Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-11-22

XII. évfolyam. 47. szám. M!egj elenilc Minden vasárnap. Közérdekű surgös közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenteilen levelek, csak ismert kezektőlfogadiatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapunk szánt közlemények a l ap SZERK h iv a t a l á b a (0 - k o 11 éy i u m, é p Ii i c í) küldendők. 5; november 22 Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frtNegyed évre 1 frt £0 krajezár Egy szám áa'a iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatal db a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Közlekedési vállalatok által nyújtott kölcsönök. A nemzetzetközi gabnaüzlet egy évtízed óta nem várt lendületnek indult. Amerika, India és a többi olcsó tőkével rendelkező országok, melyek tömérdek gabonát termelnek, megváltoztatták a világkereskedelem helyzetét, és ehhez hozzájárult még a szárazföldi és a vízi szál- j litásmódok nagyszerű fejlődése is. A ki- i fejlett szállítási rendszernek tulaj donitható, hogy az Amerikában tulhalmozott búzakészletek épen oly hatással vannak ! a bécsi vagy berlini üzleti forgalomra, mintha a készlet Ausztriában vagy Németországban volna felhalmozva. Nem lennének a new-yorki táviratok oly nagy befolyással az európai tőzsdékre, mint a hogy most történik, ha az áruk elszállítása nem oly gyorsan eszközöltetnék, hogy a leghosszabb szállítási vonal se jöhet kérdésbe. A gabona-üzlet felvirág- í zása azonban oly óriási versenyt idézett elő, hogy épenséggel nem csodálkozhatunk azon, ha a gazdák kedvezőtlen és rosz viszonyokról panaszkodnak. A bajon nem lehet oly könnyen segíteni, de az irányadó körök segítségével sokat lehetne tenni gabona üzletünk rendezése érdekében. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy nálunk a termelők által beszálhtott gabonára adott előleg távolról sem felel meg azon célszerű módszernek, mint az más államokban szokásban van. Megengedjük, közraktáraink célszerűen vannak szervezve, és általánosan el van ismerve azoknak nemzetgazdasági előnye, és tudjuk is, hogy a közraktárnak kétféle célja van: az áruk elhelyezése és értékük egy részének előlegezése. Más áhamokban azonban ugy van berendezve, hogy maga a közlekedési vállalat — a vasút, melyen a gabonát szállítják intézi el az előlegezést. Ezen módszert különösen Amerikában használják leginkább, tehát azon államban, melynek nemcsak veszedelmes versenyétől tartunk, de mely egyszersmind minden uj mozgalomnak megindítója. Az amerikai gazdának nincs gondja terményeinek értékesítésére, minden nagyobb vasút állomás átveszi gabonáját beraktározásra és arra tetemes előleget ád, mely búzánál csaknem megfelel a rendes piaczi értéknek. .A vasút ezáltal a közlekedési intézmény szük korlátai közül kilép és a közérdek javára mint egy hathatós eszköz működik közre. Ez is egy példa, mely az amerikaiak találékonyságának legfényesebb bizonyítéka. Az orosz déhryugoti vasútnál is ugy van berendezve, hogy az állomási igazgatóság a gabona átvételénél 75 százalék előleget adhat a feladónak, egyszersmind fel van hatalmazva bizománjoizleti kötésekre is. Aki a gabonaüzleti viszonyokról tájékozva van, beláthatja, hogy a gyors és szolid előlegezésnek épen a gabona és őrlési terményekre messzeható befolyása van. Mint már fent emiitettük, a közraktárak és „magán vállalkozók" szívesen adnak előleget gabonára, de eltekintve attól, hogy sok kereskedő és termelő — ellenszenvből vagy más ok miatt — nem szívesen vesz fel kölcsönt, nyilvános közraktárak vagy magánvállalkozóktól, a kezelési költségek és kamatok is a főszerepet játszák itt. Az amerikai és az említett orosz vasutak- igen csekély kamatot számítanak és a vasúttársaság ugy tekinti a feladót mint vevőjét. Különben tapasztaljuk, hogy monarchiánkban is belátják már ezen intézmény hasznos voltát és a szakkörök is kezdenek foglalkozni ezen ügygyei. A galicziai Károly-Lajos vasúttársaság már is szándékozik a gabona és őrlési termények értékeinek előlegezését összes állomásain és vonalain az említett orosz vasút mintájára berendezni, az előlegeket azonban az áru értékének felére akarja leszállítani. Nincs itt helyén azt fejtegetni, hogy mezőgazdasági viszonyaink, a gabnakereskedés kiterjedésének dacára oly rendezetlenek, hogy a gazdának elkerülhetetlen szüsége van az előlegre. Az amerikai versenynek, melyet a baj fő okozójának tartanak, kevés befolyása van erre és merően más okoknál fogva a nemzetközi gabnakereskedelemnek, a nemzetgazdaság főtényezőjének sok nehézséggel kell még megküzdenie. Sokan barátjaikat, kik kenyeret hoznak az országba, ellenségüknek tekintik, több államban a gabona és liszt bevitelének megnehezítésére túlzott magas vámsorompókat állítanak, pedig ezen eszközök kevés sikert ígérnek egy jobb jövőhöz. Reméljük, hogy a magyar vasutak is be fogják látni a gabona és őrlési termékekre való előlegezésnek hasznosságát és az intézmény keresztülviteléhez kivétel nélkül hozzá fognak járulni. Az intézmény minden esetre nagy hasznára válna a vasutaknak, úgyszintén az érdekelt közönségnek is. 91C. £ Németország építészete. — Irta: Kiss István épitész. — I. Európa általános kultúrája, korunk egyik hirneves orientalistájának szavai szerint, megoszlik nyugati és keleti kultúrára. Építészetéről ellenben talán azt mondhatni hogy az, az antik és középkori művészetek alapján és az államalakulások bizonyos bensőbb viszonya és a megfelelő geográfiai helyzet szerint, inkább három irányban nyert határozottabb jellegű fejlődést; és pedig a déli, közép és az északi vidékek szerint. Ezt a csoportosítást sokkal több azonosság igazolja, mint esetleg azt, a melyet az általános müvelödöttségnek megfelelöleg, egyedül kelet és nyugat irányában keresnénk. Az összehasonlítás alapjául nem annyira a formai jellegnek, mint inkább a belső szerkezeti építési módnak van több jogosultsága, annál kevésbé, mert a forma közel kozmopolitikus szerepében nem lehet önmagában jellemző; mig ellenben a helyi égalji és időjárási viszonyok, a a rendelkezésre álló építési anyagok, a talaj a már megérlelt épitési módot a helyhöz kötik, a mely tehát nem ültethető át egykönnyen oly értelemben más helyre, mint a forma. Ezek szerint Spanyol-, Olasz-, Török- és Görögország egymásközt — majd feljebb a közép-európai államok ismét önmagukkan — és végül Északnémetország, Orosz- és Svédország, valamint Dánia, Hollandia, Belgium, Anglia, Irland és Skócia mint legészakibb öv képezhetnek e

§y"

e

gy nagyjában összetartozó csoportot; kétségtelen, hogy ezek keretén belül még közelebbi megkülönböztetések is állhatnak fenn, pl. hogy Posenben, Pomerániában, úgy középső Oroszországban más módon és mértékben nyilvánulnak a hideg és meleg ellen való védekezések, mint például Hollandia enyhe és folyton egyenletes nedves égalja alatt; vagy hogy például a berlini lakóház a német, a londoni pedig az angol társadalmi- és életszokásoknak felel meg stb. A következőkben összefoglalt megfigyelések az őszi és téli hónapok időjárási viszonyainak behatása alatt eszközöltettek, a midőn ezen fizikai behatások, mint ok egyidejűleg képezték a közvetetlen összehasonlítás alapját sz okozattal, a kifejlődött épitési móddal. Az ezen középitészeti tanulmány keretében foglalt országok és városok: Szászország, Berlin, a Hanza városok, Wesztfália és Nyugati-Poroszország, Belgium, Hollandia, London, Angolország és Skócia. Szászországban a kulturális haladás az Elba vidékén jut leginkább érvényre; a folyam, mely az ország nagyságához és termékeihez képest hatalmas közlekedési vonalat képez, a partjain épült népes városok és ipartelepek által már önmagában létokát képezi a kor igényeit és a szász nép műveltségét kielégitő fejlődött épitési modornak. A szászországi Elbapart felső vidéke azonban még közvetetlenül is befolyást gyakorol nemcsak ezen vidék, hanem egész az Északi-tenger parti városainak is építészetére azon rendkívül előnyös épitési anyag által, mely az általa átfutott hegységet képezi; ez azon hegység, mely világszerte »Sächsische Schweiz« név alatt ismerete?, melynek anyagát a technikai világban oly fölötte kedvelt kőzet, az »Elbesandstein« nevezetű quarchomokkö képezi. Mindannak daczára, hogy kitűnő épitési TÁRCR BÁNATVrRÁGOK I. Azt hiszitek: jobb nekem itt Távol földön, elfeledve, Ismerős táj, bús emlékek Elmaradva messze . . . messze. Oh dehogy jobb, azért szivem Csak úgy fáj itt, mikép otthon; A bút, mely oly rég lakója, Nem lehetett oda hagynom. II. A nagy világ unt zajából Képzeletem haza röpül, Kicsi kis ház mosolyg felé Sárguló ákáczok mögül. Azután egy sirhoz száll el, Reá ismerős név írva . . , Amaz jó anyámnak háza, Ez itt édes apám sirja. III. — Szerettem-e, vagy szeretek —, Ne tudja meg senki. Amit a sziv érez, jobb azt Mélyen eltemetni. Minek érjen a világnak Gúnyolása gáncscsa, . . . Oh ha mindazt elmondanám Ami szivem bántja! Színházban. Közeleg a hét óra: népesülni kezd a sétatér a színház előtt. Kitárvák ennek szárnyas ajtói. Élénk világosság ömlik ki rajtuk. El is kel: az a két szál lámpa a kocsibejáróknál nagyon szerényke kis fényt ad. Hogy örül ennek a sétatér. — Paszomántos egyenruhájában komolyan áll a színházi szolga; peczkesen,— mintha érezné ö is a legtöbb nem komoly emberrel, hogy ruha teszi az embert. A városi rendnek egyik falusias őre lomhán támaszkodik közelében hatalmas fringiájára, mely — szabásából következtetve — alighanem még a győri nemesi fürge futás dicső napjaiban játszta le fényes ifjúságát, — persze hüvelyében. Annál élénkebben kapkodnak az eldobott szivarvégek után a lézengő utcza-gyerekek. Ketten is nyúlnak egyért. Ez nem enged, az nem hagyja, és — nem válogatott, vagy nagyon is válogatott kifejezések. Hajdúnk azonban nem engedi magát zavartatni. »Majd megunjak« gondolja ő, — 2András, András,« gondoljuk fejcsóválva mi. — Harsányan gyülekszik az ifjúság. Hévvel adja elő egyik fövároslátott az adandó darab nagyszerű meséjét, Márkusnak, Nádaynak utolérhetlen művészi játékát, Jókainak leírhatatlan diadalát. Boldog ifjúság! Csak a superlativust, s a merész jelzőket ismeri. Mosolygunk rajt. Keserű mosoly. »Ah ! szép idők ti elmulatok, o És örökre. Nem varázsolja vissza azokat semmi. Sem az elért boldogság, sem a kivívott siker. Testben és kedélyben egyaránt érezzük: »Nem ugy van már, mint volt régen."— Az arany fiatalság is képviselve van néhány dísztaggal és dísztelen kurta kabáttal.

Parfüme illat, ruhasuhogás: »kezeiket esokolom,« harsog a foyer. De egyik sem teszi. »Nem divat,« — mondogatják. Mily nevetséges — és bántó is — a hódolat oly nyilvánítása, mit nem tehetünk meg. „Jó estét," — mondja a franczia. A mi aristokratikus társadalmunknak persze ez kevés. Egy és ugyanazon társadalmi osztály tagjai sem egyenlők. Ezt a köszöntésben is érvényrejuttatni kell. „Jó estét kivánok kisasszony ! Alásszolgája Nagysád ! Kezeit csókolom Nagyságod \" Et sic porro. Ne neked tizenkilenczedik század ! A kiváló csínnal és Ízléssel diszitett nézőtéren vidám társalgás zsongása fogadja az érkezőt. — Diskrét zaját egy-egy magát túlotthoniasan érző ajk felhangzó, nem elegáns kaczaja kevésbé zavarja meg, — mint a terem elegáns harmóniáját a színpad függönye. „Kedves gyermek, kisded játékidat, korán játszottad el\" De hát semmisem tarthat örökké: az arany harsona is megrezesedik, az azúr felhők prózai szürkésbe mennek át, s a fénye vesztett bibor-keret mindennapi haragos vörösre vál, — ha nem segit egy kis renovatio. De ily hamar mégis . . . Mosolyogva üdvözlik egymást az ismerősök. Egy-egy néma meghajlás. Utolérhetlen mesterei a hölgyek. Mennyi finom könnyedséget, kellemet és bájt tudnak vele kifejezni. Főleg kik korcsolyázni szoktak. Ez is egyik eredménye e kedves sportnak. De nem folytatom, még azt azt mondják, hogy ütöm a nagy dobot. Ütném is szt. Halifax nevében, — csak lenne haszna. — Minő mások a teremtés fiatalabb urai. Mennyi szögletesség, nehézkesség és határozatlanság! Ma fejét kapja vállai közé, mig dereka egyenesebben áll, mint a zsindelyszeg-hullámu fürt, — holnap féntartott fővel bukik háromszögbe alá, ha ugyan nem ugy libben meg térdben a rococco ur. Mindez következménye a női társaság hiányának. „Valahány ház annyi szokás" — mondja koszorús regényírónk. — Nálunk az a specialis szokás , hogy mig a fiatal embernek nincs kellő házasságképes állása, — a jégen s a táneztermeken kivül — anstendig hölgyek társaságában nem lehet. Minden lányos ház egy festung, egy Metz, egy Komárom. Kopogtatás a sálon felvont csapó-ajtaján. „Halt!" Hangzik belül unisono egy erösbb s egy gyöngébb [hang. A papa és a mama. Még ha könnyben úsznak is e középkorias ósdiságra a modern várkisasszony szemei. A lovag persze sértett önérzettel takarodót fúvat: „Már siess hazádba vissza vert seregem." Hazádba ? Rideg gargon lakás, vagy korcsma és kávéház. Egyedüllét, vagy merő férfitársaság. — Egyik sem a jó meghajlások oskolája. Inkább az az első a modortalanságé, — s utóbbi a darabos modoré. — Igy aztán csak azt a pukkedlit csinálja az ember és ugy — a mire, s a hogyan megillemezte a „tanár ur" a táncziskolában. Sőt a mostani időben, mire beköszönt az illő stand,— s a minek következményéül aztán kopogtatás nélkül is felhangzik a nyájas „passirt," — a sálon- és páholyképessé avangeirozott időviselt derék, már azt sem igen. Mélyen hajolnak legtöbben egyik felső páholy felé. Két uri hölgy közt egy férfi foglal abban helyt. Distinquált külseje, s diskrét modora a finom emberre vall, — mig magas homloka a gondolkozó főt, magyaros arczának határozott vonásai a tettrevágyást s erélyt, megnyerő mosolya a szivjóságot, és szemeinek értelmes sugarai az emelkedett szellemet tükrözik. Színházunk létrehozásában övé a legtöbb érdem, az oroszIáni rész. Ha nem áll a lelkesek élére, és nem fejt ki ritka tevékenységet, egész odaadást: a hosszú évek óhaja ki tudja mikor valósul még meg. S igy teljesült rövid hónapok alatt. Joggal hordhatná tekintetét hidegen és büszkén körül,— de csak szívélyességet és szerénységet találsz ott. Hányan vehetnének példát tőle, kik mivel sem válnak ki az általánosból, mi maradandót sem alkottak a közért, — és mégis emelt fővel megkülönböztetést igényelnek. — Nem is csak üdvözletet fejeznek ki e meghajlások: az elisme47