Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-07-20

Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert keséktől fogadtatnak eL Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hioa falába (_0 - k o 11 eg i u m épület) küldendők. PAPAI Ii AP K Előfizetési dijali. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Égy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos peíitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárrac számítolnak. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ hivataláb a (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A nép és a nép A gazda előtt ma már körülbelül nem kétséges többé az aratás eredménye. Tudja, hogy a kasza pengése, a sarló húzása és a hosszú vonalokban sorakozó kalangyák micsoda értéket képviselnek ?! Bizony a szárazság, meg a nedvesség, a rozsda, meg az üszög; a szélvész, meg sok egyéb elég kárt okoztak. De az állam persze (s ez természetes) nem igen kérdezi az aratás eredményének minőségét. A földet és a birtokost terhelő kötelezettség csak annyi maradna akkor is, ha sem szárazság, sem nedvesség, sem rozsda, sem üszög, sem egyéb mindenféle néven nevezett és meg nem nevezett Istencsapás elmarad vala is! Adót bizony fizetni kell igy is, úgy is, hiszen ez az államnak ereje, mint ezt már Cicero is rég megmondotta. Epen azért csak szánandó mosolyt érdemelnek azok a komédiás őrült „gyászmagyarkák," kik oly együgyűnek merik népünket gondolni, hogy azok majd elhiszik, ha a Paprika Jancsi gesztikulácziójával és a kappan hang fülsértő élességével oly Eldorádot Ígérnek, a hol majd csupa aranyos jólét mellett adót nem kell fizetni! Bolond az, ki ezt állítja; bolond az, a ki ezt elhiszi. Fájdalom, felvilágosult korunkban is akad ilyen bolond, s épen azért, ha elfogadjuk is Knigge mondását hogy a föld elég nagy, hogy azon a bolondok elférjenek, még is nem fog ártani, ha azok, kik a társadalomban akár mint lelkészek, akár mint közigazgatási hivatalnokok, akár mint néptanítók, elöljárók a népre már elfoglalt állásuknál fogva is bizonyos befolyással bírnak, — ha azok, a bolond beszédek és őrült izgatások erkölcsi kolerája ellen, minden alkalommal fertőztelenitő szereket használnak. Mert miként egy kolera betegtől ezTÁRCZA. Mi furcsa a világ sorja . . . Mi furcsa a világ sorja! Csudáskodik az idö. Izzasztott a vad December S most fagyaszt a Nyárelő. Furcsa bizony, s ha ez igy tart Megérjük még, meglehet: Tavasszal a gyümölcs érik S őszkor lesz a kikelet. Egy, csak egy, mi változatlan, S nem lesz máskép sohasem Meleg télbe, hideg nyárba' Fáj az élet én nekem. A BERLINI TÁRSASÁGBÓL. („La sociéíé de Berlin."") III. A KANCELLÁR. Bismark hercegről már annyit beszéltekés írtak, hogy valóban zavarban vagyok azokat ismételni, mit lehet még mondani egy oly emberről, kivel a történelem a legenda és rege egyaránt foglalkozott? Busch ugyan megkísértette, hogy bennünket ezen óriás magán életébe beavasson, és őt pongyolában és papucsban mutassa be; de e kísérlet sem ért célt, és a herceg még mai napig is talány mindazok előtt, kik jelleméről helyes fogalmakkal akarnak birni. Még a hozzá közeledők sem tudtak behatolni e sokoldalú egyéniség titkaiba, ki nagy értelmisége — veszedelmes szeleménél fogva;'felülmúlja Machiaren is megbetegedhetnek, úgy csinál — már a közmondás szerint is — egy bolond száz bolondot. Nekünk pedig elég van a bolondok különböző fajtájából! Nem az a nép igazi barátja, a ki még a távol jövőben is ábrándnak maradó dolgokat ígér, s azt, ki szerény virággal is megelégedni kész, virágos kerttel bolondítja, s a ki felizgatja lelketlenül otromba eszejárásával a nép kedélyét! Az a nép igazi barátja, ki óva inti a népet iiy bolondoktól, — ki igaz szívből, okos észből jövő jó tanácscsal szolgál neki, miként kelljen izzadásának, fáradságának eredményével gazdálkodni, miként kell és hol keresni az esetleges károsodás ellen a védelmet, a jogtalanság ellen az igazságot, a nyomorral szemben a — kenyeret ?! Ilyen becsületes józan népbarátokra van népünknek szüksége, nem pedig komédiás bolondokra. Bár vennék e szerény rövid sorokat figyelembe azok, kikre azok méltán vonatkoznak ! A kolera. (Folytatás.) Az említetteken kivül, még nagy befolyása van a kolerára a levegő hömérsékének. Meleg időben jobban és hamarább terjed el a kolera mint hűvös időben. A kemény hideg megöli a kolera mikrobákét; a megfagyott földbe, nem birnak behatolni. Ezért támad a kolera mindig tavaszszal vagy nyáron és vándorol addig, mig a tél hidege meg nem öli. A tenger színe feletti magasság nem akadályozza terjedését, a mily magason laknak emberek, oly magasra követi őket, mit a tapasztalat már sokszor bizonyított. Ezekben előadtuk volna a kolera legfőbb természetrajzi sajátságait, a mennyire eddig ismerjük. Lássuk most a védekezési módot. A kolera csak ott támadhat, hova annak ragálya vitetik, ha tehát sikerülne azon helyet, hova a kolera először becipeltetett, teljesen elzárni mindennemű közlekedésiül, a járvány egész tartama alatt, akkor a kolera nem tudna elterjedni. Ezen alapszik a vesztegzár-quarantaine haszna és gyakorlata. Minél tökéletesebben van vellit furfangja és Richelieut az emberek iránti megvetése által. — Nagy hatalmának titka csupán csak abban áll, hogy végtelen könnyűséggel változtatja nézeteit, elhagyja barátait, udvarol ellenségeinek: és nyer egyiknek neheztelése másiknak gyűlölete, valamennyinek pedig önzése folytán. Lelkiismerete igen tág és minden nehézséget mellőz. Más nagyravágyása nincs, mint hogy általános hatalommal bírjon az emberek, a dolgok, a császár és a nép felett. Bismarck annak előtte csak hazája javára volt nagyravágyó; az volt óhaja, hogy Poroszország az első helyet foglalja el az összes európai hatalmak közt; ma már azonban bátran lehet állítani, hogy e nagyravágyása teljesen elenyészett, hogy helyt adjon azon élénk vágynak, mindenki felett saját énje által uralkodhatni. Az igazat megvallva nem csak ellenségeit tudja az útból eltenni, de de barátjaira is hasonló sors vár, ha útjában állnak, vagy öt untatják. Ismeretes, hogyan járt el Armin gróf irányában és csak Delbrück, gróf Stalberg s gróf Eulenburgra, mint barátjai és hajdani munkatársaira utalunk, kik neki nem tetszvén, eltüntette, megsemmisítette őket. Modora a császárral szemben sajátságos; szörnyen affectálja öreg uralkodója iránt a hódolatot, valósággal azonban kényuralmat gyakorol fölötte. A mi Auguszta császárnét illeti, ö soha sem szívelhette a herceget, söt meghittjeivel intrigált is ellene. Nyilvánosan ritkán láthatni a kancellárt, mindig jobban elzárkózik családja körébe, mely öt a leggyöngédebb figyelemmel veszi körül. Neje derék jó nö, férjét a naivságig bámulja és szereti igazán mélyen. — E házasságból két fiu és egy leány született; az idősb Herbert gróf, ki sokat beszéltetett magáról egy, szépségéről hires delnöveli botrány alkalmával; különben hiu és el van telve saját énjével, miért is a társaság ez keresztülvive, annál nagyobb sikere. Mig a kolera Ázsiában, Afrikában vagy Amerikában van; az európai összes tengerparti városok vesztegzár alatt tartják — különféle számú napig — az inficiált vagy gyanús országokból jövő hajókat. Ilyenkor még relativ nem nehéz a kolerát távoltartani, mert a bajt nem lehet más uton behozni mint hajón. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vesztegzár nem mindig biztos óvszer, mert nem kezeltetik mindenütt a szükséges szigorral. Ehhez járul még hogy a kolera lappangó ideje — incub:itións stádiuma — még nem teljes ismeretes. Lappangó időnek nevezzük azon időszakaszt, mely egy betegség kóranyagának felvételetel, a a betegség kitöréséig múlik el. A ragadós betegségek legnagyobb részénél ezen lappangó idö 6tól egész 18 napot tesz ki, a koleránál valószínűleg 10---15 nap. Tegyük fel tehát, hogy egy hajó quarantaine-t tartott valahol 10 napig, mely idö után a hajón levő személyek partra szállhatnak, megtörténhetik és már sokszor meg is történt, hogy partraszállás után pár nappal tör ki valamely személyen a kolera. Ezen egy megbetegedéstől támadhat azután oly járvány, mely egy egész világrészt elborít. Sokkal veszélyesebb terjesztője a kolerának, az embernél, az ürülékek által beszennyezett ruha. Ezen a kolera hetekig söt hónapokig tartja meg fertőző képességét. Lehet azért egy hajó akár 20 napig — ez a leghoszabb idö-vesztegzár alatt; az utasok magukkal viszik ruhájukat a városba és ha valamely ruha darabon, koleramikrobék vannak, akkor a hosszú quarantaine sem használt semmit, a kolera ismét be lett czipelve. Az emiitetteken kivül vannak még számos visszaélések és módok, melyek által a kolera behurcoltatik, minden quarantaine dacára. Ezért az angolok a vesztegzárt teljes fölösleges, söt szekírozó és a kereskedelmet igen érzékenyen megkárosító intézménynek tartják cs saját hazájukban azt egészen eltörölték. Angolországban megelégesznek egy egyszerű vizsgálattal. Ha van beteg azt a kórházba szállítják egy elkülönített osztályba, a többieket szabadra eresztik. Igy történt, hogy a mult évben az Indiából jövő katonák magukkal hozták a kolerát Eg\ptomba és igy hozták a Tonkingböl hazatérő matrózok a kolerát Toulonba. Ha nem lehetséges is a vesztegzárt oly szigorral keresztül vinni, hogy a kolera sohase legyen beczipelhetö , azért mégis van annak annyi haszna, hogy a kolera behurcolását megnehezíti, vagy meg is akadályozza, mint azt tavaly tapasztalhattuk. Ezért a vesztegzár elrendelése határozottan hasznos, ha az legalább 18 napra terjesztetik. Még hasznosabb az avult ruhák rongyok és kötelek absolut behozatali tilalma, mert ezek legveszélyeseb terjesztői a kolerának. Ha a kolera valamely kikötőben járványszerüen fellépett, akkor lehetetlen annak elterjedését befelé meggátolni, mert nincs hatalom, mely képes volna a közlekedést teljesen beszüntetni. Ilyenkor csak arra szorítkozhatunk, hogy a kolera elterjedését lehetőleg megnehezítsük és késleltessük, hátha ezáltal képesek leszünk azt elodázni, mig a hideg időszak bekövetkezett és akkor meg is szabadulunk a kolerától. Ilyen megnehezítő és késleltető rendszabályok; a vesztegzár alkalmazása az illető országból jövő hajók ellen, a használt ruhák rongyok behozatali tilalma, inficiált országból jövő hajók és vasúti vonatokkal érkező személyek szigorú orvosi megvizsgálása; a podgyász vizsgálata és az arra alkalmas ruhanemüek fertőtlenítése; a határ állomásokban kórházak felállítása; a vasúti kocsik fertőtlenítése, az egyes állomások és őrházak árnyékszékeinek és pecegödreinek gyakori desinficiálása. Az egyes városok és községek hathatós intézkedéseket tehetnek, hogy a kolerát maguktól távol tartsák, de ezek első sorban sok pénzbe kerülnek. Minden egyes intézkedés, mely egy város közegészségét megjavítja, mégis nehezíti egyszersmind a kolera és a többi járványok kitörését. Ilyenek a tiszta levegő és viz, egészséges tápszerek és lakások; czéiszerü canalisatió, általános tisztaság, a lakosság műveltségi fokának fejlődése, az anyagi jólét emelése, szigorú rendőrség és jól berendezett kórház. Ha a kolera közeledik, akkor szigorú felügyelet alatt kell tartani első sorban az indóházat és valamennyi nyilvános helyiséget. Ezek árnyékszékeit és peczegödreit ki kell ürittetni és mindennap desinüciálni; sehogy sem szabad a deinficiálást az illető korcsmárosokra vendéglősökre és kávésokra bízni, hanem azt a városi tanács teljesíttesse saját közege által, kit a városi orvos ezen műveletre megtanít. Csak is ha ezen közeg azután kellőleg ellenőriztetik, lehet arra számítani, hogy a desinfectió csakugyan megtörténik. Az egyes lakók és családok is a szokottnál nagyobb gondot fordítsanak ezen helyiségekre és a tisztaságra általában. Fertőtlenítésre legczélszerübb egy öt percentes carbol oldatot, vagy nyers carbolt vasgáliczczal keverve használni, egy-egy személy után mindennap átlag egy félkiló oldat számítandó. Kötelessége minden vendéglősnek, minden megbetegedett vensokat hangoztatja előtte Lafontaine rókájának a varjúhoz szóló énekét; egyébként, valamint többnyire a nagy emberek fiai, ép oly semmi, mint a mennyire nevezetes atyja. — Ifjabb fivére komolyabb és megfontolóbb,, munkás és meggyőződésből politizál, azonban soha sem válik belőle több, mint egy szorgalmas államhivatalnok. Nővérük Marie, kinek első vőlegénye meghalt, ki később Rantzau grófhoz ment nőül, kedvence atyjának; eszes, gunyoros és mint a kancellár, rögtön felismeri embereit. A többiről nincs mit mondanunk, nem tűnnek fel semmiben. A MINISZTÉRIUM. Ep ugy, mint a parlament és Bundesrath, a a porosz minisztérium sem képvisel egyebet egy tétlen politikai csoportnál. Ezen államhivatalnokok, kik csak a közönségért viselik tárcájukat, szintén csak Bismarckért vannak; kissé több felelősséggel birnak, mint alattuk álló hivatalnokaik s valamivel több joggal rendelkeznek, mint egy iroda főnök.; Szerepük az alázatosság, kötelességük az engedelmesség a felsőbb parancsok iránt. Az első szükséges feltétel a porosz miniszterséghez: dolgozni tudni anélkül hogy elismerésre számitna az illető. A második: magára venni a felelősséget, ha hiba van. Azon emberek kik jelenleg a porosz minisztériumot képezik, nem egyebek néma személyeknél kik nem remélve soha szerepet játszani, hivatalukban ép oly kevés zajt csinálnak, mint a világban. Közülök csak egy, a hadügymjniszter örülhet némi megkülömböztetésnek, mert a hadsereg azon egyedüli intézmény, melyet a császár is megkülönböztet; ez egy szent ügy, melyet érinteni senkinek sincs joga. Természetes, hogy amaz állás kétes helyzeténél fogva! igen nehéz. A hadügyminiszter Bronsard de Schellendorf tábornok, még igen rövid idő óta tölti be ezen állást, sem hogy róla sokat mondani lehessen. GRÓF MOLTKE, MANTEUFFEL, KATJKE TÁBORNOK. Moltke gróf sovány, kiaszott aggastyán, elég hallgatag és eléggé jó színben van nyolcvannegyedik életévéhez képest; külseje hideg, modora udvarias, mozdulatai darabosok; egészben véve elég jelentéktelen. Társaságban szeret visszahúzódni és szerény természeténél fogva zavarólag hat rá azon udvariasság és hódolat, metylyel körülveszik. A világot ép ugy megveti, mint annak ítéletét. Nem szeret oly ügyekbe keveredni, hol ellenfelét jelentékenynek véli, vagy épen veszedelmesnek tartja: azért is nagyon örült Skobeleff tábornok halálának; nem kevésbé mutatta megelégedését Gambetta kimultakor. Moltke a számítás embere, nem szeret senkit és bár nagy befolyással bir, nem ismerni általa protegált embereket. Egyszóval gyémánt, ki önzésébe foglalta magát. Hogy porosz szolgálatba került, az szerencséje Németországnak; bár elbocsátását kérvén, róla mondta a dán király: „Moltke kapitány elmenetele nem lesz veszteség a dán hadseregre/'' Az 1870-iki háború alatt az ö tanácsai és tervei csak a katonai dolgokra terjedtek ki s ha mégis néha Bismarktól előtérbe állitatott, csak azért történt hogy saját fejéről a viharokat és átkokat rázudittassa. Az utolsó két évben Moltke még jobban magába vonult. Ha Moltke a kard embere, ugy Manteuffel a tollé. Állása EIsass-Lotharingiában a legnehezebb, csak hosszabb gondolkodás után fogadta el; feltételei nem voltak ugyan Bismarck ínyére, de engedni kelletett, részben mert a szükség parancsolta, részben pedig a császár kedvéért, ki sokat tartott arra, hogy ezen állást gróf Manteuffel töltse be. Kameke tábornok egykori hadügyminiszter oly egyén, kivel Ön 29