Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-10-25
Levelezés. A szomszédból. • Veszprém oct. 21. 1885. Hires vásárjai lehettek egykor Veszprém városának. Az arany kalászszal ékes Mezőföld, Zala termékeny völgyei és lankái, söt Somogy nagy része, hajdan mondják, Veszprém és a veszprémi piacz számára termeltek; az itteni gabona piacz nevezetes szerepet játszott a dunántúli forgalomban. Ebből az időből származik tán a »papok vásárjatt is, mely elnevezés jelentésével ma leginkább a »helypenz« szedők vannak tisztában, vidéki ember egy kis francziás leleményességgel vagy felületességgel valami pikánsát hajlandó képzelni felőle. Ma már Veszprémről is elmondhatjuk, hogy »szép híredből de kiestel,« s nem is csuda ha némelyek a vasutat, mint ezt egyik helyi lapból olvastuk átohiak tekintik, mert tény az, hogy a vasutak, akár délnek, akár nyugotnak kerüljék el, határozott kárára szolgálnak Veszprém piacának. A jutási szárnyvasut pedig ugy látszik végképen elszárnyalt, sőt mióta Bezerédj Victor bevált honatyának, az sincs, ki e vasút sirja fölé legalább egyszer évenként mécsest gyújtson. Közeleg pedig »halottak emleke.« Hangulatteljes tárczák és sárguló lombok jelentik a tél érkezését. A Plosszer sétányra és a calváriára száműzött ákáczok megadással néznek téli álmuk elé, melyből kitudja, lesz-e ébredésök ? A főispáni lak elé egy lelkesüléstöl izzó napon plántált fenyü csoportok pedig mintha szebb jövő küszöbén állanának, bús fejüket kezdik délczegen emelgetni, kivéve természetesen azokat, melyek már megunták a várakozást egy kis hűvös lég után és elszáradtak még a nyár végén. Még egy két nap talán a vén asszonyok napja derül reánk, s a halottak napja beköszönt zordon hidegével és fájó emlékeivel. Itt a tél is, és mióta a szt. gáli ember is csak lophatja a tulajdon erdejét, bizony drága tél van itt a Bakony ölében. Borral azonban a a kinek tetszik, vigasztalhatja magát, mert uj évig mindenki szabadon árulja, s a piaczra anynyit hoznak és aként kínálják, mint a pápai zöldségesek hires sárgarépájukat. Néha neki bőszül egy-egy hordó karczos a vevőre való várakozásban, kivágja a dugót s oly magasra szökik a zavaros iszap szinü folyadék, mint egy kiállítási szökőkút, a piaczi publicum nagy gaudiumára. A kiállításról jut eszembe, hogy milyen dicséretes törekvés az, hogy egy kiránduló társaságot toborzanak össze önöknél. Itt az sem sikerül, de meg sem is kísérlettek. Azután az & sok kiállító! A Liget csak megtermi gyümölcseit. Kívánunk a kertészkedő kiállítóknak nagy érmeket és több száz frankos díjakat quantum satis! Ellestem minap kávéházban, az egyetlen Kubai-ban egy veszprémi és egy pápai ember beszélgetését. A veszprémi olvasva a kiállítási kitüntetéseket, azt mondja: — No ti pápaiak a czimertekbe tehetnétek egy pipát, meg egy termetes sárga répát. — Azt mi megtehetjük, van miért, kiviteli cikk az a kettő nálunk, de nektek azt ajánljuk, hogy a címértékbe sebesen vágtató lovas hátára festessetek egy koronás pástétomot. Ez majd mindazt jelenti, a mi nektek nincsen. Egyik sem valami szellemes élet ugyan, de nem is haragudtak ám meg a szomszédok érte egymásra. Hanem azért mi is haladunk. Legközelebb megnyílik a kosár fonó tanfolyam, (nem ám a megyeházban,) azonban mint a gazdasági egylet titkárától tudom, hölgyek nem akarnak beiratkozni. Haladásunk egy másik, kétségbe vonhatlan bizonyítéka egy öngyilkossági eset, hol az áldozat alig mult 16 éves. Süsz Sámuelnek hívják a boldogtalant, ki valószínű, hogy nem kapott uzsonnát , mert nem tanulta meg a leczkéjét s ez okból Kozarek mesterségét próbálta meg — önmagán. Asztalán egy senzatiós hírlapi tárcza találtatott, mely meglepő élénkséggel irja le ama bizonyos érzést, mit a kötél általi halál okoz, végrehajtás közben Halad az idő is nálunk, noha lassan, de a városi hatóság sem késik előre törni, mert ime megvette a Kapuvári házat és behozta az ebadót. Ebből azonban nem kerül ki a vételár. Egyleti életünk ellenben felettébb laza. Csupán a nőegylet kész teendőinek programmjával. Sajnálom hogy nem én ismertethetem azt legelőször. Az első lépést azonban másik fogja bizonyára követni, s arról a legnagyobb örömmel jovore r. /. N. Dém 1885. octóber 20. A cseszneki és b. szombathelyi esperességi kerületek cath. tanitó-egylete f. hó 15-én tartotta Cseszneken őszi gyűlését. A gyűlés szentmise hallgatása után, ugy io órakor vette kezdetét, a cath. iskolateremben. Összesen negyvenöt egyleti tag volt jelen. A két esperességi kerületbeli főtisztelendő lelkész urak közül is, szép számmal vettek részt gyűlésünkben. A gyűlés kezdetén, az egyházi és világi elnök urak mondották el az egylet ügyeit és teendőit felkaroló, nagyhatású elnöki beszédeiket, melyek után a gyűlés a következő rendben folyt le: Először is jegyző felolvasta a mult gyűlés jegyzökönyvét, mely hitelesítés után az elnökök és két tag által aláíratott. Ezután következett az egylet alapszabályainak módosítása s a tervezet hosszú vita után, — több kiigazítás mellett, — elfogadtatott és a m. kir. ministeriumhoz leendő mielőbbi felterjesztése elhatároztatott. Ennek végeztével Majer Margit kisasszony gézaházi tanítónő olvasta föl dolgozatát: — »A vallás erkölcsi érzelem fejlesztéséről.* A kellő szakismerettel és szorgalommal készített csinos dolgozatért szépen megéljenezték a kedves felolvasót. A pénztárnok számadása megvizsgáltatván, helybenhagyatott és a leköszönni akaró pénztárnok urat újra felkérték a pénztár további kezelésére. Világi elnök ur felolvasta a megyei alispán urnák hozzá érkezett levelét, melyben a községek utasíttatnak, a gyűlésre menő tanítójuk részére fuvart és napidijat kiszolgáltatni, örömmel is jelezhetem, hogy a nsgos alispán urnák eme nemes intézkedése folytán, csak egyetlen egy szál község volt, mely tanítója részére a fentebbieket nem szolgáltatta ki. Olvastatott továbbá, hogy már a jövő tanévben, minden tanítónak kötelessége leend, az életmentési és egészségügyi szabályokat iskolájában tanítani, erre segédkönyvül a Nmltsgu Miniszter, néhai dr. Szél Lajos által szerkesztett műnek megszerzését rendeli. Főtisztelendő Rainis Gyula zirczi plébános ur, egy arany jutalomdíj mellett, — a jövő tavaszi gyűlésre kidolgozandó, — következő pályakérdést tűzte ki: »Mikepen lehetne az egészségségtant a népiskolában, a gyermekek anyagi és és szellemi megterheltetése nélkül legkönnyebben és legcélszerűbben kezelni.a A pályanyertes munka felolvasása és megvitatása szintén a jövő gyűlésre tüzetett ki. Felolvastatott még Mltsgos Gönczy Pál ministeri tanácsos ur levele, melyben tudatja a tanítókkal, hogy Dr. Kallay Adolf karlsbadi fürdöorvos ur, orvosi működése tartamáig, évenkint augusztus és september hónapokban, két magyarországi néptanítót ingyenes lakásban , gyógykezelésben és gyógyszerekkel való ingyenes ellátásban részesitend. Az illető nagyon tisztelt orvos ur, hazánkfiának ezen szép és humánus tetteért, a gyűlés legőszintébb háláját fejezte ki. Nemkülönben elhatároztatott, hogy e két esperességbeli tanitók, — mint kötelezett tagjai az egyletnek, — kik dacára annak, hogy községeiktől fuvart és napidijat kapnak, e gyűlésen meg nem jelentek, és elmaradásukat sem igazolták, az elnökség utján felhivassanak, elmaradásukat kellőleg igazolni, minek nem történte esetén, mint a tanügy iránt érdektelen é.-; a korral haladni nem akaró tanitók a felsőbb hatósághoz fognak feljelentetni. A gyűlés végeztével, — mely délután két órakor ért véget, — a jelenvoltak a helybeli nagyvendéglöbe gyűltek össze társasebédre, hol azon szerencse ért bennünket, hogy a kerület országos képviselője, nsgas Ányos Tivadar ur is megjelent. Ebéd fölött egymást érték a felköszöntések. Először is főtisztelendő Sebestyén József esperes s egyházi elnök ur mondott eszmékben gazdag felköszöntöt, ngos Ányos Tivadar úrra, mint a népnevelés és tanügy lelkes pártolójára. Utána az orsz. képviselő ur emelte poharát az előtte szólló elnök úrra, hosszas és nagyon érdekes beszédben, igen szépen érintvén a tanitók iránti rokonszenvét, és kijelenté, hogy a tanitók jólétének felvirágzása érdekében, nemcsak a kormánnypárttal, de ínég az ördöggel is kész szövetkezni. A tanitók, és ezzel a tanügy iránti nemes érzelmét azzal is bebizonyította a nsgos képviselő ur, hogy beszédje végén az egylet javára tiz frtot ajándékozott. Felköszöntöt mondtak még főtiszt. Rainis Gyula plébános ur Trefort Ágoston minister ur Ő Nméltóságára, Wurth Bene vil. elnök főtiszt, Rainis Gyula plébános úrra, — végül főtisztelendő elnök ur Majer Margit kisasszonyra szép felolvasásáért. A felköszöntéseket mind, egyenkint harsány s szűnni nem akaró éljenzés követte A lelkiismeretes munka utáni igen kedélyes ebéd végeztével a jelen voltak azon meleg óhajtással váltak el egymástól, kogy az Isten áldja meg fáradozásaikat, melynek célja az, hogy nehéz hivatásuknak minél jobban megfelelhessenek, A viszontlátásig! egyleti jegyző. TÓETÉIMX mWfÍM. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Október 25. — ±555. Brüsselben V. Károly ném et esá _ szár fia t. i. 11. Fülöp javára Németalföldről lemond. 1690. A bodzái szoroson át Lajos badeni őrgróf és császári vezér, Tököly Imre kurucz vezért Erdélyből kiűzi. Október 26. — 1550. Malla-szigetet a johanniták birtokukba veszik. (V. Károly császár már 1526-ban adta nekik.) Október 27. — Í705. Nagyszombatban követi gyűlés a béke létesítése céljából I. József császár és II. Rákóczy Ferenc „a szövetséges rendek 11 fejedelme közt. Október 28. — 1780. Iglón születik Kübeck báró, hires osztrák államminister. 1806. Berlinbe I. Napóleon franczia császár diadalmenetét tartja és Hatzfeld herceget, ki Hohenlohe hereegei a francia sereg mozdulatairól értesité, elfogatja. Október 29. — 1268. Nápoly piacán Konrodin az utolsó Hohenstanf, Anjon Karol király parancsára lefejeztetik. Október 50. — 1604. — Kassa Lippaynak, Bocskay István tábornokának magát megadja, 1964. Békekötés Bécsben Dánia, Ausztria és Poroszország közt, mely alkalommal a dán király Schleswig és Holsteinről valamint Lauenburgról a másik két hatalmasság javára lemond. Október 51. — 17H. Bassi Laura Mária Katalin, a bölcsészeti, malhematikai és természettani szakokban tudós hölgy bölcsészetludor és költőnő, születik Bolognában. Hivatalos rovat. Hirdetmény. 3396. szám. R. 1885. Pápa város rcndőikapitányi hivatala részéről felhivatnak mindazok, — kik fizetésért gyermekeket fogadtak elclajkáltatásra, — ezen körülményt f. évi november hó 15-ik napjáig bezárólag alulirt hivatalnál bejelenteni annálisinkább kötelességüknek ismerjék, mert a bejelentést elmulasztók ellen, érzékeny pénzbüntetés fog alkalmazásba vétetni. Miután ezen intézkedés azért vált szükségessé, hogy a dajkaságban lévő gyermekek e rendőrkapitányi hivatalban nyilvántarthatok legyenek, — figyelmeztetnek tehát mindazok, — kik a jövőben dajkaságra csecsemőket fogadnak el, — azt az elfogadás napjától számított három napon belül bejelenteni szintén kötelességüknek ismerjék. Rendőrkapitányi hivatal Pápán, 1885. okt. 20. Mészáros Károly rendőrkapitány. KÜLÖNFÉLÉK.. — Ifj. Esterházy Móricz grófné Ö Méltóságát fogja a veszprémi jótékony nőegylet is védnöknőjének megválasztani. — Személyi hir. Megyénk szeretve tisztelt alispánja Véghely Dezső kir. tanácsos ur kedves nejével a mult héten városunkban volt. O nagysága ezúttal a járási szolgabírói hivatalt is megvizsgálta. — Elismerést érdemelnek a pápaiak. Az orsz. kiállítás gyümölcs kiállításánál valóban szép számmal van képviselve Pápa városa. Gyönyörű kiállítást mutatott fel O Méltóságának uradalma, a pápai kertészeti társulat és egyesek. Örülünk, hogy lapunk hasábjain is nyilváníthatjuk e miatt elismerésünket a — pápaiaknak: mit a jury alábbi kitüntetései is igazolnak. — A Budapesten tartott nemzetközi gyümölcs és zöldségkiállitáson városunkból kitüntetést nyertek, és pedig: nagy díszoklevelet: Esterházy Móricz gróf pápai kertészete, •— kiállítási nagy érmet Tarczy Dezső, Szvoboda Vencel, P. Szabó Károly és a városi faiskola, — Yózremííködői érmet pedig Heykal J. Ede. A grófnő nem kíváncsi rá, kit temettek. Nem volt ismerőse, mit érdekelné öt más ? A komorná tesz-vesz és megszóllak — Fiatal embert temettek az ötödik emeletről, a kit talán ismert is a grófnő. A delnő épen a kebelén levő csipkét tüzködi, megáll s gúnyos tekintettel végig mérve a komornát, az ajkát bigygyezti, mintha azt mondaná: te az eszedet veszítetted el, hát lehet-e nekem ismerősöm, a ki az ötödik emeleten lakik ? — A szép barna kalauzt temették; folytatja a komorna bánatos hangon. A grófnő felsziszszen; megszúrta magát. — Mikor úrnőm és az öreg méltóságos aszszony elutaztak, akkor ö is a vonattal ment s mikor a robogó vonaton a kocsik oldalán végig akart haladni megcsúszott és leesett. — Minek indul el olyan uton, a mely neki nem való s a melyen nem tud járni az ostoba ! És e szavak után a grófnő még arra is képes, hogy újra megvetően bigygyeszt az ajkával. — Gyorsan, gyorsan, siess, ma korán ott akarok lenni a bálban; — biztatja az urnő komornáját. Magában aztán elgondolja: szép, igen szép akarok lenni és az leszek. Ott lesz az elűzött fejedelem is, én pedig neki Ígértem el az első tourt és a második quadrillet. Korán ott akarok lenni a bálban, mert jól fogom érezni magamat. A bál után két hétig Erone gróf — az a trónjaveszitett fejedelem inkognito-neve, — mindennap látogatást tesz Sofie grófnőnél. A delnő mindig lázas, izgatott türelmetlenséggel várja érkezését s boldognak érzi magát, ha mellette van. Ez a szép hölgynek első, igazi szerelme, a mi egészén betölti a szivét, elfoglalja a lelkét s minden gondolatát. Pe nem, még sem minden gondolatát. Merengésében gyakran jelenik meg képzeletében a szegény kalauz összetörött alakja, véresen, halaványan. Nem fenyeget, nem átkozódik; söt ellenkezőleg: epedő szemekkel tekint reá. Szelid mosoly kíséretében, mintha köszönetet és áldást susogna, hogy megengedte neki: a szegény munkásnak szemeit hozzáemelni. Azért a szép hölgy mégis remeg s félti szerelmét és nem mer bizni a jövőben. Valami, a mi eddig még soha sem szólalt meg belsejében szüntelen figyelmezteti, hogy a bün büntetés nélkül soha sem marad. A kétség és a meg megújuló remény igen kemény, igen erös csatát vivnak egymással a kebelében; ádáz csatát, fegyverszünet nélkül. Ismét bál volt s másnap Sofie tudatja komomájával, hogy senkit sem fogad, kivéve ha Erone gróf jönne. Sofie ismét szép akart lenni. Nagyon szép volt. A gróf megjött Mintegy tiz percznyi időzés után a gróf már egyetlen szempillantásra sem birja levenni vágyó tekintetét a szép asszonyról; lángolóan, égetően szegezi rá az igézetes alakra. Mindig jobban és jobban közeledik Sofiehoz s noha ez érzi, hogy nem kellene megvárnia, mig a gróf egészen hozzáér, mig hozzásimul; nem bir megmozdulni, nem tud parancsolni a kezének, hogy az távoltartsa, nem képes egyetlen szót kimondani, hogy eltiltsa a grófot. Végre minden erejét, minden akaratát megzsibbasztja az a kéj, az a gyönyör, a mikor érzi hogy a gróf a dereka körül fonja a karját és nem ennek a földnek lakója már, a mikor a gróf szomjas ajka odatapad az övére. Mintha abban a csókban a lelkét szivná ki. És ezután a gróf beszél neki lágyan, a hogy szerelmesek szoktak, suttogóan szembenézve, hogy onnan hamarább olvashassa ki a választ és a hölgy minderre azt hiszi, hogy ö már nem él, vagy hogy az mind csak káprázat, ködkép, a mi előtte megjelenik, a mit a gróf szavai előtte felidéznek; vagy hogy mindez csak álom s ha ebből az álomból majd fel kell ébrednie, akkor jobb lenne meghalnia. A gróf folytatja szerelmes, édes szavait; már csak egyetlen szót kell kimondania, hogy Sofie összeroskadjon a boldogságtól. Mielőtt a gróf ezt az egy szót kimondaná, kissé hátrább vonja a fejét s erősen a szemébe néz hölgyének, mintha haboznék, mintha még nem jött volna el az ideje, hogy kimondja. A delnő pedig odahajtja a fejét a férfi, vállára, s a megkezdett mondatot: >legyen ön a . . .« kiegésziti magában, odagondolva az elhalgatott szót: »felesegem«. És a büszke, szép hölgyet nem bántja, nem sérti a gróf késedelme, hogy az nem siet kimondani azt az egyetlen szót, a mi a megkezdett mondatot kiegészítené. Nagy és terhes kötést foglal magában az az egyetlen szó. A hölgy megfogadja magában, erős fogadást tesz önmagának, hogy a mint az a szó valósággá válik, lelkének minden akarata, szivének minden vágya csak az lesz, hogy a grófot boldogítsa, hogy elfeledtesse vele elveszített trónját, országát, és népét s hogy az mindezekért az ö karjaiban, az ő határtalan szerelmében nyerjen kárpótlást. A gróf még egyszer ismétli megkezdett szavait s be is végzi. — Legyen ön a szeretöm. Sofie villámgyorsan pattant fel s gyönyörű alakja magasan kiegyenesedik. Arczából eltűnt minden csepp vér s csak szikrázó szemeinek haragos villámai árulják el, hogy ez a hitregebeli istennő nem faragott szobor. Mert istennői szépség e pillanatban; önérzetében, nőiségében és büszkeségében durván megsértett istennő, a kit rettenetes haragjában elhagyott minden gondolat s e miatt nem bir szóhoz jutni. Ám ha szólani nem bir, tenni még tud. Felragadja az egyik asztalkán heverő lovagló-vesszőt, s kegyetlenül végig vágva a gróf arczán, ellenkezést nem türöen parancsoló mozdulattal ajtót mutat. De a mint a gróf eltávozik, a büszke alák megtörve rogyik a földre s egész testében vonaglik, mint a megtaposott féreg; majd a nagy szenvedőknek az a fuldokló zokogása fogja el, a mi megfojtassál fenyeget; végre nagy idő multán felugrik és kacag, meg ismét elméláz, elgondolkodik. Rá szorítja a kezét a homlokára, mintha ott fájna nagyon, majd meg szivére, mintha ott még jobban fájna; de sem az a lázongó szép fej, sem pedig á háborgó kebel nem szűnik meg sajogni. — Boldog voltam, egy perezre üdvözültem s mindenki csak egy perezre üdvözülhet, — szól a grófnő kakadujához intézve szavait. A kakadu éktelenül rikácsol, mit a szép hölgy válasznak véve, folytatja készedét. — Ugy-e hogy a percznyi üdvösségért nem nagy ár a hitvány élet. Ettől a naptól a bájos Sofiet szigorúan őrzik. Gondosan távolítanak a közelében mindent, a mivel kárt tehetne az életében, vagy önmagában, a legkíméletesebben bánnak, a leggyengébben beszélnek és nem ellenkeznek vele. Olyan bánásmódban részesitik, a minőben az 'elmebetegeket szokás; mert ő az. Órákig együtt kajezag ö és a kakaduja s ha ezt megunták, felelgetnek egymásnak, ki tudná kiről, miről ? — Végé, mindennek vége. — Nem sok érte, nem sok érte.
