Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-01-11

2. szám M.esa ele nilc Mi ii d e n vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkínt rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenteilen levelek, csak ismert kezektől fogadiáinak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kiizleméjnjeh a l ap SZERK. h iv a t a l <i b a (Ó-koU ég i u m é p il l c t) küldendők. Előfizetési díjait. Egy*-'évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK ' i hasábos pétitsor térfogata után $• kr, nyiltiérben 25 krajczárral számttatnak. ' • Bélyegdíj mindig külön fizetendő,Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KI A DÓ h i vatuláb a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, spápavidélci egyesületnek hivatalos közlönye. A birtok minimum jogi s erkölcsi szempontból. 11. Áttérünk most azokra a nagy jogelvekre, melyeket a mi honmentő agráriusaink oly könynyü szerrel megtámadnak. Századunk egyik uralkodó eszméjének a magángazdaságnak három nagy jogbázisa van: személyi szabadság, s egyenlőség, tulajdon szabadság, szerzett jo^ok szentsége, sérthetlensége. Mikor az agráriusok megtámadják a tulajdon szabadságát, a köteles rész erkölcs s jog által megkívánt mértékén túl a végrendelkezési jogot, megtámadják az egyéni szabadságot, melynek azok szükségképi következményei; mikor életre hívják az osztályok jogi korlátait, mikor megtámadják az egyenlő törvényes öröklés elvét: hadat izennek a jogegyenlőségnek. Agráriusaink azonban nemcsak a magángazdaság két első jogbázisát támadják meg, de van, ki ennél is — legalább ugy látszik — tovább merne menni s megtámadja a harmadik nagy jogbázist: a szerzett jogok szentségét' s sérthetetlenségét. Gondoljunk dr. Schurtz idézett szavaira: ha az állam saját érdekében a parasztságot a teljes tönkre menéstől meg akarja óvni, akkor mint Anglia Kelet-Indiában tette, a földbirtokot fel kell szabaditni a jelzálogadósságok terhe alól. S »dr. Schurtznak igaza van,« mondja ifj. gróf Széchenyi Imre az Amerikai levelekben. Igaz, hogy a tisztelt gróf anélkül akarja megmenteni az eladósodott birtokost »a békés, de annál biztosabb tönkrejutástól,« hogy »a hitelező igazságtalanul megkárosittassék,« mégis, ahelyett, hogy a jogos felháborodás hangján ítélné a javaslatot — megengedhetlen s alapjában helytelen analógiával vélvén eleget tenni az igazságnak — nyomatékkal ajánlja figyelmünkbe. Pedig tessék elhinni, a szerzett jogok szentsége, sérthetlensége talán még sem az elmélet emberének értéktelen idealizmusa. De hisz nem is azért hozom itt fel ezt a törvényt — mondja tovább gróf Széchenyi — mintha direkt utánzandóknak tartanám, de azért, hogy lássuk, miként más nemzetek a mieinkhez hasonló bajokon nemcsak akarnak, de tudnak is segitni. Ezek után legyen szabad nekem is fellépni honmentő terveimmel. Az isten tulajdonát képező föld, melynek az ember csak használója — igy tartotta a zsidó felfogás — törzsenként (kivéve Levi nemzetségét) egyenlő részre osztatott fel, de hogy az egyenlőség fennállhasson, minden hét évben az adósságok elengedtettek, s minden negyvenkilenc évben az elidegenített birtok eredeti tulajdonosának ingyen visszaadatott. E törvény nem roszabb, mint a fent figyelmünkbe ajánlt, nem roszabb a középkori intézmények visszaállítását célzó törekvéseknél, nem ama lelkesül esnél, mely az orosz mirt' swie eine Offenbarung Tottes« magasztalja. Ajánlom tehát a fenti intézkedést »— nem ugyan mintha direkt utánzandónak tartanam« — az agráriusok becses figyelmébe, hisz ezzel, legalább időközönként radikális gátot vetnénk a lemenő os tálymozgalomnak, gentry pusztulásnak. Tán tiltakozik ellene az igazságérzet ? Balgaság? kinek álmait tartja ma még az, hog\ az eszköz, melyet célomra használni akarok, igazságos-e? Törvényes öröklés esetén V

4

—4 telekig terjedő földműves birtok a fundus instructussal együtt kizárólag a legidösb fiúé; a többi törvényes-örökös a szabad földjáradék arányában — tehermentesen hagyva annak egy részét a minimum örökös számára — életjáradékot kap; az ingó vagyonban egyenlően osztoznak. Az egynegyedtelkes minimum-birtokost egyedül kiskorú s keresetképtelen örököstársainak eltartása terheli; de ha ezeket szerencsétlenség éri, ugy asylumot tartozik nekik adni. Igy akarja Meyer Rudolf boldogitni a magyar kisbirtokost. Ha a magyar nép jogi öntudatával megegyeznék a minimum-törvény, ennek állítólagos eredményeit elérhetné ugy is, ha a végrendelkező egy gyermekét kivéve, a többit a köteles részre szorítaná s ezeket készpénzben rendelné kielégitni. Mert csak nem gondolja senki, hogy a mi viszonyaink közt — egy-két ritka esetet kivéve — képes volna az Örökhagyó által kinevezett birtok-örökös egyenlő osztály esetében a teljes tönkremenés veszélye nélkül a többit kifizetni anélkül, hogy birtoka egy részét el ne adja. Pia pedig azt teszi, ugy kerülő uton jutott el ahoz, amit a végrendelkező meggátolni óhajtott. De épen a köteles részre szorításban — melyet egész a legalacsonyabb mértékig kénytelen igénybe venni a minimumtörvény — van erkölcstelen elem, mert kétségtelen, hogy alapjában zavarja meg a családi összhangot, belopja a testvér szivébe a gyűlöletet a testvér iránt — mert végre is az ember önző tulajdonságait figyelmen kivül nem hagyhatjuk — elölni iparkodik a szülei szeretet természetes nyilvánulását (tessék gúnyolni majomi szeretetnek), mely a gyermekek iránti jó részben egyenlő szeretetben áll. Ezen, a gyakorlati élet megfigyeléséből merített igazság azután nagyon sokat levon a minimum híveinek azon, hogy ugy mondjuk erkölcsi érvének látszólagos értékéből, melyet valóságos apostoli ihlettel szeretnek hirdetni, állítván, hogy az osztatlanul maradt birtok valóságos asyluma lesz az élet hullámai által hányt-vetett rokonnak, egy édes otthon, melyben mindig tárt KAROKKAL fogadtatnak. Ez állítás kétségtelenül nagyon plausibilisen hangzik, de gyakorlati valósulásában az atruizmus oly fokát tételezi fel, melyet egyrészt a jogaiban 'sértett testvérnél, kiben minden egyes uj találkozás vissza-visszahozta a törvényes kitagadás emlékét, feltenni nem lehet; de másrészt s különösen az osztatlan birtok tulajdonosa sem fogja szives-örömest foI gadni azt a testvért, vagy rokont — mert vegyük a világot csak ugy, amint van — aki a sors szeszélye, vagy amit először kell vala említenem, saját hanyagsága következtében veszté el azt az összeget, melylyel kielégíttetett, vagy mivel magát fenntartani nem képes, segélyért jő esedezni. Pedig ezeknek volna szükségük otthonra, asylumra, hogy a biztosított életállás nélküli egyének tömegét ne szaporítsák, mert a zöldágra vergődött testvért, vagy rokont önalkotta otthona ugy is erösb kötelékkel fűzi magához, mint a vesztett otthon, melyből oknélkül száműzte öt a törvényhozás leare-i szeszélye. A család egygyétartozásának eszméje azon erővel rég megszűnt hatni, amely felelőssé tette a családtag vétségeiért, polgári kötelezettségeiért a családhoz tartozó minden egyest s amely a családi össztulajdont az egész társadalmat uraló intézménynyé emelte. Korunk fejlődése az egyén mindfeljebb érvényesülését uralkodó eszme magaslatára helyezvén, nemcsak az egyéni tulajdonnak a családi tulajdon vasbilincseibe verését lehetleniti, de szét fogja zúzni azokat a korlátokat is — értem a hitbizományokat — melyek a mult hagyományaiként az egyéni tulajdonnak teljes érvényesülését gátolják. Veszpréaimegyeküzigazgatási bizottsága. A bizottság első havi ülését e hó 5-én tartotta meg. Elnöklő alispán jelenti, hogy a főispán betegsége miatt ezúttal nem elnökölhet. A bizottság dr. Sárkány apát indítványára részvétét fejezi ki a főispán tartós betegsége felett. Napirend előtt felszólal dr. Fenyvessy Ferencz biz. tag és a bizottsági ülések jövendő megtartására nézve azon indítványt teszi, hogy azon hónapokban, mikor megyei "közgyűlés tartatik, a közigazgatási bizottság ülései ne egy hét múlva, mely körülmény a biz. vidéki tagjainak anyagi kárral, s sok idő mulasztással jár, hanem a közgyűlés másodnapjának reggelén, vagy délutánján tartassanak. A bizottság ez értelemben határoz. Következett a napirend. Az alis-páni jelentés szerint, mely kitűnő alispánunk erélyének szép bizonyítványául szolgálhat, az ügyforgalom legélénkebb volt decz. hó 24-én 137 ügydarabbal. Beérkezett az alispáni igtatoba 154b drb; az elintézetlenekkel elintézendő volt 1851 drb. A mult évihez képest 122 drbbal szaporodott a forgalom. A közigazgatási bizottság igtatojába bejött 119 drb, melyből elintézésre vár 42. A pénztárba befolyt, közmunka alapra 12.769 frt, téritmény c-imén 1152 frt, javadalmazásból 5960 frt, megyei székház építési alapra 4730 frt stb. öszszesen 41.549 frt. Alispán jelenti, hogy a régi letétek ügyének rendezését foganatba vette. Tüzeset volt 6 izben 1653 frt kárral. Alispán a kézbesítésre nézve körrendeletet bocsátott ki, s azonkívül vásártartási ügygyei kapcsolatos közrendöri s egészségügyi teendőkre az adatok gyűjtését elrendelte, örömmel jelzi, hogy a folyó 1885. évre a községi költségvetések legnagyobb részt már a megyegyülés által letárgyaltattak.. A főorvos dr. Kerényi K. jelentését egész terjedelmében másutt közöljük. Cserna kir.. ügyész havi jelentése szerint tényleges létszám volt 195 fi és 15 nő, kikből 106 fegyházra itélt; ítéletien vizsgálati fogoly csak 4 volt. Rabmunkából befolyt 2127 napszám után 220 frt. A pápai fogházban letartóztatva volt 78 egyén. Munkakereset: 372 frt. — A fegyházra elitéltek nagy számára nem levén elegendő hely, mert csak 110 foglyot lehetne a veszprémi fogházban elhelyezni s mégis kétszer több van. Ez iránt a bizottság az igazságügyi és belügyi miniszterhez fel fog irni. Az árvaszék ügyforgalma 1769 ügydarab. Elintéztetett 1455. Gondnokság alatt maradt az év végén 148. Kir. tanfelügyelő örömmel jelenti, hogy a péierdi róm. kath. hitközség 1882. évben leégett iskoláját megnagyobbítva felépítette. Az elpusztult taneszközöket a közoktatási miniszter ingyen adományozta. Tanfelügyelő fegyelmi eljárást helyez kilátásba azon községi birok és jegyzők ellen, kik időszaki tanügyi jelentésüket a jövő hóra be nem terjesztik. Kir. adófelügyelő jelenti, hogy az 1885-dik évi adókivetési munkálatot a miniszteri rendelet értelmében megindította. A mult évben befolyt 14.800 drb. Maradt elintézetlen 874. Kir. építészeti hív. főnöke jelentése szerint elintéztetett 99 ügy. Az évi forgalomból a megyére 75%; a közlekedési minisztérium ügykörére 15%, a közalapítványra 4%, a kir. törvényszékre 2% esik. Egy érdekes kimutatást is közöl mai számunk más helyén. Az áilamut állapotja a rosz idő daczára kielégítő. Ez évre összeiratot 60.856 kétfogatú, 772 egyfogatú és 80.460 kézi napszám. Vizrendöri ügyek nem fordultak elő. Az ülés többi részét az egyes szakok részletes ügyeinek elintézése töltötte be. TÁRCZA. 1. Boldog, kinek nem száll a vágya Magasra remény-szárnyain; Ha szárnya-szegve földre hull is, Nem lesz ölő, mit érz, a kin. De hajh ! ki az egekbe vágyik És e magasból hull alá. Menthetlenül szétzúzza lelkét S halál a sorsa, gyász halál. II. Ha még az ág nem hajta lombot, Vagy mind lehullt, mi fedte, már: Jöhet a tél duló haragja, Nem esik benne semmi kár. De hogyha szép zölden virit rajt A lomb, remélve még jövőt, Ha igy találj' a tél hóleple, Az földre sújtja, veszti öt. Óh ! hogy — midőn e sziv reménye Már oly viruló zöldre vált, Akkor kellett megérni néki A tél fagyó jegét, havát! III. Remélni! ? . . . óh mért is remélni, Ha már a remény mind csaló ?! Mért is épiti rája várát Vakon a hiszékeny való! ?... Reméltem . . . s hogy felépitém már Egész boldogságom reá: Gyengéd ajakról egy lehellet Erinté és — levombolá. IV. Ha a fának gályát levágod, A seb, mit késed rajta mar Fájó, de az idő balzsam rá, Begyógyul tőle csakhamar. Napfény s szellö-ölelkezéstöl A kuszált kalász talpra áll; Elsimul a korbácsolt hullám . . . Sebére minden irt talál. A kigúnyolt szent érzelemnek A szivbe vésődött nyoma — Folyjon le bár egy örök élet: El nem enyész soha .. . soha ! MÁR KÉSŐ! QVovelleüe. Irta Gizella.) • (Folytatás.) Az egész napi hőséget gyönyörű est követé, a csillagok milliárdjait, a hold fényét, visszatükrözé a Balaton sima felülete, lágy szellő lengeté a platánok leveleit, a nád melankhólikusan suhogott,, s a virágok balzsamos illatot árasztanak szét. — A part sétányán suttogó párok suhantak tova, vagy vig társaság foglalt csónakot, s távoztukkal e dal hangzott fel: „Hullámzó Balaton közepén" - Nógrády nejével s Öcscsével is itt'.sétálgatott, de a máskor beszédes Aladár, most i'émán kiséré őket. — Menjünk mi is csónakázni, mondja egyszerre — mióta itt vagyunk ugy sem tevénk. — Ha Leonának kedve van, menjetek, feleli Nógrády, de nekem már nem való e mulatság. Leona habozott, de érzé, hogy Aladár kérőleg tekint reá — és igy csakhamar tova és tova lebbent a kis csónak. Sokan nem ismerik a csábító elemet, a csalfa Balaton hullámait, s hisznek neki, engedve a gyönyörnek, mely mind beljebb és beljebb vonja — szellő sem leng, s hullámai egyszerre felfel csapnak, mintha alant egy óriási bősz szörnyeteg tombolna. A derültségj pillanat alatt, elsötétül — a sajkákat mint dióhéjtj ide-oda dobalja, s vad tánczczal kergeti egyik növekvő hullám a másikat. Vészes moraj hangzik) fel, zúgó siketitö orkán megráz mindent, ellentállást nem tűr — már a partra is ki-ki csap a féke vesztett elem — sikojjal menekül mindenki feljebtV,— ember feletti erővel küzdenek -az evezők — kétségbeesetten érnek.partot a még előbb vig dalt éneklök — általános a rémület — zavar. 1 ' Ilyen vihar támadt pillanatok alatt, midőn a mi ismerőseink is feledve mindent, csakis egymás boldogító közel létét I érezve — némán engedték át magukat, háborgó sziveik uralmának, A többi kisebb nagyobb hajó már gartot ér — és ők — ők.... . í —•Félsz Leona? suttogja Aladár.— Melletted nem. — Szeretsz Leona ? j— szeretlek. Meneküljünk mig lehet? — Oh minek! Lebomló hosszú barna haját a szél kuszálja, remegő alakját Aladár karjai Da, zárja — ajkaik egybe forrnak. Egy borzasztó menydörgés reszketteti meg .a levegőt, vakitó villám csap a Balatonba, sürü zápor után csend lett. Ismét kiderült — a hold nyájasan mosolygott a földre, mintha semmi sem zavarta volna, s feltűnni engedi ott a mogorva Tihany alatt halászok csoportját csónakokkal közeledve egy üres ladikhoz, melyet a magukéhoz erősítenek — és csendesen a füredi parthoz eveznek — hol fehér lepelbe takart két alakot emeltek partra! Nógrády végtelen fájdalmát leirni nem lehet, reggelre megtört aggá lett,— iró asztalához közeledve, azon megpiilan'ja Leona és :Aladar arcképét — vonásai eltorzulnak, vad- fajdalom metszi szivét — egy gondolat v.llan át agyán : hatha-hátha a halalt kerestek! Oh én boldogtalan — össze nézi a két arczképet, oly szép, — oly össze illő egy par és milyen boldogok lehettek volna, ha őket össze hozom — és én e.'é^ önző voltam, e fiatal teremtést magamhoz iü'm — Leona, Aladár bocsássatok meg, — de m-ir , késő, — már késő ! * * * Evek előtt magam is pár hetet töltöttem Balaton-Füreden Naponta sétákat tevénk, bebarangolva a vidéket — igy utunk a Füredi temető előtt vitt el. — Feltűnt ott két egymás mellett álló, egyforma szép, fehér márványkereszt sziklatömbön, melyen kis márványtáblán aranybetűkkel „Leona" és „Aládár"-t olvastam. Szomorú füzek hajoltak a sir fölé, s a felfutó növény indái átkúsztak és körülfonták a két keresztet. Valami sajátszerű érzés vett erőt- rajtam, leköté figyelmem, s önként felsóhajtok — de szerencsétlenek lehettek ! — Igen, asszonyom igaza van, mondja mögöttem egy tisztességes idős úr, kit észre sem vettem. — Talán ismerté őket Ui

am? —- kérdem érdekkel. — Fájdalmas hangon feleié: oh igén 2