Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-10-18

XII. évfolyam. 42. szám. Alegjeletxilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenteilen levelek, csak ismert q ezektől fogadtatnak cl. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK Iiivalalába (Ó - k o 11 ég i u m é p ü l e l) küldendők. Pápa, 1885. október Előfizetési djjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 kasábos j>etilsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési díjak

% s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának éstöbb pápai, spápa vidékié gyesüietnek hivatalos közlönye. jelei, n. Az országos kiállítás helyisége — a városligetben — nagy tért foglal el, s e térségen egymást váltogatják a díszes csarnokok, melyekben megnyerő Ízléssel vannak gazdag sorokban elhelyezve a kiállított tárgyak. A tehetségnek, Ízlésnek, munkakedvnek szebbnél szebb alkotásaival találkozunk bár merre forduljunk. Á gazdászati, bányászati, erdészeti kiállítás egyrészről következtetést enged vonni hazánk gazdagságára a nyers terményekben, másrészről határozottan tanúsítja, hogy a tudomány vívmányaira támaszkodó gazdászat nálunk is erőteljesen fejlődik, s mind jobban tért nyernek azon elvek, melyek biztosítják a természet adományainak okszerű kiaknázását. Az iparcsarnok, az egész kiállításnak fényes központja, már mint stílszerű igazán szép épület is inponáló hatást gyakorol a látogatóra, belseje pedig gazdagságával meglep barátot és idegent egyaránt. Ha belépünk, minden lépten nyomon az egyes iparágaknak valósággal remek készítményei ragadják meg figyelmünket. Tekintse meg bárki az asztalos munkákat, a különféle diszitményeket, a szij és kocsigyártók kiállított tárgyait, a papír, fonó, szövő, ruházati ipar termékeit, s az ékszerészeti müveket, és be kell vallania, hogy hazánkban nem csak a nyers termények találhatók fel, hanem meg van itt a szorgalom és tehetség is ezeknek az ipar utján átalakítására, s ez által értéküknek emelésére. Ki nem gyönyörködnék a képzőművészeti kiállításban? Ki tekinthetne szét benső öröm nélkül a nevelés és közoktatási csarnokban? Külföldi szakértők tették a nyilatkozatot, midőn ennek egyes osztályait vizsgálták, hogy hazánk e kiállítással méltán oda helyezhető Europa legmiveltebb országaival egy sorba. Nézzünk tovább- Ott van a nemzetközi gépcsarnok közelében a hazai gépkiállítás. Hosszú sorai állanak itt a különböző gépeknek, melyek közt ha vizsgáló szemekkel végig halad az idegen, meglepetve vallja be, hogy a hatalmas angol, német gépiparnak életrevaló, erős versenytársa támadt hazánkban. Az a gazdag választék a gépekben, melyet e csarnok elénk tár, egy záloga azon reményünknek, hogy a gazdászat, s az ipar e fontos segédeszközeiért országunk most már évről évre kisebb mértékben fog a külföldi-e szorulni, sőt ezek kivitelével máshol is győztesen versenyez vele. Ugyan ily értelemben monda egy külhoni minister a Kühne-félo hírneves gépgyár képviselőjének: „Látom, hogy Magyarországon a gépipar nagyon ki van fejlődve; van erejük, van ízlésük és 5— 10 év alatt túlhaladhatják a külföldet, csak a közönség is támogassa önöket." Országos kiállításunk —joggal mondhatjuk — egy tükör, mely hazánknak nemcsak jelenét mutatja, hanem biztatókig utal jövőjére is. Ébreszti a magyarban erejének érzetét, hirdeti a magyar munka önállóságát, a ^ugati népeket pedig, kik Magyarországban még mindig csak egy darabb Ázsiát akartak látni, tényekkel győzi meg, hogy nemzetünk ma már a mivelődés terén, az iparban, művészetben tiszteletet parancsoló állást foglal el szomszédai között. Morális eredménye e kiállításnak nemzetünkre nézve valóságos győzelem, s többet ér mint a véres csaták terén szerzett babér. — Régmúlt idők emléke támad fel a gondolkodóban. — Hajdan N. Lajos és Mátyás királyok alatt szinte siettek hozzánk vendégek uiint jőnek most, a világ minden tájairól. Csakhogy mig akkor leginkább a fejedelmi udvar fényének varázsa vonzott, ma azért látogatnak hozzánk a külországok fiai, h.ogy a magyar munka, ízlés vívmányait tanulmányozzák, és elismeréssel koszorúzzák a magyar földön diadalát ünneplő tehetséget és szorgalmat. Országos kiálhtásunk, röviden szólva, fényesen sikerült. A valóság meghaladta a legvérmesb réméneket. Valóban alig lehetett volna Magyarhonnak néhány év múlva ünneplendő ezred éves jubileumához szebb, méltóbb bevezetést rendezni, mint e kiálhtást, mely az ipar, a művészet alkotásaira mutatva hirdeti a világnak, hogy a magyar feltámadott és él. §*ywz,ákz> ofet-z-ncz. = Kosárfonó tanfolyam. A »Veszprem megyei gazdasági egyesület« még ez év őszén Veszprémben egy kosárfonó tanfolyamot rendez, a melyen mindazon tárgyak, s eszközök készítése, a melyek használata ugy a háztartás, mint a gazdaság körül szükségesek, megismertetni cs begyakoroltatni fognak. Ezen kosárfonó tanfolyamon részt vehet a megye minden egyes kisbirtokosa, gazdasági cseléd vagy más érdeklődő is. A tanfolyamán részt vevők tartoznak személyenként egy forintot a gazdasági egyesület titkárának lefizetni, ezen kivül más egyéb díj nem fizetendő. A jelentkezők azonban tartoznak a tanfolyam ideje alatt maguk ellátásáról gondoskodni. A tanfolyam tartama a leendő érdeklődéstől függ, az azonban egyelőre 2—3 heti időre terveztetik. Jelentkezések november hó 10-éig Veszprémbe a gazdasági egyesület titkáránál megteendők, a honnét a jelentkezők a tanfolyam megkezdési idejéről értesitetni fognak. Veszprémben, 1885. október hó 15. A gazdasági egyesület elnöksége. = Felhívás. Minthogy az országos kiállítás megtekintése nemcsak az iparos osztálynak fontos érdeke, de egyáltalján minden osztályú és állású honpolgárnak is hasznos tanulmányt és élvet nyújt, az ezzel járó költségek terhének pedig nagy megkönnyítésére szolgál az, hogy a vasutak ha 200 utazó találkozik, azok számára, tetemesen leszállított díj mellett, oda és vissza körülbelül 4 frtért külön vonatot szolgáltatnak: a lakosság felhivatik, hogy ezen kedvezmény igénybevétele iránti szándokát a polgármesteri hivatalnál haladéktalanul jelentse be, hogy ekkép ha 200 jelentkező leend, azok számára egy külön vonat előállítása iránt még idejében intézkedni lehessen, mert a kiállítás folyó hó végével már^ be fog záratni. Pápán, 1885. október 14. A városi hatóság. A pénzügyi közigazgatási "bíráskodás. A pénzügyi bíráskodás terén a p. ü. közigazgatási biróság felállítása uj epochát teremtett. A közönség ez uj intézményben érdekeinek garántiáját keresi. És méltán, ha figyelembe veszszük, hogy ez a biróság az adó- és illetékügyi törvények és szabályok sötétjét nem egy helyen világította be, hogy az általa felülbírált határozatoknak az 1884. 43%-át, az 1885-ben pedig 56%-át változtatta meg. Minél jogosultabb a bizalom ez ifjú intézmény iránt, annál meglepőbb az, hogy a p. ü. közigazgatási bíróságnak az 1884. év végén 4057 drbban kimutatott ügyhátraléka az 1885. év első felében 4972-re szaporodott fel. Mindenek előtt teljes megnyugvással konstatáljuk, hogy azért sem mi, sem mások a p. ü. közigazgatási bíróság ítélő biráit jogosan felelősökké nem tehetjük. — A rendelkezésünkre bocsátott kimutatás szerint a p. ü. közigazgatási biróság itélö bíráinak tevékenysége az 1884. évben fejenként 686, a folyó évben pedig az első félév alatt 518 drbra terjedt, tehát a folyó egész évben a tevékenység fejenként 1036 drbra tehető. Ez elég, sőt sok. A m. királyi Curia itélö birái az iS84-ík évben 20,407 drbot intéztek el, melyből egy bíróra 329 esik. A hátralék szaporodása okozati összefüggésben van a beérkezett ügyek szaporodásával. Az elmúlt évben a három évre történt adókivetés idejében, a biróság összes befolyása 8174 ügydarabra ment, s a folyó év első felében, midőn az adókivetés csakis az időközben nyílt üzletekre szorítkozik , a beérkezett ügydarabok száma már 5584-re szökött fel, s tekintve hogy az ügybefolyás az év második felében rendszerint nagyobb, az év végén bizonyosan eléri a 12,000-et. Kétségtelen, hogy a meglevő 9 bíró, kik közül egy tanácselnöki teendőket végez, e munkaanyagot alaposan feldolgozni képtelen. S ma TÁRCZA. NÉPDALOK. I. Hervadoz már minden virág sorba, Az enyészet letépi a porbafr Csak énnekem nem jő még a végem, A régen várt gyászos temetésem. Beszélik a faluban, a soron, Hogy szomorú örökre a sorom, Másnak is volt, másnak is van párja, Hej de még igy senki meg nem járta! Azt üzente az a piros rózsa: Ne gondoljon többé szivem róla. Nem is óhajt ez a bús sziv másra: Legyen sírja mielébb megásva. Édes anyám ne sirasd fiadat, Boldogabb lesz a sötét hant alatt, Vetett ágy a koporsómnak éjje, Szenvedésem eltemetik mélyre. II. De fényesek az égen a csillagok, Bírtam én itt még fényesebb csillagot, Ok az éjhez hívek lesznek szüntelen, Az enyimnek ragyogása Oly rövid volt egemen. Szép hajnalon születik a gyöngyvirág, Bujdosónak nevez engem e világ, Reám borul a búbánat gyász fája, Rég ideje fáj a szivem, Oda illem alája. Süvegemről levettem a bokrétát, Falu végén barna lánynak adtam át. Mig elhervad keble felett hordja azt, Igy majd látja, mint hervadok, Nem érek én több tavaszt. Delila bűnhődése. — Veszély. — lila OLSAVSZKI L.4J0S. Ott laktak mindaketten a palotaszerü, nagy bérházban. Sofie grófnő természetesen az első emeleten, pompás lakosztályban: a kalauz pedig magasan, közel az éghez, egy kis mansard szobában. A kalauz katonaviselt csinos ifjú, érdekes halavány arccal, fekete bajuszszal, villámló, sötét nagy szemekkel, a mire ugy illik az a keskeny esik, a mi hosszában vonul el rajta. Kardvágás nyoma; élő emlék az olaszországi hadjáratokból. A palotában lakó egész nösereg: szobaleány, komorna vagy urnö, mind-mind örömest vet utána egy-egy szives tekintetet,: a mikor ö az ötödik emeletről lejön vagy hazatér. Az ifjúnak nincs tudmása erről a nagy rokonszenvről, s nem is igyekszik megtudni. Nem keresi a női ismeretséget, és nem is jár kalandok után. Sofie grófnő azonban tudja. Többször elmondta már neki a komornája öltöztetés közben, mennyire tetszik az ifjú az egész házban s bevallotta, hogy ö is igen jó szemmel látja a derék kalauzt. A grófnő egyizben véletlenül épen akkor hagyta el lakosztályát, a mikor a kalauz az ajtaja előtt haladt el. Az ifjú tisztelettel emelte le a föveget, azonban mozdulatából kirítt az önérzetnek és valami tartózkodó félénkségnek vegyüléke. A grófnő bájos mosollyal és lekötelező nyájassággal viszonozta a köszöntést. És azután csaknem naponta ugy fordult, hogy a kalauznak akadt alkalma a köszöntésre, a grófnőnek pedig a viszonzásra és ez a viszonzás napról-napra biztatóbb és biztatóbb volt. Sofie grófné alig husz éves, ifjú és özvegy; igézetes szépség s nagy vagyon felett rendelkezik. A bűvös delnő indulatos, hirtelen haragú és gőgös, a ki legfölebb akkor veszi észre a rangján alul eső népet, ha általa kiszolgáltatja magát. Ekkor is megfizeti s többet nem tartozik neki, sem szives tekintettel, sem pedig jó szóval. A kalauz magába zárkózott, kevés beszédű alacsony sorsú ember, a kinek keserves fáradsággal, veszedelmes és nehéz munkával kell megküzdeni a létért. Hogyan történhetnék meg tehát az, hogy ezek megszeressék egymást. Hogy is illenék abba a munkától megkeményedett, erős fekete tenyérbe az a bársonypuha, patyolatfehér, apró kéz? Nem is gondol erre az egész házban senki? a legkisebb gyanú sem támad. De feltámad e vágy a grófnőben, hogy az az érdekes arcú, tetszös kinézésű munkás had rajongjon érte, annak a lelkét ne foglalja el más női arcz, csak az övé; legyen az az ö holdkórosa. Tudja ugyan, hogy ez vakmerő, veszedelmes játék lesz, tudja, hogy az ilyen munkás kebelében csupán egyszer támad szerelem, a mi azután egyetlen szerelem marad, első és utolsó; tudja, hogy annak a szivében ez olyan hatalmasan lángoló szenvedély, a mi nem ismer urat maga felett, s a minek okvetlenül viszonzás kell, különben elemészti vagy azt a szivet, a melyben támadt, vagy

1 még mást is. A grófnő mindazt igen jól tudja, de tetszett- neki a veszedelmes, a vakmerő játék és belekezdett. Mulattatja öt. Gyakran fordul elő ez életben hasonló eset, sőt még az állatvilágban is. A pókok között van egy faj, a keresztes pókok, a melyeknek anyányi, nyöstényei hatalmasan kifejlődött, nagy példányok. E pók martalékfogó hálójának egyik sarkában barlangosán elkészített zdg van, a mi különösen ősz felé igen jó menedéket nyújt az idő viszontagságai ellen. A nőstény beveszi magát ebbe a jó menedékbe s ha a vézna, kis him is oda szeretne jutni, a nő elűzi, elveri; a hímnek künn kell kucorognia, szélben, hidegben. De jaj a hímnek, ha más nőre meri vetni a szemét, az neki az életébe kerül, a saját asszonya öli meg. A grófnő régen észrevette, hogy a mikor a vasúti kalauz mellette elhalad, annak dacos nézése milyen hirtelen megváltozik s milyen epedő mily ábrándos tekintet válik abból; mennyire kipirul a halavány arcz egyetlen szempillantás alatt s milyen remegő az a köszöntő hang. Egyszer a grófnő utánanézett az elhaladó ifjúnak, sőt máskor meg is szóllitotta. Igaz, csak ennyit kérdezett: »milyen idő van odakünn?« De azért ez mégis megszólitás volt. A delnő nem bánta, ha kalauz észreveszi milyen szívesen látja öt, milyen szívesen találkozik vele és a mikor észrevette, azután még nyájassabban viszonozta az üdvözlést. Vegyen észre még többet. Az ifjú pedig a találkozás után mindig futva siet fel padlásszobájába, nehogy elárulja az ö féltékenyen őrzött, nagy titkát, boldogságát. A háziak nagy csodálkozására néha még dal is hangzik a kis padlásszoba ablakából; érczes bariton hangon és sok érzéssel énekelt népdal. Az a kis szoba mindig csendes volt előbb, mintha lakatlan lenne. A kalauz egy napon épen a vonattal érkezett meg, a mint észreveszi, hogy Sofie grófnő a váróteremben időz, az ö beteges, mit sem halló nagyanyjával. A mióta az ifjú a grófnét először látta, azóta soha sem jön haza és sohasem távozik egyenruhában. Szolgálatba menet vagy jövet, mindig a pályaudvarban lakó egyik bajtársánál öltözik át. A mint meglátja, melyik kocsiba száll So42