Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-02-28

IMegj elenilt Mi n d e n vas á r 11 a }>. Közérdekű sürgős közlésekre koconkiíit rendkívüli szamok is adatnak ki. Bermenteilen tetű lek. csak ismert kezekről fogadtainak el. Kéziratuk nem adatnak vissza. A lapnak szánt köziemé nyék a l a p SZER K h i v a l a lába ( 0 - k o 11 é (/ i u m é p ü l v Q küldendők. PAPAI LAPOK Előfizetési dLzjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre i frt 50 krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSÉÉ J hasábos J/eiitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczár.' A faj előre fisetetidő. Bélyegdíj

: mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomd áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai,s pápavidéki egyesületnek hivatalosközlönye. Titkári jelentés a Pápa városi jótékony nőegylet I885~ik évi működéséről. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! A Pápa városi jótékony nőegylet az elmúlt í 885-ik évvel életfolyamának s működésének 12dik évét töltötte be, igyekezvén megfelelni azon az emberi szív nemesebb érzelmeire alapított feladatnak, hogy a szenvedést, a nyomort, az Ínséget enyhítse mindazoknál , a kik a természet csapásai, a sors mcstohasága s a viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt a mások könyörületére vannak utalva. A mások szenvedése iránti élénk részvét, a koznyomor és szenvedés iránti emberbaráti érdeklődés, az emberiség nemesebb részében mindig élő felebaráti szeretet hozta létre egyletünket és tartja fenn azt folytonos gyarapodásban, ugy, hogy a mások bajai és szenvedései iránt kevésbbé érdeklődő rideg gondolkodású emberek is mindinkább kénytelenek elismerni egyletünk hasznos möködését és áldásos hatását. Istennek hála s elismerés mindazoknak, kik egyletünk ügyeit kezdettől fogva vezették, egyletünk legelső alakulásatói fogva helyesen jelölte ki munkakörét, melyben a segélyezést gyakorolni hivatva van, s czélszerüen választotta meg a segélyezési módokat, nemes feladata elérésére. Valóban nem a dicsekvés, vagy saját tevékenységünk túlbecsülése, hanem a komoly szemlélődés inditt azon meggyőződésem kifejezésére, miszerint Pápa városában, nagy részben egyletünk működésének köszönhetjük, hogy azon tisztességes, de szegényebb sorsú néposztálynál, a mely a maga és számos családtagja részére különösen a téli zordon időben az emberi élet legszükségesebb feltételeit, a mindennapi kenyeret, a tűzi fát, ruházatot, beteg családtagok részére a gyógyszert megkeresni nem képes, koldulni pedig szégyenl : nem találkozunk az inség és nyomor oly elijesztő és szivrenditö példáival, aminőkről más a miénknél vagyonosabb városokból, á melyekben pedig a miénknél tehetősebb és gazdagabb jótékony egyletek is működnek, hoznak értesítést a hírlapok. A kijelelt körben és meghatározott eszközök alkalmazásával vezette egyletünk működését a választmány a mult évben is. Nyolcz választmányi ülésen 79 jegyzőkönyvi pontban intézkedett az egyletet érdeklő ügyekben, gondoskodott a jövödelmek szaporításáról, a segélyezendők kijeleléséröl, intézkedett az árvák ellátásáról és neveltetéséről, értesülést szerzett az egyleti pénztárak állásáról. A lefolyt évben a nöegyleti pénztár bevétele 1754 frt 54 krajczár volt, melynek legnagyobb része tagsági dijakból és felülfizetésekböl jött be. Tekintélyes Összeget hozott a nőegylet által 1885. jan. 10-én rendezett tánczestély és a szeptember hó 27-én rendezett kóstoló is az egylet pénztára javára, mert a kettő együtt 568 frt 32 krt jövödelmezett. De növelték pénztárunk jovödelmét és támogattak bennünket szíves segélyükkel több jóitevők: is. Ezek között első helyen említem fel gróf Esterházy Móricz urat és nejét gróf Esterházy Móticzné, született Stockau Paulina grófnő mélyen tisztelt s szeretett védnönk ö méltóságát, a kik egyletünk iránti szíves jóakaratuknak, minden alkalommal fényes tanújelét szolgáltatták, különösen gróf ur ö méltósága az által, hogy az egylet részére 10 öl tűzi fát pápai fáskertjéböl ingyen adományozott, gróné ö méltósága pedig 3 alkalommal 25—25 forint adományt küldött. Továbbá gyarapodott egyletünk vagyona az által, hogy választmányunk egyik tagja özv. Schlesinger Mórné szül. Eisler Regina 100 forint alapítványt tett az egylet javára; hogy a pápai takarékpénztár részvénytársulat ez évben is 35 forintot adott egyletünknek segélykép; hogy gróf Esterházy Imre ur ö méltósága kataszteri bizottsági napi dijait 20 frt I krajezárt szives volt egyletünknek ajándékozni; hogy Pap Amely urnö ö nagysága ezen év elején is megküldte 12 forint szives adományát egyletünk részére; hogy Maitiuszky Sándor ur 2 frt, Ballá Jánosné 1 frt tanudíjat engedett átt az egylet javára; hogy Bermüller Józsefné urnö 2 forintot adott az árvák javára. Jóltevöink sorozata azonban ezzel nincs kimerítve, mert tudjuk, hogy midőn az egylet pénztára gyarapítása tekintetéből kóstolót vagy tánczestélyt rendez, mennyi sok jóakarónk siet szives áldozatkészségével vállalatunkat támogatni, a kik közül, ha a többieknek mint közelebbi ismerősöknek nevét ezúttal elhallgatom is, lehetetlen, hogy fel ne említsem báró Bézsán János ur ö méltóságát, a ki évek óta egyetlen meghívónkat sem hagyja figyelemén kivül, hanem mindegyikre elküldi az ö nemesszívüségéröl tanúskodó szives adományát. Hogy az egylet a befolyt jövödelmet miként használta fel, arról részletes felvilágosítást nyújtanak a számadások; itt csak röviden említem fel, hogy az egylet kiszolgáltatott az 1885dik évben 68 szegénynek: 2471 adag husr, 2342 adag lisztet, 2617 adag kenyeret, 248 forint áru gyógyszert; mintegy 200 szűkölködőnek kiosztott 13 öl tűzi fát, ezen felül aránylagos menyiségü sót, rizst és köleskását; fizetett munkadíjat női munkákért 28 frt 60 kr, házbér és pénzsegélyt adott 187 frtot. Az árvapénztár bevétele a lefolyt évben 1098 forint 35 krt tett, melyből 985 forint Pápa Város adománya, részint ezen évi illetményben, részint mult évi hátralékban, a többi pénzmaradvány az előző évrcl és Bermüller Józsefné urnö 2 frt adománya. Ezen összegből 27 árva neveltetett, 24 az egylet közvetlen gondozása alatt, 3 a balaton-füredi szeretetházban. A létszám azonban egyszerre nem volt ily nagy, mert időközben néhány árva kikerült a gondozás alól, ugy szinte uj árvák is vetettek fel az év folyamában. Az egylet gondozása alatt levő árvák kellőleg elláttatlak szállással s élelemmel a városban egyes tisztességes családoknál, a választmány intézkedése folytán az egylet költségére kaptak külön téli és nyári ruhát, rendesen eljártak az iskolakötelezettek az iskolába s neveltetésökre, erkölcsi magukviseletérc, tanulásukra felügyelt Halász Jánosné egyleti gondnok, a ki ezen önként vállalt feladatát valódi szülői gondossággal teljesitette. Hogy az árva gyermekek öltözékkel minél olcsóbban elláttathassanak, az egylet tagjai közül többen járultak a szükséglethez, részint uj, részint használt ráhanemüekkel. Igy Kluge Ferenczné adott 12 nagy kendőt és 12 kisebb kendőt; Szeglethy Józsefné 1 szoknyát, 1 réklit, 2 kötényt; Halász Jánosné 1 szoknyát, 2 réklit, 2 kötényt, 6 kendőt; Csillag Mátyásné 2 szoknyát, 2 réklit, 1 nadrágot, 1 kendőt; Jókai Etelke 4 pár czipöt. Csak igy történhetett meg, hogy a 27 árva tisztességes neveltetése, mely az évközbeni változásokat tekintetbe véve 20 árva egész éveni kitartásának vehető, kikerült 801 forint 99 krajczárból. A munka általi segélyezés ezen évben kevésbé vetetett igénybe mint az előző években, összesen 28 frt 60 kr adatott ki munkadíjban ; az újonnan készült és előző évekről megmaradt kézimunkák ez évben teljesen értékesíttettek s igy vegeredménykép Szelestey Lajosné munkafelügyelő 64 forint 10 krajezárt szolgáltatott be számadása megvizsgálása alkalmával az egylet pénztárába, a mi, mivel már az 1886-ik évben történt, a mult évi pénztári számadásban nem fordul elő. Az eddig előadottakból látható, mily sok tényező működött közre a lefolyt évben is arra, hogy egyletünk maga elé kitűzött feladatát sikerrel oldhatta meg. Mily sokaknak tartozunk köszönettel, hogy egyletünk munkássága a lefolyt évben is óhajtott célját érte. Fogadják hálás köszönetünket ez alkalommal mindazon jóltevöink, kiknek adományait az előzőkben szerencsés voltam felsorolni; fogadják hálás köszönetünket a Pápa városi orvos urak, kik a szegény betegeket dij nélkül voltak szívesek orvosolni s a Pápa városi gyógyszerész urak, kik a gyógyszereket 25% árleengedéssel szolgáltatták ki. Fogadja köszönetünket Pápa város hatósága a sokoldalú szives támogatásért és annak gazdasági tanácsosa, az egylet ügyeiben tanúsított jóakaratáért s fáradozásaért. Mindnyájukat méltán megilleti a köszönetnyilvánítás, mert az ö közreműködésük tette lehetővé, hogy egyletünk elmúlt évi működésére megelégedéssel tekinthetünk vissza. A lefolyt év végén intézkedett a választmány arról, hogy az egylet számadásai megvizsgáltassanak, továbbá mivel a három éves cyclus bevégződött, intézkedett az iránt, hogy az egylet a folyó évvel újra alakulhasson. A számadások vizsgálatának eredménye külön fog előterjesztetni, most csak egyszerűen felemlítem, hogy a számadások teljesert rendben találtattak, s az egylet vagyona az 1885. évvégén 9658 forint 43 krajezárt tett, mely 327 frt 79 kr készpénz kivételével gyümölcsözöleg van elhelyezve. Az egylet újra alakulása tekintetéből megbízattak a választmányi tagok tagsági aláírások gyűjtésével s ezen fáradozásukat oly siker koronázta, hogy az egyleti rendes tagok száma a mult évihez képest mintegy 70-el szaporodott s 329-re emelkedett; s igy azon apadás, mi néhány tagnak elhalálozása, eltávozása s kilépése által elöidéztetett, sokszorosan helyre van pótolva. A tiszteletbeli tagok száma is inkább szaporodott, mint fogyott. Semmi sem igazolja jobban, mint ezen tény, hogy egyletünk működése iránt az érdeklődés, működésének eredménye iránt a közbizalom és elismerés emelkedőben s gyarapodóban van. Újonnan belépett tagjai egyletünknek a következők : Ajkay Imréné , Almersdorfer Györgyné, Appelfeld Cecília, Ács Lászlóné, Barna Ignáczné, Békássy Helen, Beck Róza, Berger Vilmosné, Blum Mórné, Czibor Mórné, Debreczenyi Janka, Eisler Ignáczné, Erdős Istvánné, Fischer Lajosné, Fischer Katalin, Fleischner Vilmosné, Freisberger Józsefné , Gruber Jánosné, Guth Károlyné, Györgyi Amália , Gyömörey Edéné, Hanauer Berta, Hannig Gyuláné, Harrach Etelka, Hartman Józsefné, Hegedűs Ferenczné, Hoffstädter Mártonná, Horváth Mihályné, Hottó Elekné, Huber Andorné, Istvánffy Gáborné, Kakas Józsefné, Kegl Alojzia, Kejzlár Lajosné, Kemény Andorné, Kocka Lászlóné, Kleinik Antalné, TÁRCZA. HOZZÁ. (B.-Füred, 1853.) Szép szemed mosolygó csillagába néztem, Fénye és mosolya elbűvölt egészen. Bár iöldi volt a fény — mely abból sugárzott — Én azóta érzek égi boldogságot. Mint a rózsabimbó, oly igéző ajkad , Ékesen beszél az akkor is, ha hallgat. Lelkem érti ezt az édes némaságot, Olvasok belőle — mert szivedbe látok. Hogy szeretsz — hivedtől e reményt ne vedd el, Nézz reám mosolygva biztató szemeddel. Akkor nem sötétlik lelkemen a bánat, Rám az égi üdvnek dús patakja árad. Ég szivem, mint hajdan Mózes csipkebokra, Érted ég, te gyujtád olthatlan lángokra. S ez égő bokorból üdvről beszél velem Egy tündér istenség: a boldog szerelem\ Össze nem illő pajtások. — Villinger H. után ETELKE. — Arra keletfelé, hol a városnak már vége szakad, a fekete rácsos keritésü temető kapujánál ült ember emlékezet óta egy kofa, alma, tojás és sajtból álló portékáját árulva. A mint az öreg egykedvű mozdulatlanságban a rácsozatlak támasztott fővel ott üldögélt, igazi élethű német alföldi képet nyújtott; az a sötét vörös karton köpenyeg, melynek kihajló nagy csuklyájával oly kirivó ellentétet képezett az abból előtűnő ránezos, halvány öreg arcz, kék szemei és hófehér hajával okozta ezt a hasonlatot. Nyolcvan éves volt már az öreg anyóka, s örökké a temető mellett üldögélt, egész életének egyedüli költészetét a temetési menetek képezték, minden sóhajtása, könnye, imája, azoknak a halottaknak volt szentelve, kik koporsójukban előtte elvonultak ; azokat a szegényeket, kik egy szál virág és minden kiséret nélkül lettek kiszállítva, az igaz részvét könnyeivel szívből megsiratta, a gazdagokért pedig csodálkoztában hullatá konynyeiti. Mikor a szellő szárnyai szép halotti énekeket és gyászzenét vittek füléhez, s feje fölött a rezgő nyárfa levelei suttogtak s a déli vagy alkonyodó nap sugarai melegen löveltek rá, akkor a hetedik égben képzelte magát az öreg. De hát nem volt ám ez gyakori eset, mert sokkal több halottat vittek ki a szomorú kertbe a szegény, mint a vagyonos osztályból, s a szél néha heteken keresztül is a fülébe fütyült s csapkodta az eső nagy kék esernyőjét, vagy hordta rá a havat a nélkül, hogy szép zenét hallott volna. Miután ennek az öreg szívnek az érzelmei azok iránt nyilvánultak, kik a temető kerítésen belül laktak, nem maradt belőlük semmi a kerítésen kivül maradottaknak. A szegény asszonyok panaszait, hogy »milyen drága a tojás,« épen ugy nem vette figyelembe, mint a férfiak dörmögését a sajt árát illetőleg. Az éhes gyermekek tekintetével épen részvét nélkül találkoztak szemei; — mert hiszen a szegénység, éhség és hideg, egészen természetes dolog volt ö előtte úgy, hogy a felett egy cseppet sem gondolkozott. Portékája kimondott árából nem engedett soha, de ha néha napján valami tehetősebb vevője akadt gyümölcs vásárlásra, annak sem tartotta árán felyül, igazságos volt az öreg úgy az üzletével, mint a beszédében. Az egész utczában nem lehetett volna egy embert sem találni, a ki elmondhatta, hogy ez az asszony egy barátságos szóval illette valaha azért, hogy vásárlójának megnyerje; ellenkezőleg ha valaki megjegyzést mert koczkáztatni, hogy »ma ugyan kicsinyre esett ki a sajt,« röviden azt felelte, »eredj hát el a boltba, s méress magadnak roffel.« Egy szép öszi reggel az öreg már szokott helyén ült, midőn a szemben levő régi ház lépcsőjén egy kicsiny, alig öt éves fiúcska jelent meg. s komolyan nézett bele a világba, egy nagy gajmos vasat tartott a kezében, a hátán meg egy bádog szilke lógott. A fiúcska s a kofa szemei találkoztak, azt gondolhatták volna magukban, hogy nem lehetne az egyik öregebb, a másik meg fiatalabb ahoz, hogy mindennapi kenyerüket megkeressék? de hát ilyesmi nem jutott eszökbe. A kis fiúcska elindult görbe, rongyokkal bekötözött lábacskáin, s ezek egyenesen az almás kosarakhoz vezették, »Te!« szólt az öreg nőhöz, »adj nekem egy almát.« — »Isten mentsen!«— válaszolá az öreg. E komor válaszra rövid várakozás után el távozott a kis fiu s megkezdte munkáját, mely abból állt hogy az utcán _ talált hulladékokat bádog fazekába szedegette össze. A délutáni órákban elfáradva megtelt szilkéjének terhe alatt, ingadozó léptekkel tért viszsza; megint oda vonzották őt a mosolygó almák ellenállhatatlanul magokhoz; sokáig nézte őket, végre azt monda az öregnek, ki erősen vigyázott rá: »Én adok neked mindjárt valamit a szűkemből ha akarod.* 0N0 aztán én is adok neked mindjárt valamit!* s nyakonütést jelző kézmozdulatával kisérte szavait az öreg, »eredj a pokolba a szemeteddel !« Elszomorodva sompolygott el ismét, szegényke. De másnap már újra csak ott termett, épen egy temetési menet vonult el arra, s az öreg szokásához hiven: sírt, egész szivéből. A kis fiu várta az illő pillanatot a midőn megszóllithatja az öreget, s azt kérdezé: »Ugyan adsz-e nekem egy almát, ha meghalok ?« — JA ki meghalt, annak már nem kell alma« feleié az öreg. »De hát nekem?« szólt a kis fiu. — »Ej de ostoba kölyök ez, még a temetést se lehet töle nyugodtan megnézni; el hord magad, azt mondom!« Legközelebbi alkalommal a tojásos kosár előtt állt meg a gyerek. — Honnét veszed te ezt a sok tojást ?« kezdé beszédét; s mikor választ nem kapott, megfelelt a kérdésre maga : »Tudom már, a tyúkoktól; igazán szép azoktól a tyúkoktól, hogy ily sok jó tojást tojnak!« — »Hat arra való a tyuk« dörmögte az öreg. Kis vártatva, mély gondolkodás után azt nyilvánította a fiu, hogy »én nem tudnék, még ha tyuk volnék sem!« De még ez utóbbi szavai is, melyekkel bizonnyal őszinte igazságot akart mondani, nem látszotszottak megindítani az öreget. Más alkalommal a legszorgosabb igyekezettel biztatta az öreget, hogy menjen csak gyorsan amoda az utca szögletére, ott egy asszony oly régen várakozik már rá, beszélni akar vele.» — »Hat te menj oda ahoz az asszonyhoz« — válaszolá az öreg, — »s mond meg neki, hogy ha beszélni akar velem, hát jöjjön ide ö.« Elsompolygott a kis hazug, s nem is tért az nap vissza. Egyszer, midőn ismét együtt volt a két pajtás, egy pompásan öltözött fekete ruhás hölgy haladt el nagy büszkén mellettük; azt mondja rá a vén kofa: »Lám ez aztán a noble asszony, meg sem lát bennünket; na de vigasztal az a tudat, hogy ott a temetőben mind egyformák leszünk egykor.« ^ »Hat ez talán olyan valaki a ki nem szokott dolgozni ?« kérdezé a kicsi; »ugy-e az ilyeneket megcsépeli a szent Mikoläs?« 9 1