Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-12-28

XI. évfolyam, IS IWLegj ele tii ic Mi ii d e n vasárun p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (Ó-kollégium épület) küldendők. PAPAI LAPOKi 52. szám Pápa, 1884, deczember 28. Előfizetési díjait. . Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárral ssámitatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak^ s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (?• ef. főiskola ny 0 m d á j a) küldendők. Pápa város hatosa gának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye Pápa^ 1884. decz. 27. A pápai casino ez év utolsó estéjén üli meg fenállásának félszázados örömünnepét. A kitűnő tudós, ki e félszázados fenállás születésén is jelen volt, a nála már rég megszokott mély jelentőségű szavakkal fogja elmondani casinónk félszázados történetét. Ez alkalmi beszédet lapunk is fogja hozni, s igy nem vágunk bele e sorokkal a történet irás keretébe. Sorainkra az „ötven év" ád tárgyat. S ez ötven évről nem lehet megemlékezni a nélkül, hogy Széchenyi István nagy alakja ne tündökölne mindenütt. Hiszen: „Ha büszke méned edzi habzó pálya, ha eszmeváltó diszes körbe gyűlsz; ha szárnyakon röpit a gőz dagálya; ha tenni szépre jóra egyesülsz " hol Duna Tisza szabályhoz törni kénytelen, hol áttörve a sziklák csoportja Trajánus hire újra megjelen, hol az ifjú szép Pest bizton ölelve nyújt^Oorvin agg városának hű. kezet: — Széchenyié mind ez emlékezet. Gygászi erő volt ő a szó teljes értelmében. Reformator, reorganizator. Teremtő és újitó. Kérlelhetlenül ostorozta fajunk rosz szokásait, szidott, korholt kegyetlenül Harag volt ajakán, szeretet volt szivében. Praktikus észszel gondolkozott, világos szemmel látott, melyre sohasem tett sem rózsaszínű, sem fekete szemüveget. Jobb utakat, műveltebb mezőket, serényebb kereskedést, helyesb kommunikációt, tisztább városokat, jobb vendégfogadókat, nagyobb kultúrát, kiterjedtebb s több oldalú tudományt, nemesebb patriotizmust, több polgári erényt, és —

: kevesebb sarat, port, nádat, korlátlan partú vizeket, hasztalan erdőket, becstelen lapályokat, bozótot; kevesb egoizmust, kevesebb dölyföt alattvalóink iránt, kemsebb előítéletet, tudatlanságot, balvéleményt és kevesebb — féktelen betyárságot: — ő követelt legelőször. És hogy kultúrában, fejlettségben, finomságban, s közgazdasági életünkben sok változott jóra hazánkban, egyes-egyedül neki köszönhetjük. Sok rút dologra ő figyelmeztetett először, s mi nem szidtuk érte őt, mint szidja a lybiai néptörzs a napot, a miért ez annyi csúnya dolgot tesz láthatóvá. Széchenyi ébresztett, éltetett, nemesitett; nem csüggesztett, nem rontott, nem aljasitott. Mint Galilei nem félt a forró olajtól, nem a tüzes vastól, de felkiáltott: „E pur si muove"! S ha nemzeti újjászületésünk feladványait hűen akarjuk megoldani, a megoldás természetes és rendes útjához kell folyamodnunk. Széchenyi irányát, mely egykor rombolónak látszott, s ma már rendes és természetes lett, kell továbbra is követnünk. Nincs Európában nép, melyben a jó akarat, s nemes becsvágy erősebb volna, mint bennünk és a hol akarat van, ott a kitartás meghozza a dicsőség egyéb eszközeit is. Az újkor szelleme kicsavarta kezünkből a buzogányt, az észt, erőt ellensulyzó fegyvernemet. Az újkor szelleme Széchenyi szellemével áthatotta nemzettestünk minden idegét, s ma már csak a megállapodás volna a legkárhozatosabb. A közműveltség terén nem szabad, nem lehet megállanunk. A megállás egy a hanyatlással, hátra lépéssel, elsüllyedéssel. Csak a műveltség teremt nagy önérzetet, méltó, erős alapú, jogos büszkeséget; ezek alapján nagy, nemes, határozott jellemeket, melyek mindennel daczolni képesek, et si fractus illabatur ... S ezek ellenében nézzük csak hazánkfiai nagy részének üres, niire sem támaszkodható ostoba gőgjét, kevélységét ? ! Epen abban áll a különbség a büszkeség és gőg között, hogy a műveltebb ember büszkesége inkább az — értelemből: a műveletlenebb gőgje ellenben inkább csak anyagi erejeinek lüktetéseiből, a sziv úgy nevezett állati melege féktelen rugdalódzásaiból veszi táplálékát. És hányan vannak, kik e féktelen rugdalódzásaikkal még henczegnek is ! Hányan vannak, kik belül épen olyanok, mint kivül azok a bizonyos kakastollas sarkantyús vadmagyarok, kiket a művelt idegen japáni követnek, vagy ó-testamentomi vicze királynak nézne, ha nem tudná, hogy nálunk a félbolondok még szabadon járnak. Nem a ruha teszi az embert magyarrá; nem a gőg a férfit műveltté. Ötven év sok, nagy idő. E város históriájának, művelődésének egy kimagasló darabját ez ötven év foglalja le. Casinónk is közművelődésünk egy szép symboluma. De még — mi tagadás — beléletünkben sok a csiszolni való. „A féktelen betyárság" mit nagy Széchenyink oly kegyetlenül ostorozott, megvan még mindig a politikában ugy mint a társadalomban; a casinókban ugy, mint a giczi határban. S most, mikor épen közművelődésünk egyik szép alkotásának félszázados ünnepét üljük, meg nem állhattuk, hogy ezekre ne reflektáljunk. Nem panaszkodunk, de — javitni kivárniuk. Ne is panaszkodjék senki, de kivánjon javitni mindenki. Mert hiszen, mint Széchenyi mondta: „Hogy minden időben volt, van és lesz is panasz, az természetes, de igen különbözik az a javitni kívánástól! Amaz magával, embertársaival, egyszóval mindennel romlott sárepe nyavalyája! Emez pedig embertársaihoz, hazájához, s a tökéleteshez vonzó szeretetből ered és szebb lelkek sajátja!" S ezzel üdvözöljük derék casinónkat. Érje meg műveltséget keltve, terjesztve fenállása évszázadát, s e századdal városunk hirét, boldogságát, szerencséjét! Körlevél a járások szolgabiráihoz. A kézbesités ügyéről községenként szerzett tapasztalataim arról győztek meg, hogy az eddigi viszás állapot megszüntetése a közszolgálat helyesen értelmezett érdekében sürgősen kívánatos és hogy a kézbesítők eüárása folyvást a legéberebb figyelemmel kísérendő, Ezen meggyőződésem alapján s a megyei közigazgatás vezetéséből kifolyó felelőségem tudatában két irányban intézkedem. Intézkedem ugyanis az 1875: X. t. cz. végrehajtásának alkalmából és intézkedem a nem bírósági kézbesítéseket érdeklöleg. ! 1875: X. t. cz. végrehajtásának fonalán értesítem a tekintetes szolgabíró urat, hogy a veszprémi királyi törvényszék elnökét egyidejűleg megkerestem, miszerint a községi kézbesítőknek az 1885. évre szükséges kézbesítés-jegyzék nyomtatványokat a királyi járásbirák által a tekintetes szolgabíró úrhoz megküldetni szíveskedjék. Ezen értesítésem kapcsán felhívom tehát a tekintetes szolgabíró urat, hogy a mint ezen nyomtatványokat megkapni fogja, ezeket minden késedelem mellőzésével, a járása területén levő községi kézbesítőknek vevény mellett adassa ki és a kézbesités megtörténtét igazoló vevények alapján arról, hogy mindegyik községben az 1885. évre ki a kézbesitö s hogy ezen kézbesítő a kézbesítés-jegyzék nyomtatványt mely napon vette át hozzám 1885. évi január hó 8-ik napjáig személyes felelősség terhe alatt kimutatás alakjában, jelentést tegyen s a községi kézbesítők névjegyzékét egyidejűleg az illető tekintetes kir. járásbíróságnak is küldje meg. Azon alkalommal, a midőn a nyomtatvány a községekbe a községi kézbesítőknek kiküldetni fog, a községi kézbesítők szigorúan utasitandók, hogy ezen kézbesítési jegyzékbe 1885. év első napjától fogva csak is a bíróságoktól érkezett kézbesítéseket vezessék be, s a mennyiben ezen nyomtatvány az év első napjaiban nem érkeznék meg, s az alatt mégis a bíróságoktól kézbesítések érkeznének, ezekről ideiglenes jegyzéket vezessenek, de a nyomtatvány kézhez vételével az ideiglenes jegyzékből a kézbesítést a kézbesítési jegyzékbe vezessék át. A községi birák komolyan utasitandók, hogy a községi kézbesitök által vezetett ezen jegyzékeket gyakorta megtekintsék, késedelmezéseket meg ne tűrjenek és az illető kézbesítők irányában a hivatalos fegyelmet teljes mértékben érvényesíttessék. A tekintetes szolgabíró úrtól pedig elvárom, hogy a községek látogatásának alkalmával a kézbesítési jegyzékeket is megvizsgálja, és hogy igy szerzett tapasztalatairól évenként június és' deczember hónapok utolsó napjaira hozzám körülményes jelentést tegyen. A nem bírósági kézbesítések ügyében két irányban tartottam szükségesnek intézkedni. Először a tekintetes szolgabíró ur hivatalában követendő eljárást illetőleg s másodszor a községi kézbesítőkre vonatkozólag. A megyei árvaszék elnökének hivatalos kívánságához képest felhívom a tek. szolgabíró urat, hogy a megyei árvaszék által a tek. szolgabíró úrhoz kézbesités végett megküldött végzésekről vagy egyéb kézbesítésekről, közigazgaTÁRCZA. Megrázkódnak a néma hantok . . Tömjént élvez hát Ephiáltes: És kap Leonidás sarat ?! Meg dobban a sziv . . e gyalázat Merész utján meddig halad ? A nemzet könye fel se száradt Még Thermopylae ormain: Midőn — letépni a borostyánt — Elő áll a gyilkos Kain . . — Oh! van-e Isten fenn az égben Villámival igazság osztó ?! Megrendül a hit: — itt „Világos" . . Amott — nagy sírjával „Rodostó"! Megrázkódnak a néma hantok, A vértől ittasult terek: Nem tudnak itt többé pihenni A névtelen félistenek! Es föl kel, az a — tizénhárom Száguldó holló paripán Ébresztve a sírok lakóit, Mint egy eget vivó Titán. Föl! föl el innét,messze-messze: Tyrteüs zeng az égi lanton; v Hogy reng a föld ez indulóra: Meg gyalázva.a szent Marathon! Kolozsvár karácsonyi krisztkindlije 1852-ben. 1851-től 1854—55-ig a kis káplár volt a legnagyobb ur szép Kolozsvár városában. — Félt és rettegett tőle az egész lakosság. Még Urban ezredes sem keltett maga iránt akkora rémületet, pedig Urban teljhatalmú úr, élet-halál ura volt. Azt akasztatta fel, a kit neki tetszett, azt csukatta be, a kinek az arcza iránt ellenszenvet érzett. Azt az asszonyt vesszöztette meg, a kinek férjét és családját legjobban megakarta gyalázni. Szeszélye törvény volt; jó kedve életet, szabadságot adott, rosz éjszakája és haragja börtönt, akasztófát, és még sem félt és "iszonyodott tőle a város oly mértékben, mint attól az oláh zsandár-káplártól, a kit törpe és alacsony termetéért mindenki csak kis káplárnak nevezett. — Volt ugyan más neve is bizonyára — gondolem Koracziu vagy Floresiu — de azt csak kevesen tudták s még azok is csak kis káplárnak nevezték, mert e néven tette magát félelem és gyűlölet tárgyává. Mert kém, feladó, végrehajtó, zsaroló és bakó volt egy személyben. O volt Urban ezredes besúgója, kéme s legbizalmasabb és legmeghittebb embere. Mind a ketten oláhok voltak, engesztelhetetlen, égő gyűlölettel eltelve nemzetünk iránt, s korlát nélküli teljhatalommal zsarnokoskodtak a város és környéke felett. Deák Ferencz fátyla nem törölhette le, de ne is törölje le azon rémitö idők emlékezetét,— megbocsáthattunk, de nem feledtük el, s bár lemondtunk a megboszulásról, de nem arról, hogy tanulságait meg ne őrizzük, s krónikáinkban utódainknak fel ne jegyezzük. — En is azért beszélem el viselt dolgait s bár akadna minden vidéken valaki azon idők élő tanúi közül, a ki a krónika iró munkáját elvégezné s feljegyezné átélt éleményeit, szenvedéseit s a kis és nagy zsarnokok viselt dolgait, mielőtt még ki nem halunk mindnyájan, a kik szemtanuk voltunk! E krónikái feljegyzésekre szüksége van a történelemnek, s szüksége van unokáinknak. A kis káplárj a kis zsarnok különben nem volt olyan zord ép ijesztöképü ember, mint a minőnek a zsamojkokat rajzolják. Ellenkezőleg jóképű, -mosolygó jjó arczá ember volt, szerette a tréfát, s mindig enyelgő, édeskés hangon beszélt még akkor is, mikor börtönbe vezetett valakit, vagy azt az általa kivetett adót szedte be, a mivel maga magátj a káplári fizetés szerénységeért kárpótolni indíttatva érezte. — Körültekintő és okos ember volt, ki azonnal felismerte a helyzetet s annaík sokoldalú előnyeit. Hollah! — igy szólt magában — itt most pénzt lehet csinálni, sok pénzt]! Hát csináljunk pénzt, sok pénzt! ; És ez elhatározásának megfelelöleg járt el. Azon kezdte, hogy behízelegte, szükségessé, nélkülözhetetlenné tefte magát a hatalmas úr: Urban ezredes előttJ — Ravasz és éles elméjével azonnal felismerte vedélyeit, s ezzel gyöngeségét, hajlamait, szenegészen hatalmába kerítette a rettegett zsarnokot. Valóságos kegyenczévé vált mint Potemkin Nagy Péternek. Értesítette öt mindarról a mi a' városban történt, a mit az emberek gondoltak, beszéltek szórakoztatta öt és mulattatta urát, a ki magas állása daczára oly egyedüli és elhagyatott állapotban élt. Semmiféle társaság nem fogadta öt el, ö maga pedig sokkal dölyfösebb volt, sem hogy alantas tisztjeivel a szolgálat szigorú korlátain túl érintkezett volna. — Büszke és követelő volt, mint minden, parvenü s mert minden törekvése dacára nem sikerült betolakodnia a főurak köreibe, kinzani és megalázni igyekezett őket. Legfőbb , mondhatni egyedüli szórakozását és mulatságát kegyenczének, a kis káplárnak köszönhette. Ez pletykázott, hazudozott neki, s élete ellen szőtt oly titkos összeesküvésekkel rémítgette mindig, hogy utoljára a ház előtt álló s a folyosók kanyarulataira állított örök mellett még hálószobája elöfülkéjében is fegyveres embert hálatott. Ez a fegyveres ember a kis káplár volt a ki urának ' föltétlen bizalmát birta s számára kémül szolgált nem csak a lakossággal szemben, hanem még saját alantos közegeinél s a rendörségnél is. Ez természetesen módot nyújtott neki, hogy a rendőrség legtitkosabb ügyeivel is megismerkedhessek. Mindig tudta, mikor hol lesz házmotozás, elfogatás, razzia a honvédek ellen, — kiket hol, mely oldalról fenyeget veszedelem s kiről mily jelentések s vádak érkeztek a rendőrség kezébe. Ebben volt hatalma, s ezt zsákmányolta ki a mennyire csak kizsákmányolható volt. — Az egész várost adófizetőjévé tette, mert ezen rendőr-hatalommal szemben mindenkinek volt gyöngéje, valami rettegni, félni valója, . a melynek czímén nem volt bátorsága a zsarolásnak ellent állania. Az anyák, kiknek honvédfiuk volt, a nok, kik férjeikért rettegtek, a ház ura, ki tudta, hogy fegyver, vagy Kossuth bankó van elrejtve házában. E mellett az egész város lakossága oly. odaadással csüngött az önvédelmi, harcz alatt a. 52