Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-03-21

Alegj elerxilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkinl rendkívüli számok is adatnak" ki. Bermentetlen lev. lek, csak ismert kezekről' fogadtatnakiU'. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a i a p SZER K h i r a I a l á It a (í) - // öllé g i H é p -i l c i) küldendők. ^i-^^^ _________ _ , Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre _? frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajczár. A dij eleire fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivat a láb a I (ref. főiskola nyomdája) küldendők. H^^^^^H •^HHfiaifli ^^J^^ ^B^H^lH •^•^^^•V HB/S Mju^niiitorin in_,

iir

^

^^--iMMy^u^

nu^T Pápa város hatóságának és több pápai, spápavitíéki egyes ü leinek hivatalosközlönye. Ä párbér és kongrua-kérdés. Kezd lassankint kibontakozni a soraink czirnéül választott kérdés az elméleti discussiók homályából. A kormány kinevezte azon bizottságot, mely az előzetes „megbeszéléseket", az u. n. előtanulmányokat tenni fogja. Kezdetnek nem sok, habár mégis valami. A. semminél annyival jobb, hogy van most már legalább valami forum, mit nógatni, sürgetni lehet. E bizottság „előtanulmányai"-ra kétségtelenül kíváncsiak lehetünk. Szerén}' nézetem szerint a tanulmányozásokkal már csordultig volnánk; s igy ki magára a megoldásra mond terveket, többet tesz, mintha éjt nappallá tesz a források és egyéb nagy tanulmányok áttanulmányozásáért. E nagyfontosságú kérdést a képviselőház is érdekkel tárgyalta a minap. A megoldás sikerét én legalább egyfelől a párbér és a vele egybefüggő stóla intézmény reformjától; s másfelől a róm. kath. egyház czéljaira szolgáló kath. alapok jövedelmeinek a tényleges állapotoknak megfelelő kiosztásában látom. Az elsőre nézve reformul hoznám be, hog3^ mindenütt, hol eddig a nemesek és azok példájára a honoratiorok a kath. parochia hiveinek évi állandó szolgáltatásaiban nem vesznek részt, — ott a nemesek és honoratiorok is tartozzanak saját lelkészük ellátásához hozzájárulni. Ez felel meg a párbér lényegének is, mert az ugy is csak ellenszolgáltatás azon lelki javakért, miket minden parochiabeli. különbség nélkül élvez. Ez felel meg a párbér lényegének is, mert az úgyis csak ellenszolgáltatás azon lelki javakért, miket minden parochiabeli, különbség nélkül élvez. Ez általános adózási princípium behozatalával nevezetes jövödelmi forrás biztosíttatnék a kath. lelkészek javára, mert a sok parochiában feleslegessé vált vallásalapíéle kiutalások más szegényebb parochiákra lennének fordíthatók. E reformmal kapcsolatban el kellene ejteni a mai kivetési módját a párbértehernek, mert az csakugyan alig igazolI ható mai napság, hogy a legszegényebb cseléd csak annyit fizessen a lelkésznek, kántornak és egyházfinak, mint a leggazdagabb. Mindenkinek vagyonához mérten kellene járulnia lelkésze stb. ellátásához. Ezen reform elfogadásával a lelkész jövedelme is sokkal biztosabb és reálisabb alapra lenne fektetve, mert a jobbmóduaktól könnyebben lehet behajtani az egyházadót, mint ellenkezőleg! A kath. alapok jövedelmeinek a jelenlegi viszonyoknak megfelelő kiosztása is a kérdés egyik megoldási módozata. Az emiitettem tervek keresztülvitele után nagyon természetesen egy nagy része a kath. alapok jövedelmeinek szabaddá lenne téve, s ez is a congrua emelésére lenne forditható. Az is megfontolandó terv, hogy a vacantilban lévő főpapi stallumok intercalaris jövedelmei szintén e célra volnának fordítandók. Lehetne végül a cultusbudgetbe is felvenni az „egyházi czélok" tételével a legelkerülhetlenebbül szükséges összeget. Ha minden más vallás kap az államtól évi segélyt, teljes joga van ehhez a róm. kath. egyháznak is. Ezek volnának nézetem szerint a legkönnyebben keresztülvihető tervek, melyeket nagyon természetesen egy reális alapra fektetett jövedelmi kataszternek kell megelőznie. A kérdés mindenképen körmünkre égett. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, a gyors megoldás szükségét. A kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék, I mióta meghozta a párbérintézményre vonatkozó döntvényeit, a kérdés még jobban nyert jelentőségében és súlyában. I Mert az kétségtelen, hogy a nem katholikusok most már támaszkodni fognak a Curia elvi jelentőségű döntvényeire, s egj'enesen meg fogják tagadni az általuk eddig telj esitett párbérszolgáltatásokat; — az kétségtelen, hogy ezentúl ugy a bírói, mint a közigazgatási praxisban e döntvény fog irányadónak elismertetni, mi által aztán a kath. lelkészek (itt e helyen ezúttal csak ezekről szólunk) nagy anyagi veszteséget fognak szenvedni. A mult év első hónapjában, mikor e kérdést a „Veszprémi Közlöny" szerkesztőségének szives felhivására megpendítettem, már akkor utaltam arra, hogy e kérdésben a kir. Curia is, igen valószínűleg ugy fog ítélni, hogy a házak és telkek szerint kivetett párbér nem dologi teher. Ez álláspontot fejtettem ki én akkor, s a kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék, nekem adott igazat. Most már tehát azoknak is, kik más jogi nézetben voltak, meg kell hajolniok az illetékes fórum döntő szava előtt. Semmiféle reeriminatio itt többé nem használ. Sőt erős a hitem, hogy ha épen katholikus részről már eleve elfogadták volna a jogtörténelmi fejlődésből kiindult, s ma már bíróilag is ez értelemben eldöntött azon álláspontot, hogy (eltekintve a szerződéses kivételektől,) a házak és telkek szerint kivetett párbér nem dologi teher: ma már jóval elébb volnánk a kérdés sikeres megoldásában. Annyi tény, hogy csekélységem, mint mindazok, kik a jogtörténelmi igazság mi voltjárói meggyőződve, a párbér közjogi természete mellett foglaltunk állást, — ezt nem tettük és nem akartuk tenni a kath. lelkészek anyagi rovására. Épen azért sürgetem én ma, mikor a legfőbb birói tekintély a mi álláspontunkat sanctionálta, — sürgetem kétszeres erővel a kath. lelkészeknek jogos kárpótlását. 3Ä megyeház építése kérdéséhez. Nincs könnyebb dolog mint készakarva megcsinálni valamit. Igy lehet megcsinálni a közvéleményt is, ha az elég jó bolond, s felül azoknak, kik csak játszani szeretnek vele. E lapok múlt számában ellett mondva hűségesen, hogy soha senkinek esze ágában sem volt sem a meTARCZA. DALOK. 1. Kinyilik a tavasz első virága, Alkonyatkor — estelenkint harmat esik le rája, Harmat hűlt le estelenkint, hajnalonkint reája, Csókolgatja reggelenkint a kelő nap sugara. Tavasz vagy te — édes kincsem angyalom, Virág is vagy,— néha-néha harmat is van arezodon, Bánat harmat ..jaj be nekem le csókolnom nem [lehet: Ez epeszt el, ez hervaszt el nem sokára engemet! II. Majd nyár után az öszi nap is eljő, Hideg széllé változik át a szellő; Lehull a fa levele és virága .... Hiában sir édes anyjuk, a szép tavasz utánna. Nekem is az lesz a sorsom, ugy lehet, Ha a szived oly hideg, és nem szeret: Te is aztán könnyezhetel utánnam, Már akkor én, azt egy cseppet se bánom! . . . Saal $otvávi>. Akorcsolya-tálon. »Az Arany Griff szálloda disztermében tartandó korcsolya-balra.« Igy szólít a meghívó. Diszterem? És nem tudtam magamba folytani egy mosolyt. És szinte véltem hallani a nagyzás nevetséges hangjait, — és látni a némelyek által oly szánó komolysággal végig játszó kaczagtató Vígjátékot: »Fenn az ernyő nincsen kas.« Hanem, csalódtam. Igazat irt e lapok újdondásza: »a rendezőség az Arany Griff nagytermét valóban díszteremmé varázsoltatta ez éjjelre átt.« — Ide csak én teszek pontot; — rovatvezető barátunk folytatta, — elmondta a mikéntet egész részletesen , — a Makart-csokrokat is színdússá avanzsiroztatta, --és most én kénytelen vagyok önöket a mult heti számra utalni. Mért ismétlésekbe bocsátkozni: unalmas lenni nem akarok, — erre csak a szerelmeseknek van privilégiumuk, — engemet pedig a mostani gyengéd viszonyoktól, a melyekben több a hiúság, mintáz érzelem,— a számitás, mint az odaadás,— a családi tanács határozatai, mint a lovag hő szavai, — a látszat, mint a való, — a mindennapiság iránt való ellenszenv, nagyon is sdreisrit«ben tart. Csak annyit mondok tehát, hogy tizenhárom év óta látogatom táneztermünk nem mindig fényes parkettjét, — az ár az mindig fényes, — hanem annak díszítései egy izben sem leptek meg oly méretben , mint fiatalságunk idei bálján. — Voltak fényesebbek, lehettek költségesebbek, de ily keresetlen egyszerüségiiek és még is minden tekintetben elegánsak — alig. A megunt virágdísz helyett, szövet és dísznövényekkel való ékités fogadott. Annak nagy arányai, sikerült öszhangja, és ritka ügyességre valló kivitele szerzett elismerést Leseticzkynek, «1 készitö kárpitosnak; ezeknek választékos és változatos beosztása és csoportosítása árulta el minden lépten a szakavatott rendelkező kéz finom nyomait, Heykál Ede uradalmi fökertészét. — A rendezőség teljesen meglehet elégedve. Magával az árral is. S e tekintetben első sorban Steiner Ignáczczal, ki oly mérsékelten hagyta szabdalni, gyűrni és lyukkatni drága kasmir végeit. Alighanem is »cherchez la fennrae« .... Egymásután repülnek tova a párok a csillárok alatt. Fénylök, de korántsem fényárban úszók. Makó messze esik Jeruzsálemtől. Pedig párját ritkító, hasonló vidéki városokban alig lelhető, magában is kiváló diszességü táneztermünk méltán megérdemelné azt. Akkor igazán büszkék lehetnénk rá. Igy ugy vagyunk vele, mint a legtöbb modern nevelésű lánynyal: kinyiinak az ajkak, és menten elrebben az illúzió, a mit az üde bájak igéző körvonalai keltettek. Nincs elég fény — a szívben ! Itt is, nincs elég fény — a gyertyákban. S eloszlik este a kedves benyomás, mit gyakorolt rád nappal. E még nem ís kőolajjal való világítás ugy veszi ki magát a gáz -- s a villamfény korszakában , mint a „Hotel zum Goldenen Greifen," a „Restauration" és a többi, — a magyar közmivelödési egyesületek idejében.—Te „Pápa vidéki!" mielőtt Iharkutra, Jákóra térsz,— „tekints ide,— tekints oda." * Mennyi szebbnél szebb toalett! Nem a fény, a csin uralkodik rajtuk. Mintha csak versenyre keltek volna hölgyeink, bemutatni unom Ízlésüket. »Ali!« — és megfordulnak a barbár frakkosok is, hogy tovább gyönyörködhessenek. Ihász Lajosné haladott el mellettük. — Miért is nem vagyok fővárosi reporter, hogy leirhatnám ez öltözéket! S annál inkább, mert szolgálatot tennék vele hölgyeink nagy részének. A távollevőknek, kik bálokra is csak jótékonyságból járnak.— „Az egyletért kiállunk a parkettre is; másért karzatra sem megyünk." És mégis csuda! koznak, hogy náluk nem kifogástalan a fiatalság. Hölgyeim, — figyelmes rendezővé — figyelem teszi az embert. 'et Mennyi túrtánczi Jegyzi meg valaki mellettem, — Nagyon helyesen. A sok csárdái meggyegyülésen, sem a hírlapokban rosszalni az új székház építését és annak tervét. S csak most, mikor még ha a legigazságosabb nézetet tolmácsolnák is az illetők, sem lehet a dolgon segíteni, állnak elő az elmúlt eső felesleges köpenyével. Most aztán megcsinálni akarják a közvéleményt, melyet legkönnyebb dolog megcsinálni, ha az ember rémséges hangon elmeséli, hogy milyen borzasztó adót akarnak megint a szegény népre vetni, pedig már is leroskadunk az adók terhe alatt .stb. stb. De mindez csak szép szónoki fogás. Tapsol neki mindenki, a ki nem látja a köpenyeg alatt a — lólábat. Minekünk, pápaiaknak és vidékének semmi különös kedvünk nincs hozzá, hogy épen mi lelkesüljünk azon, hogy Veszprém városa egy monumentális szép épülettel gazdagodik. Azonban ha ezt a vármegyei közgyűlés már megszavazta, s ha az erről szóló tervet jóváhagyta : — mi vagyunk elsők, kik a czéltalan és a voltaképen már meg nem másítható ügyben helytelenítjük a kedélyek felesleges és hiába való felizgatását. Ez a szerep csak a demagóké, kik tapsot akarnak szerezni a félrevezetett néptől. Azon eljárás ellen azonban, hogy az egész megyeház építés ügyének állítólagos ódiumát egy emberre, s épen köztiszteletben álló szeretett alispánunkra akarják a zavarosban halászni akarók kenni, ezen eljárás ellen határozottan tiltakozunk. Epen az alispán volt az, ki mint a megyegyülés által megválasztott küldöttség elnöke, elnöki megnyitó beszédjében, kijelenté, hogy ö a bizottság tanácskozásaiban, semmiféle szempontból egyáltalán részt nem vesz, de egyszerűen elnöki tiszténél fogva vezetni fogja az ülést, s kimondja a határozatot, mit a bizottság megfog szavazni. S ez igy is történt. V é g h e 1 y Dezső alispán , egyetlenegy ülésben sem tért el elnöki helyes enuntiátiójától. Hagyta a tőle is független bizottságot működni, s annak tanácskozásaira — igen helyesen •— nehogy félremagyaráztassék, semmiféle közbeszólás, vagy épen felszólalás által semmiféle befolyást nem gyakorolt. Egyesegyedül csak azon bizottság, melyet maga a vármegyei közgyűlés e czélból megválasztott, határozott a megyeház építésének kérdésében, s határozatait majdnem minden alkalommal egyhangúlag, vagy alig számba vehető kisebbség ellen, hozta meg. S igy minden jóért, vagy minden állítólagos (?) rosszért csak a bizottság felelős. Az a ki most Véghely Dezső aüspán ellen szeretne hamis közvéleményt kelteni; az nem ismeri a viszonyokat, annak fogalma sincs, mik történtek s kik által ez ügyben s az az egész csinálni akart, rontója az általános jó kedvnek. Végig tánczoljuk egygyel. Hogy aztán minden hölgynek megvan-e a maga egygye, — ott a czigány előtt; abban a tolongásban és tömkelegben ugyan ki gondol reá. Fura egy divat! »N. N.-nel tánczoltam a szupécsárdást. És ez jelent legalább is egy órát. Miért is nem tart egész az oltárig, — boldog pár lenne belőlük: nem fognák egyhamar megunni egymást. — Ellenben a túrtánczokkal együtt jár a gyakori tánczosnöváltoztatás, s igy nagyobb is a lehetőség, hogy nem csak egyesek, — mindenki jól fog mulatni. A mi a czél. — S aztán ne feledjük, hogy a »Libes Brief« hangjai keltette jó kedv is egészen más, mint a mi a »Here, tyu-tyu«-ra támad. —Az finom, — ez nem díszterembe illő. — Nem volna szavam, ha ugy járnók nemzeti kecses tánezunkat, mint csak a hetvenes években is, a mikor még nem volt kiforgatva előkelősége- és délczegségéből, s a mikor még nem szoktak abban pongyoláskodni a fiatal óriások a fesztelenség czége alatt. De a miként mostanság cselekszik azt, — annál különbet már a falu legényei sem produkálnak bucsun vagy lakodalomban. Elitbál és ezek között pedig, mintha volna egy kis különbség. — Még csak a »literes« hiányzik a fenntartott kézben, hogy teljes legyen a kép. A mint hogy a hét vármegye bálján meg is kísérlettek a falu fiatal urai pezsgős pohárral helyetesitni azt. — De itt már állj meg tollam: szokásod ellenére — vastagon találnál fogni. Kipirult, mosolygó, elégedett arcokat látok mindenütt; és nem sérti füleimet a szokásos parlagias heje-huja. Meglátszik: kellő mederben tartja a rendezőség a csárdásokat. Félhétkor végződik is a bál. Mire nem volt példa hetvenhét óta. Ez évben történt a jogászbálon, hogy Zarka Dénesné, a bálanya szeretétreméltósága 12