Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-02-28

Koritschoner Gyuláné, Krausz Adolfné, Krausz Sándorné, Krausz Vilmosné, Kukart Karolin, Kuthy Ödönné, Laucher Antalné, Leseticky Vencelné, Lövy Betti, Lövy Ignáczné, Lővy Lipótné, Mezricky Károlyné, Metzli Kamiiné, Nagy Boldizsárné, Nagy Károlyné, Neuhauser Imréné, Nieszner Józsefné, Orán Erzsébet, Ovenden Albertné, Paiss Farkasné, Pap Amely, Pelárgus Józsefné, Piacsek Gyuláné, Polcz Pálné, Polcz Lujza, Poppy Mátyásné, Prauer Károlyné, Rátz Gyuláné, Regner Józsefné, Relle Sándorné, Sarlay Gyuláné, Schlesinger Sámuelné , Schlesinger Ferenczné, Schlesinger Mórné, Stein Pálné, Schoor Arminné, Schmideg Sámuelné, Spitzer Jakabné, Steiner Miksáné, Steiner Vilmosné, Stricker Adolfné, özv. Szabó Józsefné, Szalay Gézáné, Szenté Gáborné, Sziklay Zoltánné, Szinger Cecília, Szinger Teréz, Szinger Jakabné, Szupics Antalné, Szöllösy Pálné, Tamasics Józsefné, Tancer Andrásné, Török Jánosné, Ungár Virginia, Valdman Rozália, Vargha Ferenczné, Vargha Józsefné, Vass Jánosné, Veisz Sámuelné, Vinkovics Sándorné, öszszesen 97-en. A tag gyűjtés körül valóban elismerésre méltó buzgalmat fejtettek ki a választmányi tagok, különösen ha tekintetbe vesszük a rendkívül alkalmatlan időjárást, mely a gyűjtés idejében uralkodott. Tekintettel arra, hogy az alapszabályok ugy intézkednek, miszerint a tagok »fizetesi kötelezettsége 3 évig tart, de hallgatag továbbra is kiterjeszthető,« jövőre nézve azon határozatot hozta a választmány, hogy a tagsági kötelezettséget 3 éven tul is hallgatag kiterjesztettnek tekinti, a régi tagok újra aláíratását mellőzi, hanem minden év végén a tagok számát csak is uj tagok beiratásával fogja szaporítani, s ezen intézkedését a tisztelt közgyűlésnek helybenhagyás végett ezennel tudomására hozza. A tag-gyüjtés bevégezte után kibocsáttattak a szavazó ivek s felhivattak az egyleti tagok a választmányi tagoknak a jövő 3 évre való megválasztására. A kitűzött határnapig beadatott 110 szavazó iv, a melyek felbontatván, a szavazatok össze számittattak. A szavazás eredménye szinte a mai közgyűlés elé fog terjesztetni, s azon legtöbb szavazatot nyert 40 tagból, a kik a választmányi tagságot elfogadni hajlandóknak nyilatkoztak, lesz az elnök, alelnök, pénztárnok, gondnok magválasztandó, a többiek pedig 3 évre választmányi tagokul fognak kijelentetni. Az alakulás ily kedvező előzményei után méltán lehetünk a legszebb reményekkel eltelve egyletünknek a legközelebbi jövőben való működése iránt; biztosan várhatjuk, hogy mindazok, kik aláírásukkal jelentették ki szándékukat, hogy jövőben is áldozatot fognak hozni a nyomor és ínség enyhítésére, segélyt adván vallás, kor és nemkülönbség tekintetbe vétele nélkül, a mint ezt alapszabályunk az egylet céljául kitűzi, Ígéretüket be is fogják váltani. Biztosan várhatjuk és reménylhetjük, hogy egyletünk, mely eddig is számba vehető tényező volt városunk társadalmi életében, jövőre még inkább fog jótékonyan hatni a társadalmi élet felvirágoztatására. És ha a jelek, melyekből véleményemet merítem, nem csalnak, nekem ugy látszik, hogy nőegyletünkre a társadalmi ellentéteket összeolvasztó befolyása s ez iránybani hivatásának betöltése tekintetéből most még nagyobb szerep vár, mint egyletünk alakulásakor. Nekem ugy tetszik, hogy hazánkban a társadalmi téren mai nap nem uralkodik azon közös, általános rokonérzeten, jóakaraton s bizalmon alapuló közszellem, mely egyletünket keletkezésekor bölcsőjében körüllebegte, s a melyből fejlődésében s működésében azóta mindig erejét merítette. An nál inkább szükséges tehát, hogy egyletünk, mely tagjai között nem ismer vallás, rang, osztály különbséget, hanem minden elkülönzésre, szétválásra, visszavonásra irányuló hajlamot és törekvést öszszeolvaszt a mások iránti részvétben, a közjótékonyság gyakorlásában: hasonló hatással legyen tagjainak érzelmére, kedélyére, gondolkodására az egyleten kivül is; hasonló hatással legyen még az egyleten kivül álló társadalomra is és ez iránybani jótékony befolyása által, a társadalom működésére oly kártékony szétvonás, gyűlölködés, irigység lábrakapása s kifejlődése városunk lakosai között megakadályoztassék. Adja Isten hogy ugy legyen ! És most tisztviselötársaim s magam nevében megköszönve azon szives támogatást és jóakaratot, melyben a pápai nőegylet tagjai legközelebbi 3 évi működésünkben bennünket részesíteni kegyesek voltak; ezenkívül őszintén bocsánatot kérve mindazoktól, a kik irányában hivatalos teendőink teljesítése közben — jó lélekkel mondhatom, — akaratlanul, talán tévedésből vagy gyarlóságból, esetleg figyelmetlenséget vagy megbántást követhettünk el: letesszük megbízatásunkat a tisztelt közgyűlés kezébe, azon óhajtással, hogy ezen egylet, melynek oly szép és fontos hivatása van városunkban, még soká, igen soká éljen és virágozzék. Pápán, 1886. február 21-én. nőegyleti titkár. Szabály rendelet, a zsibáruskodásról. 1. Ezen üzlet gyakorlására csak oly egyen nyerhet engedélyt, aki nyereség vágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve még nem volt; segédnek csak ilyen alkalmazható. 2. Zsibárus üzlet gyakorlására Pápa rendezett tanácsú város területén, csak tiz engedély adatik ki összesen. 3. Zsibárus üzlet a főtéren, főutczán, sétatéren, megyeház, szél- és Corvin-ulczákban nem nyitható, a már ezen helyeken meglevők pedig, a törvényes öröklés esetét kivéve czégváltozás folytán megszűnnek, s többé nem nyithatók. 4. A zsibárus üzlete állandóan a rendőri hatóság ellenőrzése és vizsgálata alatt áll. 5. IIa az eladó személye vagy az eladásra kínált tárgy elleti gyanú ok forog fenn, a zsibárus erről az illető rendőrhatóságot azonnal értesittem tartozik. 6. A zsibárus csak már egyszer használatban volt tárgyakat vehet és adhat. 7. Az a zsibárus a ki az 1.5. és 6. §. intézkedései ellen vet. az iparhatóság által 50 frtig teredhető pénzbüntetéssel büntethető. 8. Az 18S4. október 1-sű előtti zsibárusok szintén ezen szabályrendelet alá esnek. A városi képviselő testület 110/884. számú határozatának megfeleló'leg módosított s az által ckép elfogadott ezen szabály rendelet ellen — ennek 30 napot meghaladó időn át közbetekinthetésre volt kitétele után — semmi észre vétel vagy felebbezés be nem érkezett. Pápa, 1885. január 2-án. Osváld Dániel h. polgármester 111. k. Xagy Boldizsár főjegyző m. Ic. 47863. szám. „Jóváhagyom." Budapesten, 1885. november 34. A minister helyett Matlekovics m. k. rodalom és művészet. — A mi lciilöxx üiirLdér-országuiilc. Igy nevezi Mikszáth Kálmán a Székelyföldet nz i>Ország-Világ« legújabb számában irt utiképében. Az »Orszag-Viläg« c számában találjuk különben a Mikszáth Kálmán jól sikerült arcképét s' »A t. ház« megjelenése alkalmából Bródy Sándor szellemes cikkben mutatja be Mikszátliot mint — politikust. Az »OrszagVilág* ujabbban, ugy látszik, találkozó helye a legkiválóbb régibb és ujabb magyar Íróknak. Mikszáthon kívül a legújabb (8-ikJ számba irtak : Gozsdu Elek, a »Tanlalusa szerzője „Aranyfüst

1

' czimü elbeszélést Maneheimer Ágost móvészi illusztráczióival, Tóih Béla a Törökországban lakó cserkeszekről (képpel), Reviczky Gyula »Budapestenc ozimü szép költeményt, Juba Adolf Gyula, „A veszettség gyógyításáról.*' A hét történetét Székely Huszár csevegi el, szokott élénkségével. Ezenkívül két regény folyik az „Ország-Világ"-ban Tolnai Lajostól és Szabd Endrétől, »Apro versek«, (írták: Palágyi Lajos, Bogdánfy Lajos, Gaál Mózes, Sárosy S. Árpád;, Természettudományi apróságok, Orvosi tanácsadó, aztán az élénken szerkesztett rovatok, melyek közt kiváló figyelmet érdemel a »Nők vilaga«. És számos kép. Egy szóval 9Z „Ország-Világ" úgy tartalmi, mint artiszlikus szempontból eddig még magyar képes lap által el nem ért színvonalon áll, a miért szerkesztőjét Benedek Eleket méltán illeti elismerés, nemkülönben a „Pallas*' társaságot, mely nem kiméi semmi áldozatot, hogy vállalatát a külföldi lapokkal egyenlő színvonalra emelje.— Előfizetési feltétel: félévre 5 frt. Az „Egyetértés*'-sel együtt félévre 14 frt, egy hóra 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai rérzvénytársasághoz küldendők, kecskeméti utea 6. szám. — A JPesti Hirlap a magyar olvasóközönség részéről való nagy fölkaroltatasál azzal igyekszik meghálálni, hogy tartalmát folyton érdekesebbé, változatosabbá teszi. Újévtől kezdve, minden héten külön, sürün nyomott oldalt szentel szerdán a kertészetnek pénteken a mezőgazdaságnak, mind megannyi heti szaklapot pótolva ezzel, ugy hogy ma már a legnagyobb terjedelmű lapokat is felülmúlja tarlalomgazgaságra nézve. Naponkint 16* oldal, betonkint Kertészeti és Gazdasági Újsággal, — melyekhez járulni fog, mint a szerkesztőség velünk közli, már legközelebb a Tanügyi és Közegészségügyi melléklap is, — s mindezen felül belenkint külön zenelap melléklet s mindez oly árért (havonkint 1 fit 20 kr, negyedévre 3 frt 50 kr.)

( melyért más lapok a Pesti Hiriap tartalmának harmad, sőt negyedrészét sem adják: valóban e lap példátlan fölvirágzásának s közkedveltségének fényes bizonyítéka, de biztositéka is egyúttal a jövőre nézve, S e gazdag tartalom elejétől végig oly érdekesen van összeállítva, hogy az olvasó figyelmét mindvégig lekötve tartja; miért is jó lélekkel ajánlhatjuk a jó olvasmányt kedvelő s magas politikát nem üző minden magyar családnak további pártolásába. A kiadóhivatal (Budapest, nádor utcza 7. szám) levelezőlapon kifejezett óhajra, egy hétig ingven és béi mentve küld bárkinek mutatványszámot, — Tompa összes költeményeiből Mehner Vilmos kiadásában, ismét öt füzet hagyta el a sajtót, s ezzel a kiadás teJjes, 27 füzeiben, A most megjelent füzetek folytatják a népregék közlését, egyszersnvnd magukban foglalják a virágregéket, Tompának e kedvelt és népszerű költeményeit, melyek összegyűjtött művei közt most jelennek meg először. Bő jegyzetek, irodalomtörténeti közérdekű adatok kisérik függelékben a kötet tartalmát. Egy füzet ára 55 kr. Mehner ez utolsó pár hét alatt két koszorúsunk összes műveinek kiadását fejezte be. Vörösmarty összes művei (45 füzet! e uapoklian kerültek ki a sajtó alól. Mnst pedig Tompa Mihály öszszes költeményeit adja közre. Mindkét költőnknek legteljesebb cs korrekt kiadása ez. Tompa költeményeinek sajtó alá rendezésére Lévai József költőnk ügyelt föl. Méhnernek még e<r\' harmadik, szintén közérdekű Tüzetes kiadása folyamatban van. Ez Vas Gereben összes művei, illusztrációkkal, melyből már 10 fiizct jelent meg. Egy füzet ára 25 kr. A tevékeny kiadó tehát állandóan foglalkozlat/a a közönség érdeklődését. Kívánatos hogy fokozza is. — Az „Egyetemes Jrteg-ónytár"lialc, a közönség kegyeiben folyvást erősbödő s a pártolást mindinkább megérdemelni törekvő vállalatnak imént megjelent 7. és 8. kötete Fortune du Boisgobey, a legkiválóbb francia elbeszélők egyikének b-gujabb regényéi „A kék fátyol" címül tartalmazza. Mint Boisgobey minden munkájában, ebben is azonnal nie- ragadja az olvasó figyelmét a cselekmény érdekfeszítő volta, megkapó helyzeteket, meglepő fordulatokat, halmozva egymásra, úgy hogy az olvasó alig teheti le kézből a könyvet, ha egyszer olvasásába belefogott. E mellett Boisgebeynek ízlése, választékos előadási modora van, és a párisi életet, a melyet fest, senkisem ismeri jobban, mint ö. Egy-egy piros vászonba kötött, csinos kötetnek az ára SO kr, a kél kötet együtt tehát 1 frt. Az egész sorozatra is előfizethetni u. m. 20 kötetre 10 frt, 15 kötetre 7 Irt 50 kr, lO kötetre 5 frt, 5 kötetre 2 frt 50 kr.— Eddig megjelent 10 kötet. Előfizetési pénzek az „Egyetemes Rcgénylár" kiadóhivatalához Budapest, Andrássy-ut 10. sz. a, küldendők. — Júliai Alór legújabb regénye. ,,/1 kis királyok". Illusztrált füzetes kiadás. '„A kis királyokéban Jókai újra visszatér ama tárgyaihoz, melyeknek legnagyobb sikereit köszönheti: a század első decenniumainak költői rajzához. A Kis királyok*' a harminczas években játszik s hősei azok a magyar nábobok, kik saját uradalmaikat sem ismerik, oly nagy az. Ezeknek a „Kis királyok"-nak rendkívüli érdekes életét írja le a nagy regényíró, vagy helyesebben festi szingazdag ecsettel; s a megragadt képet az ő sajátos phantáziája bűvös szinben tünteti elénk. — A regény különben tárgyi összefüggésben van a „Magyar Nábob" s „Kárpátby Zoltánnal" s azok kik e két hírneves regényét olvasták a nagynevű szerzőnek — pedig nagyon kevesen vannak, a kik nem olvasták — meglepőleg érdekes pendantol fognak a „Kis királyok"-ban feltalálni. — Az illusztráeziókat Jókai leánya, Róza rajzolta, ki utóbbi időben, a mióta Liczenmayer tanítványa, nagyon sokat haladt. — A „Kis királyok'' Révai testvérek kőnyvkiadóhivatalában jelennek meg Budapesten, IV. váczi-ulcza 11 sz Egy-egy fűzet ára 25 kr. — A „Dallas" irodalmi vállalat kiadásában n.egjelenő „Kis Lexikon" 8-ik füzetét vettük, csinos képes mellékletekkel, A zsebkönyvül használható füzetekben megjelenő egész munka (12 füzetj ára 3 frt. — Horváth.-Szlavon-Dalmátországnak Magyarországhoz való viszonya történelmi és közjogi alapon. A pápai ev. reform, főiskolában az 1884—85. lanévben Deáky-dijat nyert pályamű. Irta Halász Sándor joghallgató. A komoly tanulmányokról tanúskodó fűzet a pápai főiskola költségén kinyomatva jelent meg s ára 30 kr. — Tálbox-SZlty és F'arsoll zeneműkereskedéséből pedig a következő füzeteket kaptuk: Megcsalom ha neje leszek," románcz, betét-dal, Lajarte „Tökfilkó-'' cimü operettéjéből, szövegét irta Evva Lajos; énekhangra, zongorakísérettel, vagy zongorára külön szerzé Konti József népszínházi karnagy, ira 1 Irt. — „l88G-iki jogász csárdás", szerzé és Gróf Festelicli Taszilóné szül Hamilton Mária hercegnőnek ajánlja Pele Lajos; ára 1 Irt. Svaialos rovat. 166. sz. ikt. 1886. Hirdet vény. Budavárának a töröktől visszavétele kétszázados évfordulóját a folyó évben fogja a nemzet megünnepelni, mely alkalommal Budapesten egy történelmi kiállítás is fog rendeztetni. Felkéretnek tehát mindazok, kik régiségi gyüjteménynycl, könyv és oklevél-tárral bírnak, hogy a birtokukban lévő mindazon tárgyakat, melyek a viszszavétel fegyvertényéhez közvetlen vagy közvetve vonatkozással vaunak, a kiállítás tartamára átengedni szíveskedjenek. Pápán, február 23-án 1886. A városi hatóság. 4376, sz. ikt. 1885. Hirdetvény. Dr. Kállay Adolf ur karlsbadi fürdő-orvos hazánkfia ezen fürdőnél közép iskolai tanárok, és községi tanítók számára két két helyet alapitványozott, oly formán, hogy az ezekre kijelelendők evenként augusztus 1-től szeptember végéig felváltva nem csak ingyen lakás, gyógykezelés, és gyógyszerekkeli ellátásban, hanem olcsó vagy legalább mérsékelt áron való étkezésben is részeltetni lógnak. Ez érdemben közelebbi értesítés és utasítás nyerhető a polgármesteri hivatalnál. Pápán, február 23-án 1886. A városi hatóság. 4564. sz. fkt. 1885~ Hirdetvény. A phylloxerának ellen álló amerikai szó'Ió'veszszó'k, úgy a phylloxera kiirtására hasznos szénkéneg* uyerhetése iránt a polgármesteri hivatalnál mindenki közelebbi utasítást knphat. Pápán, február 23-án 1886. A városi hatóság. »Oh istenem! mikor valaki még csak eny- j nyíre ismeri a világot mint ez a gyerek, minek ! beszél az!« — szakitá öt félbe az anyóka; »ugyan hát mióta dolgoznak a gazdagok! ? te ostoba ; gyerek!« De a flu csak ragaszkodott bölcsességéhez. I »Az.t mondja az én apám, hogy: dolgozzál, vagy pofont kapsz! ugy ám!« »Ugyan ne beszélj mar« — kiáltott rá az 1 öreg, nszamár vagy!« A fiúcska elhallgatott — gondolkozott egy kicsit, s azután rá hagyta, hogy legyen hát ugy a mint az öreg ncnö véli; »de hát adsz-e most már nekem egy almát ?« Az öreg a kötél után nyúlt — a mivel a kosarait át szokta fogni, s a kis fiu megértve kézmozdulatából, hogy mit akar, ismét el sompolygott onnét. Bement az átalelleni házba; felbotorkált a meredek lépcsőkön az alacsony padlás szobácskába, mely soha sem volt bezárva; egész bútorzata egy ágy, egy asztal és egy pár rosszszékből állt; padlója portól, piszoktól volt el lepve, ugy szinte egyetlen ablaka is, s e miatt csak halvány világosság derengett odabent, friss levegő talán már hetek óta sem volt be bocsátva ebbe a szegényes hézagba. Itt növekedett szegény kis rongyszedö, egészen elhagyatottan, egyedül, majd nem mindig az ágyban feküdt s várta haza az apját, hogy az megossza vele falatját. Mikor még kisebb volt a gyerek, ha jött az apa, kivette kis fiát az ágyból, felültette maga elé az asztalra, elő vette kenyerét, sajtját, s jóizü falatozása közben időnként nyújtott egy egy darabkát a kicsike szájába. Vasárnaponként megszappanozta, megmosdatta igazában a kis emberkét s elvitte magával a sörödébe. De most már öt éves volt a fiu, le kell már mondani a semmittevésről. Midőn esténként munkájából haza tért, — lámpa tisztogató volt — első tekintete a kis szűkére esett, ha tele volt az, akkor meg volt elégedve, dc ha ellenkezőt tapasztalt, akkor meg kapta ám a büntetését a fiu azokban a kemény szavakban, hogy »dolgozni kell, vagy pofont kapsz!« S ez volt a kis fiu egyedüli világismeretc, de erősen ragaszkodott is ám hozzá! A vén kofa ugyan mindig mérgelődött mikor a kis fiu az ö kosarait kerülgette, azért még is nem győzött az utcza hosszán végig tekintgetni, ha a szokott időnél valamivel tovább nem mutatta az magát; ha megérkezett, kíváncsian leste ujabb megjegyzéseit, mely mind arra lyukadt ki, hogy : szeretne egy almát kapni. De hát az ő ellenállási ereje épen oly makacs volt, mint a kis fiu vágyteli sóvárgása, s igy gyakorolták egymás iránti tréfáikat kitartóan. A temető fáinak megsárgult levelei egymásután hullottak az Öreg kofa lábaihoz, s az anyóka mind szorosabban vonta magán Össze köpenyét, amint a falc lombjai gyérülni kezdtek. Csikorogva haladt a halottas kocsi kereke a fagyos havon; a lemenő nap bíbor szinben ragyogott a kopasz fa ágak között, s az öreg kofa veres köpenyében a sötét, havas rács kapu alatt ilyenkor ugy nézett ki mintha be lett volna aranyozva. Egy hideg estén, rá tette az öreg egy kis üstben levő tündöklő parázsra kávés bögrécskéjét, s időnként e

gy e

gy kortyai melengette gyomrát. A hideg hold ott ragyogott már az égen temérdek csillag társaival, távolról hallatszott a szánok és kocsik csöngője; mindenki sietett haza, hogy megdermedt tagjait fölmelengesse. Az öreg is felállt s végig tekintgetett az utczán, de sehel sem láthatta a kit várt, fejét csóválgatva ivott még kávé maradékából, de nem igen izlett az ma neki s elkezdett magában dünynyögni: »Az a semmirevaló, az ördög vigye el ; hol csatangol ebben a nagy hóban?— haszontalan jószágok a gyerekek — felnőve kellene nekik a világra jönni!« Leült, megint csak fel állt; végre ott törtetett a hóban egy görbe lábu parányi alak. — »Ha nem restéinek felkelni,« mondogatta magában az öreg, majd meg gyorsítanám a lépéseidet ! S nem vette le szemeit a fiúról. De ma semmi kedve sem volt a kicsikének a naponkénti társalgás folytatásához; dideregve vánszorgott fel ama pár lépcsőn, mely a ház kapujához vezetett, de mikor a kilincshez nyúlt vette észre, hogy az ajtó zárva van. — »Igaz 1« monda az öreg, »hiszen a házbeliek mind el mentek lakadalomba,- bezártak mindent, s a fiúra egynek sem volt gondja!« Letette a kis fiúcska szilkéjét, gajmójat az ajtóba, maga is mellé ült, s pár pillanatig egészen elcsüggedve gubbaszkodott; egyszerre hirtelen felugrott s kinyújtotta megdermedt kékes tagjait, oda futott az öreg asszonyhoz. — »JóI jártál most ugy-e?! »kezdte korholnia az öreg, »azt gondolod, hogy kapsz egy almát ?« S a mellett oda nyújtotta a fiúnak kávés bögréjét, a mit az nagy élvezeltel ürített ki, a mellett félve tekintgetvén a haragos öregre. Egyszerre csak, ő rjiaga sem tudja hogy történt, elég az hozzá: a;z ölébe vette a kis didergőt s tovább korholva, betakargatta bő köpenyébe; nem sokára hallotta a flu egyforma lélegzetvételéből, hogy az boldogan alszik; s ö is elhallgatott s meg sem mert mozdulni. E nyolezvan éves szivén nem nyugodott még soha senki; sem barátság, sem szeretet, vagy részvét nem s birta rá e kemény karókat, hogy valaki felé nyúljanak, mindég oly igen mogorva volt, s csak a saját haszna érdekelte; de most ez ifjú életből jóltevö melegség sugárzott lelkébe, figyelt a gyermek lélekzetvételére, kinek fejecskéje az álla alatt, keblén nyugodott, ringatni kezdte s egy dallam jutott eszébe, melyet még az iskolában tanult, elkezdte azt dúdolni ércztelen, recsegő hangjával. Megérkezett végre a lámpa-tisztogató is; oda hivta magához. — »Itt van a gyereked« monda neki a lehető legmogorvább hangon — »most viseltem neki gondját utoljára, köszönd meg« — s azzal az álomtól mámoros gyermeket áthelyezte az apa karjaira és észre sem látszott venni, hogy ma a szokott időnél egy órával később tolta haza felé a kosarait. Másnap reggel a rendes időben kilépett a ház kapuján a kicsi emberke, hogy hivatása után lásson. Az átalellenben ülő öreg nő tekintetével találkozva, megállapodott: le ült a küszöbre, gondolatokba látszott merülni, s komoly pillantásokat vetett az öregre. Homályosan vissza emlékezett arra a kellemes állapotra, melyet tegnap este élvezett. Anya nélkül nőtt fel szegényke s nem volt fogalma a gyengéd anyai szeretetről, a szeretetteljes anyai kezek gondos ápolásáról; most sejtelme támadt arról, mióta az öreg szivén nyugodott. Hirtelen fel állt, oda futott az egyik szép piros almákkal megrakott kosár mellé s felettök áttekintve, egy ideig nézte az öreg arczát, majd minden mellék gondolat nélkül azt monda neki: »Te hallod-e! én feleségül veszlek téged!« Akaratlanul is nevetni kellett az öregnek; most először nevetett tán évek óta, — s minden további gondolkozás nélkül a legszebb almákat kiválasztva oda nyujtá a kis fiúnak . . .