Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-11-18

jVXegJ elenilv n i u d e n vasánia u. özérdekü sürgős közlésekre profik int rendkívüli szamok is adatnak ki. .szerkesztőség és kiadó h i v a t a l főiskola u t c z i 2 I s z a m. Bérmenfetlen levelek, csak i«mert kezektől fogad tatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Di. FENYVESSY FERENC PAP Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Kegyed évre 1 frt 50 krnjezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábon jietitsor térfogata után o kr, nyílttérijén "5 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LÄJ03. . .

r

.° S 11 5 ° S á 3 á 11 a k és többpápai s pápavidékí egyesüietnek Iii v a t a ! o * k ö z I ö n y e. Városi közgyűlés, U'oita József polgármester az ülést megnyitván, az előző közgyűlés jegyzökönyvének felolvasása után, a mai jegyzőkönyv hitelesítésére kinevezé : Kiss László, Paál István, Hanauer Béla, Kreisler József és dr. Rechnitz Ede képviselőket. Elnök bejelenti, hogy a szabadságharcz szobor javára a városi tanács által kiküldött bizottság a város területén 263 frt 29 krt gyűjtött, mely összeg rendelkezése helyére el is küldetett. Elnöklő polgármester felemlíti azt is,, hogy királyné ü Felségének hétfőn, f. hó 19-én, leend névünnepe, felhívja a képviselőket a nagytemplomban tartandó ünnepélyes misén való megjelenésre. Olvastatott több képviselőnek a költségvetéssel összefüggő indítványa, melyben a városi rendorkapitányi hivatalnál felhalmozott teendőkre ismét egy a fogalmazási szakban használható tollnok alkalmazását, — a rendőri teendők megvizsgálását, szabályozását és különösen a negyedmesterek fizetésének a teendő szolgálatok arányában való leszállítását hozzák javaslatba. Ezzel kapcsolatban Barthalos István és Gyurátz Ferencz képviselők indítványa folytán a városi hajdúk és hivatalszolgák lét-számának újból való meghatározása is szükségesnek ismertetvén, mindezen kérdések tanulmányozására és e tárgyban tüzetes javaslat előterjesztésére egy bizottság küldetett ki, melynek tagjai: Antal Gábor, Barthalos István, Czink János, Horváth Lajos, dr. Rechnitz Ede, Saáry Lajos, Szelestey Lajos, Sztuie János, Szvoboda Venczel és Tarczy Dezső. Egyúttal ezen javaslat keresztülvitelénél felmerülhető netáni többlet fedezésére a költségvetésben előre nem látható kiadások czimén felvett összeg óoo írttal emeltetni rendeltetett. Dr. Lövy László indítványt tevén egy városi és járási női kórház létesítése iránt, az indítvány tárgyalása a jövő gyűlés napirendjére tüzetett ki. A városnak 1884. évi költségvetése, mely már lapunkban ismertetve volt csekély módosításokkal elfogadtatott. Olvastatott Spiczer Jakab, az alsó hosszú utczai korcsma bérlőjének 200 frtnyi bérszállitás mellett szerződésének 3 évre megújítása iránti kérvénye. Az abban felhozott indokokhoz képest a kérelem megadatik a megye jóváhagyásának feltételével, s a szabadkézbuli szerződés ujitás jóváhagyásának kérelmezésére legfőbb indokul azon körülmény határoztatik hangsulyoztatni, hogy uj árverés esetére valóban attól lehet a városnak tartani, hogy a haszonbér majd 200 írtnál többel fog szállani. Az állandó választmány a jövő évi utcza kövezési tervezetre nézve, miután az 5000 futó ölnyi macadam már oly tetemes javításokat kivan, hogy az évi jövedelmet ez is fel fogja emészteni, uj kövezések helyett csak a régiek kijavítását hozza javaslatba; azonban Hanauer Béla képviselő azt indítványozta, hogy a makadem rendszer helyett az utczák kikövezese rendeltessék el, és ennek költségei a kövezetvám terhére felveendő kölcsön utján fedeztessenek. — E kérdésben javaslat előterjesztésére Hanauer Béla elnöklete alatt Barthalos István, Antal Gábor, Szelestey Lajos és Szvoboda Venczel mint bizottság kiküldetnek. A legtöbb adót fizető városi képviselők névjegyzekének megállapítására bizottságul: Horváth Lajos, Miszory Ferencz, Paál István képviselő, Pókny Antal adópénztárnok, és Bakossy Antal számvevő urak küldetnek ki. A központi választmány tagjául: Barthalos István, Horváth Lajos, Kiss László, Kovács István, Lazányi Béla, Lukouics Pál, Pap János, Rikóty Károly, Dr. Rechr.itz Ede, Szilágyi József Szelestey Lajos és Zárka Dénes urak választattak meg. A város laktanyája ügyében tartott értekezletről előterjesztett jegyzőkönyvhöz képest: a ministeriumhoz felterjesztés intéztetni határoztatott az iránt, hogy miután a gyaloghonvédségnek Pápáról leendő elszállásolására nem ok azon körülmény mintha itt lőtér kapható nem volna, mert e czélra alkalmas területek a köze.ben több helyen léteznek, intézkedjék tehát a m. minisztérium, hogy ilyen, habár kisajátítás utján is szereztessék, s emelje ki már valahára a várost azon kétes helyzetből, hogy a gyaloghonvédség innen áthelyeztetik-e vagy itt marad, hogy ez esetre javításokat igénylő laktanyájának a kívánalmaknak megfelelő átalakításához foghasson, vagy annak a megyében szállásoló közös hadseregbeli lovasság félszázada számára leendő átépítése iránt a szükséges intézkedéseket megkezdhesse. A czélból pedig, hogy a honvédelmi, ministeriumnak a lőtér megszerzése fölötti aggályai eloszlattassanak, alkalmas lőtér kiszemelésével, , esetleg megszerzése iránti intézkedések megtéte- ] lével Antal Gábor elnöklete alatt Osváld Dániel, i Szvoboda Venczel és Barthalos István urakból ; álló küldöttség bizatik meg. — A megyei bizottsági tagok választásánakeredménye következő: Megválasztattak a veszprémi I-sö alválasztó kerületben : Kolossváry József, Perlaky József, Vikár Lajos. A veszprémi II. alválasztó kerületben: Balogh Károly, Fodor Gyula. A veszprémi III. alválasztó kerületben: Stoll Miklós, Nagy Iván. A pápai I. alválasztó kerületben : Kiss László , Dr. Lövy László , Szvoboda Venczel, A pápai II. alválasztó kerületben: Antal Gábor, Lazányi Béla, Szelestey Lajos. A markéi választó kerületben; Stáhly György. A mencshelyiben Antal Károly, l/.so Dániel, a nagyvázsonyiban Kleczár Ferencz, a papkesziiben Hets Ferencz, Kovács József, a várpalotaiban Bucskey Sándor, Brisztricsán József, a peremartoniban Boronkay Miklós, Rosos Ödön, a rátóthiban Dr. Laky Kristóf, Lachmann Ottó, a szentgáli II. alválasztó kerületben Gaál Imre, Gombás Lőrincz, a szengáli I. alválasztó kerületben: Id. Szalay János, Kántás Sándor, a totvázsonyi választó kerületben: Pap Gyula, Göde Gábor, a városlődiben Bauer József, Láng Lajos, Fejes Dániel, a vámosiban: Pongrácz Dániel, Kompolty Tivadar, Béllyei Lajos, a vörösberényiben Ifjú Hete^sy Sándor, a csögleiben Barcza Dániel, a devecseriben Gulden György, Schultkeisz Miksa, a dohaiban Vathi Antal, Ondó Ferencz, Kató István, a gyepesiben Noszlopy Viktor, Kun Aladár, Vlasits László, a közép-iszkáziban Pados Lajos, Id. Cseh István, a kislődiben Vida Antal, a nagypirithiben Gaál Lajos, Szántó Ignácz, a noszlopiban Perey János, Trombitás István, a padragiban Ifj. Gaál Lajos, a somlyóvásárhelyiben Dézs Károly, Németh Lajos, a tósokíban Fazekas János, Tóth Dániel, a tüskeváriban Kovács.József, Kiss József, Nagy József, ] az ádász-teveliben Böröczki Ferencz, a csóthiban Günther Endre, Bélák János , a dabronyiban Szalóki Kis Zsigmond, Keller Pál, a jakéiban Pollák Ferencz, a nyárádiban Katona Zsigmond, Kovács Péter, a nagydémiben Kiss Péter, Günther Endre, a pápateszériben Walla Gyula, Kapácsy Antal, a pápa-kovácsiban Braun Ágoston, a salamoniban Hannibál Kálmán, a szűcsiben Günther Adolf, a vaszariban Ihász' Sándor, Schönauer Antal, az ugodiban Sandly József, Kiss László a takácsiiban Balog Lajos, az ácsteszéríben Strádl György, a bakony-nánaiban Hegedűs Pál, • az esztergádban André Gyula, llainiss Gyula, a lázüban Lehrter Márton, Saum Ignácz, a bakonymagyar-szombathelyiben Kovács B. János, az oszlopiban Hencz Tamás, Czacher János, a rédeiben Hunkár Dezső, a teésiben Riffer Nándor, SÜ?,\ ner József, Békeffy Béla, a zircziben Szőnyeghy Alajos, a balaton-fökajáriban Medgyaszay Zsigmond, az enyingiben Rácz Gyula, a lepsényiben Eötvös Dénes, a mező komáromiban Piringer Gyula, Krisztinkovich Aladár, Várady Gyula, a siófokiban Palocsay Gyula, Magyar János, a szilasbalhásiban Boda Antal, Pickhárdt Károly. Vas Gereben siria. Az a sir, melyről legutóbbi ezikkemben írtam csakugyan nem Vas Gerebené. Nem lehetek oka annak, ha mások hamis informatióit kaptam állítólagos valóknak. Én Vas Gerebent személyesen nem ismertem, mikor ö meghalt én 7 éves voltam, — tehát a körülményeket csak mások után kívántam megtudni. Kértem is Dr. Váli Béla és Lévay Imre urakat a »Zalai Lözlönyben» közölt ezikkemben, hogy szíveskedjenek ez ügyben támogatni és én szívesen felajánlom szolgálatomat. Épen felhívásom alapján két adat állott rendelkezésemre: az egyik Dr. Váli úrtól jött, mely szerint Vas Gereben 1867. január 26-án halt volna meg. Megvallom, hogy ezen adatra én a legcsekélyebb súlyt sem fektettem; mert tudvalevő dolog, hogy Vas Gereben a delegátió idején volt és halt meg Bécsben; már pedig a Dr. Váli tanár ur által jelzett időben delegátió Bécsben nem lehetett, minthogy a budai királykoronázás később, június 8-án volt, és a kiegyezés előtt delegátió nem tartatott. Múltkori czikkemet a »Z. K.« után a »Budapesti Hirlap« közölte részben és dr. Váli ur ujabban ragaszkodik előbbi állításához, holott most meg vagyok arról győződve, hogy V. G. 1868. január 2Ő-án halt meg Bécsben és 29-én lett eltemetve; a tetem a kórházban volt. Ezen igazi adatot, melynek alapján a valódi sirra akadtam, dr. Harányi Ferencz ur Nagyváradról közölte a »Budapesti Hirlapban«. Dr. Váli ur még avval is argumentálta állítását, hogy a -Concordia« temette el V. Gerebent és ezért a «Concordianak« köszönetet szavazott az akkori közT A R C Z A. Ábránd és való. ^Ábrándozás az élet megrontója*! Ne menj, e csalja délibáb után. Boldogtalan — ki szivét meg ?iem ójja . . 5 en — dŐre ésszel, mégis meg futam. Alegrészegíté lelkemet a mámor; Valónak hitte a — »/'esteit egeU Mig alá nem hullt álmodott hónából, Sebet kapva, mely — tán be Sem heged. — Zengő szirén az élei tengerén ez. Ne hallgasd meg — kéjt suttogó dalát: Szived fel Iázz ad, s kínzó vágyat érez, — Önkény telén örvényekhez csal át . . 6 midőn már vélnéd — mézes bíbor ajka Hogy üdvözítsen — magához szorít: Eléd bukik — egy rémnek torz alakja; A —csalódás, e vérszopó polyp. Ne lépd át könyelmün a lét határát, Elégítsen ki mindig a való. — Ha elfecsérled a horgonynak árátr' Szelek szeszély in jár majd a hajó . (!)'' A képzelet—e tarka szép szivárvány, Zord fellegeknek méhébe merül: S majdan — a viharok hullámin járván; Nem tudsz megküzdeni — bátran, emberül. Ne nézd, — színes üvegen a világot; . Csak ügy — miként az megteremtve van. — Mert, a hol tavasz nincs— ottan virágot Ugy-e keresni, mily haszontalan? . .• S nyugodj meg a sors bohó változásán; A— rosszbál sem ártoly kor egy kcvés Ne rogyj le tétlenül ösvényed árkán! S ne szálljon meg mindjárta — csüggedés. — Az életnek is van öröm pohara, $.s gyöngyöző .habokkal van tele; \ De, melynek — munka, szorgalom az ára Hogy néha napján élhettél vele. A boldogságnak nyíló rózsa bokra Szűz illatával — »zit is« int feléd, De — könnyűszerrel nevi becsülnéd sokra: Ha — töviseit meg nem ér zenéd. — So os Lajos. Csillag' hullás, virághervadás. (Történeti beszély.} — Antal Gézától — (Folytatás.) A mint a sátorba értek Ocskay izgatottan kérdé: — Mily sikerrel jártál? — A lehető legjobbal. Pyber püspök, Pálffy bán megbízottja, azt mondta, hogy a bécsi udvar "kész az ö Mzben járásukra kieszközölni a császár legmagasabb kegyelmét; áttéréseért 8000 darab aranyat s a lázadás leverése után valamelyik lázadó főúr birtokait kegyelmednek adni. — Nem értettem jól: a bécsi udvar . . . — Kész az ö közbenjárásukra kieszközölni a császár legmagasabb kegyelmét. — Ugy? kieszközölni, különben nem is fogadnának szívesen? S tovább? — Áttéréséért Sooo darab aranyat adni. — Hát nyolc ezerét, anyit ér meg Ocskay kardja, mégis becsülik az embert valamire. Lám! de még más igeretet is hallottam. —- Isen a lázadás leveretése után .... — Tudom, tudom! Hagyd el. Ismerem az efféléket. De hát elment azoknak az eszük, hogy velem ily hangon akarnak alkudni? Közben járás, legmagasabb kegyelem, néhány rongyos arany, reménybeli uradalom. S ezt mind megkapom, ha íabancz leszek ugye? —\ S ha áthozza dandárát is kegyelmes uram! Hát még azt is! Hadd lássuk. Császári kegy _ fejedelmi szeretet, amazt még ki kell eszközölni, közbenjárók által — ezt meg birom a legmagasabb fokon, bizalmatlansággal fogadnak ott, szeretnek egy pár kivételével mindnyájan itt; 8000 darab arany — 4000 ember, mindenikre esik 2 arany, mert azt csak nem kívánhatjuk, hogy a lázadók — ugy-e? s ezt az én szemembe merték mondani — hogy a lázadók ingyen álljanak át. Mivel pedig én több vagyok valamivel mint a többi lázadó lesz egy uradalmam is. No a vagyon meg a tartozás jol van-e fölállítva? Az asszony elbámulva nézett Ocskayra, nem értette meg a lelkében történt változást! Hjah! annak a nótának megérzett a hatása. — Számolni akartak nélkülem, majd én számolok velük, de ott nem arany csengése, hanem az aczél pengése határoz. Majd meglátjuk, hogy a lázadó- kardja ér-e két aranyat, meglátjuk a fejedelmi kegy ér-e többet vagy a császári! »Rakoczy villama« nagyot tud sújtani., s azt néhány rongyosarannyal bem lehet arra birni, hogy saját honfitársai közé sújtson. Ha eladó vagyok is még oly olcsón nem adom el magam. Aranyaik helyett ugyan annyi fejet küldök nekik, meglátom ha tetszik-e? Ha ha-ha!! Még Rákóczy Ferencz fejedelem dandáruoka vagyok, s már is lázadóknak meri mondani urunk hiveit. Hátrább az agarakkal székely! sokszor futottál ugye, sokszor mutattad a hátadat a lázadóknak. Hejh! csak egyszer találkozzunkj fogadom nem mutatod többet s nem izengetsz ilyet. Hallottad leány? Elmehetsz. Mondd meg válaszomat! Czobor Julis indulni készült, de Ocskay visszarántotta. — Megállj! ettől a szép izenettöl majd elfeledtem megkérdezni: mit tudsz, hogy van Mária? — Mikor utoljára láttam nagyon szomorú volt, akkor temették el apját. Szegény azt siratja éjjel nappal. Ocskay vonásai ellágyulást mutattak, nehéz st haj szakadt fel kebléből s ajkai önkény telén mendák: »ki lesz á gyámola ? — Jó helyen väa-az^ ne féltse! gondot vb'

1 reá Pálffy! . — Micsoda — ordított magánkívül Ocsk PáhTynál van ? — Igen, PáhTynál! Felelt rá hidegen anicv.. Éktelenül eltorzitott arczczal jár: kelt a vezér sátorában. Az örült szenvedély, annak (ki nem elégithetése, azon tudat, hogy szerelme: tárgya vetélytársánál van, ki szintén oly megtörhetlen, mint ö, a boszuvágy vegyülete mutatkozott vonásaiban, keble zilált, szemei forogtak, mit se hallott a kém beszédjéből, ki folytatta. — Midőn Pálffy keresztül ment, Sz . . . eu azokat, kik Rákóczy hívei, elfogatni rendelé. Köztük vo't Vasi Ferencz is. Beteg volt mikor elfogták, kocsin kellett tovább szállítani. Leánya nem akarta ápolás nélkül hagyni s kisérte mindenüvé. De híjába volt az ápolás, pár napja kisérték örök nyugalomra az öreget, a leány^pejdig Pálffy táborában maradt. Hejh más oka volt annak az elfogatásnak, meghallotta Pálffy, hogy a szép Vasi Mária iránt örült szenvedélylyel viseltetik ét vezér, de ezt jobbnak találta elhallgatni Julis, félt, hogy ö is belekerül a crédóba, ha nem ártatlanul is. A Pálffy névre magához tért kissé Ocskay, lenyomott hangon, melynek remegése elárulta a keblében dühöngő indulatokat, monda: — Hát van Isten az égben, hogy ilyet megenged? Pálffy leányt rabol, meggyalázza ártatlan szép nőjét, kicsiny gyermekeit! (Óh milyen a szenvedély, bűnül rója fel másnak,' a mifhä ö tesz semmi véteknek sem tekint.) De ha elrabolta a leányt, majd visszaveszem én s eszküszöm a magyarok istenére, hogy Pálffy élete árán szerzem vissza. Apját meggyilkolják, hogy támasz nélkül maradjon, igy annál könnyebben megkeríthetik. Szegény Máriám,szegény Máriám! * Székébe veté magát s két k^zbe fektetve fejét maga elé bámult merőn; egy/ kis hangya futott el előtte, rá. toppantott latrával, azután hirtelen megbánva felemelte, a hangya még élt w