Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-10-24

is fogja tanusitni azt az úgynevezett buzgóságot, melyet Olaszországban és Angliában tapasztalünk, és a melyet nálunk is kifejteni kívánnának a törekvőbbek; de a«magyar nem is fog sodor tatni soha, sem a vallási rajongás és türelmet' lenség, sem pedig a nyers materialismus és athe ismus örvényébe, s az a maga nemzeti géniuszanak megfelel öleg mindig tisztelni fogja a vallást és fenn fogja tartani a különböző hitfelekezetek között a testvéri és keresztyéni szeretetnek szent kapcsait. S ez megnyugtatásul szolgálhat hazánkban a vallási és egyházi élet jövendője iránt Bízzunk tehát hazánknak és nemzetünknek ugy politicai,- mint vallási jövőjében; és ezen bizalomnak, mint erős meggyőződésemnek nyilvánítása val üdvözlöm Pápa városát, mely engem a benne látottak, hallottak és tapasztaltak után ezen bizalmamban jövendőnk felől, mindkét irányban, itteni rövid, de kellemes tartózkodásom ideje alatt is, nemcsak nem gyengített, sőt jelentékenyen erősített. Pápán, 1886. okt. 22. FILÓ LAJOS, nagykőrösi ref. lelkész, s konventi képviselő. Szent ügynek hiven és buzgón szolgálni: ez a legmagasabb méltóság, mely halandó embernek itt e földön részébe juthat. Az ily szolgálat nem megalázó, hanem fölemelő, s nem muló fénynycl ragyogja körül a szolgálattevő halántékait. SZÁSZ DOMOKOS, erdélyi ref. püspök. —

^pjf^*— SOMLÓ. Mondják a tudósok, hogy tűzhányó voltál: Nem égtél akkor sem jobban tüzborodnál. Mind a fényes égig emeld föl homlokod. Légy büszke, mig lángod igy hcvit, igy lobog. Légy méltó e néphez, mely rád méltán büszke; Két égő láng egymás kebelére tűzve; Tiszta mind a kettő, szikrázó ős-erő : Jó kedvében hozott a jó Isten elő. S csak ha csoda esnék, hogy e nép elárvul; Hogy megfeledkezik a magyar hazárul; Hogy ha szive megtagy, s a szentet tapodja: Büszke homlokodat akkor hajtsd a porba. SZÁSZ GEEŐ. >JHH?rA pápai főiskola nagy terme nagyobb jelentőséggel azon időtől fogva bir, a mióta benne ev. reformált egyházunk egyetemes conventje tanácskozott. Ezen alkalomra a most említett nagy terem igen czélsrerüen rendeztetett be. Gondoskodott a rendezőség arról is. hogy a főiskolát gazdagon dotáló hitsorsosaink már készen levő arczképeik a falakra kifüggesztessenek. Ezen alapítók közül ezen alkalommal Kazay Gábor nejéről : Oroszy Juliannáról kivánok egyet mást elmondani. Az elnökség fölött van e kedves nö arczképe. — Az asztalon, melyre támaszkodik, egy csokor szegfű látható. Jelképéül annak, hogy ö a szegfűt rendkívül szerette és ennek tenyésztésére igen nagy gonddal volt. Jelképéül annak, hogy ő a maga idejében szegfü-királynö jelzővel szokott emlittetni. Kazay Gábor és neje siskei és sóstókállai Oroszy Juliánná 1832. deczember 28-án és 1837. szeptember 4-én kelt végrendeleteikben pápai főiskolánknak nem csupán 20000 frtot ezüst pénzben, de igen értékes könyvtárt is hagyományoztak. A főiskola könyvtárában a Kazay féle hagyomány most is nagyon megismerhető. Azon időben, a mikor e jeles könyvtár Tóth-Vázsonyból (Veszprémmegye) Pápára volt átszállítandó Kazay Gáborné teljes meghatalmazottja boldogult édes atyám volt. Anyai ágon Kazay Gáborral és nejével Oroszy Juliannával közel rokonságban voltunk és igy igen természetes, hogy a könyvtár hivatalos átadásához nagynéném és keresztanyám boldogult atyámat is Tóth-Vázsonyba magához hivta. Egy theologus deák volt az átvételre kirendelve. Az ily megbízással megjelent theologust- a ház úrnője nem csak szívesen fogadta, de a figyelem minden előzékenységével tüntette ki. Igy történt, hogy a theologus a diszkért azon elkülönített részébe is bevezettetett a hol a szegfű, száz és száz cserépben, e czélVa felfogadott falusi leányok által gondoztatott. A nagyon egyszerű állapothoz szokott deák a szegfütelep megpillantásakor nagyon meg volt lepve és ezen meglepetésének kifejezést is adott, mondván e szavakat: mennyi cserép ! 1 A ház úrnője: a szegfű királynő a meglepetés ezen sajátságos nyilvánulása felett megbotránkozott, s jelen volt atyámhoz e szavakat intézte: Kedves uram öcsém; ennek a deáknak átadhatjuk a könyvtárt ? Szegény atyám nem kevés munkájába került nagynénémet megnyugtatni és így a könyvtár mégis átszállittatott. VÉGHELY DEZSŐ. A magyarországi protestantismus a maga jelentőségét és tekintélyét annak a törhetlen szabadságszeretetnek köszöni, melyet századokon át tanúsított. Az alkotmányos rendszer eszményét, a renddel párosult szabadságot valósította meg egyházi szervezetében; e szervezet tisztán erkölcsi alapon nyugodott, az értelmiség tekintélyén s az emberi jogok elismerésén s megbecsülésén az alsóbb osztályoknál. A magyar protestantismus állása meg van rendítve azon jogfeladások folytán, melyeket az uralkodó politikai áramlatnak engedve elkövetett; felbomlásnak megy elébe, ha belszervezetét se tudja megóvni ugyanazon politikai tényezők hatásától. MOCSÁRY LAJOS. —*i\~$&=>S<-— A mi vallásunk alapja a szeretet. E nélkül csupa zengő érez és pengő czimbalom vagyunk. A szeretet melegével szállani le a testi és lelki nyomor mélyébe, a szeretet melegével emelni a csüggedöt és kétségbeesőt: ez a valódi egyházi élet alapja és kiindulási pontja. Nyomorúságos frázissá sülyed le e nélkül az ige hirdetés és meddő szélmalom harezczá a közélet. S ha mi egyik oldalon a tudomány fényénél keressük az az eszközöket az anyagi jóllét emelésére, más oldalon az igazi keresztyén szeretet melegével szolgáljuk az erkölcsi jóllétre vezető eszméket: csak vallásunk örök parancsainak engedünk. Jaj annak, ki elfogult lélekkél a napi politika fáklyájával lép e szentelt csarnokba, az nem világosságot terjeszt itt, hanem csak tűzveszélyt okoz. A napi politika szenvedélyei és küzdelmei csarnoknál oldják meg saruikat, mert a hely, „Csak gyáva nép felejthet ős nagyságot Csak elfogult kor régi hősöket" .... Boldogtalan Zoránd! azt hiszed, hogy a riadó vak mélységet fölvered szavaddal? Azt hiszed, hogy azok most mindjárt pulyka-ezombot ragadva törtetnek feléd? Nem! Még az a három menyecske sem tekint föl rád a ki most a hegy alatt a „jfelenvoltak" elé megy. Még azok sem kérdik: „Ki áll amott a szirt tetőn stb ?" Pedig világosan ők küldöttek téged romvirágokért. Szaggasd hát össze a peremérjeidet, kösd hamar csokorba, azután állapítsátok meg egy-értelmüleg, hogy ezt a várat mély pinczéivel, titkos fülkéivel, homályos boltjaival láva- és egyéb kövekből dunai kavicscsal csak azért szerkesztette valami őskori tárczairó, hogy a poéták hihetetlen mesékkel faragják tele. Nem lakott ebben soha senki. Mármost aztán csak vissza, a hogy jöttetek! Nem; az még sem volna tanácsos; hamarább lejutnátok mint illik. Kerülj fiam egy kicsit Somló-Vásárhely felé, legalább meglátod, hogy e romok lelke bűvös selyem-szálon hogyan vonja magához a földi lelkeket. Szebbnél szebb társaságok egymásután rajzanak fölfelé a meredeken ábrándozni, szavalni és peremért szedni. Hogyan jutottál le ? Azt is bele verselte a Barczák emlék-könyvébe egy fűzfa poéta (noha voltak ott más fából faragók is). Molnár, Hermann, s még egy harmadik a Somló Ormáig felkúsztak mint valami komló. Magasra-törésbe, csaknem bele fúltak De lefelé bezzeg hirtelen gurultak El is készültek már ama végső harezra, De megkönyörüle rajtok a két Barcza. Titkos hűsítővel felélesztő őket. — Erre rim kellene, de ne várjad őket .... Mert míg tollam rágtam, két titkos irigyem Kicaente. táxczámhól valamennyi rímem. Könnyű volt aztán Vendelt köszönteni nekik Szvoboda bácsinál a készen kapott rímekkel. De ebül gyűlt szerdéknek ebül kell elveszni. A két irigy azt gondolta sohase fogy el, oly pazarul bántak vele. Még csak egy nyomorúságos assonanezot sem hagytak tartalékban, s kénytelenek voltak sunyi fővel és silány prózával köszönteni be az Apát hajlékába. Parva domus magna quies. Jegyzé meg az egyik irigy, de nem tudta lefordítani, mert ez azt teszi: „Kicsi nekem ez a ház." A minthogy kicsi is volt, miután Tarczy Dezső bele eregette minden rakétáját. Senki sem mert bennt maradni. Szerencsére nem volt több neki kétszáznál. Igy mikor elfogyott a puskapora, betelepedhettünk a házba és akkor megkezdődött a somlai vérszüret. A vér lángja felcsapott, magasra csapott, öszszeölelkezett. A sziporkák, — a rakéták, a színes tüzek szivárványai ezer sugárt lövellve, szikrázva, pattogva; (Szilágyi Dezső titáni kezében, melynek melegénél csak György Endre szundikált) a lángnyelvek, a tüz nyelvek fejről fejre keresztben röpködve czikázva bevilágították a szivek és a jövendő mélységeit. Ha az a jövendő olyan lenne! Öreg Somló! Sohasem volt neked ilyen két órád egy húzómban. Akkor, hála Jenéi Viktor éber gondjainak és Véghely Dezső tekintélyének, boldog-nak mondottuk a gazdát. Kilencz órakor tiz kocsi, szövétnek fényénél, megindult robogva, sebesen mint egy gyors vonat, vigyázva mint- mikor menyasszonyt visznek. Pedig nem is volt menyasszony. — Vőlegény: az volt egy pár, in spe sans espoir. A vén hegy sokáig nézett utánunk, felénk terjesztve szárnyait. „ EPIGON (Baksay Sándor.) a hova be akarnak lépni, szent. Mi nem predi kálhatjuk kicsinyes okokból az egyházi és világi eszmevilág két legfőbb képviselőjének: az egyház nak és államnak háborúját, a magyar állam és a par excellence «magyar« egyház közt legkevésbé sem, hanem akarjuk egymással párhuzamosan fejleszteni a szellemi és az anyagi jóllétet az állam és egyház által. Ez az igazi haza- és egyházszeretet. GYÖRGY ENDRE. 1866. octóber végén mint i-sö éves jogász léptem át először Pápa város határát ábránd képek és eszméktől telt kebellel. Husz év múlva, ma midőn az állammal kibékült egyház képviselöjekép itt megjelentem, önkénytelen a mult emlékei ködfátyolképekként vonulnak el előttem, látom azt a korszakot, mikor a kiegyezés korszakában a fiatalság által, a melynek rendeltetése a jövő, a haladás természetét s rendeltetését megtagadva — a mult emléke isteníttetett, az a kor is élénk emlékezetemben van, mikor a politicai küzdelmek — az előkészítő conventen és zsinaton — az egyházi térre vitettek át, s az a tapasztalatom, hogy az az elem, mely a politika terén a haladás merev akadályozója volt, az egyházi téren az állam és egyháznak az államiság érdekében való egyesülésén működött közre. Ma, midőn egyházunk az állammal kibékült, ma, midőn közös célunk, van a magyar állam eszme megtestesítése, a fiatalság természet ellenes -álláspontját indokolt s igazoltnak látom. Akkori politicai álláspontunk iskolai nevelésünk következménye volt; — a nemzet nagysága, melyet a történelemből tanultunk a fiatal képzelem élénk emlékében élt, s a pro patria pro libertate korszakát az 1866-iki év nem testesítette meg. A husz éves küzdelem azonban, mely a magyar államhatalom alkotó részeinek közreműködése mellett azt eredményezte, hogy a magyar név Európa történeiében számításba jön, az 1866-iki év fiatalságát, a ki a magyar történetet, a szabad államot csak a múltból, a tankönyvből ismerte ; az ellenkező útra: — a kiegyezés terére téritette át. A reformált magyar egyháznak múltja küzdelmes azért volt, mert a magyar állam-eszmét képviselte és védelmezte; ezen egyház ma, mikor a magyar állam eszme az állam kormány által védelmeztetik, kell, hogy az állammal kibéküljön s támogassa azt a hatalmat, a melylyel húsz év előtt merev ellentétben állt. A husz év előtti mult ellentéte tehát csak látszólagos, mert az akkori fiatalság a mult történetében élt, mig az jelenben a mult emlékein okulva a jövő alapját veti meg. MOLNÁR BÉLA. A SOMLYÓI SZÜRETEN. (Pápa, 1886. oct. 20.) ; Somlyó-vár romjain felhők borongnak, Tört bástya-fokrol néz alá a köd ; A hegy oldalban zajgó vigalomnak Nevetgélő visszhangja hömpölyög, S a völgybe', len, dús termo réteken, A ví>s-paripa száguldva megyén. Fölöttünk is multunk setét emléki — j Sok elveszett, mi vissza nem jő már De föl-fói csillan dicsfényünk, a régi, A mint csendül a bujdosó pohár: Somlyó arany-nedvén át a jövő Hatalmasan, törhetlen tör elö. SZÁSZ BÉLA. —W^^A— Felemelő — mert áldásos mások szolgájává lenni, ha e szolgálattétel czélja az értelmi és erkölcsi tökéletesedés terjesztése. " SZABÓ JÁNOS. —--^.3^— A kálvinista szegénység. Kálvinistáktól felette gyakran halljuk azt, hogy mi szegények vagyunk, ezt vagy azt a. szegénység miatt nem tehetjük. Ebben az állításban van igazság is; de még több benne- egy régi, hajdan talán igaz, megszokott kifejezésnek a recitálása. Midőn a debreceni zsinaton a közalapot szerkeztük, gróf Lónyayval többféle számítást tettünk a reformátusok vagyonosságáról. En azt állítottam, hogy van 360 millió forint évi jövevedelmök; ő erre felutazott Pestre, négy napig dolgozott a statistikai hivatalban, s azzal az eredménynyel jött vissza, hogy Magyarországon a reformátusok 15 perczenttel gazdagabbak az átlagos középnél. Igen, mert a közép nemesi birtok és jó paraszt birtok többsége ma is reformátusok kezén van. Központi intézeteink és institutióink szegények, s ennyiben igaz a kálvinista szegénység. Ezek leggazdagabbak Erdélyben, a református fejedelmek bőkezűségéből. Ellenben gyülekezeteink átlag és aránylag nem szegényebbek, mint a katholikusokéi; a népünk pedig J5%rval gazdagabb az átlagos középnél'; s tehát ennyiben a kálvinista szegénység csak képzelödés. Nálunk a vagyon fel van osztva a részek közt, mig a kath. egyházban nagy tömegekbe van conmassálva; innen származik a csalódás. A gyülekezeti vagyon legarányosabban van {elosztva a dunántúli kerületben; ennek legkevésbé vannak nagyon gazdag és nagyon szegény gyülekezetei; legaránytalanabbul a tiszántúli kerületben. Az általános vagyonosság legna*gyobb a dunamelléki, legkisebb az erdélyi kerületben. Mint a közalapnak'születése óta referense, a bejött, évenként közel ezer darab segélykérvényböl vontam él ezen adatokat. KOVÁCS ALBERT. Ne csodálkozzatok, ha azok, kik hazánkban a társadalom megújhodása körüli alapvető munkánál — ha csak miat napszámosok ís —.közreműködtek, — a jelenkor alkotásai iránt kiváló érdekkel viseltetvén, azokat nem közönséges mértékkel méregetik. Ok a fokozott hévmérsékü nemzeti lelkesedés légkörében hozzászoktak, hogy mikor gondolataik gyakorlatba vételére tér nem nyílt, a magok elé tűzött eszményi czélokat egy szebb jövő reményében annál gondosabban ápolják. Nem csoda tehát, ha néha olyanokat követelnek, melyek a fennálló viszonyok hatalmánál fogva nem kivihetők. Szükséges azonban, hogy legyenek ma is olyanok, kik a tiszta elmélet követelményeit időről időre hangoztassák,— tekintet nélkül arra, hogy kedvezök-e a fennálló viszonyok vagy nem. Hogy ezekből mennyi és mikor létesíthető, ezt meghatározni azoknak a feladata, kik a közügyek élén állva ugy az újítás szükségessége mértékét, mint az újítás keresztül vitelére megkívántató eszközök elégséges vagy nem elégséges voltát ismerik s azokról rendelkezni hivatvák. Ezeket illeti a bölcs elővigyázat , hogy a remélhető, de nem biztos jobbért a meglévő jót elejtve úgy ne járjanak, mint a mesebeli állat, mely midőn az árnyékhoz kapkodott a szájában volt falatot elejtette. BALLAGI MÓR. „Gondolat"-féle. „Végzet s szabadság egymást üldözi S hiányzik az öszhangzó értelem" A végzet és akarat szabadság tana nemcsak theologiai, hanem bölcsészeti szempontból is gyakran volt megvitatás tárgya. A költő, ki bölcsészeti nézeteit ama fönséges költeményében irta le, melyből mottónkat vettük, oly sötét eredményre jutott, melyet a gondolat elragadó rendkívülisége s mélysége daczára csak Lucifer ajkára adhatott. A kétségbeesés filozófiája nyilatkozik az emberi szellemet leverő ama kritikában : »hi.inyzik az öszhangzó értelem.« És van az újkornak egy tudománya, — mely első tekintetre ugy látszik — a kétségbeesés e filozófiáját támogatja. A statisztika azt bizonyítja , hogy oly esetekben is, melyek az akarattól, s merőben tetszéstől függőknek látszanak , megrendítően arányos számok fordulnak elö, oly következetességgel, hogy a tapasztalatok alapján p. o. előre megmondhatjuk, hogy bizonyos államban s bizonyos idő alatt hány embernek kell öngyilkossággal végezni az életet. Hol van e jelenségben a szabad akarat ? De ugyanazon statisztika azt is bizonyítja, hogy észszerű intézkedések, a természet törvényei szerint kikerülhetlen eseteknek, p. o. a, természetes halálozásnak arány számait is képesek megváltoztatni. Nyugot Európában a normális halandóság száma néhány évtized alatt felére szállott le. Tehát még a természetes halálozás esetei is, legalább bizonyos mértékig , akaratunktól függők ! Hol van itt az Öszhangzó értelem ? Az öszhangot s a megnyugvást megtaláljuk : a társadalmi törvényekben. E. törvények nincsenek §§-okba foglalva, az Isten ujja irta azokat meg s épen azért e törvények épen oly kérlelhetlenül de egyszersmind biztosan uralkodnak az emberiség folott, mint a természettudományban ismert torvények. Szabadságában áll az embernek fölkeresni e torvényeket s követni vagy nem követni, — eljárásának következményei azonban foliétlenek. E törvények felismerése és követése szerint alakulnak a statisztika számai is. Alig van az emberi szellemhez méltóbb, mint e törvényeket .fölkeresni, megismerni s cse" lekvését s a társadalmi életet a szerint berendezni. E törvényekből tanuljuk meg, hogy mindazon tényezők között, melyek az ember s az emberiség javára szolgálnak benső öszhang létezik, hogy p. o. az erkölcsiség és hasznosság közt, melyet annyiszor hoznak az emberek egymással ellentétbe, — ha nem a pillanatnyi előnyt, de állandó és maradandó érdekeinket tekintjük, benső harmónia uralkodik. E törvényekben uralkodik rajtunk a végzet hatalma, de egyszersmind ennek ismerete s követelése emel föl a szabadságban emberi méltóságunk magaslatára. BJTOÓK ZSIGMOND. A társadalom közjóléte, közboldogsága eszközölhetésére mulhatlanul szükséges a tagok buzgalma, egyetértése s áldozatkészsége. Hol ezen kellékek nem hiányoznak: a társadalom felvj*