Pápai Lapok. 13. évfolyam, 1886

1886-08-08

JVlegjeleriilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Ih-rutemeílen levelek, csak ismert kf-.ektalfogadtatnak el. Kéziratok nem adainak vissza. A lapnak szán! közlemények a l a p SZ IHR K. k i i- a I a I d b a (0 - k o 11 é y i u in é p ii I e f) küldendők. Előfizetési djLjalt. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata ntá 5 kr, nyilttérben 25 krajezár A dij előre fizetendő. Bé/yegdíj mindigkülön számíttatik Az előfizetési dijah\ s hirdelésea a l a p KIADÓ h i v> a la láb k (ref. fő iskola ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több p á~p a i, s pápavidéki egyesületnek h i v a t a I o s k ö z I ö n y e. Pápa, 1SS6. aug. 7. Válságos időt élünk. A társadalom minden rétegéből panaszokat báliunk. — A gazda rosz termést, iparos és kereskedő üzletpangást emleget. Odáig jutottunk, hogy az e tele panaszok már nemis feltűnők, megszoktuk, s közömbösek maradunk azok hallatára. Nagyon kevés tehát azoknak száma, kik panasz nélkül evezhetnek keresztül az élet hullámain. Ezen kevesek közé bátran oda sorozhatjuk a „Pápai takarékpénztárt" mint erkölcsi testületet, mely jó vagy rosz terméskor, üzlet és kereskedelem pangásakor egyaránt, —szép jövedelmet oszt fel a részvényesek között. A pápai takarékpénztár egyike azon pénzintézeteknek, melyek vagyoni tekintetben az ország első rangú takarékpénztárainak ismertetnek el. De meg is érdemli e derék pénzintézet, mely ellen sem betevő, sem adós soha panaszt semmi tekintetben nem emelt, de nemis emelhetett, mert pontos, lelkiismeretes és szigorú eljárásával, a nagy közönség bizalmát már keletkezésének első évében osztatlanul birta, Az utóbbi időben ezen intézet ellen a közönség részéről mégis merült fel némi neheztelés, mely ha egészen nem is jogosult, de mindenesetre indokoltnak mondható. Ennek oka pedig nem más, mint a részvén}

r

esek tekintélyes részének merev magatartása azokkal szemben, kik az intézet számára egy díszes és a mai kor kívánalmainak megfelelő uj épületet szándékoznak emelni. A holnapra kitűzött közgyűlésen lesz ezen ügy végleg elintézve, holnap fogiák eldönteni váljon épit-e a társaság, vagy megveszi azon házat, melyet eddig is bérben birt. Nem tartjuk ugyan jogosnak, hogy a takarékpénztár belügyeibe avatkozunk, mégis erre vonatkozólag nein hagyhatunk egyet-mást minden megjegyzés nélkül. A pápai takarékpénztár, mely a közönség által fizetett kamatokból tartotta fenn magát eddig, s ezután is ezen oldalról remélli jövedelmeit szedni, ugyhissztík nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy e pénzintézeteknek némi kötelességei is vannak a nagy közönséggel szemben. A pápai takarékpénztár ezen kötelességeket ez ideig mindenkor hiven, elismerést érdemlőleg teljesítette, s most midőn arról volna szó, hogy ezt,— habár áldozatok árán is betetőzze egy diszes takarékpénztári épület felépítése által,— kicsinyes és valóban semmi jelentőséggel nem biró vagyoni okok íelemlitésével elejti régi tervét és megsemmisíti egyúttal a város közönségének évek hosszú során át táplált azon szép reményét, hogy a pápai takarékpénztár, méltóságához illő épületben nyerjen végre valahára elhelyezést. Városunk nem emelkedik. Evek múlnak cl mig egy-két ház épül. Oka ennek, kétségkívül a szegénység. Ha már most azok is közönyösen veszik az ügyet, a kik pénzzel rendelkeznek, azok sem adnak foglalkozást a szegéivységgel küzdő iparos elemnek és nem éreznek magukban ezen téren egy szent kötelességet a város emelkedéséhez hozzájárulni, méltán kérdhetjük: ki tegye tehát akkorV Az országban alig van pénzintézet, melynek ne volna saját palotája. Tágas hivatalos helyiségek állanak csaknem mindenütt a közönség rendelkezésére, arnit ha követni akar a pápai takarékpénztár, csakis építkezés által érhet el. Egy kis kényelmet a pénztkereső közönség talán mégis jogosítva van kérni az intézettől ? Ezeket tartottuk kötelességünknek elmondani ngy a közönség, mint a város érdekében, mielőtt a részvényesek ezen felette fontos ügyben urnába bocsátják szavazatukat. — Ismételjük, hogy nem a jog, csak a méltányosság elvei azok, melyeket hangoztatunk. Sok szegény ember türelmetlenül várja a holnapi határozatot, de nem csoda, hiszen munkát keres, hogy kenyeret vihessen haza rongyos ruhában járó éhező gyermekeinek. Hisszük a legjobbat, s engedjék meg nekünk a pápai takarékpénztár fennkölt gondolkozású részvéirycsei azon reményt táplálhatni, hogy intézetükben a haladás eszméje lesz a jövőben is irányadó. Építsen hát magának házat a pápai takarékpénztár — más városok hitelintézetei példájára. Hadd virágozzék általa városunk! Az uj közigazgatási törvények. A törvényhatóságokról szóló 1886. XXI. t. cikk a f. hó 15-ik napján lép életbe. Az uj törvény nem veti előre árnyékát a közigazgatás fejlesztésében mélyre hatoló és rohamos rendszer változásnak, de megnyitja a folytonos haladás útját a törvényhatóságok előtt, hogy önkormányzati, vitatkozási és felirati jogaik egészségben tartása, fejlesztése és biztosítása mellett az állami adminisztráció közvetítésében nemzeti missiot teljesítsenek és öntudatos intézői s hü őrei legyenek az egyéni szabadságnak és a magyar állam érdekeinek. Az 1870" XLII. t. czikkben megállapított és a népképviselet alapján nyugvó municipalis szervezetünk marad épségben a most életbe lépő törvények hatálya alatt is, de a haladó kor szelleme és a gyakorlati tapasztalat igényeihez képest időközben a törvényhozás által oly ujitások tétettek, minők a közigazgatási bizottság intézménye (1876. VI.) a fegyelmi eljárás szabályozása (1876. VII.), törvényhatóságok megszüntetése, ujak létesítése és területe változtatása (1876. XII. XX. XXXIII, 1873. XI. és XXVII.) a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezése (1877. XX.) a megyei mérnöki állomások megszüntetése (1877. XXI s.) a köztisztviselők minősítéséről (1883. I) és a megyék háztartásáról szóló törvényezikkek (1883. XV.) stb., melyek szükségessé tették, hogy mind ezen módositások egyöntetű egésszé foglalva és itt-ott megjavítva adassanak a jogkereső közönség kezébe. Az uj törvény Fiume város és kerületén, valamint Budapest fővároson kivül 63 megyei és 24 városi törvényhatóságot sorolván fel, municipiumaink száma ez idő szerint 89. Leglényegesebb változást az uj törvény a főispáni intézmény szervezetében sanctionált, a mennyiben a főispán mint a végrehajtó hatalom képviselője ellen őrzi a törvényhatóság területén a törvénykezési közegek kivételével ott működő összes állami közegeket és ezek kinevezésénél véleményt adni jogosult, ellenőrzi a törvényhatósági önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által kinevezett állami közigazgatás érdekei felett, oly hatáskörrel, hogy a felmerülő szükséghez képett közvetlenül rendeleti uton is intézkedhetik, mely rendelkezés azonban nem foglalhat magában juris dictionális hatáskört, nem vonatkozhatik egyes concrét esetek miként való elintézésére. Az ellenőrzés sikere érdekében a fegyelmi ügyekben is nevezetes jogokat biztosit az uj törvény a főispánoknak. A főispán mint állami tisztviselő miniszteri tanácsosi rangot és illetményt élvez és szolgálatai éveivel arányban álló nyugdijra illetve végkielégítésre bir igénynyel. A törvényhatóságok ezentúl is maguk választják tisztviselőiket, de a törvényhatósági és járási orvosokat, rendőrkapitányt, számvevőket, levéltárnokot, árvaszéki nyilvántartót, könyvvezetőt, közigazgatási gyakornokot, állatorvost és megyékben a segéd és kezelő személyzet tagjait a főispán nevezi ki; ellenben az eddig többnyire kinevezett segédszolgabirók ezentúl a törvényhatóságok által választatnak és szolgabirói czimet vesznek fel, az eddigi szolgabirókat pedig főszolgabírói czimmel ruházza fel a törvény. A törvényhatósági bizottsági tagok számát az uj törvény a tiz évenként szokásos népszámlálás eredményétől teszi függővé és épen azért a bizottsági tagok mandátumát is 6 évről 10-re emelte fel, 5 évenként való váltakozással. Nevezetes és a közszolgálat érdekét elömozditó és méltányos intézkedése az uj törvénynek az is, hogy a vármegyék és városi törvényhatóságok ezen törvény életbelépte után egy év alatt nyugdíj intézetet tartoznak létesíteni. A törvény életbeléptetésével megbizott belügyminister felhivta a törvényhatóságokat, hogy a törvény által rendelt szabályrendeleteket, melyek a közgyűlések idejére és számára, — a közgyűlésen a főispán, alispán és főjegyző akadályoztatása esetén való elnökségre, a hallgatóságnak a gyűlésből való esetleges eltávolitására voT Á RC Z A. Erdőn. Szeretem az erdőt, ezt a tarka képet, Hol ezer alakba öltözik az élet, S össze foly az ezer egy egészszé válva Egy harmóniába. Pázsitos ösvényin önfeledten járok, Mosolyogva hivnak illatos virágok. Hosszú soraikon amig végig érek, Felfrissül a lélek. Sűrű apró cserjék zöldkoszorus lombja A kicsi virágszált szelídeden ójja, S a fuvalom szárnyán, mely lombja közt támad, Eloszlik a bánat. Minden kicsi ágnak oly üde zöld lombja, Az idei lassan a régit letolja. A lombos természet újra fakadt zöldje Reményt ad a szívbe. A sudarak alján, hol a haraszt kihal. Piros eper hódit, hosszú indáival, Apró legénykéi haragos-szép szemmel Mérkőznek a zölddel. De az öregebbje — ki lusta, ki gyáva! Nem bocsátkozik be a kétes csatába, 2 mintha kotlós-szárny vón' a bokor Jiűs sátra — Elbuvik alája. Pedig híjába is minden menekvése! Éles szemű lyány ka jő a keresésre. Jaj! mindjárt is itt lesz, mindjárt megtalálja! Hallszik már danája. A haraszt-zörgésre, a vigadó dalra Felszökik az erdő szenderedő vadja, Pedig ha bevárná, ha szemébe nézne, Talán nem is félne. Hoszszu fülű nyul fut épen utamon át, A rohanó szélvész nem érné be nyomát, fiokszor veheté már célba gyilkos ólom, Azért fut ily módon. Baljóslatú futás! jó hogy gyalog járok, S utamnak a szélét nem szegi be árok, Igy még van reményem, hogy valami kövön Nyakam még sem töröm. Okos szemű kis őz egy más tisztás részen Bátran levelészget, majd hogy be nem érem. Mig egyszer észre vesz s gyorsanfutó lába Viszi karikába. Büszkén a királytölgy fejét égbe tartja, Elfárad a szem is, mire felfut rajta, A repkény se jutott — bár magasra vágyik Csak a derekáig. Magas koronáján ing a kánya fészek, El-el vész a gyöngy közt, ha sokáig nézed. Az lesz ám a gyerek, az ina se bozza, A ki ezt lehozza! Biztos menedékén a törzs odújának Apró vadméhecskék békével tanyáznak, A kicsi állatkák virágporos lába Ugy hiv a munkára. Oh! mi kedves táj ez! egész hossza, széle A meddig a szem lát a szorgalom képe. Boldog nép! nyárt se ért, a tavaszt ha félig, Már gyűjti a télit. Lent a fa tövénél a szorgalmas hangya Egész kis .tárházat gyűjtött már halomra, Egész nagy gályákat, mit le mások törtek — Száz se birt el egyet. Most indul egy csapat, érkezik a másik, Hordva példás sorban szép fehér >tojásit«. Lesi a

f szállítmányt madárkák csoportja És meg-meg rabolja. De nem esik ingyen, megfizetnek érte: Édes dalnak árján ring minden levélke. A sugaras hajnal harmatát se önti, Már friss dal köszönti. Fölséges egy chorus, sok száz igaz nyelvvel, Hirdeti az urat későn, kora reggel. Mindig is ugy vélem, ha hallgatok rajok, Hogy templomba járok. Még pap se hiányzik, az ég fényes napja Szét osztja az áldást arany sugarakba'. Hatalmas erejét átérzi az erdő S — jóltevöen felnő. Jfor-üdt-ív eJánco. A saison tetőpontján. — Balaton-füredi levélke. — Ott vagyunk, a honnét már csak lefelé lehet haladni. A saison tetőpontján. Jó Branizsa bátyánk ott az Esterházy szállóban ezentúl már több pakkot visz ki, mint hord be. Öreg Écsy Lászlónak is ezentúl már nem lesz kinek megemelni jubilaeumos kalapját. Sziklay Jancsi a Balaton-egylet titkárja sem fúvatja többé a szolgabirói hajdú trombitáját, hogy valamiféle kirándulás »ezennel közhirre« tétessék. A saison, mely az idén tele volt gyönyörrel, vendéggel, — kezd véget érni. Csak a — tihanyi apát sétál mindig egyformán saison elején, saison közepén, saison végén. Mert neki mindegy! Bezzeg nem volt mindegy az Annabálra készülőknek. Hetekkel a bál előtt lázas izgatottság fogta el sok szép lány szivecskéjét. Váljon hogy fog az idén sikerülni ? Hogy rosszabb és csúnyább már nem lehet a közelmúlt évinél, azzal tisztába volt mindenki. Hogyne! Mikor 3 vármegye fiatalsága rendezi azt. Az actiák csak emelkedhetnek, s nem sülyedhetnek. Es így is volt. Bár jó Kopácsy Árpádot egyik alelnök urat váratlanul jött májdaganata meggátolta a veszprémiek szorgos meghívásában, mégis annyi szép lány jött össze a bálra, jó mamáikkal, minőt Füred husz év óta nem látott. (Igaz, hogy a mostani Anna-bál lányai nem is voltak még akkor á világon!) A bálterem, szépen feldíszítve három megye címerével, a »Cursalon« zsúfolásig megtelt a legintelligensebb közönséggel, Táncos, — s pedig milyen »fesch« gyerekek Zalából, Somogyból, Veszprémből — volt annyi, hogy minden lánynak egy-egy karjára jutott kettő. S minő tüz a bálban! Azt hiszem, több táncos e bálon táncosnőjének nem is a karját, de mindjárt a — kezét kérte. Felrúgtak a páholyok árai is. A rendezőség tiz forintot akart csak, de annyi volt, akit elkellett »paholyni«, hogy a 10 ü'tból 20 frt lett. Mégis elkelt mindannyi. Vaszary Kolos derék főapátunk még ráadásul 10 ftttal toldotta meg jegyének árát. A tihanyi apát ur pedig »ingyen« páholyban ült. Mit neki a jótékony cél?! Mindenki meghozta a maga forintját annak a kitűnő Balaton-egyletnek, mely nélkül Füredet ma már elnyelte volna az ásítás. Csak a tihanyi apát sétál mindig egyformán, saison elején, saison közepén, saison végén. Mert neki mindegy! ido. Az ellenségek. — Beszély. Irta Horváth Gyula. — (Vége.) Az idő kereke ismét egyet gördült. A telet tavasz válta fel. A hótakaró, a természet e halotti szemfödője, felolvadt; a madárkák megérkeztek; a fák feltűzték koronájukat. A patak partján ibolya, hóvirág, tőzike kacsintgatnak imádójukra, a zsongó habokra. A feltámadott természetet örömmel üdvözli mindenki: »Hozsanna! légy üdvöz kikelet!« Egymásután nyillanak ki a természet vadvirágai, s a tompa harangkongás mégis egy rózsa elhervadását siratja, melyet az életfáról tépett le a halál. . . . Mily szép időben halt meg a szerencsétlen! Ha nincsenek irgalmas szivek, akik koszorút fonjanak koporsójára, s teleültessék sirhalmát virágokkal: itt van a természet! Áldó keze majd hímez ragyogó virágszönyeget arra a kis dombra, melyben egy megrepedt sziv alussza édes álmait ; ha elhunyta nemsaj-