tapasztalás alapján hátrányosabbnak tartja mint a saját n3'ilatkozata szerint is elég sok nehézséggel és bajjal járó háti mosást. Ezzel izemben mindenekelőtt azt az indokolt kérdést kell tenni, vájjon ez az egy eset melyben a nevezett gazda a gyári mosást hátrányosnak tapasztalta, elég nyomatékos-e arra nézve, hogy annak hálátlan voltát bizonyítsa? Részünkről e tekintetben teljesen méltáiryosnak tartjuk az e kérdésben alább illetékesen nyilatkozó gyapjumosó gyári érdekelt félnek ama érvelését, hogy viszont nem egy, de igen számos gazda nagyon megelégedetten szól a gyári mosás által elért eredményekről, még pedig a legújabb időkből, melyek alatt a gyapjuárak oly bámulatosan alászállottak. Épen a legszámitóbb gazdák, kereskedéssel is foglalkozó bérlők és oly gyapjutcrmolők adják gyapjutermésüket gyári mosásba, kik ismeretesek és méltán ismeretesek arról, hogy nagyon számító gazdák, a kik csak olyan ujitást vagy olyan módokat követnek, melyekre nézve a „kétszer-kettő" alapelvei szerint látják és tapasztalják, hogy az többet ér mint más rendszer. A pénzügyi szempont körül tehát a T Á R C Z A. CSENDES ESTE Csendes este, méla éjen Elmerengek néha mélyen S fátyolán a bus jövőnek Gondolatim képet szőnek . . . , S mintha tudnám, mintha látnám, Hogy e kinos földi pályán, Lelkemben még mennyi bánat Szenvedés fellege támad! Mintha lelkem arról tudna Jó és rosz közt ingadozna Mig a remény ködbe mélyed, Mennyi harcot vív az élet! Csendes este, méla éjen Elmerengek néha mélyen S fátyolán a bus jövőnek Gondolatim képet szőnek .... S mintha tudnám, mintha látnám, Hogy a küzdés véghatárán Mily kínossá lesz az élet Ha az ábránd semmivé lett .... Mikor annyi küzdelembe Kifáradva, kimerülve Látni, hogy az mind csak álom Melyért küzdénk e világon! 3". 5C. És mégis! . . . — Beszély. Irta Gizella. — Lassan haladt a zárt kocsi egy csendes hosszú utcán, melynek egyik oldalán a magas földszintes házak mint láncszemek egyformák s összekötve sorakoztak egymás mellé. — Oly kihalt volt itt a város, csak a kerekek zörgése viszhangzott tompán a csendben. Végre egy kapu előtt megállott, mely felett nagy betűkkel a felirat hirdeté — »Kedely, elmebetegek és hülék gyógyintézete.« Fátyolozott nő s egy férfi száltak ki a kocsiból s midőn csengetés után a zár megnyílt és ott két egyén megjelent — ezek segítségével még egy férfit emeltek ki, kinek mogorva tekintete elárulá a zavart elmét. Szegény Gorgett, férjét kiséré ide házi orvosa segítségével, ide e szomorú helyre. Csinosan berendezett salonban ül egyedül, hol annyi szép tárgy szolgálhatna szórakozásul, kedves kis aquarium virgoncz halakkal, vizi növényekkel telve — a falon érdekes festvények, asztalokon hírlapok, könyvek, hímzések, de mindezt figyelembe sem veszi, csakis szomorú helyzete foglalkoztatja. Halvány arcán egy egy köny pereg le, hisz élte fiatal évei már tova tűntek és a boldogságot csakis ábrándjaiban ismerte. De mi is a boldogság, tanakodék tovább fűzve gondolatait, egy egy előtörő napsugár, mely ha megjelen, oly szép fényben világítja a valót, remegve marasztalnánk — hogy gyönyörködhessünk tovább is e ritka érzeményben mit előidéz, azonban tova tűnik, — megsemmisül, mint a felszálló szines szappan buborék l — Pedig más sorsra lett volna érdemes, végzete oly emberhez fűzé, ki sohasem bírta felfogni lelkületét, de nem is foglalkozott neje szellemi világával, úgy egyedül magára hagyatva, haladt élte pályáján, csakis a kötelesség érzet vezeté, még családi örömöktől is megfosztva. Szomorú merengésit az orvosok zavarták. Asszonyom, monda Holman az intézet orvosa — igen szomorú kötelességet kell teljesitenem, miután ön egyedüli, ki a beteghez közel áll. Hisz házi orvosom elkészített a legborzasztóbbra, monda fájdalmasan Gorgett. Valóban itt mentségről szó sincs, folytatá Holman, sőt a legfőbb ideje volt férjét ide hozni, mert igen komoly tüneteket vettem észre nála. Reé ur tapasztalása nem lehet döntő, mert ezzel szemben a gyári mosás előnyösebb volta mellett lenyomja a mérleget ama tény, hogy pl. az I. magyar gyapjumosó gyárnak legrégibb, consequens és folytonos cliensei körében igen sok „számító" gazda van, kik ezzel a systemával teljesen meg voltak és vanak elégedve. A nevezett társulat elnöksége ama — általunk is helyeselyt — nézetben lévén, hogy a gyapjú gyári mosásának előnyei most még határozottabban előtérbe nyomulnak, s hogy a gazdaközönség ügyének érdekében áll a felvilágosítás, most inkább mint valaha, szives volt felajánlani lapunk szerkesztőségének egy egész sorozatát az elismerő nyilatkozatoknak, melyek épen annak ellenkezőjét bizonyítják, a mit Reé ur állitott fel conclusiójában, azt nevezetesen, hogy a gyári mosás elöiryösebb mint a háti mosás. Elégnek tartjuk ezen nekünk bemutatót nyilatkozatokból azt a tényt constatálni, hogy azok egytől egyig kiemelik a nevezett társulat hasznos tevékenységét, sőt nem kevesen igazi hála és lekötelezettség hangján szavaznak a társulatnak köszönetet. Ilyen nyilatkozatok Biedermann Rudolf (Mosgó), a szombathelyi uradalom, Skublics Sándor (ZalaSzt.-Mihály), Dessowífy (Vanyarcz), Sváb és Bagi (Csongrád), a Metternich hercegi bajna-biai uradalom, Beökönyi Victor (Dotk,) pakraczi uradalom, Wenckheim Antal gróf (Csorvás), gr. Csekonics-féle, báró Kőnigswarter-féle, a Schosbergerfóle, gvóf Brunswick-féle, az Albrecht főherczeg béltyei, a sárvári, m.-óvári, a Hazay-félo bátorkeszi uradalmak stb. stb. kiváló juhtonyésztő gazdák és uradalmak részéről eléggé nyomatékosak a tekintetben, hogy a gazdái érdekeknek a gyári mosással való összhangját kétségtelennek tartsuk. De kérem orvos ur, én is itt akarok maradni, én ápolni akarom, mert el nem hagyhatom, rokonaival úgyis rég szakított, ki törődnék vele. De asszonyom, mit gondol, hisz ez az intézet szabályai ellen van, erről szó sem lehet, kedélyére de egészségére si kártékonyán hatna az itt lét, de ha még használna férjének, higyje meg csak ártalmára lenne, mert túlizgatott képzelmét csak növelné látása. Nyugodjék meg e tekintetben oly ápolásban, gondban fog részesülni, tudakozódhatik bármikor utána, de nem hiszem, hogy egyhamar viszont láthatja. Gorgett zokogásban tört ki, elhagyni talán örökre azt, kivel annyi éveken át, ha nem is boldogan, de elvégre keresztül küzdötte magát az élet nehézségein, s most csakugyan támasz nélkül kilépni a nagy világba, ez a tudat mégis megtörte. Asszonyom, monda gyengéden házi orvosa, hisz ugy megigéré, hogy erös fog lenni és most mégis csak elhagyja feltevése ? Igaza van, kérem Holman ur vezessen, óhajtanám kissé megismerni szegény férjem uj lakhelyét. Mindhárman távoztak, Holman ki nemcsak hires elmegyógyász volt, de társadalmilag igen kedvelt müveit egyén, kihez betegjei is annyira ragaszkodtak, iparkodott Gorgettet kissé elvonni saját szomorúságától és elvezette a nagy park külön külön kis villáiba, hol egy-egy beteg lakosztálya volt. Érdekkel hallgatá Plolman magyarázatát a különféle esetekről,, s miután a meleg tavaszi nap többnyire kicsalá szegényeket, amint megpillantá öt egy fiatal lány, rögtön feléje tartott, levelet adott át neki, esdve kérve, — ngy-e feladja doktor úr még ma? — Hogy ne tenném meg, igére nyájasan. A levél azonban csak nálam mar^.d, monda Gorgettnek, szegény lánykát szerelmi csalódás tevé kedély beteggé — most is neki ir, monda a levélre pillantva. Városi közgyűlés. 1886. május hó 8-án. Woita József polgármester az ülést megnyitván, a mult ülés jegyzökönyvének felolvasása után a jegyzőkönyv hitelesítésére Antal Gábor, Kolossváry Gyula, Lazányi Béla, Fischer Adolf, Heim Ignácz képviselőket nevezi ki. Dr. Lövy László képviselő kérdést intéz a rendőrkapitányhoz az iránt, hogy miután a városban veszett ebek jártak, s ezek által marások is bizonyosan történtek, minő óvintézkedéseket tett e tekintetben? annyit a lapokból tud, hogy az ebeknek 3 hónapon át zárva tartása elrendeltetett, később ugy értesült, hogy az ebeknek szájkosár nélkül az utczára bocsátása eltiltatott, kérdi, hogy ezen intézkedések foganatosítása miként elllenöriztetik ? mert lát ebeket az utczán szájkosár nélkül; ö tehát helyesnek vélné nemcsak az ily ebek elfogatását, de gazdáiknak megbüntetését is elrendelni; a kapitánynak ezen kérdésre adott azon felvilágosító válasza, miszerint a szájkosár nélkül az utczán járó ebeknek elfogdozása, s kiirtása a gyepmesternek szigorúan meghagyva van, s e czélból a czirkálás naponta történik, az elfogott ily ebek rögtön kiirtatnak, a mellett, hogy városunkban veszett eb kóborlásának esete csak kettő merült fel, melyek vidékről bevetődött ebek voltak : megnyugtató tudomásul vétett. Szövő gyárnak állítólag a ministeriumnál tervbe vett felállítása esetére ennek városunk részére leendő megnyerhetése végett a kellő lépések megtétele iránti indítványa Voyta Adolf képviselőnek felolvastatván : Helyesléssel fogadtatott, s az ügy mibenlétéről biztos tudomás szerzése után ez érdemben a nm. m. kir. ipar- és kereskedelmi ministeriumhoz városunk helyi viszonyait kimerítően ismertető felterjesztést intézni — közreműködésre a főispán és azorsz. képviselő urakat felkérni, sőt a nm. ministeriumnál, ugy a főispán ur ö méltóságánál is küldöttség által minden telhető uton-módon sikeres eredményre törekedni elhatároztatott. A gyám és alapitványi pénztár 1885-ik évi mindennemű számadásai megvizsgálására vonatkozó előterjesztése a pénzügyi szakbizottságnak, s egyúttal az ebben foglalt nehézségekre nézve városi ügyész ur, valamint a városi tanács részéről is felvilágosítást tartalmazó nyilatkozatok tételenkint tárgyaltatván: 1. Minthogy a számadások, ugy a kezelés, mint az összeállítás tekintetéből helyesnek találtattak, Vélsz Mihály pénztárnok urnák ezekre nézve a további felelőség De meg fog gyógyulni ugy-e bár? Meg, de még egy évet kell valószínűleg itt töltenie. Hogy érzi magát báróné? kérdé Holman egy idős nőtől, kit hímzéssel foglalkozva, több nő vett körül. — Oh a legjobban doktor ur, a legjobban, felelt bólintgatva. Ez örökös lakóm szegény, monda tovább menve Holman, gazdag családja gondoskodik, hogy minden óhaja a helyzethez mérve meglegyen, — igy ápolónőt kettőt, szobaleányt kettőt tart, öltözködik, eszik, alszik, a kül nagy világról nincs tudomása. Most egy más nőhöz értek , ki össze kulcsolt kezekkel, ég felé fordított szemekkel hörgésszerüen fohászkodott — ápolónéja Holmannak sugá, most imádkozik. Mély részvéttel tekintett reá, de a beteg észre sem vevé jelenlétét. Szegény asszony, gyermeke halála zavara meg, még soká fog a javulás beállani. Gorgett érdekkel és részvéttel hallgatá Holman minden szavát, ki még a szobákba vezeté őket, melyek csínnal és tisztán voltak berendezve, minden beteg mellett külön ápoló — bár ezek csendes betegjeim, monda Holman, kik itt laknak, még sincs szegletes bútor, éles eszköz rendelkezésükre, mind alacsonyak az ablakok, — voltak betegjeim, kik felgyógyulásuk után sem akarták elhagyni e helyet. Oh még magam is igy tudnék tenni, feleié Gorgett, hisz oly kedvesen van minden berendezve, az a csend, mi itt körülvesz, e szép park, a figyelem, gyengédség, melylyel orvos ur irányukban van, nem csodálom, ha ép elmével is megkedvelik az itt lakást. Holman figyelmesen tekintett Gorgettre, ki önkényt ejté ki e szavakat, nem is sejtve, hogy az orvosra mily hatást gyakoroltak azok. Köszönöm doktor ur szívességét folytatás 20